Fezejet
1 2 | Nem jobban, mint én magam.~Óh! Ez az ütés engemet is ért.
2 3 | a hős királyné nevével. Óh, capitano: őrizkedjék ön
3 3 | számon azt a szót, hogy: óh, arra meg én fogok ráismerni!
4 3 | imádott képet invokáltam: „Óh, Madonna! Lebegj előttem,
5 3 | azt láttam ébren és aluva. Óh, Madonna, vedd el rólam
6 3 | oktalan kegyetlenségéért.~– Óh, capitano. Ebbe ne szóljon
7 3 | Mit tudsz a királynéról?~– Óh, signore, az egy hősnő.
8 4 | Akkor ez volt a divat. Óh, mi hódítók, mi bájolók
9 5 | Akkor ez volt a divat. Óh, mi hódítók, mi bájolók
10 6 | bálba? – kérdé tőle anyja.~– Óh, ma úgy szeretnék nem menni
11 6 | És örökre ott maradunk? Óh, kedves atyám, milyen jó
12 7 | való gondolkodás nélkül? Óh, ezek nem készült beszédek,
13 8 | búcsú, vagy viszontlátás.~Óh! Így Columbus is fel tudta
14 8 | Lemmingné elértette azt.~– Óh, felőle beszélhet kegyed,
15 8 | hozzáteendi a lejárati kamatot. – Óh! Lemming Rudolfnál mindenféle
16 8 | szalonja ajtaján belépni.~– Óh, hohohó, kedves barátom!
17 8 | szemeiből.~– Vártál reám?~– Óh, mi régen vártam!~– S hiszed
18 8 | léget.~– Milyen szép vagy! Óh, milyen imádandó szép vagy!
19 8 | addig meg légy halva.~– Óh, esküszöm neked, hogy meg
20 8 | viseled magaddal lelkemet. Óh, add vissza, add sokszor
21 8 | a kék égbe tekintett.~– Óh, milyen szép volna ez a
22 8 | madarak – és mi ketten!~Óh, „mi ketten”!~– És egy egész
23 8 | nevetett, és azt mondta neki:~– Óh, milyen nagy bolond az,
24 8 | hanem te ki vagy űzve onnan! Óh, ne tégy főkötőt, mikor
25 8 | látok, de nem szeretek?~– Óh, nem azért!~– Vagy azért,
26 8 | Mérget? Igazi mérget, ami öl? Óh, mutasd meg nekem! Én sohasem
27 8 | kell, örökre elhallgatni.~– Óh, mutasd meg nekem!~Tihamér
28 8 | kerülni versenyeznek.~– Óh, te drágám, óh, te mindenem!
29 8 | versenyeznek.~– Óh, te drágám, óh, te mindenem! Nem tégedet
30 8 | bolondhoz, gyűlölthöz? Óh, ne viselj szétszórt fürtöket!~–
31 8 | viselj szétszórt fürtöket!~– Óh, milyen nagy bohó vagy te! –
32 8 | eltávozom, lefelé fogok menni.~– Óh, milyen eszes vagy te!~–
33 8 | bizalmaskodás hangján.~– Óh, bocsánat, uram! Jó estét,
34 9 | magában, hogy megcáfolja őket.~Óh, milyen nyomorult vagy te,
35 9 | meg miattok. Nem ivott.~Óh, a leányok sokat ki tudnak
36 9 | Sem eső, sem harmat soha.~Óh, azt rettenetes volt végigélni.~
37 9 | arcából ezt a gondolatot.~Óh, a nő előtt olyan nyitott
38 9 | Isten segélyével.~A többit?~Óh, de mikor azon még végiggondolni
39 10| A szárazföldi nyolckezű!~Óh, nem a természet undorító
40 10| ruhákat. Előre megmondom. Óh, ezen az úton sok pénz előkerült
41 10| Oh, nem a dekórum végett, óh nem! Hanem mivel nem akarjuk,
42 10| kettejök között volt.~– Óh, hát csak tessék lovagiaskodni!
43 10| nem kívánnak ők egyebet.~– Óh, abból még van; mindjárt
44 11| művészetet megjutalmazni.~– Óh, uram, akár kettőt is, ha
45 11| Meghalsz, ahogy az meghalt. Óh, kedves szeretett kis lovam,
46 12| hatalmas úr emberek is. – Óh, uram! Én vétkes ember voltam;
47 13| fia a tengerbe veszett.~– Óh, asszonyom, kegyed tudja
48 13| egyedül maradt Elemérrel.~– Óh, voltam bizony; már ki is
49 14| pirulni kell szegénységükért. Óh, mert a szegénység olyan
50 14| a gyógyintézetbe adni.~– Óh, uram – az rettenetes volna!
51 14| ezt magának elmondta.~– Óh, én mindig úgy szerettem
52 14| asszonyom …~– Nos, mit „óh, asszonyom”?~– Hiszen én
53 15| leveté a plasztront kebléről.~Óh, milyen szép volt e pillanatban.~
54 15| üdvözletemet személyesen átadni?~– Óh, éppen én akartam önt erre
55 15| visszautasítani is késő lett volna.~– Óh, igen! Az az én saját pénzem.
56 16| elégült ravaszsággal mondá:~– Óh, a názárénusok vallásának
57 16| közel van az ítélet napja.~– Óh, leányom! Nem tréfa ez a
58 16| lejjebb, míg végképp elnyeli.~Óh, ebbe a hínárba de sokan
59 17| lázápoló gyilkos ege.~Itt végy, óh magyar olvasó, egy szabad
60 17| föld legelső nemzete! – Óh, édes népem, ne hízelegtess
61 17| Hadd lássam, mit írt?… Óh, kedves miss Ilonka… ha
62 18| életére boldogtalanná teszi.~– Óh, kedves leányom, sokan beszéltek
63 18| megölő kék szemek”-hez. „Óh, ha tudnád!” Elő is fizetett
64 19| Átadtad a végrendeletemet?~Óh, bizony Bélteky nem azért
65 19| titkába férkőzhessék.~– Óh dehogy, asszonyom! Cséplő-
66 20| szemrehányással a hölgy.~– Óh, Leona, ma nem volt jó hozzám
67 20| bosszúálláshoz.~– Nem értelek!~– Óh, nagyon is értesz. És én
68 20| reszketett, mikor írt.~– Óh, dehogy reszketett a kezem.~–
69 20| állt, s elzárta az útját.~– Óh, te hasztalan fogsz utána
70 21| hagyja az ajtót nyitva.~– Óh, ne tessék félni! Nem szököm
71 23| eszembe ilyen expediens.~– Óh, én sok nyughatatlan éjszakának
72 23| A válóperek hosszúk.~– Óh, ide nem kell válóper. Ide
73 23| azzal a végzetes naplóval.~Óh, ez a Harter valóban a világ
74 23| És akkor csak elbámult.~Óh, ez a Harter nem olyan könnyelmű
75 23| benne van a zöld levélben.~Óh, milyen erőszakába került
76 23| kiáltson a rendőrségnek. Óh, itt pompás rendőrség van;
77 24| is ki volt ütve kezéből.~Óh, mily gonoszak az emberek!
78 24| torkából. Emlékezik-e még rá?~– Óh igen!~A férfi még mindig
79 24| megmondta a szállását.~– Óh, oda magában vissza sem
80 24| állatok lelkével foglalkozni. Óh, nagyon szép mesterség ez!
81 24| tombol, mikor ezt látja. Óh, ezt kegyednek is meg kell
82 24| hazakísérem szállására. Óh, igen jó helye lesz kegyednek,
83 24| kistestvérkém”-nek szólítsam?~– Óh, kisasszony!~– El fogok
84 24| elvesztettet visszapótolta. Óh, ennek a derék embernek
85 24| önöknek szolgálatot tehetek.~– Óh, ez igen nagy jóság lesz
86 25| Elemér őt nyomban kíséri.~Óh, ő ismerte még lépéseinek
87 25| kegyed emlékével még jobban. Óh, a kegyed megbántásának
88 25| sújtott. Oh, tiszta ég, óh, örök bölcsességű Isten,
89 26| távol választotta el tőle.~– Óh, milyen kegyetlen a sors!
90 26| Tán párbajra akar híni? Óh, én helytállok, azt elhiheti!~–
91 27| a te földönfutód lennék. Óh, légy az én paradicsomom
92 27| izzadt és reszketett.~– Óh, én ismerek egy asszonyt,
93 28| és drabantjaik forognak.~Óh, legdicsőbb fejedelmi méltósága
|