Fezejet

1501 7  |               közepébe szúrva.~– Hívják ki a nagyasszonyt!~Világosiné
1502 7  |                 ámbitusra.~– Mi baj?~– Itt a cuspájz! – szólt a kocsis,
1503 7  |                     Itt a cuspájz! – szólt a kocsis, s letevé eléje a
1504 7  |                   a kocsis, s letevé eléje a malomkőasztalra a tálat,
1505 7  |                    eléje a malomkőasztalra a tálat, a pipa akkor is a
1506 7  |                   malomkőasztalra a tálat, a pipa akkor is a szájából
1507 7  |                   a tálat, a pipa akkor is a szájából meredt előre.~Hasonlóul
1508 7  |                 előre.~Hasonlóul cselekvék a béres is, fején tartva kalapját
1509 7  |              tartva kalapját haragosan.~És a juhász hasonlóképpen, ki
1510 7  |          hasonlóképpen, ki azután egyúttal a magyarázatát is előadó e
1511 7  |                    jelenetnek; odamutatván a tál közepén szégyenkedő
1512 7  |                 darab csontra.~– Hát ennek a sertvésnek csak oldalbordája
1513 7  |                    tódító ki az öregbéres.~A kocsis nem szólt semmit,
1514 7  |                  semmit, csak káromkodott.~A kérdéses maradványai egy
1515 7  |             kérdéses maradványai egy magát a közjóért feláldozott sertésnek
1516 7  |                 hasonló őslényi gerinceket a múzeumba szokás relegálni.~
1517 7  |                 relegálni.~Hanem hát erről a nagyasszony nem tehetett,
1518 7  |       izomrostanyag-burkolataikkal adta ki a szakácsnőnek, s nem utasította
1519 7  |           utasította azt, hogy e csontokat a tudós doktor urak számára
1520 7  |              számára ily módon preparálja.~A szegény nagyvárosi delnő,
1521 7  |               férficseléd egyszerre, s még a negyedik, a pofók Marci
1522 7  |               egyszerre, s még a negyedik, a pofók Marci is odasertenkedett
1523 7  |                   Marci is odasertenkedett a folyosó oszlopa mellé mint
1524 7  |              világosan az ő javára történt a csődtömeg elsikkasztása;
1525 7  |               elsikkasztása; de ő már csak a vigyorgó pofáját s a paszulyos
1526 7  |                  csak a vigyorgó pofáját s a paszulyos tálat merte kidugni
1527 7  |                  ilyenkor, ha egy úr volna a háznál, de a jámbor Világosi
1528 7  |                  egy úr volna a háznál, de a jámbor Világosi nem az.
1529 7  |              Világosi nem az. Ő jobban fél a cselédeitől, mint azok őtőle,
1530 7  |                  udvaron, még beljebb megy a házba, hogy ne hallja.~Annyit
1531 7  |                hallja.~Annyit mert rebegni a szorongatott nő, hogy hiszen
1532 7  |                   húst, ahogy illik; erről a szakácsnének kell valamit
1533 7  |                  csak ez kellett még, hogy a zivatar tökéletes felhőszakadássá
1534 7  |           tökéletes felhőszakadássá váljék a feje fölött!~Böske csak
1535 7  |                    róla van szó, odaugrott a tűzhelytől, megvetette a
1536 7  |                   a tűzhelytől, megvetette a lábát a konyhaküszöbben,
1537 7  |             tűzhelytől, megvetette a lábát a konyhaküszöbben, s rágyújtott
1538 7  |              konyhaküszöbben, s rágyújtott a maga tehetsége szerint.
1539 7  |                   el valamit? Én ettem meg a cselédek húsát mind, ugye?
1540 7  |             hússzor egy délelőtt belenézni a tűzhelyen a fazekakba? Aztán
1541 7  |             délelőtt belenézni a tűzhelyen a fazekakba? Aztán mégis a
1542 7  |                   a fazekakba? Aztán mégis a szakácsnő a tolvaj? Én vagyok
1543 7  |                    Aztán mégis a szakácsnő a tolvaj? Én vagyok tolvaj?
1544 7  |                   mindjárt keresztülmegyek a lelkén! Keresztül megyek
1545 7  |                   lelkén! Keresztül megyek a…~De már azt nem mondhatta
1546 7  |                  még keresztül, mert abban a percben úgy ragadta meg
1547 7  |                    úgy röpíté keresztül az a valaki a konyhaajtóból az
1548 7  |               röpíté keresztül az a valaki a konyhaajtóból az ámbitusra
1549 7  |             jószántából, s addig ment, míg a sarkaival megakadt az esővízfogó
1550 7  |              fölött az esővíz hullámai.~Az a valaki pedig nem volt más,
1551 7  |                   pedig nem volt más, mint a kisasszony.~Amint behallatszott
1552 7  |            kisasszony.~Amint behallatszott a szobába az otromba lárma,
1553 7  |                 Nem lehetett ám ráismerni.~A szemei forogtak, arca égett,
1554 7  |            szemöldökei össze voltak húzva, a haja göndören repkedett
1555 7  |         összeszorított fogsort láttatva és a két keze pofozásra görbült
1556 7  |           pofozásra görbült ujjakkal, mint a vadmacskánál.~Rettenetes
1557 7  |        vadmacskánál.~Rettenetes szép volt.~A három férfi úgy megijedt
1558 7  |                    férfi úgy megijedt erre a jelenetre, hogy mindegyikbe
1559 7  |                    mindegyikbe belefagyott a bátorság.~– Hát a te kalapod
1560 7  |              belefagyott a bátorság.~– Hát a te kalapod hol van, mikor
1561 7  |                 anyámmal beszélsz? – szólt a kisasszony a hozzá legközelebb
1562 7  |             beszélsz? – szólt a kisasszony a hozzá legközelebb álló öregbéreshez.
1563 7  |                 ideje megmondani, hogy hol a kalapja, mert abban a percben
1564 7  |                  hol a kalapja, mert abban a percben úgy kirepült a kalap
1565 7  |               abban a percben úgy kirepült a kalap a fejéből, fogy a
1566 7  |               percben úgy kirepült a kalap a fejéből, fogy a kútágas
1567 7  |                    a kalap a fejéből, fogy a kútágas tetején szállt le.~–
1568 7  |                tetején szállt le.~– Hát ez a pipa mi? – szólt a kisasszony
1569 7  |                  Hát ez a pipa mi? – szólt a kisasszony a kocsisnak,
1570 7  |                   mi? – szólt a kisasszony a kocsisnak, csakhogy már
1571 7  |           kocsisnak, csakhogy már akkor az a pipa sem volt pipa, mert
1572 7  |                   pipa sem volt pipa, mert a kocsis szájából kirántva,
1573 7  |                    kirántva, úgy csapatott a téglához, hogy ezermilliom
1574 7  |              darabra szakadt.~De már ekkor a juhász nem várta, hogy rákerüljön
1575 7  |                 nem várta, hogy rákerüljön a sor, hanem iramodott, amerre
1576 7  |                  Marcival úgy csapta össze a homlokát, hogy majd kicserélték
1577 7  |                    ámbitus szegélyére, ezt a buzdító utasítást küldé
1578 7  |              buzdító utasítást küldé utána a megfutamlott hadnak.~– Ha
1579 7  |                    botot, s úgy összetöröm a hátán, hogy megemleget róla!
1580 7  |                 főzhet. Akinek nem tetszik a szegődés, itt az újév: mehet!~
1581 7  |              azalatt Böske is kikecmelgett a szapulóteknőből, s mint
1582 7  |                    egykor Nurredin szultán a kád vízből felmerülve, egészen
1583 7  |                  is elfelejtett.~Ez nem az a világ, amelyet ő itt hagyott.
1584 7  |                   ő itt hagyott. Ez nem az a kisasszony, aki őt harisnyát
1585 7  |                       Te pedig eltakarodol a háztól rögtön! – kiálta
1586 7  |                   egyszer lépni, kikaparom a szemedet, kitépem a nyelvedet,
1587 7  |              kikaparom a szemedet, kitépem a nyelvedet, összetörlek,
1588 7  |           nyelvedet, összetörlek, mint ezt a darab fát. (Az a darab fa
1589 7  |                  mint ezt a darab fát. (Az a darab fa pedig a kocsis
1590 7  |                  fát. (Az a darab fa pedig a kocsis pipaszára volt, ami
1591 7  |                 kocsis pipaszára volt, ami a kezében maradt.)~Böske valamit
1592 7  |                  azt is látta, hogy ha már a többiek elmenekültek a csatatérről,
1593 7  |                 már a többiek elmenekültek a csatatérről, neki sem lesz
1594 7  |               tanácsos tovább ott maradni. A kisasszony nagyon nézegetett
1595 7  |               kisasszony nagyon nézegetett a cirokseprű után, ami a szögletbe
1596 7  |          nézegetett a cirokseprű után, ami a szögletbe volt támasztva.
1597 7  |               ügyelve, hogy nem ütik-e már a búbját azzal a cirokseprűvel.~
1598 7  |                  ütik-e már a búbját azzal a cirokseprűvel.~Bizony Marci
1599 7  |          segítségére siessen. Az felhasalt a kazal tetejére, onnan nézve
1600 7  |                kazal tetejére, onnan nézve a végkimenetelt.~Azután Ilonka
1601 7  |                 bevonta magával édesanyját a folyosóról.~Világosiné zokogott.
1602 7  |                    Hogy hát mégis van „úr” a háznál.~– Igen, de nincs
1603 7  |             észrevételt Világosi tette, ki a szobaajtóból csendes nézője
1604 7  |                  nézője volt e jelenetnek. A szakácsnét még sem kellett
1605 7  |                    félj, apám – ellátom én a konyhát magam. Nem kell
1606 7  |             konyhakötényt kötött, nekiállt a rántásnak, s olyan hamar
1607 7  |                 tőle, hogy de hát ki fogja a szennyes tányérokat elmosogatni:
1608 7  |                     úr” is, „jó cseléd” is a háznál.~Csak azon aggódott
1609 7  |                     hogy az ilyen bánásért a cselédek bosszút fognak
1610 7  |                   bosszút fognak állni; az a juhász már egy gazdáját
1611 7  |                  biztatá atyját Ilonka.~Az a „mink” pedig senki sem lehetett
1612 7  |                    mentéjét, zsebébe dugta a kétcsövű pisztolyt, s elindult
1613 7  |                    udvart és szérűskertet; a kutyáknak kenyeret adott;
1614 7  |                  kutyáknak kenyeret adott; a kaput becsukatta; benézett
1615 7  |                  aljazóval? Nem pipáznak-e a széna között? Benyitott
1616 7  |                    széna között? Benyitott a cselédházakba, hogy a tüzet
1617 7  |            Benyitott a cselédházakba, hogy a tüzet eloltották-e a tűzhelyeken?
1618 7  |                  hogy a tüzet eloltották-e a tűzhelyeken? Otthon van-e
1619 7  |                   sem ijedt meg. Leültette a folyosón, hozott neki kenyeret,
1620 7  |                    Egyszer jó télen, mikor a házőrző ebek nagy vonítására
1621 7  |                  meg az udvaron, mely elől a házi ebek mind az ajtó mögé
1622 7  |               Takarodol innen! – kiáltá rá a nagy ebre, s meghajigálta
1623 7  |                   el az udvarról, átszökve a magas sárfalon. Csak másnap
1624 7  |                 másnap hallotta meg Ilonka a juhásztól, hogy az az idegen
1625 7  |                   farkas volt. Megtiltotta a cselédeknek, hogy ezt szüleinek
1626 7  |               éjjel az udvarra. Pedig hisz a farkasnak is tudnia kell
1627 7  |                   volt mindnyájukra nézve. A cselédek az napságtól fogva
1628 7  |                  ki lettek volna cserélve. A lusta dologhoz látott, a
1629 7  |                   A lusta dologhoz látott, a részeges vigyázott a száján
1630 7  |               látott, a részeges vigyázott a száján bemenőre, a káromkodó
1631 7  |               vigyázott a száján bemenőre, a káromkodó a száján kijövőre;
1632 7  |               száján bemenőre, a káromkodó a száján kijövőre; sőt még
1633 7  |                 hogy Pista kocsis elhagyta a széna körüli dohányzást,
1634 7  |                   körüli dohányzást, mióta a kisasszony azt ígérte neki,
1635 7  |                    ha még egyszer meglátja a boglya körül pipával dolgozni,
1636 7  |                   pipával dolgozni, kilövi a szájából a pipát pisztollyal.~–
1637 7  |                dolgozni, kilövi a szájából a pipát pisztollyal.~– Mert
1638 7  |                    megtért, az Böske volt; a katasztrófa után való reggel
1639 7  |                  való reggel visszafordult a házhoz, s háttal lépvén
1640 7  |                  az ajtón így kezdé:~– Itt a hátam, Ilonka kisasszony!
1641 7  |                   ahogy senkit se szeretek a világon. Nem tudom én, miért,
1642 7  |            szavamat nem hallja se maga, se a nagyasszony; inkább ha veszekedő
1643 7  |            kedvemben leszek, majd kitöltöm a Marcin. Nem is lopok el
1644 7  |              megvallom, hogy eddig tettem; a Marciért tettem, de nem
1645 7  |                tettem, de nem lopok többet a zsiványnak egy babszemet
1646 7  |           babszemet sem. No, ne haragudjék a kisasszony! Adja ide a kezét,
1647 7  |          haragudjék a kisasszony! Adja ide a kezét, azt a szép kezét!~
1648 7  |          kisasszony! Adja ide a kezét, azt a szép kezét!~Ilonkának meglágyult
1649 7  |                kezét!~Ilonkának meglágyult a szíve. Odanyújtotta kezét
1650 7  |                 még meg is akarta csókolni a kezét. Azt pedig Ilonka
1651 7  |               engedte, s felemelte magasra a kezeit, s Böske minden erejével
1652 7  |                Nézze, még most is itt mind a tíz ujjának a helye a karomon.~
1653 7  |                  is itt mind a tíz ujjának a helye a karomon.~Biz az
1654 7  |                 mind a tíz ujjának a helye a karomon.~Biz az ott volt:
1655 7  |             karomon.~Biz az ott volt: mind a tíz ujj helye, gyönyörű
1656 7  |                  azt mondta rá, hogy az is a világ rendi.~A többi cseléd
1657 7  |                  hogy az is a világ rendi.~A többi cseléd is megmaradt
1658 7  |                   már egészen rendben megy a gazdaság; minden ember tudja,
1659 8  |                    Lemmingéket már ismerik a társaskörök.~Malvina a legtöbbször
1660 8  |             ismerik a társaskörök.~Malvina a legtöbbször emlegetett delnő.
1661 8  |           Messziről sugárzik az arcáról az a bizonyos fény, amiről a
1662 8  |                    a bizonyos fény, amiről a nők boldogságát fel lehet
1663 8  |                  fel lehet ismerni.~Míg ez a nő egy olyan férj tulajdona
1664 8  |                senki sem vette észre: akár a holdat, mikor sötét felével
1665 8  |                    hölgyarc idéz elő; mint a hold, mikor szemben áll
1666 8  |                    hold, mikor szemben áll a nappal.~De hát ki ez az
1667 8  |                    hát ki ez az új nap, ez a Lemming? Nézzünk már egyszer
1668 8  |                   és pénzüzér, ki mindjárt a növésével oly szerencsésen
1669 8  |               három hüvelykkel alul maradt a legalsó katonamértéken,
1670 8  |                  hanem külső viselete maga a divatos elegancia, s külső
1671 8  |             Columbus is fel tudta állítani a tojást; csakhogy az aztán
1672 8  |               akkor minek Lemming úrnak ez a szép asszony? Minek? Annak,
1673 8  |               egész világ beszél, aki után a férfit mindenütt emlegetik,
1674 8  |                  ennél hatályosabb reklám. A világ minden hírlapírójának
1675 8  |             csábító vállát, bársony keblét a közönségnek; hordozza fehér
1676 8  |         közönségnek; hordozza fehér nyakán a szivárvány tört darabjait
1677 8  |           általános ízléssel; fordítsa meg a mindennapi szokást; hódítson,
1678 8  |                azok mind hirdetve hirdetik a nagyvilágnak, hogy a Lemming-firma
1679 8  |              hirdetik a nagyvilágnak, hogy a Lemming-firma valami nagyszerű,
1680 8  |          rendkívüli.~És ez bizony meghozza a maga percentjeit. De még
1681 8  |               vállalatot, melynek kedvéért a Lemming-firma érdemesnek
1682 8  |             krajcárért egy fényképet, azon a fényképen vett magának egy
1683 8  |                   hírhedt férfiút, s annak a hírhedett férfiúnak az árán
1684 8  |                 férfiúnak az árán megkapta a kérdéses vállalatot.~S ilyen
1685 8  |                   aprópénz több is van még a világban.~Tehát két hónap
1686 8  |         asszonyságnak pompás szállása volt a Lipótváros legdíszesebb
1687 8  |                  annak névjegyet adott át; a komornyik bement, kijött,
1688 8  |               úrnak, hogy foglaljon helyet a svájci karszékben.~Angyaldy
1689 8  |              szükség; az asszonyság csupán a nyájas leereszkedés tónusáig
1690 8  |              rézkalitban és olajfestmények a falon. Zongora is volt ott,
1691 8  |               illusztrációval is bír, amit a törzs francia is megérthet.
1692 8  |                  szólt arra, hanem felállt a pamlagról büszkén, s csengetett.~
1693 8  |           pamlagról büszkén, s csengetett.~A komornyik belépett.~– Menjen
1694 8  |             visszaült helyére, s elkezdett a társalkodónővel valamit
1695 8  |                  úrnak – tévedésből, miket a méltóságos úr túlságos udvariasságból
1696 8  |                   műértő bírálat alá vette a papírokat, megnézte őket
1697 8  |           becsukott könyv volt, még nem is a sarkával kifelé fordítva,
1698 8  |             sarkával kifelé fordítva, hogy a címét olvashatná.~– Tisztelt
1699 8  |                   titkár úr – szólt azután a legimpertinensebb orrhangon –,
1700 8  |                 róla.~– Lemming Rudolf ezt a kétezer forintot Harter
1701 8  |                    hogy mi az illem, és mi a gavallérság. Lemming Rudolf
1702 8  |              korrektséggel tudott eljárni. A pénznem, melyben egy összeg
1703 8  |              amiket midőn Harter Nándor úr a legelső bankárnál beváltand,
1704 8  |                  beváltand, az hozzáteendi a lejárati kamatot. – Óh!
1705 8  |             mindenféle pénznemben történik a fizetés.~A titkár egészen
1706 8  |             pénznemben történik a fizetés.~A titkár egészen megzavartnak
1707 8  |                    ez az egyedüli tudomány a világon, amit ő tud és hirdet.
1708 8  |             világon, amit ő tud és hirdet. A többi mind csak képzelem:
1709 8  |               többi mind csak képzelem: ez a realitás.~Aminthogy ez a
1710 8  |                   a realitás.~Aminthogy ez a realitás át is vándorolt
1711 8  |                  ajkaihoz emelve, ott, hol a kézcsuklónál a kesztyű végződik,
1712 8  |                    ott, hol a kézcsuklónál a kesztyű végződik, s az omlatag
1713 8  |             csókolt az asszonyságnak, csak a kesztyű fölött. Jó neki
1714 8  |              fölött. Jó neki ott is.~Azzal a jelenet be volt fejezve.
1715 8  |                   jelenet be volt fejezve. A titkár úr mehetett haza.
1716 8  |                  volt fizetve.~Hanem ezért a fölvonásnak még nem volt
1717 8  |                   vége.~– Méltóságos uram! A pénzünket visszaadták! –
1718 8  |                  Elmondta, hogyan történt.~A méltóságos úr rettenetesen
1719 8  |                Most mit csináljak én ezzel a pénzzel? Kedvem volna az
1720 8  |               ötletet mondani – kínálkozék a titkár.~– Mondja ön!~– Itt
1721 8  |               célokkal foglalkoznak. Ha mi a pénzt, melyet már úgyis
1722 8  |                kiadottnak tartunk, átadnók a női egyletek egyikének Lemmingné
1723 8  |                    mint alapítványt, akkor a játszma megint a mi részünkre
1724 8  |                     akkor a játszma megint a mi részünkre volna megnyerve.
1725 8  |                 részünkre volna megnyerve. A lekötelezett mégis Lemmingné
1726 8  |              Lemmingné asszonyság volna; s a kiadás neki éppen dicsőségére
1727 8  |           visszament Lemmingék szállására.~A komornyik megint elvette
1728 8  |                 nagyon is rövid leszek. Az a másvalaki a neki visszaküldött
1729 8  |               rövid leszek. Az a másvalaki a neki visszaküldött összeget,
1730 8  |                  is beleegyeznek, óhajtaná a megnevezendő jótékony női
1731 8  |                erre csakugyan mégis nőmnek a véleményét kell előbb kikérnünk.~–
1732 8  |                előbb kikérnünk.~– Az önnek a szabadalma. Én a kérdést
1733 8  |                  Az önnek a szabadalma. Én a kérdést önhöz intéztem.~–
1734 8  |                 tessék addig mulatni magát a könyvtáramban. – Lemming
1735 8  |                 díszkönyvekből, mikben nem a szellemi tartalom, de a
1736 8  |                    a szellemi tartalom, de a metszvények száma s a bekötés
1737 8  |                   de a metszvények száma s a bekötés a drága, s ráhagyta,
1738 8  |              metszvények száma s a bekötés a drága, s ráhagyta, hogy
1739 8  |                  az.~Angyaldy rá se nézett a pompás könyvekre. A fél
1740 8  |                 nézett a pompás könyvekre. A fél óra múlva visszatérő
1741 8  |                   jövök?~Angyaldy felhúzta a vállait, meggörbíté a térdeit,
1742 8  |             felhúzta a vállait, meggörbíté a térdeit, féloldalra szegte
1743 8  |                 térdeit, féloldalra szegte a nyakát, s azt mondá:~– Nekem
1744 8  |                ügyem.~– No, hát hallja meg a választ őtőle magától.~Azzal
1745 8  |                   már lovaglóköntösbe volt a szép hölgy átöltözve. Hosszú,
1746 8  |              szívesen elfogadom.~Így szólt a titkárhoz tovalejtve:~„Agyiő!”~
1747 8  |                   látszott azt észrevenni. A felé nyújtott kézre csak
1748 8  |                    nyújtott kézre csak úgy a levegőben csókolt egyet,
1749 8  |                   sem ért ajkával, s midőn a tovasuhogó amazon a küszöbön
1750 8  |                  midőn a tovasuhogó amazon a küszöbön elejté lovaglóostorát.
1751 8  |             elnézte, hogy siet azt feladni a férj maga, ki azután, hogy
1752 8  |              Angyaldy urat is, míg Malvina a kapun kilovagol.~Lemming
1753 8  |                  Lemming úr arca ragyogott a büszkeségtől, midőn szép
1754 8  |               érezni.~Bizony semmit.~– Nem a mezőhegyesi ménesből való
1755 8  |                   lát, azt látja meg, hogy a lova almásszürke!~– Hát
1756 8  |                   szegény gyalogpolgár még a szép asszonyságot is? Tessék
1757 8  |                    is? Tessék diktálni azt a dedikációt. Lemming úr tökéletesen
1758 8  |          meggondolt, hűs vérű fiatalember.~A Lemmingnét érdeklő felajánlás
1759 8  |              Lemmingnét érdeklő felajánlás a jótékony női egylethez feltétetett,
1760 8  |                firmájának most már nemcsak a férfinem, sőt a hölgyek
1761 8  |                    nemcsak a férfinem, sőt a hölgyek igen tisztelt birodalma
1762 8  |         magasztalója leend, nem is telítve a tömérdek hírlapi elismerést,
1763 8  |                    egy olyan kincsét bírja a példátlan hűségű ragaszkodásnak,
1764 8  |                 tanácsolta, hogy menjen ki a budai hegyek közé, az ottani
1765 8  |                menjen ki. Úgyis kevés most a dolog. Elég, ha minden másodnap
1766 8  |           elvégezhet mindent. Sokat fáradt a derék ifjú, megérdemli,
1767 8  |                  Keressen magának szállást a hegyek közt.~Angyaldy aztán
1768 8  |                  keresett magának szállást a hegyek között. Nem a népes „
1769 8  |              szállást a hegyek között. Nem a népes „Zugligetben”, ahol
1770 8  |                  népes „Zugligetben”, ahol a gazdag polgárnők selyemuszállyal
1771 8  |                    az út porondját; nem is a „Vezérhalmon”, hol kintornaszó
1772 8  |                   minden feltörhető gyepet a haladó kultúra; nem is a „
1773 8  |                   a haladó kultúra; nem is a „Márton-hegyen”, hol esernyőt
1774 8  |       Márton-hegyen”, hol esernyőt von fel a nap ellen, aki árnyékban
1775 8  |             árnyékban akar pihenni; nem is a „Virányosban”, hol kocapuskások
1776 8  |                  vénasszonyok állják útját a tévedezőnek gombát kínálva;
1777 8  |             kínálva; hanem van egy kis ház a „Farkasvölgyben”, ottan.~
1778 8  |                    kevesen tudják, hol van a Farkasvölgy; a kis házat
1779 8  |                     hol van a Farkasvölgy; a kis házat még kevesebben
1780 8  |                lefelé tekintve, meglátszik a kék Dunának egy része, a
1781 8  |                   a kék Dunának egy része, a ráckevi szigettől kétfelé
1782 8  |                    osztva, és aztán messze a láthatár ködeivel összefolyó
1783 8  |                    síkon élet és élet, itt a völgyben pedig a vadon nyugalma.~
1784 8  |                 élet, itt a völgyben pedig a vadon nyugalma.~Még azt
1785 8  |                  az utat is szépen benőtte a fű, mely rajta végigvezet;
1786 8  |                 utolsó szekér nyomát, mely a tavalyi szénát innen felvontatta,
1787 8  |              felvontatta, szépen befutotta a virágos szulák. Az út mellett
1788 8  |        gyöngyvirágok csengetyűi adnak jelt a prücskök hangversenyére,
1789 8  |               prücskök hangversenyére, mik a fészkén ülő zöldikét altatják;
1790 8  |                    miket sötétebb fű képez a gyep között, pofók csipkegombák
1791 8  |                 kínálkozik dagadó pamlagul a röpke nappali pávaszemnek;
1792 8  |               röpke nappali pávaszemnek; s a virághullató bokorban rigófütty,
1793 8  |                 hangversenyez.~Itt nem jár a teljes című közönség; mert
1794 8  |                  gombostűre szúrnák.~Hanem a völgy mélyében, az útfélen
1795 8  |                    valami különc lehetett.~A ház kicsiny, csak egy szobából
1796 8  |                     istálló is lehet. Elöl a háznak messze kinyúló eresze,
1797 8  |                  nem tartott örökké. Hanem a kerítés helyét elfoglalta
1798 8  |               egyik fehér, másik testszín, a harmadik piros; egész virágerdő,
1799 8  |               piros; egész virágerdő, mely a tündérország édes illatát
1800 8  |            pimpimpárévirággal tűzködve.~Ez a lakás tetszett meg Angyaldynak.
1801 8  |                    van adva nyáron át. Még a számát is kitörülte már
1802 8  |                 annak az adókönyvből régen a regisztratúra.~Hanem magános
1803 8  |                Angyaldynak nem sok kellett a ház felszereléséhez, amihez
1804 8  |                   ebédre eljár félórányira a hegyi vendéglőbe, s vizet
1805 8  |                    az egyikből maga iszik, a másikban virágokat tart.~
1806 8  |                  zöld gallyakkal.~Hogy még a száraz bürokratáknak is
1807 8  |                   Egy szép júniusi délután a Farkasvölgy fűvel benőtt
1808 8  |                selyemfátyolát arcára kapta a szellő, de tündéri karcsú
1809 8  |                    tündéri karcsú termete, a feszes öltönytől elárult
1810 8  |                    torlasztva, ott leszáll a delnő nyergéből, s a mély
1811 8  |               leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára felszökve,
1812 8  |                mély út martjára felszökve, a szép mohos pázsiton gyalog
1813 8  |                    is keres egyebet.~Amint a kis völgyi lak elé ér, megállítja
1814 8  |                 fiatal bükk ágához, kivéve a zablát szájából, hogy legelhessen
1815 8  |            legelhessen kedvére.~Maga pedig a kis ház felé siet.~A ház
1816 8  |                 pedig a kis ház felé siet.~A ház egyetlen lakója kijön
1817 8  |                egyetlen lakója kijön eléje a pázsitos udvarra; az odasuhanó
1818 8  |                   selyemöltönyét megfogják a rózsabokrok, mintha mondanák:
1819 8  |              tovább; az pedig nem vesződik a tövisekkel, hagyja tépetni
1820 8  |                    siet félrevetni arcáról a fátyolt, mert azon keresztül
1821 8  |               fátyolt, mert azon keresztül a csók zamatja elvész.~– Itt
1822 8  |                   egész termetét, le egész a ruha szegélyéig, míg végre
1823 8  |                 ruha szegélyéig, míg végre a földre borulva előtte, átkarolja
1824 8  |             zokogva ismétli:~– „Valahára!”~A hölgy pedig felkacag magánkívül,
1825 8  |           önfeledten veti le magát melléje a sárga virágos fűbe, s karját
1826 8  |                  Azt hiszem, hogy álmodom.~A hölgy villanyos kacagása
1827 8  |             álmodva; te az én keblemen, én a tiéden. És senki sem tudja,
1828 8  |              álmodunk.~Csak az erdők, csak a bokrok, azok pedig olyan
1829 8  |                arról dall, azzal tölti meg a léget.~– Milyen szép vagy!
1830 8  |                     add sokszor vissza!~És a hölgy tudta, hogyan kell
1831 8  |              tartott fenn, ragyogó arcával a kék égbe tekintett.~– Óh,
1832 8  |                   Óh, milyen szép volna ez a világ, ha nem volna benne
1833 8  |                       De mi bosszút állunk a világon.~– Szörnyű szép
1834 8  |                    bosszú, aminek szerelem a neve.~Az ifjú édes szavakat
1835 8  |                  ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva
1836 8  |                  nem szeret?”…Ha igaza van a virágnak, akkor egy csókkal
1837 8  |                    hogy az igaz – viszonzá a hölgy egy észvesztő oldalpillantást
1838 8  |                     De hát annyira igaz-e?~A hölgy nevetett, és azt mondta
1839 8  |                   idejössz hozzám, és erre a szép zöld fára felakasztva
1840 8  |               mikor rád gondolok, és mikor a világban találkozom veled,
1841 8  |                  ördög marakodik szívemen.~A hölgy dévaj kacagása jutalmazá
1842 8  |            kitörést.~– Látod, minek tartod a szívedet otthon? Hagynád
1843 8  |                 látsz-e égni? – kiálta fel a hölgy, és most már nem nevetett,
1844 8  |                  égő csipkerózsák, mik még a napsugár elől is eltakarják. –
1845 8  |                testem, lelkem. Belerohanok a lángba, mint a lepke a mécsbe,
1846 8  |                 Belerohanok a lángba, mint a lepke a mécsbe, és nem törődöm
1847 8  |         Belerohanok a lángba, mint a lepke a mécsbe, és nem törődöm vele.~
1848 8  |                 Mit tehet arról valaki, ha a két leszakított rózsa ismét
1849 8  |                    szépen illik hajadba ez a félig nyílt rózsa – hízelgett
1850 8  |                  így tudok rád nézni, hogy a lelkem fel ne háborodjék.
1851 8  |                   soha sem tennéd azt fel. A pokolból került elő, aki
1852 8  |               pokolból került elő, aki azt a gondolatot előhozta, hogy
1853 8  |                  gondolatot előhozta, hogy a nők fejükre tegyenek valamit,
1854 8  |               mindenki olvashassa: itt van a paradicsom, hanem te ki
1855 8  |                  látni többet. Hah! Mi az?~A hölgy ijedten sikolta fel,
1856 8  |                   s mint az őz szökött fel a gyepről.~– Mi az?~– Egy
1857 8  |                      Egy kígyó jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez;
1858 8  |                jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez; ah, leroskadok…
1859 8  |                 meg?~(Most halljuk először a két keresztnevet: Tihamér,
1860 8  |                        Tudod, én úgy félek a kígyótól! Nézd, hogy reszket
1861 8  |               kígyótól! Nézd, hogy reszket a kezem. Hallgasd, hogy dobog
1862 8  |                kezem. Hallgasd, hogy dobog a szívem.~S aztán olyan jól
1863 8  |                olyan jól következett, hogy a reszkető kezet megmelengesse
1864 8  |                    megmelengesse valaki, s a dobogó szívet lecsillapítsa
1865 8  |                    szólt Tihamér felemelve a fűből a rémület tárgyát.~
1866 8  |                  Tihamér felemelve a fűből a rémület tárgyát.~Amire azután
1867 8  |                   is bizalmasan) egyszerre a legcsapongóbb nevetésbe
1868 8  |            nevetésbe tört át, s visszatért a kedve a szép természethez.~
1869 8  |                   át, s visszatért a kedve a szép természethez.~Hanem
1870 8  |                  természethez.~Hanem azért a zöld fűbe nem mert többé
1871 8  |              levéltányérkán zsenge szamóca a virányból szedve; és aztán
1872 8  |             kínálást, leült mellé, letörte a fekete kenyér felét, beleaprította
1873 8  |                  aludttejbe, s megette azt a fakanállal, mintha soha
1874 8  |                    volna.~Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve, és gyönyörködött
1875 8  |                 olyan jól ízlik!~– Hát még a pompás szamócák! Ezeket
1876 8  |                  ketté. Ahogy galamb eteti a maga párját.~Milyen zamatosak
1877 8  |               szamócák!~Azután leült mellé a nyugágyra, s karját nyaka
1878 8  |                     Ki mondta ezt neked?~– A két szemem. Olyan szép vagy,
1879 8  |                 vagy én öllek meg tégedet.~A hölgy kedélyesen felkacagott
1880 8  |                   hogyan ölsz meg? Elvágod a nyakamat, elviszed magaddal
1881 8  |                nyakamat, elviszed magaddal a fejemet, s íróasztalodra
1882 8  |                   szúrsz késsel, ide, ebbe a kebelbe, és nézni fogod,
1883 8  |                    hogy omlik ki belőle az a piros forrás? Ugyan mondd
1884 8  |                 kérdé ájtatos elbámulással a hölgy, szemei kerekre felnyíltak,
1885 8  |                 szólt, és gyorsabban, mint a villám, kikapta a papírburkot
1886 8  |                     mint a villám, kikapta a papírburkot az ifjú kezéből,
1887 8  |            papírburkot az ifjú kezéből, és a szájába tette azt.~Tihamér
1888 8  |                mikor már megtörtént, akkor a rémület torzarculatával
1889 8  |                    előtte, mint egy féreg.~A hölgy pedig kevély mosollyal
1890 8  |                  amint összeszorította azt a szájába vett papírtok felett,
1891 8  |               mikor aztán megeléglette ezt a démoni gyönyört, akkor kivette
1892 8  |                     akkor kivette szájából a mérget, és visszaadá neki.~–
1893 8  |              megbánod azt!~Tihamér sietett a könyelmű teremtésnek poharat
1894 8  |                öblítse ki száját, bár csak a külső papír érte is azt.~–
1895 8  |                  fehér lapra e sorokat írá a hölgy:~„Meguntam az életet; –
1896 8  |               Meguntam az életet; – utálom a világot; – gyűlölöm enmagamat; –
1897 8  |                egyszer meg fogsz ölni, ezt a papírszeletkét rejtsd csipkéim
1898 8  |               tudnám eltaposni, ami utánad a porban elmarad. Amihez hozzáérsz
1899 8  |                    elrejtém arcomat, mikor a paradicsom fényét nem bírták
1900 8  |                 selyemszálak között másnak a keze is dúlhat így, mint
1901 8  |                    bohó vagy te! – suttogá a hölgy, s azzal felugrott
1902 8  |               eloldózott, még eltévelyedik a paripám, s hogy megyek el
1903 8  |           bevezetem az udvarba.~– Ne tedd! A lópatkónak mély nyomai vannak;
1904 8  |               milyen eszes vagy te!~– Mint a kígyó, ugye?~Angyaldy kiment
1905 8  |               kígyó, ugye?~Angyaldy kiment a paripa felől biztosítani
1906 8  |                     Mikor visszajött azzal a tudomással, hogy nem volt
1907 8  |                   az fékéről elszabadulva: a meglepetés és ijedtség megállítá
1908 8  |             ijedtség megállítá az ajtóban.~A szép hölgy hajfürtei rövidre
1909 8  |                hevert levágva az asztalon. A nő megfosztá magát bűbájos
1910 8  |                    féltsd többet! Most már a tied, és senki másé.~– Leona!
1911 8  |                  Mit? Bosszút álltam azért a szavadért, hogy „eszes”
1912 8  |                 varázserővel bírsz, aminőt a regetündér adott pártfogoltjának;
1913 8  |             tiltanád is, meglenne. Figyelj a nyitott ablakra.~A nap lemenőben
1914 8  |                 Figyelj a nyitott ablakra.~A nap lemenőben volt már.
1915 8  |                megláthatna. Hanem állj itt a vadrózsabokor mögött, és
1916 8  |                   ameddig láthatsz. Adieu!~A hölgy kisuhant, elérte paripáját,
1917 8  |               ügető léptetéssel sietett el a kis ház előtt, könnyeden
1918 8  |                 ház előtt, könnyeden intve a vadrózsabokor felé.~Tízszer
1919 8  |                   is visszatekintett, amíg a völgyi út kanyarulatához
1920 8  |                lakhoz. Egészen odalovagolt a rózsabokorhoz. Törődött
1921 8  |                 hogy valaki megtalálja még a lópatkók nyomát!~Kedvese
1922 8  |              bizony utánanézett!~És azután a rózsabokron keresztül még
1923 8  |                egymásnak nyújták kezeiket. A tövisek összekarcolták mind
1924 8  |                tövisek összekarcolták mind a kettőt. Nem bánták azt.~
1925 8  |              mindenki meg fogja tudni, aki a hiányt észreveszi. Ez a
1926 8  |                    a hiányt észreveszi. Ez a nő helyrehozhatlanul elárulta
1927 8  |                  Mi fog történni vele?”~Ez a gondolat nem hagyta Angyaldyt.
1928 8  |                útnak indult, és sietett be a városba.~Aki találkozott
1929 8  |                     hegynek fel.~Egyenesen a színházba sietett.~Ott szokta
1930 8  |                kedvesét látni messziről. Ő a földszinten, az a páholyban.~
1931 8  |             messziről. Ő a földszinten, az a páholyban.~Mikor a földszintre
1932 8  |         földszinten, az a páholyban.~Mikor a földszintre lépett, a páholy
1933 8  |                Mikor a földszintre lépett, a páholy még üres volt. Ezen
1934 8  |                     Ezen nem csodálkozott.~A harmadik felvonás táján
1935 8  |               felvonás táján azonban nyílt a páholyajtó, s belépett rajta
1936 8  |               páholyajtó, s belépett rajta a várva várt és még valami
1937 8  |                    Angyaldy csak elbámult.~A féltett nőnek olyan szépen
1938 8  |                nőnek olyan szépen omlottak a sötét csigás hajfürtök fehér
1939 8  |                  hova ő tette.~Hanem azért a szép nő fejét senki sem
1940 8  |                 fejét senki sem találhatta a tegnapi fejtől különbözőnek.~…
1941 8  |                   Angyaldy az előadás után a színház előcsarnokában maradt,
1942 8  |                vette, hogy háttal fordulva a jobboldali lépcsőnek, többedmagával
1943 8  |             bennünket, Angyaldy úr? – szól a magas financiák embere félig
1944 8  |                 nagyságos asszonyom – szól a megintett, tért nyitva előttük,
1945 9  |                                            A rettenetes év~A második
1946 9  |                            A rettenetes év~A második tavasz nyílt már,
1947 9  |                    tavasz nyílt már, mióta a Világosi család városi foglalkozását
1948 9  |                család városi foglalkozását a mezei élettel fölcserélte.~
1949 9  |                    viszontagsága, elkezdve a tengerből kimeneküléstől
1950 9  |           tengerből kimeneküléstől egészen a vademberek falánksága általi
1951 9  |               megemésztésig.~Hogy kik ezek a vademberek, kik Robinsont
1952 9  |              Robinsont élő testtel megenni a tengeren átjönnek, azt majd
1953 9  |                tengeren átjönnek, azt majd a cikk végén elmondom. Bizony
1954 9  |               nincs, meghalunk rajta éhen.~A bérletsziget Robinsonja
1955 9  |                    gondját viszi. Atyjánál a jószándékon és takarékosságon
1956 9  |           takarékosságon kívül semmi sincs a külgazdálkodáshoz; anyja
1957 9  |                    ért hozzá, minden teher a gyermekleányra nehezedik.~
1958 9  |                minden fáradtságot; s mikor a nap végződik, oly kedéllyel
1959 9  |                    mintha kevesellte volna a napot. A szenvedély látszik
1960 9  |                  kevesellte volna a napot. A szenvedély látszik meg minden
1961 9  |                  meg minden munkáján.~S az a szenvedély magával ragad
1962 9  |                   magával ragad mindenkit.~A lusta gazdának rest a cselédje,
1963 9  |           mindenkit.~A lusta gazdának rest a cselédje, rest az igavonó
1964 9  |                     mintha mind értené azt a sok okos beszédet, amit
1965 9  |                     azon szokta körüljárni a terjedelmes gazdaságot.
1966 9  |                  míg úrnője hátára felült; a kapuban megállt vele, és
1967 9  |                    és oly okosan kikereste a füvet a virág közül, hogy
1968 9  |                   okosan kikereste a füvet a virág közül, hogy egy bimbót
1969 9  |                Mikor rekkenő nyári délután a kisasszony kilovagolt az
1970 9  |                    vele előre; ha ráhúztak a vesszővel, tréfának vette,
1971 9  |                  élt is, s letette hátáról a gazdasszonyát, mintha biztatta
1972 9  |                 fehér nyakát elégeti; s ha a kis gazdasszonyon fogott
1973 9  |                   kis gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett
1974 9  |           rábeszélés, s az is letelepedett a fűre, odahajtá eléje nyakát,
1975 9  |                    sem moccant alatta, míg a leány aludt, csak hosszú
1976 9  |              hosszú hófehér farkával verte a legyeket az alvóról. Ha
1977 9  |                   aratóknál járt, míg lova a tarlón legelészett; s ha
1978 9  |                 utánaügetett, szájába véve a földre lerakott kantárját,
1979 9  |                  fel vele; s ha közeledett a zivatar, s úrnője fenn ült
1980 9  |                  vágtatott vele haza, hogy a szél sem ért nyomába.~A
1981 9  |                    a szél sem ért nyomába.~A Csilla még a konyhába is
1982 9  |                  ért nyomába.~A Csilla még a konyhába is bejárt, s szabadalma
1983 9  |                  bejárt, s szabadalma volt a tálakat végigkeresnie: nem
1984 9  |              imponált minden állatnak. Még a kocsist is ellenőrzé, mert
1985 9  |                  neki zabot adni, megfogta a ködmene szélét, s addig
1986 9  |                  Ilonka előtt, hogy bizony a Csilla még ma nem kapott
1987 9  |                  nem kapott abrakot.~Mikor a mezőrül hazatért Ilonka,
1988 9  |            hazatért Ilonka, otthon fogadta a kis házikert. Az is tele
1989 9  |                  nem bízta azt.~És azoknak a virágoknak is volt története.~
1990 9  |                  Mióta Világosiék kijöttek a pusztára, minden hónapban
1991 9  |                   aztán Egyiptomból, végre a spanyol földről. És ezekben
1992 9  |                spanyol földről. És ezekben a levelekben sohasem volt
1993 9  |                  volt semmi írva, még csak a levélküldőnek a neve sem:
1994 9  |                   még csak a levélküldőnek a neve sem: csupán csak néhány
1995 9  |                     miknek senki sem tudta a nevét, mikről senki sem
1996 9  |                 mit gondol az magában, míg a földből piros csíráját kihajtja,
1997 9  |                    zöld levélburkai között a rejtélyes bimbó megszülemlik,
1998 9  |                   bimbó megszülemlik, amíg a bimbóból kifeslő virág lesz,
1999 9  |                kifeslő virág lesz, s midőn a virág szirmai lehullanak.~
2000 9  |               lehullanak.~Szabad volt neki a virágok gondolatait találgatni.~