Fezejet

  1 1 |    feszegessük. Én magam tagja nem vagyok. Isten őrizz! A klubnak
  2 2 |     hányszor ver üterem, mikor itt vagyok.~Azzal a legnaivabb készséggel,
  3 2 |          én meg viszont nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek játéktárgya
  4 2 |             hogy éppen olyan bátor vagyok, mint ő? Meguntam-e saját
  5 3 |     hiányzik belőle, amit hajlandó vagyok azon szórakozottságnak tulajdonítani,
  6 3 |          néző várfokról.~Tehát itt vagyok már az ő közelében, csak
  7 3 |      ráismertem Trivulzióra.~– Hol vagyok? – kérdezém bágyadtan.~–
  8 3 |         hazajöttem.~És most itthon vagyok.~Megnyertem imádott ideálomnak –
  9 4 |             Már én mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha ezt
 10 5 |             Már én mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha ezt
 11 6 |           kell elkészítenem; magam vagyok a szobaleányom, s nem szeretem,
 12 6 |         neki, hogy tizenhat év óta vagyok ott. Engem még az alkotmányos,
 13 6 |         hogy vissza nem jövök. Jól vagyok lakva a nagy és kicsiny
 14 7 |        méregbe hoznak, akkor áspis vagyok, valóságos áspis! Tudja,
 15 7 |             No hát! Különben olyan vagyok, mint a bárány; madarat
 16 7 |           a sodromból, akkor áspis vagyok!~Világosiné nem felelt rá
 17 7 |           a szakácsnő a tolvaj? Én vagyok tolvaj? Én? Ne merje azt
 18 7 |         egy szót se szólj! Most én vagyok az áspis. És ezután mindig
 19 7 |       kezet csókolni. Én még leány vagyok.~De Böske azért is kezet
 20 7 |         magadnak, hogy most már én vagyok az áspis. Nem te vagy az
 21 7 |            vagy az áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok. Hát ahhoz
 22 8 |          amiben jöttem.~– Kíváncsi vagyok rá.~Angyaldy úr egy jelentékeny
 23 8 |         Tudom. Hiszen én senki sem vagyok. Csak azon másvalaki megbízásából
 24 8 |             S hiszed már, hogy itt vagyok?~– Azt hiszem, hogy álmodom.~
 25 8 |           esküszöm neked, hogy meg vagyok halva, amikor te nem látsz.
 26 8 |            nem látsz. Hideg szobor vagyok, aki nem él. Te viseled
 27 8 |             hogy ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne csodálkozzál,
 28 8 |            igen elhatározott ember vagyok.~– Mérget? Igazi mérget,
 29 8 |            szavadért, hogy „eszes” vagyok; most már láthatod, hogy „
 30 8 |         már láthatod, hogy „őrült” vagyok. És ezentúl vagy imádsz,
 31 8 |            meglátsz! Mert én őrült vagyok, amikor rád gondolok.~Tihamér
 32 10|         Uram! Én Föhnwald százados vagyok. Ide lettem szállásolva
 33 10|   feleslegét.~– Kérem, én új gazda vagyok. Tavaly kezdtem, s az is
 34 10|       fillérem sincs.~– Ebbe is be vagyok már tanulva. Tessék elhinni,
 35 10|      tapasztalni fogná, hogy férfi vagyok.~– De kapitány úr – szólt
 36 10|           misszióm van, melyben én vagyok a kéz, ön csak az eszköz.
 37 10|      Micsoda szolgáló? Ha szolgáló vagyok is, nem az úrnak a szolgálója
 38 10|          nem az úrnak a szolgálója vagyok. Azt gondolja az úr, hogy
 39 10|    Föhnwald elé~– Kapitány úr! Fel vagyok hatalmazva önnek ezen levelet
 40 10|           ezzel a szolgálattal meg vagyok elégedve.~– Fogadja meg,
 41 11|     emberré tett. Én szegény ördög vagyok, Kaczenbuckel a nevem. Azt
 42 11|   Csúfságból hagyták rajtam. Bohóc vagyok. Kukac vagyok. Lábbal tiport
 43 11|        rajtam. Bohóc vagyok. Kukac vagyok. Lábbal tiport féreg vagyok.
 44 11|        vagyok. Lábbal tiport féreg vagyok. Nem tudom, hogyan szolgálom
 45 13|            hozott haza; de hát itt vagyok parancsid szerint, s amióta
 46 13|  magadviseletével igen elégedetlen vagyok.~– Azt én neked megbocsátom.~–
 47 13|         szeretek; bírónak való sem vagyok, mert én mindig az adóssal
 48 13|         mert tudod, hogy közellátó vagyok. Orvosnak is jó volnék olyan
 49 13|          talentumot. Én nagyon meg vagyok mind a kettőnk missziójával
 50 13|          még olyan fiatal, mint én vagyok!~– Ismét találóan szóltál
 51 13|       akkor elnevette magát.~– Itt vagyok biz én megint, kismama.~–
 52 13|          Haszontalan, silány fickó vagyok. Tudod te azt.~– Ez elég
 53 13|     szemére. Én szidhatom, mert jó vagyok hozzá, de önök többiek ne
 54 14|            a nyelvészetet, s képes vagyok másokat tanítani.~Világosiné
 55 14|      további kérdezősködést.~– Nem vagyok angol, uram; szülőim magyarok.
 56 14|           az egy óráig is, míg itt vagyok, minden aggodalom gyötör.
 57 14|              Köszönöm, uram, hálás vagyok jóakaratáért.~Ezzel aztán
 58 14|        igazi boszorkány. És én meg vagyok győződve, hogy ő az.~– És
 59 14|          tetszik, hajnal előtt itt vagyok. Mikor parancsolja?~– Akár
 60 14|      koromban. Hanem ha Malvinának vagyok, önnel csakugyan nem megyek
 61 14|             mostan pedig semmi sem vagyok. Az a szegény leány szégyenli
 62 14|          most szolgálattevő némber vagyok. Hagyjatok annak a leánynak
 63 15|       egységet képezünk: kénytelen vagyok önnek azt az időpontot jelezni,
 64 15|       fogja.~Ismerjen meg, hogy ki vagyok!~      ~Egy nappal később
 65 16|            Mihály bácsi. – Mert én vagyok ezen fiatal férfiúnak pátriárkája.~–
 66 16|            is hinnék, hogy asszony vagyok. Hát aztán ki kereszteli
 67 16|           valakinek hites felesége vagyok, nem nézem: názárénus, nem
 68 16|         akarod haragodat, íme, itt vagyok én, a pátriárka. Tartom
 69 17|       öntül akartam kérdezni, hogy vagyok?~– Csendesen, sir!~– Megvan
 70 18|      magamnak. Most egészen boldog vagyok. Derült kedélyem magamat
 71 18|           láthatárt sehol. Aggszűz vagyok én már; a ráncokat érzem
 72 18|           keserít el az, ami belül vagyok, attól, ami kívül leszek,
 73 18|   szakította félbe a leckét.~– Nem vagyok ma képes vívni. Ennek a
 74 18|         kezemet megkérje. Bizonyos vagyok róla, hogy mikor jönnie
 75 19|           a személydíjt, s így nem vagyok láthatatlan lélek.~– Nekem
 76 19|           hí „asszonyom”-nak?~– El vagyok már szokva a tegezéstől.
 77 19|         milyen kiállhatatlan ember vagyok, hogy szeretném a saját
 78 19|       történt. Én egészen hajlandó vagyok azt hinni, hogy önt valóban
 79 20|               Álomjáró!~– Igaz! Az vagyok. De hát nem a holdasoknak
 80 20|           hall fül. Én veszendőben vagyok teelőtted.~– Háládatlan!~–
 81 20| elvesztelek, semmim sincsen; semmi vagyok. Te akkor is boldog vagy.
 82 20|            Ez jutalmam, amiért itt vagyok? – szólt szomorú szemrehányással
 83 20|    felejtsd el, hogy a te bolondod vagyok!~– Édes szerelmes bolondom!~
 84 21|            aludni? Én nagyon álmos vagyok.~– Majd segíteni fogok rajta,
 85 21|        elfogom önöket mind. Katona vagyok, keresztülvágom magamat
 86 21|        Tekintse ön, hogy családapa vagyok!~– Nem jegyezte ön fel magának,
 87 21|        tekintse ön, hogy családapa vagyok?” Nem kacagott ön erre a
 88 21|              Lemming urat.~– Az én vagyok. Tessék leülni.~– Nem ülök
 89 21|       együtt. Én Föhnwald százados vagyok, az itt e környéken állomásozó
 90 21|         eltett tárca fölött.~– Meg vagyok felőle győződve, hogy azok
 91 22|          az tudja meg hát, hogy ki vagyok. A lázadót én meg tudom
 92 22|        mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte. Azt hiszi ön, hogy
 93 22|         amoda. Tekintélyt, minő én vagyok, minden kormány levett kalappal
 94 22|       otrombaság után.~– Kénytelen vagyok méltóságodnak még egy kellemetlen
 95 23|               szólt Harter. – Kész vagyok erre az áldozatra. Meghozom
 96 23|        Harter Nándorné.~– Kíváncsi vagyok a lehetőség alakjára.~–
 97 23|        léget; – ma délelőttre híva vagyok a vizsgálóbíróhoz, Lemming
 98 23|     semmitől sem tartok. Tisztában vagyok magammal. A baj nem olyan
 99 23|      visszakívántatik, kész fizető vagyok. – A többi értekezés más
100 23|         mondja meg neki, hogy kész vagyok bohóságát megbocsátani,
101 23|            igénybe vette, hogy nem vagyok képes ma egy aranyat sem
102 23|        áron, amin tőlem vette. Nem vagyok képes most az ötezer aranyat
103 23|            hozzászoktam, vízmentes vagyok. Se vissza nem mondom, se
104 24|            emberi ábrázatommal. Én vagyok a Kaczenbuckel Hans!~– Ah! –
105 24|     Kaczenbuckel Jánosnak; francia vagyok, Tresor a nevem. Mindennap
106 24|        Most pedig módomban van. Úr vagyok, olyan fizetésem van, mint
107 24|           egy nagy lakoma után (én vagyok a pincér, ő a vendég) eléje
108 25|          nevemet? Én Harter Elemér vagyok.~– Ismerem ezt a nevet –
109 25|    tilalmával nem gondolok, magamé vagyok, s itt állok, hogy Ilonka
110 26|         torkát.~– Hogy nem csak én vagyok az, aki ezt képzelem, hanem
111 26|        találkozni fogok önnel: itt vagyok. Harter Nándor úrtól jövök.
112 26|            Ön azt mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet átkos vagyon
113 26|       szerzése vádolja; ma már nem vagyok sem gazdag, sem úr, sem
114 27|            Jól mondtad, hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok. De hát
115 27|         hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok. De hát miért nem lehetek
116 27|       megadni.~– Lásd, olyan rabod vagyok, mint egy hold a bujdosójának;
117 27|          címeket; pedig a férfi én vagyok! Az egyik azt hazudja, hogy
118 27|            engem, pedig a férfi én vagyok, s ők csak az álca, melyet
119 27|           enyim. Ne nevess ki! Nem vagyok én bolond! Nem vagyok én
120 27|          Nem vagyok én bolond! Nem vagyok én ittas! Ne akarj elfutni
121 27|           meg, amit mondok! Én nem vagyok oly szegény, mint hiszed.