10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
12552 2, VIII | majd arcán, majd homlokán repked.~Ez azon sokszor emlegetett
12553 2, III | mik közül fehér galambok repkedtek elő; a vakablakok színes
12554 2, V | képet mutat. A télizöld repkény már a háztetőt is benőtte,
12555 2, III | aranyozás mind papiros, a repkénynek, mely oly szépen zöldül
12556 3, VI | vágott egy olyan mérges replikát, amilyet még soha életemben
12557 3, VI | tartozik ide. Én megijedtem a replikától, s bizodalmasan odamentem
12558 3, IX | zsemlyék és sült túzokok repülnek a levegőben.~Ez aprólékos
12559 2, I | nem használ resaignare, repurgare, reclysterum dare! Ez a
12560 3, IX | levő készpénzeket, mint res factit tekintve, azokkal
12561 2, I | clysterum dare, ha nem használ resaignare, repurgare, reclysterum
12562 2, II | főfiskális.~Krénfy úrnak nagy respektusa volt a megyei hatóságoktól
12563 3, X | bosszankodva, hogy nagyobb rést nem tud rajtuk törni; s
12564 2, VII | különös érdekkel tépegeti fel. Restelli a papírvágó zománcos késecskét
12565 2, VIII | asszony – szólt Krénfy, ki restellni látszott a lármát –; ne
12566 3, III | miszerint ez a gavallér nem restellt fél mérföldet lovagolni,
12567 2, I | gyűlölte a közéletben, s restellte volna, hogy őróla valaha
12568 2, IV | rátámadva, hogy miért jön ilyen részegen a kastélyba, midőn a nagyságos
12569 2, III | lopnak, ezek koldulnak, ezek részegeskednek… és kérdeni méltóztatik,
12570 2, II | hogy attól nem érdemes részegnek lenni, s több efféle; hanem
12571 2, VII | amitől felnőtt, mely csak részegségre, tunyaságra való, mely mindenütt
12572 2, II | szárnyosztályon kívül a többi részei a várkastélynak mind siralmas
12573 3, IX | épületeik megmozdítható részeit, megtámogatták ólaikat,
12574 3, X | elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával, a félénk leányka
12575 2, II | legprózaibb, legkopárabb részére, ottan látszik az erdők
12576 3, XIII | őnála nagy tiszteletben részesül. Ezt ő hallotta és nem törődött
12577 3, V | azon szerencsében fogok részesülhetni, hogy méltóságtokat ebédre
12578 3, X | No, ne erőltesd magadat. Reszkess, mert rád fér. Ez csúnya
12579 3, VIII | előtt elpirulok, aki előtt reszketek. Lesznek majd mások, akik
12580 3, I | szavakra elfojtá nyögését, reszketését Cynthia, s összeszedve minden
12581 3, XIV | eltávozott, s kinek kezein a reszketéstől zizeregtek a láncszemek.~
12582 3, VIII | most érdekelte azt minden részleteiben megismerni. Nem tartá reménytelennek,
12583 2, I | ruházott fel a legkisebb részletekbeni eljárásra, önökre találva
12584 2, I | az elmondásához, ha tán a részletekből valami érdekeset ki talált
12585 3, XIV | Nem engedékenységért, nem részrehajló kegyelmes ítéletért, nem
12586 2, IX | helyzetben; – értve az okosabb részt, mert a bolondok mindig
12587 3, V | képet mutat mégis.~– Ez ügy részünkről, remélem, be van fejezve –
12588 3, XV | bátyjának szokatlan, testvéri részvéte, s hogy azokból ép ésszel
12589 3, XIII | unszolásig vitte e tárgybani részvétét.~– De édesem – szólt az
12590 3, II | kíváncsiság (a közforgalomban részvétnek nevezik), hogy a megbukott
12591 2, I | ifjú idealista érzékeny részvéttel biztatá: „Ne félj, jó öreg,
12592 3, XI | sem látszott utána jönni. Rétek, mezők az éjjeli esőtől
12593 3, IX | bocsátani, az alantabb fekvő réteket megöntözni vele, s rekesztékeiben
12594 3, I | minisztereket, agyonbeszélem a reterendáriusokat, kísértete leszek valamennyi
12595 2, V | tartott, belépett a be sem reteszelt ajtón; a kutya odafeküdt
12596 2, I | rétjéből a vakondot, s annak a rétjébe küldi, akire megharagszik;
12597 2, I | ki tudja küldeni a maga rétjéből a vakondot, s annak a rétjébe
12598 2, I | költőjénél, a legtarkább rétori flosculusok mind valódi
12599 3, I | szolgált szocillicitátor, és rettegésben tartott minden embert, akinek
12600 2, V | el fogja neki mondani rettegését, őszintén – világosan –
12601 3, VIII | húzódik el tőle, mintha rettegne elhinni, hogy őt maga előtt
12602 3, X | sem fordította másfelé.~A rettegő leányka éppen elszánta már
12603 3, I | illető országos urak szíveit rettegteté, azalatt Irén családi összeköttetésénél
12604 2, II | elővett a zsebéből egy csomó rettenetesen heterogén pénztömeget, melyben
12605 3, XV | számláljon tizenháromig, és rettenjen meg, ha éppen a tizenhármasnál
12606 3, VIII | hideg arcát.~A leány ekkor rettent fel. Körültekinte szótlanul.
12607 2, V | gondolat egyúttal meg is rettenté. Ez ismeretlen úton ugyanaz,
12608 2, X | írunk és olvasunk. Ez a rettentően leverő tanúbizonysága az
12609 3, II | józan nyugalmából. Meg volt rettenve, mint a gyermek, ki tűzzel
12610 2, II | az indigenatus taksáját rév- és vámmentességen, adókiváltságon,
12611 3, XII | lehetünk, s az új világ révéig meg sem állunk. Ott oly
12612 2, VI | tizenegy hónapos korában revokált mintegy negyvenezer forint
12613 3, I | tombolt az ablak fölötti rézcsatorna csövében, mint valami kínjában
12614 3, I | egyre szakadt az eső, s a rézcsatornában zuhogó víz infernális párdalt
12615 2, II | mosolygott, mint azé a kis rézcsodáé ottan szemben. A levelet
12616 2, II | ajtót, hogy minden ablak rezgett. Odalenn pedig az istállóban
12617 3, VI | mutatva mondá el kellemetlenül rezgő hangon e szókat:~– Mivel
12618 3, IX | tanácskozik magában azzal a négy rézkrajcárral zsebében, amik csörömpölve
12619 2, II | zsebébe dugott kezével egypár rézkrajcárt vallatva hangosan.~– Beszéljünk,
12620 2, II | arcvonásait mozdulatlan rézmosolygásba.~Mikor egy-egy levelet megírt
12621 3, IX | látszott itt-amott egy-egy rézrozsda zöldségű szalag; a régi
12622 2, V | forog. Még csak szempillái rezzenésével sem árulá el magát.~Közönyös,
12623 2, I | táblabíró urak nagyon meg voltak rezzentve. Csak az alispánnak jutott
12624 2, III | Krénfy úr izzadtan és ijedten riadt fel:~– Mi kell? Mi baj?
12625 2, I | kerékagy közé rakni, miknek riasztó csattogása félmérföldnyire
12626 3, XII | halálfélelem torzító keze, a rideg ónhalaványság, a lélekvesztett
12627 2, VII | soha unalmasabb, fásabb, ridegebb emberekkel még nem találkoztak,
12628 2, VIII | teperte, annak vadállati rikácsolása közt.~A körülálló háznép
12629 3, X | hirtelen visszafojtott rikoltással a gyilkos, s egy szökéssel
12630 2, I | megcsalják az embert, s addig rimánkodnak, míg megenged nekik. De
12631 2, I | körméről lekapott agyaras rimánkodó, káromkodó, protestáló,
12632 3, X | melynek gyermeteg csengésű rímei végig-végig hangzottak az
12633 3, XVIII| nagyobbakat, beszélni a kisebbet; ringatja és dalol neki, hogy elaltassa.~
12634 2, III | falujukban ültek, s nagy ritkán jöttek be a fővárosba, bemutatni
12635 2, II | számára az évszak legdrágább ritkaságait, amit kertészeknél, nyalánkságboltokban
12636 2, II | pergamen- és marokenba kötve. Ritkasággyűjteménye is elállja az utat, mely
12637 2, III | üvegalmáriomokba rakott ritkaságok szemszurkálásával s odalépett
12638 3, IX | Ennek a népnek meg kell ritkulni Krénfy úr birtokán.~Mennyivel
12639 2, III | ki közel volt hozzá, hogy ríva fakadjon… Mennyi gyertya,
12640 2, IV | hogy amely étel mellett rizskását talál, azt leszedi, s a
12641 3, I | mint egy-egy elkésett kocsi robogása, mely olyan sokáig eltart,
12642 3, XVIII| sétányút köti össze, melyen úgy robognak az úri vendégek hintói,
12643 3, II | percben füttyentett, s a vonat robogva megindult.~A különös utas
12644 2, V | megbetegedett; füstpénz, dézsma, robot tartozásban maradt; ezekért
12645 2, II | igen könnyű trágyavermet rögtönözni; még inkább tanúsítja az
12646 2, I | ujdondásznak becsületére váló rögtönzet után felhajtá a jeles delnő
12647 2, II | a nagyságos árendás úr, rögtönzött haraggal kapva ki ispán
12648 2, III | négy délceg almásszürke röhögött a zabra, s a tágas kocsiszínben
12649 2, III | mozsarak, elgyújtattak a röppentyűk és tüzes kerekek, melyek
12650 2, III | kedvük telvén benne, hogy a rövidebb gyalogúton jöjjenek előre
12651 2, IV | dolog: célszerű azon minél rövidebben általesni.~István gróf csak
12652 3, XVIII| nők, találtak fel idejük rövidítésére. Mond neki jóslatokat arcvonásokból,
12653 3, XIII | oly hosszúk voltak!~Hogy rövidíthette volna meg azokat célszerűbben,
12654 2, I | eltérően az itteni szokástól, rövidre nyírva, elöl felálló üstökbe
12655 2, I | felelt azután goromba rövidséggel, gonoszul megszokott affektációból
12656 2, I | gabonát, kolompért, náluk nem rohad meg, mert pálinkának főzik;
12657 3, IX | gyökér, semmi gumó, vagy ott rohadt a földben.~Ezt a gonosz
12658 2, VII | melynek apraja, nagyja meg van rohadva, mint az a krumpli, amitől
12659 2, IX | magát a nevetésben, melynek rohama nem volt arányban vállfűzője
12660 2, I | várták a beszéd végét, hanem rohamlépésekkel indultak előre, néhány becsülettudónak
12661 2, VII | akkor az az éhes nép utánam rohan és önt agyonveri. Láthatja
12662 2, V | magát. Lehet, hogy az eb rohanása figyelmessé tett valakit.
12663 3, V | ispán kezet csókolt, s nagy rohanással futott el onnan, keresztül-kasul
12664 2, I | észrevesznek, ezt mohó sietséggel rohanja meg mindegyik, egymást eltaszigálják
12665 2, I | az úrfi vadászni járt, s róka helyett meglőtte a hajtó
12666 2, VII | Quanta species! – Aesop rókájaként erősíté Leonora, kit szintén
12667 2, IV | nőre nézve. A farkasokkal, rókákkal állani egy koszton. Ha ránéz
12668 3, IX | leányok tisztes, hosszú rokolyákban, férfiak hamuszín vagy világoskék
12669 3, IV | előteremben várják már a rokon nők, férjes és özvegyasszonyok,
12670 3, III | különben is szereti fiatal rokonait maga körül tartani, kivált
12671 2, VI | jelen volt Dobokyné kis rokonánál; hanem ezúttal nagyon rosszkor
12672 2, X | eldöntésében, melyben a rokonszenv, az emberi jogok, a becsületesség
12673 2, X | szeretett.~Az első bíróság rokonszenve csupán annyi jót tehetett
12674 3, VIII | levegőben, mintha valami rokonszenvű tündér eregetné orsójáról
12675 1 | lélekkel kellett küzdeni e rokontalan nép nemzeti lételéért, ki
12676 2, IV | megtörtént néha, hogy egyik-másik rokonukra megharagudtak, kinek arcképe
12677 3, XIII | tesztek velünk. Azt mondjátok rólunk, hogy uralkodunk rajtatok.
12678 3, X | férfialakot pillanta meg Marina, a rom küszöbének támaszkodva.~
12679 3, IX | áll, míg egyszerre megint rombolva nem tör magának tovább utat…~
12680 3, X | magában, s behúzta magát a romhajlékba az eső elől. A ház egykori
12681 3, X | hogy egészen besötétült, a romház nyílásain keresztül alig
12682 3, X | keresett a hulla számára a romladék közt, ahová azt elrejthesse.~
12683 2, I | jött házainkba: a burgonya romlani kezdett. Két hét alatt a
12684 2, I | iskolamestert onnan ásták ki a romok közül kilenc tanuló gyermekkel,
12685 2, I | utat a Kárpátoktól a bánáti rónáig, gyalog, egy kaszával a
12686 2, VIII | Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi vagy, aki ha megharagítasz,
12687 3, IX | kikeresse a kenyér árát, inkább rongyban jár, mint hogy öltözetéért
12688 2, VIII | te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi vagy, aki ha megharagítasz,
12689 2, I | asszonynak volt mondva, kik egy rongyokba öltöztetett seprűnyelet
12690 3, IX | most nem volnátok ilyen rongyosak.~Azok hitetlenül csóválták
12691 2, III | Igen is. Engem mindenütt rontanak, károsítnak, bosszantanak,
12692 3, VIII | meglátszani tud, de nem rontani szép arcán.~Levette kalapját,
12693 2, VI | ugyanannyi házasságot el is rontott. Előbb megcsinálta, azután
12694 2, VIII | látszék, hogy senki el ne rontsa ezt a mulatságot.~Fenyéry
12695 2, III | csak akkor harangoztak a rorátéra, amidőn újólag rángatta
12696 2, VI | tőle azok, kik annyiban rosszabbak a sírban lakó férgeknél,
12697 3, V | cseppje volt töltve.~Erre még rosszabbul lett, arcán szederjes foltok
12698 3, IX | megjegyzé, hogy biz itt az utak rosszak, legelső dolog azokat helyrehozni,
12699 3, IX | kivételek.~Van gonosz, átkozott; rosszakaratú föld, aminek gyógyíthatlan
12700 3, V | Nekem anélkül is annyi a rosszakaróm. Azt mondanák, ni, ez a
12701 2, I | meg. Mert megalkudott a rosszakkal, hogy felét az egész termésnek
12702 2, I | Kallósfalvához, melynek rosszasága minden magyarországi fogalmat
12703 2, V | így még jobb. Szíve teljes rosszaságát visszanyeré.~– Kérem önt,
12704 3, IX | melynek van annyi esze, hogy a rosszát hagyja kívül. A rendkívüli
12705 2, I | De biz úgy van! Minden rosszhoz tud ez; ki tudja küldeni
12706 3, IV | menyasszonynak jókedvéről, rosszkedvéről; csak Dobokyné szótalan
12707 2, II | ért azáltal, hogy másnak rosszkedvet csinált, s ezzel teendőit
12708 3, IX | idegenek laknak ott most, rosszkedvű idegenek, s az idegen kutyái
12709 3, V | el, és ne gondoljon semmi rosszra, hiszen gyógyszerei csalhatlanok.~
12710 2, I | hogy majd kap egy véka rostaalját, s azért szegény tán az
12711 3, XIII | magam előtt, ki börtöne rostélyán halálfélelemmel várja ítéletét.
12712 2, IV | feljövő holdat, mely sápadt rószaszínnel utánozza a hajnalt.~Krénfy
12713 2, II | élelmiszert találnak, azt a megye rovására a piaci áron összevásárolják,
12714 2, V | vastag levelű fülfű zöld rózsái tenyésztek, a kert utai
12715 3, VIII | ez arcáról ő lopta el a rózsákat.~Irénnek legtöbb esze van
12716 2, V | tréfadolog ezeket a finom, rózsáshegyű gyöngéd ujjakat elnézni,
12717 3, XIII | megtagadni valamit, amit e rózsaszégyenítő ajkak kérnek.~Ah, Sámson
12718 3, XIII | Régi szerelmen nem fog a rozsda…?”~…De a régi jellemen sem!…~
12719 3, XIII | Hiába. Régi szerelem nem rozsdásodik.~Ez kedvező körülmény Krénfyre
12720 2, II | drágaság, kiben gyémánt, kiben rubint, de azt nem szabad belőle
12721 2, II | egyáltaljában nem akar ilyen rubrikára emlékezni.~– Micsoda ló?
12722 2, I | jött alá a zökkenős úton, a rúd pofozta a lovakat jobbról-balról,
12723 2, II | amennyire adósságaik kamatja rúg.~A jövedelem egyre kevesebb,
12724 2, III | székről és asztalról, elkezdik rugdalni az ajtókat, betörik az ablakokat,
12725 3, II | irtózatos! – kiálta az ajtókat rugdosva maga után. Dühében nem kívánt
12726 3, XIII | kimentsék, megmozgattak minden rugót kiszabadítására, vállvetve
12727 3, IX | színt vették fel, ami azoké, ruháik éppen úgy elrongyosodtak,
12728 3, I | meleg szobába vinni, vizes ruháitól, cipőitől megszabadítani,
12729 3, III | érkezőket, egypár hölgy ruhája ki is égett az égő fojtástól,
12730 2, I | lábaihoz, kezeit, lábait, ruháját csókolá; angyalnak, tündérnek,
12731 3, V | tetemére, s a kezébe akadt ruhával elkezdé annak kezeit, lábait
12732 3, XV | a természet pazar kézzel ruháza rá.~Sokáig járt azután azon
12733 2, VI | mindenütt, hogy ételükről, ruházatjukról gondoskodjék, s ha Dobokyné
12734 2, I | korlátlan teljhatalommal ruházott fel a legkisebb részletekbeni
12735 2, I | küldetését a táblabíró urakra ruházta, s tíz perc alatt kiüríté
12736 3, IX | Kis-Amszterdám” névvel ruházza fel.~A fiatalember nemzeti
12737 2, II | valamely negyedrész parasztsajt ruinái voltak láthatók, s melyhez
12738 2, VIII | helyein egypár letörölhetetlen ruinája maradt az asszonyi körmöknek.~–
12739 2, VIII | tekintete van, mint egy ruinának. Öltözete hanyag és lompos,
12740 3, XII | helyett itthagyott, hogy rútságait feltörüljék vele, míg maga
12741 3, II | kölcsönzött neki; még ami mást rúttá tesz, nála az is szépséggé
12742 2, II | amennyiben adja, hogy neki a sáfár adta, az pedig a nagyságos
12743 2, II | mutogathatják, amiből Gerő gróf sáfárja sajtárral mérte az aranyat
12744 2, I | vér, ki kell ereszteni! Saignare, purgare, postremo clysterum
12745 2, V | Nagysád ír egy levelet Saint Gris strasbourgi kereskedőnek,
12746 2, II | hamar összekapkodta, ami sajátja volt, kucsmáját, pipáját,
12747 2, III | nem onnét való-é?~Különös sajátság az némely családnál, kivált
12748 2, IV | e rögtöni utazás fölötti sajnálatából eredtek, hogy még a vendégpitvarnoknak
12749 2, VII | homlokát.~– S – s – s – s – sajnálattal vagyunk kénytelenek kifejezni
12750 2, IV | úrral urai üdvözletét, kik sajnálják, hogy nem vehetik tovább
12751 3, XVIII| s nem kérdi olvasóitól, sajnálják-e azokat, avagy nem.~A fenyéri
12752 2, III | bebizonyíthatni hódolatomat.~– Óh, mi sajnáljuk azt ezerszer! – sietett
12753 1 | valamennyi kérdezősködött, sajnálkoztak rajta, ha baja volt, s ellátták
12754 3, II | csizmadia, s kik azért nem sajnálnák az egész ártatlan emberiségnek
12755 2, III | sem véve.~Krénfy úr nagyon sajnálta, hogy saját magát nem bírta
12756 3, III | dicsőséggel, ah, mennyire sajnálták, hogy Irén nem jött el,
12757 2, II | Azt próbálta volna! Ne sajnáltam volna csak úgy azt a pipát,
12758 2, II | görbe kését, míg Krénfy, sajnálva bársonyszékeire ülni, a
12759 3, I | hajlamáról lemondjon. Ön sajnos tudja a következményeket,
12760 2, II | amiből Gerő gróf sáfárja sajtárral mérte az aranyat az ország
12761 3, VII | tarnóci kastély most nagyszerű sajtkészítő gyárrá volt alakítva; gazdag
12762 2, IV | nehézzé; mitől lesz ez a sajtnemű olyan sárga; mivel hizlalják
12763 3, III | hegyoldalban állt az alispán pompás sajtóháza, melyben évről évre nagyszerű
12764 2, I | emberrel bizonyos mennyiségű sajtok előállításához, mert ő szállítja
12765 2, II | terem szőlő, csak almából sajtolnak bort; hogy színe legyen,
12766 2, I | az egész telet tejen és sajton kellett kihúznunk, de legalább
12767 3, VII | Borost, maga benyitott a sajtóshoz, s előidézve azt savók és
12768 2, II | s visszaijeszti rettentő sajtszagával hűvös koporsóikba az úri
12769 2, I | brenóci uradalom pallosa sajtvágó késnek is jó?~Az agyaras
12770 3, I | felkavargatá a leülepedett salakot a kis arany kanálkával,
12771 2, VIII | ijedtéből, s megkapva a saláriumot, elkotródott szépen, magára
12772 3, XI | körültekert angolos gentleman sálja egészen szokatlan alakká
12773 2, IV | Krénfy úr észrevette, hogy a sált ő viszi karján, s törte
12774 3, XIII | rózsaszégyenítő ajkak kérnek.~Ah, Sámson és Delila regéje csak allegória;
12775 2, II | A várárokból kivágták a sánckarókat, s helyeiket beültették
12776 2, I | még jobban összehúzva, úgy sandított a pipakupakja felett fél
12777 2, II | tomporába a grófnak, azért sántít ma is; az úrfi meg a világba
12778 2, I | éhségtől, fáradságtól, testi sanyarúságtól eldűlni, meggebedni? Gondol
12779 3, III | gyermek mint reszket, hogy sápad el a csók után, mint omlik
12780 3, II | nézve drágák.~Illés gróf sápadtabb volt még a vértelen viaszképeknél
12781 2, I | többiektől – szólt és megemelinté sapkáját, egy pillanatra látni engedve
12782 2, I | része zöldre van festve, a saráglya egészen új, abba van kötve
12783 2, II | gróf megállta magáért a sarat, s utódai máig is mutogatják
12784 3, X | az utolsó összeomlott ház sárfalai feketülnek, ott leült a
12785 3, IX | kenyeret. Valami száraz, sárfekete, félig penészes korpakenyérdarab
12786 2, II | Tarnóczy-fajnak van egy korhely ifjonc sarjadéka, aki nagy szélkergető, nagy
12787 2, VII | hogy az recsegve hajolt meg sarkaiban, s ütközőjéből kipattanva,
12788 2, IV | levetette az ajtót a szobáról sarkaival együtt. Cynthia arcképe
12789 3, IX | merész ívezettel, jégtörő sarkantyúkat emeltek szakadékain, mesterséges
12790 3, VII | puskát, s hüvelykét folyvást sárkányán tartotta.~Boros egypárszor
12791 3, IV | hallottam, amint két pisztoly sárkányát felhúzták. A bokrok közt
12792 2, VIII | lekötelezettei lettünk volna.~A sárkánykígyó egészen elérzékenyült: köténye
12793 2, VIII | bekövetkezendő jelenetet.~A sárkányok királynéjának kezében egy
12794 3, I | lépései közül kiismeré az ő sarkos cipőinek csattogását.~Előre
12795 3, I | azzal vitt magával vízen, sáron keresztül a leggonoszabb
12796 3, VII | lehetett; a lovak fülig sárosak voltak, a kocsis szidta
12797 3, XI | adni. Hiába kérték, hogy ne sározza össze magát.~Hej, még tegnap
12798 3, I | s azoknak minden színű sárpecsétjeit hozná magával. Kalapja,
12799 3, I | jobbra és balra. A vízre, sárra csak most kezdek már emlékezni,
12800 3, IX | kívül-belül betapasztva sárral, s a kenyér éppolyan ritkaság
12801 2, I | járni, máig sincs meg a híd, sással, falevéllel teleltettük
12802 2, I | egészen fehér, hosszú hajzat sátoroz körül, vállán fényes gombokkal
12803 3, X | s így egy kis roskatag sátort képezett a szögletben, mely
12804 3, IX | televényes agyag, némi alkális savakkal vegyülve) különösen gyökérnövények
12805 3, VII | sajtóshoz, s előidézve azt savók és túrók edényei közül,
12806 2, I | elé fogott. Két lába csupa seb belül, amint az istrángon
12807 3, VIII | van-e valami még, ami azt sebesebb lüktetésre kényszerítse?~
12808 2, V | vívott párbajt, s akkor ő sebesült meg. Nem fog nyugodni addig,
12809 3, II | gyógyítgatni akarnak ott, ahol ő sebet akar ütni.~– No, de hiszen
12810 1 | Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni”.~Én ugyan
12811 3, XI | XI. POST EQUITEM SEDET ATRA CURA!~A zivatar mennydörgését
12812 3, V | vezették; és amilyen kész segédkezet nyújtottam akkor, úgy hallgattam
12813 2, I | kimeríted Hyppocrates minden segédszereit, hogy megismerhesd azt a
12814 2, I | késedelemmel veszély járt, a segéllyel sietni kellett.~Amint fele
12815 2, I | jeles delnő az ifjú ügyész segélykezét, s eléggé méltánylandó ügyességgel
12816 2, VII | hiszitek, hogy csakugyan segít rajtatok valaki, még ma?
12817 3, VI | gróf odahajolt hozzá, és segíté őt felemelni Fenyérynek,
12818 2, VI | őrajta még a mágneskúra sem segítene, ő teljes életére szerencsétlenné
12819 2, VII | kisbíró, öregbíró, esküdtek segítettek a csoportokat rendezni,
12820 2, VIII | azon valóban nyomorultakon segíthessünk, akik azt méltán megérdemlik.
12821 2, VII | szerezni? Sajnálom, hogy nem segíthetek, de kimondom, hogy lattal
12822 2, V | pénz volna kezénél, talán segíthetne vele; de azt is kitől küldené
12823 3, XIII | visszautasítva vőlegénye segítő karját, s festői alakzatban
12824 2, VI | felkérte, hogy az ételkiosztást segítse végrehajtani, mely rendkívüli
12825 2, V | fohászával, hogy legyen segítségére ez órában, ez éjszakában,
12826 3, XI | elragadná azt kezéből, s segítségért kiáltana; ha az ispánt nagy
12827 2, V | tud, nem akar, nem szabad.~Segítséget nem lát sehol, senkinél,
12828 2, III | kezén levő tíz darab csont segítségével a zongorán dobolni, s amint
12829 3, X | után. A képzelet ilyenkor segítségükre jön a szemeknek, s kiegészíti
12830 2, II | valaki oda akasztva, akit segítségül kell hívni.~– Megálljon
12831 2, IV | pusztulását megünnepelni segítsem; nem azért követtem önöket
12832 2, I | bőrkarimájú posztósipka volt, mely sehogysem volt elég szétálló ősz haját
12833 3, XI | honnan kapjuk mi vissza?~– Sehonnan sem, megvettem ezt utazószekérnek
12834 3, IX | ezt senkinek sem szabad sejdíteni. Még ennek sem itt! Tudja?~
12835 2, IX | kisietett a szobából.~Nem sejté senki, hogy mi baja lehet.
12836 2, I | bölcsészetéhez, s ez azon sejtelemre kényszeríté, hogy utoljára
12837 3, VIII | egypárszor ismételte ezt a sejtelmes mozdulatot kezével, és azután
12838 3, XVIII| elbámult és tréfát akart sejteni; hanem Lippay egész komolysággal
12839 2, III | hogy felzavartuk önt. Nem sejtettük, hogy háborítani fogjuk.
12840 2, VIII | napidíját, s hivatalához sejtő buzgalommal ajánlkozék Krénfy
12841 2, III | tudták gondolni, hogy mit sejtsenek e szokatlan változások alatt?
12842 2, I | is, most csak átgázolható sekély ér, de a völgysíkon szétterített
12843 2, IV | Krénfy úr mellett, hosszú selyem pilláit sötét szemeire eresztve,
12844 3, II | jól-rosszul, egy fekete selyemhálóval leköté hanyagul; nem viselt
12845 3, XIV | szépen lefejtett róla, mint a selyemhernyóról a fonálgubót, hogy nem maradt
12846 2, I | hüvelykujját egy szál fekete selyemmel, nem esik eső egész nyaratszaka,
12847 2, V | fekete szemekre zárt hosszú selyempillák ezeket a mikroszkopikus
12848 2, V | Mikor Krénfy úr e szép selyemszál nevet leírva látta, már
12849 3, VIII | pedig a fehér ökörnyál selyme szállong már a levegőben,
12850 2, IV | grófnő meg is tapintá a selymet, s fejével bólinta, hogy
12851 2, VI | azt a legelső bolondok és semmiháziak között. Ha ma kifizették
12852 2, VIII | inkább, minthogy mi ezt semmiképpen sem kívántuk ingyen, sőt
12853 2, VI | be van fejezve.~Óh, ebből semminek sem szabad lenni! Hát akkor
12854 2, VI | irtózott az adósságtól; soha semminemű kötelezvény, váltó vagy
12855 2, VII | helyről, az urak nem tudnak semmire menni; majd elvégezzük mi
12856 2, VIII | hasítom ketté a fejét a semmirevalónak?~E szóknál kitörő mérgében
12857 2, III | aztán nem is merte kínálni semmivel.~– Bátrak voltunk – kezdé
12858 3, IX | gonoszabb lenne; – nem bízhatik senkiben; még valamit ír a levélbe;
12859 2, I | magukat felkölteni.~– Hát senkid sincs, ahova mehess?~– Szépapa
12860 3, II | fejeztem, addig nem vagyok senkié, addig életemmel nincs rendelkezésem.
12861 3, VI | barátnéja, és őneki nincs senkije, akinek e percben vállára
12862 3, I | erény. Nekem ez a Fenyéry senkim és semmim, nem is kellene
12863 2, V | Segítséget nem lát sehol, senkinél, semmiben.~Vagy testvére
12864 2, IV | hosszú sáljával a földet seperte végig, csak a két végét
12865 2, VIII | nyomban előlem! Hol egy seprű, hol van egy sodrófa; ki
12866 3, I | kavargatást, sűrű, nehéz seprűben ülepedett le a pohár fenekére.~
12867 2, I | egy rongyokba öltöztetett seprűnyelet elkezdtek szapuló tilókkal
12868 3, V | jogelvhez, hogy „accessorium sequitur suum principale”, azonban
12869 2, I | valahogy elcsendesült, mintegy sereghajtó gyanánt még egy öregember
12870 3, IV | hölgy szeretője volt.”~„Sérelem-e ez?”~„Nagy sérelem.”~„Nem
12871 3, I | azt ön irányában történt sérelmeket nem szoktam eltűrni. Én
12872 3, II | bántalmazni fogom mindazon sérelmekkel, amikkel egy minden tekintetet
12873 2, II | ellentmondással vagy unatkozással sérelmére lenni.~Hanem ez elegáns
12874 2, X | tény által, melyben ily sérelmesen megbántotta a birtok igaz
12875 2, II | és drágakövekkel rakott serlegek, felhordótálak, a lecsavarható
12876 2, I | nagy foglalkozásban egy serpenyőbe rakott tűz körül, Popákné
12877 2, I | rövid bajusza erős, mint a serte, melyet beszéd közben egyre
12878 2, I | összefolyva, rövid fekete sertéikkel tökéletes lakat idomot képeznek.~
12879 3, IV | megkövetés által?”~„Nem. A sértés csak rosszabb lenne azáltal,
12880 2, I | képe egyenlő hosszúságú ősz sertével volt benőve, mint aki rendesen
12881 3, V | hallgatta szavait, mely úgy sérti az igazi beteget, ki valódi
12882 3, II | tomporomba, egy csuklóm meg van sérülve.~Az átellenben ülő ifjú
12883 2, IV | et mesdames, le diner est servi!”~A kölcsönvett pitvarnok
12884 2, IV | arany óraláncát, ezüstgombú sétabotját, kesztyűjét, kalapját, s
12885 3, II | gróf leányától, midőn esti sétáiból visszatért hozzá – Kit sirattál?…~–
12886 3, I | város csendesebb helyein sétálgatni, egyedül leányától kísérve,
12887 2, III | Illés gróf pedig elkezdett sétálni a teremben alá s fel, ami
12888 3, XVIII| jegenyefákkal beszegett sétányút köti össze, melyen úgy robognak
12889 3, II | Nem volna önnek kedve egy sétát tenni velem ebben a szép
12890 3, X | hogy csak üljenek fel, és siessenek még az éjjel haza.~Ismerősei
12891 2, VII | táblabíró úr helyeslé a sietést, csak hadd menjen, fontos
12892 2, IV | nem.~– Úgy jó volna, ha sietne, mert ön miatt késni fogunk.~–
12893 2, V | tizenkettőre jár az idő. Sietnie kellett.~A mellékszobában
12894 1 | maradáshoz, tartóztatták a sietőket, s éltek a gondtalan uraságnak?
12895 2, V | hogy kísérőjét bevárja.~– Sietős dolga van a kisasszonynak? –
12896 2, III | ami azonban az öröm vagy a sietség miatt neki éppoly kevéssé
12897 2, V | Jó jelnek tartom, hogy siettél. Határoztál-e már?~Cynthia
12898 3, I | Brenócra, s István gróf maga sietteti az ügy rendbe hozását. Az
12899 2, I | látszik, az Isten csapásai siettetni akarják elmúlását. Ez esztendőben
12900 2, III | meghívását, hogy azonnal siettünk azt elfogadni, bárha elébb
12901 3, III | óhajtásában, amit is mi örömmel sietünk teljesíteni, bevezetvén
12902 3, XI | fidélis bajusztalan tót siheder jött vágtatva négy konyájával
12903 2, I | molyhos hajú, mosdatlan sihederek félve huzakodtak vásárt
12904 3, IX | felfedezte volna, amit ott sikerrel lehetett volna űzni. Ahol
12905 3, XII | üvegtáblákhoz, újra-újrakezdve sikertelen szabadulási kísérleteiket.
12906 2, V | homlokáról e hosszas keresés sikertelensége után. Bezárta valamennyi
12907 3, XIII | kegyelmességre hangolja. Vajon sikerül-e neki?~Pénzzel sokat ki lehet
12908 2, IV | természetesen mindenki igen sikerültnek találta; csupán annyit jegyzett
12909 3, IX | Mindent magasztalt és páratlan sikerűnek mondott, amihez a telepítők
12910 3, XIII | ember irgalomesdő szavára siket maradna akkor, midőn egy
12911 2, VI | Cenci kisasszony; született siketnéma, akit még Irén nagyanyja
12912 3, X | érzékeit lepte meg ez a siketség.~Néhány pillanat múlva a
12913 3, IV | célzott, egyenesen homlokodra; sikoltani akartam, és lélegzetem elhagyott;
12914 3, VIII | állapotban volt, amidőn egy sikoltás, egy őrült mentségkiáltás
12915 3, I | végigzuhant a padozaton.~A sikoltásra és zörejre betörő cselédek
12916 2, II | az ajtó olyan ijedelmes sikoltást bocsátott közre, mintha
12917 3, X | Itt van.~Azzal nagyot sikoltott, szemei elfordultak, arcai
12918 3, I | örüljön-e vagy ijedtében sikoltozni kezdjen.~– Egy órával hamarább
12919 3, IX | előszólítja a gazdát.~Egy síkos, bűzös folyosón vezette
12920 2, III | hajporozták be ily szépen; kezei simák, fehérek, finomak, nőiesen
12921 3, III | viselt; szép haja most is simán hajolt halántékai körül;
12922 2, V | csúszott lábaihoz, s a fejét simító kezet nyalogatá.~Cynthia
12923 3, XI | alatt az egész ügy el van simítva.~– Tehát nem gondolja nagyságod,
12924 2, V | szülőit?~– Hogyne. A vén Simkó az, akinek háza itt az út
12925 3, V | szavakra, mintha kígyók simogatnák. Azt akarta, hogy Krénfy
12926 2, II | Krénfy úr lakatforma állát simogatta nagy aggodalmasan, mégpedig
12927 2, I | állat nyakába, cirógatták, simogatták, olyan nyájasan beszéltek
12928 3, XIII | hevítve azt át, és gyöngéden simogatva kezeivel azt a kedves, azt
12929 2, V | gyöngéd ujjakat elnézni, mint simulnak végig a papíron, hajszálnál
12930 2, VIII | akar a szennyes főkötő alá simulni, hanem amint a szélnek tetszik,
12931 3, IV | Megöleli, megcsókolja a keblére simuló nőt, fülébe súgja gyöngéden,
12932 2, VII | Kérjük, olvassa fel! – sipegett Dobokyné, míg Irén nem várhatta,
12933 2, I | idegent. Ami a nagy előbőrös sipka miatt arcából kilátszik,
12934 2, I | A durcás ember lehúzta sipkaernyőjét arcára, s mintha lassúdan
12935 2, III | leszállt az asztalról és a sipkája után látott. Krénfy úr sietett
12936 3, X | patakmalomban, jól ismerem a prémes sipkájáról, ami a fején van.~A csavargó
12937 2, VI | hozzá, a legédesebb hangon sipogva: – Ön is visszatér hozzánk
12938 2, II | részei a várkastélynak mind siralmas újításokon mentek keresztül.~
12939 2, X | aláomlani, s lesz ismét siralom országszerte.~Volt azon
12940 3, VI | házából vinnék a grófnét a siralomházba.”~Irén e leveleket rendesen
12941 2, V | mit csináljunk? – szólt siránk hangon a pór, a nő csak
12942 2, I | Istenem, óh én édes Istenem – siránkozék az idősebb némber – elviszik
12943 2, I | előtt négyesztendős gyermek siránkozott, aki nem tudta megmondani,
12944 3, I | Olyan lassan, mint a csendes sírás, hallgatott el odakinn is
12945 2, V | magát ágyából, hogy szótlan sírásával tudassa áldását, melynek
12946 2, I | kezdtek el egyszerre a heves sírásból még hevesebb kacagásba térni;
12947 3, XII | hangot hallatá, amely az édes sírásé, hanem annak hirtelen vége
12948 2, V | a gyermek utóbb aprózott sírással elaludt ölében.~– Nem lesz
12949 2, V | kérdezve tőle.~A gyerek sírástól félbeszaggatott hangon hebegett
12950 3, VI | tudnak arra nézni, kit ő sirat, s kényszerítik, hogy okosan,
12951 3, I | akarlak temetni. Meg akarlak siratni. Tisztán akarom nevedet
12952 3, II | sétáiból visszatért hozzá – Kit sirattál?…~– Egy embert, aki meghal –
12953 2, VI | kik annyiban rosszabbak a sírban lakó férgeknél, hogy az
12954 3, VI | várnak reá készen a brenóci sírboltban, nem vitatkozva egymással
12955 3, XVIII| semmi; előtte csak az ős sírboltok néma kísértetei. A sors,
12956 2, III | Akár még az ősi brenóci sírboltot is – viszonza Illés gróf
12957 2, V | nagyobb egy csecsemőnél, s ott sírdogált egymagában.~A grófnő megállt
12958 2, IV | keresnem. Az én anyámnak nincs sírhalma, mert az a tengeren halt
12959 2, I | parancsolni, s ha már nem sírhat, tehát kacag, és úgy hullanak
12960 2, IV | hatalmaskodásról. Ön, mint mondá, anyja sírjához akar menni.~– Igen, anyáméhoz. (
12961 3, VIII | tettem, hogy itt előttetek sírjak.~Azzal belépett az előterembe,
12962 2, V | Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem tartozott
12963 3, IV | megbotlott valami eltört sírkőben, mit a nagy fű benőtt, a
12964 2, V | között. Ez volt az ő anyja sírköve.~Itt már szabad volt sírni.~
12965 3, IV | nagy fű benőtt, a többi sírkövek is mind oly töredezettek,
12966 2, V | még egyszer megcsókolá a sírkövet, és felkelt, karját István
12967 2, II | nyikorgással, mintha valósággal sírna azon a hallatlan pazarláson,
12968 2, I | még, hogy egy ilyen apró, síró-rívó portékát vigyen haza a házhoz,
12969 3, II | tünedeznek, mint kígyóznak a sírok veres férgei a fekete szemfödelen.~
12970 3, VIII | sem tudakozódott volna a síroktól többet. De egy másik gondolatja
12971 2, I | a többi, aki járni tud, sírva-ríva ődöng utánuk; tán észre
12972 2, IV | sisakját, koponyáját betörte. Sisak és koponya is ott áll mellette.
12973 2, IV | mellyel Athlamos tatár vezér sisakját, koponyáját betörte. Sisak
12974 3, VI | szerek voltak: morfium, sisakvirág s borostyánmeggy, ugyanezen
12975 3, X | lobbantá a tájat. A lobogó, sistergő villám nem messze a háztól
12976 2, VI | szörnyűködésből.~Még Leonora is skandalizálva volt egy kissé e váratlan
12977 2, III | egész alak; öltözete, mintha skatulyából volna kivéve, egészen ellentétben
12978 3, IX | rendkívüli hatsoros árpa, skót zabfajokat, a kék lucernát
12979 2, IV | kedveskedésből még egy nagy smaragd inggombot is festett neki,
12980 2, I | mellett kell virrasztani. Ez só, emez pedig cukor, ez meg
12981 3, IX | mintha szépen össze volnának sodorva apró szivaroknak. Haj, a
12982 2, VIII | Krénfy urat egészen kihozta sodrából – vagy mint polgárosultabb
12983 2, I | embereket úgy ki tudta hozni sodraikból. – Majd azt az anticipandó
12984 2, VIII | Hol egy seprű, hol van egy sodrófa; ki innen az udvarról, tekintetes,
12985 3, III | ilyeneket kigondolni? Csak söpörjön ki-ki a maga háza elején!~
12986 2, V | bánom. – S ezzel előlépett a sötétből a holdvilágra.~Valóban nem
12987 2, I | hangját. Mert ámbár ablakai sötétek, de látja ő és hallja, amik
12988 3, II | vészes ismeretsége…~Cynthia sötéten tekinte reá.~– …Egy pénzes
12989 2, I | szerviánka fedé, mely alól sötétkék kantus folyt alá, fekete
12990 3, X | figyelmesen az alaktalan sötétséget, amidőn egyszerre egy rögtöni
12991 3, I | reggelt. El akarok menni még sötéttel, hogy képemet ne lássa senki,
12992 3, IX | édességét, s a buzér színe most sötétül legjobban.~Krénfy nagyon
12993 3, II | mozdultak meg e szóra. Nehéz sóhajjal hörgé:~– Most nem felelhetek
12994 3, XVIII| senkinek itten semmi dolga, sóhajtalan a ház… Egy régi élet jár
12995 2, X | szíverének” nevez, ugyanazon vers sóhajtása szerint „be sokszor megárad”.
12996 2, VII | nyomorult nép elveszésének sóhajtásai kényszerítenek, hogy ön
12997 3, III | hogy megértetik, ott egy sóhajtást is toldott feleletéhez,
12998 2, VI | illendő jelenetek titkos sóhajtozással és obligát holdvilággal
12999 2, IV | Ah, superb! Ah, fameus! – sóhajtozék Krénfy úr, fejével ütve
13000 3, XVIII| más öregség.~Egyet-egyet sóhajtunk, mikor egy-egy tekintetes
13001 2, IV | kabátját, fülébe súgva:~– Sohse bántsa a nagyságos úr; a
13002 2, V | elhagyatott voltát. A vénember sok-sok dolgot elmonda őszintén,
13003 3, XIII | elfogadja, oly szép, oly elmés, sokaktól imádott, független nő. Lippay
13004 3, XI | halottan, meggyilkolva!~Nagy sokára kimozdult helyéből a zátonyra
13005 2, I | nem bánom, én engedek a sokaságnak, de majd meglátjuk: hiszen
13006 3, VI | oly kellemetlen volt ezt a sokaságot látni. Az ember úgy szeret
13007 2, II | maga nem dohányzik, mert az sokba kerül; hanem a tajt-gyűjtemény
13008 2, I | urakhoz, s esdekelnek – nem sokért: csak egy betevő falatért.~
13009 3, XV | tehetett a leány idegzetére.~A sokévi feszült aggodalom, mely
13010 2, V | rám nézve rövid.~Krénfy úr sokkszerűen megbűvölve érzé magát a
13011 2, III | magában a kétszerkettőt végig sokszorozni, aminek tökéletesen az a
13012 1 | mely úgy elsüllyedt, mint Solon szerencsés szigetei, mint
13013 2, II | kívül hagyta a kalapját, úgy sompolyodott be, s annyi jó estét kívánt
13014 2, VI | hallani nyöszörgéseiket, sopánkodásaikat; ha vasból volna az ember
13015 2, V | el nem esik.~– Istenem! – sopánkodék Krénfy úr.~– Nem titkolom
13016 2, III | bókokat mondani, sem egymáson sopánkodni, hanem azon igen prózai
13017 3, XIV | egy ősz ember ült a bírák sorában, valami vén táblabíró, annak
13018 2, VI | évet kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni, ahol félbenszakadt.~
13019 3, III | nagy könny alól egy könyv soraira tekint most is, és alabástrom
13020 3, IX | végigtanulmányozza annak minden sorát, tollat vesz kezébe, tízszer
13021 3, III | És ha a kegyes olvasó e soroknál azt nem mondja, miszerint
13022 2, II | körüljáró vértörvényszék sorompókba idézte a főurakat, az levén
13023 2, VI | fiatal embereinek a neveit sorra próbálta már e kulcs nélküli
13024 2, VII | visszaküld az adószedőhöz; hanem sorról-sorra vettek minden embert és
13025 2, I | azért jöttek, hogy a nép sorsán bölcs rendeleteikkel segítsenek…~
13026 2, VI | legokosabb dolog volt őt sorsára bízni és nem törődni vele.
13027 3, XVIII| hogy az most megnyugodva, sorsával kibékülve beszél; hogy valóban
13028 2, I | közvetlen működését az emberi sorsban bizonyítsa be. Mert ámbár
13029 2, III | nagyszerű hangversenyeket, ezüst sorsjátékot, filléres adót, éhséggel
13030 3, III | ha szerencsétlen lész, sorsodat enyémhez kötöm, ha nevedet
13031 3, IV | mielőtt a határozást a sorsra bízták volna.~„Van-e helye
13032 2, I | s tartottak olyanforma sorstól, amelyet a fiatal csirkék
13033 2, VI | környékben.~Milyen boldog sorsuk volt a klasszikus költőknek,
13034 2, VI | az írással, csak néhány sort engedjenek még; utoljára
13035 2, III | tudósítá Krénfy urat, hogy sose nyitogassa azokat a hintóajtókat,
13036 2, VIII | paraszt; mert ha kapom azt a sótörőt, úgy vágom a fejéhez minden
13037 2, IV | figyelemvonzó, amire őt maga Soult marsall tanította, aki szinte
13038 3, IX | Szegény jámbor emberek. Milyen soványan, milyen rongyosan és milyen
13039 3, IX | kétségbeejtő gyötrődés vagy undok sóvárgás?~Néha megáll a szoba közepén;
13040 3, I | volt attól, hogy elfeledve spártai jellemét, a leghevesebb
13041 2, VII | Bild ohne Knall”.~– Quanta species! – Aesop rókájaként erősíté
13042 2, II | kerül.~Másik íratott ottani speditőrjének, hogy vásárolja össze számára
13043 2, III | pácban álló vadsülteket, a spékelt fogasokat, az illatos ananászokat,
13044 2, II | Két lóért jár neki két stációra két forint.~– Vagy úgy?
13045 2, IV | a levél nagyon sürgetős, stafétán jött, az van ráírva.~– Nem
13046 3, III | gondoskodni: menyasszonyruha, stafírung, bútorok nem készülnek el
13047 2, III | látni a lépcsőkön az új statuetteket?~– Óh, pompásak, remekek. (
13048 3, XII | nem tegnap óta készül ezen státuscsínyre. Már jó idő óta szedeget
13049 3, IX | hoztak magukkal, melynek statusquoban tartása nem csekély összegrőli
13050 2, VII | Cs. G. úrnak. „Irénehez stb. versek nem közölhetők!”
13051 2, IV | leányát, a szép Zornyrszka Stefániát egy brenóci Maróth gróf
|