10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
14602 3, IV | féltettebb iratai, pénze és titkai.~Miért álljon ez a kulcs
14603 2, III | hatoltak be a természet örök titkaiba, kik jóltevői voltak a szenvedő
14604 2, I | tündérkéje nyomára, akinek titkait soha semmiféle halandó embernek
14605 3, III | megmondom Dobokynénak, hogy titkaitok vannak, akkor meg vagytok
14606 3, V | űzni egy nő legkényesebb titkaival, ki őt atyja előtt megalázni,
14607 3, I | hivé, hogy ez bizonyosan a titkár hibájából történt s a herceg
14608 3, III | nem bízta őt meg e régi titkával. Azt még kevésbé bocsáthatta
14609 3, III | elcserélték, ármány kiderül, titkok napfényre jönnek, hőst felöltöztetik
14610 2, VIII | könnyekre indítja. Óh, kérem, ne titkolja kegyed e könnyeket; ezek
14611 3, III | kerüljön az ügy; el kellett titkolnia az okot, mely vagyonától
14612 3, III | két más ifjú ember nagy titkolódzva vonultak félre, s amint
14613 2, V | Láthatja ön, hogy semmit sem titkolok el ön előtt. Kezébe tettem
14614 2, V | sopánkodék Krénfy úr.~– Nem titkolom el az okot sem, mely miatt
14615 3, III | enyémet.~– De hisz ennyi titkolózás kétségbeejtő! – kiálta fel
14616 3, III | mennyországért, akik így tudnak titkolózni a világ előtt.~Dobokynénak
14617 3, III | igazam volt, hogy Fenyéry egy titkolózó, alattomos ember, ki midőn
14618 3, III | rajtuk tör.~– Mit bujkáltok, titkolóztok? Micsoda súgás, búgás ez?
14619 3, XI | ispánt? – kérdé remegését titkolva Krénfy.~– Hihetőleg bosszúból;
14620 3, XVIII| egyetlenegy szó, amit az emberek titkon, susogva szoktak egymásnak
14621 2, III | mint valami kínai zsonglőr, titkosan suttogva magában ez elmés
14622 3, I | miniszterek, kamarások, titkostanácsosok bejárásait, mint egy húsz
14623 3, I | véletlenül rájöttek e jól őrzött titokra. Éppen Brenócon voltak,
14624 2, VII | regény!~Hanem ezek az öltések titoktartók. Ez az egyedüli titkos írás,
14625 3, II | kilenc emberen beleveszt, a tizediken mindegyik veszteségét megvehesse.
14626 2, III | parasztjai közül minden tizediket bátran fel lehetne akasztatni,
14627 2, I | Lázár, a pásztor a velencei tízek szőnyegét, s egész halmazát
14628 3, I | személytől jövék, ki által a tizenharmadikhoz kelle bejutnom, hogy attól
14629 3, XV | rettenjen meg, ha éppen a tizenhármasnál megszólítják.~A megcsalt
14630 3, XV | másiknak azt, hogy számláljon tizenháromig, és rettenjen meg, ha éppen
14631 2, I | válogatták össze, az egyik tizenhatmarkos mustrált katonaló, melynek
14632 2, V | gondolá magában István gróf a tizenhatodik pasziánsz közepett.~Cynthia
14633 3, I | külvárosban. Én éppen a tizenkettedik nagy befolyású személytől
14634 2, III | órakor, Cynthia grófnő pedig tizenkettőkor.~Ezt már tudta Krénfy úr,
14635 2, V | gondolt többé. Útióráján már tizenkettőre jár az idő. Sietnie kellett.~
14636 3, I | attól megtudjam, vajon a tizennegyedik nem mozdíthatna-e Fenyéry
14637 3, IX | múlva azután eladta jószágát tizenötezerért. Ötezeret leengedett korábbi
14638 2, II | krajcárok, váltó krajcárok, tízesek, ötösök, három krajcárosok,
14639 2, II | nagyságos úr átvette a három tízest.~– Hohó, paraszt! Megállj
14640 2, I | a ház előtt ül egy nagy, tízesztendős gyermek, nagy fejét két
14641 2, VI | forintért ezret írjon-e alá vagy tízezret.~Ilyenformán legokosabb
14642 2, II | piacra, s elkezdi árultatni tízforintjával, s ez lesz a piaci ár.~–
14643 3, II | emberi nadály gyomrába, e tízkörmű pók hálójába került; mert
14644 2, III | órakor, Illés gróf pedig tízkor szokott.~Krénfy úr háromszor
14645 2, I | Hanem mégis azután mintegy tízlépésnyi távolban újra megállt, mintha
14646 2, IX | visszafelé olvassák az Isten tízparancsolatját! Azonban… nem lehetetlen…
14647 3, IX | hogy föld árja. Folyam vagy tó sehol közelében és mégis
14648 2, I | bujdosók érzékeiben, hogy Toboz helységében kilátás van
14649 2, I | a legközelebbi faluban, Tobozon, ott már rendelkezés van
14650 2, III | udvarról eltűntek a véres tócsák és posványok, a trágyagödrök
14651 3, V | csak a hazatérő marhák tocsogása hallatszott még az ablakok
14652 3, X | messziről meg lehetett a tocsogást különböztetni.~A közelgő
14653 2, IV | utóbbi szavaknál szemeibe tóduló könny kényszeríté, hogy
14654 2, I(7) | költve, miránk aggatva, így a többek között azt is, hogy a beteg,
14655 3, IV | lenne azáltal, mert a gyanút többekkel tudatná, s a hölgy nevét
14656 3, V | szomszéd Tarnócfalván már többen estek bele huszonötnél,
14657 2, IV | karján, s törte magát a többieken keresztül azt a grófnő vállaira
14658 2, I | faház tűnt elő, melyek a többiekkel ellentétben, szorosan egymáshoz
14659 3, II | tudtad neki mondani, mint a többieknek, hogy nem vagyok sehol,
14660 2, I | urak itten nem különbözők a többiektől – szólt és megemelinté sapkáját,
14661 2, IX | A dolog jól ütött ki. A többire nézve meg volt nyugodva.~
14662 2, I | volt, én is megosztottam a többivel; amíg nekik lesz, ők is
14663 2, III | hogy a lelkesülés azzal is többnek tessék.~Azzal örömrepesve
14664 3, III | szükséges, hogy a vonzerő mentől többoldalú legyen. Maga a szép Dobokyné
14665 2, IV | elájul, a fehér szurok szagát többre becsüli bármi illatszernél,
14666 3, IX | dühösen védte magát, de a többség elnyomta.~– Rég akartam
14667 3, VIII | Fedetlen feje Antinousénál tökéletesebb, a nagy szenvedély, nagy
14668 2, II | sajt maradványai, a félig tölt palack, almaborral és egy
14669 2, III | amit ha az egerek lyukaiba töltenek, azok megfulladnak tőle.
14670 2, IV | bűnhődőteremben kellett órákat tölteniük egyedül, játék és mulatság
14671 2, I | házak falát, a hídlábakat, a töltéseket. A magas kalapos úr felmarkolt
14672 3, I | megint az egész napot azzal tölti, hogy kikocsikázik leányával
14673 2, VII | érdektelen emberek munkáival töltik meg ezek a szerkesztők a
14674 3, IX | italhoz, amit Krénfy úr töltöget a más poharába.~– De csak
14675 3, V | éjszakáján egy egész órát töltöttem önnél, s hogy azon szobákban
14676 3, VII | bosszús tréfával az ispán.~– Töltse a puskákat golyókra. Kettőt
14677 2, I | vigyáz, hogy forró levest ne töltsön a torkába! – szólt az anekdotás
14678 2, VII | feljebb is van még világ.~– Ne töltsük az időt hasztalan beszéddel,
14679 2, V | hirtelen elporzott a sopánkodó tömeg előtt, hanem Cynthia megállítá
14680 3, II | napot, holdat és egyéb nehéz tömegeket.~Azt is megtudta Krénfy
14681 2, VII | apró-cseprő hangya-bajok tömegének rettentő alakja volt egy
14682 2, I | hanem egy darabos héjtalan tömeget képezett, mely ahol meg
14683 3, VII | kiszedje belőlük, vagy földet tömjön a csőbe.~A pitvarban hagyva
14684 3, XIV | e nőt innen. Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra, csak
14685 2, VIII | azután megint be akarta tömni a számat, mert nem is tudom,
14686 3, II | áll ahhoz, hogy vagyonilag tönkrejusson.~– Hogyan lehet az? Hisz
14687 3, II | természetesen az utóbbit tevé és tönkrejutott általa.~Cynthia keservesen
14688 2, I | holdvilág süt, megtehetik.~E töprenkedései alatt beértek a faluba,
14689 3, V | elhagyta őket.~A gróf tovább töprenkedett, s látszott egész arcáról,
14690 2, I | áll és bámul és a kezeit tördeli és azt mondja: „Én uram,
14691 2, V | dolgot elmonda őszintén, töredelmes szívvel, miket az ítélőbíró
14692 3, IV | többi sírkövek is mind oly töredezettek, mohosak voltak. Valami
14693 3, I | semmi hatása arra a test törékenységének. Egész nap ma ülök le először.~–
14694 2, III | haszonbérlő. Egyenesen azon törekesznek, hogy engemet innen megszöktessenek.
14695 2, I | menés közben mindig előbbre törekszik, mint szokott olyan embereknél,
14696 2, VI | némbereknek.~S hogy ez a törekvés tisztán szenvedély volt
14697 2, I | pofa mentében meghiúsult törekvéssel iparkodott a két szájszegletet
14698 2, I | egyenesen tartani, az ebbeli törekvéstől úgy kiment minden arcvonása
14699 2, I | telékeny termete egyenesre törekvő állásra kényszeríté fejét,
14700 2, I | völgyvágányok keskeny tisztásain még töretlen az ugar, s mint egy sárga
14701 1 | táblabírákhoz.~Ha ércakarattal, törhetlen lélekkel kellett küzdeni
14702 3, III | tekintetes urak, még miben is töri a fejét: ügyvédi esküdtszéket,
14703 3, XI | nyavalya törje ki, azért törik a kerék, mikor ezen jövünk,
14704 3, XI | embereket, hogy a nyavalya törje ki, azért törik a kerék,
14705 2, II | kevernek hozzá, s azután szőlő törkölyén engedik megforrni. Ezen
14706 3, I | elrobogott; Leonora szemeit törlé, midőn senki sem látta már
14707 3, VIII | Hihetlenné teszik a bűnt, de nem törlik el; védik az áldozatot a
14708 3, I | lett volna is, ki kellett törnie koporsójából.~– Atyám! Ez
14709 3, XI | úr, hogy a szekérrel ne törődjél.~– Mondta, nem mondta: arra
14710 2, II | örülnek az életnek és nem törődnek a szomszédok bajával; ahol
14711 2, VI | őt sorsára bízni és nem törődni vele. Az öreg Tarnóczy a
14712 3, I | nevessenek ki; mindazzal nem törődöm semmit. A megmentett ezrek
14713 2, III | hydrokalisublimatot.~– Mi a török csodát küldjek én a grófnak,
14714 2, I | küzdeni, hanem odabenn a törököknek, akkor már annyira odavolt,
14715 2, V | civakodni, hogy úgy kapta már törötten az edényeket; zongorákat,
14716 2, IV | a sált ő viszi karján, s törte magát a többieken keresztül
14717 2, VII | vitatkoztak, heveskedtek, fejüket törték – és most szépen kinevetjük
14718 3, II | veszélyből nagyobbat csinált, s a történendőkön nem bír uralkodni.~Még szólni
14719 3, III | éjféli ház” az, egyszerű története egy szerető menyasszonynak,
14720 2, II | van nekem a kend ostoba történeteire, amikkel kend engemet egy
14721 2, IV | szemeit emelni, mert ha történetesen Cynthia grófnő szemeivel
14722 2, IV | emlékszik olyan időkre, amikor e történeti ereklyékre nagyon büszke
14723 3, I | hanem valami sötét, bús történetre való visszaemlékezés, mely
14724 3, XII | valami nem kedves dolog történnék, sokkal könnyebb lesz kegyednek
14725 3, XIV | grófnőt.~Azonban meg kelle történnie. A törvénytevés nem udvarias
14726 3, I | legközelebbi félév alatt történtekről. Mennyire el kell zárkózva
14727 3, II | fogom, hogy az ön nevét törüljék ki könyveikből.~– Azt hihetőleg
14728 3, XI | Mindjárt kinyitom. Mosdottam, törülközöm.~Azután még a tükörben is
14729 2, VIII | köténye nem volt elég könnyeit törülni.~– Miért nem beszélt hát
14730 2, IX | odaesett a szövetre; le sem törülte azt onnan, hanem otthagyta
14731 2, II | karosszékben, s kétfelé törülve bajuszát, mintegy előkészületül,
14732 2, X | tehetsége szerint; fenyegetőzött törvényekkel, visszatorlásokkal; senki
14733 2, X | cselekedte Fenyéry is.~Amaz törvényellenes hatalmaskodást követett
14734 3, XII | férfi hitvesének hitte, ezt törvényesen nem is teheté. A világi
14735 3, XV | tettéért, hogy egy felsőbb törvényhatóság parancsát félreveték, sőt
14736 2, X | Bécsbe-Budába, fellármáztak minden törvényhatóságot orvoslatért a rajtuk elkövetett
14737 1 | mérnöke, vízszabályozója, törvényhozója, bírája, ügyvéde, orvosa,
14738 2, X | egészségére. Azt ugyan a törvénykiszolgáltatás legfőbb piacain sem neki,
14739 3, VI | felindulva jött haza Fenyéry a törvényszékből. Együtt találta, mint mindig,
14740 3, XIII | hivatalos állapotokról a törvényszéken kívül, legkevésbé pedig
14741 3, XV | meg nem rótta Lippayt és a törvényszéket azon vakmerő tettéért, hogy
14742 3, XII | egyúttal tudatom a tekintetes törvényszékkel, hogy az én nevem nem Lenczné,
14743 3, XIV | lépteit, saját kéziratát.~A törvényszéknek ekkor még egy fájdalmas
14744 3, XII | beszélgetés között. A vigalom és a törvényszolgáltatás jelenete közti különbséget
14745 3, XIV | Azonban meg kelle történnie. A törvénytevés nem udvarias munka.~A mellékajtók
14746 3, I | fűzhetett egy új ragyogó nevet törzsfája leveleihez. Voltak főurak,
14747 1 | kerek asztal, mely régi törzsvendégek számára volt lefoglalva.
14748 2, III | zöldül az oszlopokon, nincsen töve, most szedték az erdőn,
14749 3, IX | nyurga pofáikkal, sovány tőgyeikkel, azok is megunták elégszer
14750 2, II | megszelte darabokra, mintha lágy tojást akarna enni. Krénfy úrnak
14751 2, I | mindenki, ki valaha igazi ó tokaji bort ivott; az óságtól már
14752 3, XII | keserűségem volt miatta, saját tőkéimet kellett miatta fölmondanom.
14753 3, II | Azzal vevé kis koporsóforma tokját, melyben pisztolyai voltak,
14754 3, XIII | minden ellenséges baleset tolakodhatik közbe, amit boldog szerelmesek
14755 3, III | mer a többi gavallérok elé tolakodni.~Az estélyek alkalmával
14756 3, XII | felkelnek, a székek tovább tolatnak, az egyes hangok beszélgetéssé
14757 3, XI | csavargó Marcinak híják – toldá a kocsis.~– Hol látták őt? –
14758 3, III | megértetik, ott egy sóhajtást is toldott feleletéhez, s suttogva
14759 2, I | mely ezt a zajt költi.~Egy toldott-foldott szekér, melynek az ülése
14760 3, VI | elé.~– Írja a grófné, amit tollába mondok.~Cynthia szótlanul
14761 3, II | angyalkának szárnyaiból a tollakat!~Krénfy úr nem szokott sokat
14762 3, XVIII| költők nagymestere, leteszi tollát, eltöri játékszereit, s
14763 2, VII | megjegyzésekkel halmozá a tollfaragó, ásítozó, jegyzőkönyvíró,
14764 3, II | Ah, éspedig Cruikshank tollrajzaival. Ismerem, én is olvastam.
14765 3, IX | fogai között megőröli a tollszárat és mégsem találta meg az
14766 3, VII | vállat vonított.~– Valami tollszedő zsidó lehet.~Krénfy köpenyébe
14767 3, IX | újrakezdi, keze reszket, s tollvonásai néha olyat rándulnak, hogy
14768 2, V | ajtó zárjába egy kulcsot tolnának be csendesen.~Egyszerre
14769 3, IX | azokat mindenestől feljebb tolták a hegyek közé, ott besorozták
14770 3, V | És mi viszonzást kíván ön tőlünk ez engedékenységért? – kérdé
14771 2, I | volt a mi falunkban sem tolvaj, sem gyilkos, sem káromkodó;
14772 3, IV | mintegy viszonzásul egy tolvajlámpa futó fénye villant arra
14773 3, IV | két vívó fejére egy-egy tolvajlámpát állítanak. Húszlépésnyi
14774 3, XI | erdőben. Csak az apróbb tolvajokat üldözik.~Mire Tarnócfalvára
14775 3, XV | öngyilkolás módjait, még nem tombol, nem ordít; – de már hallgat,
14776 3, XV | lelkében minő visszás érzések tombolnak egymáson; még most csendesen
14777 3, I | estig; a zuhogó víz úgy tombolt az ablak fölötti rézcsatorna
14778 3, IX | kenyér – felele a csavargó tompán.~– Ahá! Nem megmondtam!
14779 3, II | Valamikor egy golyót kaptam a tomporomba, egy csuklóm meg van sérülve.~
14780 2, VI | még csak kísérletet sem tőn a nősülésre; nem volt legkisebb
14781 2, III | valamennyi előkelő klubban ő a tónadó, esztendőnként négyszer
14782 2, V | felhányta bútorait, és lábaival toporzékolt, mint aki meg van dühödve.~
14783 3, XII | tett meg, hogy tenyere élét torka előtt végighúzva, pantomiával
14784 2, I | forró levest ne töltsön a torkába! – szólt az anekdotás táblabíró,
14785 3, XV | ott maga mellett ragadja torkon azzal a kézzel, melynek
14786 3, X | udvarára. Fenyéry már a tornácon volt, rendesen korán szokott
14787 3, IX | keresztgerendázattal magas, tornácos házakat építeni, szép zegzugos
14788 2, X | lovagjátékhoz, egy szellemi tornához, hol ügyesség, merészség,
14789 2, II | rácsozatán hajdan a lovagi tornák alatt címeres szőnyegek
14790 2, I | volt, mint a szentegyház tornya. Istentelen dolog az, nagyobb
14791 2, IV | harangoztak.~A kis falusi egyház tornyában pedig éppen akkor harangoztak
14792 2, V | jöttek a brenóci vár fekete tornyai, mik az út mélyén keresztül
14793 3, X | fújni, s a hegyeken túl nagy tornyos felhők emelkedtek, amiket
14794 2, I | szekere, ugyanazon hegyes tornyú falu felé, melynek bádogfedeles
14795 3, IX | köhögések, hirtelen ölő torokgyík, forró láz és patécs váltogatták
14796 1 | igazság szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket?~A
14797 2, II | ablakain, nagy nyolcszegű toronnyal bejárása felett s ócska
14798 2, II | megfosztogassa.~Abban a négyszegletű toronyban volt egy nagy harang – kár
14799 2, III | krajcárért, nézi a támadó tortákat, a pácban álló vadsülteket,
14800 3, XII | befejezte a halálfélelem torzító keze, a rideg ónhalaványság,
14801 2, IV | azután végbe, a kölcsönös tósztok nem vesztek kárba; Krénfy
14802 3, III | mindenkit. Ebéd fölött zseniális tósztokat mondott, Csejti Gazsival
14803 2, VII | néhány rongyos istenadta tótnak a bőre megmaradjon.~Óh,
14804 3, IX | határba s látta, hogy a tótok már szedik fel burgonyáikat.~
14805 2, VI | mind tele voltak éhen holt tótokkal, akikkel a háznép minden
14806 3, XI | könnyebbült szívvel látta őt továbbhaladni az erdőben. Csak az apróbb
14807 2, IV | ezzel a tréfával. Azután továbbmentek bámulni Krénfy úr komfortját.
14808 3, XIV | öntudatlanul engedte magát tovahurcoltatni.~A grófnő összetett kezekkel
14809 3, XI | a háromra az ostorral, s tovanyargalt.~Az előfogat még ekkor sem
14810 3, IV | kocsiülésbe, s a szekér tovarobogott.~Keresztül a mezőn, egyenesen
14811 2, III | mosolyognak előtte bankárok, tőzsérek, nemzeti bank és takarékpénztárok
14812 3, IX | dicséré és magasztalá az ifjú tőzsért, míg az rá hagyta magát
14813 2, I | Ez sokat levont a jelenet tragikumából. A jó öreg úrnak hárpia
14814 2, III | véres tócsák és posványok, a trágyagödrök helyén zöld pázsit és kőbe
14815 3, IX | lehetett volna űzni. Ahol trágyát tett a földre, ott kiégett
14816 2, II | kaszatömlöcből igen könnyű trágyavermet rögtönözni; még inkább tanúsítja
14817 2, I(7) | adomáit, s azokat magyarokra travesztálja, mindazon balgaságokat,
14818 2, V | írjon vele.~Valóban nem volt tréfadolog ezeket a finom, rózsáshegyű
14819 3, XI | kocsisnak ezért a rossz tréfáért a csákány nyelével, ha az
14820 3, IV | a nászvendégek. Ártatlan tréfák nem maradnak ilyenkor el
14821 3, XI | nagy kedve telt a parasztos tréfákban.~– Szürke katonakabát volt
14822 3, XIII | arcát.~– Ah, ön most is tréfál, ön gúnyt űz azt én érzelmeimből.~–
14823 2, I | ekkor látta át, hogy nem tréfálnak vele, s egyszerre könyörgésre
14824 2, II | úrnak, s nem akart vele tréfálni.~– Takarodjék kend! Ismerem
14825 2, VI | előtte szép rokona, azzal tréfálta vissza, hogy ha olyan derék
14826 3, XI | Brenócról?~– Csekélység, tréfaság – vigasztalkodék az ügyvéd
14827 2, II | lehet kapni.~A harmadik trieszti ügynökéhez szólt déligyümölcsökért,
14828 2, I | garaboncás azon borzasztó trilemmába hozta az érdemes kiküldött
14829 2, IV | vállára. A postakocsis újra trombitált.~– Kedves Cynthia, az idő
14830 2, III | önmozdonyai, amik kártyáztak, trombitáltak és zongoráztak. Vajon ez
14831 3, XV | levél hátuljára azt írta „trop tard”. Náci bácsi nem ismerős
14832 2, I | néha-néha egy-egy lövet szikrát trüszkölve a feketeség közé.~– Az az
14833 2, IV | Laudon-pasziánszt játszotta két tucat kártyával, ami olyan érdekes
14834 3, I | felébredt, leánya utáni tudakozódás volt. Azt mondá, hogy látni
14835 2, VI | mint hogy évszámai után tudakozódni udvariatlanság ne lenne.
14836 2, III | hogy ha tetteinek oka felől tudakozódtak, azt sohasem mondta meg,
14837 3, III | világ azt beszéli, hogy tudálékos gazdálkodás s túlzott fényűzés
14838 2, IV | ízletes dolgokat, amiknek tudása után kedve volna az embernek
14839 3, VIII | megtagadni szívét. Ez vigasztaló tudat volt. E vád, e gonosz per
14840 2, III | beszélsz, azt hiszik: ők a tudatlanok. Ne adakozzál ott, ahol
14841 2, I | Látjátok – magyarázá a többi tudatlanoknak Popákné –, az a cifra asszony6
14842 3, II | azokkal Irént felkeresni, s tudatni vele, hogy ha azokat névértékük
14843 2, V | Önnek csak egy szóval kell tudatnia bátyámmal, hogy itt voltam,
14844 3, II | eszedbe, hogy ezt velem tudatod. Nem tudtad neki mondani,
14845 3, XII | elfogatásom ellen, s egyúttal tudatom a tekintetes törvényszékkel,
14846 3, III | elmondani a hírt, persze azt is tudatta vele, hogy azt egyedül neki
14847 3, XV | beszélni még ma.~Kérelmét tudatták Lippayval, s az elég udvarias
14848 2, VIII | higgadt meg annyira, hogy tudhatná, kin álljon inkább bosszút:
14849 2, II | nyugtalanul tekinte rá, nem tudhatva, hogy mi baj van.~Boros
14850 2, I | beszélik? No, hát lássuk, tudják-e azt tenni az urak, hogy
14851 2, I | egy ide illő anekdotát. – Tudjátok azt a palócról, aki hallotta,
14852 3, II | postahivatalba, hogy senki se tudjon róla.~Néhány hét múlhatott
14853 2, VII | házadból, végigvernek; de tudnád csak, hogy mit tesz az a
14854 3, VIII | pillanatról pillanatra le tudnám rajzolni a jelenetet, a
14855 2, VI | néztek egymásra, hogy számot tudnának adni róla, ha megkérdené
14856 3, XII | életmódjával és jellemével nem tudnánk összeegyeztetni. Sokat nem
14857 3, V | alatt készíttetek.~– Hiszen tudnék én is olyan ételeket számára
14858 2, I | mennyi mindent kellene neki tudnia, ha az idő olyan kegyes
14859 2, I | mintha ezeknek az uraknak tudniuk kellene: micsoda nevezetes
14860 2, III | azt ígérte, hogy a további tudnivalókról majd Illés gróf pitvarnoka
14861 2, I | sugallat és megfontolás szerint tudnom illik, hogy hivatásom határát
14862 3, XIII | megtanulunk, amennyit éppen tudnunk kell. Mármost térjünk a
14863 2, IV | szakácsmesterség művészetté, tudománnyá emelve mutatja be remekeit.
14864 2, I | reclysterum dare! Ez a nagy tudomány! Nézzék önök ezt a pici
14865 3, XI | foga azt tagadni, ismerem a tudományát; én pedig innen egy tappot
14866 1 | Ki járt legelől vallás, tudományok, erények utain?~A jó öreg
14867 2, VI | volt nevelőné még orvosi tudományokat is tanult, tehát szinte
14868 2, III | olyan okos embereket, akik tudományos ismeretek gyűjtésében megőszültek,
14869 3, II | embereknek hihetőleg legkisebb tudomása sem volt arról, hogy ő ekként
14870 2, III | tudósításra azután bátran előállt tudomásaival. Most már bizton kihirdetheté,
14871 3, XII | megmagyarázni, aminek csalhatlan tudomására jöttünk. Cynthia grófnőnek
14872 3, I | mondanom. Illés gróf elmondá e tudomását Cynthiának és felszólítá,
14873 2, VII | Krénfy nem látszott róla tudomást venni, hanem folytatá:~–
14874 1 | ügyvéde, orvosa, költője, tudósa, könyvcsinálója és könyvmegvevője.~
14875 2, III | aki álomtól bosszús fővel tudósítá Krénfy urat, hogy sose nyitogassa
14876 2, VII | vállain keresztül iparkodott a tudósítás sorait szemeivel kísérhetni.~
14877 3, XII | letartóztatni, míg Krénfynek azon tudósítása, melyről levelében említést
14878 2, VII | a főjegyző a küldöttség tudósítását a megyében tett körút felől,
14879 2, III | mulatni három nap.~Krénfy úr e tudósításra azután bátran előállt tudomásaival.
14880 2, IX | jegygyűrűmet, azzal a hideg tudósítással, hogy már mást gondoltak.~
14881 3, II | ha egyenesen testvérét tudósítja hollétéről és a pénzmennyiségről,
14882 3, II | meglehet.~– Önt hítta valaki, tudósította levél által?~– Erre nem
14883 3, XIII | magának, hogy a szobalányt tudósítsa róla, miszerint úrnője odabenn
14884 3, XV | vágyai bukását; búvárkodó tudósnak a megtörhetlen paradoxont…~
14885 2, II | másik hirtelen meghalálozott tudósról maradt rá, ki teljes életében
14886 3, XV | elfeledni, soha, soha nem tudottá tenni.~Az egyiknek azt susogja,
14887 3, X | különös kívánsága akadt.~– Tudsz-e te dalolni?~– Tudok.~– Valami
14888 3, III | kellett volna kapni, per tue s tu van valamennyi főhivatalnokkal,
14889 3, IX | járvány az új lakosokról; tüdőlob, gonosz köhögések, hirtelen
14890 3, XIII | nagyot sóhajtva tekintett a tükörbe, mint aki arra gondol, hogy
14891 3, XI | törülközöm.~Azután még a tükörben is megnézte arcát, hogy
14892 2, V | lábnyomokat is észrevehette a tükörsima parketten, amik ott végiglejtettek,
14893 2, IX | volt dolga, melynek tiszta tükrén még a lehelet is meglátszik.~
14894 2, V | az edényeket; zongorákat, tükröket még azon éjjel összepakoltatni,
14895 3, IV | megjöttek helyette az édes álom tündérei, lecsukták a szép szemeket,
14896 3, IV | vőlegénynek, ki a földi tündérek legszebbikét, legjobbikát
14897 2, VII | égbe, mert birtok nélkül a tündérekre sem igen sokat adnak ezen
14898 3, I | Kedves Irénem, kedves kis tündérem, mi megválunk egymástól.
14899 3, I | róla – szólt a védnő kis tündérkéjéhez, kinek az volt a dolga,
14900 2, IX | senki sem gondolt a ház tündérkéjére, hogy megkérdezte volna
14901 2, VI | magasztalja a maga kedves tündérkéjét boldogok, boldogtalanok
14902 3, II | kis védencnőm, az én kis tündérkém igen közel áll ahhoz, hogy
14903 2, IX | elvesztéséről, az én kedves tündérkémnek nagyon rossz érzéseket okozott.~–
14904 2, VII | megyei járása felé.~A kis tündérkének el kellett akkor rejteni
14905 2, I | ruháját csókolá; angyalnak, tündérnek, szabadító nemtőjének nevezé.~–
14906 2, IV | adományozott hölgy, egy tündérnő a tüneményes századokból.~
14907 3, IV | elvitték magukkal ismeretlen tündérországba, ahol egyik világrész a
14908 2, V | magában, hogy mikor ezeket a tündérpiciny lábnyomokat azok az utána
14909 2, I(6) | nép-szójárás, egyenlőt fejez ki a tündérrel.~
14910 3, III | hiszen mi szüksége is volt e tündértermetnek földi szövedék varázsára,
14911 3, II | szemfödél, melyen fényes szikrák tünedeznek, mint kígyóznak a sírok
14912 2, IV | adományozott hölgy, egy tündérnő a tüneményes századokból.~Egymás között
14913 2, II | ugyanazon arányban fogyott a türelem, melyben fogyott a gyertya.~–
14914 3, XIII | aki szívét bírta, tudott türelmes lenni a nő gyöngesége iránt,
14915 3, IX | azok is megunták elégszer a türelmet, s bőrüket küldték haza
14916 3, XIII | szerelmesek rendesen oly türelmetlenek. Kivált akiknek oly forró
14917 3, XI | Mindjárt, mindjárt! Ne tessék türelmetlenkedni. Mindjárt kinyitom. Mosdottam,
14918 2, II | genealógiájával! – kiálta közbe türelmetlenül Krénfy úr.~– Csitt csak!
14919 2, IV | Ezeknek a grófoknak még a tüsszögésük és köhögésük is egészen
14920 2, II | ki kellett ismét oldani a tüszőt s előkeresni az öt krajcárt
14921 2, I | volt, melyben néhány gally tüze mellett öt perc alatt felforr
14922 3, I | számára; gondoskodnak téli tüzelőjükről; elhagyott árvagyermekeket
14923 3, I | szenet rakott a kandalló tüzére, s akkor arra kérte Irént,
14924 2, V | elhatalmadzott a puszpáng, a tuják csoportozatai is megnőttek
14925 3, XII | megszabaduljon. Rám fogja tukmálni saját bűnét, mert a gyilkos
14926 2, V | azzal még néhány darab pénzt tukmált rá az öregre, s kérte, hogy
14927 3, XII | kicsalta, adósságait rám tukmálta, s elhitette velem, hogy
14928 2, III | valóban értékes tárgy, az nem tulajdona a mutogatónak, az csak kölcsön,
14929 2, III | azok csak egy haszonbérlő tulajdonai; akit felrúgnak, kilöknek,
14930 2, III | utókorra bízzák, hogy szép tulajdonaikat fedezze fel.~Ismertem derék,
14931 2, IV | azzal a középkori, furcsa tulajdonnal, amit lovagiasságnak neveznek,
14932 3, XVIII| mosolygott, midőn ilyen kiváló tulajdonokat hallott magára elősoroltatni.
14933 2, I | még a főispánnak sem, a tulajdonos engedelme vagy bírói ítélet
14934 2, IV | állanak, akik éppen úgy tulajdonosai voltak a várnak, mint Krénfy
14935 3, V | azt a birtokot elébbeni tulajdonosának vissza kívánja adni.~Krénfy
14936 3, XVIII| tisztelt delnő jó avagy rossz tulajdonságait.~Fenyéry kis nejét átölelve
14937 3, XVIII| tudja, hogy bír-e azokkal a tulajdonságokkal, amik egy férjben megkívántatók,
14938 3, XVIII| Ha kegyed annyi szép tulajdont tud a kezemen felfedezni:
14939 2, I | való fickó, kerek kalapban, tulipános szűrben, fazékkarima mentében
14940 3, XI | kocsis valami nótát kezdett a tulipánról, ahol nem bírta énekkel,
14941 3, II | ő azt! – kiálta fájdalma túlömlő mértékében; s mintha elégtételt
14942 2, II | most barmokat vágnak, s tulok- és ürühullákkal paródiázzák
14943 2, VIII | Hajdan szép lehetett, de túlpiros orcája éles redőiről meglátszik,
14944 2, X | megszorítandják, s ahol túlságosan regényes kalandor hajlamból
14945 2, I | nagy izgultságban vannak, s túlterhelés könnyen rendszert zavar.
14946 3, V | hitük van abban, mint a túlvilágban, melyet szeretnének még
14947 3, I | az, aki volt. Egy komor, túlvilágra gondoló férfi lett belőle,
14948 3, II | ideglázban van.~Nem is nagy túlzás kellett hozzá, hogy ezt
14949 2, I | olvasó e jelenetet undorító túlzásnak veendi, s tán egy honi Beecher
14950 2, VII | mely csak részegségre, tunyaságra való, mely mindenütt rontja,
14951 2, I | Csekélységem érzete nem tűr cáfolatot. Különben is nekem
14952 2, I | mokány paripa, a hátán látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás
14953 2, VI | Utoljára elnevezték kis Turandotnak, aminek ő nagyon örült,
14954 2, I | maradtak hátra; némelyik hosszú tűrésből, másik tehetetlenség miatt.~–
14955 3, I | vágtatott volna keresztül turfás lápokon és márga földeken,
14956 3, IX | földdel volt bajuk, mégis tűrhető szüretet lehetett belőlük
14957 3, XI | rajta illeni a mosolygás. Tűrhetően sikerült.~Az ügyvédet mosolyogva
14958 3, II | aki ellenfele szitkait tűri.~– Gondolom, hogy el is
14959 3, XIII | választottjától lehetetlent, „hibáidat tűrni fogom, szeszélyeidhez szokni
14960 3, IX | zabfajokat, a kék lucernát és turnipszet meg a fél mázsára növő burgundirépákat,
14961 2, I | szentegyház; volt kenyér és túró minden háznál újig, tej,
14962 3, VII | sajtos gondolkozott rajta, túróba markolt keze szárával félretörölve
14963 3, VII | s előidézve azt savók és túrók edényei közül, minden hosszas
14964 2, VI | az asztalon volt, sőt a túrós galuskát is hozták, Fenyéry
14965 2, I | kaszálni, faedényekkel, túróval, erdei gyümölccsel messze
14966 3, V | ütöttek ki, ajkai tajtékot túrtak, szemei elveszték fényüket
14967 3, XV | kiforgatott lélek kétségbeesett tusája lehettek.~Rejtegetett titkának
14968 3, XV | még el lehet tapodni; apró tusákra ingerli ellenfelét, le hagyja
14969 3, IX | A szép gerendás házak, a tuskópaloták nagy része összedűlt, odaveszett
14970 2, III | adót, éhséggel küszködők, tűz-, vízkárvallottak, árvák
14971 3, II | legkevésbé sem érdekelnek.~A tűzevő szörny megint rákezdte füttyeit,
14972 2, I | egyesek találkozásaiban, a tűzhely mellett, mint a csatatéren.
14973 2, V | onnan nézett be a szobába.~A tűzhelyen néhány hasáb fa égett, az
14974 2, I | be ablakok mécsfénye vagy tűzhelyi láng. És a túlsó dombon
14975 3, X | lecsúszott az elhagyott tűzhelyre, s így egy kis roskatag
14976 2, III | volt reá. Készen tartani a tűzijátékokat, vigyázni a kivilágításnál,
14977 2, III | illuminál, futárokat küld előre, tűzijátékot süttet, vacsorát készíttet,
14978 3, X | csiholt; a percig élő kis tűzkígyók egy levelet világítottak
14979 3, IX | mezőn, s zsemlyék és sült túzokok repülnek a levegőben.~Ez
14980 3, II | tartozott, kik eladják a holnapi túzokot a mai verébért. Igen természetesnek
14981 2, I | vajákost; – tartsátok a tűzre.~– Ugyan, asszony, hallgass! –
14982 2, I | véres kézzel repkednek tűzszárnyakon, süvöltő golyókon, s kiknek
14983 3, III | kis pirospozsgás barna, tűzszemű leányka, eleven arccal,
14984 1 | mostoha évjárás volt, jégeső, tűzvész, ragály rémíté a népet,
14985 2, VIII | királynéjának kezében egy tűzvonó vaslapát volt marokra fogva,
14986 2, I | érnek meg, kiket a faluzó tyúkászok ilyenformán szednek össze,
14987 2, III | rendes akadémiai tagnak a tyúkszemét operálta – (és még az is
14988 2, III | királyné, Mária Terézia udvarában végezték tanulmányaikat:
14989 3, VII | Maga újra lesietett az udvarba, s előkiáltva a kocsist,
14990 2, II | maradj itt. Várj odalenn az udvarban, míg lemegyek. Ha igaznak
14991 2, I | innen! – kiáltott vissza az udvarból az elébbeni hang, élesen
14992 2, I | kertjének hozzáfoglalta az udvarhoz. Hallottam, mikor azt mondta,
14993 3, I | kísértete leszek valamennyi udvari ágensnek; ha az ajtót bezárják
14994 2, III | odáig értek, s a legfinomabb udvariassággal, a legparancsolóbb szívességgel
14995 2, III | nyájas nem tud lenni, hogy udvariasságokhoz nem ért, de van pénze! Ilyenkor
14996 3, III | visszatértem.~– Amikor ön oly udvariatlan volt?~– Valóban az voltam,
14997 2, VI | évszámai után tudakozódni udvariatlanság ne lenne. Igen mulatságos
14998 2, VII | Fenyéryt illeti, aki az udvariatlanságnak és ízetlenségnek kvintesszenciája.~
14999 3, XII | engemet minduntalan azon udvariatlanságra kényszerít, miszerint állításait
15000 2, III | másikkal István grófnak udvarlandó, ki szinte, végzett ügy
15001 2, IV | érdekesebb tárgya van jelen az udvarlásnak, ki a hódolat adóját magához
15002 2, IV | ízetlenkedéseidre orrt fintorítanak, udvarlásod ha nem tetszik, hátat fordítanak
15003 3, III | hogy körül legyen véve udvarlóktól, most nem örömest jő oly
15004 3, I | meglátogatnia, mindig egy udvarmesternő kíséretében, ki rendesen
15005 2, IV | iparkodik a két grófnak udvarolni. Óh, ezúttal sokkal érdekesebb
15006 2, III | magaviselete egy tökéletes udvaroncot árulának el, minők a leghódítóbb
15007 3, IV | boldog jó éjszakát!~A vidám üdvkiáltás szobákon, folyosókon át
15008 3, III | belül levők puskalövésekkel üdvözlék a most érkezőket, egypár
15009 2, I | lépett elő, s a szokásos üdvözlés után kérdezé az uraktól,
15010 2, VII | pesti fiskális.~Az obligát üdvözlések után előadá az elnök küldetésük
15011 2, I | míg a gyermek elmondá az üdvözletet és a miatyánkot.~Pedig ott
15012 3, VI | emberek, akik éppen nem is üdvözlik őt. Midőn a koporsóhoz lép,
15013 2, I | Fenyéry Endre főügyész úr! Üdvözlöm önöket. Érdemes helységbíró,
15014 3, XV | kötelességének tartá őt szívéből üdvözölni, amiért e gonosz Krénfy
15015 2, I | szaladjon mellette. Így ügettek tovább.~Ahol a hegyi út
15016 2, I | csoport jött az úton alá ügetve, sok gyermekkel megáldott
15017 3, X | okos úr, jóltevője, fontos üggyel bízta meg, ő hasznára lehet
15018 3, VI | ő az alispántól a grófné ügye felől, mert hiszen ő sem
15019 2, VII | sóhajtva tekinte a szegény ügyefogyott nép elöljáróira, kik áhítatos
15020 2, I | éléskamráit, kitárta kapuit az ügyefogyottak előtt; sőt nehogy a gyámoltalanabb
15021 3, I | kitérőleg feleltem neki: ügyeim, bajaim vannak, amiket el
15022 2, II | kell szert tennünk, akik ügyeinket magukévá tegyék. Tudja az
15023 2, X | jótékonysággal hatott mind a mi ügyeinkre, mind azon emberekére, kiket
15024 3, VIII | elvégeztük a miránk tartozó ügyeket; most pedig az önökre tartozókban
15025 1 | közvetlen érintkezése az emberi ügyekkel; sok volt rábízva a magányosokra,
15026 2, IV | kivesszen a faj. Ugyan ki ügyelne arra, amit ők beszélnek?
15027 2, I | volna, ha a maguk házaira ügyelnek, és okulnak más gondolkozásán.
15028 3, III | mulattatva, nem látszik ügyelni Csejti renomisztikus beszédeire.~
15029 2, VII | jegyzőkönyvíró, senkire sem ügyelő fiatalembert, akit, ha még
15030 3, I | nem mozdíthatna-e Fenyéry ügyén valamit. Cynthia rögtön
15031 2, X | hasonlítások váltak Fenyéry ügyének nagy egészségére. Azt ugyan
15032 3, IV | menyasszonyát első éjszaka ily ügyért elhagyta, s az egész esemény
15033 2, VI | Csejti Gazsiról, aki milyen ügyes, derék fiatalember, milyen
15034 2, II | ahova egyenként szokta az ügyes-bajos embereket bebocsátani kegyes
15035 3, XIV | akarták viszonozni Náci úr ügyeskedő mosolygását.~– Mi tetszik? –
15036 2, X | egy szellemi tornához, hol ügyesség, merészség, tárgy- és helyismeret
15037 2, I | segélykezét, s eléggé méltánylandó ügyességgel leszállt a magas szekérről
15038 3, III | gazdag uradalmak ráruházták ügyészségeiket, s Fenyéry mindenkor fényesen
15039 2, IX | komolysággal kérte fel rá, hogy ha ügyét előveszik a királyi táblán,
15040 2, I | a megye ügyésze, ő fogja ügyeteket védelmezni. Úgy nézzetek
15041 2, III | által. Érzé, hogy mennyire ügyetlen, mennyire darabos ember
15042 2, VII | szónokok társaságban mind oly ügyetlenek.~Leonora nem hallgatott
15043 2, IV | hölgyeitől. Itt a legelső ügyetlenség után szemedbe kacagnak,
15044 3, V | eltávozott, eltanulhatatlan ügyetlenséggel tanúsítva megbánt szavai
15045 3, I | kérdezte, hogy hát van ez ügyhöz valami köze a Brenóci családnak.
15046 3, V | egyedül leánya által kísérve. Ügynöke által előre tudatá Krénfyvel,
15047 2, II | kapni.~A harmadik trieszti ügynökéhez szólt déligyümölcsökért,
15048 3, I | lehetetlen az elveszettnek hitt ügyön. Tegnap értekezett családjuk
15049 3, XIV | Majd később, most komolyabb ügyünk van.~– Lelkem, barátocskám:
15050 3, I | Én még most sem adom fel ügyünket – monda Leonora egy reggelen,
15051 3, V | hogy az illető okiratokat ügyvédemmel feltétessem, ami holnap
15052 3, XII | jegyzőkönyv kivonataival. Ügyvédemnek vannak általadva.~– Tudom,
15053 3, VI | felszólalóban Krénfy pesti ügyvédét ismeré fel, kivel már Kallósfalván
15054 2, VII | Krénfy elsápadt bele.~Az ügyvédhez és az ispánhoz fordulva,
15055 3, I | Tegnap értekezett családjuk ügyvédjével, aki igen megnyugtató választ
15056 2, X | BOLDOG LABIRINTOK~Könnyű most ügyvédnek lenni. Mai világban csak
15057 2, X | gyönyör lehetne egy igazi ügyvédre nézve. Mindkét fél ügyésze
15058 2, X | művészet, virtuozitás volt az ügyvédség, a pör hasonlított egy gyönyörű
15059 2, II | valamit kellene tennünk?~– Ühüm – viszonza a kérdezett,
15060 2, V | valami hároméves fiúcska üldögélt, külsejére alig nagyobb
15061 3, XI | küldtek azután a gyilkos üldözésére.~– És vajon nem tudják,
15062 3, XI | Csak az apróbb tolvajokat üldözik.~Mire Tarnócfalvára értek,
15063 3, II | annak a helyzetében, akit üldöznek, nemde, uram?~A kérdezett
15064 2, II | a jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az erdőkben
15065 3, II | bántalmaznak, kezét felemelje s az üldözőt leüsse.~– Sőt erre számítok:
15066 3, XIII | Kedvesem. Ha egy éhhalál üldözte nyomorult néhány garasért
15067 3, I | kavargatást, sűrű, nehéz seprűben ülepedett le a pohár fenekére.~A gróf
15068 2, I | a kocsimhoz, vedd ki az ülés alól azt a kis négyszegletes
15069 2, I | toldott-foldott szekér, melynek az ülése csézából van kölcsönözve,
15070 3, II | gróf újra hátrahanyatlott ülésébe, ajka és minden tagja reszketett.
15071 3, XII | beszélgetéssé válnak; az ülésnek vége.~Az őrök ajtókat nyitnak,
15072 3, III | után, mint omlik karjaiból ülhelyére vissza. – Ah, ezt nem kellett
15073 2, VI | Irénnek. Nem állhat meg, nem ülhet le egy pillanatra, hogy
15074 2, VII | rendezve és útbaigazítva, ülhettek le a vendég urak az ebédhez,
15075 3, III | menyegzőt egész vígsággal üljük azután meg Fenyéry erdei
15076 2, III | hogy utoljára örömestebb ülne az ember Illés gróf mellé,
15077 3, XII | csak úgy, mintha otthon ülnének barátságos beszélgetés között.
15078 2, VI | asztalnál szemközt kell ülniük Irénnel. Ez igen alkalmas
15079 3, III | bejelentetlenül jár be a királyi tábla ülnökeihez, a személynök messziről
15080 3, XI | egy kátyúban. A szekérben ülőknek ki kellett szállniuk a csizmaszárig
15081 2, IV | mikor Brenócon laktunk. Itt ültem gyakran egész éjfél utánig,
15082 2, IV | kit illet az asztalfőhöz ültetés, István grófot-e, vagy őt
15083 3, IX | felosztva, mint a zellert, ültettek el, szép, csöves bádogkannákkal
15084 3, IX | tartá fenn a festőbuzér ültetvényei számára, mit szép sorban,
15085 3, II | a ketten kényelmesebben ülünk.~– Igen szívesen.~– Nekem
15086 2, I | eresztve a galuskás hangot.~– Üm. Álljunk meg csak egy szóra –
15087 3, I | előtt; anyját csak nagy ünnepeken volt szabad meglátogatnia,
15088 2, I | megtartottuk a nagyböjtöt, sátoros ünnepeket, adtunk a szegényeknek,
15089 2, X | de az egész hazában az ünnepeltek közé lőn sorozva.~Az, hogy
15090 3, III | Fenyéry, a törvény szabta ünnepélyesség mellett minden bárhol fekvő
15091 3, IV | szokás szerint érzékeny ünnepélyességgel teszik fel a menyasszony
15092 2, I | történt meg, s midőn ennek az ünnepélyességnek is vége volt, a sok hálálkodás
15093 2, III | hintó; mikor vége lesz az ünnepélynek, egyik a másikat befogja
15094 3, I | előkelő ősnemest társas ünnepélyre hívnak, családjának bármely
15095 2, I | de csak minden sátoros ünnepen egyszer.~Éppen akkor unta
15096 2, IV | pirulékony lett, mint egy ünnepi legátus diák. Előhozta,
15097 2, V | rejtekút egy széles közfal üregében vezetett végig, s kívül
15098 2, V | hogy ez a kastély sokkal üresebb ma, mint volt azelőtt. A
15099 2, V | kopogtatni. Sehol sem talált ürességet a szőnyegek alatt. Talán
15100 3, III | hallgatás.”~Ez még több ürügy a faggatásra.~„De iszen
15101 3, XVIII| ritka eset, hogy valami ürügyet ne találjanak panaszra.
|