Fezejet

  1 1 |            de nem együtt; vagy nem oly mértékben, hogy még az okos
  2 2 |            őt háborítni merészli – oly vörös villámokat szórtak
  3 2 |            pislogó szemei most már oly zölden világítottak kéjesen
  4 2 |            nyújtott kéz csuklóját; oly szép fehér kéz volt az,
  5 2 |            szép fehér kéz volt az, oly hajlékony, mint egy hattyúnak,
  6 2 |             Nőm!”~Hogy én e szóval oly fukar voltam!~Igaz, hogy
  7 3 |             azért nem kérek semmit oly epedve, mint hogy eresszen
  8 4 |             Ugyan kérem, ne legyen oly gonosz! – feddé őt haragosan
  9 4 |     alkotmányszegés ellen. Ezalatt oly csend volt még a karzatokon
 10 4 |            szeszélye következtében oly szívgörcsöt kapott, mely,
 11 4 |          Az utcát, amilyen széles, oly terjedelmében foglalja el
 12 5 |             Ugyan kérem, ne legyen oly gonosz! – feddé őt haragosan
 13 5 |     alkotmányszegés ellen. Ezalatt oly csend volt még a karzatokon
 14 5 |            szeszélye következtében oly szívgörcsöt kapott, mely,
 15 5 |          Az utcát, amilyen széles, oly terjedelmében foglalja el
 16 6 |         lánykának minden mozdulata oly könnyű, oly ruganyos, hogy
 17 6 |       minden mozdulata oly könnyű, oly ruganyos, hogy a kisváros
 18 6 |        kompromittálja. És amellett oly szerény, oly óvatos, hogy
 19 6 |           És amellett oly szerény, oly óvatos, hogy ruhája szegélyének
 20 6 |        gyöngyösi mente, amit akkor oly délcegen viseltek az éltesebb
 21 6 |           csak egy percnek tetszik oly kellemes társalgásban (megjegyzendő,
 22 6 |       jutni), de neki, tudom, hogy oly drága minden pillanata,
 23 6 |            drága minden pillanata, oly terhes hivatalban, kivált
 24 6 |          mondtam neki, hogy hiszek oly időt bekövetkezni, amidőn
 25 6 |          űzni. Ellenkezőleg. Mikor oly vakmerő gorombaságot mondtam
 26 6 |        Vége lesz mindennek, amiben oly gonddal neveltettük eddig.
 27 6 |           ostorpattogással; azután oly helyre fognak menni, ahol
 28 7 |           a jámbor gazdák életében oly gyakoriak az ilyféle katasztrófák.
 29 8 |            ki mindjárt a növésével oly szerencsésen kezdte az üzletet,
 30 8 |         tulajdona, amivel Malvinát oly boldoggá varázsolta át,
 31 8 |           összeg visszafizettetik, oly bankutalványokban fog átadatni,
 32 8 |    Őnagysága ezelőtt néhány órával oly határozottan adá tudtomra,
 33 8 |     szenvedélyét, saját őrültségét oly messze múlta felül, mint
 34 8 |       selyem, melyben percek előtt oly kéjelegve dúltak ujjai,
 35 8 |           Mert nem mondhatsz nekem oly nagyot, ott rettenetest,
 36 9 |            s mikor a nap végződik, oly kedéllyel tér nyugalomra,
 37 9 |          úrnője ibolyát szedni, és oly okosan kikereste a füvet
 38 9 |           jöttek. Hanem aki azokat oly híven ápolta, meg tudta
 39 9 |             Már a megelőzött év is oly mostoha volt.~Aszálynak
 40 10|    odújából.~A két rokonkebel arca oly egymást értően ragyogott
 41 12|            E sötét, mély üregekből oly merően bámultak elé a ridegen
 42 13|         ajkaiba kellett harapni. – Oly fájdalmas volt tovább mondani
 43 13|       nevére; egy összeget letenni oly célra, hogy annak kamatjaiból
 44 13|             hogy annak kamatjaiból oly ifjak részeltessenek, kiket
 45 13|          egykor szegény fiam, s ön oly jó volt hozzá életében mindig.~
 46 13|       mégiscsak jó fiú” volt, s ki oly szomorú, meggyászolt véget
 47 13|          jól, kismama. És én éppen oly rossz-szívű, hideg, háládatlan
 48 13|           az aszúvirágokból, miket oly jól ismert, mik úgy kiválnak
 49 14|         otthon. Világosiné maga is oly idegbeteg volt, hogy lehetetlen
 50 14|          összecsókolta anyja kezét oly örömmel, mint akinek gazdag
 51 14|           is kísérni. Én kegyednek oly összeget ígérek nőm körüli
 52 14|          mint aki győzött. Malvina oly haragosan ráncolta össze
 53 15|           mondom, hogy: kell! Most oly válságos ügy kezdetén állok,
 54 15|         meg kell érte feszítenünk. Oly küzdelem ez, aminőnél a
 55 15|        abban a barlangban, ahova ő oly bizton tette be a lábát.~
 56 15|     lélegzettel, de amelyet megint oly hirtelen váltott fel egy-egy
 57 15|           kezéből.~A két hölgyalak oly csodaszép volt e játék alatt.
 58 15|      szenvedélyességet árultak el, oly szenvedélyt, amilyen csak
 59 15|         női szemek látják őket.~Ez oly tünemény volt, aminőre Faust
 60 15|         ismét kézbe kapta, s ismét oly hevesen támadta meg vele
 61 15|      vetőmag vállalatát nem bízzuk oly kezekre, amik vesztegetésen
 62 15|            is olyan szótalan volt; oly láthatólag csüggedt és bánatos.
 63 16|        ottan a nép. S az éhező nép oly szelíd volt, oly bánatosan
 64 16|         éhező nép oly szelíd volt, oly bánatosan önmegtagadó, hogy
 65 16|       akkor történtek, a fejedelem oly férfiakat és eszközöket
 66 16|         Júj! Te leány, ne esküdjél oly pogány módra! – szörnyedt
 67 17|        tudott csodákat alkotni, és oly harcokat vívott, hogy a
 68 18|      atyámat?~– Nincs.~E rövid szó oly szomorúan visszhangzott,
 69 18|         igazat.~– De lásd, Bélteky oly derék ifjú, becsülete van
 70 18|         járjon ő tovább is ide. Én oly nagyon becsülöm.~– Nem bánom,
 71 18| panaszkodott ön édesanyjának, hogy oly fagyos tekintetekkel találkozik
 72 18|         meg, ha jókedve van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára
 73 19|           Mi tette őt ily komollyá oly rövid idő alatt?)~– És ön
 74 20|   természetesnek találom, hogy egy oly kitűnő gentleman jegyese
 75 20|           százon felül ver.~Ilonka oly ingerült volt, hogy nem
 76 20|           magyarázatot. Hasztalan. Oly távol volt tőle, hogy még
 77 20|    betűkkel, amiknek minden vonala oly gyöngéden simult a papírra,
 78 20|            hogy nem fogok gondolni oly emberre, akire tán ön is
 79 20|        bocsánatot kérni attól, kit oly gonoszul bántott, s ki őt
 80 20|         volt arca. Járása nem volt oly kevély, de szendébb, hajlékonyabb,
 81 21|          hogy a legutolsó estélyen oly pompás gyöngyöket viselt,
 82 21|       semmit. Ha pedig éppenséggel oly életrevaló és ügyes ember
 83 21|     fensőbb körök kegyencét valami oly brutális megrohanással fogja
 84 22|     ismételten visszautasítok. Aki oly vakmerő volt, hogy énellenem
 85 22|    Angolországban kifizettem. Azok oly mesés összegekről szólnak,
 86 23|          jutott bűnös még amellett oly gonosz volt, hogy magánjegyzékeiben
 87 23|              Menjen ön! Hogy lehet oly együgyű? Törvényes ember,
 88 23|          Harter hozzáfogott a neki oly jól illő hetvenkedéshez.~–
 89 23|        mondta el Harter Nándornak; oly mértéktelen gorombaságok
 90 24|          élelem és a házbér.~Pedig oly szűk volt az ebéd, s oly
 91 24|           oly szűk volt az ebéd, s oly nyomorult a kis szállás,
 92 24|           vele. Mind a három beteg oly nyughatatlan volt miatta.
 93 24|         meg a csalárdság. Ön engem oly örvény széléről húzott vissza,
 94 24|        magasan álló rúdon, míg fia oly sebesen repül lábait fogva
 95 24|            azon is volt mit nézni. Oly szende, oly valódi volt
 96 24|        volt mit nézni. Oly szende, oly valódi volt elpirulása ennyi
 97 24|            bámuló nép közepette, s oly őszinte az öröm, az elérzékenyülés
 98 24|           honfitársaim közt vannak oly hírhedett bukfenchányók,
 99 24|           hírhedett bukfenchányók, oly országos komédiások, hogy
100 25|            cirkuszban. A gyermekek oly régen örültek előre a napnak,
101 25|         gyűlöl engem. Hiába vet ön oly megölő tekintetet rám: ön
102 25|      elvehetné rólam a vádat, hogy oly soká késtem a következő
103 26|            szemem elé mer kerülni! Oly gyalázat után! Csak hadd
104 26|            fiától hallott, s miken oly hosszan el lehetett volna
105 26|            folyosó visszhangját az oly jól ismert léptek hangja
106 27|         amit mondok! Én nem vagyok oly szegény, mint hiszed. Kinek
107 27|           és légy nőm!~És e szónál oly szenvedélyesen szorítá őt
108 27|            helyesek.~Harter Nándor oly kényelmetlen zsibongást
109 28|          egymást, olyan gyöngéden, oly szerelmes szelídséggel,