Fezejet

1001 10 |              leszállt az asztalról, kiment az udvarra, s az inasának azt
1002 10 |            asztalról, kiment az udvarra, s az inasának azt mondta, hogy
1003 10 |          találkozott Világosival.~Csak ezt az egy szót mondta neki:~–
1004 10 |                     Míg visszatérek, addig az ön oltalmára bízom feleségemet,
1005 10 |               Világosi elindult késő éjjel az útra.~Föhnwald szavának
1006 10 |                   Végre ebéd után hangzott az udvaron a szekérzörgés.~
1007 10 |              udvaron a szekérzörgés.~A nők az ablakhoz futottak, Föhnwald
1008 10 |                    összefont karokkal dűlt az asztal szegletéhez, s várta
1009 10 |                 felolvasni.~– Hallgatom.~– Az ezredes úr ezt írja nekem: „
1010 10 |                   miszerint minden pontban az ön rendeleteihez alkalmazkodjék;
1011 10 |              rendelete van önnek hozzám?~– Az, hogy kapitány úr az adó
1012 10 |                       Az, hogy kapitány úr az adó behajtását ne akadályozza
1013 10 |                szavamra megtette azt, mire az erőszak nem bírta rá: bement
1014 10 |                    háznál. Azt hitte, hogy az asszonyokat kímélni fogjuk.
1015 10 |               teljesíti?~– Annyit.~– Abban az esetben azt kérdem öntől,
1016 10 |            leoldotta kardját, s odavetette az asztalra. – Arra kényszeríthetnek,
1017 10 |              ajtajára mutatott neki.~– Azt az ajtót fel kell nyitni!~Azt
1018 10 |                 ajtót fel kell nyitni!~Azt az ajtót, mely előtt keresztbe
1019 10 |           lovagkorbácsa.~Konyec úr sietett az ajtó felé. De Föhnwald megelőzte,
1020 10 |                    s ha kardom nem lesz is az enyém többé, az a lovagostor
1021 10 |                    lesz is az enyém többé, az a lovagostor még mindig
1022 10 |                    a lovagostor még mindig az enyim, s amit Föhnwald kapitány
1023 10 |         gyíklesőjét kirántva, serénykedett az asztal elé ugrani, melyen
1024 10 |                  kardja hevert, ha netalán az fegyveres védelemhez akarna
1025 10 |               pedig hideg nyugalommal állt az ajtóban karjait összefonva,
1026 10 |                   most Gierig. – Menjen ön az ajtóból!~– Próbáljon valaki
1027 10 |                   látni Világosinét, amint az asztalra leborulva sírt.
1028 10 |                     hol Föhnwald úrra, hol az asztalon heverő kardra.
1029 10 |                     felkapta maga a kardot az asztalról, s mielőtt merényletét
1030 10 |              kisasszony olyan szépen kéri. Az ezredes levelének utóirata
1031 10 |                    előhozatta Konyec úrral az okmányokat, s kiterítteté
1032 10 |                  okmányokat, s kiterítteté az asztalra.~– Kezénél van
1033 10 |               Talán akkor meg is várhatnók az összeszámlálással a papát,
1034 10 |               nagyon természetes. Hanem ez az összeszámolás mégis némi
1035 10 |                   úréval.~Aztán kitöltötte az asztalra az erszényke tartalmát,
1036 10 |               Aztán kitöltötte az asztalra az erszényke tartalmát, s odaszámlálta
1037 10 |                  tartalmát, s odaszámlálta az aranyokat. Azután kiszámította
1038 10 |                   vitája volt Gierig úrral az ázsió felett, melyet aztán
1039 10 |                  jutott Gierig úrral, hogy az adótartozást az érckészlet
1040 10 |                úrral, hogy az adótartozást az érckészlet teljesen födözte.~
1041 10 |                   felől.~Föhnwald kapitány az ablaknak támaszkodva bámulta,
1042 10 |                   e szörnyű unalmas dolgot az a gyermek.~Mikor ez megvolt,
1043 10 |                   a nyugta Ilonka kezében, az aranyak pedig Gierig úr
1044 10 |                  fizetési meghagyást.~– Mi az?~– Tetszik látni.~Láthatta
1045 10 |                    tartsák a szőrkelmétől, az állami gondviselés haragját
1046 10 |                kifeszítette a karperecéből az aranyat, s odadobta Konyecnek.
1047 10 |            cselekedni? Minek kényszeríteni az államhatalmat, hogy alattvalók
1048 10 |               igazam van – szólt Gierig. – Az ember ne legyen szentimentális.
1049 10 |                    amit, ameddig és amikor az államfőnökök velünk cselekedtetni
1050 11 |                   a vidám nap mulatságait.~Az úton egyszerre csak nagy
1051 11 |         mulattatója; csúfsága, bolondozója az utolsó sihedernek is, ki
1052 11 |                    vastagon ki van mázolva az arca krétával és durva piros
1053 11 |               nagyobb kár volna érte, mint az emberért. Mert ha a gazda
1054 11 |                    de ha a lova megszakad, az a gazdájának nagy kár.~Tehát
1055 11 |                karaván éppen most vonul be az egzekvált ház udvarára egy
1056 11 |                    hadd bukfencezzenek hát az ártatlanok a tiszteletére,
1057 11 |                   uraktól egypár krajcárt, az is jó lesz nekik.~Az ember
1058 11 |             krajcárt, az is jó lesz nekik.~Az ember arra a gondolatra
1059 11 |               valami csatányos ötlet: egy, az utolsó fillérig kiegzekvált
1060 11 |               nedveiket, nem azért, mintha az egyikre vagy a másikra hagyományszerűleg
1061 11 |   hagyományszerűleg haragudnék, hanem mert az neki missziója. Egyenlően
1062 11 |             ragadja meg a fürdő hajadont s az úszó tengeri pókot. Neki
1063 11 |                    a bohóc művészkedéseit.~Az kimerített minden csodamívelést,
1064 11 |                 magas érdekeltséggel nézte az előadást.~Végre a bohóc
1065 11 |               sikerült vendégszereplésével az irányadó körök érdekeltségét
1066 11 |                    van szó, ugye? Mi nálad az entrée?~A bohóc viszonozni
1067 11 |                    ártatlan volt, hogy ezt az urat vidám, nyájas ábrázatjával
1068 11 |                 mélyen nyúljon a tárcájába az eléje akadt művészetet megjutalmazni.~–
1069 11 |                 válaszoltál bajazzo; hanem az idénre mégiscsak hátralékban
1070 11 |                    úrhoz.~– Írjon ön ennek az úrnak egy nyugtát huszonegy
1071 11 |                   Konyec úr komolyan vette az utasítást.~A bohóc pedig
1072 11 |              Gierig úr diktálta Konyecnek.~Az adóköteles neve Kaczenbuckel
1073 11 |                   vásárban sem történt meg az soha, hogy ő huszonegy forintot
1074 11 |           páholyáért huszonkettőt, ahonnan az előadásomat nézte, s akkor
1075 11 |                 tréfálni. Ez komoly dolog. Az ön idei adóhátraléka huszonegy
1076 11 |            kérdésbe jöhessen.~– Hja, uram, az a ló nem olyan ló, mint
1077 11 |                 nem olyan ló, mint más ló; az nekem mesterségem eszköze,
1078 11 |           csizmadiának a dikicse, szabónak az ollója. Azt tőlem elvenni
1079 11 |                    tartozásban nem szabad. Az a ló annyi, mintha kezem,
1080 11 |                patkószeget, táncoltathatod az orrod hegyén a szalmaszálat.
1081 11 |                   szépen és rögtön, amivel az államnak tartozol, vagy
1082 11 |                  hogy sohase nevessen ezen az előadáson, mert ez a legmagasabb
1083 11 |                   őrá nézve. Ha valakit ez az úr megfogott, azon az egész
1084 11 |                   ez az úr megfogott, azon az egész litánia sorozatában
1085 11 |                  csörgősipkáját, felrohant az ámbitusra Gierig úrhoz,
1086 11 |               nevettében e jelenet fölött. Az igaz, hogy tréfás látvány
1087 11 |               bohócivadék karjai szívósak. Az egyik szitkozódik, a másik
1088 11 |                  tinektek Steuernachlasst! Az ilyen csavargó nép itt megszedi,
1089 11 |                  ha veszik észre, hogy jön az adóintő cédula, alló! Szedik
1090 11 |                   gondoljátok, hogy szabad az országban olyan embereknek
1091 11 |                  nem fizetnek adót? De már az ilyen fickókra valóságos
1092 11 |           csinálnak abból, hogy megcsalják az államot. Láss hozzá, hogy
1093 11 |                olyan sokan vannak itt ezen az udvaron. Talán segíthetnek
1094 11 |                    egy garasom sincsen. És az egész legénységemnél nem
1095 11 |                utána mégy. Meghalsz, ahogy az meghalt. Óh, kedves szeretett
1096 11 |                    kis lovam, ki keres már az én gyermekeimre kenyeret?~
1097 11 |          gyermekeimre kenyeret?~Egy percre az a gondolatja támadt a bohócnak,
1098 11 |                 felhágott.~– Takarodjék ez az ember előlem! – uraskodék
1099 11 |               Azzal a két kocsi elrobogott az udvarról.~A bohóc kiszaladt
1100 11 |                kapuig, onnan nézett sokáig az elrobogó kocsik után. Az
1101 11 |                   az elrobogó kocsik után. Az a halvány reménye volt,
1102 11 |                  hogy talán mégis tréfa ez az egész. Csak őt akarják egy
1103 11 |                    eleresztik. Visszatalál az a gazdájához egyenest.~Mikor
1104 11 |                     akkor visszatámolygott az udvarra.~A katonák mind
1105 11 |           befutottak a nyitott konyhába, s az utánuk rohanó bohóc Ilonka
1106 11 |               bohóc kezét, s vonta magával az istálló felé.~– „Csilla,
1107 11 |                    ne!” – kiáltott a leány az istállóajtóban.~A hívásra
1108 11 |              hófehér sörénnyel és farkkal. Az ajtóban bókot csinált asszonykája
1109 11 |                olyan kis okos paripa, mint az öné volt. Nekem is olyan
1110 11 |              megtanul. Vigye el ön cserébe az elveszettért; s aztán ne
1111 11 |                    Hallgat is énrám valaki az égben! Használ is ilyen
1112 11 |                  is ilyen szegény ördögnek az áldása valamit? Ön engem
1113 11 |                tizenhat lovas tovarobogott az udvarról.~Ilonka besietett
1114 12 |                  végső csapás, ami még nem az utolsó~Késő este érkezett
1115 12 |                 balsikert.~Alig szedték le az útiköpenyt válláról, a szobába
1116 12 |                  csak leroskadt egy székbe az asztal mellé, s két kezét
1117 12 |                hogy valaki nyitja kívülről az ajtót, s megtöri a csendet.~
1118 12 |                    be a szobába: a kocsis, az öregbéres, a kisbéres, a
1119 12 |                 semmiben nem tudó gyermek. Az én terhem csak egy pehely
1120 12 |               Hiszen vigyék el a tizediket az Isten áldásából, azt a Biblia
1121 12 |                    sem olvastuk, hogy ahol az Isten tíz csapást mért a
1122 12 |              csapást mért a nyomorultakra, az emberek még a tizenegyedikkel
1123 12 |                   nyomorúságban megismerik az emberek egymást. Mi megegyeztünk
1124 12 |              kenyérrel, míg benne tart, ha az is elfogy, egyikünk elmegy
1125 12 |                     Ha mindent elvittek is az úrtól, ezek a mi kérges
1126 12 |               valamit. – Ne essék kétségbe az úr! – Jön más idő, más esztendő.
1127 12 |                    tarló, annyi lesz rajta az áldás. Visszakapjuk, amit
1128 12 |                szenvedtünk. – Hát ne essék az úr kétségbe!~Világosiné
1129 12 |              végignézett.~Ilonka tekintete az egész beszéd alatt atyja
1130 12 |        tárgykeresetlen üres tekintetükkel. Az elkékült ajk felnyílt, mint
1131 12 |                elkékült ajk felnyílt, mint az álmodóé, s a homlok redői
1132 12 |                   a termete, mint amelyből az élet rúgói hiányzanak; feje
1133 12 |                térdelt, és ölébe fogta fel az összeroskadót.~Hanem Világosi
1134 12 |                  nyelve rebegni tudott.~És az a merev tekintet!~A szél
1135 13 |                   a kormánnyal szerződött. Az ilyen úrtól nem lehet kímélni
1136 13 |                 úgy kellett megszabadítani az adósok börtönétől mesterséges
1137 13 |                negociálhattak.~Mindezeknél az eseteknél megannyi jó alkalma
1138 13 |                   megint jön Lemming úrtól az üzenet, hogy kegyeskedjék
1139 13 |                 van.~Harter úr ismerte már az ilyen nagy bajokat. Csak
1140 13 |              teszik; ott már várni fog reá az eléje küldött Angyaldy,
1141 13 |             Southamptonból, hogy ma ül fel az Atlantikra, s két hét alatt
1142 13 |                    mindenféle melegítővel; az asszonyság ott volt mellette,
1143 13 |             észrevette Malvina arcán, hogy az szokatlanul meg van illetődve.
1144 13 |              engedjen szóhoz jutnom. Nincs az ön fia Toulonban, s nem
1145 13 |                    küldeni. Itt a távirat; az Atlantic a viharban elsüllyedt,
1146 13 |                 sem lehetett ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető
1147 13 |              különösen meg volna nőve erre az ünnepélyes alkalomra, és
1148 13 |                 tekinte, észreveheté, hogy az elébb is észlelt meghatottság
1149 13 |           meghatottság kifejezése most már az elérzékenyülésig felmagasztosult
1150 13 |                   finom érzése sietett ezt az otrombaságot kiegyenlíteni.~
1151 13 |             szerette őt – szólt megragadva az eléje nyújtott kezet. –
1152 13 |                    vehetné rossz néven, ha az atyai fájdalom e szónál
1153 13 |               Nándor meg is akarta mutatni az üzlet emberének, hogy minő
1154 13 |               képes egy igazi gavallér, ha az egyetlen fia a tengerbe
1155 13 |                   fogom mutatni. Tudja meg az egész világ. Nem kímélek
1156 13 |                   székeinket közelebb; itt az irónom, a tárcám, jegyezze
1157 13 |       költségvetéseket csinálni. Elfogadta az irónt és tárcát, s sajátkezűleg
1158 13 |           megküldve, 300 forint. Gyászruha az összes cselédség számára:
1159 13 |           ünnepélyesebb, mint a búcsúztató az atyafiaknál; aztán Elemér
1160 13 |                 úti temetőben: 400 forint. Az elé egy pompás síremlék
1161 13 |                    vagy a márvány?~– Tudja az ördög – dörmögé Lemming
1162 13 |               Összesen még egyezer forint. Az egész ötezer forint.~Harter
1163 13 |                    felkérhessem, tegye meg az intézkedéseket helyettem;
1164 13 |                célra 5000 forintot.~– Csak az asszonynak, kérem! Én nem
1165 13 |                  is szeretnék elmaradni.~– Az ég távolítsa azt messzire! –
1166 13 |                 még egyszer kezet szorítva az asszonysággal, eltávozott.~
1167 13 |                    nagyot a csúz kérdésére az uraság. – Hát Elemér anyjának
1168 13 |                  Másnap csakugyan ott volt az ötezer forint Malvina kezében.
1169 13 |        brisztolpapír-gyászlapok szétmentek az egész országba; a cselédek
1170 13 |                  is mindent megtettek, ami az elhunyt lelki nyugalmára
1171 13 |           kénytelen ezt megírni.~Így szólt az utolsó epitáfium visszautasításakor
1172 13 |                    kell ahhoz, hogy valaki az egyetlen fia emlékére a
1173 13 |               nézett, csak csinálta tovább az epitáfiumot.~Egyszer aztán
1174 13 |                     Harter Nándor lecsapta az irónt a papirosra.~Bámultában
1175 13 |    haszontalanabbul csakugyan nem lehetett az emberrel kidobatni a pénzt
1176 13 |                 emberrel kidobatni a pénzt az ablakon. S még tetejébe
1177 13 |              drágán gyászolj!~Nem is tudja az ember egyhirtelen, hogy
1178 13 |                   visszatér a régi pátosz, az ember összeszedi magát,
1179 13 |          összeszedi magát, s kezét nyújtja az érkezettnek.~– Üdvözöllek
1180 13 |                    rossz pénzről? Nem vész az el.~– Remélem azonban, hogy
1181 13 |                   jó pénz tértél vissza.~– Az a valuta kérdése, papa,
1182 13 |                 azt, papa! Akkor adjon túl az ember rajta, mikor magasan
1183 13 |                   rajta, mikor magasan áll az ázsiója., Itt sokkal különb
1184 13 |                 dicsérettől.~– Nekem pedig az esnék jól, ha te fogadnád
1185 13 |                    jól, ha te fogadnád meg az én atyai tanácsaimat! –
1186 13 |                   görbén jöttem haza, mert az a bomlott gőzhajós, aki
1187 13 |                   egyebet, csak rosszat.~– Az már igaz! Mennyi jót tanulhattam
1188 13 |           akaratlanul is helyesen mondtad. Az én példámból megtanulhattad
1189 13 |                  szorgalmasan elvégzett?~– Az most nem így megy. Dolgozni
1190 13 |             Dolgozni és tanulni kell.~– De az egymillió paragrafust, amit
1191 13 |                 sem vagyok, mert én mindig az adóssal fognék szimpatizálni,
1192 13 |                pedig el nem tartanak, mert az, tudod, hogy olyan förtelmes,
1193 13 |                 csak excellenciás úr lehet az ember, egyéb semmi.~– Hát
1194 13 |             válassz egyéb pályát!~– Hiszen az igaz, hogy van miben válogatni.
1195 13 |                   s ahol egy bölcs kormány az évi termés s a fogyasztók
1196 13 |         deficiensét tisztelje bennem. Hogy az igazat megmondjam: még legtöbb
1197 13 |                 adsza, nesze! Miatta lehet az országban respublika vagy
1198 13 |                    a vörösek vagy feketék, az ő rangját el nem törlik;
1199 13 |            Kereskedő szeretnék lenni; csak az az átkozott rossz szokásom
1200 13 |                   szeretnék lenni; csak az az átkozott rossz szokásom
1201 13 |              tűrhetem, mikor pénz melegíti az oldalamat. Aztán meg azt
1202 13 |                  egy hónap alatt kitanulta az egész mesterséget, s nyolcvan
1203 13 |                      Miből?~– Tudom is én? Az a te gondod.~– Az enyim?~–
1204 13 |                   is én? Az a te gondod.~– Az enyim?~– Hát természetesen!
1205 13 |                 pedig a bolondságéit.~– De az, amit te végzesz, több mint
1206 13 |              végzesz, több mint bolondság! Az jellemtelenség. Vagy azt
1207 13 |                  azt mondja, hogy „semmi”? Az ilyen ember nem semmi, hanem „
1208 13 |                 Mikor halálhíredet hozták, az szomorított: íme, egy haszon
1209 13 |                 parányi töredékeig tartott az öröm, hogy íme, megvagy,
1210 13 |                német színdarab is, melynek az a címe: „Der Dumme hat’s
1211 13 |                sápkóros kisasszonyokkal?~– Az úr meghalt, az asszonyság
1212 13 |          kisasszonyokkal?~– Az úr meghalt, az asszonyság pedig egy gazdag
1213 13 |              kívánatos összeköttetés volna az, mely gyermekeink közt létrejöhetne.
1214 13 |            ajándékozlak meg. Vedd el magát az anyát!~Azzal Elemér fölkelt
1215 13 |                  tudnám, hogyan!~– Lökj ki az ajtón, s dobd utánam az
1216 13 |                    az ajtón, s dobd utánam az ajtón anyai örökségemet.~
1217 13 |                 látja.~– „Dankend saldirt” az atyai áldást, papa – szólt
1218 13 |            mindenből, ami a tied; mert ezt az arcot, amit most nekem megmutattál,
1219 13 |           Beszéltünk egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza
1220 13 |                       No, hát jó éjszakát!~Az úrfi lement a lépcsőn, Angyaldy
1221 13 |                  számba venni.~– Kérem ezt az utánvételi számlát utalványoztatni.
1222 13 |      utalványoztatni. Kétszáz forint.~– Mi az? – kérdé Harter Nándor kedvetlenül.~–
1223 13 |                 tetszett rendelni Bécsben. Az olajfestmény. Elemér úrfi
1224 13 |                  Nándor, s a földhöz vágta az írótollat, amit már a kezébe
1225 13 |                mint aki bámul, és nem érti az egész haragot.~Harter Nándor
1226 13 |               postalegényt láttam, aki ezt az avizót hozta. Ez meg van
1227 13 |               meghagyá, hogy ide hozzák be az arcképet. Ő maga rendezé
1228 13 |             világos háttér nagyon barnítja az arcszínt, amit különben
1229 13 |           Rahl-iskola modora; a fotográfia az oka, hogy az orr szélesebb,
1230 13 |                    fotográfia az oka, hogy az orr szélesebb, a szemek
1231 13 |                  jobban értett Angyaldy úr az élő arcok megítéléséhez,
1232 13 |                  hogy:~– Jesszus Maria! Ez az úr itt van!~– Micsoda úr,
1233 13 |                 ott a képen van.~– Hol van az az úr?~– Itt van az előszobában.
1234 13 |                    képen van.~– Hol van az az úr?~– Itt van az előszobában.
1235 13 |                    van az az úr?~– Itt van az előszobában. A látogatójegyét
1236 13 |                   Pár perc múlva feltárult az ajtó, s belépett rajta a
1237 13 |                 itt nem úgy fogadták, mint az atyai háznál.~Malvina örömsikoltva
1238 13 |                  kacagott, vállára borult; az nem volt szó, nem emberi
1239 13 |                  találó madár ékesszólása, az öröm őrültsége, az asszonyi
1240 13 |            ékesszólása, az öröm őrültsége, az asszonyi szív közvetlen
1241 13 |                 közvetlen beszéde, melyben az érzés kikerülte a gondolkozást.~
1242 13 |                    hiszen szabad valakinek az elveszett fiacskáját ily
1243 13 |              Mennyit sírtam a rekviemén.~– Az én rekviememen?~– Biz a
1244 13 |              pamlagra.~– Éppen most néztük az arcképét, mit a jó papa
1245 13 |                tőlem.~– Ah, ez eredeti! Ez az Angyaldy átkozott flegmájú
1246 13 |                   találta, hogy már eljött az az időpont, amelyen az orvos
1247 13 |                találta, hogy már eljött az az időpont, amelyen az orvos
1248 13 |              eljött az az időpont, amelyen az orvos parancsa szerint rekonvaleszcens
1249 13 |                   rekonvaleszcens embernek az ágyban kell lenni.~Sajnálta
1250 13 |               veszedelmes ez a fiatalember az asszonyságra nézve, ki neki
1251 13 |                  okvetlenül pénz kell, ezt az apja elkergette, s ha ő
1252 13 |              elkergette, s ha ő ott marad, az ő erszényén üttetik seb.
1253 13 |                Tehát csak beszéljen inkább az asszonnyal, mi mondjuk azt,
1254 13 |                   bizony; már ki is lökött az ajtón.~– Menjen, maga nagy
1255 13 |                 követett el megint, amivel az atyját megharagította.~–
1256 13 |                 ugye?… Mit tett?~– Hát azt az impertinenciát követtem
1257 13 |                nekem nyavalyám. Elismerem. Az én apám a megtestesült jóság
1258 13 |                  iránta, de lenézted: s ez az, amiből nem lehet kigyógyulni.
1259 13 |                legelső kérdés magára nézve az, hogy amíg pere eldől, az
1260 13 |                  az, hogy amíg pere eldől, az pedig elhúzódhatik, mert
1261 13 |              lássuk! Micsoda kőből lehetne az ön számára olajat facsarni?~
1262 13 |                fürkésző tekintete megakadt az arcképen. – Egyik ez a kép.~–
1263 13 |                   kép.~– Ez a kép?~– Igen, az ön képe.~– A hátamra vegyem
1264 13 |                 vegyem és eladjam?~– A kép az enyém; értse meg! Én rendeltem
1265 13 |                    Mind a kettőn megveszem az árát, s az egyik az öné.
1266 13 |                kettőn megveszem az árát, s az egyik az öné. A kép az enyém
1267 13 |              megveszem az árát, s az egyik az öné. A kép az enyém marad.
1268 13 |                   s az egyik az öné. A kép az enyém marad. Lemming jogosan
1269 13 |                 Lemming jogosan fizeti meg az árát, mert az ő termét díszíti.
1270 13 |                   fizeti meg az árát, mert az ő termét díszíti. Kétszáz
1271 13 |                  sírboltot is készítettünk az ön emlékére roppant nagy
1272 13 |                    űzzön tréfát mindenből! Az az élők fájdalmának nagyságát
1273 13 |                 űzzön tréfát mindenből! Az az élők fájdalmának nagyságát
1274 13 |               hazajön élni, míg sírkövének az árában tart. Ezt még csakugyan
1275 13 |                 van a holmija?~– A holmim? Az Atlantik kajütjében, hat
1276 13 |                akkor aztán majd beszéljünk az ön ügyeiről.~– Arról a nagy
1277 13 |                kezet csókolt, és távozott. Az ajtóból visszahívaték.~–
1278 13 |            Visszajött.~Malvina megcsókolta az arcát.~Amiért olyan jó volt,
1279 13 |             lépcsőkön, és futott egyenesen az utcára, mint ahogy futhat
1280 13 |                    kocsiban aztán elnyomta az álom, csak akkor ébredt
1281 13 |              reggel a kalauz fülébe kiáltá az állomás nevét, melyen ki
1282 13 |                   melyen ki kell szállnia.~Az egy alföldi mezőváros végén
1283 13 |                   gazdájával hamar megvolt az alku. Keveset kért, és keveset
1284 13 |                   leszedte a lovai fejéről az abrakos tarisznyákat, odavitte
1285 13 |             abrakos tarisznyákat, odavitte az egyiket az úrfihoz, s legyűrve
1286 13 |          tarisznyákat, odavitte az egyiket az úrfihoz, s legyűrve a szélét,
1287 13 |               vágott jegenyehajtások.~– Ez az abrak.~Azután a saját tarisznyájába
1288 13 |                  egy újabb provizóriumnak? Az egyik aztán csak-csak felvette
1289 13 |                     inán ütve a kisefával, az azonban még hátratekintett,
1290 13 |           elhatározta magát, hogy hozzáfog az előreesegetéshez, amit más
1291 13 |                   is szoktak nevezni, mire az egész jármű megindult, kajla
1292 13 |            barátságosan ütögetve orron hol az egyik, hol a másik lovat,
1293 13 |              aszerint, amint időszakonkint az egyik nagyobbat rántott
1294 13 |                lelkiismeretesen alkalmazta az ostornak a madzagát is,
1295 13 |                   keserves bömbölést, amit az elsoványodott állatok ezrei
1296 13 |                    egy kidűlt állat hevert az útfélen. Ott hagyták, nem
1297 13 |              marhasóval szokott élni, mert az olcsó, az úri sót mi nem
1298 13 |               szokott élni, mert az olcsó, az úri sót mi nem győzzük.
1299 13 |                     Nagyon hosszan tartott az út, a fáradt gebék alig
1300 13 |                 ahova el kellene jutni, de az mintha útban volna, alig
1301 13 |                   Mikor már jó közel járt, az úttól jobbra és balra mintegy
1302 13 |                sajátságos munkában voltak.~Az út mentében hosszú gödröket
1303 13 |                  szeretne utazni, megfizet az alkalmatosságért.~A bíró
1304 13 |                   volt.~– Ha aranyat fizet az úr, sem kap itten lovat.~–
1305 13 |               kijöjjön a földből. Ha látta az úr azokat a nagy gödröket,
1306 13 |                 megkérdezhette, minek lesz az. Megmondták volna: szegény
1307 13 |               Elemér mind lejjebb hangolta az igényeit.~– Hol van itt
1308 13 |                 jár most senki látogatóba. Az úr talán oda igyekszik?~–
1309 13 |                   tartson, nem tévedhet le az útról; s ha azután egyszer
1310 13 |                pálinkafőzőjének a kéménye. Az is pihen, tudom, mert nincs
1311 13 |               Kérek hát legalább egy botot az útra.~– Azzal szolgálhatok;
1312 13 |                   sem vándor nem járta azt az utat, a kocsinyom is rég
1313 13 |               kipusztulhatatlan szerbtövis az út két felén, mely nagy
1314 13 |                 tűnt el a nap, mely mintha az égő földnek lelke volna;
1315 13 |                  volt már téve.~Bekiáltott az udvarra, hogy nyissák ki;
1316 13 |                  maga a kaput, könnyen jár az ilyen falusi szerszám; s
1317 13 |                  falusi szerszám; s bement az udvarra.~Nem ugatták a kutyák,
1318 13 |                    Ekkor, amint szétnézett az alkony fényénél, észrevette,
1319 13 |                  nem lakik senki.~Benézett az ablakon; sehol sem volt
1320 13 |                  zárva voltak. Sorba járta az aklokat, istállókat, üres
1321 13 |                     de belül senki, semmi.~Az egész udvar, az egész szérűskert
1322 13 |                     semmi.~Az egész udvar, az egész szérűskert üres, egy
1323 13 |                  egy szál szalma nem hever az udvaron. A pajtának zsúptetője
1324 13 |                  pajtának zsúptetője volt, az is le van szedve félig;
1325 13 |                lett elhasználva a tetőzet.~Az udvarból lement a kertbe.
1326 13 |                   gyökereikig végighasadva az aszálytól, s a kert földje
1327 13 |                 aki ápolta őket? Hová lett az egész család? Senkitől nem
1328 13 |                csak szikár domb. Arra leül az ifjú, s elkezd beszélgetni
1329 13 |                  beszélgetni a virágokkal. Az elszáradt virágokkal.~Olyan
1330 13 |                    fákkal: egy téli tájkép az égető nyár hevétől elperzselve
1331 13 |                 ami a téli tájképen fehér, az itt most mind fekete.~És
1332 13 |                   itt most mind fekete.~És az ifjú, aki nevetett, mikor
1333 13 |                  ifjú, aki nevetett, mikor az apai házból kiűzték, aki
1334 13 |               gyeppamlagon.~Ott mélázta át az egész csend-ülte éjszakát;
1335 13 |                  leszakított egyet azokból az aszúvirágokból, miket oly
1336 13 |                   ismert, mik úgy kiválnak az otthonos növények rendéből,
1337 13 |                   rejtve, ismét nekivágott az útnak, melyen idáig jött;
1338 13 |                    nem látott egyéb nyomot az egész pusztán végtelen végig.~
1339 13 |                    pusztán végtelen végig.~Az úrfi ezúttal a vasúti állomásig
1340 13 |                   mehetett. Pedig nem volt az ilyen expedícióhoz szokva.
1341 13 |             szegény embernek: megerőltetni az apostolok lovait.~Útközben
1342 13 |                   ha engedte volna pihenni az, amit magával elhozott belül.~
1343 13 |                    magával elhozott belül.~Az a szomorú pusztai kép!~A
1344 13 |                  paradicsom lett volna, ha az ég átka el nem perzseli;
1345 13 |                  most.~És gondolá magában: az én lelkem egy ilyen tájkép.~
1346 13 |                     és hallotta a szózatot az üregekből: „Temessük el,
1347 13 |             teremtés munkáját: temessük el az ötödik napon a párás állatokat,
1348 13 |           állatokat, a hatodik napon aztán az embert –, saját magunkat.”~
1349 13 |               magunkat.”~Két napot töltött az ide s tova utazással Elemér.
1350 13 |                     hogy Little Wheal most az első ember a világon, a
1351 13 |                   kesztyűit nem húzta fel.~Az asszonyság kiszámított nehezteléssel
1352 13 |          kiszámított nehezteléssel fogadta az úrfit.~– No, maga szépen
1353 13 |                önre, szépen elhűltek volna az ételek. Ugyan hol járt?~–
1354 13 |                elég szomorú önre nézve. Én az ön érdekében egész nap fáradok,
1355 13 |                lesüté. Hadd szidják!~Hanem az utolsó szóknál, midőn Lemming
1356 13 |              nálánál érettebb eszű emberek az ő tulajdonából kihajigálnak
1357 13 |                  tulajdonából kihajigálnak az ablakon. Azért ön ne vessen
1358 13 |                    egyszer hátratekinte, s az ifjú semmiházinak nyújtva
1359 14 |                 érte-e vagy megháborodott?~Az volt a kérdés, hogy ki menjen
1360 14 |                   némára magam. Bízzák rám az egész házat. Úgy áldjon
1361 14 |                egész házat. Úgy áldjon meg az Isten engem, amilyen igazán
1362 14 |              sírjon utánok. Böske esküdött az egekre, hogy éjjel-nappal
1363 14 |              beteggel szörnyű sok baj volt az úton.~Nem akart mozdulni,
1364 14 |                   Pesten összehívták hozzá az orvosi tudomány előkelő
1365 14 |                   majd meggyógyít a halál. Az volt a legjobb tanács, hogy
1366 14 |               orvosság. Egy délelőtt éppen az orvost várták, midőn az
1367 14 |                    az orvost várták, midőn az ablakon kitekintő Ilonka
1368 14 |                   s egy kisfiút látott meg az utcán. A parasztleány hátán
1369 14 |                    Néhány perc múlva nyílt az ajtó, s bejöttek rajta.
1370 14 |                     Böske és a kis néma.~– Az istenért, mi történt? –
1371 14 |                   aztán még a kis úrfit is az ölemben hoztam, mikor elfáradt.~
1372 14 |                   a mostani szolgabírákat.~Az hozott magával még egy írnokot
1373 14 |                     se hall, csak leülteti az írnokot, az előveszi a tollat,
1374 14 |                  csak leülteti az írnokot, az előveszi a tollat, tentát,
1375 14 |       Herkópáternak sem!” – Hát hogy nekik az mindegy. Akkor aztán gyertyát
1376 14 |          diribdarab papirosokat ragasztani az almáriomokra a kulcslyuk
1377 14 |                   kulcslyuk fölé.~„Hallják az urak, ezt én nem engedem,
1378 14 |                idehaza.” Akkor rám förmedt az a vörös fiskális: „Hát miért
1379 14 |                  holmiját, mert megszökött az egész családjával együtt.”~–
1380 14 |              nyomban. „Micsoda? Szökött ám az úrnak a sehonnai öregapja,
1381 14 |                 kiskutya-táncoltatónak, de az én gazdámról azt ne merje
1382 14 |                  én gazdámról azt ne merje az úr mondani, hogy megszökött,
1383 14 |                  megszökött, mert mindjárt az úr fog innen szökni hol
1384 14 |                    úr fog innen szökni hol az ajtón, hol az ablakon!”
1385 14 |                   szökni hol az ajtón, hol az ablakon!” Erre a vörös szakállú
1386 14 |                  szakállának!” Akkor aztán az a másik úr mondott valamit
1387 14 |                   Szégyen, gyalázat! Nekem az orcám égett, hogy nem szégyellik
1388 14 |                    tovább: „De már hallják az urak, ezt csak ne írják
1389 14 |                mint ezek a finom hímzetei, az már csak mégis nagy szemtelenség
1390 14 |                    a gazdámtól, ami nem is az övé, hanem a kisasszonyé.”~–
1391 14 |               hanem a kisasszonyé.”~– Erre az írnok azt mondta, hogy ne
1392 14 |                hogy a kalamárist felvettem az asztalról, végigöntöttem
1393 14 |              asztalról, végigöntöttem neki az írásán, a tenyeremmel elkentem
1394 14 |                     a tenyeremmel elkentem az egész papiroson, s amint
1395 14 |                tintás markommal bemázoltam az ábrázatját. Különben egy
1396 14 |               voltam ám rest, kikiáltottam az ablakon: „Marci! Pista!
1397 14 |                   volna látni, hogy hordta az irhát a három úr a hátulsó
1398 14 |           szorítottam meg a nyakravalóját. Az volt a boldogabb, aki hamarább
1399 14 |             bolondot tettünk mi most: ezek az urak majd nagyobb erővel
1400 14 |                    a vállamra, a kis némát az ölembe, nekiindultam a világnak,
1401 14 |                    el van-e fáradva. Pedig az ölében hozta.~Világosinéból
1402 14 |                     Ilonka nem sírt együtt az anyjával; összeszorítá finom
1403 14 |              léleknek nem volt már hatalma az idegekre, hogy közölje velük.
1404 14 |                   tenyerét; azután odament az anyjához, megcsókolá arcát,
1405 14 |                   minden reménységünk oda! Az Isten mindent elvett tőlünk.~–
1406 14 |                mondd azt, anyám! Még éppen az van meg nekünk, amit az
1407 14 |                    az van meg nekünk, amit az Isten adott.~– Mit?~– Tehetséget
1408 14 |                    családját eltartotta.~– Az férfi volt! – rebegé az
1409 14 |                    Az férfi volt! – rebegé az anya.~– Azt hiszem, hogy
1410 14 |                  Nem tudod te még, hogy mi az. Idegen házakhoz járni egyedül,
1411 14 |                  büszkeség pírja ragyogott az orcáján. Amire most hivatkozott,
1412 14 |                   jól.~„Én magam!”~Nagy úr az, aki a világ kérdésére azt
1413 14 |                  is akarná elébb megnyerni az engedelmét: odahajolt vállára,
1414 14 |                    térdén heverő kezeihez, az élő halott arcvonásait lesve.
1415 14 |                  to to, ta ta ta.”~Ez volt az ő minden beszéde.~      ~
1416 14 |                    egy úri házhoz, s azzal az örvendetes hírrel tért haza,
1417 14 |                  nem vagyunk már koldusok!~Az is igaz pedig, hogy harminc
1418 14 |                   éppen csak arra ád jogot az embernek, hogy magát koldusnak
1419 14 |                 koldusnak ne nevezze, hogy az utcaszegleten meg ne álljon
1420 14 |              ruhájával undort gerjeszteni, az ég alatt hálni; hanem egymagában
1421 14 |              mindenki, mennyit nélkülözhet az, aki azt a harminc forintot
1422 14 |                 nálunk. Ami azon alul van, az már emelkedés. A napszámos
1423 14 |             mondtak volna róla? Világosiné az egész Pest városában egy
1424 14 |                csábok még nem jutottak el.~Az is igen ajánlotta eleve
1425 14 |                 van; akinek sok dolga van, az jó gazdasszony. És így ott
1426 14 |                   lenni.~Nem ez volt ugyan az oka a korai tanulásnak,
1427 14 |                    korai tanulásnak, hanem az, hogy a gazdag delnő már
1428 14 |               lovagolni, s a visszatérés s az új átöltözés közti órát
1429 14 |               kedvező ez óra, mert szintén az egész napot otthon töltheti
1430 14 |                     hét órakor még aluszik az egész divatos világ, s nem
1431 14 |                   divatos világ, s nem jár az utcán; Ilonkának nem kell
1432 14 |                  követett el. Úgy könyörög az emberiségnek, hogy ne lássák
1433 14 |                hogy felejtsék el. S ha még az elszegényült egy fiatal
1434 14 |                   hajlós halcsont nyelével az ember a Koszorú utca kutyáit
1435 14 |                    Elácsorgott naphosszant az utcán, eljárt a színházba,
1436 14 |                   is végezte a nap terhét.~Az előkelő polgárnő, akit Ilonka
1437 14 |                    sem jött ki a szobából; az asszonyság lakosztályát
1438 14 |                    lépcsőfeljárata is volt az irodájához.~Egy reggelen
1439 14 |                gentlemannek erősen feltűnt az ismeretlen szép gyermek,
1440 14 |                   uram! Én órákat adok itt az angol nyelvből.~– Ön? Áh! –
1441 14 |                      És ki vesz itt leckét az angol nyelvből?~(Ő lakta
1442 14 |                   angol nyelvből?~(Ő lakta az egész emeletet.)~– A nagyságos
1443 14 |                  asszony, Lemmingné.~– Ah! Az én nőm? Ez új dolog!~– Isten
1444 14 |                    látta nem folytatni ezt az értekezést itt a lépcsőn.
1445 14 |                   a csigalépcsőn lehaladt. Az pedig egyszer sem tekintett
1446 14 |                 ide ez a kisasszony.~Attól az időtől fogva Lemming úr
1447 14 |                    hagyta többet a kulcsot az íróasztala fiókjában, hol
1448 14 |                    valahol hét órán túl, s az angol nyelvmesternő, ki
1449 14 |                  pontosan szokott érkezni, az elfogadási terembe bocsáttaték,
1450 14 |           bocsáttaték, hogy várja ott, míg az úrnő megjön.~Az udvariasság
1451 14 |                   ott, míg az úrnő megjön.~Az udvariasság úgy kívánja,
1452 14 |                    úgy kívánja, hogy mikor az úrnő nincs honn, a nyelvmesternőt
1453 14 |                   győzni, hogy vajon tud-e az, aki óránként egy forintot
1454 14 |                    elpirult. Ő valóban azt az ártatlan értelmezést adta
1455 14 |                szándékos dialógusnak, hogy az emberséges bankár meg akarja
1456 14 |             gazdálkodáshoz kezdtünk, abban az év mostohasága miatt mindenünket
1457 14 |                 fogok járni, miben lehetek az ön családja helyzetének
1458 14 |            elfogadáshoz nem volt szoktatva az arca.~– Jó, jó! Nem szóltam
1459 14 |                   kérni; valakivel, akinek az a neve, hogy: „én magam”.~
1460 14 |                   nézve mily áldozat volna az, magát rászánni, hogy szülőit
1461 14 |                  semmi egyébért, mint hogy az ember valakit megtanítson,
1462 14 |                   megtanítson, hogyan kell az angol „th” betűt úgy mondani
1463 14 |            Ilonkának nem jutott ez eszébe. Az ártatlan szívnek gyanúi
1464 14 |            magánkívül van. Anyám fél tőle. Az egész háznál senki sem tud
1465 14 |          gyógyintézetbe adni.~– Óh, uram – az rettenetes volna! Annál
1466 14 |                 kedélybeteget, kinek úgyis az egész lelke lázban van,
1467 14 |                lelke lázban van, egyszerre az ismerős családi körből a
1468 14 |              azalatt én magam veszteném el az eszemet, szüntelen arról
1469 14 |             boldogtalan állapotában. Addig az egy óráig is, míg itt vagyok,
1470 14 |                 tanórát. Amit így keresek, az nekünk otthon elég. Megelégszünk
1471 14 |             rákényszeríti, hogy fogadja el az ajánlatot.~Pedig kár volt
1472 14 |                 anyjának elmondotta volna, az majd tudatta volna vele,
1473 14 |                 maliciózus majmoknak, amik az állatkertben a kalitka rácsozatán
1474 14 |               Lemming úr nem kereste többé az alkalmat Ilonkával társaloghatni.~
1475 14 |                    mégiscsak lövésre kapja az őzet.~Lemming úr egy idő
1476 14 |               Ismét úgy le volt fátyolozva az arca, hogy nem ismerhettem
1477 14 |                    termete, járása annyira az övé, hogy esküdni mernék
1478 14 |                    vagyok győződve, hogy ő az.~– És az ismerős gentlemanek
1479 14 |                  győződve, hogy ő az.~– És az ismerős gentlemanek közül
1480 14 |              meglátja, nem felejti el. Már az maga felötlő rajta, hogy
1481 14 |                  azt a csúf krinolint, ami az asszonyokat olyanná teszi,
1482 14 |                    elégszer hallotta, hogy az úrfinak ugyanez a kisleány
1483 14 |                     miután ez még olyankor az igazak álmát alussza, mikor
1484 14 |             barátom – mondta Lemming úr –, az nekem nagyon gyanús dolog,
1485 14 |             későbbi találkozásnál nem akar az emberre ismerni.~– Nekem
1486 14 |                    utoljára is, mi baj van az egészből? Az ember megeszi
1487 14 |                    mi baj van az egészből? Az ember megeszi a diót, ha
1488 14 |                Néha a való többet ér, mint az illúziók. Nem féltem én
1489 14 |                 nem kell egyéb ahhoz, hogy az ember lovagolni tudjon,
1490 14 |                    tudjon, csak hogy éppen az egyik lába innen, a másik
1491 14 |                    ütöm keresztül; hát még az ellenkező pólusom! Hüh,
1492 14 |            atyafiságban éltek) mindig vett az úrfi számára lovat, s Elemér
1493 14 |                    azzal a lóval? – kapott az úrfi az új tárgyon, s abbahagyott
1494 14 |                    lóval? – kapott az úrfi az új tárgyon, s abbahagyott
1495 14 |            abbahagyott minden elébbi témát az üldözött lilaszín ruhákról.~–
1496 14 |               hozzá lovászmesternek.~– Áll az alku. A szerződés: szabad
1497 14 |                 Lemmingnével.~Bizony pedig az egész Városliget nem olyan
1498 14 |             kellett rá szánnia magát, hogy az oltalmára bízott amazon
1499 14 |                 fel a lovában (szereti azt az olyan ember hallani, akinek
1500 14 |                   s azt mondják neki, hogy az ezerforintos lovában ötezer