Fezejet

2501 24 |              Sietek.~– Hm, hm – dünnyögött az ismeretlen úr, s elvevé
2502 24 |             elismervényt, hogy átvettem.~– Az is jó lesz.~Az ismeretlen
2503 24 |                 átvettem.~– Az is jó lesz.~Az ismeretlen úr írt valami
2504 24 |               kérem a számlámat kifizetni.~Az ismeretlen úr megnézte Ilonka
2505 24 |                       Hja, kedves mamzell, az „Entreprise Universelle
2506 24 |                értette azt.~– Hogyan lehet az?~– Hja, lelkem, ez nagy
2507 24 |            Arnstein és Eskelesnek? No, hát az megbukott tegnap; ez magával
2508 24 |                    siet becsukni a boltot. Az Entreprise Universelle des
2509 24 |               fizet többé.~– De hogy lehet az, hogy a munkásait ne fizesse
2510 24 |                  krajcár jár vissza.~Ezzel az ismeretlen úr, mint aki
2511 24 |              mondott nyolc-kilenc év alatt az is visszakerül. Indítson
2512 24 |                eszméletlenül támolygott ki az utcára. Az utolsó fillér
2513 24 |                   támolygott ki az utcára. Az utolsó fillér is ki volt
2514 24 |                 kezéből.~Óh, mily gonoszak az emberek! Még a koldust is
2515 24 |                   többé!~A népáradat, mely az utcákon alá s fel hömpölyög,
2516 24 |               hömpölyög, vitte őt magával, az öntudatlant. Maga sem tudta,
2517 24 |               fennhangon beszéltek körüle, az egyes szavak, amiket hallott,
2518 24 |                 támadt; a nép összefutott. Az emberek kérdezték egymástól,
2519 24 |                    Ilonka látta, amint azt az embert négy munkás elvitte
2520 24 |                 volt, a víz csorgott végig az úton hátraszegett fejéről.~
2521 24 |                    A bámész sokaság tódult az öngyilkos hullája után megtudni:
2522 24 |                  Ilonka magára maradt azon az elátkozott helyén a csatornapartnak,
2523 24 |                  magában: nem volt-e annak az embernek igaza.~Kihajlott
2524 24 |                    Negyvenéves férfiú volt az simára borotvált képpel,
2525 24 |                   Ön nem ismer rám – szólt az ismeretlen nyájasan. – Pedig
2526 24 |                     persze, hogy nem ezzel az emberi ábrázatommal. Én
2527 24 |                   is szorította a kezét.~– Az a Kaczenbuckel Hans, aki
2528 24 |                kezét. A leány érezte, hogy az őt fogja.~– Hát a kis lóra,
2529 24 |                    lóra, amit nekem adott? Az nekem sok szerencsét hozott.
2530 24 |                 bizonyosan betegen fekszik az anyja.~– Igaz.~– Kegyed
2531 24 |                  amint a kezét fogom, hogy az ujjai fel vannak varrva.
2532 24 |              helyzetben; sok dolgozó leány az utcákon ácsorog, és várja
2533 24 |                  utcákon ácsorog, és várja az ajtó nyílását, melyet a
2534 24 |             fizetni. Nemde? No hát, ha áll az alku: a kis lónak ötszáz
2535 24 |                    kis lónak ötszáz forint az ára.~– Nem, uram, az nem
2536 24 |                forint az ára.~– Nem, uram, az nem ért akkor százat, mikor
2537 24 |                kisebb-nagyobb, éppen, mint az embereknél; némelyik meg
2538 24 |                    egészen barom marad, ez az embereknél is úgy van. Ha
2539 24 |                  embereknél is úgy van. Ha az állattal kicsi korától fogva
2540 24 |                   benne. A mi mesterségünk az állatok lelkével foglalkozni.
2541 24 |                bizonyítja, hogy lelke van, az, hogy nagy finanszié! Oh,
2542 24 |             számokat, s utoljára összeadja az egészet, hogy kijön a helyes
2543 24 |           Buchhalter adta volna össze. Oh, az nagyon derék! A közönség
2544 24 |                legközelebb láthatja kegyed az állatokat. Pompás állatjaink
2545 24 |           lovacskáért. Pedig bizony isten, az kevés. Ebben a nyomban megadnám
2546 24 |                   persze Tresor nem hordja az egész trezorját magával.
2547 24 |                 tárcámban. Kérem kegyedet, az én érdekemben kérem, vegye
2548 24 |               kegyednek, ha megtudja, hogy az a ló a kegyedé, én pedig
2549 24 |                    könyörögni, engedjen le az árból kilencszáz-kilencvenkilencezerötszáz
2550 24 |                   élet veszi kezdetét. Oh, az eddigi rettenetes volt!
2551 24 |                   jó barátom! Legyen nekem az ezután is! Mindenki eltaszított
2552 24 |                   sírva fakadt. Nem illett az utcán, de tették azt azon
2553 24 |                  utcán, de tették azt azon az estén mások is Bécs város
2554 24 |                     Felpénzt is kell adnom az új szállásra, hova az enyéimet
2555 24 |                adnom az új szállásra, hova az enyéimet holnap átköltöztetem.
2556 24 |             publikum között; pirosra festi az arcát este, de mikor lemossa
2557 24 |                mindennemű lebukástól, mint az a hercegasszony, aki őt
2558 24 |                 hosszas kimaradásán, midőn az hazaérkezett. A leány elmondott
2559 24 |                  bohóc magasztalásában, ki az elvesztettet visszapótolta.
2560 24 |                   szállásra átköltözésnél.~Az egy jó kis kedves szállás
2561 24 |                ugyan tiltva volt menni, de az akácfáknak nem volt tiltva,
2562 24 |               lehetett rakosgatni mindent.~Az orvosnak igaza volt. A szállásváltoztatás,
2563 24 |                   férgei marcangolják szét az idegeket, mintha a menekülni
2564 24 |                     Világosit nem lehetett az ablaktól elvonni, úgy tetszett
2565 24 |                 sem kapott napsugárt), már az egész élet világosabb volna.
2566 24 |                   a családját, áldozza fel az ő kedvükért ezt az estét.
2567 24 |             áldozza fel az ő kedvükért ezt az estét. Hiszen anyjának nincsen
2568 24 |                 testvére kíséretében jött, az ifjú Francois Tresor lovagias
2569 24 |               mutatá be magát és testvérét az úri családnak, melynél már
2570 24 |                    volt szerencséje lábbal az ég felé tisztelkedni. Az
2571 24 |                   az ég felé tisztelkedni. Az első bevezetés után gyorsan
2572 24 |                    Világosi család tagjai. Az eleven, beszédes leányka
2573 24 |                   a nevet; megtanultuk azt az úton a parasztgyermekektől,
2574 24 |                azokban a keserves időkben.~Az ifjú Herkules is erősíté,
2575 24 |                  Herkules is erősíté, hogy az bizonyára úgy volt. Azért
2576 24 |                  számára egy képeskönyvet, az is tele van tarka állatokkal,
2577 24 |                    érte kezével, s mutatta az ifjú akrobatának, hogy ő
2578 24 |                   könyvvel vele fog hálni. Az ifjú Tresor egész komoly
2579 24 |                    gyermekek benn maradtak az öltözőben, készülniök kellett
2580 24 |              öltözőben, készülniök kellett az előadáshoz.~Ilonka számára
2581 24 |                igen jó hely volt választva az előszínben, mely a fövénykör
2582 24 |               családtagok települnek le, s az biztos társaság. Ilonka
2583 24 |            társaság. Ilonka sokat élvezett az előadás alatt. A cirkuszi
2584 24 |                 méltó, minő tökélyre képes az emberi izom s az állati
2585 24 |            tökélyre képes az emberi izom s az állati halandó lélek.~Merész
2586 24 |                   edzeni; megmutatni, hogy az ember, ha akarja, még az
2587 24 |                   az ember, ha akarja, még az állatok királyát is megfoszthatja
2588 24 |                   mert lehet erősebb, mint az oroszlán; s még merészebb
2589 24 |                  is kedvenc mulatsága volt az, s acélizmait, elpusztíthatlan
2590 24 |                  akkor a gyermek lecsúszik az apja termetén végig, s utoljára
2591 24 |                   kapaszkodik két kezével; az apa azalatt folyvást hajtja
2592 24 |             nézőtömegben már előre hangzik az a készülődő nyüzsgés: egyik
2593 24 |                 Filosof” kalapjához illik, az pedig nem volt a fejéhez
2594 24 |                 tud fizetni a pincérnek, s az el akarja érte venni a kalapját,
2595 24 |              akarja érte venni a kalapját, az meg nem engedi; a kalapot
2596 24 |               hátán kicipelni a kocsmából. Az ember holtra nevetheti magát
2597 24 |                  költi, mintha a „Filosof” az egyik kocsmától a másikig
2598 24 |                   odatalál, leül úri módon az asztal mellé, s elkezd hatalmasan
2599 24 |                  felrakja a két első lábát az asztalra, s türelmetlenül
2600 24 |                    bosszúsan csapja azt le az asztalról: neki nem kell
2601 24 |                segít magán. Megváltoztatja az ülését, s úgy foglal helyet,
2602 24 |              azután, a szájában levő pipát az asztalra támasztva, olvassa
2603 24 |                 néz a lapba, s nem törődik az orra alatt sziporkázó tűzijátékkal.
2604 24 |            tűzijátékkal. Jön aztán a bohóc az étlappal. Hosszú papírlepedő
2605 24 |                    vendég sorba fogyasztja az eléje rakottakat, s engedi
2606 24 |            különbséget tenni X és a V, meg az L és az I számértéke között?~
2607 24 |                tenni X és a V, meg az L és az I számértéke között?~Idáig
2608 24 |            számértéke között?~Idáig haladt az előadás.~Hanem mikor már
2609 24 |                keresztülhúzta a krétájával az egész számlát, felugrott,
2610 24 |              számlát, felugrott, átszökött az asztalon, feltaszította
2611 24 |                  hátulsó lábára, mint azok az első művészi paripák, s
2612 24 |            párkányzatára, Ilonka elfeledte az egész világot maga körül;
2613 24 |                   közepette, s oly őszinte az öröm, az elérzékenyülés
2614 24 |                     s oly őszinte az öröm, az elérzékenyülés kifejezése
2615 24 |                  meg ezer ember egymástól.~Az előadás végeztével Tresor
2616 24 |                 odajött hozzám, egy percre az a gondolatom jött, hogy
2617 24 |                   lélekzetem elhagy.~– No, az volna csak még ránk nézve
2618 24 |           különöset sem fog kegyed találni az ajánlatban, melyre foglalót
2619 24 |                  adtam?~– Elfogadom azt.~– Az igazgatóság egyszerre fizetné
2620 24 |           igazgatóság egyszerre fizetné ki az árt kegyednek, ha neki adná
2621 24 |              Tresor nem titkolta el örömét az alku fölött.~– Meglássa,
2622 24 |              beszélni e mai intermezzóról. Az én zöldre festett pofámon
2623 24 |                haza Ilonkát.~Másnap délben az első havi részlet második
2624 24 |               keresett, vissza akart menni az istállóba; minden biztatásom
2625 24 |              Hiszen erre gondoltunk mi is. Az igazgató felhatalmazott
2626 24 |                   egy páholyában végignézi az előadást, tíz forint tiszteletdíjat.~–
2627 24 |                 minek azt? Nekem nem kerül az semmibe.~– Tanácslom önnek,
2628 24 |                   jövedelem, s aztán elfér az egy háztartásnál. Nekünk
2629 24 |                 Nekünk pedig bőven behozza az a kamatjait. Gondolja ön,
2630 24 |            tolakodás lesz a pénztárnál! És az kegyedet egy cseppet sem
2631 24 |                   arcfátyolt lebocsáthatja az álláig, hogy a bámész tekintetek
2632 24 |                   De uram, ha én elfogadom az önök művészete által szerzett
2633 24 |                  kenyeret, akkor nem fogom az arcomat eltakarni, hogy
2634 24 |              szegődtem. Elmegyek, s hagyok az arcomra nézni három óra
2635 24 |                 hosszat mindenkinek.~– No, az dicső lesz! Ezeren tudakozódnak
2636 24 |                  Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar honfitársaim közt
2637 24 |               cirkusz homokjából veszi fel az istenadta kenyeret!~Világosinénak
2638 24 |         Világosinénak nem volt semmi szava az alku ellen. Ilonka formaszerű
2639 24 |                    érzéshez, hogy percekig az összes ezernyi közönség
2640 24 |                 ezernyi közönség tekintete az ő alakján tűz össze, mintha
2641 24 |                  ezt, mint ahogy megszokja az ember, hogy tizennyolcezer
2642 24 |                 érezne a teherből valamit.~Az esték egyforma sikerrel
2643 24 |                 Filosof” addig nem kezdett az előadáshoz, míg régi úrnőjét
2644 24 |                    jól meg van védelmezve. Az öreg Tresor egészen úgy
2645 24 |              hozóikkal együtt repítette ki az ajtón.~Mert szerelmes levelek
2646 24 |                 azt tudták. Mi a neve? Azt az igazgató most sem mondhatta
2647 24 |                  Egyedül ült páholyában, s az előadást nézte, vagy merően
2648 24 |                    már tudom, ki ő – szólt az egyik. – Amerikai tábornok
2649 24 |              szokott póniján lovagolni; ez az a póni. A háború megszűnt,
2650 24 |                   póni. A háború megszűnt, az apa meghalt, a leány elszegényült,
2651 24 |                mást tudott.~– Nem is leány az, hanem férfi; vannak, akik
2652 24 |                   Betanult szemfényvesztés az egész, a közönség elbolondítására.
2653 24 |                     Ennél a szónál felkelt az asztaltól egy szőke szemöldökű
2654 25 |                 Miután a biztos és pecérei az utolsó pénzt is kisajtolták
2655 25 |                  vándorkomédiás jött éppen az udvarra, bohócmutatványaival
2656 25 | bohócmutatványaival mulattatni a háziakat. Az adóbiztos nyakonfogta a
2657 25 |                   kedvenc póniját. Íme, ez az ismeretlen nő, a bohóc és
2658 25 |                 Filosof” története. Később az elemi csapás miatt elpusztult
2659 25 |              százados úr – jegyzé meg erre az egyik dandy –, ön úgy beszél
2660 25 |                     hogy elvegyem: mert ez az egy leány van a világon,
2661 25 |                  magas fiatalember felkelt az asztal végéről, s szótlanul
2662 25 |                  ez nagy jövedelmet ígért.~Az előadás estéjén ismét ott
2663 25 |             kistestvér…~…Ott fekszik halva az ágyon…~…Ott énekli most
2664 25 |                ágyon…~…Ott énekli most már az égben a többiekkel együtt: „
2665 25 |                     Dicsőség a magasságban az Úrnak……”~…Az ő arca is olyan
2666 25 |                   magasságban az Úrnak……”~…Az ő arca is olyan piros és
2667 25 |                hagyni a munkát, mert ütött az óra……~…Hét órakor a cirkuszba
2668 25 |                 panaszkodni sem szabad ma; az utolsó, egyetlen ember,
2669 25 |                   egyetlen ember, ki kezét az elbukottak felé nyújtá,
2670 25 |                   felé nyújtá, kívánja ezt az elfeledését az otthoni gyásznak…
2671 25 |                 kívánja ezt az elfeledését az otthoni gyásznak…Maga nem
2672 25 |                    estét. Most következett az ő előadása a kötélen, s
2673 25 |                   kötélen, s míg végigment az előszín előtt, figyelmezteté
2674 25 |            utánanézett a gyermeknek, amint az a kifeszített kötélen felfutott;
2675 25 |                találkozott egy tekintetre. Az átelleni páholyok egyikében
2676 25 |                 Éppen Lemmingné fölött ült az, úgyhogy a delnő nem vehette
2677 25 |                 zajnak, hogy mehetnék haza az én kis mosolygó halottamhoz,
2678 25 |                  kis mosolygó halottamhoz, az ő fehér koszorúcskáját elkészíteni…~
2679 25 |           elkészíteni…~Pedig végig kellett az előadást várnia, a „Filosof”
2680 25 |                    nem merészebbet! – volt az akrobata válasza. Ilonka
2681 25 |              derekán a fiú; most indul meg az őrült repülés a tengely
2682 25 |                   Ilonka odapillantott; mi az?~Az ércrúd, mely körül kezeinél
2683 25 |               Ilonka odapillantott; mi az?~Az ércrúd, mely körül kezeinél
2684 25 |               körül kezeinél fogva forgott az apa és fiú, hirtelen kicsúszott
2685 25 |             hirtelen kicsúszott kapcsából; az erőművész, ki észrevette
2686 25 |             megszakított Jóderő; így pedig az történt velük, hogy mind
2687 25 |                  mond erre a bámuló világ.~Az előadásnak e balesettel
2688 25 |                  futottak ki a nézőtérről; az előkelőbbek ájuldoztak,
2689 25 |                 földön heverő apát és fiút az öltözőszobákba átvinni.
2690 25 |                 otthon egy halott, aki már az; és itt talán csak lesz
2691 25 |                    barátját elhagynia, míg az orvos nem biztosítá, hogy
2692 25 |                csak keze marjult ki, hanem az apa súlyosan megütötte magát.
2693 25 |                    látta, hogy hazamenjen. Az idő későre haladt már; anyja
2694 25 |                 vette észre, hogy most már az sincs, aki hazakísérje.
2695 25 |                lesz a cirkusz előtt.~Amint az oldalajtón kilépett, bérkocsi
2696 25 |                   bérkocsi után nézegetve, az ajtó mellett egy férfit
2697 25 |                   pillantott meg. Ott állt az mozdulatlanul, és várakozni
2698 25 |           visszafordult, s eléje dobbantva az utána jövőnek, rárivallt
2699 25 |                őrjöngő harcába, kiüldözött az életből, halálba hajtott;
2700 25 |              haragjával. Hát örökké tart-e az?~– Mit kíván ön tőlem? –
2701 25 |         titkolhatott el egy keserű mosolyt az arcán. Elemér elérté a választ.~–
2702 25 |                    a leány.~– Igaz – szólt az ifjú. – De vannak, akik
2703 25 |                  ez a virág önnek beszélt?~Az ifjú egészen átérté a mély
2704 25 |                    Igaz, nem tagadom, hogy az régen volt, egy örökkévalóság.
2705 25 |              következő szóval. De nem volt az idő elveszve. Engem mint
2706 25 |                  ébren fogják várni. Amint az ajtón bebocsátá, Elemér
2707 25 |                    ajtón bebocsátá, Elemér az elrekesztett szoba első
2708 25 |                   Harter Elemér úr – szólt az ifjúra mutatva.~Világosi
2709 25 |           szomorúan mondta neki:~– Ez lett az atyámból. Most lépjen át
2710 25 |               gyermeket a ravatalon.~– Itt az anyám és a testvérem – rebegé
2711 25 |                    körül zúgott a lég; azt az érzést hozta vissza emléke,
2712 25 |                 egy ismeretlen világba. De az eszmélet, mely ott sem hagyá
2713 25 |                  ez a gondolatom nem ebben az órában támadt, azt bebizonyíthatom
2714 25 |               tiltja nekem e lépést. De én az ő tilalmával nem gondolok,
2715 25 |                     Tudja ön, minő sebfolt az én szívemen a Harter név
2716 25 |                 napján elhagyott. Akkor én az eget szidalmaztam szégyen
2717 25 |                    nekem Isten hitestársul az ön méltóságos gazdag atyja
2718 25 |                    haltunk, fejfánkon; míg az ön apjának neve átkozott
2719 25 |                   kiáltják: „Íme, itt megy az éhezők megkoplaltatója,
2720 26 |                                            Az Úrnak egy leheletére~Harter
2721 26 |           közelében érezte magát.~Itt volt az áldást ígérő tavasz, gazdag
2722 26 |              számára.~A bankárház, melynél az előleget meg kellett volna
2723 26 |                    térekre át ne tévedjen.~Az nem is feküdt céljában Harter
2724 26 |                 jelenlegi szomját enyhíté, az a társalgás hangja volt.~
2725 26 |                hideg volt.~Május vége felé az idő, kinek jutna eszébe
2726 26 |        mindannyiszor összeborzongott. S ez az ideges borzongás is olyan
2727 26 |                    valóban, nézze ön csak: az ablakon jégvirágok rajzolódnak.
2728 26 |                 figyelmesebb kezdett lenni az ablakok jégvirágaira; Harter
2729 26 |                    ad Te clamavi Domine!”~…Az Úrnak öldöklő lehelete jár
2730 26 |               öldöklő lehelete jár odakünn az éjszakában, s míg idebenn
2731 26 |                 jelentik azok a jégvirágok az ablakon.~      ~Másnap késő
2732 26 |                    Malvinától búcsút vett, az megszorítá kezét. Midőn
2733 26 |                   Angyaldytól: mi újság?~– Az az egyetlen újság, hogy
2734 26 |                Angyaldytól: mi újság?~– Az az egyetlen újság, hogy az
2735 26 |                    az egyetlen újság, hogy az éjjel négy fok volt a mínusz
2736 26 |                   mink is éreztük a bálban az éjjel. Tartok tőle, hogy
2737 26 |                   éjjel. Tartok tőle, hogy az a sok könnyen öltözött delnő
2738 26 |                  Én meg attul tartok, hogy az idén megint nem fog kapni
2739 26 |                    már hogyan?~– Úgy, hogy az éjjel lefagyott tisztára
2740 26 |                   búza éppen tejében volt, az megvakult. Az idén nem ád
2741 26 |                tejében volt, az megvakult. Az idén nem ád sem egy repcehüvely
2742 26 |                    Hogy nem csak én vagyok az, aki ezt képzelem, hanem
2743 26 |                    olvasá a levélből, hogy az illető kereskedők végtelenül
2744 26 |                    csakugyan bekövetkezett az, aminek jöttétől már napok
2745 26 |                  lesett és vigyázott, hogy az éjjel a kéneső négy fokkal
2746 26 |                  ami zöld volt, el kellett az éjjel fagyni; annálfogva
2747 26 |                  is feldöntötte.~– De hisz az lehetetlen! – kiáltozott
2748 26 |                       Ez égrekiáltó volna! Az Isten csak nem sújthatja
2749 26 |               Isten csak nem sújthatja ezt az országot kétszer egymás
2750 26 |                    ez! – kiabált Harter, s az ablakhoz futott. A vendéglő
2751 26 |                 világ ez, uram!~Hiszen nem az elpusztult világért dühöngött
2752 26 |                    Milyen ádáz a végzet!~– Az ám – mondta magában az az
2753 26 |                     Az ám – mondta magában az az összeszorított száj;
2754 26 |                  Az ám – mondta magában az az összeszorított száj; s az
2755 26 |                  az összeszorított száj; s az a legnagyobb baj, hogy nincs
2756 26 |                 legnagyobb baj, hogy nincs az embernek kin a mérgét kiadhatni.
2757 26 |                   s fogcsikorgatva tekinte az égre: kivel küzdjön most
2758 26 |                    küzdjön most meg?~Akadt az is.~Inasa egy látogatójegyet
2759 26 |                dühösen, Angyaldy elé vetve az asztalra a névjegyet. –
2760 26 |                  jelenlétében. Ön üljön le az asztal mellé, és föl ne
2761 26 |                    és föl ne keljen, midőn az bejön. Éppen jó kedvemben
2762 26 |                  kedvemben fog ma találni!~Az ajtó nyílt, s belépett rajta
2763 26 |                  átvitorlázni. Ha tetszik, az asztalt közénk tolhatjuk.~–
2764 26 |              englische Reiterint!~– Legyen az. Ön nem adta helyeslését
2765 26 |                  kezét édesanyjától.~– Hát az „micsoda”?~Elemér mély,
2766 26 |                    egy percre haragját; ez az emlék meghűté. Elemérnek
2767 26 |               ideje maradt folytatni.~– Ez az asszony elutasított engem,
2768 26 |                    Azt, amit nekem mondott az az asszony, meg kell önnek
2769 26 |                 Azt, amit nekem mondott az az asszony, meg kell önnek
2770 26 |            szégyentől és izgalomtól. Leült az asztal mellé.~– Azt mondta
2771 26 |               mellé.~– Azt mondta nekem ez az asszony: a te apádra úgy
2772 26 |                 felpattanva s öklével ütve az asztalra. – Te engem szidalmazni
2773 26 |                  kérem számon, hova tette. Az ön titka marad. Magam majd
2774 26 |                közelebb ahhoz, hogy valaki az asztalról felkapott késsel
2775 26 |             gyönyörteljes mosoly derült el az arcán.~Lenyelte mindazt,
2776 26 |                  mindazt, ami keserű, csak az maradt meg a szája ízében,
2777 26 |                    édes.~Tehát bírni fogja az eszközt, mely Malvinát visszavívja
2778 26 |                  számára!~Nemeskeblű ifjú!~Az elérzékenyült apa melodramatikus
2779 26 |                ivadéka a Harter családnak?~Az az összeszorított száj félrehúzódott
2780 26 |             ivadéka a Harter családnak?~Az az összeszorított száj félrehúzódott
2781 26 |                  fekhelyéig elmenjen vele, az ifjú hajadon. És nincs senki,
2782 26 |                  olyan szép melegen süt be az éjjel lefagyott akácfák
2783 26 |                akácfák fekete lombjain át.~Az ég fel akarja azokat melegítni,
2784 26 |                    ma megsajnált.~Csakhogy az az égnek sincs hatalmában
2785 26 |                    megsajnált.~Csakhogy az az égnek sincs hatalmában többé.
2786 26 |               csendes folyosó visszhangját az oly jól ismert léptek hangja
2787 26 |                    föltekint, előtte áll – az az igazi.~Elemér az, színtelen
2788 26 |                 föltekint, előtte áll – az az igazi.~Elemér az, színtelen
2789 26 |                  áll – az az igazi.~Elemér az, színtelen fekete ruhába
2790 26 |                    boldog tudok lenni?~…És az bizony megbocsátott neki
2791 27 |             kicsapongó pajkosságig fokozza az, addig a férfit mélázóvá,
2792 27 |                amaz kacagva dalolja neki: „Az asszony ingatag…”~– Hallgass
2793 27 |                    hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok. De hát miért nem
2794 27 |             dicsőséged, büszkeséged, mikor az akarok lenni? Miért nem
2795 27 |                     Miért nem vagy egészen az enyim, örökké az enyim,
2796 27 |                   egészen az enyim, örökké az enyim, egyedül az enyim?~
2797 27 |                   örökké az enyim, egyedül az enyim?~A hölgy lenyomtatá
2798 27 |               földönfutód lennék. Óh, légy az én paradicsomom tudásának
2799 27 |                   a paradicsomban lakol!~– Az én kígyóm a becsvágy. Nem
2800 27 |                   pedig a férfi én vagyok! Az egyik azt hazudja, hogy
2801 27 |                    a férj; a másik: hogy ő az állambölcs; pedig a szívet,
2802 27 |                 férfi én vagyok, s ők csak az álca, melyet viselek!~–
2803 27 |                   ketten tudják azt – súgá az asszony. – Az egyik te magad,
2804 27 |                   azt – súgá az asszony. – Az egyik te magad, a másik
2805 27 |                    fognak következni, amik az eddigi nagyságoknak nem
2806 27 |               lesznek, s én érzem magamban az erőt, a tehetséget, hogy
2807 27 |                   erőt, a tehetséget, hogy az a kor engemet föl fog emelni.
2808 27 |                 Azt akarom, hogy nőm légy.~Az asszony felkacagott.~– Hahaha!
2809 27 |                    igazán, egyedül, örökre az enyim. Ne nevess ki! Nem
2810 27 |               teakatlan alatt a serpenyőt! Az megédesít.~És Tihamér meggyújtotta
2811 27 |            hölgynek.~S azzal mind a ketten az asztalra hajoltak, és mind
2812 27 |               látták egymás arcáról, amint az égő rum lángja felvilágított
2813 27 |                felvilágított rájuk, mintha az a másik arc egy halott arca
2814 27 |                minapi esést már kiheverte. Az utcán is volt már.~– Ebcsont
2815 27 |                   Valóban? Ez már érdekes. Az a leány Pesten vívómesterné
2816 27 |                  Várj! Elébb lefüggönyözöm az ablakot; künn sötét kezd
2817 27 |                 valóban.~– S megengedi azt az apja? – kérdé a hölgy titkolhatlan
2818 27 |        titkolhatlan hevülettel.~– Odadobta az apjának a nevét és vagyonát.
2819 27 |                  Én nem tudom, nyomorult-e az a leány, lovarkomédiásné-e, …
2820 27 |                      hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt nagyon
2821 27 |                   hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt nagyon
2822 27 |                  nagyon szereti.~– De hisz az botrány! Az lehetetlenség! –
2823 27 |             szereti.~– De hisz az botrány! Az lehetetlenség! – pattogott
2824 27 |                   azt mindenki tudja, hogy az a leány egy bohócnak volt
2825 27 |                  önfeledséggel belehevülve az állításba. – Én tudom bizonyosan,
2826 27 |                   kifejezést öltött. – Hát az ártatlan dolog-e, hogy a
2827 27 |            Elemérrel!~Tihamér odakönyökölt az asztalra, úgy nézett a hölgy
2828 27 |                       Ahogy én ismerem azt az asszonyt, ha lelke üdvössége
2829 27 |                  Pestre. Ott voltak letéve az Elemér örökségét képező
2830 27 |                komoly arccal állíták, hogy az bizony igen szép ajándék.~–
2831 27 |                 héten megteszi a lépéseket az áttérés végett, s azonnal
2832 27 |                    a fián kacagnak.~      ~Az esti vonattal sietett fel
2833 27 |            számadásnál sürgetőbb volt neki az „ügy”, melyet Lemminggel
2834 27 |              száraz udvariassággal fogadta az uraságot, nem volt hozzá
2835 27 |                  magát – felelt Lemming.~– Az nem lehet! Az nem igaz!~–
2836 27 |                   Lemming.~– Az nem lehet! Az nem igaz!~– Az úgy van.
2837 27 |                  nem lehet! Az nem igaz!~– Az úgy van. Itt saját keze
2838 27 |              Nándornak egy iratot, melyről az káprázó szemekkel olvasá
2839 27 |               olvasá e szavakat:~„Meguntam az életet; – utálom a világot; –
2840 27 |                    zsibbadt kézzel ejté le az asztalra ez iratot. Az a
2841 27 |                  le az asztalra ez iratot. Az a kis cingár ember pedig
2842 28 |                    másodszori virág felhúz az ég felé. Gyümölcs és új
2843 28 |             Gyümölcs és új virág egyszerre az ágon. Azt mondják: áldott
2844 28 |                   mondják: áldott esztendő az ilyen. – Bizony az is volt,
2845 28 |                esztendő az ilyen. – Bizony az is volt, ami az ég és föld
2846 28 |                     Bizony az is volt, ami az ég és föld jóakaratát illette;
2847 28 |                    így – a jóságos Úristen az égben.~A földig hajló gyümölcsfák
2848 28 |                     meg egy kicsiny ember. Az öreg ember lehetne fiatalabb
2849 28 |                    a bolond gazda, a gond, az arcot szántotta fel barázdákkal,
2850 28 |                    arcú honpolgár, azokkal az aranyszín göndör fürtökkel,
2851 28 |                  ember kopasz fejére, mert az nem igazság, hogy azt olyan
2852 28 |                   mondd utánam: „fű…fa.”~S az öreg ember úgy igyekezik
2853 28 |                   s tapsol kicsi kezeivel.~Az unoka tanítja nagyapját
2854 28 |                 siessünk!” S kezét nyújtja az öregnek, mintha az ő erős
2855 28 |                 nyújtja az öregnek, mintha az ő erős inai segítenék azt
2856 28 |                   s kikerüli a nagy követ.~Az unoka tanítja nagyapját
2857 28 |                    jobb lábaddal lépj! Nem az a jobb, másikkal! Úgy! No,
2858 28 |                   magát, de nem töri ám be az orrát, nem fakad sírva,
2859 28 |                     A hajadoni komolyságot az anya sugárzó boldog tekintete
2860 28 |                 arcán. Mint leánynak, volt az arcában valami férfias;
2861 28 |              férfias; most egészen női ez. Az „én magam” nincsen többé;
2862 28 |                    meg is jött a kocsi, és az apa belép.~Délceg, szabad
2863 28 |                   arc, amelyikről sugárzik az öntudat, hogy a kerek világon
2864 28 |                     mintha mind a kettőnek az járna eszében, hogy a másik,
2865 28 |                sebet keblén, s félne, hogy az most is fáj ott. Pedig csupa
2866 28 |                   csupa édesség most annak az emléke.~– Mit dolgozol?~
2867 28 |              mégiscsak kitalálja azt, hisz az ő gondolatai is csak éppen
2868 28 |                  csevegő patakja; elmondja az odaérkező nagyapáról, milyen
2869 28 |                  átlépni a nagy követ, ami az útban van.~– Ugye, nagypapa?
2870 28 |                   azt, hogy „fű” meg „fa”.~Az öreg ember megteszi a kedvéért;
2871 28 |             könnyel.~Bizony megtanítja még az öregapját beszélni és járni,
2872 28 |                  Annyi baj van velük, hogy az ember majd a lelkét veszti! (
2873 28 |             növények viselt dolgairól; míg az végre kevélységében azt
2874 28 |                 képzelheti magáról, hogy ő az egész planéta-rendszer napja,
2875 28 |                mindenki szeret otthon; még az állatok is, még a fák is.
2876 28 |                   hordja a homokot a szél, az alvók föl-fölriadnak, amint
2877 28 |               csoporttal vágja ablakaikhoz az utcák megbontott szemétkupacait;
2878 28 |                    De ki is járna ilyenkor az utcán? Két óra éjfél után;
2879 28 |                   alakot látunk botorkázni az utcán, szemközt a széllel.
2880 28 |                    milyen ruhája van annak az embernek, akit az ő nevén
2881 28 |                    annak az embernek, akit az ő nevén hínak; kell-e neki,
2882 28 |                 szobából, csak éjszaka jár az utcán, s reggel felé vetődik
2883 28 |                ismeri valaki: eltemetkezik az emberek söpredéke közé;
2884 29 |             Megjelenése után azt mondta rá az én igen kedves barátom és
2885 29 |                   azt is ismerem: valamint az egész háttérnek, a korszaknak
2886 29 |                    háttérnek, a korszaknak az élethűségéért elvállalom
2887 29 |                  való volt e regény elején az a két megelőző novella,
2888 29 |                    tudok lenni. Ez egyszer az voltam.~Az „Új földesúr”-
2889 29 |               lenni. Ez egyszer az voltam.~Az „Új földesúr”-ban leírtam
2890 29 |             múltakra”.~Tetszik tudni, hogy az egész nemzet két hatalmas,
2891 29 |                    még hírlapja sem volt.) Az irodalom képviselői is e
2892 29 |               egyenesen kimondta a fejemre az ítéletet, hogy amennyit
2893 29 |                gázolok a történetekbe: ezt az én ellenlábasaim rögtön
2894 29 |                    én ellenlábasaim rögtön az index prohibitorum librorum-ba
2895 29 |         librorum-ba fogják lajstromozni, s az egész igazhívő közönség
2896 29 |            regényem.~Ezért lett kigondolva az a két egzotikus novella
2897 29 |                  azután, ha egyszer valaki az elejét elolvassa valami
2898 29 |                   tovább is fogja olvasni.~Az első novella egy kissé pikáns
2899 29 |              pikáns is. A másodikban pedig az a korona fényétől besugárzott
2900 29 |            nagyasszonyunknak a nővére. Ezt az elbeszélést a legmagasabb
2901 29 |                regényemnek tulajdoníthatom az első terézvárosi választásnál
2902 29 |                   a fentebbi regényem volt az úttörő. (A hazánkban kiadott
2903 29 |                  adatot e regényemből kell az utókor számára mint történeti
2904 29 |                   tényt felemlítenem.~Tény az, hogy 1861-ben egyszerre
2905 29 |                    hogy 1861-ben egyszerre az összes magyarhoni tisztikar,
2906 29 |           elfoglalt Pestmegyeházi teremből az utcán végigvonultak hosszú
2907 29 |                 alak, aki el tudta hitetni az emberekkel, hogy ő megérzi
2908 29 |             ásattunk egy harmincöles kutat az abbé által indignált ponton:
2909 29 |                 nyolckezű” leírásánál csak az egykorú (1863–64) hírlapi
2910 29 |                elmondott fázisát jól tudta az egész közönség; de a lapokban
2911 29 |              beszélni. „Schwamm darüber!”~„Az osztrák nemzeti bank” összes
2912 29 |            Magyarország részére tett abban az évben négymillió forintot:
2913 29 |                  forinton lett megváltva.” Az ínségesek javára rendezett
2914 29 |                  adakozóknak. Almássy Pál, az ellenzék ismert vezére odajött
2915 29 |                   a grófnőtől. „Szívesen – az ínségesekért: ára ezer forint.” –
2916 29 |                 így van. Ezt nem nyelte el az idő.~„A föld másik oldalán.”
2917 29 |                    csapatszámra szolgáltak az északi hadseregben, s fényes
2918 29 |                     Egy balett-táncos, aki az egyik lábát elvesztette,
2919 29 |            felkötötték, úgy piruetteztek.~„Az 1865-iki fagy.” Ezt is végigéltem
2920 29 |                fokra. Valahol le is írtam. Az rettenetes volt: ahogy közeledett
2921 29 |               szállt a kéneső alább-alább. Az eldöntő nap estéjén csak
2922 29 |                    még egy májusi fagy éri az országot, vége a kiegyezésnek.”
2923 29 |               kiegyezés létrejött, s abban az évben lett áldott esztendő
2924 29 |                 évben lett áldott esztendő az egész hazában: húsz magot