10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
5037 2, IV | ha nem leskelődnek, nem gyanakodnak utánam, fogom tenni azt
5038 3, V | beteg képzelődésnél nincsen gyanakodóbb inkvizítor.~Az üvegek, mikből
5039 3, XII | Magyarán szólva: nem gyanakodott kegyed, hogy Krénfynek a
5040 2, V | egyszerre elkezdett az eb gyanakodva morogni, néhány lépést előreszaladt,
5041 2, V | észre, hogy vigyáz, hogy gyanakszik.~Ez igen könnyű volt olyankor,
5042 2, I | a paraszt igen óvatos, gyanakvó, minden úrfélében bíráját
5043 2, X | roppant havak estek, amiből gyanítani lehete minden prófétai ihlet
5044 3, III | fog.~Ebből azután mindenki gyaníthat jót és gonoszat Irén felől,
5045 2, IX | félrehívta Fenyéryt.~– Ön gyaníthatja, hogy mi oka Irén elmaradásának.
5046 3, XIII | boldog szerelmesek nem is gyaníthatnak.~És a boldog szerelmesek
5047 3, VIII | hogy a jövevény semmit sem gyaníthatott e kérelem alatt mást, mint
5048 3, XII | üzletnél magasabb indokokat gyaníttatnak?~Ezt Lenczné nem értette.~–
5049 3, I | esernyője jelképei által gyaníttatva, hogy ma ismét nyakába ölti
5050 2, I | pora, valami íze is van a gyantás nedvességtől. Nemigen táplál,
5051 3, XII | szapora, mint a szerelemféltés gyanúi a nő keblében; de jól tudva
5052 3, XII | szemére hánytam e rettentő gyanúmat. De nem mertem szólni, mert
5053 3, VII | ennek az embernek valami gyanús kinézése van. Olyan rabló
5054 2, V | szaglálva s minden mozdulatát gyanúsan kísérve. Ha az ember néha
5055 3, IV | rosszabb lenne azáltal, mert a gyanút többekkel tudatná, s a hölgy
5056 2, V | tilalmat.~Cynthia most is oly gyanútalanul nézett ez emberre, mint
5057 2, V | vette volna fel.~Cynthia gyanútlan, félelem nélkül lépett az
5058 3, XII | akkor már tele volt az epéje gyanúval, mert semmi féreg sem oly
5059 3, IX | Megszólítatlan jut a kisleány a gyár ajtajáig, melynek kapujában
5060 3, IX | Vannak-e itt közelében gyárak?~Krénfy úr mutatta neki
5061 2, I | az emberek szorgalmasak, gyarapodók voltak, mindenre vállalkoztak,
5062 2, III | ember tud beszélni. – Azt a gyárat is ismerem, ahol készítik.
5063 2, I | karjai váltandják fel az én gyarló tehetségeimet. Óh, kérem!
5064 3, IX | derék munkás emberek voltak: gyárnokok, hajósok, vállalkozók; az
5065 3, VII | most nagyszerű sajtkészítő gyárrá volt alakítva; gazdag birkás
5066 3, IX | egyébiránt egy cukorfőző gyárt is fog alapítani.~A hollandi
5067 3, VI | jelent ez?~Ha valakinek gyásza van, azt vigasztalni szokták,
5068 3, XII | egy halavány hölgy, egy gyászoló niobéi alak; nagy, sötét
5069 2, III | kérek! – kiálta, észrevéve gyászos tévedését. – Bocsánat, méltóságos
5070 2, VI | vétek lehessen és sokkal gyászosabb, mint hogy erénynek nevezzük:
5071 3, VI | ezekben a sötét szobákban, gyászruhája, fehér arca nem ijeszte
5072 3, VI | elhagyta a kastélyt az egész gyászszertartás idejére, Cynthia grófné
5073 3, I | poharat. – A pór vérében van a gyávaság.~E szavakra elfojtá nyögését,
5074 3, II | megfordult; tudtul adom önnek gyávaságát, s követelni fogom, hogy
5075 3, XIII | férfi szemeibe az örömkönny gyémántjai jöttek fel ragyogni.~– Én
5076 3, I | Brenóczy család ismét új gyémántkapoccsal fűzhetett egy új ragyogó
5077 2, IV | drágakő azok között, amiket a gyémántnál is nagyobbra becsülnek.~
5078 3, III | ezért a hős kapott akkora gyémántot, mint az öklöm.”~Igen érdekes
5079 2, X | igen bátorkodott már minden gyenge szívű ember e per bolygatásához
5080 3, IV | vőlegény ott ül ágya mellett és gyengéden néz alvó arcára. Nem állhatja
5081 3, IV | szekér két lóval. Egy férfi a gyeplőt fogta, a másik a hátulsó
5082 2, I | akkor add ide a kezedet, s gyere velünk.~A jámborok közakarattal
5083 3, XIII | azzal jár az utcán. Adomáit gyérebben hallatja, s inkább komoly,
5084 2, I | jajgatott, rám esett a felesége, gyereke, s azt mondták, hogy inkább
5085 2, I | mi kenyerünk nagyon jó, a gyerekek sokat ennének belőle, ha
5086 2, I | négyfelé, ha azt akarja, hogy a gyerekének könnyen kinőjenek a fogai,
5087 2, III | mikor én kellek nekik, akkor gyerekestől, öregestől itt vannak. Azután
5088 2, I | megrontva a Katka három gyerekével. Egész héten át a boszorkánynál
5089 3, I | elmerültek a cipőim. Az mind gyerekség. Nem árt nekem. A kolera
5090 2, I | csaknem az ölébe rakták a kis gyerkőcöket, s erővel húzták a kezeit,
5091 2, I | beszélni –, ő tanácsolta a gyermekágyas Szlipiknének, hogy éjszaka
5092 3, IX | motyóikkal, irgalomgerjesztő gyermekcsoportok, ökörszekérre hányt betegek,
5093 3, I | szíveken uralkodó Istenhez. Óh, gyermekecském, az Isten nem fogyott ki
5094 2, I | utánuk síró asszonyok, apró gyermekeik hátaikra kötve; a többi,
5095 2, I | hogy ölelték, csókolták gyermekeiket. Mégis örültek neki, hogy
5096 2, I | vesszenek az éhség miatt, vagy gyermekeinket meg ne egyék. Be lehet itt
5097 2, I | s íme amint evett belőle gyermekeivel együtt, mint akit a nyavalya
5098 3, X | valami rém, mely a félénk gyermekeket ijesztgeti. A vén csavargó
5099 3, IX | családapától a hajadonokig és gyermekekig mind olyan életvidám színt,
5100 3, XVIII| Mindenki előtt úgy beszél a gyermekekről, mint lelke legfőbb öröméről,
5101 3, I | szokott mesélni altatott gyermekének, ki félve rejti magát védő
5102 1 | Pedig eljön az is: a vénség gyermekkora. Mindennap egy nótát felejtünk,
5103 3, XV | ami vele dacol.~Cynthia gyermekkorától fogva sokat szenvedett.
5104 2, V | ellen tör; ez a férfi nekem gyermekkori ismerősöm. Ez az én bűnöm.
5105 2, IV | grófnő ezt az erkélyszobát gyermekkorukban elnevezték „csúnya szobának”.
5106 2, VI | idősebbnek tizenkét éves gyermeknél, oly finom, oly parányi
5107 2, V | erdőben.~Egyszerre valami gyermeknyöszörgés üté meg Cynthia füleit az
5108 3, III | is tartja magát a szegény gyermektől.~Mások is követik példáját.
5109 3, X | kísérte a dalt, melynek gyermeteg csengésű rímei végig-végig
5110 2, V | Krénfy még ébren van. A gyertyafény majd az egyik, majd a másik
5111 2, V | figyelmes szemei észrevették a gyertyafényt, mely még most is világít
5112 2, V | eszméletlenül bámult leégő gyertyája fényébe.~Az éji őr künn
5113 3, I | elcsendesült a háznál, akkor vevé gyertyáját, s egyedül átment Cynthia
5114 2, V | asztaláról, meggyújtotta a gyertyánál, s levetve magát a pamlagra
5115 2, III | lefeküdjenek, és ne égessék a gyertyát, s maga is hasonlót cselekedett.~
5116 3, XII | büntetés, mint a parasztot, ha gyilkol. Vannak okok és módok. Legfeljebb,
5117 2, I(5) | midőn a foglaló katonái gyilkolták a polgárokat. A legenda
5118 3, XI | uram, mert én még sohasem gyilkoltam meg senkit.~Azután elsomfordált
5119 3, XII | nem vádolá be mint atyja gyilkosát, nem akarta volna őt a vesztőhelyre
5120 3, XV | embertársának törvényes gyilkosává legyen. Dobokyné még tán
5121 3, XI | Óh igen, így szoktak a gyilkosok tenni. Ez az ő módjuk. Ha
5122 3, VIII | csak egy embert találok a gyilkosságban bűnösnek, és azt nem bocsátom
5123 3, X | csúnya éjszaka. Utálatos, gyilkosságnak való éjszaka.~A kisleány
5124 3, XI | az, mert aki azt az egész gyilkosságot végignézte, egy kis árva
5125 3, VI | felgyúltan tekinte rá.~– Látom a gyilkost; de még nem foghatom meg.
5126 2, VI | Ennek következtében soha Gyimóton és Karádfalván annyi kosarat
5127 3, IX | nőtt, elszakállasodott, sok gyökér, semmi gumó, vagy ott rohadt
5128 3, IX | a cékla és buzér, miknek gyökere a földben van, bő kárpótlást
5129 3, IX | magukat alatta, s kifordultak gyökereikből, egyes elkapott gallyak
5130 3, IX | másodikban annál többet.~A gyökerek nőttek is eleget, s bár
5131 2, VII | határozatok hozattak az ínség gyökeres megorvoslására; kemény rendszabályok
5132 2, IV | helyet foglalt a fehér gyökérfa zongora előtti causeuse-ön,
5133 3, IX | savakkal vegyülve) különösen gyökérnövények számára alkalmatos. Vannak-e
5134 2, I | semmi italnak, s hetek óta gyökérrel élek? Világos, hogy mikor
5135 3, I | de a férfiak amennyivel gyöngébbek a szerelemben, annyival
5136 3, XIII | de komoly utat választott gyöngédsége bebizonyítására.~– Kedvesem.
5137 3, XVIII| mutatóujj felé futó, sok gyöngédségről tanúskodik.~Lippay csendesen
5138 3, VI | azt hitte, hogy Irén őt gyöngének tartja, s ezt nem akarta
5139 3, XIII | tudott türelmes lenni a nő gyöngesége iránt, s elfogadta őt azon
5140 2, IV | szobáktól.~– Óh, nincsenek ily gyöngeségei. Nekem azonban megbocsát
5141 3, III | ügyvédek detegálják egymás gyöngeségeit, megfenyítsék, megdorgálják
5142 3, XIII | Akit szeretünk, azt minden gyöngeségen felül emelkedettnek akarjuk
5143 3, I | Cynthia nem ügyelt saját gyöngültségével, sietett atyja fekhelyéhez.~
5144 2, VII | hölgy, míg így gyöngyöt gyöngy után rak, ezek az egymást
5145 3, XI | homlokán a jeges veríték gyöngyei űzik egymást. Kocogtatnak
5146 2, IX | s eltakarta azt a hímzet gyöngyeivel.~Leonora ingerelve volt
5147 2, VII | Szemeidnek éjkoránya bíbortengert gyöngyösít?’” A Divatlap határozottan
5148 2, VII | azalatt a hölgy, míg így gyöngyöt gyöngy után rak, ezek az
5149 3, IX | homlokán annyi izzadságcseppek gyöngyöztek, mint a legkegyetlenebb
5150 2, IV | volt írva, mint a felfűzött gyöngysorok.~Ezt az írást mind a négyen
5151 2, X | Fenyéry per olvasása valódi gyönyör lehetne egy igazi ügyvédre
5152 3, XIII | Dobokyné a legigézőbb mosollyal gyönyörittas vőlegényét.~– Kegyed minden
5153 2, IX | fogják becsülni.~Az alispán gyönyörködött az egzaltált hölgy túlzott
5154 2, IX | sokat mond.~Fenyéry arca gyönyörteljesen mosolygott.~Leonora pedig,
5155 2, IV | említé, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen zongorázik.~Krénfy úr a
5156 2, I | tekintetes urak szívét.~– Nem gyönyörűségből utazunk, hanem hivatalos
5157 2, III | édesebb az ébrenlét minden gyönyörűségeinél.~Ezt az édességet, ezt a
5158 2, III | Ezt az édességet, ezt a gyönyörűséget rabolta el Krénfy úrtól
5159 2, IV | emberétől, aki az evés dolgát gyönyörűségnek találja, s egymásnak jó
5160 2, VII | táblabíró urak, hogy őt ettől a gyönyörűségtől megfosszák? Mi szükség ezeket
5161 3, XI | feleségemmel, hogy a gyermeket láz gyötri, és nekünk nem mondott meg
5162 3, XII | amik lelkemet oly régóta gyötrik. Minden gondolatom, szenvedélyem
5163 3, IX | gonosz vágy, kétségbeejtő gyötrődés vagy undok sóvárgás?~Néha
5164 2, I | gyógyszereik, értenek önök a gyógyászathoz?~A táblabíró urak nagyon
5165 3, V | gondolat, hogy valakit meg kell gyógyítani, rendesen szokatlan erőt
5166 3, II | barátnője, akik szüntelen gyógyítgatni akarnak ott, ahol ő sebet
5167 2, I | száz meg száz szenvedőt gyógyítok meg évenként, kiket decoctumok,
5168 3, V | vendégségre, mert hasonszenvi gyógymóddal él, s emiatt nem élvezhet
5169 3, I | harangozással és a szimpatétikus gyógymódokkal.~Fenyéry vagyonvesztési
5170 3, VI | találtattak a hasonszervi gyógyszekrényben is, a chamomilla, veratrum
5171 2, I | között orvos, vannak önöknek gyógyszereik, értenek önök a gyógyászathoz?~
5172 3, VIII | hogy ekkor a gróf szokott gyógyszereit okvetlenül beveszi, s minthogy
5173 3, VI | tagjaiban.~Az ispán elhozta a gyógyszereket az illető utasítással együtt,
5174 3, VI | vagy maga a gróf nyúlt e gyógyszerekhez.~Önmérgezésről szó sem lehet,
5175 3, XIV | hazudta. A németországi gyógyszerész, ki neki e mérgeket készíté,
5176 3, V | lefektetni, beadta szokott gyógyszerét, s ígérte, hogy nem fog
5177 3, V | szekrénykét, melyben egész gyógyszertárát hordá, s felnyitá előtte
5178 2, III | szakácsné helyett fehér gyolcsruhás úr parancsolt, fehér tányérsipkával
5179 2, III | az éhen maradt kedély és gyomor sokáig nem engedték elaludni,
5180 3, II | örökéből ez emberi nadály gyomrába, e tízkörmű pók hálójába
5181 2, IV | arcával nemcsak szívén, de gyomrán is uralkodni, ami Krénfy
5182 2, II | bosszantani annak adóját, mint gyomrának kedveskedni vele. – Persze,
5183 2, I | jól megdörzsölni lábát, gyomrát, szíve környékét, hevenyében
5184 2, I | aszalt gyümölcsök gyönge gyomrúak számára. Ebben a katulyában
5185 2, VIII | teszi, ha Krénfy nem elég gyors becsapni előtte az ajtót
5186 2, II | Eltűnt annak tartalma, gyorsabban, mint Bosco bűvészkelyheiből,
5187 3, II | Hanem ez biztosítá, hogy a gyorsvonatot meg akarja ott várni, s
5188 3, IX | az előleges áldozatokat győzi, s maga és emberei szorgalmasak,
5189 3, I | ebéddel, és azután már nem győzik várni, akkor csak szaporán
5190 3, IX | telepítvényüket. A föld makacsságán győzött a mindenható kitartás. A
5191 2, IX | önnel történik. Menjen és győzze meg felőle, hogy az nem
5192 3, XIII | más néven nevezhető társas gyülekezetek hétről hétre úgy el voltak
5193 2, I | faedényekkel, túróval, erdei gyümölccsel messze földre kereskedtek.
5194 3, IX | mezőre; a szorgalom minden gyümölcse le volt dúlva, letarolva,
5195 2, III | háborítatlanul élvezhetem fáradságaim gyümölcsét.~Krénfy úr elég nagy feneket
5196 2, I | kávéhoz való. Ezek itt aszalt gyümölcsök gyönge gyomrúak számára.
5197 2, VIII | hajolni a biztatásra, maga gyürkőzék neki a derék asszonyság,
5198 3, II | Tessék.~– Nem akarok gyufával bánni, az ember könnyen
5199 3, IX | levél alakban, pecsétviaszt gyújt, lepecsételi. Címet akar
5200 2, II | komplikált numizmatikai gyűjteménnyel kezdte el a nagyságos úr
5201 2, II | hanem bútorain kívül még gyűjteményeihez is.~Neki van híres tajtékpipa-gyűjteménye.
5202 2, IV | függórák s vésett tálak gyűjteményét.~István gróf különös büszkeséggel
5203 3, III | nagyon fillérekből vagyont gyűjteni; fáradsággal jövedelmet
5204 2, III | akik tudományos ismeretek gyűjtésében megőszültek, akik félrebúttak
5205 2, IV | Összemorzsolta azt, s nem gyújtott másikra.~– Önnek bizarr
5206 2, III | lámpákkal valamit meg ne gyújtsanak és a mozsaraknál, hogy a
5207 2, X | jelpóznákat feltüzelték, gyűléseken civakodtak, perlekedtek,
5208 3, I | annyival tartósabbak a gyűlöletben. A férfi törhetetlen, ezt
5209 2, II | háromezer forintot. Az a gyűrű azé a híres Coké, aki háromszor
5210 2, IX | Hanem a vékony aranyfonál gyűrűcske ezalatt hogy, hogy nem,
5211 2, I | kenyérből, s azt mindhármuk gyűrűivel lepecsételve, magához vevé.~–
5212 2, IX | kezét nyújtotta Fenyéry gyűrűje után, hogy ismét visszategye
5213 2, IX | gondolatot: „Ha egy nő annak gyűrűjét, akit szeret, ujjára felvonta,
5214 2, IX | sem ütközöm rajta, hogy gyűrűmet visszaküldték.~És azzal
5215 2, IX | ujját átszorító vékony kis gyűrűre, és azután összeszorítá
5216 2, IV | mellényébe dugva, de úgy, hogy a gyűrűs ujja kívül maradjon. A kóbor
5217 3, XVIII| mondataira.~– Ez a vonal itt a gyűrűujj alatt a hűség vonala, ez
5218 2, II | meggyújtotta a horganyos gyúszernél, rágyújtott vele, az égő
5219 3, IX | hátramaradt, s kurta szárú gyűszűnyi pipáját szájában tartva,
5220 2, I | ád abból a boszorkány egy gyűszűre valót sem. Elment már a
5221 3, VII | megvizsgálta, ha rajta van-e a gyutacs mindenik csappantyún.~Azzal
5222 2, II | tetején elmúlni nem akaró hab.~Boros uram először felülről
5223 2, I | árvizek, sem szelek nem háborgatták ezt a helyet. De ami szót
5224 3, XV | Cynthia visszahátrált. A háborgó kedélyeket semmi sem téríti
5225 2, X | kiterjedt uradalmat nem háborítá az a közbetolt földdarab,
5226 2, III | önt. Nem sejtettük, hogy háborítani fogjuk. Én már egy órával
5227 3, III | Irén arca maradt nyugodt, háborulatlan. Neki hite volt. A legerősebb
5228 3, XII | kidülledt ajkain a tajték habzott, sokáig csak egyes érthetlen
5229 2, III | hajdani ősök még királyaik hadaitól sem engedtek elfoglalni.~
5230 2, I | feljebb tartva pipáját, nagy hadarva szólt közéjük:~– Lám, mondom,
5231 2, IV | szerencsétlen havasalföldi hadjárata alkalmával Bazarád vajda
5232 2, III | végén nemcsak a két kezével hadonászott az asztal felett, hanem
5233 3, IX | uram, ugyanazzal a bottal hadonászva, amit a csavargó kezéből
5234 2, I | szolgáló nép nyomora ily fokára hághat? Nincs földesura e falunak?~
5235 2, I | istrángon keresztül szokott hágni.~A kocsiülésen ketten ülnek;
5236 2, I | sem vállalkozott, magam hágtam fel egyedül. De bocsánat,
5237 2, VI | és ház, s Irén azt atyja hagyatékából magához váltá, miáltal alig
5238 3, VI | hogy a grófné szabadon hagyatott a vizsgálat ideje alatt,
5239 2, V | közt. Egészen magára van hagyatva.~Lemondani nem tud, nem
5240 3, XII | hónapokig, lehet, örökre sem hagyhatja el e megyét, e várost, még
5241 3, IV | menj ez órában sehova! Ne hagyj el engem.”~A nő azt hivé,
5242 3, XIII | násznagyának, ha helyben hagyja-e.~Dobokyné könnyelmű mosollyal
5243 3, II | megölöm őt, minthogy azt hagyjam róla mondani. Menjen haza
5244 3, II | ottfeledte. Pedig hideg van.~– Hagyjon nekem békét. Mi baja önnek
5245 2, II | vasember nyakát és karjait hagymakoszorúkkal, s a márványmedencékben,
5246 2, I | volt igaz, csak az éhség hagymáza költé ezt a képzelt látványt
5247 2, VII | munkálódik, ahelyett, hogy hagyná a maguk útján folyni az
5248 2, II | éjfélig, és inná a boromat, ha hagynám. Menjen innen a hetvenhét
5249 2, V | költségén építteté s leányának hagyományozta, ilyenformán azt, mint Cynthia
5250 2, I | ácsorogtok, s még éjszaka sem hagytok békét az embernek. Mikor
5251 2, VII | egyszerre feltárult…~– Hah! Crimen majoris!… – kiálták
5252 2, I | érdemem, hanem a halhatlan Hahnemanné, ki egyedül érdemel dicsőítést.
5253 2, IV | pillanatra, Illés gróf egy hahotai hangot is adott, de melyet
5254 2, IV | nélkül odatűzte féloldalt hajába. Minden oly tébolyító szépen
5255 3, IX | azután is megtéphetem a hajadat, s azt mondta a lánynak,
5256 2, III | aljáig kíséré őt le Krénfy úr hajadonfővel. István gróf hasonlóul kezében
5257 3, IX | telep népe a családapától a hajadonokig és gyermekekig mind olyan
5258 2, I | bámulattal nézve a férfi ősz hajára.~– Igenis, engem hínak ifjúnak,
5259 1 | eljött az öregség, őszülő hajával, keserű tapasztalásaival,
5260 2, VIII | körmei közül, valamint ennek hajbozontjait Krénfy markából, s kétfelé
5261 3, VII | napszámost, bőrkereskedőt, hajcsárt és jobbágyot, aki eszébe
5262 2, I | vicispántól kezdve az utolsó hajdúig az egész vármegye!~A Popák
5263 2, VIII | veresek a sok munka miatt, s hajfürteiből egy-egy különvált csomó
5264 3, I | takaródat vond kebledre szépen, hajfürteidet szorítsd főkötőd alá; ne
5265 3, I | ölébe vevé, és felbomlott hajfürteit lesimogatá, ahogy kedves,
5266 2, V | azok az utána úszó hosszú hajfürtök beseprik, hogy senki se
5267 2, III | hajfürtökkel, mint minő fehér hajfürtöket egy század előtt a fiatal
5268 2, III | homloka sima, gazdag hófehér hajfürtökkel, mint minő fehér hajfürtöket
5269 2, VII | táblabírák azután előfogatokat hajhásztak össze, kisbíró, öregbíró,
5270 2, IV | kétlépésnyire úszik utána ez a hajhullám, mint valami fekete hegyi
5271 2, III | négy krajcárt oly ügyesen hajigálá a levegőbe, tenyerével újra
5272 2, IV | egészen Lisztet utánozva feje hajigálásával. Illés gróf komolyan állítá,
5273 2, III | az ablakokat, s a falhoz hajigálnak mindent, ami megmozdítható.~
5274 2, V | hogy széttépett zsemlyéket hajigált fel az eb előtt: hogyan
5275 2, V | nagy szelindeket, annak hajigálta apró darabokban az egész
5276 2, VII | kezéből a fejszét, s azzal úgy hajítá őt a hajdúk közé, hogy az
5277 2, III | lelkeket, kik tíz remekművet hajítanak tűzbe, míg egyet kiadni
5278 2, I | megszagolja, s undorodva hajítja el ismét. Az utána jövők
5279 2, X | túlságosan regényes kalandor hajlamból illetlen kanyarulatokat
5280 3, IX | buzgón imádkoztak ingadozó hajlékaikban, hogy fordítsa el róluk
5281 2, III | hunyorítás, ez az előzékeny hajlongás mind azt a lenéző mondást
5282 3, X | kezében, azután lélektelen hajlott le karjára, mint egy kettétört
5283 2, IV | rószaszínnel utánozza a hajnalt.~Krénfy úr egy lépéssel
5284 3, IX | szabályozni, amikor az majd hajókázható is lesz, a házakat természetesen
5285 2, I | magyar találmány. Én ezt hajóslegényektől tanultam, akik midőn hosszú
5286 3, IX | emberek voltak: gyárnokok, hajósok, vállalkozók; az apa mindegyiket
5287 3, III | következő:~…„Elutazott, hajótörést szenvedett, egy macskával
5288 2, III | István gróf fürteit az évek hajporozták be ily szépen; kezei simák,
5289 3, XII | semmit, ami nem tökéletesen, hajszálig igaz. Kegyed nem törvényes
5290 2, V | simulnak végig a papíron, hajszálnál vékonyabb betűkből font
5291 3, I | Maga Leonora is csak egy hajszálnyira volt attól, hogy elfeledve
5292 2, X | betakarítani; hanem azért egy hajszálnyit sem engedett senki a maga
5293 3, IV | Csejti Gazsival; az egy hajszálon múlt, hogy főbe nem lőtte
5294 3, III | minthogy kevés hasznot hajt.~Tehát már fölösleges összegei
5295 3, IX | ha ilyenkor juhot, barmot hajtanak a fűre, az mételyt, léprákot
5296 3, VII | nyomta süvegét, s elkezdett hajtani kifelé a rázós, döcögős
5297 3, XI | nyelével, ha az hirtelen el nem hajtat a lovaival szaporán, így
5298 3, XV | mely nemsokára végre fog hajtatni.~A közlékeny asszonyság
5299 3, III | felült hintajába, s egyenesen hajtatott a káptalan elé, ahol Fenyéry,
5300 2, I | midőn a táblabírák elöl hajtatva, ugyanazon a völgyi úton
5301 2, III | éjfél után két óráig űzi, hajtja a fél falut, vivátot ordít
5302 2, I | róka helyett meglőtte a hajtó cigány fiát; hogy lárma
5303 2, VII | táblabíró úr is szomorúan hajtogatva fejeiket, suttogák:~– Valóban,
5304 3, IV | mellettük. Egy-egy párbajsegéd hajtotta mindkét szekérnél a lovakat.~
5305 2, I | úrfihoz: „Mikor megyünk megint hajtóvadászatra? Van ám még hat fiam!”~Az
5306 3, I | Köröskörül csupa sár volt, mintha hajtóvadászatról jönne, s lóháton vágtatott
5307 3, VII | parancsolá a kocsisnak, hogy hajtson.~– Hová a pokolba? – kérdezé
5308 2, I | porontyok, a szőke molyhos hajú, mosdatlan sihederek félve
5309 2, I | melyet egészen fehér, hosszú hajzat sátoroz körül, vállán fényes
5310 3, II | szobaleányára, maga hajtá össze hajzatát jól-rosszul, egy fekete
5311 2, IV | kedves fejecske is nehéz hajzatával terhére volna, hosszú sáljával
5312 3, XII | meg, hogy főnökének az ügy haladása felől titokban néhány szót
5313 3, IX | fölséges elrendezést, a haladást, s addig dicséré és magasztalá
5314 2, I | éppen azon az úton volt haladásuk, melyen a delnő szekerének;
5315 3, V | titkot? Bizonyosan. A paraszt háládatlan, cudar, ahhoz hozzáfér,
5316 2, VII | az útja-módja? Könnyebb, háládatosabb a zöldasztal mellett dikciókat
5317 3, III | szerencsénk. Íme, három egész órai haladékot adunk kegyednek mind e készületek
5318 2, I | lassan, de bizton lehetett haladni. Egy helyen kétfelé vált
5319 2, I | legifjabb útitárs, ki az előre haladókat ezalatt utolérte.~– Hol
5320 2, IX | ellenében; mi egészen más úton haladunk, s bármennyire tiszteljem
5321 3, IX | parasztlányka megy végig, félénken haladva el mindenütt a kapuk előtt,
5322 2, II | legszebb pisztrángok- és egyéb halakért; harmadik pesti szőnyegészhez,
5323 2, V | hogy az apja, anyja mind halálán van, őtet meg a többi testvérét
5324 3, XII | meggyalázott, megvetett gonosztevők halálával. Krénfy.”~A némber vadállati
5325 3, XIII | nem Krénfy bűnhődése, én a halálbüntetés ellen beszélek. Olvasta
5326 3, XIV | kérdés. Tudod. Életé vagy halálé.~Az alispán átvette a levelet,
5327 3, XII | átváltoztatását befejezte a halálfélelem torzító keze, a rideg ónhalaványság,
5328 3, XIII | előtt, ki börtöne rostélyán halálfélelemmel várja ítéletét. Ah, barátom,
5329 3, XIV | levélbe írva:~„Ha ön ma halálítéletet mond, úgy küldje vissza
5330 2, I | többé, hanem az elkésett halálkíné.~– Ez a facies hypocratica… –
5331 2, IV | találták, s Krénfy úrral nagy hálálkodások közt kezet szorítva, ők
5332 3, I | jobbja már elzsibbadt a halállali kézszorítás miatt.~Cynthia
5333 3, VIII | előttük a férfi, mint a halálsebét hazavivő vad, s a két hölgy
5334 3, III | Dobokyné gyöngéd mosollyal hálálta meg az édes célzatot.~A
5335 3, XV | mely testvére és kedvese haláltusáiból eredt, valami hihetlen hidegséget
5336 2, VII | gondolok én életükkel és halálukkal? Semmi gondom reájuk, miattam
5337 3, V | Minden pillanat növelé annak halálveszélyét; nyelve alig mozdult már
5338 2, I | egy időre feltartóztassa a halálveszélyt.~Ezen bármely ujdondásznak
5339 2, II | Jeleneteket, ahol a vidám halandók örülnek az életnek és nem
5340 2, IX | amilyen csak ritka boldog halandónak jelenik meg életében.~–
5341 2, I | emberiség nevében legőszintébb hálánkat. Ha azon néhány szó után,
5342 3, III | haja most is simán hajolt halántékai körül; hanem hiszen mi szüksége
5343 2, VIII | azonfelül kegyednek örökre hálás lekötelezettei lettünk volna.~
5344 3, I | semmit. A megmentett ezrek hálasóhajtása felmegy az égbe, de nem
5345 2, II | szállítson; a másik a vágvölgyi halászat árendásához a legszebb pisztrángok-
5346 3, II | ellenféllel, akivel annyi halaszthatlan suttognivalója volna, rémes,
5347 3, IX | onnan szaladj!~A jámbor ezer hálát adott a jó tanácsért, s
5348 3, V | nemességemmel, állásommal, s hálátlanabb volnék a felnevelt farkasnál
5349 3, XI | maradtak mindig hátrább, mindig halaványabb kéken, s vidám vetésszalagokkal
5350 3, VIII | kedvesét maga előtt, oly halaványan, és minden csepp vér szívében
5351 3, I | éppen úgy reszketett, úgy halaványult el, ki csak elbeszélni hallá
5352 2, I | magához vevé.~– Volt-e a haldoklóknál gyóntató pap? – kérdé az
5353 2, I | nemes célt, melynek kivitele halhatatlan nevet szerzend önöknek,
5354 2, III | kellemes leend annak megoldását hallanunk.~Krénfy úr önelégülten mosolyogva
5355 3, XIII | utcán. Adomáit gyérebben hallatja, s inkább komoly, mint jókedvű,
5356 2, IV | kikacagnának, kicsúfolnának, hallatlanul, az a brenóci névre nézve
5357 2, IV | nyilvános hangversenyben kellene hallatnia magát. Elhitte. A zongora
5358 3, VI | egy félbeszakadt kiáltást hallatott, kezeivel maga elé kapott
5359 2, IV | szép lelke jár, s ahová nem hallatszanak Illés gróf rendkívüli kémiai
5360 3, VIII | szívet, de annak nem szabad hallatszani, mert akkor el vannak árulva.~–
5361 2, I | talál jönni, elgázolja őket.~Hallatszik is valami csörömpölés már
5362 2, IV | félbeszakasztott „ha!” kiáltásokat hallatva.~– Valami bajuk van a méltóságos
5363 3, V | beleszólva reszketeg szavával:~– Hallgassunk erről, uram, térjünk saját
5364 3, XII | nevezetes összegeket kapott hallgatásáért, hogy Krénfy kettős házasságát
5365 3, VII | Krénfy dúlt arcának állapotja hallgatásra inté; reszketve, lihegve
5366 2, IV | következik most?~Cynthia kínos hallgatással inte tagadólag.~– Mondtam
5367 3, I | koporsójához szegezve, s hallgatja, mint szegezik annak fedelét
5368 2, II | folyamodom.~– Az nem ér semmit. Hallgatnak is magunkforma kurta nemesember
5369 3, II | szobában.~– Folytassa, Leonora, hallgatom.~– Hanem mindez csak tréfa –
5370 2, V | csendesen.~Egyszerre felugrott. Hallgatózék. Talán csak képzelődött,
5371 2, V | kártyáit, néha-néha megállva hallgatózni.~Cynthia, amióta megérkeztek,
5372 3, IV | lépnél ki szobámból, s amint hallgatóztam, úgy hallám, hogy nem az
5373 2, III | akár érted, akár nem; ha hallgatsz, azt hiszik az emberek:
5374 2, VII | megpecsételték, komolyan, türelmesen hallgatták ki beszédeiket, nem mondták
5375 3, IV | te nem hallottad azt, nem hallgattál rám, vagy talán nem is kiáltottam,
5376 2, IV | ujjaktól néhány akkordot hallhatna.~Cynthia grófnő mosolygott
5377 3, XV | szokás beszélni.~Gyakran hallhatni, sőt mi több, olvashatni
5378 3, XII | összeszedte magát, s alig hallható hangon rebegé:~– Ki bizonyíthatja
5379 3, X | parasztleányoktól.~Mikor hallhatott ez a gyermek ilyesmit, s
5380 2, VII | üresen ne maradjanak.~– Halljátok azt! – ordított kívülről
5381 3, IV | álmodtam, hogy fölébredek, hallok susogást magam körül; látok
5382 2, III | pedig mintha éppen hírét sem hallota volna azoknak, akikről beszélnek;
5383 3, IV | kiáltottam utánad, de te nem hallottad azt, nem hallgattál rám,
5384 2, I | valakit. Ők nem láttak, nem hallottak semmit.~Az anekdotás úr
5385 2, VII | rikácsoló hangon a csavargó. – Hallottátok ezt, emberek? Hát van itt
5386 3, VIII | bűvlámpából, egy álomkép, egy hallucináció… Csak egy mécs elfúvása,
5387 2, I | elé; a hetes ínség szomorú hallucinációja ez a veres szín, mely körüle
5388 2, I | négy folyójával, három zöld halmával, kettős keresztjével; a
5389 2, I | tízek szőnyegét, s egész halmazát a frissen sült kenyereknek
5390 3, I | mindent kiengesztel. Meg kell halnod.~Cynthia az irtózat kétségbeesésével
5391 2, I | segítsen nyomorúságán.~Az éhen haló nép szomorú tréfára vette
5392 3, XIV | Semmi ok sem volt az ítélet halogatására.~Minden tette, minden szava
5393 3, II | gyomrába, e tízkörmű pók hálójába került; mert ő is azok közé
5394 2, III | ágyból, s egy perc alatt hálóköntösében termett; mire Jakab beereszté
5395 2, III | utoljára úgy belekeverte magát hálóköntösének zsinórjaiba, hogyha Jakab
5396 2, I | abba van kötve egy nagy halom csáté, kopott kötéllel leszorítva.
5397 2, III | villa és kanál csak úgy halomra öntve állt egy üvegsifonér
5398 2, III | s kinyitotta előttük a hálószobaajtót.~Krénfy úr éppen a botot
5399 2, V | lépcsőn lehetett lejönni azon hálószobából, azonfelül az udvaron egy
5400 3, IV | hölgyvendégek eltávoztak már hálószobáikba, a vőlegény is nehezen tud
5401 3, IV | Fenyéry kilépve neje hálószobájából, amint az előtermet elhagyá,
5402 3, I | használták ebédlőnek, a másikat hálószobának.~Irén vacsorát rendelt mindkettőjük
5403 2, V | István gróf a földszinti hálóteremben telepedett le, ahonnan egy
5404 2, V | egyedül felkereste, saját hálótermében, hogy itt ön előtt megvallotta
5405 2, I | lehelet, egy ölelés tőlük halottá teszen. Az éhhalál szárnyatlan,
5406 3, VI | egész a sírig. Én szeretek a halottakkal lenni.~Cynthia azt hitte,
5407 3, I | nevedet letenni a sírba. A halottaknak mindent megbocsátanak, a
5408 3, XI | veszélyes titkának hírnöke, halottan, meggyilkolva!~Nagy sokára
5409 3, VI | nők mind elhagyták már a halottastermet.~– Meg, kell-e hát tébolyulnom? –
5410 3, VI | kastély, eljöttek, megnézték a halottat, arcába világítottak, mutogattak
5411 3, VI | akart látszani. Maga inte a halottőröknek, hogy emeljék fel a koporsófedelet
5412 2, I | Hetek óta mindennap van halottunk, néha kettő-három. Ki egy,
5413 3, I | hogy én és ön azon házban háltunk meg, melyben ön anyja lakott.
5414 3, III | házban, egyedül ült Irén, még halványabb, mint valaha.~Együgyű mulatsága
5415 3, XII | hosszú, fekete szempilláit halványfehér orcájára, s szép ajkai ismét
5416 3, V | Cynthia sietett őt mentől hamarabb lefektetni, beadta szokott
5417 2, I | jutott eszébe valami mentség hamarjában.~– Egyszerű mérgezési eset
5418 3, XII | velem, hogy várni fog rám Hamburgban. És íme, egy másikkal ment
5419 2, I | látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás eleven sebei tomporán tanúsítják,
5420 3, II | állította, hogy az aláírás hamisított.~– Eszem elhágy, eszem elhágy! –
5421 2, II | leosontott, összekapkodta hámistrángjait, felugrott az egyik lovára,
5422 3, XI | madzag összekötni való, hámok, istrángok úgy össze voltak
5423 2, I | a köves utat, és a rossz hámot és az elszakadt kerékkötő
5424 2, VI | valamit. Itt szikra van a hamu alatt.~Éjfél körül lehetett
5425 2, II | a pipáját kiverte, s a hamuját szépen felrakta az alabástromkandalló
5426 3, IX | hosszú rokolyákban, férfiak hamuszín vagy világoskék leffentyűs
5427 2, I | erdőket oktalanul pusztítani hamuzsír-termelés végett; azóta a folyamár
5428 3, VIII | kerülhető tél és mindennek vége, hamva, ami most úgy mosolyog.~
5429 2, I | telt, tojásdad arcán most hamvadzik még csak a férfikor pelyhe,
5430 2, II | megkoppantotta a gyertya hamvát, íróasztalához ült, tollat
5431 3, III | vonni.~ ~Mint az árva hamvpepejke az örömtelen házban, egyedül
5432 2, I | tekintetes úr megvette a hanák asszonytól a leányt, s rögtön
5433 3, III | régen – viszonza ez, és hangában oly igazi fájdalom volt.~–
5434 3, X | hallani, hogy újra léptek hangai közelednének a puszta ház
5435 2, I | érctelen, asztmatikus lehű hangát két lépésre sem hallani,
5436 3, II | kerekek zubogása nem hagyta hanggá válni a halk beszédet, s
5437 3, XI | szól ez, torkán akadó hanggal, s zsibbadtan áll meg szobája
5438 2, I | rakott tűz körül, Popákné hangja kihallatszott közülük.~–
5439 3, II | ostoba zuhogó, dübörgő vasgép hangjaitól, mely annyira nem törődik
5440 2, VI | Irén szerény, csengettyű hangocskája csak néha-néha szólt közbe.
5441 3, XII | melyből ugyan az egyes hangokon kívül egyebet nem lehetett
5442 3, XIII | a bírákat kegyelmességre hangolja. Vajon sikerül-e neki?~Pénzzel
5443 2, IV | tudom, hogy szép vagyok, hangom tiszta, csengő, indulataimmal
5444 3, X | aztán mindig biztosabban hangoztatá ezt a búskomoly melódiát,
5445 3, X | megmozdult, s mint aki valami hangra figyel, előrehajtotta fejét,
5446 2, IV | végigfuttatá az ábrándos hangszeren, valami felismerhetlen dallam
5447 2, IV | állítá, hogy valami nyilvános hangversenyben kellene hallatnia magát.
5448 2, VII | még?~Óh, ezen apró-cseprő hangya-bajok tömegének rettentő alakja
5449 3, II | olvastam. Igen érdekes regény. Hányadik kötetnél jár ön?~– Ez az
5450 2, I | bajuk jobban el volt már hanyagolva, minthogy a segély későn
5451 2, I | házban úgy számlálja, hogy hányan vagyunk még, s akire a kilences
5452 3, XV | az emberek fokról fokra hanyatlani, látják zavart arcokkal
5453 3, VIII | merednek reá, és visszarettenve hanyatlik hátra mind a kettő.~Valami
5454 3, XV | kikerülhetlen éhhalált, a költőnek hanyatló erejét, vágyai bukását;
5455 2, V | ágylábnál egy férfi feküdt hanyatt, hátával a falnak támaszkodva
5456 3, III | adott, s mentéjét ezüsttel hányatta ki. A két megye fiatalságának
5457 1 | jön, leül, gallérja mögé hányja az ételt, fizet és megy.
5458 3, IV | esemény örök rejtély marad.”~„Hányszor lőhetnek a vívók?”~„Háromszor
5459 3, IX | gyermekcsoportok, ökörszekérre hányt betegek, kiknek keze, lába
5460 2, V | be a kis szűk szobát; a hányt-vetett deszkákon keresztül a hold
5461 3, VI | leveleket rendesen a tűzbe hányta, s nem szólt felőlük senkinek,
5462 3, IX | gazdag vetések a földre hányták mind megalázott fejeiket,
5463 3, XII | irtóztam tőle, és szemére hánytam e rettentő gyanúmat. De
5464 2, I | elé, ősi szokás szerint hányva cigánykereket. Fiatal lovaim
5465 1 | mint azelőtt; megárt a harag, megárt a mulatság, vesződünk
5466 3, VI | nem lehetetlen: a grófnő haraghatik rá, mert valami kényes titkát
5467 2, VIII | megkeserülitek ezt! Még haragja nem higgadt meg annyira,
5468 2, I | bizonyítják, hogy mikor haragjában felgerjed, be szokta tölteni
5469 2, VIII | fölkészült asszonyi állat haragját?~Az asszonyi állat, akiről
5470 3, III | szobában művelni, s abbéli haragjukat megüzenni el is küldék Náci
5471 1 | derült arcok, kiknek még haragjukban is több szeretet volt, mint
5472 2, I | amint lábra tudtam állni, haragomban tán azt is ígértem nekik,
5473 3, V | most? Éppen most, midőn haragot, dühöt várnak tőle. Mi van
5474 3, VI | melle zihált és szemei haragtól égtek. Alig bírta kimondani,
5475 3, X | mennydörgést, mintha ők haragudnának.~Olyan jó volt, hogy most
5476 3, VI | Neki okai vannak rám haragudni, és én azokat elismerem.
5477 3, VI | segített neki sírni, és nem haragudott rá azért, hogy Fenyéry kezét
5478 2, IX | gúnyolódik, hogy affektál! – haraguvék Leonora.~Pedig oly igazán
5479 2, I | azok engesztelték ki a haragvó feleket egymással, azok
5480 2, I | Úgy jönnek már, mint a haramiák, csoportostul; puska kellene
5481 2, I | van, s a haszonbérlőre nem háramlanak a pallosjogok és azokat
5482 2, II | toronyban volt egy nagy harang – kár hogy elrepedt –, esténként
5483 2, X | közbirtokosság félreverte a harangokat a rettentő erőszakra, protestált,
5484 3, I | jégeső-hárítóval, a zivatar elleni harangozással és a szimpatétikus gyógymódokkal.~
5485 2, II | bolyongott, követte a vigasztaló harangszót, mely őt keresztyén lakta
5486 2, VIII | Legalább csak az orrát harapná le ennek a szépséges fiatalembernek!~
5487 2, V | mely csörömpölve hull a haraszt közé, a szél úgy sóhajt
5488 2, I | el, csak úgy lefeküdt a harasztba, a bokor mellé, s azt mondta,
5489 2, I | mely lábai előtt kikelt a harasztból, elsietett hírnöke a tavasznak,
5490 2, I | azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember, szemeit lehunyva
5491 2, I | jelenségeit adja a népek harcaiban éppúgy, mint az egyesek
5492 3, III | meg ez:~…„Katonává lett, harcba ment, felvitte fővezérségig,
5493 2, VIII | Tessék! – szólt leoldva harcias csípőjéről a csomó kulcsokat,
5494 2, VIII | nyelvét, ki fegyverezi le egy harcra fölkészült asszonyi állat
5495 3, I | felkapcsolt volantjai, szürke harisnyái, csatos felcipői s hóna
5496 2, III | becsapták az ajtót, vetik le harisnyáikat, ezüstös frakkjaikat, csapják
5497 3, XII | kegyedről egy más személyre hárítják át, s így Fenyéryt felmentem
5498 3, III | holdudvarában, hanem őt már csak a harmad-, negyedrangú csillagok közé
5499 2, I | a csapás minden másod-, harmadévben elő szokott fordulni; a
5500 2, I | módunkban újakat venni. Egy harmadévi naptár széleire jegyezgetem
5501 2, I | viselni; a lógós még csak harmadfű csikó, melyet barbár fösvénység
5502 2, V | egyikben sem talált senkit; a harmadikba lépett és az is üres volt.~
5503 2, IV | ócska zászlók, öltözetek, a harmadikban mindenféle régi fegyvernemű.
5504 3, XIV | a másikból – egy-kettő a harmadikból; huh! milyen arca volt a
5505 2, VI | egzekválták, csak a saját harmadrésze maradt neki. Lippay ellenben
5506 3, I | magához; István gróf csak harmadszori érvágás után.~Legelső szava,
5507 3, III | barátjával beszél, s mind a hárman úgy mutogatnak rám, mintha
5508 2, I | Jól van, bíró uram, ez harminchárom ok. Tehát meghallgatjuk
5509 3, XII | kegyedet érthette, mert csak hármuk kezén fordultak meg a méregüvegcsék.
5510 3, IX | völgyet elönté, s elmentében három-, négyfelé csinált magának
5511 2, IV | s így kivezették szépen három-négy termen keresztül, ahol nem
5512 2, II | nagyságos úr lovait, s a háromágú villa nyelével azokon töltötte
5513 2, V | egy kődarab mellett valami hároméves fiúcska üldögélt, külsejére
5514 3, IX | faj lakik ott, hol a gazda háromlépésnyi kenderföldön annyi cérnát
5515 3, X | az ijedelmes fényben alig háromlépésnyire rejtekétől egy férfialakot
5516 3, XI | jobbról-balról ráhúzkodott mind a háromra az ostorral, s tovanyargalt.~
5517 2, III | még egy kísérletet téve, s háromrendbeli szivarládikát tolva a gróf
5518 3, XIII | Maradna neki még másik háromszázezer, amellyel odábbállhatna,
5519 3, XIII | úthoz folyamodott.~Pedig a háromszori hirdetés időközeiben egy
5520 2, VIII | azokat már akkor Krénfy úr hárpiája régen lefoglalta, s ott
5521 3, XII | eddigelé hol boszorkánynak, hol hárpiának, hol Lencznének hallottuk
5522 2, IX | ahol ismernek.~Irén egy vén hárs mohos oldalához támaszkodék.
5523 3, XII | kezd venni, a bűnvád hogy hárul a vádoló tanú fejére vissza.
5524 2, V | ezekre a szegény emberekre hárulna a gyanú, akiknek pénzét
5525 2, V | szobába.~A tűzhelyen néhány hasáb fa égett, az világítá be
5526 3, IX | családfők tiszteletreméltó hasacskát is hoztak magukkal, melynek
5527 3, VIII | aki azt látja!~Őszi virág hasadása, őszi napnak ragyogása,
5528 2, I | az ember őket jól a kapu hasadékán át, de úgy tett, mintha
5529 3, IX | oly hidegen, hogy szinte hasította az emberek arcát, a legerősebb
5530 2, I | különösen végtagjaiban érzett hasogató kínokat.~Az asztalon feküdt
5531 2, III | legközelebbi rokonok a csodáig nem hasonlítanak egymáshoz.~Azt ugyan senki
5532 2, II | Boros uramnak tetszett ez a hasonlítás, mert nagyon nevetett rajta.~–
5533 2, X | helyességét; itt szinte úgy.~E hasonlítások váltak Fenyéry ügyének nagy
5534 2, X | benne vagyok a klasszikus hasonlításokban, a hajdani ügyvéd oly viszonyt
5535 2, III | égessék a gyertyát, s maga is hasonlót cselekedett.~Az éjszakai
5536 3, VI | ugyanezen szerek találtattak a hasonszervi gyógyszekrényben is, a chamomilla,
|