Fezejet

  1 6 |          kétségbe van esve.~És azzal Ilonka elkezdé ujjbetűkkel, ami
  2 6 |             minek örül olyan nagyon. Ilonka sietett is neki azt megmagyarázni,
  3 7 |            hosszú tél.~Délutánonkint Ilonka összegyűjté a sok vásott
  4 7 |             végig a ház falára; s ha Ilonka szigorúan akarta őket fogni,
  5 7 |             kicserélték az orraikat.~Ilonka kisasszony pedig kiállva
  6 7 |           háztól rögtön! – kiálta rá Ilonka. – Mert ha az anyám szeme
  7 7 |              a végkimenetelt.~Azután Ilonka bevonta magával édesanyját
  8 7 |              velök! – biztatá atyját Ilonka.~Az a „mink” pedig senki
  9 7 |             Csak másnap hallotta meg Ilonka a juhásztól, hogy az az
 10 7 |            így kezdé:~– Itt a hátam, Ilonka kisasszony! Üssön rá annyit,
 11 7 |          csókolni a kezét. Azt pedig Ilonka nem engedte.~– No, nem engedem.
 12 7 |             kezet akart csókolni, de Ilonka azért sem engedte, s felemelte
 13 7 |               visszafogadlak – szólt Ilonka. – Hanem jegyezd meg magadnak,
 14 7 |      csináljon”.~Az az „ember” pedig Ilonka volt.~
 15 9 |       legfölebb tánciskolába jár, és Ilonka már az egész atyai gazdaság
 16 9 |            négylábon járó úgy ügyelt Ilonka szavára, mintha mind értené
 17 9 |              mint egy vánkosra; s ha Ilonka lehajtá fejét hű lovacskájára,
 18 9 |         ereszté, míg be nem vallotta Ilonka előtt, hogy bizony a Csilla
 19 9 |             Mikor a mezőrül hazatért Ilonka, otthon fogadta a kis házikert.
 20 9 |             minden hónapban érkezett Ilonka nevére egy levél majd északi,
 21 9 |        névről sem emlegetnek. Azokat Ilonka kertébe, virágcserepeibe
 22 9 |             leboruló kétségbeesésig.~Ilonka délvirágai még díszlettek
 23 9 |             virágöntözésre nem adok.~Ilonka elbámult.~– Hogy mondhat
 24 9 |             a lovak nem kapnak inni.~Ilonka átlátta, hogy a béresnek
 25 9 |            észrevette ezt, s azontúl Ilonka minden reggel megöntözve
 26 10|             ajtaja, s kirohant rajta Ilonka kisasszony.~A fiatal leány
 27 10|       karmenádlit aprít civilhúsból.~Ilonka elérté a tétovázást; felkapta
 28 10|          Föhnwald, hogy rá ne nézzen Ilonka kisasszonyra; s amint a
 29 10|              A hálával mi tartozunk.~Ilonka szerényen meghajtá magát
 30 10|                Itt van nálam – szólt Ilonka, elővonva zsebéből a hímzett
 31 10|              együtt mennyit tesz ki?~Ilonka mindezt megtanulta szépen,
 32 10|           megvolt, azazhogy a nyugta Ilonka kezében, az aranyak pedig
 33 10|            itten, kisasszony – szólt Ilonka elé tartva valami fizetési
 34 10|             is meg kell még fizetni.~Ilonka tudta jól, hogy hiába fogja
 35 10|             gyönyörködött zavarában.~Ilonka most hirtelen a zsebébe
 36 10|          Konyec úr. Ez nem jót akar. Ilonka pedig azt tette azzal a
 37 10|             Végezni is kellett, mert Ilonka otthagyta őket kisietvén
 38 11|             s az utánuk rohanó bohóc Ilonka kisasszonnyal találkozott
 39 11|              hozzá parancsoló hangon Ilonka. – Mit akar?~– Ölni és halni.
 40 11|                Jöjjön velem! – szólt Ilonka. – Én adok önnek elvett
 41 11|              Járjanak Isten hírével!~Ilonka kezébe adta a bohócnak lovacskája
 42 11|           csókoljam meg szép kezeit!~Ilonka nem gátolta a bohócot, hogy
 43 11|              összecsókolgatni, addig Ilonka is megölelte hű lovacskája
 44 11|            tovarobogott az udvarról.~Ilonka besietett a szobába. A bohóc
 45 12|             meg neki a leverő tényt.~Ilonka vállalta azt is magára;
 46 12|             amit leánya végignézett.~Ilonka tekintete az egész beszéd
 47 12|         Atyám meghalt! – sikolta fel Ilonka, ki aggó irtózattal szemlélte
 48 14|           midőn az ablakon kitekintő Ilonka egy parasztleányt s egy
 49 14|          volt.~– Nézd, anyám – szólt Ilonka –, ha nem tudnám, hogy Böske
 50 14|           Világosiné elrémülten, míg Ilonka kistestvéréhez rohant, karjaiba
 51 14|       követtél el! – szólt hüledezve Ilonka kisasszony.~– Bánom is én!
 52 14|              arra a gondolatra, hogy Ilonka kisasszonynak a hímzett
 53 14|        Szerencsétlen! – szörnyedezék Ilonka. – Te nem tudod, hogy ez
 54 14|           tudott keservén uralkodni.~Ilonka nem sírt együtt az anyjával;
 55 14|             Merően bámult a semmibe.~Ilonka egy intést tett a szolgaleány
 56 14|            Hadd tartozzam én is ide!~Ilonka némán inte fejével, s megszorítá
 57 14|             munkát is tudok – felelt Ilonka szelíden anyjához simulva. –
 58 14|          járni egyedül, anya nélkül.~Ilonka igazán nem tudta, mert csak
 59 14|           kis néma gyermek karjaival Ilonka vállait koszorúzva körül,
 60 14|           segítsen, édes jó leányom!~Ilonka összecsókolta anyja kezét
 61 14|             ő minden beszéde.~      ~Ilonka még aznap beiktatá a fővárosi
 62 14|             közeledik a jóllét felé.~Ilonka elmondá otthon anyjának,
 63 14|              ő annál a háznál, ahova Ilonka eljárt; mindennap leült
 64 14|            abba a karszékbe, melyből Ilonka fölkelt; csakhogy természetesen
 65 14|            Az előkelő polgárnő, akit Ilonka angolul tanított, Lemmingné
 66 14|             sem beszélt Elemér előtt Ilonka felől soha, annak meglehetnek
 67 14|             a lefelé jövő Ilonkával. Ilonka arca még nem volt lefátyolozva,
 68 14|         üdvözlé őt e felfedezés után Ilonka, s jónak látta nem folytatni
 69 14|           idehaza.~– Köszönöm, uram!~Ilonka leült, Lemming úr szemközt
 70 14|        Kegyed született angol, miss?~Ilonka erre kissé elpirult. Ő valóban
 71 14|            volna, legyen nyíltszívű.~Ilonka nem felelt semmit, de még
 72 14|             kezét nyújtá. Ilonkának. Ilonka elfeledte a kéznyújtást
 73 14|        ügynek további negociációját.~Ilonka sohasem jött rá, hogy mi
 74 14|            azt ne tudassa Elemérrel. Ilonka őszinte volt Malvinhoz.
 75 14|          igazak álmát alussza, mikor Ilonka ott napi munkáját végzi.
 76 14|              találkozott vele, mikor Ilonka orvosért sietett. A fátyol
 77 14|         szobájában egyedül várakozik Ilonka, s készíti addig az angol
 78 14|              menni lefeküdni. És így Ilonka mindennap megfordul annál
 79 14|             felséges! Hahaha! Bravó, Ilonka! Bravó, kicsi leány! Nem
 80 14|             És tapsolt elragadtatva.~Ilonka arca pirosra volt hevülve.
 81 14|        Ilonkának:~– Ön engem megölt.~Ilonka elfordult tőle, s lelkéből
 82 14|      kinevetni. Ugyebár, derék lesz?~Ilonka ráhagyta.~Malvina pedig
 83 14|          volt azalatt odahaza.~Mikor Ilonka mentéjét fölvette, hogy
 84 17|            mit írt?… Óh, kedves miss Ilonka… ha ön azt tudná… hogy én
 85 18|       Bélteky Feri nőül akarja venni Ilonka kisasszonyt.~Ilonka kisasszony
 86 18|            venni Ilonka kisasszonyt.~Ilonka kisasszony szép leány, okos
 87 18|         általános örököséül Világosi Ilonka kisasszonyt nevezte meg.
 88 18|     tudósítás felőle.~Minderről maga Ilonka kisasszony sem tud semmit.~
 89 18|          Bélteky Feri agyában, midőn Ilonka kisasszonynak elkezdett
 90 18|              császárfürdői bálokban:~Ilonka kisaszony igen szívesen
 91 18|          megint összeillessze.~Tehát Ilonka derülten fogadta mindig
 92 18|             Feri.~Ez lehetett felőle Ilonka véleménye.~A mama tapasztaltabb
 93 18|          akarná elszöktetni. No, ezt Ilonka felől sem tehetné. De nem
 94 18|            ostromot könnyen elhárítá Ilonka. Odamutatott kedélybeteg
 95 18|              hang.~– Nincs – ismétlé Ilonka. – Hol lehetne? Míg gyermekből
 96 18|           megszállás. E naptól fogva Ilonka cernírozva volt. Bélteky
 97 18|                 Bélteky Feri verseit Ilonka határozottan a szúnyogok
 98 18|     intervenciója.~Egy reggel, mikor Ilonka Lemmingnéhez ment leckét
 99 18|            fogunk. Üljön le mellém!”~Ilonka helyet foglalt Malvina mellett
100 18|        viselnek azok keblükön belül?~Ilonka büszkén kelt föl Malvina
101 18|      könyvben.~Engedte őt hazamenni.~Ilonka pedig azután is jókedvű
102 18|            nem fájt volna az ő szíve Ilonka szép szemei miatt.~Seperjük
103 18|            már, hogy Elemér meghalt?~Ilonka arcán egy vonás sem változott.~–
104 18|           Erre éppen nagyot kacagott Ilonka.~– Hogy került volna ő a
105 18|               Az is meglehet – szólt Ilonka meggondoltan –; ha úgy történt,
106 18|           mellette volt. Olvassa ön!~Ilonka végigolvasta a hírlapi cikket,
107 18|            hagyja magának elfeledni.~Ilonka úgy sietett haza.~Nem is
108 18|          fellobbantása sem használt.~Ilonka szeme közé nevetett mindenkinek,
109 18|              és ünnepélyesen megkéri Ilonka kezét.~– Én pedig még most
110 18|        szeszélyért össze nem tépnéd.~Ilonka szíve elfacsarodott e szóra.~
111 18| összefutottak a betűk.~Ellenezte, de Ilonka kivette a levelet kezéből,
112 18|          szép frázisokkal, de azokat Ilonka részint átfutotta, részint
113 18|              levél vőlegény helyett.~Ilonka arca ragyogott. Diadalmaskodott.~
114 18|        levelet, s aztán sírva borult Ilonka nyakába, és keserűn suttogá:~–
115 20|        szokott angol leckére feljött Ilonka Lemmingnéhez. Lemmingné
116 20|              bizonyost mondta nekem.~Ilonka arca égett. A szégyen tiltotta
117 20|           Meg van ön velem elégedve?~Ilonka kezet csókolt Malvinának.~–
118 20|           mindent elfelejtett volna. Ilonka nem győzte őt elégszer figyelmeztetni
119 20|            hirtelen odafordítá arcát Ilonka felé, s azt mondá neki:~–
120 20|             értek ahhoz.~És megfogta Ilonka kézcsuklóját.~– Ah! Legalább
121 20|             üterük százon felül ver.~Ilonka oly ingerült volt, hogy
122 20|              Én értem, amit mondtam.~Ilonka egy percig szótlanul állt,
123 20|              a nevet leírni: Elemér.~Ilonka vállat vont, s felvette
124 20|              tették fel vívás alatt.~Ilonka kereste az álarcot.~Hol
125 20|             odanyújtá neki a vítőrt.~Ilonka megdöbbenve kiálta fel.~–
126 20|         előtte – Ma egyikünk meghal!~Ilonka csendesen csóválta a fejét.~–
127 20|         szeretned; akit én szeretek.~Ilonka megdermedt e szóra. A szűzérzet
128 20|             vítőrt feje fölé emelve. Ilonka pedig ott állt előtte nyugodtan,
129 20|          zihált és egész arca égett.~Ilonka azt vélte, hogy megengesztelheti
130 20|              sem ismer? – Becstelen!~Ilonka összerázkódott e szóra.~–
131 20|        tehetetlen dühében megragadta Ilonka ruháján a vállfodrot.~–
132 20|          volt az apjának az anyád!…~…Ilonka e szóra visszafordította
133 20|          törődve saját védelmével. S Ilonka ama sértő szó után, mely
134 20|    lehetetlen.~Egyszer azután, mikor Ilonka egy kötéssel ki akarta facsarni
135 20|              vértől, s elájult bele.~Ilonka a mosdószekrényhez sietett,
136 20|           úrhölgynek; amint meglátta Ilonka ruháját vérrel összefecskendezve,
137 20|        szúrva. Szaladok bérkocsiért.~Ilonka nem tudta őt visszatartani;
138 20|   visszaérkezett a bérkocsival, mire Ilonka lement a lépcsőkön, s azután
139 20|         szerette őt mindenki!~Otthon Ilonka elmondott anyjának mindent.~
140 20|             orvos.~Két hét múlva már Ilonka felkelhetett az ágyból;
141 24|              senki sem ismer.~Ott is Ilonka tartotta az egész családot,
142 24|      méltóztatott meghalni; olyankor Ilonka lámpánál is dolgozott egész
143 24|            súlyos munkában megtörik. Ilonka vigasztalá őt; akinek Isten
144 24|           azt előre ki kell fizetni.~Ilonka nagyon érzé, mit jelent
145 24|              nem akarta elereszteni.~Ilonka nagy nehezen megnyugtatá
146 24|            Az ismeretlen úr megnézte Ilonka számláját, s aztán visszanyújtá
147 24|             s azóta csukva a kassza.~Ilonka nem értette azt.~– Hogyan
148 24|        részvétlen idegen embereknek.~Ilonka annyit mondott még:~– Uram!
149 24|            forintnál többe keríteni.~Ilonka eszméletlenül támolygott
150 24|              a tegnapi bukás napján.~Ilonka látta, amint azt az embert
151 24|        megtudni: mi lesz hát belőle.~Ilonka magára maradt azon az elátkozott
152 24|           nevén üdvözlé.~– Jó estét, Ilonka kisasszony.~Megrettenve
153 24|       jószívűség volt rajzolva, hogy Ilonka önkénytelen kezében feledte
154 24|           Kaczenbuckel Hans!~– Ah! – Ilonka most már vissza is szorította
155 24|             mindig nem eresztette el Ilonka kezét. A leány érezte, hogy
156 24|             Honnan tudja ön? – kérdé Ilonka elbámulva.~– Onnan, hogy
157 24|            tévedt kegyed. Hol lakik?~Ilonka megmondta a szállását.~–
158 24|             anyjához visszakísérjem.~Ilonka nagyot sóhajtott. Valami
159 24|              nekem ötszáz forintért.~Ilonka megremegett. Mennyi pénz!~–
160 24|         forintot.~Azzal odaerőltette Ilonka kezébe a tárcájából kivett
161 24|    bankjegycsomót.~– Jól van – szólt Ilonka –, elfogadom, mert szükségem
162 24|              aki őt páholyából nézi.~Ilonka édesanyja már aggódott leánya
163 24|              legjobb gyógyszere volt Ilonka betegeinek. Sok olyan betegség
164 24|              igen boldogan folyt le. Ilonka maga is úgy érzé, mintha
165 24|           lehet arra számítani, hogy Ilonka hímzőmunkát kapjon. Egyéb
166 24|         kenyérhez való sót. Ha tehát Ilonka szereti a családját, áldozza
167 24|            No, majd meglássa kegyed, Ilonka kisasszony, milyen okos
168 24|          mikor azt a nevet mondtuk: „Ilonka”, akkor kezdett röhögni,
169 24|           ismét haza fogják kísérni.~Ilonka maga is könnyű szívvel távozott
170 24|              és rózsaszínű üstökkel. Ilonka nem is ismert rá, csak mikor
171 24|    készülniök kellett az előadáshoz.~Ilonka számára igen jó hely volt
172 24|            le, s az biztos társaság. Ilonka sokat élvezett az előadás
173 24|             szeretete emberek iránt.~Ilonka különös élvezetét találta
174 24|              no, most jön valami jó. Ilonka mellett is ült egy sovány
175 24|       indulatok vonásait mutogatják.~Ilonka el volt érzékenyülve. A
176 24|           proszcénium párkányzatára, Ilonka elfeledte az egész világot
177 24|          ér-e a kegyed kis paripája?~Ilonka meghatottan rebegé:~– Félek
178 24|               ha kegyedet nem látja.~Ilonka kedélyesen elnevette magát.~–
179 24|          honfitársai nem tudják meg.~Ilonka keserűen felkacagott.~–
180 24|           semmi szava az alku ellen. Ilonka formaszerű szerződést kötött.
181 24|             idő volt, bérkocsiban; s Ilonka tapasztalhatá, hogy a bohóc
182 25|        előadás estéjén ismét ott ült Ilonka a proszcénium egyik karszékében.
183 25|        figyelmezteté magára Ilonkát.~Ilonka viszonzá a köszöntést, s
184 25|             mint egy hímes pillangó.~Ilonka máskor élvezettel kísérte
185 25|           Ezt a hajmeresztő látványt Ilonka sohasem szerette nézni.
186 25|            volt az akrobata válasza. Ilonka azonban kikötötte magának,
187 25|            száz nősikoltás követett.~Ilonka odapillantott; mi az?~Az
188 25|       élettelenül terültek el rajta.~Ilonka felszökött helyéről, és
189 25|              öltözőszobákba átvinni. Ilonka velük ment.~Most azután
190 25|            mintha távozásra késztné. Ilonka maga is idejét látta, hogy
191 25|               és várakozni látszott.~Ilonka megismerte őt: Elemér volt.~
192 25|          követték őt utcáról utcára. Ilonka hallotta azokat kongani,
193 25|               Nőül akarom önt venni.~Ilonka nem titkolhatott el egy
194 25|            tőlük kérni kegyed kezét.~Ilonka arcán sajátszerű fájdalom
195 25|            Világosiék szállása volt.~Ilonka kinyitá a kaput, s bebocsátá
196 25|              ült, sohasem feküdt le.~Ilonka odavezeté Elemért.~– Itt
197 25|             elgondolni, mi lehet ez.~Ilonka szomorúan mondta neki:~–
198 25|      testvérem – rebegé fülébe súgva Ilonka.~Elemér feje körül zúgott
199 25|          nyugalmát. Midőn azt kértem Ilonka kisasszonytól, hogy vezessen
200 25|              tagjai közé, adja nekem Ilonka kezét. Hogy ez a gondolatom
201 25|          Nándor úrnak, hogy Világosi Ilonka kisasszonyt nőül akarom
202 25|            vagyok, s itt állok, hogy Ilonka kisasszony kezét öntől ünnepélyesen
203 25|              Amint egyedül maradtak, Ilonka odarogyott anyja ágya mellé,
204 26|              Kérdje a választ attól.~Ilonka ott állt kis testvérkéje