10-anekd | angol-becsu | becsv-borka | borke-cynth | dacca-elesk | elesn-elsza | elsze-esket | esku-felhu | felin-fogad | fogai-gyamo | gyana-hason | hasuk-holmi | holna-irtoz | irunk-karja | karko-kezec | kezed-kocka | kocog-kukac | kulac-lelki | lelku-megak | megal-megro | megsa-miska | mitos-nyala | nyalo-olalk | olasz-pilla | pimas-repes | repke-stefa | stere-szere | szeri-tanc- | tanca-tiszt | titka-urugy | uruhu-varka | varke-vissz | visza-zurza
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
15604 2, V | szavakat írta, akkor ő már a várkertben volt, hová a hosszú bástya
15605 2, I | határától le egész Zemplén vármegyéig mindenütt kapsz, csak keresd.~–
15606 3, IX | völgyön keresztülvezetni, s vármegyeköltségen tizenkét bolthajtásos kőhidat
15607 2, III | elszaporítják koldussal az egész vármegyét. Mikor nekem kell, akkor
15608 2, I | anekdotát, melyben a pesti várnagy, ki igen rövid úton bánó
15609 3, X | az idő, amíg ott kellett várnia; de azért nem hagyta el
15610 3, III | elfogadni?” Én így tettem, s várom ítéletemet.~Ki ne ismerné
15611 2, VIII | lefegyverezni egy egész várőrséget, ki az, ki meg tudja kötni
15612 3, VI | levelet (mert személyesen egy városért oda nem ment volna hozzá),
15613 2, III | körnek, egy megyének vagy egy városnak, vagy tán egy intézetnek,
15614 3, I | leányával valamely félreeső városnegyedbe, kocsiját megállítja valamelyik
15615 3, II | nyílt levelet írok mindazon városok kaszinóihoz, ahol ön valaha
15616 2, I | szegény éhen holt nép városról városra keltében, el-elhagyogatta
15617 2, I | a szegény éhen holt nép városról városra keltében, el-elhagyogatta
15618 3, III | atillába, sárga nadrágba varratta, a prímásnak kócsagot is
15619 2, III | szakadt, s ruhát sohasem varrattak mással, mint a zsellér falusi
15620 2, VI | vásznat mind maguk a háziak varrjanak fel, ingeknek rongyos emberek
15621 2, VI | számára, egész vég vásznakból varrta az egész házi cselédség,
15622 2, VI | alispán.~– Nagyon.~– Meg sem vártad, hogy elmenjenek.~– Kik?~
15623 2, V | vendéglőben fölkeresni.~– Vártalak. Jó jelnek tartom, hogy
15624 3, X | eszébe?~– Hát azután?~– Én vártam, míg esni nem kezdett, akkor
15625 2, IV | hét óra volt, a brenóci vártoronyban ebédre harangoztak.~A kis
15626 2, I | paraszt a sajttal, pedig vártunk még két hetet a határidő
15627 2, III | dübörgős felvonóhídon a várudvarra, elég hangos „vivát” fogadta
15628 2, VIII | közül. – Ezzel nyílik a vasajtó itt balra a folyosó mellett,
15629 2, I | rabszolga-kereskedők, kik embereket vásárlani jöttünk, hanem a tekintetes
15630 3, XIII | kitűzött határideje előtt. Vasárnap volt az utolsó kihirdetés,
15631 2, I | szomszéd faluból jár bele a pap vasárnaponként imádkozni.~A hegyi út a
15632 2, I | el nem mulasztottam egy vasárnapot is. Nem vétettünk mi annyit
15633 2, II | ottani speditőrjének, hogy vásárolja össze számára az évszak
15634 2, II | uzsorásait fizesse és könyveket vásároljon; a harmadik könnyelmű úrfi
15635 3, XVIII| szekerei, mintha mindig vásárra járnának egyiktől a másikhoz.
15636 2, I | sihederek félve huzakodtak vásárt ütő apjaik térdei közé,
15637 2, VII | csavargó kacagott erősen, és vasas botjával döfölte a földet.
15638 2, VIII | lakatkulcs, mely a rácsajtó vasdorongját fogja. Hanem ez a semmirevaló
15639 2, II | szellemeit; teleaggatták a vértes vasember nyakát és karjait hagymakoszorúkkal,
15640 3, II | az ostoba zuhogó, dübörgő vasgép hangjaitól, mely annyira
15641 2, VIII | kulcsokat, s kifacsarva a vaskarikából kettőt a sok közül. – Ezzel
15642 2, I | elővigyázatul a járókelők vaskarikákat szoktak a kerékagy közé
15643 3, IX | leszórta kertekbe és utcákba, a vaskéményeket kitekerte helyeikből, s
15644 2, II | úri adósságot is, s egy vaskesztyűs poflével nem lehet ezer
15645 2, II | is mutogatják azt a nehéz vaskesztyűt, mellyel fogta azt a dárdát,
15646 3, XIV | XIV. VASKÉZ~Félmilliót ígért börtönéből
15647 3, X | szólt az ember, s izmos vaskezével megragadta a leányka vállát. –
15648 2, II | arany címerével, kiülő vaskosarakkal ablakain, nagy nyolcszegű
15649 2, VIII | királynéjának kezében egy tűzvonó vaslapát volt marokra fogva, mely
15650 3, II | s felugrált féllábbal a vaslépcsőkön; jobbra-balra taszigálta
15651 2, II | csodaszülöttekből való, mikkel a vasöntészek fantáziája népesíté meg
15652 2, VII | az ember térdre bukott.~– Vasra kell verni! – kiálta rámutatva
15653 2, II | egy mindennél durvább és vastagabb negyedrész ív papirost,
15654 3, II | óta, amidőn a bayonne-i vasút egyik állomásán, amint két
15655 3, XIV | táblabírák, ha egyszer a vasúton ül.~Lenczné sokat fáradt
15656 2, VII | a kapuhoz. A többiek is vasvillák, dorongok után futottak,
15657 2, VI | emberek számára, egész vég vásznakból varrta az egész házi cselédség,
15658 2, VI | hogy ennyi meg ennyi vég vásznat mind maguk a háziak varrjanak
15659 3, IX | táskájából.~A legények kihúzták a vászonzacskóból a kenyeret. Valami száraz,
15660 2, IV | ajkak még megszólalnak, ki véd meg halandó embert ellenük?~
15661 3, VI | felhagyna az egész grófné védelmével, mert ez a per őt nagyon
15662 3, VIII | nekem. Én ügyvédje vagyok, védelmezője, előttem fel kellett tárnia
15663 3, VIII | kertbe; a virágok legjobb védelmezők a lélek zűrzavara ellen,
15664 3, III | mindenkor fényesen igazolá védencei bizalmát; esze, becsületessége,
15665 3, III | fizetései, miket állandó védenceitől kap, úri módon biztosítják
15666 2, VII | fogunk aszerint.~A fiskális védencére tekintett. Krénfy végigsimítá
15667 3, II | kezdenem, miszerint az én kis védencnőm, az én kis tündérkém igen
15668 3, X | hallani.~Ekkor az a láthatlan véderő, mely a gyermekek fölött
15669 3, VIII | Téged szeret, Cynthiát védi; egyetlen ember, aki előtt
15670 3, IV | aki őt úgy szereti, hogy védje azt az ég minden léptén,
15671 3, VI | azokban, s azután megragadá védnője kis kezét, s szívéhez szorítva,
15672 3, I | gyermekének, ki félve rejti magát védő kebelére a mesélt rémek
15673 3, XV | felől, mikkel nála Krénfy védői áldoztak. Mikor azután látta,
15674 3, VI | kit a bíróság hivatalos védőjéül nevezett ki: Fenyéry.~De
15675 3, IX | a mesterséges zsilipek, védsarkantyúk csak gonosz akadályul szolgáltak
15676 2, V | az Istenben, aki egyedül, védtelenül mer járni sötét, ismeretlen
15677 2, I | emberek – monda két kezével védve magát minden oldalról az
15678 2, I | jelenetet undorító túlzásnak veendi, s tán egy honi Beecher
15679 2, I | vármegye rendeleteit foganatba veendjük.~Ezen bölcs beszédből az
15680 3, XII | vissza. Fenyéry éppen egy végbeszédet tartott, melyből ugyan az
15681 2, I | világosan áruba bocsáttatásuk végcélját, s tartottak olyanforma
15682 2, I | félőrülten tántorogják be a végeszakadatlan utat, közönyösen egymás
15683 2, IV | keresheti őt egyik világ végétől a másikig, ugye így van?~–
15684 2, VII | míg a küldöttség körútját végezé. Krénfy ezúttal nagy előnnyel
15685 3, V | grófnak, hogy ha ő el nem végezhetné ez ügyet a Fenyéry-uradalommal,
15686 2, VI | helyben maradása.~Késő este végezte el a takarítást Irén, kinek
15687 3, VI | kastélyt mindenesetre a temetés végeztéig, mert azt olyan ténynek
15688 3, XIII | fogom ítélni és ki fogom végeztetni.~Dobokyné felsikoltott és
15689 2, III | Bérben van a szakács; lakoma végeztével összeszedi üstjeit és lombikjait
15690 3, I | rege. Ne mondja ön tovább. Végezze el. Megölte-e leányát ez
15691 3, VI | van. A törvényszék azután végezzen, amit akar. – Ezt kívántam
15692 2, I | szigorúan, s inte a hajdúknak. – Végezzetek vele. Mi pedig gyerünk tovább,
15693 3, III | zongoránál ül és veri azt a véghetetlen sok francia négyest, keringőt
15694 3, XII | azt mondtam önnek, hogyha véghezviszi azt, amit ígért, én önnek
15695 3, I | egy szívbeli nemes tett véghezvitelére el ne szalassza. Ha hölgy
15696 3, X | gyermeteg csengésű rímei végig-végig hangzottak az erdei úton,
15697 3, XIV | nagy telehold szemeket, s végigbámult vele minden jelenlevőt,
15698 3, I | előbbi kopogó felcipőivel végigcsattogott a folyosókon; Irén utánanézett
15699 3, X | élettelen test hosszában végigesik a sárba, és azután elcsendesült
15700 2, I | Isten, kisleánykám.~És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember,
15701 2, V | tekervényes angolkerten kellett végigfutnia még, hogy az erdőt elérje,
15702 2, V | átadta az írást.~Cynthia végigfutott rajta; talán nem is olvasta
15703 2, IV | causeuse-ön, s bűbájos ujjait végigfuttatá az ábrándos hangszeren,
15704 2, IV | fordulni, s ugyanazon termeken végighaladni az ebédlőig.~Amint a két
15705 2, IV | hogy kövess el még többet; végighallgatják unalmas adomáidat, érdektelen
15706 2, VII | hangon Lippay a zendülőkre, s végighordozá hatalmas uralkodó tekintetét
15707 2, V | tükörsima parketten, amik ott végiglejtettek, s képzelte magában, hogy
15708 3, IV | léptekkel a mellékfolyosón végigment, a ház hátulsó ajtaját felnyitá,
15709 2, I | ispánja vagyok.~Az alispán végignézett rajta, felülről lefelé.~–
15710 3, VIII | Fenyéry, miután az iratokat végignézette a gróffal. – Én csak egy
15711 3, XI | azt az egész gyilkosságot végignézte, egy kis árva leány, akit
15712 2, VI | Gazsinak, aki hét éjjelt végigtáncol egymás folytában, s ő az
15713 3, IX | rejtélyes levelet, még egyszer végigtanulmányozza annak minden sorát, tollat
15714 2, IV | úr a hosszú sor ajtókon végigtekint, büszkén gondolhat rá, hogy
15715 2, VII | rámutatva a hajdúknak és végigtekintve kigyulladt orcával a lázadókon,
15716 3, XI | felszereléséhez.~Hanem mindez olyan végigvárhatatlan lassúsággal ment, annyi
15717 2, VIII | Fenyérynek már nem volt kedve azt végigvárni.~– Tetszik önnek velem jönni,
15718 2, VII | fogadsz, kihúznak a házadból, végigvernek; de tudnád csak, hogy mit
15719 2, IV | magyarázni látszott, azután végigvezeté méltóságos vendégeit díszes
15720 2, IV | vendégeit feldíszített termeiben végigvezetheté. István gróf nem győzte
15721 2, I | felszólítást; a kapu döngése végigzúgott a belső folyosókon anélkül,
15722 3, I | s azzal egy szó nélkül végigzuhant a padozaton.~A sikoltásra
15723 3, XI | lovak ki voltak fáradva végképp, s csak mászva haladtak
15724 3, XII | magasztalták, mások kétkedtek a végkimenetelben, néhányan, kik e szép processzust
15725 2, I | megye átható rendszabályai végleges mentséget hozandnak, addig
15726 3, III | akárki bármilyen kényes végletekig menő viszonyt; ő azt el
15727 2, I | megadja magát kikerülhetlen végórájának.~Az egész faluban egy életerős
15728 3, X | helyzetben maradt és várta végpercét.~– Marina… – szólt a vénember
15729 3, VIII | kimenetele csak mint egy sötét végpont látszott előtte, mely néha
15730 2, VII | tehetségeikből meg fogják menteni végpusztulásából a szegény föld népét…~–
15731 3, III | a szükséges szertartások végrehajtása.~– Mit ért ezalatt, urambátyám? –
15732 2, VII | minden hozott határozat végrehajtásának ünnepélyesen ellenállok.~
15733 2, IX | van, nincs bíró, aki azt végrehajtsa.~Az alispán jókedvvel viszonza:~–
15734 2, VI | között melyik a legutolsó végrendelete. Kötelezvényekben közel
15735 3, III | hitelesítendők Fenyéry végrendeletét, mely által minden szerzeményének
15736 2, I | építeni, akkor lett meg a mi végromlásunk. Sohasem volt ezen a tájékon
15737 2, VI | nevét mindig oly szorosan a végsorok alá írta, hogy a benne levő
15738 2, I | hevert a földön, s különösen végtagjaiban érzett hasogató kínokat.~
15739 2, II | féken tartották a többieket, végtére még ha ökölre került volna
15740 3, VI | elmennek messze földről a végtiszteletet megadni az elhunyt főúrnak.
15741 3, XVIII| regényeket, amiknek soha sincsen végük és mindig érdekesek. Egy-egy
15742 2, VII | jobbágyság rögtöni segély által végveszedelméből kiszabaduljon.~Irén utoljára
15743 2, I | idegen jóltevő menti meg végveszélybe döntött övéit, ha látni
15744 2, I | várják a veszély végét vagy végveszélyüket.~S ez a csapás minden másod-,
15745 2, VII | azt kell mondanom, hogy vegyék le a láncot arról a csavargóról
15746 2, VIII | vagyok az úr. Egy félpénzt se vegyen el senki ettől az úrtól,
15747 3, III | ismét egy jó szót adott. Vegyész urak, bölcs chymisták, ez
15748 3, VI | akarván venni a kérdéses vegyítékből, Lenczné félelmesen monda
15749 3, IX | melyben csodaszépen volt vegyítve a gerendázat a kőépítéssel,
15750 3, I | megtagadni, vízzé, léggé tenni, vegytani alkatrészeire szétbontani,
15751 3, VI | egy macskával, a kérdéses vegyületbe mártott kenyérdarabkát adva
15752 3, VI | Maguk az eredeti mérgek, vegyületlenül.~Cynthia nem tagadá, hogy
15753 3, VIII | viaszába új inkarnát kezdett vegyülni.~A két hölgy kinn ült azalatt
15754 3, XII | kísérleteiket. Egyéb hang nem vegyült azt esküvés Istenthívó igéi
15755 3, IX | agyag, némi alkális savakkal vegyülve) különösen gyökérnövények
15756 2, VII | csak hadd menjen, fontos végzendői vannak még.~Óh, ezek az
15757 2, I | Pálhoz ragasztották a nemes végzetű ffy-t, most már Krénhez,
15758 2, VIII | sokkal kellemesebb módon végződhetett volna az egész ügy. Én annyit
15759 2, V | falvak nem úgy kezdődnek és végződnek, mint mások; messze a helységtől
15760 3, IX | kezdték, ahol a hajdani falu végződött.~Ah, az gyönyörű kis telep
15761 3, XV | hallgat, hogy szavaiból ki ne vehessék; az emberek tudják, megismerték,
15762 2, IV | háborítatlanul elégtételt vehet.~Szerencsére Krénfy úrba
15763 3, XI | amiknek semmi hasznát sem veheté, elásta vagy elégette, hogy
15764 2, IX | meggyőződést igazán nem is vehetem rossz néven szegénykétől.
15765 3, II | lehetetlen, ekkora összeget nem vehetett fel ő; ekkora összeget a
15766 2, VII | hölgy igazán kezébe sem veheti azokat elpirulás nélkül.~
15767 2, IV | kik sajnálják, hogy nem vehetik tovább igénybe vendégszeretetét,
15768 2, I | látva meg, hirtelen ki nem vehető foglalkozásban, rájuk szólalt:~–
15769 3, I | voltam megtudni, minő szóval vehette rá a grófot e hirteleni
15770 3, I | is áztam egy kicsit. Nem vehettem az esernyőnek semmi hasznát,
15771 2, V | végig a papíron, hajszálnál vékonyabb betűkből font sorokat rajzolva
15772 2, I | kétszer visszaküldtem, mert vékonyat hozott; az első hatot csak
15773 2, IX | vevé kis finom ujjai közé a vékonyka gyűrűt, arcán az látszott,
15774 1 | mulatságos anekdoton-gyűjteményt vél találni, mely az újabb kor
15775 3, X | keresztüljárt az embernek a vérén, a velején! Sohasem hallottam ilyen
15776 3, VI | önnek ezelőtt egy órával a véleményemet, s úgy hiszem, elég érthetően.~–
15777 2, I | mint Lázár, a pásztor a velencei tízek szőnyegét, s egész
15778 2, IV | engedek előre nem látott véletlenségekre. Gondolkozzék komolyan arról,
15779 2, VII | el van merülve valamely velős vezércikk élvezetében, s
15780 2, I | Az agyaros nevetett, úgy vélte, hogy semmi által sem fogja
15781 2, VI | kis ideig együtt maradtak vendégeikkel, Fenyéry egyre írt és nem
15782 2, III | hogy a méltóságos családot vendégeiül elfogadhassa mind lakás-,
15783 2, IV | önbizalmat önt szívébe úri vendégeivel szemben. Többé nem érzi
15784 2, VI | elfogadja, mulattatja a vendégeket, nyáron kirándulásokat rendez
15785 2, IV | és lábbá lett, hogy bájos vendégének kényelmére, mulattatására
15786 2, III | divatot, akkor is a legócskább vendégfogadóba szálltak, beérték a legszerényebb
15787 2, III | lefeküdtek, és alusznak is már a vendégfogadóban.~– Oltsátok ki a lámpákat!
15788 2, IV | társasággal a neki szánt vendégi lakosztályba, helyet foglalt
15789 2, IV | hintók már készen álltak a vendéglő udvarán, felpakolva bőrládák,
15790 2, I | tovább. Néhanapján a pesti vendéglőkben nincs olyan nagy gondoskodás
15791 2, VI | pincér, mesterember, mosóné, vendéglős és más egyéb fogdmegekkel
15792 2, II | Egyik szólt a legelső bécsi vendéglősök egyikének, azon megbízással,
15793 2, IV | sajnálatából eredtek, hogy még a vendégpitvarnoknak is elfelejtett ajándékot
15794 3, V | fogadhat el meghívásokat vendégségre, mert hasonszenvi gyógymóddal
15795 2, V | pár órája, hogy ama nagy vendégségtől felkeltek. Hanem utoljára
15796 2, IV | nem vehetik tovább igénybe vendégszeretetét, miután még ez óranegyedben
15797 3, XI | Tessék önnek is. Foglalja el vendégszobáját; félóra múlva Lenczné el
15798 3, II | kalapot, köpenyt, mint olyan vendégtől, akitől azt kívánjuk, hogy
15799 2, I | itt zsákokban burgonya, vendelyben zsiradék, ami képessé tesz
15800 2, VII | veszteségeit, amiket más fel sem venne, de amik nála élet-halál
15801 3, XIV | szabaddá lehetne, őt nőül venné, s többé a nő bizonyítványa
15802 2, IX | volna. Nem kellene-e könnyen vennem akkor is?~E szavaknál Irén
15803 3, III | ha férfi volnék, el nem venném Irént egy mennyországért,
15804 1 | lehetnénk! Pedig eljön az is: a vénség gyermekkora. Mindennap egy
15805 3, XII | egy korhely majoresco, ki vénségére jutott örökségéhez és siet
15806 2, I(7) | Böhmische Kolatschen” tisztes vénségre jutott adomáit, s azokat
15807 2, V | s maga mellett hagyta a vént ballagni. – Lassabban is
15808 2, IV | többi zöldségekkel.~Valódi vénuszi szépség. Bájosan telt idomok,
15809 3, IV | lesimogatá.~– De mily hevesen ver szíved – suttogá a szép
15810 3, VIII | hangzanak végig, s a nyitott verandában, a Cynthia arcára sütő napsugár
15811 3, VIII | Mintegy fél óra múlva a verandából a három férfit látták maguk
15812 3, V | elnehezült.~– Add gyorsan a veratrumot! – lihegé halálos szorongással,
15813 2, VIII | szatyingövébe akasztva; aki vérben forgó szemekkel várta az
15814 3, V | szavaknál; önkéntelen az és a vérből jő; ki tudja, mi okból.~
15815 2, X | kellett mennie ad audiendum verbum, mely állapot a közéletben
15816 3, XII | elővoná a levelet, a letörlött vércseppek még meg sem fakultak rajta
15817 3, I | asztalra a poharat. – A pór vérében van a gyávaság.~E szavakra
15818 3, II | a holnapi túzokot a mai verébért. Igen természetesnek találom,
15819 3, XIV | meg ne ölje a húsáért, a véréért, a rajta levő takaróért?~ ~
15820 3, IV | hagyni a menyasszonyát, hogy verekedjék, az csak ördögi jellem lehet.~
15821 3, IV | megmondta, hogy miattad verekedtek. Ez a Fenyéry egy rettenetes
15822 3, IX | kapom ezt a pipát, és úgy verem a fejedhez, hogy …~Marina
15823 3, X | keresztüljárt az embernek a vérén, a velején! Sohasem hallottam
15824 2, IV | Krénfy úr szívében megállt a verés: kétlépésnyire úszik utána
15825 3, VIII | nézve mind nem létez. A szív verése csak arra való, hogy az
15826 3, X | kivegye a levelet, s azon véresen átnyújtsa azt Fenyérynek:~–
15827 3, X | feléje, szótlanul. A szív verését lehetett hallani.~Ekkor
15828 3, I | valódi ibolyaszínű nemes vérét.~A leány a legborzasztóbb
15829 2, IV | inasok után kiáltott, szeget veretett a főterem falába, s odaakasztatá
15830 3, XIII | be ezt a kezet az ember vérével, ezt a szép fehér kezet,
15831 2, II | volt kitalálni; kicsinyt verhenyeges, kicsinyt zavaros, a tetején
15832 2, II | amiknek látása azt a fogalmat verheti a paraszt fejébe, hogy az
15833 2, II | ámítva hol magát, hol mást.~– Verhovinai pezsgő! – monda Boros uram,
15834 2, II | múlt századok regényesebb vérjeleneteit. Színültig áll sajtos döbözökkel
15835 2, VIII | fogjátok azt a villát, verjétek, szúrjátok őket agyon. Agyon
15836 3, V | mintha ütere lassabban verne. Cynthiának meg kellett
15837 3, XVIII| az őszi napok, s a késői verőfény, mely a dérfestette erdőket
15838 3, III | bennünket a külföldön is.~Ott a verőfényes hegyoldalban állt az alispán
15839 3, XI | neki más választása, mint a vérpad és az ő keze között. A levél
15840 3, VI | családnak egyik tagja a vérpadon haljon meg!…~Fenyéry most
15841 3, XIV | Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra, csak ezzel ne állítsanak
15842 3, X | hosszú nótát, aminek sok verse van.~– Van olyan: „Virágos
15843 3, XIII | anélkül, hogy egy árva versecskével is könnyített volna fájdalmain.~
15844 3, III | mulatsága van. Vörösmarty versei közt talált meg egy költeményt,
15845 2, VII | redán. A derék Csejti Gazsi verseket írt Irénhez: azon bizonyos
15846 3, VII | ereiben megfagyasztani a vért és arcát rángatózásba hozni.~
15847 3, II | gróf sápadtabb volt még a vértelen viaszképeknél is.~A vaskocsi
15848 2, II | szellemeit; teleaggatták a vértes vasember nyakát és karjait
15849 2, II | rendkívüliségért azután a körüljáró vértörvényszék sorompókba idézte a főurakat,
15850 2, X | mikor már lováról le volt verve a hős, még akkor is felülkerülhetett,
15851 3, II | azok mind a legbántóbb, vérzőbb tárgyak kegyed szívére,
15852 2, I | agyonvertük mind, hogy meg ne vesszenek az éhség miatt, vagy gyermekeinket
15853 2, VII | van szükség. Nem, csak a vessző kell.~És azzal felemelve
15854 2, I | ráismert, amibe az be volt vésve.~A hintókat megállíták azon
15855 2, II | egész úton alszol, azért nem veszed észre, ha félpatkó elvész;
15856 2, I | szorosaiban, szekértörő lejtők veszedelmein át. Itt-amott az erdők sűrűjéből
15857 3, VI | egyszer, hogy pisztolyt nem veszek kezembe, midőn ellenfelemet
15858 2, II | egymással úgy beszélni, hogy ne veszekedjenek, s e furcsa szenvedély kielégítésére
15859 3, VI | Én ismerem önt mint híres veszekedőt, de nálam célt nem ér; mert
15860 2, I | mikor az aggodalmas zsivaj, veszékelés valahogy elcsendesült, mintegy
15861 2, VIII | mikor összejönnek, mindig veszekesznek, hanem ha külön vannak,
15862 2, X | veszítse.~A mondott évben új veszéllyel fenyegette a jövő tavasz
15863 3, XI | azt tőle. Ha mégis azon veszélybe jönne, hogy meglepnék, hirtelen
15864 3, II | kiütni. Látta, hogy a kisebb veszélyből nagyobbat csinált, s a történendőkön
15865 2, X | alispánja, aki az előre sejtett veszélyen törődve, egy szép napon
15866 2, V | annál nemigen lehetnek veszélyesek a szív sebei.~– Hogyan aludt
15867 3, XII | rövid gondolkozás után semmi veszélyest sem talált a feleletben.~–
15868 3, XIII | kötött életpályára… Egy veszendő nyomorult ember életét kérem
15869 3, II | szerencsétlen ifjúnak egy vészes ismeretsége…~Cynthia sötéten
15870 3, IX | süvegjébe. Onnan legkevésbé veszhet el, mert ő süvegét nem szokta
15871 2, I | ődöng utánuk; tán észre sem veszik, ha egy-kettő az úton elmaradt
15872 3, X | dugd a kebledbe, hogy el ne veszítsd; te menj előttem ezen a
15873 2, X | hogy az öt érzékét oda ne veszítse.~A mondott évben új veszéllyel
15874 3, II | keveredni, hogy napokat veszítsek, amik rám nézve drágák.~
15875 3, VI | hogy bizonyosan el kell vesznem…”~Cynthia kétkedve nézett
15876 3, XII | ha nemet mond, el hagyom veszni a meggyalázott, megvetett
15877 3, IX | a földön. Megunta már a vesződést ezzel a koldus néppel, mely
15878 1 | harag, megárt a mulatság, vesződünk a hipochondriával, ezzel
15879 2, IV | amit úgy hiszem, játékban veszte, s most onnan ír a börtönből
15880 2, VI | hogy miután befolyását veszté, osztozatlan testvérei,
15881 2, IX | és könnyelmű pazarlással vesztegeté el minden vagyonát.~– Valóban,
15882 3, V | Krénfy úr ok nélkül nem vesztegeti az elmésséget.~István grófnak
15883 2, II | subáján, mert széket nem vesztegetnek reájuk, azonkívül a haszonbérlő
15884 1 | vádolhatni, hogy meg vagyok vesztegetve; mert hiszen a „régi jó
15885 2, IX | vagyonát.~– Elveszti? Miért vesztené el? Ezt én nem értem. Sehogy
15886 2, VII | élettörténetét, garasos veszteségeit, amiket más fel sem venne,
15887 3, IX | az ifjú gazdának az első veszteségért. Vigasztalta magát, hogy
15888 3, I | Családom becsületét. Mit vesztett el ön? Azt, amit én őriztem.~
15889 2, V | minden asztalalját, nem vesztett-e el valamit a csodálatos
15890 2, I | De a burgonyát is mind ő vesztette meg. Mert megalkudott a
15891 3, IX | fiam, hogy csak ennyit vesztettél. Szedd össze, amid megmaradt,
15892 3, V | átvettem, nem nyertem és nem vesztettem rajta semmit.~Cynthia valami
15893 3, XII | gyilkosát, nem akarta volna őt a vesztőhelyre vinni.~– Tisztelt asszonyság,
15894 2, IX | felelt az alispán, akkor sem vesztve el joviális arckifejezését.~–
15895 2, VI | mulatságosabb ez, mint hogy vétek lehessen és sokkal gyászosabb,
15896 2, II | szerzé Krénfy úr, írása vetekedett bármi acélmetszéssel, minden
15897 2, II | ellentétet képezett azzal, vetekedvén piszokban és pókhálókban
15898 3, VI | régi óhajtásának foganatba vételére felhasználni: hogy atyját
15899 3, IX | szívesen vállalkoznék a vételre, mert ez az országban rendkívül
15900 2, VI | ugyan nem lesz veszedelmes vetélytársa Csejti Gazsinak, aki hét
15901 3, IX | levelére. Nem állta azt ki más vetemény, mint az igénytelen, elárvult
15902 3, IX | nyomait. A szép, gazdag vetések a földre hányták mind megalázott
15903 2, I | hogy ki fogja learatni a vetését, azért nem is igen iparkodik
15904 2, I | vet a földekbe, s amely vetésre kipök, az mind üszöggé válik.~–
15905 3, XI | halaványabb kéken, s vidám vetésszalagokkal csíkozott lejtős halmok
15906 2, I | mindenütt elverte a jég a vetést; olyan jegek estek, hogy
15907 2, V | mozdulatára vigyázzon, bárha nem veteti is észre, hogy vigyáz, hogy
15908 3, III | el ne hagyja őt magától vetetni.~– No, hát érdemes ezekkel
15909 2, IV | azt menten le fogja onnan vétetni.~A két gróf egymás szeme
15910 2, I | mulasztottam egy vasárnapot is. Nem vétettünk mi annyit az Isten ellen,
15911 2, III | tetszeni. Én nem tudom, mit véthetett nekik Brenóc?~A gróf urak
15912 3, VI | az bizonyos és hogy aki vétkesnek fog találtatni, az meghal,
15913 3, XIV | hatalmas urak; a gazdag vétkest az a pallos sújtja, ami
15914 2, III | szóval sem mondták meg Brenóc vétkét, pedig Krénfy úr kétszer
15915 3, III | percben sem mondott igazat és vétkezett az igazság ellen, amidőn
15916 2, VI | vannak vetve, nagy flegmával vetkőzéshez fogott.~– Talán álmos vagy? –
15917 3, I | ami az ön nevére homályt vetne.~Valóban e szavakat mondá
15918 2, IV | szempillák szinte árnyékot vetnek az alabástrom arcra. Óh,
15919 3, III | valami módon szemére ne vetnék Fenyérynek az actus majoris
15920 2, I | kamatra vette vissza tőle vetőmagnak tulajdon termesztényét.
15921 3, XIII | hinnéd legigazabban, hogy nem vettél meg, de ingyen szerelemből
15922 3, XVIII| hogy Leonorával kártyát vettessen magának. Cynthia ezt igen
15923 2, VI | előszobájába, ott ágyat vettetett számukra, a többieket elhelyezteté
15924 2, VI | meglátva, hogy ágyak vannak vetve, nagy flegmával vetkőzéshez
15925 2, VI | társaság meglepetésére akkor vevék észre, hogy Fenyéry – alszik!~
15926 3, XIII | ajándék, aminek adása s vevése úgy fog illeni azon pillanathoz,
15927 2, I | nincsen vásár, nincsen vevő, nincs munkaadó. Az egész
15928 3, IX | mindig meg szokta mondani vevőjének, s tudtul adja neki előre,
15929 3, IX | leengedett korábbi árából a vevőnek, mert elég becsületes volt
15930 3, XV | Pesten egy nőnevelő intézetet vezényelt nagy életbölcsességgel és
15931 3, I | megismerkedni élőszóval elmondott vezércikkeivel.~A derék urak kénytelenek
15932 2, I | tudta mozdítani. A magyarok vezére azután maga elé viteté,
15933 3, IX | ez a derék telepítő nép, vezérével, a tőzsér fiával együtt
15934 3, XIII | hírlapokban, mily szívreható vezérszózatokat írtak mások is e tárgy ellen;
15935 2, I | istrángjait kötözve bosszúsan.~*~– Vezess be engem az erdőbe, Marina –
15936 3, II | küldé vissza cselédjét, hogy vezesse be a látogatónét.~Nem is
15937 3, VII | kocsist, ki a fáradt lovakat vezetgeté, megparancsolá neki, hogy
15938 3, IV | fejére a legelső főkötőt.~Úgy vezetik őt ki a világ elé.~Oly szépen
15939 3, II | került.~– Ez is. De ezt nem vezetjük a számadásokba. A jótékonyságra
15940 2, VII | én magam, mert önök annak vezetői. Önök azzal hívták ide a
15941 2, VII | látogatott napokban az ország vezetőin fekszik; az óriási munkát,
15942 2, V | elől akarna szabadulni, vezetője a háta mögött maradt, a
15943 2, V | van itten – szólt Cynthia vezetőjéhez; mire az kemény hangon förmedt
15944 3, V | melyek nagysádat azon lépésre vezették; és amilyen kész segédkezet
15945 2, V | erdőn keresztül egyedül vezettesse magát vele az ember egyik
15946 3, XIV | csendesen el hagyta magát vezettetni Fenyéry által.~Fenyéry könnyezve
15947 2, III | adósságot, tetszik érteni, vi-lá-gos a-dós-sá-got vala bátor
15948 2, II | mérte az aranyat az ország viadorának, hogy ki engedje magát üttetni
15949 2, II | dárdát, amivel az ország viadorát letaszította a nyeregből.
15950 3, VIII | ügyvéd szavait, s arcának viaszába új inkarnát kezdett vegyülni.~
15951 3, II | Akkor újra megelevenült ez a viaszálarc, és hevesen szólt ellenfeléhez.~–
15952 2, III | mégsem látnak.~Ugyanaz a viaszfény az arcon és homlokon, az
15953 2, III | nézett, úgy megzavarodott viaszfényes szemeitől, hogy elfelejtette,
15954 2, III | zongorázni. Szokták ezt is a viaszfigurák.~István gróf ezalatt mindent
15955 3, VI | melynek főtermében kétszáz viaszgyertya fénye között aluszik a sötét
15956 3, II | szorítá, meggyújtott egy viaszgyertyát, s föléje tartá a képet.
15957 2, III | hol.~Valószínűleg valami viaszkabinetben.~Semmihez sem hasonlít Illés
15958 2, I | ügyész tartott kezében – ez a viaszkép a halál munkája.~Egyiken
15959 2, III | gúnyolódik. Mint azok a viaszképek ott a mutogatóknál.~Krénfy
15960 3, II | sápadtabb volt még a vértelen viaszképeknél is.~A vaskocsi füttyöngve,
15961 2, III | csak úgy nézett, azzal a viaszképpel, azokkal az üvegszemekkel,
15962 2, IV | Mintha valami belső tűz a viaszmázt egyszerre leolvasztotta
15963 2, II | égő darabját elhajítva a viaszos parkettre, s fontos talpú
15964 3, XII | ingereltek, ez egy halavány viaszsárga képű férfi lehetett, ki
15965 2, IV | nem fullad el Illés gróf viasztekintetétől, mely gondolatait meg szokta
15966 3, III | másikat menyévé teszi egy vicekirály, amik Magyarországon csak
15967 2, II | vármegye deputációja. A vicispán, a főjegyző meg a főfiskális.~
15968 2, I | helyettem a nagyságos pán vicispánnak.~Az anekdotás úr meglepetve
15969 2, I | Megbánja ezt még az első vicispántól kezdve az utolsó hajdúig
15970 2, V | barátságosan, és fogait hízelegve vicsorgatá fel rá, mintha mondani akarná
15971 1 | causa diis placuit, sed victa Catoni”.~Én ugyan nem vagyok
15972 1 | adomákban örökíti fogalmukat…~…„Victrix causa diis placuit, sed
15973 3, XII | körüle állókat, s derülten, vidáman haladt végig Fenyéry karján
15974 2, IV | arcon a kacagáshoz készülő vidámság derűje jelent meg egy pillanatra,
15975 3, XII | ajtajáig, folyvást naiv vidámsággal kérdezgetve: – Ugyebár,
15976 3, XI | odanyújtá a kocsisnak.~– Nesze, vidd ezt majd az uradnak, vagy
15977 3, IX | éjszakai dér!~Az egész, egész vidék be volt hintve ezzel a mérges
15978 3, IX | más, sokkal magasabban eső vidékeken.~Rendesen a kánikula idején
15979 2, X | közép megyében, melynek vidékén a kenyérpusztító elem minden
15980 2, II | Mert nem köti őket sem vidékhez, sem országhoz semmi érdek,
15981 2, I | megtalálhatni. Régóta nemtője ő e vidéknek és mégsem tudja senki, hogy
15982 2, I | vittek volna. Járok vele vidékről vidékre.~A táblabírák egy
15983 3, I | felelt ő vidoran, de a vidor arc kifejezését meghazudtolák
15984 3, I | került az egész – felelt ő vidoran, de a vidor arc kifejezését
15985 3, III | víg tánc, örömzaj között vigadnak, neki ilyen szomorú mulatsága
15986 3, III | ragadtatva általa, sokat táncolt, vigadott, mulattatott mindenkit.
15987 3, III | csináltak belőlem, miszerint még vigalmakba is csak azért megyek, hogy
15988 3, XII | barátságos beszélgetés között. A vigalom és a törvényszolgáltatás
15989 2, II | gyűrt parasztnépet és az ő viganós vagy bajuszos nemtőit! Az
15990 2, I | színű s igen zöldzsinóros viganót engedve láttatni. Esküdni
15991 3, VIII | az ott a tél, a hideg, vigasztalan tél, egyetlen sugára nélkül
15992 2, I | szolgált, mikor látta az urakat vigasztalanul eltávozni.~– Ezeken mégsem
15993 3, VIII | azután megint milyen szép vigasztalás lenne azokra nézve; mit
15994 3, I | minden pillanatját az ő vigasztalására, nyugalmára szentelni: de
15995 1 | Kikhez fordult a közfélelem vigasztalásért?~A régi jó táblabírákhoz.~
15996 3, XV | rágalmaiból kiszabadult, s vigasztalásul hitte elmondani, hogy a
15997 2, III | válaszolni István gróf. – Vigasztalhatatlan vagyok emiatt. De reménylem
15998 2, I | ennivalót kérnek, apa, anya vigasztalja egész úton, majd lesz minden,
15999 3, XI | Csekélység, tréfaság – vigasztalkodék az ügyvéd úr, agyonázott
16000 2, I | szentek jelvényei előtt, mik vigaszul vannak az utak szegleteire
16001 3, III | délben a menyegzőt egész vígsággal üljük azután meg Fenyéry
16002 2, II | volna belőle. De te nem vigyázasz az én jószágomra, te kárt
16003 2, II | mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod miatt elveszett az egyik
16004 2, II | sem, hogy máskor jobban vigyázz.~– No, hát maradjon az úrnak
16005 2, I | számotokra frissen sült kenyér; vigyázzatok, mohón ne egyétek, mert
16006 2, I | apró, síró-rívó portékát vigyen haza a házhoz, hogy a családi
16007 3, XIV | innen. Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra, csak ezzel ne
16008 2, I | mellé. Szép csendes léptetve vigyétek Tobozra a kastélyba. Mi
16009 2, VII | majoris… – ismétlé a düh vigyorgásával Krénfy, Fenyéry mellé lépve.~
16010 2, I | támaszkodva, s farkasszerű vigyorgással mutatva elő azt az egypár
16011 2, II | és mind odarakta a kis vigyorgó rézördög karjai közé, és
16012 2, II | gondolatokat, az pedig úgy vigyorgott, úgy mosolygott reá, mintha
16013 3, XV | ül mellette, és szemébe vigyorog, és újra meg újra elmondja
16014 2, V | kis rézördög úgy látszott vigyorogni, kezeivel, lábaival verni
16015 2, IV | ékszereket megpillantá.~Krénfy úr vigyorogva állt meg ugyanazon tárgyak
16016 3, X | mindig távolabb hömpölygő vihardörgést, melyet a megáradt hegyfolyók
16017 3, XVIII| maradt az, s a lecsavart viharforgókat senkinek sem jut eszébe
16018 3, XV | megjelenni délután.~Az elmúlt viharnak semmi nyoma sem látszott
16019 3, IX | a földben.~Ezt a gonosz vihart meleg nyár közepén állat
16020 2, I | rajta, hogyha ezt végbe nem viheti, talán belebetegszik. S
16021 3, I | de hogy mikor és mi úton vihette ezt végbe, az keresztülláthatlan
16022 2, II | szerint egyenként párbajt víjanak, gyalog avagy lóháton, ahogy
16023 3, VI | e tiszta, őszinte lélek világaiba. Cynthia elérté, hogy mit
16024 3, XV | lelkében az ész lankatag világát, ez csak azon lelki erőről
16025 2, VIII | törődve sem a két szeme világával, sem semmi eltörhető porcikájával,
16026 2, II | látott állatokkal egyidejű világból vették eredetüket, s ha
16027 2, III | mindez csak hazugság, világbolondítás, szemfényvesztő kápra.~Amit
16028 3, I | családja címerét beszennyezi, világbotrányává lesz; – és akkor nem tudja,
16029 2, VIII | közt.~A körülálló háznép világért közbe nem vetette volna
16030 3, I | ember lett; a sima, mosolygó világfi egy megtört, roskatag alak
16031 3, XI | adok semmit. Az úr elmehet világgá, én azt sem tudom kicsoda,
16032 3, XV | róla, lapokba kinyomtatják, világhírré lesz, hogy ő meg fog őrülni,
16033 3, VI | párizsi zsűri előtt elmondva, világhírűvé tenné az ügyvéd urat. Hanem
16034 2, V | néhány hasáb fa égett, az világítá be a kis szűk szobát; a
16035 3, VIII | egészen kerekre felnyílva világítának e jelenetre, mint a bűvlámpa
16036 2, V | egyik, majd a másik ablakot világítja meg. Krénfy most vizsgálja
16037 3, III | talál kegyed ebben azon világító gondolatra, hogy ez az ember
16038 3, VII | most is okádta a szikráktól világított füstöt, a szűk ablakokon
16039 2, II | elvándoroltak ismeretlen világokba, kérlelhetlen ötvösök kezei
16040 2, X | kérlelhetlen törvény még világosabb jogot adott a felperesnek.~
16041 3, XIII | akartam azt. Szóljon kegyed világosabban.~– Ah… hiszen ért ön engemet
16042 3, IX | rokolyákban, férfiak hamuszín vagy világoskék leffentyűs kabátokban, nagy
16043 2, I | elválasztva. Szemei rendkívül világoskékek, arca a szokottnál fehérebb,
16044 3, XII | gyilkossági per megindult, akkor világosodtam fel. Én elborzadtam. Isten
16045 2, I | birtokosé lesz, azokat is három világrészből válogatták össze, az egyik
16046 3, X | elbújt gyermek jól látta a világtalan sötétségen keresztül is,
16047 2, VII | dolga volt a késével és villájával, s nem várva be a csemegéket
16048 3, X | amidőn egyszerre egy rögtöni villámlás fényre lobbantá a tájat.
16049 3, X | fel az eltávozott zivatar villámló szempilláit, mint valami
16050 3, X | takarta el szemeit, amint a villámok cikázva vonaglottak keresztül
16051 2, IV | ég, ha ezek a szemek még villámokat is lövellnek, ha ez arc
16052 2, III | tündéri erőkből tegnapi villanyosságát, egy órai hajnali álom édesebb
16053 2, IV | gróf észrevételei folytán villára szúrt legízesebb falatjait
16054 2, II | onnan azt sem kézzel, sem villával ki nem lehetett húzni többé.~
16055 3, X | tetszék neki, mintha valami villogna előtte.~A csavargó acéllal
16056 2, I | segíteni többé.~– Contra vim mortis, nulla medicamina
16057 3, II | felperességet egészen magának vindikálja.~– Ah, ez irtózatos! – kiálta
16058 3, I | sértett apa párbajt akar vele víni, s késznek mondta magát
16059 2, I | amit eddig szállított, kap vinkulum fejében jó huszonöt botot.
16060 3, IX | külföldről, mert húszezer forint vinkuluma van a kereskedőknél, amit
16061 2, II | el, kit repceszállítási vinkulumban egzekváltatott; a másik
16062 2, IX | ahelyett, hogy ősi kastélyba vinné menyasszonyát, az oltártól
16063 3, VI | ha egyenesen az ő házából vinnék a grófnét a siralomházba.”~
16064 3, IX | növény csak kényes volt virágára, levelére. Nem állta azt
16065 2, VIII | korán lerontották annak virágát, s most tökéletesen olyan
16066 2, IV | maradni, hogy ott mezei virágokat keress, s azokat koszorúba
16067 2, II | ötvöshöz, a hatodik téli virágokért a főváros legnevesebb kertészéhez.
16068 2, VII | mellett, egy sírkő volt az, virágokkal, amit hímzett; valami tárcába
16069 3, VIII | a múló nyárról, a nyíló virágokról, eper illatáról, bohó ibolyák,
16070 3, X | verse van.~– Van olyan: „Virágos az mező, amikor kaszálják.”~–
16071 3, VIII | csalni, s másodszor kezdtek virágozni, pedig a fehér ökörnyál
16072 2, III | görnyedt minden asztal az ezüst virágtartók, borhűtők és egyéb látványra
16073 3, IX | terültek el a földön: nem virágzott semmi.~A feljövő nap azután
16074 2, I | szédelgős tetejében egy messzire virító delnő alakja látszott elhelyezve
16075 3, IV | elhagynám őt, még ma! Meg nem virradnék vele egy fedél alatt. Aki
16076 3, IV | menyasszony szobájáig. Ott virraszt még ébren az éji lámpa világa
16077 2, I | való. Ha beteg mellett kell virrasztani. Ez só, emez pedig cukor,
16078 2, X | dolog.~Hajdan művészet, virtuozitás volt az ügyvédség, a pör
16079 3, IX | találkozott a hollandiak viruló árpaföldei között. – Így
16080 2, IX | becsuknak, ott legalább más visel rám gondot, s ha elképzelem,
16081 3, II | elhagyta az angol fürtök viselését, öltözékénél sohasem szorult
16082 3, II | felkapaszkodni.~Fiatal ember volt, viselete és arca felől könnyen angolnak
16083 2, I | bizonyítja, hogy hasonló viseletek e tájékon nem voltak szokásban.~
16084 2, I | a hölgyre, kit szokatlan viseletén, hírlapi stílben tartott
16085 3, XI | fogjon be.~Azután egy idegen viseletű uraságot kísért végig a
16086 3, V | pörbe elegyedett. Ezt nem viselhetném el. Azért könyörgöm, csak
16087 2, IX | ki büszke lesz azon nevet viselhetni, melyet mások igaztalanul
16088 3, IV | szekrényéé, erre jól gondot viseljen, mert abban vannak minden
16089 2, V | férfinak.~– A gyermekre gondot viseljetek. Isten áldjon.~Azzal sietve
16090 3, XVIII| szenvedne ő. Ha Irén nem viselné gondját, ha Fenyéry szavát
16091 3, IV | darabra repült szét – a másik viselőjével együtt felbukott.~Öt perc
16092 2, III | század előtt a fiatal lovagok viseltek; István gróf fürteit az
16093 2, IX | Valóban, nagyon ostobául viseltem magamat – monda Fenyéry
16094 3, I | mindig rejthetlen gyűlölettel viseltetett azon körök iránt, honnan
16095 3, VIII | engesztelhetlen gyűlölettel viseltetik a grófnő iránt. Cynthia
16096 2, IX | ihletteljesen megcsókolá.~Dobokyné visított nevettében e tréfás jelenetre,
16097 2, V | kősziklás úton, útközben vissza-vissza tekintgetett az utána jövő
16098 3, II | megköszönte a szívességet, s visszaadá az üres poharat. Illés gróf
16099 2, I | urakhoz, akik a tehenét visszaadatták, de a paraszt nem tanulta
16100 3, XIII | irigykedni, mert Illés gróf visszaadja Fenyéry elfoglalt uradalmát,
16101 2, I | kend a huszonötöt, akkor visszaadom a tehenet. Nos aztán.~–
16102 2, IX | megszabadított, a világnak visszaadott nép elragadtatását, óh,
16103 2, V | lesz a postára. – A többit visszaadta.~– Óh, nem lesz elég – monda
16104 2, II | értelmében; sőt a tehenét is visszaadták, s azzal fenyegetőztek,
16105 2, I | neki!~Az ifjú táblabíró visszadöbbent e zajos ajánlattól, a bíró
16106 2, V | átelleni falon, mely egy percre visszadöbbenté; úgy tetszék neki, amint
16107 2, I | nézhette azt a darab kenyérkét. Visszadugta azt az öreg táskájába, csendesen,
16108 3, IX | náluk a kutyák sem esznek. Visszadugták azt a csavargó tarisznyájába,
16109 2, I | kenyere, azt nekem adta, de én visszadugtam a tarisznyájába, ha fölébred,
16110 2, II | Szeretett volna tiltakozni e visszaélések ellen, de mindennel elkésett,
16111 3, I | hogy jóságával lehetetlen visszaélnem, miután éppen a brenóci
16112 2, IV | csekély tárgy ellenében visszaélni. Az oroszlánnőt nem ingerli
16113 3, I | sötét, bús történetre való visszaemlékezés, mely jobban megborzogatja
16114 3, VIII | rohanva, átkarolta azt és visszaerőszakolta onnan, mialatt szemei oly
16115 3, I | de a gróf felfogta őt, és visszafekteté párnáira, és azután odaült
16116 3, I | leltek a szobában. Cynthiát visszafekteték ágyába, futottak orvosért.
16117 3, IX | szájából, s nagy bölcsen visszafelelt neki:~– Én nem bánom, ha
16118 3, II | összegeket, boldogabb időkbeni visszafizetés reményével. Az ilyen összegek
16119 2, III | az ispán alig bírta őket visszafogdosni, hogy legyen, aki vivátozzon
16120 3, X | Ki az! – kiálta, hirtelen visszafojtott rikoltással a gyilkos, s
16121 3, X | szorítva.~A leány lélegzését visszafojtva vonta meg magát rejtekében.
16122 3, II | tudtam azt ellenfelemre visszafordítani. Az én kezem sem reszket,
16123 2, I | ember. A tehén meg-megállt, visszafordította nyakát és bőgött keservesen,
16124 2, IV | hirtelen valami eszébe, visszafordult s az átelleni üres falra
16125 3, II | meg egymás kezét? – kérdé visszafordulva Tarnóczytól.~– Igaz – szólt
16126 2, V | keresett meg, és azután újra visszafutott oda, ahol már tízszer volt,
16127 3, XV | vigasztalá Lippay.~Cynthia visszahátrált. A háborgó kedélyeket semmi
16128 2, IX | adni ezernyi ezer népnek, visszahívni az életre egy egész ivadékot,
16129 3, XII | fölkeresem a pokolban is, és visszahozom. Ide hozom vissza, mint
16130 2, V | Nemsokára a társalkodónő visszahozta az üres tálat, csak a puszta
16131 2, V | nyújtva.~– Én? – kiálta az visszaijedve, s eltávolító mozdulatot
16132 2, II | döbözökkel a kriptabejárat, s visszaijeszti rettentő sajtszagával hűvös
16133 2, IV | miután még ez óranegyedben visszaindulnak Bécsbe.~Krénfy úr annyira
16134 3, IX | jó tanácsért, s még aznap visszaindult Hollandiába, azt sem kérdezve,
16135 2, II | pipáját a csizmasarkához, s visszájárul beledugta a csizmaszárába
16136 2, I | hogy egy hónap múlva, ha visszajönnek, kivonhassák belőle a halottak
16137 2, II | én? Hanem hiszen jó, hogy visszajöttél, ugyan szeretem, hogy újra
16138 3, I | eseményt fogok elbeszélni, ha visszajövök, melyben csodálatos jelensége
16139 3, III | elég? Három óra múlva ismét visszajövünk. Hanem annyit mondok, hogy
16140 2, I | jöttek ki az őseid, nem visszakapnád-e, amit kölcsönadtál? – viszonza
16141 2, X | alól teljesen fölmentetett, visszakapta ügyvédi oklevelét, s neve
16142 3, XV | Lippayhoz egy levéllel, melybe visszakért jegygyűrűje volt zárva;
16143 2, VII | elküld a főügyészhez, az visszaküld az adószedőhöz; hanem sorról-sorra
16144 3, VI | vízben. Az üvegcséket azzal visszaküldé a grófnak.~Az ispán ismét
16145 2, V | hihetőleg elfeledte azt visszaküldeni. Lakatost pedig a városból
16146 2, IX | szülői kényszerítették annak visszaküldésére?~– Ah, nagysád, egy nőt,
16147 2, I | mogyorófát vágni; kétszer visszaküldtem, mert vékonyat hozott; az
16148 3, III | tőlem kapni.~Azzal ismét visszamegy a kis barnához, folytatni
16149 2, VII | emészteni, s akkor azután visszamehet az égbe, mert birtok nélkül
16150 2, IV | közt kezet szorítva, ők is visszamentek a vendéglőbe.~Öt perc múlva
16151 2, V | Szíve teljes rosszaságát visszanyeré.~– Kérem önt, írja le ezt
16152 3, IX | juhászulni, s egy perc alatt visszanyerte azt a jó cselédpofáját,
16153 2, IV | ki volt mondva, egyszerre visszanyerték a grófi vendégek előbbi
16154 3, I | erejébe került könnyeit visszaparancsolni, hogy kínjában minden ismert
16155 3, VI | hölgyeket, kik mindketten visszarettenni látszottak tőle.~Fenyéry
16156 3, VIII | álomjáróké, merednek reá, és visszarettenve hanyatlik hátra mind a kettő.~
16157 2, V | letépte. Sehol senki. Ismét visszarohant az elhagyott szobákba, összehányt-vetett
16158 3, IX | országban.~Lippay szívesen visszaszorítá az öreg belga kezét, s azt
16159 2, I | az ég van, még onnan is visszatalálnék hozzá.~A három úr rögtön
16160 2, I | megilletődött állapotukba visszatalálniuk. Neki különös szabadalma
16161 2, IX | lányka összefogta kezét és visszatartá azt.~Hanem arca oly szokatlanul
16162 2, I | elégtételt nekem. Ne akarjanak visszatartóztatni tőle; nekem igen nagy okaim
16163 2, IX | gyűrűje után, hogy ismét visszategye tárcájába.~Hanem a vékony
16164 2, V | útig; midőn Cynthia onnan visszatekinte, látta, hogy a szelindek
16165 3, X | állt künn leányostól, mert visszatekinteni a lányka a háta mögé.~A
16166 3, II | hónap múlva ugyane helyre visszatérek, s önnek minden kívánatára
16167 3, XII | kilátástól valaha azon körökbe visszatérhetni, amik őt születésénél fogva
16168 3, II | mely engem Magyarországra visszatérni kényszerít. Ez nem kaland,
16169 2, I | kiosztása végett a bíró házához visszatérniük.~A delnő e motióra felemelé
16170 3, XII | orvosáért, valaki elájult.~A visszatérő patvaristát atillája szárnyánál
16171 3, III | bűnömet végezve, ugyanoda visszatértem.~– Amikor ön oly udvariatlan
16172 2, I | érte el, s reggelre ismét visszatérünk Tobozra, amidőn a tekintetes
16173 3, V | hiányzani, a szekrénykébe ismét visszatétettek.~Cynthia kérte a grófot,
16174 2, VIII | volt vele, ismét szépen visszatevé a kandalló párkányára.~–
16175 2, X | fenyegetőzött törvényekkel, visszatorlásokkal; senki sem hallgatott rájuk,
16176 3, XI | eléje kezét.~Krénfy újra visszaült helyére.~– Micsoda? A mi
16177 3, X | gyilkos, s egy szökéssel visszaugrott onnan ijedten, és az átelleni
16178 3, III | buzgalommal sietett nemeslelkűen visszautasítani.~„Kedves nagysád, engemet
16179 3, XIV | szavakat keresett e vakmerő visszautasítás ellenzésére, azalatt az
16180 3, VI | azt bizton és bátran visszautasítom, önnek testvére ártatlan,
16181 3, I | előtt.~Cynthia mindazokat visszautasította.~– Mire vár még? – mondták
16182 3, XIII | Távozzék ön! – rebegé a delnő, visszautasítva vőlegénye segítő karját,
16183 3, I | remetelakban, amit sietek visszaváltani azon embertől.~Cynthia zokogva
16184 2, I | az udvarra, addig mindig visszaválthatja a paraszt a további járandóságáért.~
16185 2, VII | a hozzá mellékelt vers visszavehető.”~– Óh, milyen szemtelenek,
16186 2, I | kifizetett hat botot csak tessék visszavenni és eltenni emlékezetnek
16187 3, XI | házban.~Az erőszakos szélvész visszaverte a füstöt a kéménybe, hogy
16188 3, XIII | Krénfy-pert viszont ismét mindig visszavezeti gyöngédebb tárgyalásokra,
16189 2, I | mind érzi, s kénytelen lesz visszavonni a megrontást.~Az alispán
16190 2, I | folyosókon anélkül, hogy emberi visszhangot költene.~– Csak tessék ütni
|