Fezejet

  1 8 |           már ismerik a társaskörök.~Malvina a legtöbbször emlegetett
  2 8 |             amivel kiérdemelte, hogy Malvina boldog nőnek érzi magát
  3 8 |               s ez ajtón át belépett Malvina.~Ezúttal már lovaglóköntösbe
  4 8 |        magával Angyaldy urat is, míg Malvina a kapun kilovagol.~Lemming
  5 13|            egyebet sem.~Sokszor volt Malvina egykori és mostani férjének
  6 13|             teaestélyen Lemmingéknél Malvina szép szemeiért megbocsátani
  7 13|             Harter Nándor észrevette Malvina arcán, hogy az szokatlanul
  8 13|            több pénzt küldeni utána.~Malvina finom érzése sietett ezt
  9 13|              Elemérem gyászemlékére.~Malvina hogyne engedett volna ezen
 10 13|               Lemming úr? – kérdezte Malvina – a gránit vagy a márvány?~–
 11 13|             válaszolt Harter Nándor.~Malvina odajegyzett 2000 forintot.
 12 13|          volt hozzá életében mindig.~Malvina kész volt e kérelmet teljesíteni.~–
 13 13|            maradt a férj és feleség, Malvina rátámadt Lemming úrra: „
 14 13|            ott volt az ötezer forint Malvina kezében. A szép hölgy azután
 15 13|              elkészült, ott volt már Malvina szállásán, a gránit síremlék
 16 13|               Mi jót hoz ön? – szólt Malvina, s megkínálta üléssel a
 17 13|          most veszik ki a ládájából.~Malvina csengetett a komornyiknak,
 18 13|           megítéléséhez, s figyelmét Malvina arcára fordítva észrevevé
 19 13|        kismamával” beszélni.~E szóra Malvina felsikoltott, s egy szék
 20 13|      fogadták, mint az atyai háznál.~Malvina örömsikoltva rohant eléje;
 21 13|           Rossz, gonosz fiú! – szólt Malvina könnyeit felszárítva batiszt
 22 13|         ember! Hallja ezt, kedvesem?~Malvina nem hallgatott oda.~Angyaldy
 23 13|             már a papánál? – kérdezé Malvina, midőn egyedül maradt Elemérrel.~–
 24 13|          szólt kedélyesen felkacagva Malvina. – Milyen jól ismer a kis
 25 13|             számára olajat facsarni?~Malvina ajkára tette szép rózsaszín
 26 13|          hónapig.~Elemér megcsókolta Malvina kezét.~– Mondtam én, hogy
 27 13|            produkálta előttem senki!~Malvina maga is olyan szívesen nevetett
 28 13|             kap valamit.~Visszajött.~Malvina megcsókolta az arcát.~Amiért
 29 13|            meg nem holt. Azzal aztán Malvina is elsietett hálószobájába.~
 30 13|            szóra mégis elfogadtatik.~Malvina valóban teljes páholyfoglalói
 31 13|             nagyböjti leckéztetésbe, Malvina csak félretolta őt félkezével
 32 13|       kullogott szótlanul utánok. De Malvina, mielőtt a kapuív alatt
 33 14|           asszonyság volt.~Hogy maga Malvina sem beszélt Elemér előtt
 34 14|            eltalálta a napot, melyen Malvina elkésett valahol hét órán
 35 14|              a szégyenben?~Azt tehát Malvina egyenesen megtiltotta férjének,
 36 14|        legjobban Lemming úr élcének.~Malvina is segített nevetni.~A reggelizés
 37 14|           Tovább nem mondhatta, mert Malvina egy cukormorzsát hajított
 38 14|     feleséges ember – nevetett közbe Malvina könnyelmű kedélye hangján.~–
 39 14|            szeretője, amit szégyell.~Malvina bosszúsan kelt föl helyéről.~–
 40 14|           nejétől, mint aki győzött. Malvina oly haragosan ráncolta össze
 41 14|              termek puha szőnyegein. Malvina lakosztályában nem voltak
 42 14|             meghátrálva, nekisarkalt Malvina hímzőrámájának, s abba úgy
 43 14|           hangzott a közép teremből. Malvina érkezett meg, mégpedig nyomban
 44 14|            nem halt, annyi bizonyos. Malvina azonban el volt ragadtatva
 45 14|         derék lesz?~Ilonka ráhagyta.~Malvina pedig már annyira kedvet
 46 15|             is Lemming úr; azt, hogy Malvina sem a pápának nem adakozik,
 47 15|          merte kimondani Lemming úr.~Malvina azt felelte rá:~– Ugyebár,
 48 15|            ki az asszonyság helyett.~Malvina nagyot kacagott rá.~– Hát
 49 15|           Ezért még jobban kikacagta Malvina.~– Jól van, édes Lemming;
 50 15|             szivartartót küldi nekem Malvina ajándékul a születésnapjára.~
 51 15|           elfogadószobája szomszédos Malvina lakosztályával. Egy üvegajtó
 52 15|              kacajban már ráismertem Malvina hangjára az egyik részről.~
 53 15|             helyet cserélt vele, míg Malvina a terem közepére szökött,
 54 15|            el sem pirult rá az arca.~Malvina egyszerre csak abbanhagyta
 55 15|         amely a zongorára volt téve.~Malvina nem engedett neki annyi
 56 15|           egészen biztos volt.~Amint Malvina egy kvart-döfést intézett
 57 15|        kiütötte azt annak a kezéből.~Malvina még akkor sem hagyott fel
 58 15|             az a théâtre-coup.~Amint Malvina egy merész second-döfést
 59 15|     hirteleni előrelépéssel megkapta Malvina jobb kezének csuklóját bal
 60 15|          döfésnek, asszonyom.~Láttam Malvina összeharapott ajkáról, mélyen
 61 15|            már bizonyos voltam, hogy Malvina, ahogy én ismerem, semmibe
 62 15|             az az arrêt-döfés.~Amint Malvina egyenesen a prím-döféssel
 63 15|      second-döféssel kinyújtá, s míg Malvina vítőre az ő feje fölött
 64 15|              egyszerre sírva fakadt.~Malvina is elsápadt, és lélegzet
 65 15|          derülő, hol elboruló arccal Malvina. – Mért sír ön?~– Most én
 66 15|            amit látott; – de nem én! Malvina aztán gyöngéden átölelte
 67 15| kardbafuttatást jól betanuljuk majd!~Malvina igen fel volt hevülve. Az
 68 15|             Egészen fel van hevülve.~Malvina arca egyszerre elkomolyult
 69 15|           Lemming engemet megalázott Malvina előtt a pénzvisszautasítással,
 70 15|             egy fájó sebet megüssön? Malvina búskomorsága engemet is
 71 15|         körül forog.~– Ah, képzelem! Malvina megint sok adósságot csinált,
 72 15|            egész nevét kinyomatjuk”, Malvina megijedt a botránytól, s
 73 15|           gyűjt kegyes adakozásokat.~Malvina arca e szóra elsápadt.~–
 74 15|            fel ezt az ötven aranyat.~Malvina előadta az aláírási ívet,
 75 15|         letette, s azzal eltávozott.~Malvina hirtelen fölvette az egész
 76 15|         Malvinának öt darab ezerest. Malvina elbámult.~Hanem azután hirtelen
 77 15|              azt, hogy urak legyünk.~Malvina nem tagadhatta meg magától
 78 18|                Ilonka helyet foglalt Malvina mellett a causeuse-ön, s
 79 18|              Ilonka büszkén kelt föl Malvina mellől.~– Asszonyom! Én
 80 18|           történt, szép halála volt.~Malvina nem engedte el a vívóleckét.
 81 18|             eszénél volt az most is; Malvina nem bírt rajta kifogni.
 82 19|           délután ment ismét vissza. Malvina elkészülhetett a látására,
 83 19|       ifjúkori lanyha blazírtságtól.~Malvina, mikor meglátta őt, úgy
 84 19|              Istennek mondják: „Te”!~Malvina gondolta magában: „Ez most
 85 19|            egymással összeszámolunk.~Malvina kerekre felnyitá nagy szemeit.~–
 86 19|      országba.~– Ah, értem – suttogá Malvina. – Most értek már mindent! –
 87 19|              aratógépekről beszélek.~Malvina okosan ingatta szép fejét,
 88 19|            dolgozni akar, az megél.~(Malvina még mindig nem tudott Elemér
 89 19|           már szép szabadság – szólt Malvina nevetve.~– Ne úgy értse
 90 19|         egyszerre világot gyújtanak.~Malvina ezeken a kivilágított ablakokon
 91 19|            igen rútak voltak – szólt Malvina –, azoknak itt Európában
 92 19|      dolgoznia kell, hogy szeressék.~Malvina végre nagyot nevetett.~–
 93 19|             át Lemminghez? – kérdezé Malvina.~– Ami ügyeink voltak egymással,
 94 20|   visszautasítottam őt.~– Üm! Úgy-e?~Malvina ajkába harapott, s öldöklő
 95 20|              kegyetlen hangnyomattal Malvina. Ez egy szóban annyi gyűlölet,
 96 20|        csendesen az angol tanulmány, Malvina részéről ezúttal a lehető
 97 20|        elárulá, hogy homloka szédül.~Malvina elég kegyetlen volt végigélvezni
 98 20|            sem akar maradni.”~Ezeket Malvina mind apródonkint adogatta
 99 20|             Tehát menjünk a terembe.~Malvina, mint rendesen, bezárta
100 20|         anélkül fogunk vívni – szólt Malvina, és odanyújtá neki a vítőrt.~
101 20|           megöli a másikat – felelte Malvina, s a nekiszabadult szenvedélytől
102 20|      imádottaikért.~S azzal odadobta Malvina lábához a vítőrt. Malvina
103 20|            Malvina lábához a vítőrt. Malvina hangosan dobbantott lábával.~–
104 20|   beszélhetünk egymással. Bocsásson!~Malvina azonban az ajtó elé állt,
105 20|           felé; a hegyes vítőrt, mit Malvina eléje szegzett, félrehárította
106 20|     felnyitotta a kulccsal az ajtót.~Malvina tehetetlen dühében megragadta
107 20|              vítőrök kereszteződtek.~Malvina a szenvedély vak dühével
108 20|          kezéből a fegyvert.~Azonban Malvina erősen marokra fogta azt,
109 20|            éppen a váll alatt.~Amint Malvina visszarántá fegyverét, a
110 22|              fognak lépni.~– Szegény Malvina. Mondja ön meg neki, hogy
111 23|            És hogyan veszi e csapást Malvina?~Angyaldy bosszús is volt,
112 23|               Tehát a dogmák szerint Malvina most sem nője Lemmingnek,
113 23|         határozata nem érvényes, ott Malvina egyedül és elszakíthatlanul
114 23|           csak óvatosan és vigyázva!~Malvina.”~Angyaldy ismét és ismét
115 23|            helyzetnek tartanám, hogy Malvina most önt kövesse.~– Egyedül
116 26|             tárgyról beszélnek is, s Malvina e varázslatot nagy mértékben
117 26|          ilyenkor a termet fűttetni?~Malvina pedig, valahányszor a táncból
118 26|            le ez a rettenetes éjjel.~Malvina ismét a holdba távozott
119 27|               És most, uram, hol van Malvina?~A bankár tompa, szenvnélküli