Fezejet

  1 3 |             elvette eszemet.~– Tehát te nem hiszed, hogy bennünket
  2 3 |        dühömben.~– Corpo di diavolo! Te Trivulzio! Cane maledetto!
  3 4 |              én egy szóval sem. Hisz te legjobban tudod, hogy nem
  4 4 |      hallgatóknak (lehet, hogy éppen te, szíves olvasó) csakugyan
  5 5 |              én egy szóval sem. Hisz te legjobban tudod, hogy nem
  6 5 |      hallgatóknak (lehet, hogy éppen te, szíves olvasó) csakugyan
  7 6 |             ilyenformát:~– Nem fogsz te, kisleány, arra az estélyre
  8 6 |       Gyurival: „Mit gondolsz, Gyuri te, hogy én ma ott táncoljak,
  9 6 |             és menjetek el.~– Hiszen te nem is mondhatsz mást, igazad
 10 6 |         vajon véglegesen lemondtál-e te megyei hivatalodról.~– És
 11 6 |        szükséges beruházásokra elég. Te tudod, hogy becsülettel
 12 6 |            Minden úgy van jól, ahogy te elintézted. Én nyugodtan
 13 6 |               Jer át hozzá velem, ha te mondod meg neki, talán nem
 14 6 |           betűket mutogatott neki.~– Te nem készülsz a mai bálba? –
 15 6 |           itt hagy sírni reggelig. A te rossz nénéd.~És azzal testvérkéjét
 16 7 |      belefagyott a bátorság.~– Hát a te kalapod hol van, mikor az
 17 7 |               az nem magyarul van.~– Te pedig eltakarodol a háztól
 18 7 |              én vagyok az áspis. Nem te vagy az áspis, hanem én
 19 8 |              minden ide van álmodva; te az én keblemen, én a tiéden.
 20 8 |             meg vagyok halva, amikor te nem látsz. Hideg szobor
 21 8 |           szobor vagyok, aki nem él. Te viseled magaddal lelkemet.
 22 8 |              senki másé!”~– Elég, ha te tudod, hogy az igaz – viszonzá
 23 8 |         ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne csodálkozzál, s
 24 8 |         viselném.~– Elégnél tőle, ha te viselnéd.~– Hát nem látsz-e
 25 8 |              van a paradicsom, hanem te ki vagy űzve onnan! Óh,
 26 8 |            lásd, milyen gyermek vagy te, hisz az saját lovagostorod
 27 8 |        leülni.~– Lássuk, hogyan élsz te itt e remetelakban – szólt,
 28 8 |          fekete kenyér.~– Ah, hiszen te engem kész lakomára vártál –
 29 8 |              pompás szamócák! Ezeket te magad szedted az erdőn!~
 30 8 |              élünk.~– Nálam igen. De te asszony vagy; csapodár vagy!~–
 31 8 |             Nem is azért. Hanem akit te fogsz majd imádni.~– Kit?~–
 32 8 |              érzem. Érzem, hogy vagy te fogsz engem megölni, vagy
 33 8 |    kedélyesen felkacagott e szóra.~– Te megölsz engem? Hahaha! Gyilkos!
 34 8 |           van ajkamon: halj meg tőle te is!~És tanította őt meghalni.~–
 35 8 |          kerülni versenyeznek.~– Óh, te drágám, óh, te mindenem!
 36 8 |   versenyeznek.~– Óh, te drágám, óh, te mindenem! Nem tégedet megölni,
 37 8 |              túlvilági dalt zeng. És te még fürtökben szétszórva
 38 8 |            Óh, milyen nagy bohó vagy te! – suttogá a hölgy, s azzal
 39 8 |                Óh, milyen eszes vagy te!~– Mint a kígyó, ugye?~Angyaldy
 40 9 |            Óh, milyen nyomorult vagy te, földlakó, minden képzelt
 41 10|              úrnak, hogy: „mernél is te valahová elébb bemenni,
 42 10|         szolgálóra rárivallni.~– Hát te, szolgáló, mikor hozod már
 43 11|            tapsola neki Gierig úr. – Te ugyan kitűnőleg kezeled
 44 11|          hatost, ki forintot.~– Ejh, te nem is vagy követelő. „Közönséges
 45 11|           adó huszonegy forint. Ez a te tartozásod.~Azzal odafordult
 46 11|        csendőrökkel.~– Ejnye, ejnye! Te Kaczenbuckel János, hát
 47 11|     hatalmaskodék alá a nyolckezű. – Te magad a két porontyoddal
 48 11|          országcsaló a kezemre, mint te vagy. Azok is megemlegetnek,
 49 11|           nevét is viseled. Most már te is utána mégy. Meghalsz,
 50 11|           letett róla. „Hová futnál, te szegény ember, annyi lovas
 51 11|            annyi lovas katona elől a te kis macskalovaddal?”~Bizony
 52 11|              közül, hogy: „Ne kívánd te azt magadnak!” Azzal a két
 53 13|         sokat változik. Hallom, hogy te fölváltottad magadat új
 54 13|         Nekem pedig az esnék jól, ha te fogadnád meg az én atyai
 55 13|              ember legyen belőled. S te ott nem tanultál egyebet,
 56 13|            Sem heverő tőkehalakat.~– Te mondád…~– Jól van, papa.
 57 13|            ingyenélő embereket, minő te vagy. Minden munkátlan ember
 58 13|           Miből?~– Tudom is én? Az a te gondod.~– Az enyim?~– Hát
 59 13|       kettőnk missziójával elégedve. Te végzed a bölcsesség munkáit,
 60 13|          bolondságéit.~– De az, amit te végzesz, több mint bolondság!
 61 13|             Ne ítélj olyan keményen. Te is lehetsz még olyan fiatal,
 62 13|      akaratod ellen. Olyan vén, mint te vagy, bizony nem leszek
 63 13|           magam után a temetőbe, míg te élve sem találsz senkit,
 64 13|              ha nem lát.~– Talán még te sem?~– Nem. Egész őszinteséggel
 65 13|             hat’s Glück!”~– No, ez a te mottód. Férfinak nem sokat
 66 13|        ismered. Elnyerheted.~– Papa! Te csakugyan ternót álmodtál
 67 13|            úr itt van!~– Micsoda úr, te? – kérdé Lemming.~– Aki
 68 13|         jóság és szeretet. Ezt tudod te is igen jól, kismama. És
 69 13|       háládatlan leszek iránta, mint te voltál: én is válópert indítok
 70 13|        kigondolni.~– Hát hiszen majd te fogsz valamit kigondolni.~–
 71 13|            kezét.~– Mondtam én, hogy te vagy a legszeretetreméltóbb
 72 13|           silány fickó vagyok. Tudod te azt.~– Ez elég szomorú önre
 73 14|       illettem szegényt.~– De hiszen te hallatlan nagy bolondságot
 74 14|               szörnyedezék Ilonka. – Te nem tudod, hogy ez rablás!
 75 14|           nem tudod, hogy ez rablás! Te elraboltad a bíró által
 76 14|     szívesebben tanulnak nőtől.~– De te magad is gyermek vagy, hiszen
 77 14|              kétkedőleg.~– Nem tudod te még, hogy mi az. Idegen
 78 14|               Gondold meg; de hiszen te nem is képzeled még, mennyi
 79 14|           elfogtalak tehát valahára, te kis szökevény tündér! –
 80 15|               hogy, kedves barátném, te eddig végtelen zsenialitást
 81 16|    voltaképpen hát: feleségül.~– Né, te, né! Hogy meg akarják kentek
 82 16|           kezeiteket; elmondom, hogy te, Marci mármost Böskének
 83 16|       mármost Böskének a férje vagy; te, Böske pedig ezentúl Marcinak
 84 16|       gallérját, s azt súgta neki:~– Te Marci, valamit akarok neked
 85 16|             fennhangon, amit akarok. Te Marci, hagyd ott ezt a bolond
 86 16|            kilöklek az ajtón.~– Júj! Te leány, ne esküdjél oly pogány
 87 16|            Hát igazán beszéltek? Hát te Marci? Te egész valósággal
 88 16|             beszéltek? Hát te Marci? Te egész valósággal mertél
 89 16|            úgy esküvő nélkül? Merted te azt? Te? Te názárénus feleségnek
 90 16|        esküvő nélkül? Merted te azt? Te? Te názárénus feleségnek
 91 16|           nélkül? Merted te azt? Te? Te názárénus feleségnek mertél
 92 16|            mégpedig újságból, hogy a te kisasszonyod (az ég áldja
 93 17|      magadnak! Lehettél volna egykor te is ugyanaz, lehetsz még
 94 17|        mondhassa azt egy feketének: „Te rabnak vagy teremtve!”~Soha
 95 17|          elhallgattam eddig! Hurráh, te szent szabadság! Hadd fojtson
 96 18|            kije maradna atyádnak, ha te is elmennél? Egyedül te
 97 18|              te is elmennél? Egyedül te tartod benne a lelket.~Ezzel
 98 18|           Kijelenté előttem, hogy ha te nőül mennél hozzá, mi mind
 99 18|            mind a ketten; ekkor majd te is meghalhatsz igazán; addig
100 19|                   Az új ember~– Hát… te … élsz? – Ezzel a szóval
101 19|          adósságból nem élünk!~– Ah! Te pénzzel jöttél vissza?~–
102 19|           nagyon csóválta a fejét.~– Te, úgy látszik, nagyon megváltoztál.~–
103 19|             volt. S most Good-bye! A te időd is drága, az enyim
104 19|        Egyedül az Istennek mondják: „Te”!~Malvina gondolta magában: „
105 20|             elé.~– Az ég szerelmére! Te jössz, ilyen időben?~– Az
106 20|          pillanatban. Én azt hiszem, te azért jöttél ez órában,
107 20|             a jövendőket megsejtsék? Te ma búcsúzni jöttél hozzám!~–
108 20|        Háládatlan!~– Az nem igaz. Ha te boldog órákat adtál nekem,
109 20|        semmim sincsen; semmi vagyok. Te akkor is boldog vagy. Nincs
110 20|         Valld meg, mi nyugtalanít!~– Te! Arcod, szemed, tekinteted,
111 20|     szeretnék megölni – ha tudnám.~– Te bohó vagy – szólt a hölgy,
112 20|              szemét.~– Ne mondd azt! Te tudod, hogy én a szívedbe
113 20|           legyek. E bűn rabja voltál te is, de boldog voltál benne
114 20|               de boldog voltál benne te is. Légy hű hozzá, mert
115 20|           azt ne felejtsd el, hogy a te bolondod vagyok!~– Édes
116 20| indulatlázában. – No, hát értse meg! Te egy embert szeretsz, akit
117 20|              leszek, ha akarom; s ha te angyal akarsz lenni, annál
118 20|            került össze, az történt! Te nem tudsz lemondani egy
119 20|      lemondani egy férfiról, én sem. Te kész vagy érte elveszteni
120 20|              elzárta az útját.~– Óh, te hasztalan fogsz utána menni.
121 20|         körül. Hiába csalogatod. Nem te őt, hanem ő fog megcsalni
122 26|            ajakkal: „De profundis ad Te clamavi Domine!”~…Az Úrnak
123 26|          szégyen nélkül.~– Hallgass, te őrült!~– Uram, ne kiáltson
124 26|        mondta nekem ez az asszony: a te apádra úgy mutogatnak, mint
125 26|          öklével ütve az asztalra. – Te engem szidalmazni jössz-e?~–
126 27|         dévajul karolja át nyakát.~– Te, bűnöm! Mit akarsz szememre
127 27|        megyek. Egész életemnek titka te vagy. Most eljöttem hazámból,
128 27|            ezt is félbeszakítanám, a te földönfutód lennék. Óh,
129 27|          súgá az asszony. – Az egyik te magad, a másik én.~– Nem