Fezejet

  1 8 |             új szférába vezette át, Angyaldy úr egy napon déli 12 órakor
  2 8 |      látogatta az előkelő világ is. Angyaldy úr komornyikot talált az
  3 8 |          kecses kézmozdulattal inte Angyaldy úrnak, hogy foglaljon helyet
  4 8 |         helyet a svájci karszékben.~Angyaldy úr, úgy látszik, nem tartozott
  5 8 |              Régen nem láttam, önt, Angyaldy úr – szólt Lemmingné hideg
  6 8 |            én mit sem tudok – szólt Angyaldy úr. – Egészen prózai ügy,
  7 8 |       jöttem.~– Kíváncsi vagyok rá.~Angyaldy úr egy jelentékeny tekintetet
  8 8 |    Egyébiránt – íme, itt van.~Azzal Angyaldy úr elővont egy csomag összehajtott
  9 8 |         valamit franciául beszélni.~Angyaldy úr ezalatt nézegethette
 10 8 |        sietve. Volt már szerencséje Angyaldy úrhoz, nem volt szükség
 11 8 |            olyan sokáig, hogy addig Angyaldy arcát tanulmányozza.~De
 12 8 |            realitás át is vándorolt Angyaldy úr kezébe két darab ezeres
 13 8 |         hódolatteljesen megcsókolá.~Angyaldy úr is hasonlóan tett. Ő
 14 8 |      pénzünket visszaadták! – szólt Angyaldy úr, midőn Harter Nándor
 15 8 |           nevére teendő intézkedés.~Angyaldy tehát még aznap délután
 16 8 |        Igazán pompás gyűjtemény az.~Angyaldy rá se nézett a pompás könyvekre.
 17 8 |             ön: mi válasszal jövök?~Angyaldy felhúzta a vállait, meggörbíté
 18 8 |           még szebb volt tőle, hogy Angyaldy úrhoz olyan nyájasan szólt.~–
 19 8 |        olyan nyájasan szólt.~– Édes Angyaldy! Legyen olyan jó, és nevemben
 20 8 |          amit feljegyezni méltó.~De Angyaldy nemigen látszott azt észrevenni.
 21 8 |     küszöbön elejté lovaglóostorát. Angyaldy úr olyan szépen elnézte,
 22 8 |            állt, s odavonta magával Angyaldy urat is, míg Malvina a kapun
 23 8 |         utcán.~Szerette volna látni Angyaldy arcán, hogy hát az mit tud
 24 8 |            tökéletesen igazat adott Angyaldy úrnak. Ez egy okos, meggondolt,
 25 8 |     meggyőződött azon hitében, hogy Angyaldy úrban egy olyan kincsét
 26 8 |           Tavasz kezdetén azt mondá Angyaldy főnökének, hogy ő beteges.
 27 8 |             szállást a hegyek közt.~Angyaldy aztán keresett magának szállást
 28 8 |           te!~– Mint a kígyó, ugye?~Angyaldy kiment a paripa felől biztosítani
 29 8 |           és még valami nőismerőse.~Angyaldy csak elbámult.~A féltett
 30 8 |            mint két órával azelőtt.~Angyaldy kebléhez kapott. Az igazi
 31 8 |          aki el hagyja fogni magát!~Angyaldy az előadás után a színház
 32 8 |           Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy úr? – szól a magas financiák
 33 13|            fog reá az eléje küldött Angyaldy, s elhozza hazáig. Elemér
 34 13|        melyet már háromszor írt meg Angyaldy úr, de amelyet háromszor
 35 13|        indulni, éppen akkor jött le Angyaldy a második emeletből, hol
 36 13|            találkoztak.~– Jó estét, Angyaldy!~– Ah, jó estét!~– Nem csodálkozik
 37 13|           látott még holt szamarat.~Angyaldy úr ezt jó ötletnek találta,
 38 13|           Az úrfi lement a lépcsőn, Angyaldy bement Harter Nándor úrhoz.~
 39 13|     járt-kelt alá s föl szobájában. Angyaldy úr nem tartotta szükségesnek
 40 13|             aláírja vele a vevényt.~Angyaldy úgy tett, mint aki bámul,
 41 13|            Tehát nem látott senkit?~Angyaldy tudott mindig a kérdés mellé
 42 13|          hogy neki ajándékozom azt.~Angyaldy átvette a postai utalványt,
 43 13|           asszonyság együtt voltak. Angyaldy úr szívesen láttatott.~–
 44 13|             lehet ismerni, ugyebár, Angyaldy úr?”~Angyaldy úrnak nem
 45 13|              ugyebár, Angyaldy úr?”~Angyaldy úrnak nem volt véleménye
 46 13|           Hanem annál jobban értett Angyaldy úr az élő arcok megítéléséhez,
 47 13| gondolkozást.~Lemming úr, a férj és Angyaldy úr, a titkár, furcsa képekkel
 48 13|            azt, éppen most hozta el Angyaldy úr.~– Ah, mi másodszor is
 49 13|               Ah, ez eredeti! Ez az Angyaldy átkozott flegmájú ember!
 50 13|         Malvina nem hallgatott oda.~Angyaldy úr vette a kalapját, és
 51 15|             olvasott ez idő szerint Angyaldy úr főnöke titkos naplójában?~
 52 15|            később aztán azt olvasta Angyaldy úr a napló újabbi lapján:~
 53 15|      szemközt!~      ~Eddig olvasta Angyaldy főnöke naplóját, amíg azt
 54 15|              menni kellett oda fel.~Angyaldy persze nem várta, míg visszakerül,
 55 15|          rossz kedve.~No, no! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas lakat
 56 15|          van még abba beleszólójuk.~Angyaldy nem folytatta a diskurzust;
 57 22|         Reggeli tíz óra volt, mikor Angyaldy nagy sietve lépett be Harter
 58 22|       efelől bemehetek hozá – mondá Angyaldy, és benyitott Harter szobájába.
 59 22|             fontos ügy van előttem.~Angyaldy visszalépett, s leült a
 60 22|             felőlem, ifjú barátom.~…Angyaldy ismét belépett az ajtón.~–
 61 22|       ajtónyitással sietett belépni Angyaldy.~– No ugyan, mi az a sürgetős
 62 22|             velem tudatnia szükség?~Angyaldy nagy hidegvérrel hagyta
 63 22|             amit megtudtam – felelt Angyaldy. – Amit nem mondok, azt
 64 22|            határozatlanul mélázott.~Angyaldy sokallta az időhaladékot.~–
 65 22|           felállt karszékéből, mire Angyaldy ugyanazon karszékbe telepedett,
 66 22|          lehetett afelől, hogy amit Angyaldy beszélt, az való. Az ötezer
 67 22|         szállásomon. Itt ne többet!~Angyaldy keblébe dugta az iratot,
 68 22|         lehet-e most hozzá bemenni? Angyaldy azt válaszolá, hogy őméltósága
 69 23|         délben már tapasztalá, hogy Angyaldy nagyon is jól volt értesülve.
 70 23|            szerelmes kábító vágyai.~Angyaldy csak estefelé tért vissza.~
 71 23|            veszi e csapást Malvina?~Angyaldy bosszús is volt, bámult
 72 23|           dobjak ki ötezer aranyat?~Angyaldy vállat vont, s nem mondta,
 73 23|       tündökölni, erősen megszorítá Angyaldy kezét, és súgva mondá neki.~–
 74 23|      Lemmingnek: Adja vissza nőmet!~Angyaldy visszahőkölt e szóra, mint
 75 23|           Adja vissza nekem nőmet.”~Angyaldy csodálkozva rázta mindenfelé
 76 23|            ön már?~– Értem – felelt Angyaldy tompán.~– Lehetőnek tartja
 77 23|      ragyogásával akarok környezni.~Angyaldy meghajtá magát.~– Mindezt
 78 23|           ön minél hamarabb, kedves Angyaldy; s hozzon jó választ.~A
 79 23|            szorította amazt vissza.~Angyaldy még aznap eljárt a rábízott
 80 23|            Harter gyanakodva nézett Angyaldy szemébe; aztán lehangoltan
 81 23|             monda neki jó éjszakát.~Angyaldy bejelenté, hogy az éjjel
 82 23|         menni kérdezősködés nélkül.~Angyaldy csakugyan vacsorálni ment,
 83 23|            kinek mit mondott.~Midőn Angyaldy későn éjfél után a dőzsasztalt
 84 23|            barátkozni, vígan lenni.~Angyaldy rátalált ismerősére.~– Otthon
 85 23|            gyertya ég a szobájában.~Angyaldy megköszönte a tudósítást
 86 23|           hiszi, hogy legjobb híve.~Angyaldy sietett felnyitni a zárt,
 87 23|       talált.~De hát a napló tokja!~Angyaldy a világosság felé fordító
 88 23|         válaszul küldött Harternek.~Angyaldy elolvasta azt.~„Kedves barátom!~
 89 23|     óvatosan és vigyázva!~Malvina.”~Angyaldy ismét és ismét elolvasta
 90 23|             Senki sem jött – felelt Angyaldy kezébe véve a naplót.~–
 91 23|          tegnap ez ember! – gondolá Angyaldy.)~– Önre is volt gondom,
 92 23|         Önre is volt gondom, kedves Angyaldy.~– Énrám? – szólt a titkár,
 93 23|        állítá hevesen Harter úr, ki Angyaldy közbeszólását saját jövendő
 94 23|        sérelmet.~– Köszönöm – szólt Angyaldy. (Ez a második pont.) Tudta
 95 23|             magát. Vegye rá, kérem!~Angyaldy állához szorítá a kezében
 96 23|           érintkezésbe vele.~      ~Angyaldy érintkezésbe tette magát
 97 23|             van. Így fizet a világ.~Angyaldy azt mondta főnökének, hogy
 98 23|             tudta bizonyosan; pedig Angyaldy és Bélteky eleget jártak
 99 23|            becsületem forog kockán.~Angyaldy tudta azt jól, hogy mije
100 23|          csak a pénzt teremtse elő.~Angyaldy már akkor tudta azt a választ,
101 23|            aranyat nem tudok kapni.~Angyaldy olyan ártatlan arcot csinált
102 26|          vetette haza a vigalomból. Angyaldy régen várt már reá.~Amint
103 26|             úr reggelijét behozták, Angyaldy is bejött hozzá.~– Nos,
104 26|         után ily iszonyú csapással!~Angyaldy összeszorítá ajkait, miken
105 26|             úrfi! – kiálta dühösen, Angyaldy elé vetve az asztalra a
106 26|             után! Csak hadd jöjjön!~Angyaldy el akart távozni a jelenet
107 26|            öntül megkaptam egészen; Angyaldy úr aláírja, mint tanú. Ön
108 26|            a tekintetre, amit akkor Angyaldy vetett rá!~Valóban, Elemér