Fezejet
1 Elo| úgy tartott e hatalmas nő egy sírkertet, s annak minden
2 Elo| ellene, s Arraeus a szerelmes nő elleni harcban elesett.
3 2 | én is ott voltam megint.~No jó, tehát legyek ottan…
4 2 | úrfi szinte kijön utána; no iszen, az lenne aztán szép
5 2 | nem fogok elfelejteni.~*~– No, ez bizony elég nagy bolond
6 3 | a velem vitt tárgyakból.~No, de legalább az a hasznom
7 3 | olasz létére, igen szőke. No, de mindegy! Ki néz a színre?
8 3 | neki fogom átszolgáltatni.~No, ezt meg már éppen nem értettem.~–
9 3 | nem lőttek ránk többet.~– No, ti ugyan szép vitézek vagytok! –
10 3 | kebléhez. Gyönyörű fiatal nő volt; szétszórt fekete haja
11 3 | alant ropogó tűzbe.~De a nő nem esett le a tűzbe, hanem
12 3 | királynői tünemény. Egy nő, angyalok arcával, kerubok
13 3 | eszembe jutnak a malomba égett nő és csecsemő alakjai; és
14 3 | kézcsókjára szert tehessek.~– No, ez bizony még az elsőnél
15 3 | Mindennapi történet.~– De az a nő nemrég még saját neje volt;
16 3 | elválasztották, mikor a nő ismét férjhez ment máshoz,
17 4 | ünnepélyes jelenete folyik.~A nő egy húsz és huszonöt év
18 4 | virágot választana arcához e nő, rózsát, kaméliát nem ajánlanék
19 4 | való várakozásban.~A fiatal nő és a gyermekifjú közt valami
20 4 | még egyszer – da capo.~A nő erre már csak mosolygott.~
21 4 | férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána hull
22 4 | most nem tudjuk hova tenni!~No, képzelhetni, hogy lehordták
23 4 | mondania?~– Jól van, jól, no. Kezdj el már megint velem
24 5 | ünnepélyes jelenete folyik.~A nő egy húsz és huszonöt év
25 5 | virágot választana arcához e nő, rózsát, kaméliát nem ajánlanék
26 5 | való várakozásban.~A fiatal nő és a gyermekifjú közt valami
27 5 | még egyszer – da capo.~A nő erre már csak mosolygott.~
28 5 | férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána hull
29 5 | most nem tudjuk hova tenni!~No, képzelhetni, hogy lehordták
30 5 | mondania?~– Jól van, jól, no. Kezdj el már megint velem
31 6 | járjak önhöz olyan közel. No, hiszen ne búsuljon, nemsokára
32 6 | attasé volnék valahol.~– No, az bizony lehetne így is!~–
33 6 | szeret a gyertyába repülni.~– No, hanem az igen következetes
34 6 | könyvet? – kérdé Elemér.~– No igen, valami olyan könyvet,
35 6 | meghallani.~– Vagy úgy?~– No igen, hiszen érti ön azt.
36 6 | volt ez: egy kis jó hír!~No, most már ez is kiment a
37 6 | Jaj, ha én férfi volnék! No iszen, ha miránk, asszonyokra
38 6 | egész családunkra szól. No, én afölött nagyon sokat
39 6 | amit legjobbnak lát.~– No, csak ne szóljon, kedves
40 6 | is vele mit dicsekedni. No, nem a termetéről szólok,
41 6 | franciául, angolul beszél. No, az szép lesz, azt mondják,
42 6 | angol is lesz a mai bálban, no, az csak Ilonkával fog társaloghatni
43 6 | semmit! A feleségem mondta.~– No, alázatos szolgája, én már
44 6 | én a kormánybiztosnál.~A nő leült a pamlagra, s férjét
45 6 | mondtam-e?~Válasz helyett a nő keblére ölelé férjét, és
46 6 | gondolkozhatunk rajta.~A nő letörlé könnyeit, s igyekezett
47 6 | vele kacagni.~A férj és nő egymás kezét szorítva állt
48 7 | kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben olyan vagyok,
49 7 | mert rebegni a szorongatott nő, hogy hiszen ő kiadta az
50 7 | szakácsnének kell valamit tudni.~No iszen, csak ez kellett még,
51 7 | zsiványnak egy babszemet sem. No, ne haragudjék a kisasszony!
52 7 | pedig Ilonka nem engedte.~– No, nem engedem. Nekem nem
53 8 | lehet ismerni.~Míg ez a nő egy olyan férj tulajdona
54 8 | asszonyság alapítványát.~– No, már erre csakugyan mégis
55 8 | mindegy. Nem az én ügyem.~– No, hát hallja meg a választ
56 8 | Bizony megölnélek.~– No, hát ölj meg addig, míg
57 8 | hevert levágva az asztalon. A nő megfosztá magát bűbájos
58 8 | elfutást. Szemei kibírták egy nő tekintetét, aki szerelmében
59 8 | hiányt észreveszi. Ez a nő helyrehozhatlanul elárulta
60 8 | tette.~Hanem azért a szép nő fejét senki sem találhatta
61 9 | ezt a gondolatot.~Óh, a nő előtt olyan nyitott könyv
62 10 | eldobta az egész szivart. No, de ott volt dörzsgyufával
63 10 | De becsületemre mondom!~– No, no, no, uram! Ugyan már
64 10 | becsületemre mondom!~– No, no, no, uram! Ugyan már egypár
65 10 | becsületemre mondom!~– No, no, no, uram! Ugyan már egypár
66 10 | üvegén iparkodott lehűteni.~– No, majd jobb gondolatokra
67 10 | már talán ebédeltek is? No, nem tesz semmit. Azért
68 10 | felesége, vagy a kisasszony. No, ebből nem lesz casus belli.
69 10 | ijedezik tőlük! Hogy fél tőlük! No, csak mindent kedvetekre
70 10 | uralkodni a háznál.~– Fogok!~– No, azt talán el fogja ön érni,
71 10 | fogják rá felelni, hogy: „No, hát várunk, amíg lesz.”~
72 10 | onnan a kését, s kinyitotta.~No, no, gondolá magában Konyec
73 10 | kését, s kinyitotta.~No, no, gondolá magában Konyec
74 10 | rögtöni megszüntetésére.~– No, lássa ön, kapitány úr,
75 11 | ilyen derék urakra akadok.~– No de vegyünk csak egyet –
76 11 | ábrázatjával s korom szemöldeivel.~No, még ilyen aprópénzzel csakugyan
77 13 | telegram Toulonból, Elemérről.~No, de már ez Harter úrnak
78 13 | ha nem tréfálnak-e vele.~No, ami Lemming urat illeté,
79 13 | hangon s elvörösödve.~– Ej no, nézd, hogy rám förmedtél!
80 13 | megelégedésedet kiérdemelhetni.~– No, hát majd lesz rá időd.
81 13 | himbálva magát a széken.~– No, no, papa! Ne ítélj olyan
82 13 | himbálva magát a széken.~– No, no, papa! Ne ítélj olyan keményen.
83 13 | Der Dumme hat’s Glück!”~– No, ez a te mottód. Férfinak
84 13 | nagy ínségben vannak.~– No, hát jó éjszakát!~Az úrfi
85 13 | rajta a holtnak hitt fiú.~No, itt nem úgy fogadták, mint
86 13 | papa festetett Bécsben. No, ne nevessen mindig! A papája
87 13 | hogy azt követtem el!~– No ugye?… Mit tett?~– Hát azt
88 13 | gondoljak ki számára valamit. No, hát lássuk! Micsoda kőből
89 13 | hegyét, és tervezett.~– No, egy már van – szólt, amint
90 13 | legszeretetreméltóbb kismama a világon.~– No, ne hízelkedjék most, hanem
91 13 | felkötötte Elemér nyakára.~– No, nézze, maga gézengúz, maga
92 13 | nehezteléssel fogadta az úrfit.~– No, maga szépen eljött!~– Egy
93 13 | nyújtva kezét, mondá:~– No, már nem haragszom.~
94 14 | Hogy mi megszöktünk?~– No, csak ne tessék elkeseredni!
95 14 | mondta, hogy ne ugassak! – No, tetszik tudni, ez már csak
96 14 | s verjen engemet vasra. No, de én sem voltam ám rest,
97 14 | vannak a háznál! Segítség!” No, azt kellett volna látni,
98 14 | már nőmet?~– Egy hava.~– No, s hogy halad előre?~– Igen
99 14 | túlnan legyen a ló oldalán. No, szépen köszönöm! Mikor
100 14 | legamazoniasabb gyönyöreit. No – ennyire lovak nem vagyunk.~
101 14 | egyik az, ha az ismerős nő a legutóbbi látás óta úgy
102 14 | mondá neki a leány. – No, lássuk, mit tanult.~Azzal
103 14 | elfeledte, amit tudott.~– No, énnekem az untig elég volna,
104 14 | megtanítom önt vívni.~– No, ennek igazán úgy örülök,
105 14 | szerzi? Nem az, amire egy nő büszke: nem a szépsége,
106 15 | Radák bárónőt? – Hogyne? No, hát én azt mondom önnek,
107 15 | valamit? – Úgy hiszem, igen. No, hát ez a három legelegánsabb
108 15 | osztrák törvények szerint egy nő igen kellemetlen helyzetbe
109 15 | hogy őnagysága még alszik.~No; csak fel kell hát kelteni
110 15 | hangokat, másszor mintha két nő egész haragban zihálna forró
111 15 | szenvedélyt, amilyen csak egy nő tagjait mozgathatja, akinek
112 15 | ki van fejezve, amire egy nő képes; és járta azt azzal
113 15 | veszélyre doboltak.~Ez a nő, ez a hideg arcú nő pazarolta
114 15 | Ez a nő, ez a hideg arcú nő pazarolta a csáb, a kacérság
115 15 | álarccal és melltakaróval.~– No, csak bocsássa el, ha mondom!~–
116 15 | alatt találta, s minthogy a nő rohama teljes erővel jött,
117 15 | alabástromra hullott rózsalevél.~– No lássa ön, semmi baj sincs.
118 15 | arcához szorítá engesztelve.~– No, ne haragudjék. Nem leszek
119 15 | Magyarul kardbafuttatás.~– No, azt a kardbafuttatást jól
120 15 | kedves emlékül fogadom.~– No, és a szivarokat milyeneknek
121 15 | Ne ült volna csak az a nő ott velünk szemközt!~ ~
122 15 | miért volt rossz kedve.~No, no! Mikor Angyaldy úr annak
123 15 | miért volt rossz kedve.~No, no! Mikor Angyaldy úr annak
124 15 | beperlik az asszonyságot.~– No, azt Lemming nem engedi.~–
125 15 | részletfizetésre kötelezve magát.~– No, azok hát legalább egy hónapig
126 16 | ez már szemfödele volt.~No, de még erre mind azt mondta
127 16 | könyökkel így szólhat neki: „No, lélekadta, gyere velem.
128 16 | iszik mást, csak vizet.~– No, ez hát jámbor szerzet.
129 16 | megkérni.~– Testvérül?~– No, az názárénusul van mondva;
130 16 | bárha olvasni sem tudnak.~– No, ezt a bajukat végezzék
131 16 | ha kínpadra húznák is.~– No, hát elmondom fennhangon,
132 16 | kedélyességbe a bőszült amazon.~– No, mármost mondják meg kentek,
133 16 | hebegett, hogy: „Biz igen!”~– No, hát nesze – názárénus kézfogó!~
134 18 | ablakon át akarná elszöktetni. No, ezt Ilonka felől sem tehetné.
135 18 | szabad azt megtudni, hogy a nő szíve hideg: még ha igaz
136 18 | hiszem, hogy meghalt.~– Ah! No, megálljon! Itt a hírlap,
137 18 | gyermeket nem bírja megtörni.~– No, no, kedvesem; egy férfinak
138 18 | nem bírja megtörni.~– No, no, kedvesem; egy férfinak
139 19 | átadását elhalasztottam.~– No, azt nagyon okosan tetted.
140 19 | kínálkozott-e idehaza?~– Idehaza?~– No igen, idehaza Schleswig-Holsteinban.
141 19 | asszonyt; s az amerikai nő, amíg szülői élnek, szívén
142 20 | beszélte el, amit gondolnak.~A nő önfeledt volt szenvedélyében;
143 20 | szenvedély volt kifejezve. – No, hát tanuljunk angolul.~
144 20 | verődtek indulatlázában. – No, hát értse meg! Te egy embert
145 20 | ellenséged! De az sem igaz! Nő vagy, mint én. Őrült vagy,
146 20 | jó hírnevet – mindent. No, hát küzdjünk meg érte!
147 20 | őrülete elfeledteté, hogy nő, elfeledteté, hogy ember.~–
148 20 | én öllek meg „téged”!~A nő elégülten mondá:~– Tehát
149 20 | mégis kényszerítettelek!~No, hát rajta!~Az úgyis hallatlan
150 20 | hallatlan az Óvilágban, hogy két nő vívjon meg egy férfi miatt.
151 21 | adókötelesnél, ami hibás volt? No, feleljen ön erre! Gondoljon
152 21 | ott éppen jelen volt.~– No, no, no! Az a gabona nem
153 21 | éppen jelen volt.~– No, no, no! Az a gabona nem volt
154 21 | éppen jelen volt.~– No, no, no! Az a gabona nem volt a
155 22 | csak Bélteky Ferenc úr.~– No, efelől bemehetek hozá –
156 22 | bosszúsággal riadt titkárára:~– No, ugyan mit akar?~– Igen
157 22 | igen nagylelkű ajánlat. No, hát legyen, én önnek ajánlatát
158 22 | ismét belépett az ajtón.~– No, mi az megint? – rivallt
159 22 | gyűrte ezt a gyenge embert.~– No, lássa ön, ifjú barátom;
160 22 | sietett belépni Angyaldy.~– No ugyan, mi az a sürgetős
161 22 | beszéd megkezdhetésére.~– No, hát halljuk, mi az a sürgetős
162 23 | elhatározá magát a leköszönésre. No, de persze „noblesse oblige”,
163 23 | jegyezvén neveik mellé. No persze, mindazon derék férfiakról
164 23 | bankártól csak kölcsön vették.~– No – igen.~– Méltóságod szíves
165 23 | ajkát foga közé szorítá.~– No igen. Miután én hivatalt
166 23 | arculverése volna-e, ha egy nő azalatt, míg férje fogva
167 24 | Arnstein és Eskelesnek? No, hát az megbukott tegnap;
168 24 | hogy eljött fizetni. Nemde? No hát, ha áll az alku: a kis
169 24 | röviden „Filli”-nek hívjuk. No, majd meglássa kegyed, Ilonka
170 24 | mondja a másiknak, hogy no, most jön valami jó. Ilonka
171 24 | hogy mi jön egymás után. No, most vigyázzon ide, mert
172 24 | travesztálva fogadták Ilonkát.~– No, hát mit mondtam önnek? –
173 24 | míg lélekzetem elhagy.~– No, az volna csak még ránk
174 24 | óra hosszat mindenkinek.~– No, az dicső lesz! Ezeren tudakozódnak
175 24 | mondani, hogy kegyed angol nő; magyar honfitársai nem
176 25 | póniját. Íme, ez az ismeretlen nő, a bohóc és a „Filosof”
177 26 | egy harapás kenyeret.~– No, már hogyan?~– Úgy, hogy
178 27 | egy csészében meggyújtá.~– No, hát beszéljünk városi mendemondákról! –
179 27 | egy halott arca volna.~– No, hát mi hír a városban?~–
180 27 | csinálok neked.~– Kérlek. No, s hogy hívják azt a magyar
181 27 | Ártatlan dolgok? – szólt a nő, s tekintete menádi kifejezést
182 28 | mondja neki: „Ez fű, ez fa.” No, mondd utánam: „fű…fa.”~
183 28 | az a jobb, másikkal! Úgy! No, még egyet! Itthon vagyunk!”~
184 28 | veranda végén ül a fiatal nő. Arca nagyon megváltozott,
185 28 | mely szótlanul is rávall a nő végtelen boldogságára.~Dolgozóasztalkáján
186 28 | emléke.~– Mit dolgozol?~A nő nem felel; jól illik arcának
187 29 | kapitányt, azt nem ismerem.” No, hát én azt is ismerem:
|