Fezejet
1 Elo| inkább meghalt, mint hogy őt szeresse, s kit inkább megölt
2 2 | mindenütt utána járok, aki őt elkísérem Edinburgból Madridba,
3 2 | tekinte le a vakmerőre, ki őt háborítni merészli – oly
4 2 | értheti, hogy volt okom őt félteni vetélytársamtól,
5 2 | mosolygással meghunyászítni őt; lefektetni a földre, lábaimhoz
6 2 | tudtam anélkül élni, hogy őt egy nap ne lássam. Ha feledni
7 2 | összecsukásával megölte őt. Bizonyosan szórakozottság
8 2 | Igaz, hogy nőül kértem őt. Most már meghallgathatta
9 2 | után két hétig nem látta őt a közönség, s távolléte
10 2 | napot, öreg – köszöntém őt. – Mit csinálsz itt?~– Ügyelek,
11 2 | egészen felgyógyultam, hogy őt szerteszét tépte a vadállat.
12 3 | esküszöm, hogy látni fogom őt, ha odáig el nem veszek.”~
13 3 | fogva.~És én ott láttam őt csüggni és kezével gyermekét
14 3 | Nemsokára színről színre fogom őt látni. – Nem gazdag kárpótlás-e
15 3 | kit most szeret; és aki őt soha sem fogja szeretni.~–
16 4 | Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.)~– Menjen, hagyjon
17 4 | legyen oly gonosz! – feddé őt haragosan az ifjú hölgy. –
18 4 | Aztán ez a nimbusz, ami őt most körülveszi! Azt hiszem,
19 4 | kapott kismamájától, ki őt az egész úton nem szűnt
20 4 | éretlen kópé! – szidalmazá őt a delnő, midőn hazafelé
21 5 | Tegezi a nőt! Az pedig őt nem.)~– Menjen, hagyjon
22 5 | legyen oly gonosz! – feddé őt haragosan az ifjú hölgy. –
23 5 | Aztán ez a nimbusz, ami őt most körülveszi! Azt hiszem,
24 5 | kapott kismamájától, ki őt az egész úton nem szűnt
25 5 | éretlen kópé! – szidalmazá őt a delnő, midőn hazafelé
26 6 | mellettem szól, és unszolja őt, hogy helyemen maradásra
27 6 | betette háta mögött az ajtót.~Őt nem fogják többet a kegyelt
28 7 | az édesapjába is, s aki őt úgy meg nem veri, hogy nem
29 7 | nem az a kisasszony, aki őt harisnyát kötni tanította
30 8 | magát azon lépésre, mely őt egy egészen új szférába
31 8 | ugyanazon helyen találta őt állva, ugyanazon székhez
32 8 | ízlelt volna.~Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve, és
33 8 | tőle te is!~És tanította őt meghalni.~– És mármost azután
34 9 | mindenkire.~De szerette is őt mindenki.~Száz szitkozódó,
35 9 | Hiszen mindenki úgy szerette őt, és úgy hallgatott a szavára.~
36 9 | leánya szívdobogva nézték őt hálószobájuk ablakából.~
37 10 | az öntudatot viseli, hogy őt, akik ismerik, áldják. Szemeinek
38 10 | lovaskapitánynak elöljárósága, s az őt ex offo vissza nem torolhatja.~–
39 10 | intézkedéseimet teljesíteni. Kérem őt feleletre vonatni.” Punktum.
40 10 | bevonult a szobába, hova őt Föhnwald százados követte.~
41 11 | tréfa ez az egész. Csak őt akarják egy kicsit megijeszteni
42 11 | késsel; a katonák iparkodtak őt visszatartani, egy-kettő
43 13 | Kegyed mindig szerette őt – szólt megragadva az eléje
44 13 | tér és idő változik is, ez őt nem oldja fel azalól, hogy
45 13 | ostobának pofácskáit, odavonva őt maga mellé a pamlagra.~–
46 13 | Malvina csak félretolta őt félkezével maga és Elemér
47 13 | Malvinának nyújtá karját, hogy őt a lépcsőn levezesse.~Elemér
48 14 | történt azután? – sürgeté őt Világosiné. Böske megtörülte
49 14 | krinolinjai nem szoríták őt le a járdáról, ki még csak
50 14 | Isten önnel, uram – üdvözlé őt e felfedezés után Ilonka,
51 14 | megnyugszik.~– Legcélszerűbb volna őt a gyógyintézetbe adni.~–
52 14 | igen jó mestere akadt, ki őt a hozzá illő társaságokba
53 14 | szellem, hogy ahol elfogja az őt kínzó szökevényt, legyen
54 14 | szándékos gúnyolódás. Hisz ezért őt minden ember neveti régóta.
55 14 | ragaszkodása az egyetlenhez, ki őt megérti; – a nappal siralma,
56 15 | gyámolítani; most én fogom őt híres emberré tenni.~A nekem
57 15 | örül a szerencsének, hogy őt meglátogattam. Kérdezte,
58 15 | volna az elsőnek lennem, ki őt üdvözölni siessek, nem megfordítva.
59 15 | Malvinával találkozva, őt igen szomorúnak találtam.~
60 15 | az elváláskor, és engedni őt egyedül távozni szobájába
61 15 | szomorú?”~Nem volt bátorságom őt megbántani.~Pedig mentem
62 15 | s a jó Lemming ki akarja őt ebből a betegségéből gyógyítani.~–
63 16 | kisasszonyod (az ég áldja meg őt egykor valami derék názárénus
64 18 | mindennapi kenyeret; ha őt egy jó hírű, szolid, ügyvédi
65 18 | kisaszony igen szívesen látta őt mindig. Ezt a szívesen látást
66 18 | hajdani táncosának eszébe jut őt felkeresni most is, midőn
67 18 | úrhölgy azzal a szóval fogadta őt, hogy „ma nem tanít ön engem
68 18 | iránta, s megfagyasztottam őt magát; végre elváltunk egymástól,
69 18 | nyitott könyvben.~Engedte őt hazamenni.~Ilonka pedig
70 18 | vakmerőségével. Megbántotta őt akkor, amikor ha nem tisztelte
71 18 | csapodár; nappal nem kell őt félteni; este otthon marad;
72 18 | pedig még most sem szeretem őt.~– Miért nem?~– Mert nincs
73 19 | Malvina, mikor meglátta őt, úgy érezte, hogy ez alaknak
74 19 | titkába behatolni. Mi tette őt ily komollyá oly rövid idő
75 19 | volna annak a férfinak, aki őt egy vakmerő érintéssel vagy
76 20 | látod; mikor megcsókolsz, őt csókolod. Egy alak áll közöttünk,
77 20 | Én visszautasítottam őt.~– Üm! Úgy-e?~Malvina ajkába
78 20 | volna. Ilonka nem győzte őt elégszer figyelmeztetni
79 20 | fegyvert! S ha van bátorságod őt szeretni, legyen bátorságod
80 20 | vélte, hogy megengesztelheti őt.~– Bocsásson ön engem innen,
81 20 | menni, ugye? Fel akarod őt ott keresni, ahol senki
82 20 | Hiába csalogatod. Nem te őt, hanem ő fog megcsalni téged.
83 20 | volna, összetörhette volna őt.~És birtokába jutott a kilincsnek,
84 20 | gúnykacajának. Szeretni akarod őt, ha becstelen fogsz is lenni
85 20 | És akkor letérdepeltetem őt lábamhoz, s úgy fog bocsánatot
86 20 | oly gonoszul bántott, s ki őt nem bántotta soha. A port
87 20 | mozdulatlan és ajka nyitva. Mintha őt érte volna a haláldöfés.~
88 20 | bérkocsiért.~Ilonka nem tudta őt visszatartani; a cseléd
89 20 | hazáig.~Hiszen úgy szerette őt mindenki!~Otthon Ilonka
90 20 | innen, leányom! – biztatá őt anyja.~Elmegyünk e városbul,
91 22 | ez a senki, és elfújja őt egy leheletével, mint egy
92 23 | akivel most egyedül maradt, őt megöli. Egy nagy terv kerekei
93 23 | is az a veszély fenyegeti őt, hogy bezárják, hanem hogy
94 23 | el neki, hogy én szeretem őt, és megtanultam ismerni,
95 23 | amidőn elváltam tőle. Óhajtom őt újra bírni; nem bírni, de
96 23 | megmentve; gyalázat volna őt veszni hagynunk. Másik az,
97 23 | azok, ha bebizonyulnak is, őt közvetlenül nem érinthetik;
98 23 | között!~S hogy a szépasszony őt most egyáltalában nem fogadja
99 23 | a szolgálatot, ami által őt nagyszerű kelepcéjéből kiszabadítá.~–
100 23 | az esze, s aki attól, ki őt kiszabadította a kútból,
101 23 | asszony kezére. Hurcolom-e őt magammal? S ha legkisebb
102 23 | exkurzióból visszatér, de hagyta őt addig ég és föld között
103 24 | megtörik. Ilonka vigasztalá őt; akinek Isten terheket ád,
104 24 | alá s fel hömpölyög, vitte őt magával, az öntudatlant.
105 24 | neki.~A néphullám elsodorta őt magával a csatorna partjára:
106 24 | A leány érezte, hogy az őt fogja.~– Hát a kis lóra,
107 24 | az a hercegasszony, aki őt páholyából nézi.~Ilonka
108 24 | fityegtetni. Lépésein a „Filosof”-ot megillető gravitáson kívül
109 24 | eléje teszi a „Volkszeitung”-ot. „Filosof” bosszúsan csapja
110 25 | beszélnek. Utoljára elüldözte őt egy úrnő Pestről, ki féltékeny
111 25 | leány szemére. Én nem láttam őt a pusztai egzekúció óta,
112 25 | úgyhogy a delnő nem vehette őt észre.~Ekkor azután ismét
113 25 | látszott.~Ilonka megismerte őt: Elemér volt.~Most már nem
114 25 | léptekről megtudá, hogy Elemér őt nyomban kíséri.~Óh, ő ismerte
115 25 | Ezek a léptek követték őt utcáról utcára. Ilonka hallotta
116 25 | mellettem.~S azután vezette őt a hosszú sikátoron végig.
117 25 | fájdalmasan:~– Anyám… én szerettem őt.~Világosiné elképedve hallá
118 26 | eltemesse.~Anyja nem kísérheti őt ki a temetőbe, mert betegen
119 27 | oly szenvedélyesen szorítá őt magához, hogy a hölgy kérte,
120 27 | Minden este egyedül kísérte őt haza lakására; látták együtt
121 27 | arcába nézett. Ez a tekintet őt galvanizálta.~Igyekezett
122 28 | nyakát lehúzni magához, képes őt kényszeríteni, hogy leüljön,
123 28 | kényszeríteni, hogy leüljön, képes őt térdére ülve leigázni, s
124 29 | kiadónak, figyelmessé téve őt rám, aki azután állandó
|