Fezejet

   1 Elo|             emlékezetem összehalmozva tart az emberi szív szerepléséről
   2 Elo|               szomjat meleg vízzel oltsák, az éhséget sületlen szerekkel. –
   3 Elo|                 szerelmes pár menekült fel az apai korbács elől, s ahonnan
   4 Elo|             követték.~Segélyemre hívhatnám az etnográfiát, s elkezdve
   5 Elo|                 bizarr közönyétől, mellyel az eszkimó a vendégszeretet
   6 Elo|        végigutaztathatnám a kegyes olvasót az ellenkező oldalig, hol a
   7 Elo|                 aztán olyan népek is, mint az alibamoniak, ahol még a
   8 Elo|                  holt férjei számára, ahol az egymás után következők számára
   9 Elo|                Arraeus hamvainak sírboltja az; azon Arraeusé, ki Bithünia
  10 Elo|                   vidéket be lehetne ezzel az ezüstkoporsóval járatni,
  11 Elo|        pszichológice feltrancsírozva illik az olvasó asztalára tenni.
  12 Elo|              egyszer ennek a Dzsehángirnak az a raptusa támadt, hogy a
  13 Elo|                huszonnégy óráig uralkodjék az országán őhelyette, s amit
  14 Elo|                   azalatt parancsolni fog, az mind akképpen teljesüljön.
  15 Elo|                 okosan intézné; – és akkor az aranyakat mind újra verette,
  16 Elo|                  verette, egyik felén volt az ő feje Dzsehángiréval egyesítve,
  17 Elo|               aztán ezt a pénzt kiosztotta az ország szegényei között,
  18 Elo|              ország szegényei között, hogy az ő szerelmét örökké emlegessék.
  19 Elo|                szeme nagyon fel van nyitva az ilyen dolgokban); másik
  20 Elo|             kormánybiztosok lehettek abban az arabs országban, ha a szegények
  21 Elo|                  publikum közé kerülhettek az ő kezeiken keresztül.~Beszélhetnék
  22 Elo|                    keresztül.~Beszélhetnék az angol hercegről, ki beleszeretett
  23 Elo|         beleszeretett juhásznéjába, s mert az semmiképpen nem akart végette
  24 Elo|             rendkívüli történeteket, miket az ódon krónika elég emlékezeteseknek
  25 Elo|             dolgokat, miket észre sem vesz az ember addig, míg el nem
  26 Elo|                  tartani, hogy – ők voltak az első pályadíjnyertesek azok
  27 1  |                  niebelungi mondakör, amit az úri néphagyomány megörökíte
  28 1  |               nagyon megfizetve a tréfának az árát.~A klub tagjai régen
  29 1  |               helyeiket nem pótolta senki. Az utolsó tag, mint tudjuk,
  30 1  |                 aki 49-ben el nem hullott, az bizonyosan számos élményekről
  31 1  |            élményekről tud beszélni, miket az állambörtönök nyújtottak
  32 1  |            kényszerített hazafiaknak.~Volt az írók között is egy klub,
  33 1  |                   négyen vagyunk tízek; de az a három is tízfelé elszórva,
  34 1  |                    kedélyes szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a klub
  35 1  |            minthogy tizenhárom közül abban az évben egynek okvetlenül
  36 1  |                    ki legyen a prédikátor. Az évforduló napján azután
  37 1  |                     Isten őrizz! A klubnak az a neve, hogy: „a szerelem
  38 1  |                    oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába
  39 1  |           választmány által odaítéltetnek. Az öt év ily pályázatnál nem
  40 1  |               huzamosb idő kívántatik.~Sőt az is megtörténik, hogy aki
  41 1  |              bolondnak elismertesse magát, az utolsó nap tizenkettedik
  42 1  |                  közönséges niaiserie-ket, az unalmas boutade-okat, a
  43 1  |                   a mindennapi hóbortokat, az illetlen êtise-ket, a szentimentális
  44 1  |                 brutális dupíroztatásokat, az ügyetlen marotte-okat, s
  45 2  |                 azt is mindjárt megmondom.~Az én eszményképem egy állatsereglet
  46 2  |                    maga is állatszelídítő. Az a bűbájos szemsugár arra
  47 2  |                 maradok, s elsorolom, hogy az oroszlányai úgy sétáltak
  48 2  |               csíptetett szemüveggel, mint az igazi arszlánok; jegesmedvéi
  49 2  |               kezükbe adott puskával, mint az igazi „molodci”, s hiénái
  50 2  |                 nagy királytigris.~Ez volt az a király, aki énnekem vetélytársam
  51 2  |                   iparkodott megcsókolni – az orcátlan.~Hanem a hölgy
  52 2  |           néhányszor azt is megtette, hogy az előadás órájában a bejáró
  53 2  |                    termet, ez arc, e kebel az imádottat, hogy egyetlen
  54 2  |                  hogy egy imádott hölgynek az élete mindennap egy negyedóra
  55 2  |             pókfonálon függjön, amelyiknek az egyik vége egy tigrisnek
  56 2  |                    bántott; engem üldözött az a gondolat, hogy mit enyeleg
  57 2  |                 gondolat, hogy mit enyeleg az én kedvesem – egy idegennel.~
  58 2  |                    pírja lepte el arcomat. Az a fenevad boldogabb, mint
  59 2  |                    végignéztem. Ott voltam az előadáson, ha hó esett,
  60 2  |                lehetett vele szót váltani, az ő veszélyeztetése nélkül.~–
  61 2  |              veszedelmes?~– Önre nézve nem az.~– Ön nem tépne szét engem,
  62 2  |             legnagyobb művészet a világon. Az eleven halállal játszani!
  63 2  |                  amit ez a vadállat hörög, az én tapsom. Aztán ez nekem
  64 2  |              legnaivabb készséggel, melyet az ős természet olt az asszonyokba,
  65 2  |                 melyet az ős természet olt az asszonyokba, kidugta felém
  66 2  |                 egyik kezét.”~Én megfogtam az elém nyújtott kéz csuklóját;
  67 2  |                    oly szép fehér kéz volt az, oly hajlékony, mint egy
  68 2  |             hattyúnak, s órámon számláltam az érütését. Valóban százhúszat
  69 2  |                    Valóban százhúszat vert az egy perc alatt.~– Lássa
  70 2  |               gyönge legyintést adott neki az arcára, s azzal eltávozott
  71 2  |                   ha merte volna; de nekem az igaz, hogy hozzáférnem sem
  72 2  |                  hozzáférnem sem lehetett. Az apja jobban őrizet alatt
  73 2  |                 Párszor bele akartam kötni az ismeretségbe, de a vén oroszlánszelídítő
  74 2  |           válaszokat kaptam a leánytól is. Az állatszínpadon beszélhettem
  75 2  |                 tájékára sem megyek többet az egész állatgyűjteménynek.
  76 2  |                  városban fel volt állítva az állatsereglet deszkabódéja,
  77 2  |                ellenében; de tekintsük úgy az egészet, mint egy mulattató
  78 2  |                    egy mulattató látványt. Az ember megszokhatja a balettot,
  79 2  |                   megszokhatja a balettot, az operát, de azért nem szükséges
  80 2  |        tanulmányozását, igazán megérdemli: az állatok pszichológiája,
  81 2  |                    állatok pszichológiája, az akklimatació és dresszúra
  82 2  |                   méltók a kontemplációra; az egész leány azzal a tigrissel
  83 2  |                  én azt magamnak; de amint az óra ütött, amint a kalit
  84 2  |                 mozdítva helyemből megint; az a hústömeg, mely az egy
  85 2  |                megint; az a hústömeg, mely az egy forint beléptidíjt megfizette,
  86 2  |                 ott állt a karzatnak dőlve az én ruhámban, hanem a lelkem
  87 2  |              görögtüzében. E vakmerő játék az eleven halállal, e tündéri
  88 2  |              tropikusáig benyargalta velem az egész világot.~Egy napon
  89 2  |             nyelven beszéltünk, azt hitte: az is az előadáshoz tartozik,
  90 2  |               beszéltünk, azt hitte: az is az előadáshoz tartozik, s el
  91 2  |                  művészetétől; hagyjon fel az egész állatsereglettel.~
  92 2  |               egyszer mondtam azt neki, de az még atyja életében volt.
  93 2  |                kegyed e rémes életpályát – az én kedvemért.” A leány megszorító
  94 2  |               Elhitettem magammal, hogy ez az egész nem egyéb komédiásbüszkeségnél.
  95 2  |              bálványnak felállítja, legyen az színpad vagy tigriskalitka:
  96 2  |           mutatvány ideje előtt ott voltam az állatseregletben. A majmokkal
  97 2  |              tökéletes lehetne a világ, ha az alkotás műve megmaradt volna
  98 2  |                   képe volna, mint ezeknek az okos állatoknak, akkor eggyel
  99 2  |            majomstúdiumaimat félbeszakítá. Az előadás kezdődött. Elébb
 100 2  |                   gyakorolta barbarizmusát az apróbb tehetségű barmokon;
 101 2  |                   elő. Hiszen gyászolt. De az mégis olyan különös volt,
 102 2  |          szokottnál, s szemeiben hiányzott az a megverő igézet, ami máskor
 103 2  |                   világ általános színére; az is meglehet, hogy hetek
 104 2  |               dörgő ordítást hallatá, mely az állatoknál a támadást jelenti.
 105 2  |              jobban, mint én magam.~Óh! Ez az ütés engemet is ért. Engemet
 106 2  |                    hogy adja fel fogaival. Az állatkirály engedelmeskedett,
 107 2  |               barátom; régi ismerős szolga az állatseregletnél, az ajtónyitást
 108 2  |                szolga az állatseregletnél, az ajtónyitást lesve.~– Jó
 109 2  |                  Én hadd nyissam ki előtte az ajtót. Hiszen ismersz.~Az
 110 2  |                  az ajtót. Hiszen ismersz.~Az öreg értően hunyorított
 111 2  |                   szemével, sokszor látott az utóbbi időben úrnőjénél;
 112 2  |                  itt ez a kis kerek nyílás az ajtón arra való, hogy ezen
 113 2  |                egyszerre sebesen tárja fel az ajtót, s aztán, amint ő
 114 2  |                   hanem csapja be hirtelen az ajtót, s tolja eléje a reteszt,
 115 2  |              szinte kijön utána; no iszen, az lenne aztán szép mulatság
 116 2  |            publikumnak; azonban biztosítám az öreget, hogy eszem ágában
 117 2  |                   louis d’or felvilágosítá az öreget, hogy egészen okos
 118 2  |                    egészen okos dolog lesz az; azzal otthagyott. Gondolta:
 119 2  |                   maradtam, bepillantottam az őrnyíláson. Karolin abban
 120 2  |               valakit a néző sereg között.~Az a valaki itt van.~Én nem
 121 2  |            Meguntam-e saját életemet? Vagy az övét akarom elvenni? Imádásom
 122 2  |                 világ előtt? – Kinyitottam az ajtót, s beléptem a tigris
 123 2  |                  pillanatra emlékezem még.~Az egyik pillanat az volt,
 124 2  |           emlékezem még.~Az egyik pillanat az volt, midőn a tigris meglátva
 125 2  |                   földre; a másik pillanat az volt, midőn Karolin az újra
 126 2  |            pillanat az volt, midőn Karolin az újra nekem rohanó vadállat
 127 2  |              vadállat. Velem történt volna az, ha ő mentségemre nem siet.~      ~
 128 2  |                     Amint lábra állhattam, az volt a legelső, hogy törvény
 129 2  |                   merényletet követtem el; az fizettetett velem, nem tudom,
 130 2  |                    rajtam megvenni, amiért az állatszelídítés klenódiumától
 131 2  |                klenódiumától megfosztottam az intézetet.~Ahhoz elmentem
 132 2  |                  egynehány ezer frankom, s az a két szép varázsragyogású
 133 2  |                 Lássuk, ki vitatja el tőle az elsőbbséget.~
 134 3  |                 vonásokban madonna volt is az arc: kifejezéseiben inkább
 135 3  |                   a saragossai leány volt, az orléans-i szűz; a szemekben
 136 3  |                    nem földi tárgya van, s az ajkakon a jelleg, mely boldogságot
 137 3  |                    tegyen ki többet belőle az utcai kirakatba.~– Kinek
 138 3  |                   utcai kirakatba.~– Kinek az arcképe ez?~Nem tudta megmondani.
 139 3  |                   a fényképészhez:~– Kinek az arcképe ez?~Az sem tudta.
 140 3  |                       Kinek az arcképe ez?~Az sem tudta. A mintát Bécsből
 141 3  |             Felkerestem a műárust:~– Kinek az arcképe ez?~A műárus elmosolyodott
 142 3  |               mosolygott, s azt felelte:~– Az nehezen fog menni, uram,
 143 3  |                 műáruson volt ezután a sor az elbámulásra, midőn ahelyett,
 144 3  |                     akármit csinálok, csak az ötven krajcárt fizessem
 145 3  |                   a fényképért, mert annyi az ára.~Ettől fogva elkezdtem
 146 3  |                    futni.~Futottam nemcsak az utcán, a föld minden utazásképes
 147 3  |             Legelőször is tehát elfutottam az olaszok iránti szimpátiáimtól;
 148 3  |                   Croccót imádom; bemegyek az ostromlott várba, ha vérben
 149 3  |                  rajtam annyira megtörtént az, hogy ha akarnám, se tagadhatnék
 150 3  |                   szerencsésen jutottam el az olasz partokra, hogy a zivatar
 151 3  |              bennünket egy sziklához, s én az övembe rejtett váltóimon
 152 3  |                tárgyakból.~No, de legalább az a hasznom volt a hajótörésből,
 153 3  |           legitimista szabadcsapatok, amik az ostromolt Gaeta felszabadítására
 154 3  |           ostromolt Gaeta felszabadítására az Abruzzókba betörendők voltak.~
 155 3  |                néhány párizsi ismerősömet, az ottani jeunesse dorée-ból,
 156 3  |                karjainkba a meztelen bőrre az ő nevének előbetűjét a királyi
 157 3  |            előbetűjét a királyi koronával; az olaszok nagyon értenek ehhez.
 158 3  |                  valami piros festékkel, s az holtig ott marad.~Én elmondtam
 159 3  |                   kevés öltöny takarta, és az is ritka összefüggésben
 160 3  |                fickók. De ki néz ilyesmire az igaz ügy bajnokainál? Elővigyázatból
 161 3  |                aminek valószínűleg a klíma az oka Olaszországban; annálfogva
 162 3  |                megkétszereződik, míg végre az ellenségé fölé kerül.~Vettem
 163 3  |                  lehet sajátítani. Elég is az!~Lőni, vívni a magam részéről
 164 3  |                 aztán mikor a csatába megy az ember, fölteszi az ellenségről,
 165 3  |                    megy az ember, fölteszi az ellenségről, hogy az mindezekhez
 166 3  |              fölteszi az ellenségről, hogy az mindezekhez nem ért. Ez
 167 3  |              mindezekhez nem ért. Ez szüli az önbizalmat.~Csapatomnak
 168 3  |                    hogy én kis csapatommal az igaz ügyért szándékozom
 169 3  |                   volna előre berohanni, s az orrunk elől a zsákmány javát
 170 3  |                  jöttem ide rabolni, hanem az igaz ügyért küzdeni.~A vezér
 171 3  |              összegek nélkülözésére, miket az igaz ügy bajnokai jobb célokra
 172 3  |               korábban jött halandókkal, s az én egész szállásmesterségem
 173 3  |                   pirítjuk a fogainkat: én az éj sötétében, az esőben,
 174 3  |             fogainkat: én az éj sötétében, az esőben, az ismeretes szakadékokon
 175 3  |                   éj sötétében, az esőben, az ismeretes szakadékokon keresztül
 176 3  |                    keresztül bevezetem önt az ígéret földére, s aztán
 177 3  |                  Hiszen nem Rossolino Pilo az, hanem Crocco, a fülmetsző.
 178 3  |               Wisemannak nevezné el magát; az a név ezen a tájon igen
 179 3  |              vagyunk, capitano – biztosíta az olasz. – Minket csak a szent
 180 3  |             ajkához érintette volna. Pedig az áldást hoz, signore capitano;
 181 3  |              áldást hoz, signore capitano; az megóv a golyóktól, az árulástól,
 182 3  |            capitano; az megóv a golyóktól, az árulástól, a kémektől és
 183 3  |                  akadnak szemtelenek, akik az ő nevét is felveszik; de
 184 3  |            felveszik; de én majd ráismerek az én emberemre. Sőt megeshetik
 185 3  |                  emberemre. Sőt megeshetik az is, hogy egyszer valami
 186 3  |                 Hisz egész lelkem tele van az ő képével. Én tehát egészen
 187 3  |                   valamennyit.~Ellenségre, az igaz, hogy ez idő alatt
 188 3  |                    is volt valószínű, hogy az ellenségnek valami különös
 189 3  |                   kedve támadjon ugyanazon az úton velünk szemközt sétautat
 190 3  |                 volt, s először indul neki az ismeretlennek.~Ki ez az
 191 3  |                    az ismeretlennek.~Ki ez az ismeretlen?~Talán a repkedő
 192 3  |                     Talán a repkedő golyó? Az igaz, hogy ezzel is kell
 193 3  |                   idő, míg megbarátkozunk. Az első füttyentés olyan rémületes,
 194 3  |                     úgy zeng, zizeg, nincs az a kísértetes akkord, mely
 195 3  |                    tudná fejezni. És mikor az ember a legelsőt megkapja,
 196 3  |                felszentelte! Olyan, mintha az ember az egyik életből a
 197 3  |                     Olyan, mintha az ember az egyik életből a másikba
 198 3  |                lépne át teljes öntudattal. Az egy nagy, egy ünnepélyes
 199 3  |               ünnepélyes pillanat: hasonló az oltár előtti esküvőhöz.
 200 3  |                   második golyónál nincsen az, s mikor az ütközet hevében
 201 3  |               golyónál nincsen az, s mikor az ütközet hevében egész darázsraja
 202 3  |                eltöltött. A legelső csípés az embernek a nyakán.~Egy megnevezhetetlen,
 203 3  |                 Egy borzadalmas megalázója az emberi nemnek, egy mikroszkopikus
 204 3  |                 egyenrangú kollégájává.~Ez az első próbája a hadjáratnak,
 205 3  |               helyzet attributumának veszi az ember, s egészen normális
 206 3  |                  de én sohasem békültem ki az átkozott helyzettel, s a
 207 3  |                heverve bajtársaim mellett, az imádott képet invokáltam: „
 208 3  |              népség mind elszaladt előlünk az erdőbe, a pap is; olyan
 209 3  |                   nevezik diverziónak, ami az ellenséget szintén megfelelő
 210 3  |                       De én nem jöttem ide az ellenséggel menüettet járni.
 211 3  |                   holnap mindjárt belevisz az ellenség kellő közepébe.~
 212 3  |              keresztülvonultunk, mindenütt az olasz trikolor lobogott
 213 3  |                  hogy mind a patakot, mind az utat befedte; a patak a
 214 3  |                    patak a kerekei között, az út a kapui alatt vitt keresztül.~
 215 3  |                    Capitano! – mondá ekkor az én Trivulzióm. – Mi itt
 216 3  |            szállásra, ahol megpihenhetünk. Az öreg molnár legjobb hívünk
 217 3  |                Alkalmasint a fiatalasszony az oka, akit a fia hozott a
 218 3  |                  házhoz a Romagnából. Ezek az asszonyszemélyek mind exaltadók
 219 3  |                   küldte a malomhoz, azzal az izenettel, hogy Fra Trivulzio
 220 3  |               forró vízzel nyakon öntötte.~Az ordítva jött vissza, s válasz
 221 3  |                   vissza, s válasz fejében az égés hólyagait mutatta felgyűrt
 222 3  |                  élére állva, nekiindultam az ellenséges malomnak.~Midőn
 223 3  |                Ugyanaz a fiatal fickó, kit az imént leforráztak, kapta
 224 3  |                     s arra ő összeroskadt.~Az én csapatom e két lövésre
 225 3  |                   itt maradunk?~– Bevárjuk az éjt, s akkor majd meglátja
 226 3  |                 pedig különvált közülök, s az erdőben szótlanul eltűnt.~
 227 3  |                    néma duzzogásban töltve az időt.~Éjfél előtt egy órával
 228 3  |                  sudarával messzire ellövi az égő cipruskévét! Ezek hullanak
 229 3  |              hullanak onnan a magasból alá az ostromolt malom felé.~A
 230 3  |            izgalmat adott; sajátos új neme az ostromnak. Vagy tán azért
 231 3  |                   mert nagyon is régi. Még az etruriai hadviselésből való.~
 232 3  |               etruriai hadviselésből való.~Az égő röpkék sűrűen hullottak
 233 3  |                  lőttek ránk többé vissza. Az ostrom könnyű munka volt.
 234 3  |              malomlakók el voltak foglalva az oltással, s mi sértetlenül
 235 3  |                    vad ordítással rohantak az udvarra.~A harc mámora magamat
 236 3  |            tekintettel nézett le felénk és az alant fellobogó tűztengerre.~–
 237 3  |                   tűzfalon, s mikor elérte az asszonyt, akkor megragadta
 238 3  |             karjánál fogva, s letaszította az alant ropogó tűzbe.~De a
 239 3  |               előttem. Elővontam keblemből az arcképet, mely engem idáig
 240 3  |             vigaszt, hisz ez a borzalom is az ő megmentésére történt.
 241 3  |                vergődő halálarc szemeim és az arckép közé tolakodott,
 242 3  |                   mi jobban értjük. Nálunk az asszonynép csak olyan ellenség,
 243 3  |                 férfi. Ha ön a háta mögött az asszonyoknak kegyelmet oszt:
 244 3  |                előttünk járni. Ha felőlünk az a hír terjed, hogy kegyelmes,
 245 3  |              fizettek, csak menjünk odább.~Az utolsó faluban, hol tizennegyedik
 246 3  |                  betűkkel a szöveg között.~Az egyik kiáltvány a piemonti
 247 3  |               közel voltunk Gaetához, hogy az ostromzároló piemontiak
 248 3  |                rész mindig portyázni járt.~Az utolsó napon összehívtam
 249 3  |                megkísértjük keresztültörni az ellenség ostromzárlatán,
 250 3  |             ostromzárlatán, s hírt viszünk az ostromlottaknak, hogy a
 251 3  |                     Ki vállalkozik a várba az ellenségen át beszökni?~
 252 3  |            várfokról.~Tehát itt vagyok már az ő közelében, csak egy rövid
 253 3  |             meghalhassak!”~Alig vártam azt az éjfélt, azt a jeladást.~
 254 3  |                 gyors menettel indítám meg az ellenséges ostromzárlat
 255 3  |                 felé. Őrült merészség volt az, de csaknem sikerült. A
 256 3  |                    át; én összeroskadok, s az én harcosaim amint elesni
 257 3  |                  szobában találtam magamat az ágyon fekve. A szobát két
 258 3  |                akit én nem ismertem. Hanem az ágyam fejénél guggoló alakban
 259 3  |                   jobban verekedtünk, mint az ön mihaszna fickói, s éppen
 260 3  |                   De ne hányja-vesse magát az ágyon, signore, mert kötelékei
 261 3  |                      Ne búsuljon, signore! Az orvosnak megmondtam, hogy
 262 3  |                  célnál voltam. Itt voltam az ő közelében. Meglehet, hogy
 263 3  |                királynéról?~– Óh, signore, az egy hősnő. Már kétszer volt
 264 3  |              vannak. Mondhatom, hogy önnek az esete különösen érdekelte
 265 3  |                  ápolom.~Keblembe nyúltam. Az arckép ott volt. Azt nem
 266 3  |                    félig megőszült fejjel, az igaz; de mégis célnál voltam.
 267 3  |           sorsukkal meg legyenek elégedve. Az volt a szó, hogy a királyné
 268 3  |                  okvetlenül ébresszen fel.~Az az elalvás pedig nagyon
 269 3  |               okvetlenül ébresszen fel.~Az az elalvás pedig nagyon könnyen
 270 3  |                   mását keblemen viseltem.~Az álom és ébrenlét víziói
 271 3  |                 tenni; de úgy hiszem, hogy az mégis megtörtént dolog,
 272 3  |               eksztázisát éreztem ezalatt.~Az apokalipszis fényalakja
 273 3  |               vékony kis irónnal odajegyzé az arckép alá saját nevét.
 274 3  |      visszaroskadtam a túlvilági gyönyör s az árnyékvilági fájdalom kábulatába.~
 275 3  |                 múlva Gaeta kapitulált. Én az olaszok kezébe jutottam.~
 276 3  |              tehessek.~– No, ez bizony még az elsőnél is nagyobb bolond
 277 3  |                    harmadik bíráló. – Most az én bolondom következik,
 278 3  |                   bolondom következik, aki az előrebocsátott mindkettőnél
 279 3  |             nagyobb.~– Halljuk érdemeit!~– Az én bolondom egy nőbe szerelmes,
 280 3  |                    nőbe szerelmes, aki nem az övé, s akiért minden vagyonát
 281 3  |                  Mindennapi történet.~– De az a nő nemrég még saját neje
 282 3  |                  miképpen használtatik fel az illető egyéniségtől.~– Jól
 283 3  |           egyéniségtől.~– Jól van! – szólt az advocatus diaboli. – Adjatok
 284 3  |                 Adjatok ötévi határidőt, s az én bolondom, ki még most
 285 3  |                      egy asszony miatt, ki az övé volt, s kit akkor ő
 286 3  |                fogja szeretni.~– Megadatik az öt év.~És most ez idáig
 287 3  |                   a képnek a kerete volt – az arabeszkeket láttuk. Most
 288 4  |            vármegyének.~Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre; ki
 289 4  |         Emlékezetes szép napok!~Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk
 290 4  |                   alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban. Ma még
 291 4  |                   másik ilyen.~De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű izgalmat
 292 4  |                 dacára a tiltó parancsnak, az ülést mégis meg fogja tartani,
 293 4  |                   együtt kiűzetni. Bevárja az erőszakot, mint az egykori
 294 4  |                 Bevárja az erőszakot, mint az egykori római szenátorok
 295 4  |                    Kápolnánál a csatában s az Újépületben a vason. Háromszor
 296 4  |              csendes figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyűlésekről, amiket
 297 4  |                  ha némi protekció mellett az úri karzatnak valamelyik
 298 4  |        erőfeszítéssel, lábujjhegyen állva, az előttünk ülő szebbnél szebb
 299 4  |                 kár marad mind reánk, mind az utókorra nézve; – de cserében
 300 4  |                  fordító fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy székének
 301 4  |            honleánnyal, mialatt a teremben az ország sorsát intéző határozatok
 302 4  |                 tökéletesen be tudja magát az előtt zárni, akit künn akar
 303 4  |                    bizalmasság tetszik föl az első pillanatra, melyet
 304 4  |              bizalmasan volt mondva.~– Ki? Az odalenn?~A hölgy tréfás
 305 4  |                    bosszúsággal legyintett az eléje mutató kézre gyöngyház
 306 4  |                  akarod, ellopom a papától az egész beszédet úgy, ahogy
 307 4  |                   kitörült.~(Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.)~– Menjen,
 308 4  |                erre már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
 309 4  |              tekintenek ide? Biznyosan nem az én arcomon akarja olvasni
 310 4  |                 mindig megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem
 311 4  |                mikor a homlokán gyöngyözik az izzadság, mind a tíz ujja
 312 4  |                   nagy nyugodt tekintettel az egész sokaságon: mintha
 313 4  |                    aztán nekiereszti magát az indulatáradatnak, s ott
 314 4  |               gonosz! – feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs
 315 4  |                     Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb ember
 316 4  |                     Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes dolog? Minden
 317 4  |               felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi az a nemzeti
 318 4  |                     Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi az a nemzeti
 319 4  |                     mi az az alkotmány, mi az a nemzeti becsület? Akkor
 320 4  |                    megyebizottmány nevében az alispán olvasá fel az ünnepélyes
 321 4  |              nevében az alispán olvasá fel az ünnepélyes óvástételt, melyben
 322 4  |                 megyei közönség tiltakozik az erőszak és alkotmányszegés
 323 4  |                 temetkező halottját átadja az engesztelhetlen sírnak,
 324 4  |      engesztelhetlen sírnak, de tiltakozik az elmúlás ellen, s apellál
 325 4  |                   erőszak fogja meggátolni az ünnepélyes óvástételt. Szerencsésen
 326 4  |                     Szerencsésen végbement az anélkül, hogy katonaság
 327 4  |                  tömeges lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik
 328 4  |               lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik hivatalaikat;
 329 4  |              helyén: valamennyien aláírták az okmányt. Ha nincs alkotmány,
 330 4  |             szemeiket. Mégis szomorú dolog az a lemondás.~Eldobni egyszerre
 331 4  |                    arcok.~Egy ütközet volt az, amelyből senki sem futott
 332 4  |             sajnálom, a pertárnokot.~– Hát az is leköszön?~– Le ám! Pedig
 333 4  |                 bele, s nem bánnám, ha ezt az egész tragédiát itt visszautasította
 334 4  |                  kidobnak – súg búcsúzólag az úrfi a delnőnek. – Adieu,
 335 4  |                    most teszi Bélteky Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes
 336 4  |                   Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük
 337 4  |                   Szózatot énekelve, s ott az eltemetett honvédek sírjára
 338 4  |                   kell vinni a zászlót; ez az exfőispán fiát illeti. Apropó!
 339 4  |                indult.~Egy óranegyed múlva az utcán volt az egész gyülekezet,
 340 4  |              óranegyed múlva az utcán volt az egész gyülekezet, s megindult
 341 4  |                zsolozsmáját énekelve.~Elöl az öregek. A vén, kipróbált
 342 4  |                elfoglalta a főispánfi elől az indítványt tevő lelkes ifjú,
 343 4  |                  Elemérnek (ez volt a neve az ifjú Harternek) be kellett
 344 4  |                    vetett bizalommal, mert az ünnepélyes menet közepett,
 345 4  |                 kapott kismamájától, ki őt az egész úton nem szűnt meg
 346 4  |                bizony hazakergeti.~Azonban az ünnepélyes menet rendét
 347 4  |                  leülni.~Gonosz szívgörcs! Az is ilyen rossz pillanatban
 348 4  |                jönni.~A lovas katonacsapat az egész utcát széltében elfoglalva
 349 4  |                  széltében elfoglalva jött az ünnepélyes menetre szemközt.~
 350 4  |                    mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.~
 351 4  | összecsoportosultak. Mi itt most a teendő?~Az utcát, amilyen széles, oly
 352 4  |               lovas katonaság. Van azonban az utca bal oldalán egy melléksikátor,
 353 4  |               temetőbe.~A hazafias sokaság az idősb Harter körül csoportosult.
 354 4  |                 körül csoportosult. Ő volt az orákulum. Tőle leste mindenki
 355 4  |                pillanatban.~Harter Nándor, az apa, komoly, tapasztalt
 356 4  |                  szemközt jönnek ránk azon az úton, melyen mi a honfihála
 357 4  |              közbeeső sikátoron keresztül.~Az ifjú Harter kezében volt
 358 4  |    megakadályozhatta volna, eléje robogott az utána tóduló menyecskék,
 359 4  |                jött rájuk szemközt – egész az említett sikátorig. Ott,
 360 4  |         kanyarulattal betértek a sikátorba az éneklő csapat elől, szabadon
 361 4  |                    szabadon hagyva előttük az utcát. A főtiszt még üdvözölte
 362 4  |             üdvözölte is egy kardhajtással az elöl vitt zászlót. Kapott
 363 4  |                 ifjak, vének, utoljára még az asszonyok is, legjobban
 364 4  |                   a tekintettel! Úgy tudsz az emberre nézni, mint az anakonda.
 365 4  |               tudsz az emberre nézni, mint az anakonda. Nem csoda, ha
 366 5  |            vármegyének.~Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre; ki
 367 5  |         Emlékezetes szép napok!~Fél lábunk az alkotmányban, fél lábunk
 368 5  |                   alkotmányban, fél lábunk az ostromállapotban. Ma még
 369 5  |                   másik ilyen.~De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű izgalmat
 370 5  |                 dacára a tiltó parancsnak, az ülést mégis meg fogja tartani,
 371 5  |                   együtt kiűzetni. Bevárja az erőszakot, mint az egykori
 372 5  |                 Bevárja az erőszakot, mint az egykori római szenátorok
 373 5  |                    Kápolnánál a csatában s az Újépületben a vason. Háromszor
 374 5  |              csendes figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyűlésekről, amiket
 375 5  |                  ha némi protekció mellett az úri karzatnak valamelyik
 376 5  |        erőfeszítéssel, lábujjhegyen állva, az előttünk ülő szebbnél szebb
 377 5  |                 kár marad mind reánk, mind az utókorra nézve; – de cserében
 378 5  |                  fordító fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy székének
 379 5  |            honleánnyal, mialatt a teremben az ország sorsát intéző határozatok
 380 5  |                 tökéletesen be tudja magát az előtt zárni, akit künn akar
 381 5  |                    bizalmasság tetszik föl az első pillanatra, melyet
 382 5  |              bizalmasan volt mondva.~– Ki? Az odalenn?~A hölgy tréfás
 383 5  |                    bosszúsággal legyintett az eléje mutató kézre gyöngyház
 384 5  |                  akarod, ellopom a papától az egész beszédet úgy, ahogy
 385 5  |                   kitörült.~(Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.)~– Menjen,
 386 5  |                erre már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
 387 5  |              tekintenek ide? Biznyosan nem az én arcomon akarja olvasni
 388 5  |                 mindig megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem
 389 5  |                mikor a homlokán gyöngyözik az izzadság, mind a tíz ujja
 390 5  |                   nagy nyugodt tekintettel az egész sokaságon: mintha
 391 5  |                    aztán nekiereszti magát az indulatáradatnak, s ott
 392 5  |               gonosz! – feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs
 393 5  |                     Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb ember
 394 5  |                     Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes dolog? Minden
 395 5  |               felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi az a nemzeti
 396 5  |                     Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi az a nemzeti
 397 5  |                     mi az az alkotmány, mi az a nemzeti becsület? Akkor
 398 5  |                    megyebizottmány nevében az alispán olvasá fel az ünnepélyes
 399 5  |              nevében az alispán olvasá fel az ünnepélyes óvástételt, melyben
 400 5  |                 megyei közönség tiltakozik az erőszak és alkotmányszegés
 401 5  |                 temetkező halottját átadja az engesztelhetlen sírnak,
 402 5  |      engesztelhetlen sírnak, de tiltakozik az elmúlás ellen, s apellál
 403 5  |                   erőszak fogja meggátolni az ünnepélyes óvástételt. Szerencsésen
 404 5  |                     Szerencsésen végbement az anélkül, hogy katonaság
 405 5  |                  tömeges lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik
 406 5  |               lemondását. Mind, az elsőtől az utolsóig leteszik hivatalaikat;
 407 5  |              helyén: valamennyien aláírták az okmányt. Ha nincs alkotmány,
 408 5  |             szemeiket. Mégis szomorú dolog az a lemondás.~Eldobni egyszerre
 409 5  |                    arcok.~Egy ütközet volt az, amelyből senki sem futott
 410 5  |             sajnálom, a pertárnokot.~– Hát az is leköszön?~– Le ám! Pedig
 411 5  |                 bele, s nem bánnám, ha ezt az egész tragédiát itt visszautasította
 412 5  |                  kidobnak – súg búcsúzólag az úrfi a delnőnek. – Adieu,
 413 5  |                    most teszi Bélteky Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes
 414 5  |                   Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük
 415 5  |                   Szózatot énekelve, s ott az eltemetett honvédek sírjára
 416 5  |                   kell vinni a zászlót; ez az exfőispán fiát illeti. Apropó!
 417 5  |                indult.~Egy óranegyed múlva az utcán volt az egész gyülekezet,
 418 5  |              óranegyed múlva az utcán volt az egész gyülekezet, s megindult
 419 5  |                zsolozsmáját énekelve.~Elöl az öregek. A vén, kipróbált
 420 5  |                elfoglalta a főispánfi elől az indítványt tevő lelkes ifjú,
 421 5  |                  Elemérnek (ez volt a neve az ifjú Harternek) be kellett
 422 5  |                    vetett bizalommal, mert az ünnepélyes menet közepett,
 423 5  |                 kapott kismamájától, ki őt az egész úton nem szűnt meg
 424 5  |                bizony hazakergeti.~Azonban az ünnepélyes menet rendét
 425 5  |                  leülni.~Gonosz szívgörcs! Az is ilyen rossz pillanatban
 426 5  |                jönni.~A lovas katonacsapat az egész utcát széltében elfoglalva
 427 5  |                  széltében elfoglalva jött az ünnepélyes menetre szemközt.~
 428 5  |                    mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.~
 429 5  | összecsoportosultak. Mi itt most a teendő?~Az utcát, amilyen széles, oly
 430 5  |               lovas katonaság. Van azonban az utca bal oldalán egy melléksikátor,
 431 5  |               temetőbe.~A hazafias sokaság az idősb Harter körül csoportosult.
 432 5  |                 körül csoportosult. Ő volt az orákulum. Tőle leste mindenki
 433 5  |                pillanatban.~Harter Nándor, az apa, komoly, tapasztalt
 434 5  |                  szemközt jönnek ránk azon az úton, melyen mi a honfihála
 435 5  |              közbeeső sikátoron keresztül.~Az ifjú Harter kezében volt
 436 5  |    megakadályozhatta volna, eléje robogott az utána tóduló menyecskék,
 437 5  |                jött rájuk szemközt – egész az említett sikátorig. Ott,
 438 5  |         kanyarulattal betértek a sikátorba az éneklő csapat elől, szabadon
 439 5  |                    szabadon hagyva előttük az utcát. A főtiszt még üdvözölte
 440 5  |             üdvözölte is egy kardhajtással az elöl vitt zászlót. Kapott
 441 5  |                 ifjak, vének, utoljára még az asszonyok is, legjobban
 442 5  |                   a tekintettel! Úgy tudsz az emberre nézni, mint az anakonda.
 443 5  |               tudsz az emberre nézni, mint az anakonda. Nem csoda, ha
 444 6  |                                        Egy az apró emberek közül~Három
 445 6  |                    egy kisleány ment végig az utcán nemzetiszínű szalagos
 446 6  |                 szalagos pártával a fején.~Az igaz, hogy csinos kisleány.
 447 6  |              tiszta derült homlokkal, mely az ártatlanság írástalan lapját
 448 6  |          természetesen, végig udvarol neki az utcán, ami kisvárosban szokás.~
 449 6  |                    ami kisvárosban szokás.~Az előrebocsátott pár után
 450 6  |              következik a mama.~Majd annak az alakját később írjuk le,
 451 6  |                 most nagyon sokat ad hozzá az ezergombos gyöngyösi mente,
 452 6  |                akkor oly délcegen viseltek az éltesebb asszonyok.~– Ugyan
 453 6  |                 kérem, ne tartsa fölém azt az esernyőt! – szól a kisleány
 454 6  |             először, mert úgysem esik most az eső, másodszor, mert ha
 455 6  |               attasé volnék valahol.~– No, az bizony lehetne így is!~–
 456 6  |             gyertyába repülni.~– No, hanem az igen következetes eljárás
 457 6  |                    a táncosokat is kiküldi az országból.~– Jól van, ezt
 458 6  |                   képet vagy írást, amiért az embert, ha megkapják nála
 459 6  |                  tréfáltam. Nem nekem való az. El sem olvasnám. De ha
 460 6  |                     Adieu!~Azzal beröppent az ajtóból, könnyeden, mint
 461 6  |           előrelógó fejel ment vissza azon az úton, amelyen idáig jött,
 462 6  |                   fogsz te, kisleány, arra az estélyre elmenni, amelyre
 463 6  |                  Dánváryné.~– Jaj! – monda az asszonyság.~A kisasszony
 464 6  |                    óta – monda a cseléd –; az ezóta megőszült vele.~Dánváryné
 465 6  |                asszonyság, ki odabenn várt az érkezőkre, azzal a speciális
 466 6  |                    delnő, amint Világosiné az ajtón belépett, s azzal
 467 6  |              hivatalban, kivált most, hogy az egész vármegye pere, irománya
 468 6  |               vármegye pere, irománya mind az ő vállán maradt, úgyszólván
 469 6  |             úgyszólván most ő maga egyedül az egész vármegye. A közgyűlés
 470 6  |                    asszonyokra volna bízva az ország sorsa, tudom Istenem,
 471 6  |                 olyan nagy heccem éppen ma az én Gyurkámmal otthon: amiatt,
 472 6  |                    azt vitatta, hogy nehéz az ilyen nagy embernek a meghívását
 473 6  |                  is azzal nem kötelezte le az ember neki testét-lelkét,
 474 6  |                 mit szóltok ti ehhez: megy az ember, vagy nem megy az
 475 6  |                    az ember, vagy nem megy az ember?~– Mondtam már, kedves
 476 6  |                   akarom megtudni, hogy mi az ő véleménye. Ebben nekünk,
 477 6  |                 serdülő lyánkája van, mint az én kis keresztleányom, annak
 478 6  |                termetéről szólok, mert azt az Isten adta neki, hanem azokról
 479 6  |                   adta neki, hanem azokról az ő szép tehetségeiről, amiket
 480 6  |                  elől elnyerte a jutalmat; az ember azt hinné, hogy mindjárt
 481 6  |             franciául, angolul beszél. No, az szép lesz, azt mondják,
 482 6  |                  is lesz a mai bálban, no, az csak Ilonkával fog társaloghatni
 483 6  |                Ilonkával fog társaloghatni az egész városban, senki mással.
 484 6  |             tanítómesterre való költséget: az bizony tinektek is nagy
 485 6  |               örömötök benne. – De hol van az én kedves körösztleányom?
 486 6  |           öltözékét készíti; mert tudja ám az egész város, mit mondok,
 487 6  |                   egész város, mit mondok, az egész vármegye, hogy az
 488 6  |                    az egész vármegye, hogy az én kis tündéri körösztleányom
 489 6  |                    lép ki a világ elé, azt az eleganciát mind maga saját
 490 6  |                 Add át neki, kedvesem, ezt az egypár csókot. Isten áldjon
 491 6  |         társaságban olyan hirtelen eltelik az embernek az ideje. Csókollak
 492 6  |               hirtelen eltelik az embernek az ideje. Csókollak mindnyájatokat
 493 6  |                    Nem szépség, de jó arc. Az a szép gyermek csak arról
 494 6  |                Tudod, miért volt ma itt ez az asszony?~– Azért, hogy megtudja
 495 6  |                   És amint lemondtam róla, az ő férje fog sietni üresen
 496 6  |                  óta vagyok ott. Engem még az alkotmányos, régi világ
 497 6  |                   mert szükségük volt rám; az újra átaludt rövid alkotmányos
 498 6  |              kérték a nemzet beleegyezését az erőszak rendszerébe; most
 499 6  |              legyek, most a nemzet akarata az, hogy távozzam, s én a nemzetnek
 500 6  |                féljek semmi üldözéstől, ha az ultrák bántanának, ő védelmezni