10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
11050 2, V | s a fejét simító kezet nyalogatá.~Cynthia egy szisszenéssel
11051 2, I | A jó riska egyet-egyet nyalt a kezeiken ráspolyélű nyelvével,
11052 3, III | szereti Irént, hajdan egész nyarakat eltöltött nála Tarnócfalván.~
11053 2, I | selyemmel, nem esik eső egész nyaratszaka, s hogyha éjszaka meglépi
11054 3, IX | ujja közt, azután megint nyargal tovább, mint valami kalitkába
11055 2, I | majd tudom én. Te másik! Nyargalj a kocsimhoz, vedd ki az
11056 2, V | hűtelenek a földhöz az elmúló nyárral.~A háznál csak egy vén kulcsár
11057 3, VIII | álmodozni kezdett a múló nyárról, a nyíló virágokról, eper
11058 3, III | Nyíló kellemét,~Várva hő nyárt és az ősznek ~Hulló levelét,~
11059 3, XI | előkészületeknek.~Krénfy a nyavalyatöréshez volt közel. Utóbb maga is
11060 2, I | felé, melynek bádogfedeles nyele olyan meghívólag ragyogott
11061 3, II | hogy a föld nyíljék meg, s nyelje el a földet, vagy szakadjon
11062 2, VII | sem, uram. Engemet a pokol nyeljen el, ha engedem.~– Hidegvérrel
11063 2, II | fogára s féltené, hogy a nyelvéhez talál érni.~– Gondolja Boros
11064 3, IV | megmozdulni, nem bírtam kiáltani, nyelvem és tagjaim le voltak kötve:
11065 2, I | Tudod, hogy én nem értek a nyelvén.~– Majd megérti, ha a nyaka
11066 2, VII | veszett kutyát! Tüzet a nyelvére, tüzet a házára.~És valóban
11067 2, V | gyermek nem értette azt a nyelvet, amit a kisasszony beszélt,
11068 2, I | nyalt a kezeiken ráspolyélű nyelvével, amelyikét közel kapta.~
11069 2, IX | mondó frázissal, ami csak a nyelvnek adott dolgot.~Fenyéry elfogultsága
11070 3, IX | Valamit értett már akkor a nyelvükön, s megszólítá őket, hogy
11071 3, IX | ember a legelső tételben nem nyer, majd a másodikban annál
11072 3, XI | már húzta elő a csákányt a nyeregkápából.~– Mikor? Mikor? – évelődék
11073 3, XIII | Most már ők is hintót és nyerges lovat fognak tarthatni.~
11074 2, IX | Talán csak nem fog büntetést nyerni ily nemes, bátor, elhatározó
11075 2, I | sütnek kenyeret, mikor a nyers lucfenyőt fűrészelik, akkor
11076 2, VI | felkereste, csak annyit nyert vele, hogy a kezébe nyomott
11077 2, III | csak az a kérdés, hogy mit nyertél vele azután, ha elérted…~ ~
11078 3, V | vissza, ahogy átvettem, nem nyertem és nem vesztettem rajta
11079 3, I | adhat itt, csupán csak a nyertes felperes. Egy új jogvitát
11080 3, IX | helybenhagyott, néhány ezer forintot nyervén viszont a csekély földesúri
11081 2, V | komondor nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s fejét mindig Cynthia
11082 2, II | megnyílt cifrán elkerített nyikorgással, mintha valósággal sírna
11083 2, V | feltárult, s a két pisztoly nyílása előtt ott állt Cynthia grófnő.~
11084 3, X | egészen besötétült, a romház nyílásain keresztül alig lehetett
11085 2, I | ember ajkához tartá az üveg nyílását.~– Húzz belőle jót, öreg;
11086 2, II | között megütögetik, a legelső nyíláson, mely a háta mögé akadt,
11087 2, VII | legcélszerűbb út szerelmes nyilatkozatokat kézhez szolgáltatni. Dobokyné
11088 3, V | családjának nevén; azért én e nyilatkozattal tartozom magamnak, saját
11089 3, I | voltak őszinte bámulattal nyilatkozni az asszonyi ékesszólásnak
11090 2, VI | tizenhat esztendővel az ő nyilatkozott imádója volt. Akkor még
11091 2, I | ismeretlen delnő, kit e meglepő nyilatkozványra a kétségbeesés fogott elő.
11092 2, VII | magasabb árt remél termékeiért. Nyilatkozzék, mit tartand legmagasabbnak,
11093 3, II | természettől, mint hogy a föld nyíljék meg, s nyelje el a földet,
11094 3, IV | nincsen ő tehát itten?~Azonban nyílnak az ajtók, hangzanak a folyosón
11095 2, I | minden ajtónak meg kell nyílni, a beteg mindenkinek rokona;
11096 3, I | két hölgy szobái egymásba nyíltak, amiért azokat úgy rendezték
11097 3, X | különböztetni.~A közelgő férfi nyilván azzal volt elfoglalva, hogy
11098 3, II | megvetendő embernek fogom nyilvánítani.~Tarnóczy hideg mosollyal
11099 2, IV | komolyan állítá, hogy valami nyilvános hangversenyben kellene hallatnia
11100 3, II | képes; bemocskolom jó nevét, nyilvánosan fogom kigúnyolni.~Tarnóczy
11101 2, IV | rossz lelkiismeret sehol nem nyilvánul oly erősen, mint ha felkapott
11102 3, V | Isten szent szerelméért nyissa ki az ajtót, mert nagy baj
11103 2, VII | extrapostán, hogy boltot nyisson a háza oldalán s beleállítsa
11104 2, VIII | Majd mindjárt ki fogja nyitni – szólt Fenyéry bizton mosolyogva. –
11105 2, III | tudósítá Krénfy urat, hogy sose nyitogassa azokat a hintóajtókat, mert
11106 2, II | megelégszik vele, Boros uram – nyögé ki végre a haszonbérlő úr
11107 2, V | csak önkéntelenül jövő nyögés; a hölgy odalépett: egy
11108 3, I | gyávaság.~E szavakra elfojtá nyögését, reszketését Cynthia, s
11109 2, V | hangon a pór, a nő csak nyögni tudott már – nincs mit enni
11110 3, I | ölelje meg.~A gróf csak nyögve tekinte rá, és nem teljesítheté
11111 2, VI | keresztül kénytelen hallani nyöszörgéseiket, sopánkodásaikat; ha vasból
11112 1 | köszönheti a magyar, hogy a nyolcszáz évi viszontagság alatt el
11113 2, II | leleményességet az, hogy a nyolcszegletű tornyot, melynek ablakaiban
11114 2, II | vaskosarakkal ablakain, nagy nyolcszegű toronnyal bejárása felett
11115 2, I | esztendős, még én csak a nyolcvanadikat élem.~– Mióta bírája kegyelmed
11116 2, V | félelem nélkül lépett az ember nyomaiba, egyedül a gyermekkel volt
11117 3, IX | csatázó tábor hagyta volna ott nyomait. A szép, gazdag vetések
11118 2, I | titkos, jóltevő tündérkéje nyomára, akinek titkait soha semmiféle
11119 2, V | leszállította, egy rugó nyomására ismét felemelkedik.~A hideg
11120 3, IV | szerelmével boldogít. És mégis úgy nyomja valami a szívét. Miért nincsen
11121 2, VIII | nyálazott zsebkendőjével nyomogatva a karcolásokat. – Majd megkeserülitek
11122 2, I | ember, hogy a szolgáló nép nyomora ily fokára hághat? Nincs
11123 3, IX | hogy régi házában, szokott nyomorában megmaradjon. Ilyen volt
11124 2, I | s útnak ereszté.~– Ilyen nyomorban élni le száz évet! – sóhajta
11125 3, VI | ellenfelemet szerencsétlen voltam nyomorékká lőni; hanem a karddal még
11126 2, I | S mi volt a kezdete e nyomornak? Ki okozta azt?~– Magunk
11127 2, VII | érzelemmel rajzolá a köznép nyomorú helyzetét, az ínség megragadó
11128 2, VIII | könyörögni, hogy azon valóban nyomorultakon segíthessünk, akik azt méltán
11129 3, VI | ha az életét meghagynák a nyomorultnak, s az alispán egész szigorúsággal
11130 2, II | éhenhaló népet, kitudják nyomorúsága okait, kötelességül tegyék
11131 2, I | nagylelkűségből, hogy segítsen nyomorúságán.~Az éhen haló nép szomorú
11132 2, I | más bajban vész el, de a nyomorúságból származik az mind.~– Olvasta
11133 2, VII | beszédesebbjeit. A szegény ember, ha nyomorúságról kell beszélni, könnyen ékesen
11134 2, VI | nyert vele, hogy a kezébe nyomott vagy egy irtóztató nagy
11135 3, XIV | gyilkosság estéjén történt, nyomról nyomra rá lőn bizonyítva.
11136 2, V | hold arca előtt éppen oly nyomtalanul mennek el ezek az alaktalan
11137 3, III | kedves húgaim elvállalják a nyoszolyóleányságot. Még egy rövid reggeli lakomára
11138 2, V | meg előtte, azután hízelgő nyüzsgéssel csúszott lábaihoz, s a fejét
11139 2, IV | mikor itt lakott, volt egy nyugágya, mely mindig friss fenyőlevéllel
11140 2, IV | oroszláni erő és szépség nyugalmáé, mely bizonyos ellenállhatlanságáról,
11141 3, I | pillanatját az ő vigasztalására, nyugalmára szentelni: de meghalni nem
11142 3, XI | Reszketett minden tagja, amint nyugalmat akart mutatni.~– Mennyit
11143 3, I | magához Bécsbe. A leány egy nyugalmazott huszártiszt gyermeke volt,
11144 2, IV | a grófi vendégek előbbi nyugalmukat, s Illés gróf menten elkezdett
11145 3, III | ház előtt.~„Benn merengő nyúgalomban ~Egy leányka űl,~Könyökére
11146 3, I | köznemes leány, kinek apja nyugdíjából él, testvérei prókátorok,
11147 3, IV | Kivéve Dobokynét, aki nem nyughatott, míg valamennyi ismerősét
11148 2, V | ő sebesült meg. Nem fog nyugodni addig, azt fogadta fel,
11149 2, IX | Kétségtelenül. Ebben meg kell nyugodnom.~– És ez nem a legnagyobb
11150 3, X | imádkozni. Összetett kezei alatt nyugodtabban vert a szíve, s nemsokára
11151 3, I | a parasztok. De meg nem nyugszom addig, amíg vissza nem disputálom
11152 3, XVIII| akkor látszik valami sötét nyugtalanság erőt venni rajta, akkor
11153 3, IV | volt az – szólt kedvesét nyugtatva az ifjú férj, s a szép fejecskét
11154 3, II | Most egy kissé hosszabb nyugvásköz következett; a kalauzok
11155 3, III | Ez is igen szép alkalmat nyújt rendkívüli hőstettek és
11156 3, VIII | meglátta Tarnóczyt, kordialiter nyújtá eléje kezét.~– Hamarább,
11157 3, I | Mintha beteg volnál, s én nyújtanám a megmentő gyógyszert. Ne
11158 3, II | rosszul ült helyén. Lábait nem nyújthatá ki.~– Nem engedné ön meg,
11159 2, II | hogy igen messze el fogja nyújthatni érdekes adomáit, s minthogy
11160 2, I | őelőtte térdepelnek, s őfeléje nyújtják kezeiket.~– Léhűtő piszoknép! –
11161 3, V | amilyen kész segédkezet nyújtottam akkor, úgy hallgattam e
11162 2, IV | elragadtatása közepett karja alá nyúl Illés gróf, azzal a száraz,
11163 2, VII | amit meg akarsz enni. A nyúlnak is jó húsa van, de nem adja
11164 2, VIII | Én, uram, semmihez sem nyúlok. A belső szobában vannak
11165 3, VI | Fenyéry kezeik egymás után nyúltak.~– Ami önnek ajánlatát illeti,
11166 3, IX | hosszú szőrű csálé tehenek, nyurga pofáikkal, sovány tőgyeikkel,
11167 2, I | jobbról-balról, a kocsis nyűtte az ostort rajtuk, és káromolta
11168 2, VII | nem adja oda, míg meg nem nyúzzák. Azt gondolod, hogy azért
11169 3, XII | ispánom segélyével utazzék Ó-Helybe, ahova reggelre megérkezhetik.
11170 3, VIII | minden titkát. Ez a férfi őbelé őrülten szerelmes. Még most
11171 3, XIII | nem akarja elhinni, hogy őbenne magában valami olyan volna,
11172 2, II | arcképek helyébe egy csomó obskúrus doktor, poéta és művész
11173 2, IV | becsben tartották ezeket az ócskaságokat, maga István gróf is emlékszik
11174 2, II | hogy „pénz”, mintha az ocsú volna, vagy polyva, amit
11175 2, I | Szombaton kikapta a véka ocsút, hétfőn megőrlette, este
11176 2, I | kocsiból kiesett puskámat, s odaadja a kezembe: „Ugyan, lőjön
11177 2, I | húszasért. Én mind a hármat odaadom két forintért!…~A kis bozontos
11178 2, VIII | volna valaki, a cipőmet is odaadtam volna a lábamról (az pedig
11179 2, IV | veretett a főterem falába, s odaakasztatá arcképét a sok páncélos,
11180 2, IV | töltést két pisztolyba, odaállok a börtön ajtajához, s mikor
11181 2, VII | felemelve a puskavesszőt, odaállt Krénfy az ajtó elé:~– Én
11182 3, I | felébredni! Nem jó az az álom odaát, nem jó az ott. Ne keressük
11183 2, IV | odábbállhat. Hanem ezúttal nem fog odábbállani.~– Azt nem hiszem.~– Hidd
11184 2, IV | az ismerős betűk alatt, s odábbállhat. Hanem ezúttal nem fog odábbállani.~–
11185 3, XIII | háromszázezer, amellyel odábbállhatna, s kinevetné a törvény bosszúját.
11186 2, I | e percben a delnőhöz, s odaborulva lábaihoz, kezeit, lábait,
11187 2, V | azalatt az ablakban ült, s odacsalogatva a nagy szelindeket, annak
11188 2, V | melléje simult, és fejét odadörzsölte hozzá barátságosan, és fogait
11189 2, I | fel sem látszott venni az odaérkezett urakat, sem közleményeket
11190 2, I | dörömbözött, még az urak odaérkezte előtt, egy sajátságos alak.~
11191 2, I | dörömbözést, mikor az urak odaértek az aggódó, reménylő népcsoporttal.~
11192 2, III | magtárakat és a tiszti lakokat is odaértette a vételbe.~– Akár még az
11193 2, I | a víg adomára.~– Majd ha odaérünk, ahol a nagyapa alszik,
11194 2, VII | megye fog annak megtéríteni. Odaérve majd gondoskodni fognak
11195 2, IX | hímzőtűvel, a bíbor cseppecske odaesett a szövetre; le sem törülte
11196 3, IX | telepítvényes répái és gyökerei úgy odafagytak a földbe, hogy azokhoz tavaszig
11197 2, V | reteszelt ajtón; a kutya odafeküdt a küszöbön keresztül.~A
11198 2, IV | hogy jobban ráismerjenek, odafestette arany óraláncát, ezüstgombú
11199 3, III | pártolásra talál.~Fenyéry odafordul Csejti Gazsihoz, karját
11200 3, XI | meg? – kérdezé a kocsis odafordulva, s azután összecsavargatá
11201 2, V | csihi-te! juhoz-te!, erővel odafurakodott a hintóhoz, feltette a két
11202 3, I | maga, felszökött ágyából, s odafutva Leonorához, annak ölébe
11203 2, VIII | egy sulykot, s találomra odahajítá a három úr közé, mely is
11204 3, IV | űzze a kedves szemekről, odahajol, megcsókolja mindkét szemét;
11205 2, I | fenyegetem a kölykeit, odahozza a kocsiból kiesett puskámat,
11206 2, I | nélkül siettek porontyaikat odahurcolni a három úr köré, összevissza
11207 2, V | volt álcázva, mely szorosan odaillett a bástyák alját szegélyező
11208 2, III | ajtót maga után, Krénfy úr odaintette az ágyához Jakabot.~– Tartsd
11209 2, V | felnyársalja.~– Én félek nevemet odaírni – felelt Cynthia. – Egyébiránt
11210 2, V | amint azok elbúcsúztak, odajött a hintóhoz a nagy házikutya,
11211 2, II | tartottak elégnek lánccal odaköttetni a falhoz, midőn jószágaikat
11212 2, V | Cynthia megállítá a magáét s odaküldé inasát, hogy tudja meg,
11213 2, II | A pakróc emberekkel csak odakünn az előszobában szokott végezni,
11214 2, I | falatért.~Az a ragyásképű úr odalép közéjük, és szilárd, de
11215 3, IV | tizenkét óra – monda Fenyéry, odalépve hozzájuk.~– Néhány perc
11216 3, VI | Óh, mi fáj itten!”~– Én odamegyek hozzá… – susogá Irén férjének,
11217 3, IX | vissza rögtön.~– Talán még ma odamenjek?~– Még most. Ebben az órában.
11218 2, I | mint ez a kisleány; az odament hozzá megkérdezni, hogy
11219 2, I | nyomorult asszony és leány odamentek az ispánhoz, kezeit, lábait
11220 3, VI | replikától, s bizodalmasan odamentem az ügyvéd úrhoz és megkértem,
11221 2, IX | mondott – rebegé a leányka, és odamutatott az ujját átszorító vékony
11222 3, X | acélszikrák pillanatnyi fényében odanézett a gyermek, és a borzadály
11223 2, I | ispán kezéből a kötelet, s odanyomta az öreg Popák kezébe, akkor
11224 3, IV | férfi a hátulsó ülésben odanyújtotta Fenyérynek készen tartott
11225 3, I | a felkavargatott poharat odanyújtva Cynthiának. – Ön meg fogja
11226 2, I | közé taszította, s azzal odapiszkálva az alispán orra alá mutató
11227 2, II | lepecsételé a leveleket, és mind odarakta a kis vigyorgó rézördög
11228 2, I | elé viteté, s három embert odarendelt mellé; azt parancsolva,
11229 3, XIV | asztalon álló feszületre esik, odarohan ahhoz, s térdre borulva
11230 3, III | Azért jöttem ide.~A leányka odasimult hozzá és rábízta, hogy parancsoljon.~–
11231 2, V | deszkákon keresztül a hold odasütött egy ágyra, melyen egy elsoványult
11232 2, II | kétségbeesés örvényébe űzni, odaszámlálva a markába kápráztató gyorsasággal
11233 2, III | hogy valamit súgnak neki, s odatartá a fülét; Krénfy úr pedig
11234 2, IV | méltóságos,… ez a levél – hebegé odatartva az asztalra a tálcát levelestől.
11235 3, III | Szűk és szomorú…”~Fenyéry odatekintett és értette a szemrehányást.~–
11236 2, III | addig meghal ön, miattam odatemetkezhetik valamennyi brenóci és maróti
11237 2, V | talán várta, egyszerűen odatérdelt a fűbe, megcsókolá a követ
11238 2, IV | gond és számítás nélkül odatűzte féloldalt hajába. Minden
11239 3, III | szabadságot vett magának, hogy odaüljön a leányka mellé.~– Kedves
11240 3, I | visszafekteté párnáira, és azután odaült ágya szélére, és gyermeke
11241 2, I | eltakarta, a kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta
11242 3, IX | tuskópaloták nagy része összedűlt, odaveszett a téli takarmány, eleség,
11243 3, II | egytől a vizet poharastól, odavetett neki érte öt frankot, s
11244 2, VII | tettem; ha kell, életemet is odavethetem. Még most csak hatalmaskodást
11245 2, X | előtt.~Azon a napon ő maga odavezérlé az egész sereget, s anélkül,
11246 3, XVIII| magára Fenyéryék. A jó Irén odaviszi hozzá gyermekeit, akik Cynthiát „
11247 2, V | ébren volt.~István gróf odavitette asztalát a kandallóhoz,
11248 3, IV | tudom, hogy Csejti Gazsit odavitték a nénjéhez éjszaka, azt
11249 3, IV | annak keblére, és fejét odavonja magához, és arcát oda teszi
11250 2, IV | érdemel. Az egyikben régi, ódivatú bútorok voltak, a másikban
11251 2, I | aki járni tud, sírva-ríva ődöng utánuk; tán észre sem veszik,
11252 2, III | megőszültek, akik félrebúttak egy odúba, hogy ott lelkük minden
11253 2, I | amíg mi ki nem füstöljük az odvából azt a rossz vajákost; –
11254 2, V | amint ott egy beárnyalt odvas fa mellett kelle elhaladni,
11255 2, I | rekedt, rikácsoló hangon, öklét felemelve s egy utolsót
11256 3, III | akkora gyémántot, mint az öklöm.”~Igen érdekes etnográfiai
11257 2, I | nem tartaná elégnek csupán ököllel mutogatni, átkapta abba
11258 3, VIII | virágozni, pedig a fehér ökörnyál selyme szállong már a levegőben,
11259 3, IX | irgalomgerjesztő gyermekcsoportok, ökörszekérre hányt betegek, kiknek keze,
11260 2, VI | üzér erre, a másik arra ökreit, lovait kötőféknél fogva;
11261 2, VII | ma? Most mindjárt? Óh, ti ökrök! Még szekerekkel jönnek
11262 2, VII | sovány lovacskákkal, kifáradt ökrökkel befogva. Az emberek nyugtalanul
11263 2, I | repkednek: egy lehelet, egy ölelés tőlük halottá teszen. Az
11264 3, I | neki, és bocsánata jeléül ölelje meg.~A gróf csak nyögve
11265 3, I | kétségbeesett lélekkel ölelte át annak térdeit.~…Irén
11266 2, I | elhagytak bennünket, hogy ölelték, csókolták gyermekeiket.
11267 3, I | Én itt leszek veled, és ölemben fogom tartani fejedet, és
11268 3, XIV | erősebbnek tartja, meg ne ölje a húsáért, a véréért, a
11269 2, IV | azt nem akarod, hogy én öljem meg őt, sem azt, hogy ő
11270 3, XI | tőlem, mintha én mindennap ölnék meg egypár embert.~– Nem
11271 2, V | szelindek, ne szaglálj engem. Én ölném azt meg, nem te, aki a te
11272 3, XIII | sírba… Egész nemzedékeket ölt ki…~– Mind igaz.~– Ez az
11273 3, I | gyaníttatva, hogy ma ismét nyakába ölti a várost, mégpedig annak
11274 2, IV | arányát a legízletesebb öltözék emeli, s miken bizonyos
11275 3, I | ahova nem kell elegáns öltözékben menni. E tekintetben különben
11276 3, XII | most; vonásai pihennek, még öltözéke is rendben van, sőt főkötője
11277 2, III | ad holmit, megfogja magát öltözékeivel, mint a vad majom az enyves
11278 3, II | angol fürtök viselését, öltözékénél sohasem szorult szobaleányára,
11279 3, III | jönni, s még csak díszesebb öltözéket sem váltott.~– Uraim, engedjenek
11280 3, IX | rongyban jár, mint hogy öltözetéért fárassza magát; minden leleményessége
11281 3, XV | van feléje; még nem tépi öltözeteit, még nem keresi az öngyilkolás
11282 2, IV | másikban ócska zászlók, öltözetek, a harmadikban mindenféle
11283 3, I | grófnővel fog beszélni, addig öltözködjenek fel, s várjanak a társalkodónő
11284 2, V | atyám.~– Mit csinál?~– Öltözöm az úthoz. Négy órakor el
11285 3, IX | meg a házi eb, szigorúan öltözött fázékony alakok, hátukra
11286 3, III | Hanem mi időt engedünk. Öltöztessék föl fehérbe a mi kedves
11287 3, I | míg ismét szárazba nem öltözteté, azután ismét nem engedte
11288 3, XIII | s a mesevilág erényeibe öltözteti alakját, s ígér magának
11289 3, II | kegyetlenség volna előhoznom. Azért öltsön kegyed irányomban lehető
11290 3, III | Gazsihoz, karját karjába öltve, s szívélyesen fülébe súg.~–
11291 3, III | vannak, akkor meg vagytok ölve.~Az alispán odahúzta őt
11292 2, IV | bizonyos kéjes hanyagság ömlik el, kezei a legvakítóbb
11293 3, VIII | falon támadó képre, mely ön-ábravilágából lépett elő. Azt sem tudta
11294 3, X | küszöbénél, mely egy másik, önakaratlan tetemet hurcolt maga után.
11295 2, VII | könyörgő hangon:~– Uram! Ha van önben emberi szeretet, emberi
11296 2, IV | azután is?~Ez a gondolat nagy önbizalmat önt szívébe úri vendégeivel
11297 2, V | csak Isten hatalmában és az önében vagyok. Mindent kockára
11298 3, IX | olyan életvidám színt, olyan önelégült gömbölyűséget hozott magával,
11299 2, III | megoldását hallanunk.~Krénfy úr önelégülten mosolyogva csörömpölt a
11300 3, II | szivarom kialudt, engedje az önével meggyújtanom.~– Tessék.~–
11301 3, XVIII| mellett lefelé a makacsság és önfejűség vonala, s nagyon ki van
11302 3, VI | szörnyűködtek a balga nő ez oktalan önfeláldozásán, Dobokyné majd mindennap
11303 3, XIII | kosarat adott.~Lippay még némi önfeláldozást is talál abban Dobokyné
11304 3, XII | kellemes, de hűséges és önfeláldozó, s ezt nem érdemelte attól.~– „…
11305 3, IV | őt maga mellett, oly édes önfeledéssel borul annak keblére, és
11306 2, VII | szólítani a nép nemeseit önfeledt áldozatokra, mily nemesen
11307 2, I | rendkívüli pisze orrt, melyet az önfenntartási ösztön előre állni kényszeríte;
11308 3, XV | öltözeteit, még nem keresi az öngyilkolás módjait, még nem tombol,
11309 2, IV | annyira el hagyta magát önhittsége által ragadtatni. Hiszen
11310 2, V | valami nem panaszos, csak önkéntelenül jövő nyögés; a hölgy odalépett:
11311 2, VII | alatt százezer forintra menő önkéntes adakozás; minő erős határozatok
11312 3, VIII | kényszeríté Cynthiát és önmagából kikelni, mint mindig, amidőn
11313 3, III | ilyenek ezek a mai férfiak: önmagáért senkit sem szeretnek.”~S
11314 3, XIV | Cynthia, Cynthia, térjen önmagához; nézzen szét és lássa meg,
11315 3, VI | velem, megcsúfolom, hogy önmagára nem ismer.~Cynthia ijedten
11316 3, V | bohóságnál, amivel az emberek önmagukat csalják, egy rendbe sorozva
11317 3, VI | nyúlt e gyógyszerekhez.~Önmérgezésről szó sem lehet, mert a gróf
11318 2, V | hogy teljes szüksége van önmérsékletére, minden indulatos köszönet
11319 2, III | sokat költött, s voltak neki önmozdonyai, amik kártyáztak, trombitáltak
11320 2, III | ha meglehet-e ennek az önmozdonynak valami vonását külső befolyás
11321 2, III | amilyent nem tudnak utánozni az önmozdonyok, így csak ember tud beszélni. –
11322 3, II | olvasnia! Így széttépni önnön szívét.~– Nem, nem tehette
11323 2, I | helyén talált.~– Jelenleg önökhöz fordulok, tekintetes küldött
11324 3, VIII | utánam jönni, itt marad önöknél, ha kiverik, sem megy innen
11325 2, I | intve kezével – nem kérek önöktől, uraim, egyebet, mint titoktartást,
11326 2, IX | csinálni. Fenyéry úr, én önön csodálkozom legjobban, hogy
11327 3, II | mint a csínt tevő gyermek, öntudatát rosszul rejtő arccal.~Cynthia
11328 2, III | homlokon, az a változatlan öntvényi szigor az elsimított vonásokban,
11329 3, IX | végképpen kihozta a hollandit önuralkodásából. Mint termesztő és vállalkozó
11330 3, VIII | az ifjú.~Irén átérté ez önvádló feleletet, s biztatólag
11331 3, III | bizalmát; esze, becsületessége, önzetlen, nemes szíve oly elismerést
11332 3, XIV | az erős szívet sem a pénz ördöge, sem a szerelem angyala,
11333 2, I | a gonosz, hogy melyik az ördögé, mert úgy válogatta, hogy
11334 2, I | s azért szegény tán az ördöghöz is elment volna dolgozni.
11335 3, V | legyenek azok angyalok vagy ördögök, s megretten mosolygó ellenségétől,
11336 3, I | okoskodni, ez képes volna az ördögöt rábeszélni, hogy mosdjék
11337 2, II | volt annak az apjánál és az öregapám…~– De mi szükség nekem megismerkednem
11338 2, VI | a kis hatéves leánykát, öregapjával együtt, s felviteté őket
11339 2, VII | hajhásztak össze, kisbíró, öregbíró, esküdtek segítettek a csoportokat
11340 3, IX | tapasztalatait az ő bőreik is öregbíték.~És jött végre a legszomorúbb
11341 2, II | haragusznak rá, mert az öregebbik grófnak van egy kisasszonya,
11342 2, III | nekik, akkor gyerekestől, öregestől itt vannak. Azután tolvajok,
11343 2, VI | szívességgel fogadá vendégeit, öregét, fiatalát, s rájuk bízta,
11344 2, I | Az a szerződés, amit az öreggel kötöttek, érvénytelen, mert
11345 3, VI | férfi becsvágyó és büszke, öregségére finom udvaronc, aggkorában
11346 2, I | szemei is megsárgultak már az öregségtől és a lépbajoktól; termetét
11347 2, I | Mihállyal? – kérdé a katonás öregtől az alispán.~– Én vagyok
11348 3, II | miszerint kétharmada atyai örökéből ez emberi nadály gyomrába,
11349 1 | gúnyolni, s tréfás adomákban örökíti fogalmukat…~…„Victrix causa
11350 3, V | melyen a sérelem történt, örökjog szerint a brenóci grófoké,
11351 3, XIII | hirdetés időközeiben egy örökkévalóság fekszik. Annyi minden ellenséges
11352 3, XI | léptekkel szobájában, mint ki az örökmozdony feltalálásán őrült meg,
11353 3, III | által minden szerzeményének örököséül Fenyéry-Tarnóczy Irént „
11354 3, XII | majoresco, ki vénségére jutott örökségéhez és siet vele, hogy el tudja
11355 3, III | az őt illető hatszáz hold örökségét. Az utóbbi pedig egy magas,
11356 2, V | növényei, mik nem hullatják el örökzöld leveleiket, mik nem lesznek
11357 3, I | szertartásnak vége volt, az örömapa, a násznagyok, az eskető
11358 3, III | ismét aranyat csinál, az örömből búbánatot s bánatból ismét
11359 2, IV | kirakhatta kártyáit, s nagy örömére az ászok mind alsó sorba
11360 3, XVIII| gyermekekről, mint lelke legfőbb öröméről, ápolja, csicsomázza őket,
11361 2, III | modorával, hogy utoljára örömestebb ülne az ember Illés gróf
11362 3, XII | Hazamehetünk? – kérdezé egy gyermek örömével, s azután könnyeden Fenyéry
11363 2, I | meglepett nép az őrület örömkiáltásával rohant e percben a delnőhöz,
11364 3, XIII | komoly férfi szemeibe az örömkönny gyémántjai jöttek fel ragyogni.~–
11365 3, IV | érzéssel szívében, aminek örömnek kellett volna lenni, de
11366 2, III | is többnek tessék.~Azzal örömrepesve futott a legelső hintóhoz,
11367 2, V | házból.~A szegény család örömsikoltása kihangzott utána, a beteg
11368 2, I | jegyzett.~Egyszerre elkezdett örömteljesen repesni: „Amott a szentkép!”
11369 3, III | csendesen.”~Amíg mások víg tánc, örömzaj között vigadnak, neki ilyen
11370 3, XVIII| és tarnócfalvi kastélyok örömzajtól zengnek vissza, csarnokaikat
11371 3, III | hogy Irén tudta, miszerint őérte fognak kérőbe jönni, s még
11372 3, IX | fejét, s azt mondta neki:~– Örülj, fiam, hogy csak ennyit
11373 3, VIII | mikor egymást meglátták, örüljenek.~Cynthia bámulva néze rájuk.
11374 3, I | Leonora, ki nem tudta, hogy örüljön-e vagy ijedtében sikoltozni
11375 2, V | bajadér-sáljával egy fához kötötte örvénél fogva, amit az csendesen
11376 3, XV | keskeny úton, mely vezet az örvény szélén, messze elvezet,
11377 3, II | hanem testvérét húzza az örvénybe alá.~Cynthia nyugtalanul
11378 2, II | parasztot a kétségbeesés örvényébe űzni, odaszámlálva a markába
11379 2, V | kellett fogni a szelindek örvét, hogy az rá ne rohanjon
11380 2, VI | volt, megszánná őket, s összeadná kihirdetés, diszpenzáció
11381 2, I | lucfenyőt fűrészelik, akkor jól összeáll a pora, valami íze is van
11382 2, VI | tovább folytassam ezt az összeállítást, ami hasonlatos volna a
11383 2, VII | kénytelen lesz háztartását összébb húzni, amit ismét rokonai
11384 3, VIII | alakoskodás, ez nem lehet összebeszélés, nem egyetértés mások csalására.
11385 2, VI | mielőtt észrevették volna, összebeszélte őket, hanem azután hibái
11386 3, XII | meggyilkoltatott.~Lenczné kétszer is összeborzadt, ezt még nem tudta.~– Egy
11387 3, XI | kocsis odafordulva, s azután összecsavargatá ostorát, felsóhajtva. –
11388 2, II | lehasított egy darabot, összecsavargatta fidibusznak, meggyújtotta
11389 2, IX | vett ki abból, mely két összecsavart fonálból látszott állani. –
11390 3, I | minden ember előtt össze meg összecsókolja; és ez aligha meg nem történt
11391 2, I | érkezett a kéményes ház előtt összecsoportosult népség közé, amidőn a garaboncás
11392 2, I | kétszer elpusztította a falut, összedöntötte a házakat, beleveszett minden
11393 3, IX | tuskópaloták nagy része összedűlt, odaveszett a téli takarmány,
11394 3, XII | és jellemével nem tudnánk összeegyeztetni. Sokat nem tudunk megmagyarázni,
11395 2, VII | rettentő alakja volt egy összefoglalt képben. Két hét alatt csupán
11396 2, IX | alabástromfehér ujjra, s a lányka összefogta kezét és visszatartá azt.~
11397 2, I | miszerint az ajkakon alól összefolyva, rövid fekete sertéikkel
11398 3, XIII | gyöngéden visszavonta kezét, összefonta karjait, és szólt:~– Kedvesem.
11399 3, VIII | vad, s a két hölgy kezeit összefonva arca előtt, reáborult és
11400 2, II | tulajdon kovácsomhoz, az összeforrasztotta volna, megint új patkó lett
11401 2, II | hogy ezek a dolgok mind összefüggenek egymással, és miképpen,
11402 3, XIV | elfeledte a jelenet közötti összefüggést.~Előtte egy ősz ember ült
11403 2, III | készek vagyunk magából az évi összegből elengedni. Ezen bizalmas
11404 2, I | közreműködő erőknek, melyeknek összege létesíti a tökéletes sikert.
11405 3, III | hajt.~Tehát már fölösleges összegei vannak.~Kisvárosban az ilyen
11406 3, XII | váltókat bocsátott ki nagy összegekre, s azokat testvérével kifizetteté.
11407 3, I | házát adtam el neki a kért összegért.~A gróf nehéz lélegzetet
11408 3, I | mellett is többet ér ennél az összegnél? Az eszme igen szép, mondám
11409 2, I | egy sajátságos alak.~Egy összegörnyedt öreg ember, kinek termetén
11410 2, V | fogja szólítani, hogy a kért összegről rögtön küldjön váltót a
11411 3, IX | statusquoban tartása nem csekély összegrőli rendelkezést föltételezett.
11412 3, XIV | rendbe szedi magát, iparkodik összegyűjteni eszméit, s azt állítja,
11413 3, III | előkelői messze falvakból összegyűltek arra, s a szomszéd megye
11414 3, IX | midőn e nevet leírta.~Most összegyűri a levéltöredékeket, s a
11415 2, VII | lapokat, gyöngéden lesimogatva összegyűrt borítékjaikat s visszateszi
11416 3, II | gondolkozni rajta.~A két összehajolt fő ismét széjjelvált egymástól,
11417 3, VI | Fenyéry átvevé az iratot, összehajtá levélformába s keblébe dugta.~–
11418 3, IX | nagyot lélegzik. Azután összehajtja levél alakban, pecsétviaszt
11419 3, I | az kiment, tárcájából egy összehajtogatott papírtokocskát vett elő,
11420 2, V | átadta a váltót, Cynthia összehajtotta a levelet, s egy finom kis
11421 2, I | Másutt látszik egy domb összehányt kövekből, melynek közepébe
11422 2, V | visszarohant az elhagyott szobákba, összehányt-vetett minden útjába eső tárgyat.
11423 2, I(3) | Sok rablással összehordott kőhalom!”~
11424 3, VIII | és most, midőn a véletlen összehozta őket, mosolyognak, és kezet
11425 2, I | rendszabálynak.~A garaboncás összehúzá szemöldeivel azokat a nagy
11426 2, I | arcának egyik felét még jobban összehúzva, úgy sandított a pipakupakja
11427 2, III | szakállát, hanem azért szépen összeigazította az óráját Illés gróféval,
11428 2, VII | fölösleges élelmiszereket összeírja, a megállapított piaci áron
11429 2, VIII | között létezni, mert mikor összejönnek, mindig veszekesznek, hanem
11430 3, X | No hát, ha még valaha összejössz vele, megcsókolhatod érte
11431 2, I | amint a hegytetőn ismét összejöttek a hintókkal.~A kocsis mellett
11432 2, V | többé. Krénfy úr százszor is összekeres minden széket, minden asztalalját,
11433 3, XII | csavargó, kivel többször összekocódott, leütötte a sötétben, s
11434 3, VIII | a grófnéba, nem a fényes összeköttetésbe szerelmes, egyedül a bűbájos
11435 3, I | hogy az ő megbocsáthatlan összeköttetése által egy köznemes leánnyal,
11436 3, IX | magukkal.~Mindenfelé elágazó összeköttetései megismerteték egy tehetős
11437 3, I | rettegteté, azalatt Irén családi összeköttetésénél fogva azok úrnőihez lelve
11438 3, I | előkelő hercegnővel teendő összeköttetésre, ki vén volt ugyan, de gazdag
11439 3, III | Fenyéry? – szólt Dobokyné, összekulcsolt kezeivel a csodálkozás minden
11440 2, IV | szájában kialudt a szivar. Összemorzsolta azt, s nem gyújtott másikra.~–
11441 3, X | neki, odáig, ahol az utolsó összeomlott ház sárfalai feketülnek,
11442 3, XVIII| magasabb jóváhagyásra vár, hogy összeomolhasson. Semmi nesz sincs körül;
11443 2, V | tükröket még azon éjjel összepakoltatni, mert azok mind napszámban
11444 2, III | István gróf első percre összeráncolá homlokát erre a kérdésre,
11445 3, VIII | szemeibe néztek.~Azután ott összeroskadt előttük a férfi, mint a
11446 2, VII | is elmarad, az illetők az összes kiállítás költségeit a közcélra
11447 2, V | loboncos farkával mind összesározva a körülállókat, s hiába
11448 2, VII | közeli és távoli uradalomból összesereglett éhenhalók csoportja élősködött,
11449 3, VIII | rajzolni a jelenetet, a tanúk összesúgásait, a bizonyságtevő eszközöket,
11450 2, V | valahol elrejtve lennie.~Összeszaladgálta az egész szobát, székeket,
11451 2, I | gazdasszonya, aki ott felügyel. Ők összeszedik a gabonát, kolompért, náluk
11452 3, XII | agyában.~Lassanként mégis összeszedte magát, s alig hallható hangon
11453 3, I | reszketését Cynthia, s összeszedve minden lélekerejét, odafordult
11454 2, IX | vékony kis gyűrűre, és azután összeszorítá azt mind az öt ujjával,
11455 2, I | dombemelkedésnél egyszerre összetalálkozik a három utazó a vándor karavánnal.~
11456 2, I | mellett térdre esnek, kezeiket összeteszik, s úgy jönnek könyörögve,
11457 3, IX | hallja, hogy hívják.~Krénfy összetöri a csengettyűt, mégsem bírja
11458 2, I | kenyeret egyenek velük. Összeülnek tanácskozni, hogy mi bolondot
11459 2, X | minden évben garázdálkodott, összeültek a nemes rendek, megvizsgálva
11460 3, VIII | megboldogult grófnak. A körülmények összeütnek. A gróf azért jött Brenócra,
11461 2, IV | a villa, egy perc alatt összevágott, el is takarított mindent,
11462 2, II | mind oly rosszul vannak összeválogatva, mintha azokat jelenlegi
11463 2, II | megye rovására a piaci áron összevásárolják, akárki fiáé, s a szegény
11464 3, XI | csavargó vén Marci valamiért összeveszett a nagyságos úr ispánjával,
11465 2, I | feküdtek eltorzult arcokkal, összezsugorodott tagokkal a földön. Némelyik
11466 2, I | összerogyott, kezeik, lábaik összezsugorodtak, most már szólni sem tudnak,
11467 3, V | Egész arca fekete, tagjai összezsugorodva.~– Uram! – szólt közbe Cynthia –
11468 3, II | használom kezemet, hogy önt összezúzzam, mert nem akarok rendőrségi
11469 2, I | összhangban áll. És éppen ezen összhang magyarázza ki azon felötlő
11470 2, I | mely önök küldetésével összhangban áll. És éppen ezen összhang
11471 3, XV | csendes sírig. E keskeny ösvény a búskomolyság. Csak egy
11472 2, I | keresztülnyúlongnak a döcögős ösvényen, s megy tova kiismerhetetlen
11473 2, I | melyet az önfenntartási ösztön előre állni kényszeríte;
11474 2, I | náluk fejlődve a beszéd ösztöne, mint a férfiaknál; Popákné
11475 3, IX | nem szűnt meg azt egyre ösztönözni. Előmunkálatait feldicsérte.
11476 2, I | eljárásra, önökre találva mégis ösztönszerű sugallat és megfontolás
11477 3, XV | lelkén belül lakik, úgy ösztönzi, úgy nógatja, hogy kacagjon
11478 2, III | összefont névelőbetű, az ötágú nemesi korona alatt.~És –
11479 3, VI | kívánt engedékenységért tán ötezer forintot. Nono; az hiba
11480 3, IX | jószágát tizenötezerért. Ötezeret leengedett korábbi árából
11481 2, I | úr tárcájába nyúlva egy ötforintos bankjegyet elővett, s azt
11482 3, XI | azt sejtette volna, hogy ötlépésnyi távolban onnan a puszta
11483 2, IV | tréfának tartja. Igazi jenki ötletek. István grófnak elég nagyszerű
11484 3, XV | hogy el ne mosolyodjék ez ötletre. Azonban, amint az alispán
11485 3, X | estét, Vince bácsi!~Hogy ötlött eszébe, hogy ezt az embert
11486 2, II | arany szegélyzettel. Az ötödik ezüstneműekről szólt hírhedett
11487 2, II | váltó krajcárok, tízesek, ötösök, három krajcárosok, két
11488 2, I | lőjön agyon belőlük vagy ötöt a tekintetes úr!”~– Hasonló
11489 2, VI | miszerint L’Enclos Ninon ötvenéves korában tartatott legszebbnek,
11490 2, III | végezték, s otthon a bécsi ötvös kivakarja belőlük a címert
11491 2, II | ezüstneműekről szólt hírhedett ötvöshöz, a hatodik téli virágokért
11492 2, II | világokba, kérlelhetlen ötvösök kezei közé, kik azokból
11493 3, XVIII| hogy Irén gyermekei az övéi, hogy ő azoknak anyja. Mindenki
11494 2, I | meg végveszélybe döntött övéit, ha látni fogja azoknak
11495 3, V | grófoké, így a sérelem is az övék, így a sérelem díja is az;
11496 2, III | órájához akarta igazíttatni az övét, és mindegyiké másképpen
11497 2, II | Brenóczi gróf Maróth István úr őexcellenciájának, Bécsben.”~Természetesen
11498 2, VI | bebizonyította. Tíz év óta volt özvegy; ezalatt legalább ugyanannyiszor
11499 2, VI | közepett, akik között egy szép özvegyasszony, egy tudós dáma és egy bűbájos
11500 3, IV | már a rokon nők, férjes és özvegyasszonyok, kik ősi szép szokás szerint
11501 3, XIII | Csaknem mindennapos a szép özvegynél. A delnő igen tudja kedvét
11502 2, I | őelőtte térdepelnek, s őfeléje nyújtják kezeiket.~– Léhűtő
11503 2, VIII | kalickájába zárt Fenyéry óhajtá véget vetni e népszínműnek,
11504 3, III | az ő szívének legforróbb óhajtásában, amit is mi örömmel sietünk
11505 3, VI | méreghaláltól, egy régi óhajtásának foganatba vételére felhasználni:
11506 3, I | Hanem az Isten megelőzte óhajtásomat, előbb járt ott – ahova
11507 2, I | az pedig, akinek ihletét, óhajtatát, belső hajlamát képviselem,
11508 3, XIII | becsületes ember, mikor nősül, óhajtja annak jövendőjét biztosítani,
11509 2, II | haszon; jönnek, mennek, nem óhajtják azt a földet, melyen laknak.~
11510 3, VIII | Brenócra, hogy őt egy rég óhajtott szerzeménytől megfossza. –
11511 2, VIII | látszott képviselni. Krénfy úr óhajtotta látni, hogy tépik össze
11512 2, VIII | párkányára.~– Én régebben óhajtottam, és szelídebb úton kegyed
11513 1 | szégyenlettük fiatalságunkat, úgy óhajtottuk, hogy bárcsak már vének
11514 3, VI | szüntelen fűtve, melynek Ohio a neve. Rendeltetése minden
11515 2, VII | németek mondják: „Ein Bild ohne Knall”.~– Quanta species! –
11516 2, II | való kenést jelvényez.~– Ohó hó! Azt ugyan nem. Majd
11517 2, I | Félelem ránézni, mikor úgy okádja a füstöt és a sziporkát,
11518 3, VII | nagy fekete kémény most is okádta a szikráktól világított
11519 2, I | hogy mit tart az ínség okának, azt felelte, hogy azt az
11520 3, V | ki keresztüllábolhatatlan okiratokkal, bonyolódott szövevényekkel
11521 3, XIV | alispán rányomta a pecsétet az okiratra.~Azt az erős szívet sem
11522 2, V | ébredt.~Hanem hiszen az oklevél ott fekszik az asztalán,
11523 2, X | fölmentetett, visszakapta ügyvédi oklevelét, s neve nemcsak megyéjében,
11524 2, V | uram, hogy valami borzasztó oknak kell annak lenni, ami engemet
11525 3, VI | elismerem. Mondja el az okokat, tisztelt ügyvéd úr, különben
11526 3, III | titokban maradó regényes okoknál fogva.”~Ez a megoldás tagadhatlanul
11527 2, I | én csak saját magunkat okolhatom. Húsz esztendő előtt ez
11528 3, IV | neki, hogy máskor álmodjék okosabbat.~Dobokyné, midőn eltávozott,
11529 3, XI | legsűrűbb az erdő. Mégis okosabbnak találta csendesen ülve maradni.~
11530 3, I | kidisputálni; úgy tudott kérni, okoskodni, ez képes volna az ördögöt
11531 2, VI | természetesen így kellett okoskodnia: a küldöttség tagjai között
11532 2, IV | fogsz kijátszhatni. Te így okoskodtál, jó leányka: amíg az én
11533 3, XIII | lemondott, mert azok főfájást okoznak, holott ezelőtt mind nem
11534 3, XII | szívének fájdalmat kell okoznom, de amit mondtam, az több,
11535 2, VIII | kellemetlenséget, amit kegyednek okoztam, s amennyiben az miattam
11536 3, II | hogy kegyednek keserűséget okozzak, hogy kegyednek a legkellemetlenebb
11537 2, I | közvetlen csodák lételében okszerű és racionális észlelet tilt
11538 3, VI | szörnyűködtek a balga nő ez oktalan önfeláldozásán, Dobokyné
11539 2, I | nem kezdte a nagy erdőket oktalanul pusztítani hamuzsír-termelés
11540 2, III | nélkül felült egy három oktávás fali zongorára, mely ugyan
11541 2, I | maguk házaira ügyelnek, és okulnak más gondolkozásán. Ez a
11542 3, II | mondani. Nekem tíz nap alatt okvetlen Magyarországon kell lennem,
11543 3, XVIII| azt nem próbálta, mint az oláh a hegedülést.~Cynthia azt
11544 3, IX | megmozdítható részeit, megtámogatták ólaikat, a vihar azonban egyre nőttön-nőtt,
11545 2, III | Mennyi gyertya, mennyi olaj, mennyi sütés-főzés és a
11546 2, II | beszedendő hasznot is, s olajat facsarnak a kőből.~A nagy
11547 2, III | fenyősétányon végig piros meg sárga olajos papiros lámpák csalták a
11548 3, IX | a gyöngébb lábakon álló ólakat fenékkel forgatá felfelé.~
11549 3, IX | valami rongyos ember ott ólálkodik a kapu előtt, s hirtelen
11550 3, IX | ki ketten-hárman. – Mit ólálkodol te itt minden este a ház
|