Fezejet

 501 6  |                  mondá, hogy minden ember, az összes ügyvédi kar mellettem
 502 6  |                tartanak, mert nem zsarolom az ügyfeleket; azoknak érdekében
 503 6  |               arcához szorítá. Miért égett az olyan nagyon?…~– Most tehát,
 504 6  |                   hogy újra kell kezdenünk az életet. Mondtam ugyan, de
 505 6  |                 megtakarított pénzünk van, az az előleges bérletre s a
 506 6  |              megtakarított pénzünk van, az az előleges bérletre s a szükséges
 507 6  |              megszolgált fillérekből gyűlt az össze, lehetetlen, hogy
 508 6  |              neveltettük eddig. Következik az egyhangú pusztai élet. Rá
 509 6  |              pusztai élet. Rá nézve temető az, ahová velünk jön.~– Szegény
 510 6  |                   kísérte haza, mert esett az eső; a mai táncvigalom előkészületeiről
 511 6  |                  Ha valamiért örülök, hogy az elmarad, úgy ez az, hogy
 512 6  |                    hogy az elmarad, úgy ez az, hogy ezzel a fiúval nem
 513 6  |                  esik majd olyan nehezére.~Az apa és anya átmentek a konyhán
 514 6  |                 Amit benyitotta Világosiné az ajtót, Ilonkát egy széken
 515 6  |                   bírja megtartani fejében az imádságot, s mikor el akarja
 516 6  |                  folytatni a gyermek előtt az ima sorait; a gyermek utánacsinálta
 517 6  |                 utánacsinálta kis kezeivel az ujjbetűket, gyorsan ment
 518 6  |                   ujjbetűket, gyorsan ment az kettőjüknek, mint a játék;
 519 6  |                Lacikám! Mit fogsz csinálni az éjjel, ha rossz nénédet
 520 6  |                    mint ahogy azok tudnak.~Az apa odalépett hozzájok.
 521 6  |                    apa odalépett hozzájok. Az anya nem tudott szólni.~–
 522 6  |                 megfelelt a kérdésre. Most az apa többet is mert mondani
 523 6  |             szorítva állt e jelenet előtt. Az Isten mégis szeret minket.~
 524 6  |                  Ezzel betette háta mögött az ajtót.~Őt nem fogják többet
 525 6  |                 nagyobb lesz a hírük vele; az apró embereket ki veendi
 526 6  |                   viselik magukat, mindegy az; ha valaki jó- és balsorsukat
 527 6  |         asszonyságnak a férje már benn ült az elhagyott levéltárnoki hivatalban.~
 528 6  |               olyan barátságosan látogatta az új levéltárnokot a maga
 529 7  |                                            Az áspis~Hogy mi az az áspis?~
 530 7  |                           Az áspis~Hogy mi az az áspis?~Én bizony magam
 531 7  |                        Az áspis~Hogy mi az az áspis?~Én bizony magam sem
 532 7  |                    fejezetet végigolvasni, az majd megtudja velem együtt,
 533 7  |             megtudja velem együtt, hogy mi az az áspis.~      ~Világosiék
 534 7  |                   velem együtt, hogy mi az az áspis.~      ~Világosiék
 535 7  |             gazdálkodni.~Gazdálkodni? Hisz az igen egyszerű dolog. Bizony
 536 7  |                dolog. Bizony nem szentírás az. Minden ember érthet hozzá.
 537 7  |                    érthet hozzá. Abból áll az egész mesterség, hogy az
 538 7  |                   az egész mesterség, hogy az ember engedi a füvet nőni,
 539 7  |               azután hozzáfognak, hogy ezt az együgyű mesterséget megpróbálják,
 540 7  |                   évben újra le kell tenni az egzáment.~Világosi annyival
 541 7  |                   hozzá, előre bevásárolta az illetékes szaktudósok idevágó
 542 7  |                 mázsa burgonya? Nekifeküdt az állatgyógytannak; megolvasta
 543 7  |                  nagy jövendője ígérkezett az amerikai polgárháború miatt.~
 544 7  |                  polgárháború miatt.~Hanem az mind kárba veszett dolog.~
 545 7  |                  zimankós jégesőtől kezdve az utolsó földtúró ürgéig minden
 546 7  |                      a cselédség.~Hajh, ha az ember szolgálattevő segédkezek
 547 7  |               szobában, egy lakható szobát az egész épületben; egy ép
 548 7  |                 levágatlan ribiszkebokrot. Az istállók és szántóvető műszerek
 549 7  |              csukták be, mert felgyújtotta az előbbeni gazdájának a juhaklát;
 550 7  |                 bort bekapott, akkor nincs az az élő teremtés, aki megállhasson
 551 7  |                   bekapott, akkor nincs az az élő teremtés, aki megállhasson
 552 7  |               megállhasson előtte; beleköt az édesapjába is, s aki őt
 553 7  |             számtalan ízekben.~A kocsisnak az a nevezetes szép tulajdonsága
 554 7  |         megindítani a beszédet anélkül; ez az exordium. Az aztán neki
 555 7  |                   anélkül; ez az exordium. Az aztán neki mindegy, hogy
 556 7  |               házigazdával; s még amellett az az eredetiség is megvan
 557 7  |            házigazdával; s még amellett az az eredetiség is megvan benne,
 558 7  |                   Kétszer magára gyújtotta az istállót emiatt, jó szerencse,
 559 7  |                   ne dugja felét. Meglopja az embert, amíg ránéz; meglopja
 560 7  |                   Amit egy ember megeszik, az még utoljára is koldussá
 561 7  |                   nyelves! Ha megered nála az ékesenszólás, olyan, mint
 562 7  |            kergetik, annál jobban kerepel. Az ember bámulja benne a természet
 563 7  |            kigondolt frázisok, önkényt jön az mind és egymás után, mint
 564 7  |                  pocsékká válnak előtte, s az előbbeni bérlő felesége,
 565 7  |               házpusztító gazemberek, mint az apjaik.~A legelső találkozásnál
 566 7  |                   bemutatni Böske: ez volt az érdemes szakácsné neve.
 567 7  |              megélhetéshez szükséges, mert az előbbi bérlő még csak egy
 568 7  |                adott, s tudatta vele, hogy az ő szokása szerint mindent
 569 7  |                   kisasszony fognak kiadni az éléstárból, és hogy a férficselédek
 570 7  |                  más asszonytól is. Mintha az olyan könnyen menne! Hogy
 571 7  |                    úgy heverne a konyhában az arany, mint a krumpli, rá
 572 7  |            nagyasszonyom, kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben
 573 7  |         nagyasszonyom, kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben
 574 7  |                Nagy stúdiuma volt már neki az ilyenekben. Látta, hogy
 575 7  |                   Böskének ez nagyon fúrta az oldalát. A másik asszonyával
 576 7  |                    úgy váltak el, hogy hol az dugta ki a fejét az ajtón,
 577 7  |                    hol az dugta ki a fejét az ajtón, hol ő dugta be a
 578 7  |                     hol ő dugta be a fejét az ajtón egymásnak az utolsó
 579 7  |                   fejét az ajtón egymásnak az utolsó szót elmondani. Itt
 580 7  |                hallani.~– Úgy segéljen, ha az a kis néma nem volna a háznál,
 581 7  |                   néma nem volna a háznál, az sem volna, akivel az ember
 582 7  |               háznál, az sem volna, akivel az ember egy szót beszéljen –
 583 7  |                  gyereket szerette nagyon; az egész délutánokat elüldögélt
 584 7  |                    legjobban hallgat arra.~Az úrnak és a kisasszonynak
 585 7  |               dolga volt még most. Ilonkát az anyja készakarva nem eresztette
 586 7  |                 nem eresztette a konyhába; az odabenn az asszonyokkal
 587 7  |          eresztette a konyhába; az odabenn az asszonyokkal együtt font
 588 7  |               ruhákat. A zongorát eladták. Az úr pedig tanulmányozta gazdasági
 589 7  |                munka szünetelt; legfeljebb az után lehetett látni, hogy
 590 7  |               cserepekbe. Előttük állt még az egész rengeteg hosszú tél.~
 591 7  |                őket írni, olvasni.~Persze, az ágyúból kilőni valók mindjárt
 592 7  |                mindjárt sárkányt csináltak az írni való papirosból, s
 593 7  |           felkeljen azért veszekedni, hogy az éjjel meglopták. Azért persze
 594 7  |                kisbéresnek; s a kisbéres – az jó ember, az nem lop egyebet,
 595 7  |                    kisbéres – az jó ember, az nem lop egyebet, csak a
 596 7  |                    állapotban telik szépen az idő és ürül a hombár, míg
 597 7  |                     míg egyszer megint jön az új év, aztán meg az új búza,
 598 7  |                    jön az új év, aztán meg az új búza, s újra kezdődik
 599 7  |                     miért lop éppen őtőle. Az ilyesmiben aztán az emberek
 600 7  |                 őtőle. Az ilyesmiben aztán az emberek lelkiismeretesek
 601 7  |                    kocsisnak, a juhásznak, az öregbéresnek? De ha a Böske
 602 7  |                  kocsisnak, a juhásznak és az öregbéresnek feltálalt babcuspájzról
 603 7  |                    adventi csütörtök napon az új gazdák nyugalmát; ez
 604 7  |              gazdák életében oly gyakoriak az ilyféle katasztrófák. Mikor
 605 7  |                   csak jön ám mind a három az ámbitusra, és hozza a maga
 606 7  |            nagyasszonyt!~Világosiné kijött az ámbitusra.~– Mi baj?~– Itt
 607 7  |           traktálnak, vagy mi? – tódító ki az öregbéres.~A kocsis nem
 608 7  |                  nagyon közel voltak ahhoz az állapothoz, melyben hasonló
 609 7  |                    melyben pedig világosan az ő javára történt a csődtömeg
 610 7  |              paszulyos tálat merte kidugni az oszlop mellől. Ennyi mérges,
 611 7  |                   de a jámbor Világosi nem az. Ő jobban fél a cselédeitől,
 612 7  |                    őtőle, s ha lármát hall az udvaron, még beljebb megy
 613 7  |                   nő, hogy hiszen ő kiadta az ételhez való húst, ahogy
 614 7  |               lesz-e bátorsága asszonyának az ő evikciójára apellálni.
 615 7  |          megmutathatja asszonyának, mi hát az az áspis.~– Micsoda? – kezdé
 616 7  |       megmutathatja asszonyának, mi hát az az áspis.~– Micsoda? – kezdé
 617 7  |                 mind, ugye? Nem maga ád ki az asszony mindent? Nem maga
 618 7  |                  harapófogó mélyedtek bele az ujjai Böske kövér karjaiba,
 619 7  |                     s úgy röpíté keresztül az a valaki a konyhaajtóból
 620 7  |                   a valaki a konyhaajtóból az ámbitusra Böskét, hogy amint
 621 7  |                   míg a sarkaival megakadt az esővízfogó szapulóteknőben,
 622 7  |                   összecsapván feje fölött az esővíz hullámai.~Az a valaki
 623 7  |                 fölött az esővíz hullámai.~Az a valaki pedig nem volt
 624 7  |                    behallatszott a szobába az otromba lárma, mellyel anyját
 625 7  |                  ajkai szét voltak nyitva, az összeszorított fogsort láttatva
 626 7  |                  te kalapod hol van, mikor az anyámmal beszélsz? – szólt
 627 7  |                   álló öregbéreshez. Hanem az öregbéresnek már nem volt
 628 7  |              kocsisnak, csakhogy már akkor az a pipa sem volt pipa, mert
 629 7  |               amerre világot látott, s ott az oszlop mellől megugró Marcival
 630 7  |            homlokát, hogy majd kicserélték az orraikat.~Ilonka kisasszony
 631 7  |                   kisasszony pedig kiállva az ámbitus szegélyére, ezt
 632 7  |             egyszer meghallom, hogy valaki az anyámmal gorombáskodik,
 633 7  |               hátán, hogy megemleget róla! Az ételét ma mindenki elvigye,
 634 7  |                    tetszik a szegődés, itt az újév: mehet!~Nem hallották
 635 7  |            beszélni is elfelejtett.~Ez nem az a világ, amelyet ő itt hagyott.
 636 7  |              amelyet ő itt hagyott. Ez nem az a kisasszony, aki őt harisnyát
 637 7  |          vasárnaponkint; s amit beszélnek, az nem magyarul van.~– Te pedig
 638 7  |                kiálta rá Ilonka. – Mert ha az anyám szeme elé mersz még
 639 7  |                     mint ezt a darab fát. (Az a darab fa pedig a kocsis
 640 7  |                   se szólj! Most én vagyok az áspis. És ezután mindig
 641 7  |                    ezután mindig én leszek az áspis! S majd én mutatom
 642 7  |                 mutatom meg neked, hogy mi az az áspis.~De látta azt már
 643 7  |              mutatom meg neked, hogy mi az az áspis.~De látta azt már
 644 7  |                     Azért csak eloldalgott az udvarról: félszemmel mindig
 645 7  |              harcában segítségére siessen. Az felhasalt a kazal tetejére,
 646 7  |                    de nincs szakácsnő!~Ezt az észrevételt Világosi tette,
 647 7  |                  menjetek be, s üljetek le az asztalhoz; nem lesz semmi
 648 7  |                    s olyan hamar elkészült az ebéddel, mintha mindig azt
 649 7  |               atyját, midőn maga felhordta az ételeket; – nem is érdemes
 650 7  |                aggódott még Világosi, hogy az ilyen bánásért a cselédek
 651 7  |             cselédek bosszút fognak állni; az a juhász már egy gazdáját
 652 7  |                     biztatá atyját Ilonka.~Az a „mink” pedig senki sem
 653 7  |           pisztolyt, s elindult körüljárni az udvart és szérűskertet;
 654 7  |                  fel nem költé; s ha éjjel az ebek nagyon ugattak az udvaron,
 655 7  |               éjjel az ebek nagyon ugattak az udvaron, kiment; ha idegen
 656 7  |              kiment; ha idegen volt, akire az ebek ugattak, kikérdezte:
 657 7  |                 kóborló szegénylegény volt az. Attól sem ijedt meg. Leültette
 658 7  |                ebek nagy vonítására kiment az udvarra, egy nagy hegyes
 659 7  |                   idegen kutyát látott meg az udvaron, mely elől a házi
 660 7  |                 mely elől a házi ebek mind az ajtó mögé vonultak.~– Takarodol
 661 7  |                   meghajigálta hólapdával. Az morogva sompolygott el az
 662 7  |                  Az morogva sompolygott el az udvarról, átszökve a magas
 663 7  |                   Ilonka a juhásztól, hogy az az idegen kutya egy nagy
 664 7  |                Ilonka a juhásztól, hogy az az idegen kutya egy nagy farkas
 665 7  |                 eresztenék ki többet éjjel az udvarra. Pedig hisz a farkasnak
 666 7  |                    tudnia kell azt, hogy ő az áspis, azért szaladt el
 667 7  |             mindnyájukra nézve. A cselédek az napságtól fogva mintha ki
 668 7  |                   száján kijövőre; sőt még az is megtörtént, hogy Pista
 669 7  |               pisztollyal.~– Mert megteszi az, ha egyszer megígéri, mert
 670 7  |                  ha egyszer megígéri, mert az valóságos áspis.~Azt tán
 671 7  |                   aki leghamarább megtért, az Böske volt; a katasztrófa
 672 7  |                 házhoz, s háttal lépvén be az ajtón így kezdé:~– Itt a
 673 7  |             ujjának a helye a karomon.~Biz az ott volt: mind a tíz ujj
 674 7  |                    hogy most már én vagyok az áspis. Nem te vagy az áspis,
 675 7  |               vagyok az áspis. Nem te vagy az áspis, hanem én vagyok az.
 676 7  |                  az áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok. Hát ahhoz
 677 7  |                 áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok. Hát ahhoz tartsa
 678 7  |                  Böske azt mondta rá, hogy az is a világ rendi.~A többi
 679 7  |               cseléd is megmaradt újévkor. Az öregbéres kinyilatkoztatá,
 680 7  |                    tartsa magát; „mert hát az kell, hogy az ember vagy
 681 7  |                     mert hát az kell, hogy az ember vagy szóljon, vagy
 682 7  |            beszéljen, vagy mit csináljon”.~Az az „ember” pedig Ilonka
 683 7  |                    vagy mit csináljon”.~Az az „ember” pedig Ilonka volt.~
 684 8  |                                            Az asszonyság és az asszony~
 685 8  |                           Az asszonyság és az asszony~Egy hónap múlva
 686 8  |                bámulja. Messziről sugárzik az arcáról az a bizonyos fény,
 687 8  |              Messziről sugárzik az arcáról az a bizonyos fény, amiről
 688 8  |                 áll a nappal.~De hát ki ez az új nap, ez a Lemming? Nézzünk
 689 8  |                    oly szerencsésen kezdte az üzletet, hogy három hüvelykkel
 690 8  |              katonaváltságot kényszerültek az állam tenyerébe leszámlálni.
 691 8  |                     hogy minő tulajdonsága az, amivel kiérdemelte, hogy
 692 8  |                állítani a tojást; csakhogy az aztán nem volt többé tojás.~
 693 8  |                   Nem tehetek róla. De biz az így van.~De hát akkor minek
 694 8  |                     Egy szép delnő, akiről az egész világ beszél, aki
 695 8  |                ötletekkel; menjen szemközt az általános ízléssel; fordítsa
 696 8  |                 magával! Ez mind szükséges az üzletre nézve; mert mindazok,
 697 8  |                annak a hírhedett férfiúnak az árán megkapta a kérdéses
 698 8  |                   Lemmingné asszonysághoz.~Az asszonyságnak pompás szállása
 699 8  |                     s szalonjait látogatta az előkelő világ is. Angyaldy
 700 8  |             Angyaldy úr komornyikot talált az előszobában, annak névjegyet
 701 8  |             bemenni. Ahogy uraknál szokás.~Az asszonyság nehéz brokátba
 702 8  |                 akikre mosolyogni szükség; az asszonyság csupán a nyájas
 703 8  |                 nagy illedelemmel átnyújtá az aszonyságnak.~– Mik ezek? –
 704 8  |                 nehogy ugyanazon számlákat az új jogcímen nagysádnak is
 705 8  |            komornyik belépett.~– Menjen ön az úrhoz, s mondja meg, hogy
 706 8  |                    úr ezalatt nézegethette az olajfestményeket, s találgathatta,
 707 8  |                  mi lehetett egynek-egynek az ára.~Jött azonban Lemming
 708 8  |                    Jött azonban Lemming úr az üzenet következtében sietve.
 709 8  |           bemutatni.~Lemmingné odamutatott az aranyozott lábú antik asztalra
 710 8  |                   tanulmányozza.~De hiszen az becsukott könyv volt, még
 711 8  |                  által kifizettetni, mióta az ő nejévé lett. Lemming Rudolf
 712 8  |                  Rudolf tudja azt, hogy mi az illem, és mi a gavallérság.
 713 8  |               legelső bankárnál beváltand, az hozzáteendi a lejárati kamatot. –
 714 8  |                  Éreztetheti vele, hogy ez az egyedüli tudomány a világon,
 715 8  |                  eszébe jutott volna, hogy az ellen valami kifogást is
 716 8  |        diadalérzettől ragyogó arccal nyúlt az asszonyság keze után, s
 717 8  |         kézcsuklónál a kesztyű végződik, s az omlatag csipkeujj egy részt
 718 8  |                   tett. Ő is kezet csókolt az asszonyságnak, csak a kesztyű
 719 8  |         rettenetesen mérgelődött emiatt.~– Az embert legjobb szándéka
 720 8  |                    a pénzzel? Kedvem volna az ablakon kidobni.~– Én tudnék
 721 8  |                  előlegesen tudatnunk kell az illetőkkel, nehogy illedelemszegést
 722 8  |               elvette jegyét, s kérdezé:~– Az asszonysághoz tetszik?~–
 723 8  |              asszonysághoz tetszik?~– Nem. Az urasághoz.~Tehát bevezette
 724 8  |                 urasághoz.~Tehát bevezette az urasághoz.~– Miben szolgálhatok? –
 725 8  |        szolgálhatok? – kérdé Lemming úr.~– Az elébbeni ügyben jövök Harter
 726 8  |              tudtomra, hogy eltévesztettem az ajtót, miszerint nekem sohasem
 727 8  |              sohasem lesz bátorságom többé az ő szalonja ajtaján belépni.~–
 728 8  |                    hohohó, kedves barátom! Az nem önt illette. Az másvalakit
 729 8  |               barátom! Az nem önt illette. Az másvalakit illetett.~– Tudom.
 730 8  |                    nagyon is rövid leszek. Az a másvalaki a neki visszaküldött
 731 8  |                    kell előbb kikérnünk.~– Az önnek a szabadalma. Én a
 732 8  |                hogy töltse addig azok közt az időt, míg ő az asszonyságnál
 733 8  |                   azok közt az időt, míg ő az asszonyságnál végez. Igazán
 734 8  |                   Igazán pompás gyűjtemény az.~Angyaldy rá se nézett a
 735 8  |                   tökéletesen mindegy. Nem az én ügyem.~– No, hát hallja
 736 8  |                  Azzal Lemming úr feltárta az ajtót, melyen bejött, s
 737 8  |                  emelte föl, látni engedve az alsó öltöny finom hímzését
 738 8  |             vállaira.~Nagyon szép volt. De az még szebb volt tőle, hogy
 739 8  |                 férj maga, ki azután, hogy az asszonyságot kikísérte az
 740 8  |                  az asszonyságot kikísérte az előszobáig, még az ablakba
 741 8  |               kikísérte az előszobáig, még az ablakba állt, s odavonta
 742 8  |                    szép neje végigrobogott az utcán.~Szerette volna látni
 743 8  |                   Angyaldy arcán, hogy hát az mit tud ilyenkor érezni.~
 744 8  |               mezőhegyesi ménesből való ez az almásszürke? – kérdezé Lemming
 745 8  |                    ki a budai hegyek közé, az ottani üde lég ismét erőhöz
 746 8  |           polgárnők selyemuszállyal seprik az út porondját; nem is a „
 747 8  |              kocsmában minden este; nem is az „Istenhegyen”, hol krumplival,
 748 8  |            kevesebben látták valaha; pedig az gyönyörű hely egy remetének –
 749 8  |               terebélyes bükk- és tölgyfái az út fölött összehajlanak,
 750 8  |                  szegélyzett útvonalakkal. Az elterülő síkon élet és élet,
 751 8  |                    vadon nyugalma.~Még azt az utat is szépen benőtte a
 752 8  |                     mely rajta végigvezet; az utolsó szekér nyomát, mely
 753 8  |                befutotta a virágos szulák. Az út mellett kétfelől gyöngyvirágok
 754 8  |                    Hanem a völgy mélyében, az útfélen mégis van egy kis
 755 8  |              jutott eszébe azt odaépíteni? Az is bizonyosan valami különc
 756 8  |                Valaha kerítése is volt, de az bizony nem tartott örökké.
 757 8  |                    helyét elfoglalta aztán az ölnyi magasra nőtt csipkerózsa,
 758 8  |                 hogy ott valaha kert volt, az udvaron pedig térdig érő
 759 8  |                     Valami árva csődtömege az, mely minden harmadik évben
 760 8  |              számát is kitörülte már annak az adókönyvből régen a regisztratúra.~
 761 8  |               szerelmesnek, igen szép hely az ott.~Angyaldynak nem sok
 762 8  |                    Hanem pohara van kettő, az egyikből maga iszik, a másikban
 763 8  |                     mindig rosszabbá válik az út, sok helyütt nagy kődarabokkal
 764 8  |               vezetve maga után paripáját.~Az úton gyöngyvirágot keres;
 765 8  |                  eléje a pázsitos udvarra; az odasuhanó hölgy selyemöltönyét
 766 8  |                    maradj, ne menj tovább; az pedig nem vesződik a tövisekkel,
 767 8  |                vagy tehát valahára! – szól az ifjú.~Mennyi őrjöngés, mennyi
 768 8  |                   És azután sorba csókolja az elé nyújtott fehér kéznek
 769 8  |                 napsugaraival fölszárítani az öröm könnyeit kedvese szemeiből.~–
 770 8  |                 minden ide van álmodva; te az én keblemen, én a tiéden.
 771 8  |                    hogy mit álmodunk.~Csak az erdők, csak a bokrok, azok
 772 8  |                    bogár szerelmet zeng; s az erdők minden énekese csak
 773 8  |                   hölgy tudta, hogyan kell az elrablott lelket visszaadni.
 774 8  |                    aminek szerelem a neve.~Az ifjú édes szavakat suttog
 775 8  |            szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva bólintgat fejével;
 776 8  |                   azoknak édességét; kezei az „élek-halok” szirmait tépve
 777 8  |                    nekik: „Félre innen! Ez az enyim, és senki másé!”~–
 778 8  |                    Elég, ha te tudod, hogy az igaz – viszonzá a hölgy
 779 8  |                     Óh, milyen nagy bolond az, aki elébb feleletet kap,
 780 8  |                   színt váltott, mint azok az égő csipkerózsák, mik még
 781 8  |                  azt látni többet. Hah! Mi az?~A hölgy ijedten sikolta
 782 8  |                ijedten sikolta fel, s mint az őz szökött fel a gyepről.~–
 783 8  |                szökött fel a gyepről.~– Mi az?~– Egy kígyó!~Úgy meg volt
 784 8  |          reszketett. Görcsösen kapaszkodék az ifjú nyakába, s minden vér
 785 8  |               azonban hát ki tudja, ezek-e az ő keresztneveik, vagy csak
 786 8  |               milyen gyermek vagy te, hisz az saját lovagostorod volt,
 787 8  |            lakomára vártál – szólt vidáman az úri hölgy, s odalépve az
 788 8  |                   az úri hölgy, s odalépve az asztalhoz, nem várt kínálást,
 789 8  |                kenyér felét, beleaprította az aludttejbe, s megette azt
 790 8  |                    Ezeket te magad szedted az erdőn!~De már azokat megosztotta
 791 8  |                fogod, hogy omlik ki belőle az a piros forrás? Ugyan mondd
 792 8  |                   láttam még mérget. Minek az nálad?~– Jó az olyan embereknek,
 793 8  |               mérget. Minek az nálad?~– Jó az olyan embereknek, akik szeretnek
 794 8  |              villám, kikapta a papírburkot az ifjú kezéből, és a szájába
 795 8  |              torzarculatával kiálta fel:~– Az Istenért! Leona! Mit csinálsz?
 796 8  |             Istenért! Leona! Mit csinálsz? Az halálos méreg. Add vissza
 797 8  |                 átnedvesül, meghalsz tőle.~Az ifjú térdre esett előtte,
 798 8  |                    felkapott egy írótollat az asztalon, s egy fehér lapra
 799 8  |             sorokat írá a hölgy:~„Meguntam az életet; – utálom a világot; –
 800 8  |             csipkéim közé keblemen. Tudod?~Az ifjú mit tehetett, mint
 801 8  |                    múlta felül, mint ahogy az ezeregyéji mesék szellemei
 802 8  |                    el többé szemeim. Pedig az őrülés környékez, ha rágondolok,
 803 8  |                   keze is dúlhat így, mint az enyim. Holott nekem minden
 804 8  |                felugrott Tihamér mellől, s az ablakhoz futott, kitekintve
 805 8  |                    rajta!~– Majd bevezetem az udvarba.~– Ne tedd! A lópatkónak
 806 8  |                    azoknak nem szabad ebbe az udvarba vezetni; mikor eltávozom,
 807 8  |                  tudomással, hogy nem volt az fékéről elszabadulva: a
 808 8  |           meglepetés és ijedtség megállítá az ajtóban.~A szép hölgy hajfürtei
 809 8  |                   rövidre le voltak vágva. Az az élő selyem, melyben percek
 810 8  |                rövidre le voltak vágva. Az az élő selyem, melyben percek
 811 8  |                  ujjai, ott hevert levágva az asztalon. A nő megfosztá
 812 8  |                     akkor tette le kezéből az ollót.~Azután mosolyogva
 813 8  |                    Tihamér nem választotta az elfutást. Szemei kibírták
 814 8  |               kívánságot kiszalaszt ajkán, az mind teljesül. Azért vigyázz
 815 8  |                  hogy jöjj vissza ismét.~– Az, ha tiltanád is, meglenne.
 816 8  |              Hazáig még vágtatva is hosszú az út, mert Örs felé visz le
 817 8  |                  út, mert Örs felé visz le az ösvény, s egész kerülőt
 818 8  |                     s vágtatva tért vissza az elhagyott lakhoz. Egészen
 819 8  |                   Azután indult csak útnak az amazon. Alkony volt már.~
 820 8  |                   amazon. Alkony volt már.~Az ifjú pedig még azután is
 821 8  |                    erdőt, völgyet ellepett az esti köd.~Csak azután tért
 822 8  |                 lakába vissza.~Hanem amint az asztalán heverő levágott
 823 8  |                messziről. Ő a földszinten, az a páholyban.~Mikor a földszintre
 824 8  |                  Angyaldy kebléhez kapott. Az igazi haj bizony ott volt,
 825 8  |                különbözőnek.~… Nem asszony az, aki el hagyja fogni magát!~
 826 8  |               hagyja fogni magát!~Angyaldy az előadás után a színház előcsarnokában
 827 8  |            kénytelen udvariasan utat kérni az előtte őgyelgőktől.~– Ön
 828 9  |                Robinson Crusoe történetét? Az igen szép egy rege.~Le van
 829 9  |                    több még, mint gyermek. Az első bérletévben még csak
 830 9  |            tánciskolába jár, és Ilonka már az egész atyai gazdaság gondját
 831 9  |             látszik meg minden munkáján.~S az a szenvedély magával ragad
 832 9  |             gazdának rest a cselédje, rest az igavonó barma is; az igyekezet
 833 9  |                  rest az igavonó barma is; az igyekezet ragad mindenkire.~
 834 9  |                 úgy felserkenteni, mint ez az egy leány vidám, eleven
 835 9  |                 egész emberré vált; de még az állatok is ragaszkodtak
 836 9  |                 ragaszkodtak hozzá.~Hiszen az állatnak is van szíve; s
 837 9  |                    terjedelmes gazdaságot. Az már valódi játszótársul
 838 9  |                    a kisasszony kilovagolt az érő vetéstáblákat nézni,
 839 9  |                   ereszti magát, s nem jár az égető napon, ahol még napszúrást
 840 9  |       gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett a fűre,
 841 9  |               fejét hű lovacskájára, akkor az ébren maradt, s meg sem
 842 9  |                  farkával verte a legyeket az alvóról. Ha meg aztán közelgő
 843 9  |            figyelmezteté gazdasszonyát, ki az aratóknál járt, míg lova
 844 9  |                   tarlón legelészett; s ha az sokáig nem jött hívására,
 845 9  |              számára kicsi gazdasszonya, s az egész udvaron imponált minden
 846 9  |                    fogadta a kis házikert. Az is tele volt virággal, amiket
 847 9  |                minden virágról, mit gondol az magában, míg a földből piros
 848 9  |             gondolatait találgatni.~Hiszen az, aki a virágmagokat külföldről
 849 9  |                  talányokat ád fel.~      ~Az első esztendő letelt.~Valami
 850 9  |                    rossz esztendő volt biz az, hogy annál sanyarúbbat
 851 9  |             dicsőségeddel együtt! Nem kell az égnek megszégyenítésedre
 852 9  |                  hat hónapig elzárni tőled az esőt.~Mi láttuk ezt a rettenetes
 853 9  |                rettenetes hat hónapot. Ezt az elesett angyalokat megszólaltató
 854 9  |                 Márciusban még összejártak az emberek politizálni vagy
 855 9  |            értekezésnek, minden vigalomnak az volta vége, hogy „még most
 856 9  |                   túlhangozta a társalgást az aggodalom, s még mindég
 857 9  |            öntözőkannájával a kúthoz ment, az öregbéres azt mondta neki:~–
 858 9  |                  egy arasznyi benne a víz; az kell a lovaknak. Az ökröket
 859 9  |                   víz; az kell a lovaknak. Az ökröket úgyis a Berettyóhoz
 860 9  |                    tócsa; azon osztakoztak az emberek és állatok; végre
 861 9  |               végre a tócsák is elfogytak; az egész folyam medre olyan
 862 9  |           mindennap a pusztulás fokozatát; az elhagyatottság, a reménytelenség
 863 9  |              abrosz volt kiterítve, melyen az éhínség még morzsát sem
 864 9  |               aratást adjon; ráeresztették az éhséggel küzdő barmokat,
 865 9  |                gyökere se maradjon, támadt az égő porból milliárd soha
 866 9  |                 volt már levél, s felverte az éjszakát zörgő hangversenyével,
 867 9  |                    hangversenyével, mintha az is a gazdától követelné,
 868 9  |                  ember újra akarta kezdeni az elpusztított művet, nekivetette
 869 9  |                művet, nekivetette ekevasát az áldatlan tarlónak, s felszántotta
 870 9  |               hörcsögöknek, s összerabolta az elvetett magot; űzés, pusztítás
 871 9  |                   órákat eltébolygott künn az udvaron éjszaka, és nézett
 872 9  |                 ismét olyan tükörsima volt az ég, csak a délibáb mutogatott
 873 9  |                  hitte magát éjszaka, kinn az udvaron letérdelt némán
 874 9  |                földre, s úgy terjeszté fel az égre kezeit. Azt hitte,
 875 9  |                 keselyű, a hullák vendége.~Az ég pedig kérlelhetlen maradt.
 876 9  |                  már senki.~Ki volt mondva az ítélet: ez az év meghalt.~
 877 9  |                  volt mondva az ítélet: ez az év meghalt.~Törölje ki mindenki
 878 9  |              sorából, mert ez nem tartozik az életéhez.~De hát aki egy
 879 9  |                 egy elvesztett évvel magát az életet is elvesztette! Világosi
 880 9  |              remények; a kiszáradt fűszál; az éhség gyötörte állatok;
 881 9  |           nászajándékul is azt adtál; ezek az aranyak mind megvannak.
 882 9  |                    este visszatér szemeibe az a merev, üveges tekintet;
 883 9  |                    üveges tekintet; arcára az az öntudatlan merengés,
 884 9  |                 üveges tekintet; arcára az az öntudatlan merengés, amit
 885 9  |                   fogja fizetni, s ha neje az aranyakról beszélt, úgy
 886 9  |                   Hisz van még gondviselés az égben.~Igaz! Késik, de bebizonyul,
 887 9  |             veszély, ott van legközelebb – az adóegzekúció!”~
 888 10 |                  addig el nem ereszti, míg az utolsó csepp nedvet is ki
 889 10 |      feketéssárgától a legvörösebb vörösig az időjárás szerint. Köznyelven
 890 10 |          osztályába.~      ~Világosi éppen az utolsó száz forintját adta
 891 10 |                    a bőrét; – vegyen annak az árán a gazda a megmaradtak
 892 10 |                   hét óta keblén melengeté az adóbehajtás tizenhat lovas
 893 10 |                 elvándorolt a szomszédból, az egzekúció is odább tette
 894 10 |                  drága boglyát, beállított az udvarába tizenhat vértes
 895 10 |                    tiszt lováról leszállva az eléje siető Világositól.~
 896 10 |             Gondolom. Adóhátralék miatt.~– Az nem az én dolgom. Azt önök
 897 10 |                Adóhátralék miatt.~– Az nem az én dolgom. Azt önök végezzék
 898 10 |               ebben a határban nem termett az idén semmi, amiből az adót
 899 10 |              termett az idén semmi, amiből az adót meg lehetne fizetni.~–
 900 10 |        cselédházban. A barmaimat kivezetem az istállóból, s tessék beköttetni
 901 10 |                   én nem viszem katonáimat az ön szobájába, magam sem
 902 10 |           szobájába, magam sem kergetem ki az ön feleségét és gyermekeit.
 903 10 |                 egy kis zug számomra, ahol az ördögadta éjszakát végig
 904 10 |              folyosón. Barmait se verje ki az aklokból, majd hevenyészünk
 905 10 |                 által. Olyan keveréke volt az a katonai undornak, mely
 906 10 |                nemes emberi jószívűségnek, az aszkéta egyszerűségnek s
 907 10 |                       Köszönöm. Mondja meg az asszonyságnak, hogy nem
 908 10 |                megtámasztotta a szögletbe, az eldőlt, s leesett a porba.
 909 10 |                  neutitscheini robogott be az udvarra: abban ült – az
 910 10 |                    az udvarra: abban ült – az a bizonyos másik.~A szárazföldi
 911 10 |                    árulja el, s ajkain azt az öntudatot viseli, hogy őt,
 912 10 |                    Szemeinek őszinte kékje az előzékeny barátságot kínálja
 913 10 |             megfordított Szókratészek. Itt az egyik.~A bakon, a kocsis
 914 10 |       dohánymegszaglás tudományától kezdve az emberfelismerés tanáig minden
 915 10 |               nyájaskodni, nehogy folyvást az igazi neveiken legyünk kénytelenek
 916 10 |                  Nem ég a szivarom.~– Hisz az imént még égett.~– Már kialudt –
 917 10 |                  szólt Föhnwald, s eldobta az egész szivart. No, de ott
 918 10 |                    elővegyen egyet azokból az átkozott kapadohány szivarokból,
 919 10 |               vannak, ott azokat Konyec úr az asszonyság hálószobájában
 920 10 |                 Majd később.~Konyec elérté az intést, s visszadugta a
 921 10 |            pontosan. Tudom, mivel tartozom az államnak, s ami elmaradt,
 922 10 |             Láthatta ön, amerre járt, hogy az idén e vidéken nem lesz
 923 10 |                       Azt végezzék el önök az Úristennel! Az állam gépezete
 924 10 |            végezzék el önök az Úristennel! Az állam gépezete nem akadhat
 925 10 |             akadhat meg a rossz idő miatt. Az önök dolga kitalálni, hogy
 926 10 |                     Takarították volna meg az elmúlt évek feleslegét.~–
 927 10 |                  vagyok. Tavaly kezdtem, s az is nagyon rossz esztendő
 928 10 |                    tartozás között legelső az, amivel az államnak tartozunk.
 929 10 |                  között legelső az, amivel az államnak tartozunk. Traktáljanak
 930 10 |                   nem lesznek megszorulva. Az állam követeli a magáét,
 931 10 |              követelésnek nyomatékot adni. Az ön adóbeli tartozása ötszáz
 932 10 |                     Itt a kulcsok: keresse az úr a pénzt! Köszönöm a gráciát.
 933 10 |                   a gráciát. Mi nem fogunk az ön pénzeért „tüzet, vizet”
 934 10 |                  én kijelentem, hogy nálam az ilyen tréfával nagyon meg
 935 10 |               bírok amaz eszközökkel, amik az eldugott pénzt napvilágra
 936 10 |                 rövidebb talál lenni, mint az urak szívóssága: félreteszek
 937 10 |              tekintetet, s megvizsgáltatom az asszonyságok testén levő
 938 10 |                  Előre megmondom. Óh, ezen az úton sok pénz előkerült
 939 10 |        kegyteljesen Gierig úr a fináncnak.~Az rögtön nekiült, és írta
 940 10 |                  Világosi, és égő homlokát az ablak hideg üvegén iparkodott
 941 10 |              konyhájában rendeletet adjunk az ebéd végett. Önök már talán
 942 10 |              legényeink.~A két úr kisétált az udvarra.~Ott éppen össze
 943 10 |             szörnyen magyaráztatta magának az öregbéressel, hogy abból
 944 10 |                  magatoknak pelyhes ágyat? Az mind megillet benneteket,
 945 10 |                benneteket, arra valók ezek az úri szobák. Reggel kávé
 946 10 |               megelégedni. Most ti vagytok az urak. Ti parancsoltok. Este
 947 10 |                   Ott háltok a pamlagokon. Az abrakos tarisznyát, a lószerszámot
 948 10 |                   ingyen néző közönségnek.~Az első szobában találta Világosit,
 949 10 |             szobában találta Világosit, ki az ablakon át hallgatta az
 950 10 |                    az ablakon át hallgatta az udvaron mondottakat. A háziúr
 951 10 |              kényszerítenek bennünket ebbe az átkozott helyzetbe? Miért
 952 10 |                 szólani. Megvan a házamnál az a pénz, amivel az adót kifizethetném;
 953 10 |                 házamnál az a pénz, amivel az adót kifizethetném; de azt
 954 10 |                  oda, mert kétszeresen nem az enyim. Először nem az enyim,
 955 10 |                  nem az enyim. Először nem az enyim, mert nőm menyasszonyi
 956 10 |                emlékaranyai. Másodszor nem az enyim, mert az a földbirtokosnak
 957 10 |               Másodszor nem az enyim, mert az a földbirtokosnak lejárt
 958 10 |            Notpfenning” – „Ehrenpfenning.” Az első, a fogyasztás fillére
 959 10 |                felesége szobája felé ment. Az ajtóban megállt, és így
 960 10 |              ellenséggel állunk szemben, s az ellenségen segíteni itt
 961 10 |               közöm hozzájok? Ha tartoznak az államnak, s nem akarják
 962 10 |                    szót se szólok. De hogy az én jelenlétemben valaki
 963 10 |                   női szemérmet megsértse: az az én magánügyem, azt nem
 964 10 |                    szemérmet megsértse: az az én magánügyem, azt nem tűröm
 965 10 |                    hangnyomattal Gierig –; az ön helytelen gavallérkodása
 966 10 |                    gavallérkodása elrontja az én egész rendszeremet. Ez
 967 10 |            helyreállításáról van szó.~– És az ön procentjeiről.~E kegyetlen
 968 10 |                azért ajándékozták, hogy ön az én intézkedéseimet bírálgassa,
 969 10 |                   én vagyok a kéz, ön csak az eszköz. Ha én ezt a küldetésemet
 970 10 |                   Ha én ezt a küldetésemet az utolsó pontig kérlelhetlen
 971 10 |                  akarja; hanem ha én önnek az egyik fülét le találom szabni,
 972 10 |             kellemetes mulatságot szerezni az illetőknek, amennyi éppen
 973 10 |         hivatkozást, múlhatlannak tartotta az általánosságban tartott
 974 10 |           lovaskapitánynak elöljárósága, s az őt ex offo vissza nem torolhatja.~–
 975 10 |                 levetkőzve járni keresztül az asszonyságok szobáján; büdös
 976 10 |                   büdös dohányfüstöt fújni az orruk alá, pajkos beszédekkel
 977 10 |                   is tudja Konyec úr, hogy az úri dámáknál hol kell megkeresni
 978 10 |        lovagvesszőt, és keresztbe fektette az ajtó előtt, mely a nők szobájába
 979 10 |                   azt mondom, hogy aki ezt az én lovagvesszőmet át meri
 980 10 |                 fogta magát, s felült arra az asztalra, amelyen az éppen
 981 10 |                  arra az asztalra, amelyen az éppen akkor bejövő leánycseléd
 982 10 |               Konyec úr számára. Biz annak az asztalnak csak a felét teríthette
 983 10 |              szolgáló, mikor hozod már azt az ebédet?~Böskében felébredt
 984 10 |                 ebédet?~Böskében felébredt az áspis.~– Micsoda szolgáló?
 985 10 |                    szolgáló vagyok is, nem az úrnak a szolgálója vagyok.
 986 10 |            szolgálója vagyok. Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is föl
 987 10 |                   Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is föl lehet fújni,
 988 10 |                  nincs spájcedli, várjanak az urak! Ha kész lesz, majd
 989 10 |                   Ez a két úr nagyon éhes. Az egyiknek sietős útja van.
 990 10 |             nekifanyalodott, s hozzálátott az egyetlen tál ételhez, mely
 991 10 |                  jó és ízletes volt, hanem az a hibája volt, hogy elő-
 992 10 |                 jelent meg.~Volt ugyan még az asztalon, amit a két vendég
 993 10 |               megkezdeni; tudniillik, hogy az egész étkezés alatt ott
 994 10 |                egész étkezés alatt ott ült az asztal másik végén a kapitány
 995 10 |                 Gierig úr alig várta, hogy az utolsó falatját lenyelje.~–
 996 10 |               keresztben, s nézegetett hol az egyik, hol a másik úrra,
 997 10 |                   olyat ütött a tenyerével az asztalra, hogy a kalamáris
 998 10 |             lepecsételte. Konyec úr ráírta az ismert címzetet, s eltette
 999 10 |                  ön érni, hogy felszabadul az önnek nem tetsző küldetés
1000 10 |             bizonyosan nem!~Azzal leszállt az asztalról, kiment az udvarra,