1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1877
Fezejet
1 Elo| rakhelye lesz itt. Én aztán, hogy amazokkal mind megbirkózzam,
2 Elo| bizonyítanának amellett, hogy a szerelem sok bolondot
3 Elo| szabályt állította fel, hogy akik egymást igazán szeretik,
4 Elo| szerekkel. – Azt tartom, hogy ezek elég nagy bolondok
5 Elo| elölni. – Kérdés maradna, hogy kik voltak a nagyobb bolondok:
6 Elo| feleségeiket megmosdani, hogy más férfi ne is gyaníthassa
7 Elo| is gyaníthassa arcaikról, hogy szépek-e. Közbe esnének
8 Elo| ki inkább meghalt, mint hogy őt szeresse, s kit inkább
9 Elo| kit inkább megölt ő, mint hogy mást szeressen. Ez csinos
10 Elo| annak a bebizonyítására, hogy bizony nagy bolondok a szerelmesek.~
11 Elo| volt (meglehet azonban, hogy arab padisah volt; nem állítom
12 Elo| Dzsehángirnak az a raptusa támadt, hogy a szép Nurgehánnak egy édes
13 Elo| édes ölelésére megengedte, hogy egy álló egész huszonnégy
14 Elo| ország szegényei között, hogy az ő szerelmét örökké emlegessék.
15 Elo| mutogatni, tehát kétségtelen, hogy ez a bolondság igen nagy
16 Elo| fenn annak elhatározását, hogy melyik volt a kettő közül
17 Elo| nehézségek maradván fenn, hogy először hogyan tudta 24
18 Elo| másik meg annak elintézése, hogy miféle kormánybiztosok lehettek
19 Elo| emlékezeteseknek talált, hogy a világtörténet margójára
20 Elo| csak akkor emlékezik rá, hogy hiszen azt ő is tudja valahonnan.~
21 Elo| titokban tudják tartani, hogy – ők voltak az első pályadíjnyertesek
22 1 | keresik egymást, anélkül hogy jó barátok volnának, küzdenek
23 1 | küzdenek egymással, anélkül hogy ellenségek lennének, s a
24 1 | Annyira szerettük egymást, hogy noha írók voltunk, soha
25 1 | minden évben sorsot húztak, hogy a jövő évben ki legyen a
26 1 | őrizz! A klubnak az a neve, hogy: „a szerelem bolondjai”.~
27 1 | kik be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokbul valami
28 1 | szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó előadott
29 1 | elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond
30 1 | vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába
31 1 | sokallható, miután tudva van, hogy egy jól kidolgozott szerelmi
32 1 | Sőt az is megtörténik, hogy aki öt éven át csaknem bizonyosra
33 1 | bizonyosra dolgozott már, hogy legnagyobb bolondnak elismertesse
34 1 | akarom. Elég azt tudni, hogy a ráma aranyos, hogy a faragványait
35 1 | tudni, hogy a ráma aranyos, hogy a faragványait képező alakok
36 1 | fel a társulat asztalára, hogy azok közül ítéltessék oda
37 2 | Majd mindjárt megmondom, hogy mire használta ezt a szemsugárt.~
38 2 | és mindenekfelett arra, hogy engem holdkórossá tegyen,
39 2 | kisebb-nagyobb német rezidencián. Hogy mi dolga volt neki mindezeken
40 2 | arra a haszonra szolgált, hogy különféle fenevadakat emberi
41 2 | föntebb már azt mondtam, hogy minden teremtést egy fokkal
42 2 | következetes maradok, s elsorolom, hogy az oroszlányai úgy sétáltak
43 2 | énnekem vetélytársam volt.~Hogy nem ok nélkül féltettem
44 2 | mely elárulá nemcsak azt, hogy termete mily tökéletes,
45 2 | tökéletes, hanem azt is, hogy páncélinget nem visel alul,
46 2 | félrefordítá fejét, elismerve, hogy le van győzve; azután, mintha
47 2 | tartható vissza a közönséget, hogy rendesen tapsokba ne törjön
48 2 | elkövetett – midőn megtudta, hogy csak játszottak vele.~Hanem
49 2 | néhányszor azt is megtette, hogy az előadás órájában a bejáró
50 2 | feküdt, ami annyit jelentett, hogy ma nem lesz semmi mutatvány.
51 2 | Mármost mindenki értheti, hogy volt okom őt félteni vetélytársamtól,
52 2 | könnyen megmagyarázható, hogy egy szép hölgyet, akit imádunk,
53 2 | arc, e kebel az imádottat, hogy egyetlen ütésétől e tenyereknek,
54 2 | Gondolatnak is rettenetes, hogy egy imádott hölgynek az
55 2 | üldözött az a gondolat, hogy mit enyeleg az én kedvesem –
56 2 | veszélyeztetése nélkül.~– Nem fél ön, hogy egyszer széttépi ez a fenevad?~
57 2 | tapasztalom.~– Tehát elismeri, hogy veszedelmes?~– Önre nézve
58 2 | földre, lábaimhoz csúsztatni, hogy talpamat fejére tegyem;
59 2 | féltékeny, s könnyen megtehetné, hogy ő is kinyújtsa a vasrácson
60 2 | De hát attól nem fél ön, hogy egyszer valamely vadállat
61 2 | félnek egy kis vesszőtől, hogy moccanni sem mernek. Egyedül
62 2 | nyugtalan mozdulattal jelenté, hogy már unja a dolgot. Karolin
63 2 | bizonyosan azon tanakodtunk, hogy kettőnk közül melyikünk
64 2 | volna; de nekem az igaz, hogy hozzáférnem sem lehetett.
65 2 | egymásnak. Ön nagyobb úr, mint hogy családomnak tagja lehessen;
66 2 | nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek játéktárgya lehessek.
67 2 | nem kényszeríti a szükség, hogy szégyent keressen magának.
68 2 | társaságában.~Föltettem magamban, hogy kiverem fejemből. A tájékára
69 2 | Dehogy tudtam anélkül élni, hogy őt egy nap ne lássam. Ha
70 2 | felém tekinte, s láttam, hogy két könnycsepp ragyog szemeiben.~
71 2 | látogatásom mindennap. Igaz, hogy nőül kértem őt. Most már
72 2 | szóval búcsúztam el tőle, hogy váljék meg végképp szörnyű
73 2 | lesz belőlem aztán?~„Nőm!”~Hogy én e szóval oly fukar voltam!~
74 2 | oly fukar voltam!~Igaz, hogy egyszer mondtam azt neki,
75 2 | Nem gondolhattam-e arra, hogy a védtelen ellenében nem
76 2 | kedélyemen. Elfeledtem, hogy legelőbb is önmagamnak kellene
77 2 | már a kapus tudósított, hogy Karolin máshová költözött,
78 2 | Azt nem akartam elismerni, hogy volt oka a kétkedésre. Ritka
79 2 | van annyi igazságszeretet, hogy saját magát arcul verje.~
80 2 | össze!~Elhitettem magammal, hogy ez az egész nem egyéb komédiásbüszkeségnél.
81 2 | komédiásbüszkeségnél. Ez a nép azt hiszi, hogy azon a deszkapiedesztálon,
82 2 | gyönyörvágynak és a gyilkolásnak.~Hogy megfelelő szót találjak
83 2 | alakított körüle.~Meglehet, hogy a fekete ruhának volt hatása
84 2 | színére; az is meglehet, hogy hetek óta nem látva úrnőjét,
85 2 | lehetett rajta venni rögtön, hogy rossz kedve van, s ma nem
86 2 | pofon piciny tenyerével, hogy csak úgy csattant.~„Helyedre,
87 2 | azokból felém.~Úgy látszott, hogy Karolin ezúttal meg akarta
88 2 | azt eléje, s kényszeríté, hogy adja fel fogaival. Az állatkirály
89 2 | nyílás az ajtón arra való, hogy ezen keresztül nézzük, mikor
90 2 | tévessze ön. Mikor látni fogja, hogy úrnőm hátrafelé szökik,
91 2 | azonban biztosítám az öreget, hogy eszem ágában sincs ilyen
92 2 | felvilágosítá az öreget, hogy egészen okos dolog lesz
93 2 | mutatni ennek a démonnak, hogy éppen olyan bátor vagyok,
94 2 | végem!~És aztán láttam, hogy a tigris éles körmei mint
95 2 | erősen gratulált hozzá, hogy ilyen szépen megmenekültem.
96 2 | mikor egészen felgyógyultam, hogy őt szerteszét tépte a vadállat.
97 2 | állhattam, az volt a legelső, hogy törvény elé idéztek. Legelőször
98 2 | törvényszék tudatta velem: hogy Karolinnak egy anyai nagybátyja,
99 2 | intézetet.~Ahhoz elmentem magam, hogy egyezzünk ki. Tízezer frankot
100 2 | állatseregletét eladni.~Mondtam, hogy adok neki húszezer frankot:
101 2 | szemeivel, úgy homlokon lőttem, hogy fel sem jajdult.~És most
102 3 | el.~Bementem a műárushoz, hogy megvegyem ezt a fényképet.
103 3 | tízet megvettem. Kértem, hogy ne tegyen ki többet belőle
104 3 | rajtam, s azt kérdezte, hogy minek akarom ezt megtudni.~–
105 3 | királyné, akinek nemcsak hogy fiatal férje van, hanem
106 3 | elbámulásra, midőn ahelyett, hogy e fölfedezésre szépen behúzzam
107 3 | újabb szavaira azt láthatta, hogy arcom hevül, szemeim égni
108 3 | mindig, s most már esküszöm, hogy látni fogom őt, ha odáig
109 3 | veszek.”~A műárus azt mondta, hogy nem bánja, akármit csinálok,
110 3 | neki meg kell azt tudnia, hogy őérte estem el.~Igazán mondom,
111 3 | hitetlen ez a történet, hogy ha valaki nekem mesélné
112 3 | mesélné el, azt mondanám, hogy hiszékenységemet akarja
113 3 | rajtam annyira megtörtént az, hogy ha akarnám, se tagadhatnék
114 3 | jutottam el az olasz partokra, hogy a zivatar odacsapott bennünket
115 3 | hasznom volt a hajótörésből, hogy nem kellett a passzusomat
116 3 | magasztos eszme vezetett ide, hogy egy megtámadott királyi
117 3 | parasztosan úgy mondanák, hogy nagyon rongyosak voltak
118 3 | negyedből, azt tanácsolták, hogy legalább kétszázra engedjem
119 3 | meg, mert azt tapasztalám, hogy mikor én egy nap harmincat
120 3 | annálfogva elhatározám magamban, hogy mihelyt hatvannégy emberem
121 3 | fölteszi az ellenségről, hogy az mindezekhez nem ért.
122 3 | Előadtam neki szándékomat, hogy én kis csapatommal az igaz
123 3 | semmit oly epedve, mint hogy eresszen engemet és vitézeimet
124 3 | fehér fogát: ráfoghatnám, hogy mosolygott, s azzal azt
125 3 | mosolygott, s azzal azt mondta, hogy jól van, akkor hát maradjak
126 3 | éppen azért jöttem ide, hogy poggyászt őrizzek!~A vezér
127 3 | pedig egyenesen kimondá, hogy másként egész vállalatomat
128 3 | hacsak nem kötelezem magamat, hogy a kész zsákmánynak egynegyed
129 3 | vezér –, hanem megesik, hogy egy-egy gazdag bérlő, egy
130 3 | tudnak felhasználni – csak hogy szeretteik személyét egy
131 3 | terjedhetett tovább, mint hogy kinn a gyepen kifeszíttettem
132 3 | fogja hinni minden ember, hogy mi itt pirítjuk a fogainkat:
133 3 | saját szakállunkra.~– De hogy tegyünk ilyen merész kezdeményezést
134 3 | viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon Trivulziónak
135 3 | Még egyszer sem láttam, hogy azt ajkához érintette volna.
136 3 | Tehát te nem hiszed, hogy bennünket ezen csapatvezér
137 3 | legyen ön arra készen, hogy találkozni fog ön még nagyobb
138 3 | emberemre. Sőt megeshetik az is, hogy egyszer valami kalandornő
139 3 | kiszalasztottam a számon azt a szót, hogy: óh, arra meg én fogok ráismerni!
140 3 | szerencsés véletlenben, hogy íme, a jó sors kezemre adott
141 3 | eszén túljárni, s rábíztam, hogy kalauzolja tehát csapatomat,
142 3 | valamennyit.~Ellenségre, az igaz, hogy ez idő alatt nem találtunk:
143 3 | miután nem is volt valószínű, hogy az ellenségnek valami különös
144 3 | próbatettet úgy precíze körülírni, hogy azt megértsék, és mégse
145 3 | repkedő golyó? Az igaz, hogy ezzel is kell egy kis idő,
146 3 | vizébe mártatott volna is, hogy bőrét ne fogja fegyver:
147 3 | sem hadvezéri óvakodás: hogy egy pajtási csókkal fel
148 3 | Madonna! Lebegj előttem, hogy ne érezzek semmi földi érzést!”~
149 3 | belőle tájékozni magamat, hogy hol járhattunk eddig, és
150 3 | járattad velünk a bolondját, hogy ma este négy egész migliával
151 3 | enni nyersen. Fogj hozzá, hogy cél felé vigy bennünket,
152 3 | megadta magát, s ígéretet tőn, hogy akár holnap mindjárt belevisz
153 3 | hegyvágányon keresztül, hogy mind a patakot, mind az
154 3 | valami újságban azt olvasta, hogy most ez a divat; egyszerűen
155 3 | egyszerűen megizenjük neki, hogy vegye le azt a háromszínűt,
156 3 | Trivulziónak több esze volt, mint hogy szót fogadjon; ahelyett
157 3 | malomhoz, azzal az izenettel, hogy Fra Trivulzio tiszteli a
158 3 | nem engedné-e meg néki, hogy egy zsák tengerit bevigyen
159 3 | kinyitjuk magunk.~S azzal, hogy hadvezéri nyugalmamat bebizonyítsam,
160 3 | jelt adtam a trombitásnak, hogy fújjon indulót, s magam
161 3 | lövésre úgy elfutott mellőlem, hogy nem maradt ott egyéb, mint
162 3 | kellett hátamra vennem, hogy utánuk vigyem. Meg sem álltak
163 3 | Most már bánom nagyon, hogy Trivulzio szavát nem fogadtam
164 3 | akkor majd meglátja ön, hogy mi lesz.~Azzal a férfiak
165 3 | oszt: azt fogja észrevenni, hogy egyszercsak két tűz közé
166 3 | felőlünk az a hír terjed, hogy kegyelmes, irgalmas fickók
167 3 | törni; de ha megtudják, hogy nem kímélünk senkit, észreveszik,
168 3 | kímélünk senkit, észreveszik, hogy nem lehet velünk tréfálni.~
169 3 | tisztel meg, s elrendeli, hogy ahol megfoghatnak, ott felakasszanak;
170 3 | közel voltunk Gaetához, hogy az ostromzároló piemontiak
171 3 | néhány száz főre szaporodott. Hogy hányan voltunk, azt sohasem
172 3 | viszünk az ostromlottaknak, hogy a felmentő sereg közeledik.
173 3 | felmentő sereg közeledik. Hogy célt érhessünk, szükséges
174 3 | a várőrséget tudósítani, hogy egyidejűleg történendő kirohanással
175 3 | beszökni?~Trivulzio azt mondá, hogy megteszi ő. Felöltözött
176 3 | élethalálharc van még közöttünk, hogy előtte letérdepelhessek
177 3 | hazát, hitet, boldogságot, hogy éretted meghalhassak!”~Alig
178 3 | csak öt perc kelle még, hogy a szemközt jövő nápolyi
179 3 | s éppen jókor érkeztünk, hogy önt leemeljük a fáról. Ön
180 3 | Csak akkor vettem észre, hogy egy lábam már nincs.~– Hova
181 3 | Az orvosnak megmondtam, hogy ön gazdag nobili Ázsiából
182 3 | az ő közelében. Meglehet, hogy ő most éppen fejem fölött
183 3 | jó álma lehetett önnek, hogy fel nem ébredt rá. Azóta
184 3 | sebesülteket, s így bizonyos, hogy a királyné ismét le fog
185 3 | súlyosabb sebesültektől, hogy vannak. Mondhatom, hogy
186 3 | hogy vannak. Mondhatom, hogy önnek az esete különösen
187 3 | nyájasan szólt, midőn megtudta, hogy önt ápolom.~Keblembe nyúltam.
188 3 | felkötöttek. Előérzetem sugallta, hogy egyszerű csontszelencébe
189 3 | porció ópiumot adtak be, hogy sorsukkal meg legyenek elégedve.
190 3 | elégedve. Az volt a szó, hogy a királyné meg fogja a sebesülteket
191 3 | s Trivulziót megbíztam, hogy ha el találnék aludni, míg
192 3 | különböztetést tenni; de úgy hiszem, hogy az mégis megtörtént dolog,
193 3 | tudom. De annyi bizonyos, hogy a keblemben viselt arckép
194 3 | Nem sok idő kellett hozzá, hogy felgyógyuljak. Akkor útnak
195 3 | nyakamon eszembe juttatja, hogy már én egyszer a másvilágon
196 3 | voltam.~És mindezt azért, hogy egy királynénak, ki nekem
197 3 | fűt-fát megmozgatott érte, hogy tőle elválhasson; s mikor
198 3 | elnöke azon észrevételt tevé, hogy ez ugyan objektíve elég
199 3 | mégis minden attól függ, hogy szubjektíve miképpen használtatik
200 3 | szerepelt benne – anélkül, hogy tudta volna.~
201 4 | ország ez a mienk! – Kár, hogy nincs még egy másik ilyen.~
202 4 | e dicső honfi, kimondá: hogy dacára a tiltó parancsnak,
203 4 | szabadelvű tábornak.~Siessünk, hogy el ne mulasszuk azon szónoklatot,
204 4 | csendes figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyűlésekről,
205 4 | annyit szabad referálni, hogy itt meg itt megtartották
206 4 | hazamentek. – Tehát siessünk, hogy jó helyre jussunk.~Igen.
207 4 | helyiségeit a gyűlésteremnek, hogy oda bennünket semmi erőszak
208 4 | szerencsében is részesülhetünk, hogy meghallhatjuk ama szép hölgyeknek
209 4 | mögött fecsegő ifjúnak, hogy ne zavarja figyelmét; amit
210 4 | mosolyt.~– Nem veszed észre, hogy a papa szemei minden hatalmas
211 4 | szép ember, mikor szónokol. Hogy nekihevül; mint kiegyenesedik;
212 4 | magamból; de úgy belerekedtem, hogy magam sem tudom, kit köszöntöttem
213 4 | pajtásom nekidurálja magát, hogy egy maidenspeech lélekvesztőjével
214 4 | meleg; én reszketek érte, hogy, jaj, mindjárt felborul,
215 4 | sokaságon: mintha azt keresné, hogy kinek mit adjon abból, amit
216 4 | veszitek ti akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke,
217 4 | akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke, de még
218 4 | szürke, de még talán azt sem, hogy parókát hord, és a szakállát
219 4 | kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát?
220 4 | Hisz te legjobban tudod, hogy nem festi. Csakhogy ma igen
221 4 | körülveszi! Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb
222 4 | cím megmarad.~– De ugyan hogy tud maga ilyen ünnepélyes,
223 4 | indítványozza, a többiek követik. Hogy a papa mi nagylelkűséget
224 4 | jobban mulat, mint itt; hogy pedig a többi szegény legény
225 4 | önkénytelen hallgatóknak (lehet, hogy éppen te, szíves olvasó)
226 4 | nem hagyhatja szó nélkül, hogy fel ne világosítsa a fiatalembert.~–
227 4 | volt még a karzatokon is, hogy a halk hangon ejtett minden
228 4 | fel. Mindenki attól félt, hogy miként másutt, úgy itt is
229 4 | Szerencsésen végbement az anélkül, hogy katonaság érkezett volna.
230 4 | laktanya.~Azután következett, hogy a főjegyző felolvassa a
231 4 | Bélteky Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük
232 4 | erkélyén lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és szorítja ki
233 4 | érni azzal a szereppel, hogy a Szózat-éneklők közt a
234 4 | meg szidni és fenyegetni, hogy bizony hazakergeti.~Azonban
235 4 | kiknek megbízatás adatott, hogy a ma megtartandott megyei
236 4 | hanem még mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.~
237 4 | tartozunk. Isten tanúja annak, hogy ügyünk igazságos; e nyugodt
238 4 | Ez annyit tett magyarul, hogy a díszmenet térjen ki a
239 4 | fiatalság ráesett Elemérre, hogy a honvédek sírjánál ő mondjon
240 4 | szónoklatot.~Hiába szabadkozott, hogy ő nem tud hozzá, neki semmi
241 4 | hazátok, amíg éltetek, s hogy meghaltatok, megint van
242 4 | Eljöttünk hozzátok megmondani, hogy még nincs itt a feltámadás
243 4 | tenni!~No, képzelhetni, hogy lehordták ez ostoba beszédért
244 4 | Hisz én nem mondtam, hogy a papának a haja szürke.~–
245 4 | által; s nem hívta meg, hogy üljön mellé.~Olyan nagy
246 5 | ország ez a mienk! – Kár, hogy nincs még egy másik ilyen.~
247 5 | e dicső honfi, kimondá: hogy dacára a tiltó parancsnak,
248 5 | szabadelvű tábornak.~Siessünk, hogy el ne mulasszuk azon szónoklatot,
249 5 | csendes figyelmeztetést, hogy az ezentúli gyűlésekről,
250 5 | annyit szabad referálni, hogy itt meg itt megtartották
251 5 | hazamentek. – Tehát siessünk, hogy jó helyre jussunk.~Igen.
252 5 | helyiségeit a gyűlésteremnek, hogy oda bennünket semmi erőszak
253 5 | szerencsében is részesülhetünk, hogy meghallhatjuk ama szép hölgyeknek
254 5 | mögött fecsegő ifjúnak, hogy ne zavarja figyelmét; amit
255 5 | mosolyt.~– Nem veszed észre, hogy a papa szemei minden hatalmas
256 5 | szép ember, mikor szónokol. Hogy nekihevül; mint kiegyenesedik;
257 5 | magamból; de úgy belerekedtem, hogy magam sem tudom, kit köszöntöttem
258 5 | pajtásom nekidurálja magát, hogy egy maidenspeech lélekvesztőjével
259 5 | meleg; én reszketek érte, hogy, jaj, mindjárt felborul,
260 5 | sokaságon: mintha azt keresné, hogy kinek mit adjon abból, amit
261 5 | veszitek ti akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke,
262 5 | akkor észre, hogy kopasz, hogy szakálla szürke, de még
263 5 | szürke, de még talán azt sem, hogy parókát hord, és a szakállát
264 5 | kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát?
265 5 | Hisz te legjobban tudod, hogy nem festi. Csakhogy ma igen
266 5 | körülveszi! Azt hiszem, hogy ebben az órában nincs nagyobb
267 5 | cím megmarad.~– De ugyan hogy tud maga ilyen ünnepélyes,
268 5 | indítványozza, a többiek követik. Hogy a papa mi nagylelkűséget
269 5 | jobban mulat, mint itt; hogy pedig a többi szegény legény
270 5 | önkénytelen hallgatóknak (lehet, hogy éppen te, szíves olvasó)
271 5 | nem hagyhatja szó nélkül, hogy fel ne világosítsa a fiatalembert.~–
272 5 | volt még a karzatokon is, hogy a halk hangon ejtett minden
273 5 | fel. Mindenki attól félt, hogy miként másutt, úgy itt is
274 5 | Szerencsésen végbement az anélkül, hogy katonaság érkezett volna.
275 5 | laktanya.~Azután következett, hogy a főjegyző felolvassa a
276 5 | Bélteky Feri az indítványt, hogy az ünnepélyes gyűlést fejezzük
277 5 | erkélyén lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és szorítja ki
278 5 | érni azzal a szereppel, hogy a Szózat-éneklők közt a
279 5 | meg szidni és fenyegetni, hogy bizony hazakergeti.~Azonban
280 5 | kiknek megbízatás adatott, hogy a ma megtartandott megyei
281 5 | hanem még mindig elég jókor, hogy az ünnepély végét elrontsák.~
282 5 | tartozunk. Isten tanúja annak, hogy ügyünk igazságos; e nyugodt
283 5 | Ez annyit tett magyarul, hogy a díszmenet térjen ki a
284 5 | fiatalság ráesett Elemérre, hogy a honvédek sírjánál ő mondjon
285 5 | szónoklatot.~Hiába szabadkozott, hogy ő nem tud hozzá, neki semmi
286 5 | hazátok, amíg éltetek, s hogy meghaltatok, megint van
287 5 | Eljöttünk hozzátok megmondani, hogy még nincs itt a feltámadás
288 5 | tenni!~No, képzelhetni, hogy lehordták ez ostoba beszédért
289 5 | Hisz én nem mondtam, hogy a papának a haja szürke.~–
290 5 | által; s nem hívta meg, hogy üljön mellé.~Olyan nagy
291 6 | mi kis városunk utcáin, hogy azt is eseménynek lehetett
292 6 | pártával a fején.~Az igaz, hogy csinos kisleány. Karcsú,
293 6 | oly könnyű, oly ruganyos, hogy a kisváros hosszú utcáján
294 6 | utcáján végiglépdel anélkül, hogy topánkája leghegyét is besározná;
295 6 | nagy művészet kell hozzá, hogy a sárból kiálló köveket
296 6 | valaki lábheggyel válogatni, hogy lábtyűit ne kompromittálja.
297 6 | oly szerény, oly óvatos, hogy ruhája szegélyének legkisebb
298 6 | Ezt csak azért mondja, hogy ne járjak önhöz olyan közel.
299 6 | eljárás önnek a papájától, hogy miután a jövő farsangot
300 6 | speciális tulajdonnal bírt, hogy mindent tudott, ami a városban
301 6 | összecsókolódott, erősen ügyelve, hogy a mindenféle rezgő tűikkel
302 6 | társalgásban (megjegyzendő, hogy sohasem engedett mást szóhoz
303 6 | jutni), de neki, tudom, hogy oly drága minden pillanata,
304 6 | hivatalban, kivált most, hogy az egész vármegye pere,
305 6 | közgyűlés azt határozta, hogy a levéltárnok helyén maradjon.
306 6 | ország sorsa, tudom Istenem, hogy meggyűlne a baja velünk
307 6 | Gyurkámmal otthon: amiatt, hogy a ma esteli bálra való meghívásra
308 6 | éppen azért jöttem hozzátok, hogy hát ti mit szóltok hozzá?
309 6 | tőle meghívókat. Hallom, hogy igen sokan visszaküldték.
310 6 | Férjem is kapott, azaz hogy egész családunkra szól.
311 6 | Mit gondolsz, Gyuri te, hogy én ma ott táncoljak, ahol
312 6 | Szózatot segítettem énekelni, hogy én a kormánybiztos feleségének
313 6 | ember, csak azt vitatta, hogy nehéz az ilyen nagy embernek
314 6 | komámasszony – szólt Világosi –, hogy minden ember azt cselekszi,
315 6 | Jusztikámtól akarom megtudni, hogy mi az ő véleménye. Ebben
316 6 | neked – felelt Világosiné –, hogy „ti” fogadjátok el a meghívást,
317 6 | alkalmat meg kell ragadni, hogy azt a világnak bemutathassa.
318 6 | jutalmat; az ember azt hinné, hogy mindjárt eltörik, mikor
319 6 | legnehezebb ólombuzogányt, hogy egy férfisuhanc sem jobban;
320 6 | szép lesz, azt mondják, hogy egy angol is lesz a mai
321 6 | magasztalás illet érte, hogy olyan jó nevelést adtatok
322 6 | komám éjt, napot eggyé tett, hogy megkereshesse a sok tanítómesterre
323 6 | mondok, az egész vármegye, hogy az én kis tündéri körösztleányom
324 6 | van jól. Úgy neveltétek, hogy ha szegény ember veszi el,
325 6 | komámuram, azt tanácsolja, hogy fogadjuk el a meghívást
326 6 | gyermek csak arról tanúskodik, hogy szülei nagyon szerették
327 6 | ez az asszony?~– Azért, hogy megtudja előkészületeinkből,
328 6 | leülni.~– Azért mondtam neki, hogy ők csak fogadják el a kormánybiztos
329 6 | nyájasan fogadott; elmondá, hogy miért hívatott: amit én
330 6 | hívatott: amit én előre tudtam. Hogy mennyire szüksége lesz rám
331 6 | neki, mind a közönségnek, hogy ezen a fontos állomáson
332 6 | kiismertem. Mondtam neki, hogy tizenhat év óta vagyok ott.
333 6 | akarata rendelkezett velem, hogy ott legyek-e, vagy ne legyek,
334 6 | most a nemzet akarata az, hogy távozzam, s én a nemzetnek
335 6 | Erre biztatni kezdett, hogy ne féljek semmi üldözéstől,
336 6 | tett. – Azt mondtam neki, hogy hiszek oly időt bekövetkezni,
337 6 | megfogta kezemet: kért, hogy ne nehezteljek, elhalmozott
338 6 | dicséretekkel; azt mondá, hogy minden ember, az összes
339 6 | mellettem szól, és unszolja őt, hogy helyemen maradásra bírjon,
340 6 | nyomatékul azt is előhozta, hogy a leköszönt főispán úr,
341 6 | feleségem, arról van szó, hogy újra kell kezdenünk az életet.
342 6 | ugyan, de magam nem hittem, hogy egy jobb idő fog jönni,
343 6 | áldozatokért megfizet. Nem mondom, hogy megjutalmaz, csak azt, hogy
344 6 | hogy megjutalmaz, csak azt, hogy visszahelyez abba, amit
345 6 | elmegyek, úgy elmegyek, hogy vissza nem jövök. Jól vagyok
346 6 | beruházásokra elég. Te tudod, hogy becsülettel megszolgált
347 6 | gyűlt az össze, lehetetlen, hogy Isten áldása ne kövesse.
348 6 | beszéltek. Ha valamiért örülök, hogy az elmarad, úgy ez az, hogy
349 6 | hogy az elmarad, úgy ez az, hogy ezzel a fiúval nem fog találkozni
350 6 | miatyánkot, mikor odaérünk, hogy: „Ne vigy minket a kísértetbe”,
351 6 | leánykám, ha azt mondanám, hogy végképpen itt hagyjuk ezt
352 6 | arcára, mintha azt kérdezné, hogy nem tréfál-e.~– Igazán falura
353 6 | szerette volna megtudni, hogy nénikéje minek örül olyan
354 6 | társalogni. Mutogatá neki, hogy elmennek messze-messze kocsin
355 6 | mondott estén. Úgy tudom, hogy reggelig táncoltak benne.
356 7 | Az áspis~Hogy mi az az áspis?~Én bizony
357 7 | majd megtudja velem együtt, hogy mi az az áspis.~ ~Világosiék
358 7 | áll az egész mesterség, hogy az ember engedi a füvet
359 7 | akik azután hozzáfognak, hogy ezt az együgyű mesterséget
360 7 | kell nekik egy esztendő, hogy elismerjék, hogy ez a világon
361 7 | esztendő, hogy elismerjék, hogy ez a világon a legnagyobb
362 7 | a mindennapi embereknél, hogy ő már előre elismerte e
363 7 | e stúdium nehézségeit, s hogy kellő készültséggel kezdhessen
364 7 | Nem is beszélek arról, hogy a pusztát meg a rajta levő
365 7 | ha elkezdeném felsorolni, hogy a kiköltözött bérlő egy
366 7 | inventáriumáról elég annyit mondanom, hogy azok a földesúr által két
367 7 | mindenki érteni fogja, hogy milyenek voltak.~Térjünk
368 7 | gazdája nagyon firtatta, hogy hol van hát azoknak a birkáknak
369 7 | mételyben elhullottak; csak hogy azt felelhesse rá, hogy
370 7 | hogy azt felelhesse rá, hogy elégtek a padláson.~A béresgazda
371 7 | aki őt úgy meg nem veri, hogy nem tud mozdulni többet,
372 7 | bizonyosan ő veri meg úgy, hogy nem tud mozdulni. Ez is
373 7 | nevezetes szép tulajdonsága van, hogy amint felnyitja a száját,
374 7 | felnyitja a száját, azon kezdi, hogy káromkodik. Nem is tudja
375 7 | Az aztán neki mindegy, hogy kivel beszél: a juhászkutyával
376 7 | eredetiség is megvan benne, hogy a pipa sohasem szakad ki
377 7 | istállót emiatt, jó szerencse, hogy idején eloltották mindig.~
378 7 | gazda, azon veszi észre, hogy már megint alszik valami
379 7 | zsírt nem lehet rábízni, hogy el ne dugja felét. Meglopja
380 7 | még a városban megszokta, hogy minden kanál zsírt számba
381 7 | tenni, most is azon kezdte, hogy a háznál talált szakácsnénak
382 7 | alá adott, s tudatta vele, hogy az ő szokása szerint mindent
383 7 | kiadni az éléstárból, és hogy a férficselédek onnan belülről
384 7 | az olyan könnyen menne! Hogy én minden kanál lisztért,
385 7 | kisasszonyomhoz. Tudom, hogy majd ráunnak hamarább, mint
386 7 | jönni. Csak azt mondom, hogy ne bántsanak, csak azt mondom,
387 7 | bántsanak, csak azt mondom, hogy méregbe ne hozzanak, mert
388 7 | neki az ilyenekben. Látta, hogy a cseléd szorgalmas, hasznavehető,
389 7 | szorgalmas, hasznavehető, dolgos; hogy nyelves, azt tapasztalta,
390 7 | nyelves, azt tapasztalta, s hogy szeret a maga kezére gazdálkodni,
391 7 | nagyasszonyát gúnyolhatni azzal, hogy egy délelőtt tízszer felkeltse
392 7 | kérdeztek tőle soha annyit sem, hogy jó idő van-e, rossz idő
393 7 | s este is úgy váltak el, hogy hol az dugta ki a fejét
394 7 | tudni mind a maga dolgát, hogy szavukat nem lehetett hallani.~–
395 7 | szakadatlanul; azt hitte, hogy ez mind legjobban hallgat
396 7 | az után lehetett látni, hogy a takarmánykészlettel gazdálkodva
397 7 | cselédgyereket, s azzal vesződött, hogy megtanítja őket írni, olvasni.~
398 7 | csak Ilonkára haragudtak, hogy miért nem kapnak almát.~
399 7 | legkevésbé volt terhükre, hogy gazda van a háznál. Ez nem
400 7 | tette azt, amit a másik, hogy mindennap megmérje öllel,
401 7 | mindennap megmérje öllel, hogy mennyi széna fogyott el
402 7 | széna fogyott el a kazalból, hogy a juhpadlás tetejére felkószáljon
403 7 | felkeljen azért veszekedni, hogy az éjjel meglopták. Azért
404 7 | dolognak tartja is azt, hogy lopni csak kell: mégis konkrét
405 7 | aligha tudja azt helyeselni, hogy valaki, aki mástól is lophat,
406 7 | szakácsnőnek, s nem utasította azt, hogy e csontokat a tudós doktor
407 7 | még beljebb megy a házba, hogy ne hallja.~Annyit mert rebegni
408 7 | rebegni a szorongatott nő, hogy hiszen ő kiadta az ételhez
409 7 | iszen, csak ez kellett még, hogy a zivatar tökéletes felhőszakadássá
410 7 | fölött!~Böske csak leste, hogy lesz-e bátorsága asszonyának
411 7 | apellálni. Amint meghallá, hogy róla van szó, odaugrott
412 7 | szerint. Olyan jólesett neki, hogy egyszer valahára már széteregetheti
413 7 | régóta gyűjtögetett rakétáit; hogy megmutathatja asszonyának,
414 7 | már azt nem mondhatta meg, hogy min megy még keresztül,
415 7 | ragadta meg hátulról valaki, hogy mint tíz harapófogó mélyedtek
416 7 | konyhaajtóból az ámbitusra Böskét, hogy amint röptiben egyet fordult,
417 7 | megijedt erre a jelenetre, hogy mindegyikbe belefagyott
418 7 | nem volt ideje megmondani, hogy hol a kalapja, mert abban
419 7 | úgy csapatott a téglához, hogy ezermilliom darabra szakadt.~
420 7 | ekkor a juhász nem várta, hogy rákerüljön a sor, hanem
421 7 | csapta össze a homlokát, hogy majd kicserélték az orraikat.~
422 7 | én még egyszer meghallom, hogy valaki az anyámmal gorombáskodik,
423 7 | úgy összetöröm a hátán, hogy megemleget róla! Az ételét
424 7 | majd én mutatom meg neked, hogy mi az az áspis.~De látta
425 7 | már Böske: azt is látta, hogy ha már a többiek elmenekültek
426 7 | mindig hátrafelé ügyelve, hogy nem ütik-e már a búbját
427 7 | lovagiassága nem terjedt annyira, hogy választottjának e nehéz
428 7 | öröm volt e zokogásban? Hogy hát mégis van „úr” a háznál.~–
429 7 | után, mikor kérdezték tőle, hogy de hát ki fogja a szennyes
430 7 | azon aggódott még Világosi, hogy az ilyen bánásért a cselédek
431 7 | Majd megmutatjuk nekik, hogy bírunk velök! – biztatá
432 7 | Benyitott a cselédházakba, hogy a tüzet eloltották-e a tűzhelyeken?
433 7 | olyan csendesen ment ki, hogy apját, anyját fel nem költé;
434 7 | bántotta senki, mert látták, hogy nem fél senkitől.~Egyszer
435 7 | meg Ilonka a juhásztól, hogy az az idegen kutya egy nagy
436 7 | Megtiltotta a cselédeknek, hogy ezt szüleinek megmondják,
437 7 | farkasnak is tudnia kell azt, hogy ő az áspis, azért szaladt
438 7 | sőt még az is megtörtént, hogy Pista kocsis elhagyta a
439 7 | kisasszony azt ígérte neki, hogy ha még egyszer meglátja
440 7 | Azt tán mondani sem kell, hogy aki leghamarább megtért,
441 7 | körömfeketényit sem; megvallom, hogy eddig tettem; a Marciért
442 7 | Hanem jegyezd meg magadnak, hogy most már én vagyok az áspis.
443 7 | ember.~Böske azt mondta rá, hogy az is a világ rendi.~A többi
444 7 | öregbéres kinyilatkoztatá, hogy most már egészen rendben
445 7 | gazdaság; minden ember tudja, hogy ki mihez tartsa magát; „
446 7 | magát; „mert hát az kell, hogy az ember vagy szóljon, vagy
447 8 | szerencsésen kezdte az üzletet, hogy három hüvelykkel alul maradt
448 8 | arról is valamit hallani, hogy minő tulajdonsága az, amivel
449 8 | az, amivel kiérdemelte, hogy Malvina boldog nőnek érzi
450 8 | titkot, s ugyan körülnézek, hogy nem hallja-e meg valami
451 8 | varázsolta át, abból áll, hogy – sohasincs otthon egész
452 8 | szép asszony? Minek? Annak, hogy ez neki egy ambuláns firmája.~
453 8 | hirdetik a nagyvilágnak, hogy a Lemming-firma valami nagyszerű,
454 8 | mindjárt meg is mondom, hogy mit.~Hát például ama bizonyos
455 8 | hónap múlva azon idő után, hogy Harter Nándor elhatározta
456 8 | előtte, s mutatta neki, hogy tessék bemenni. Ahogy uraknál
457 8 | kézmozdulattal inte Angyaldy úrnak, hogy foglaljon helyet a svájci
458 8 | tudott zongorázni. Lehet, hogy most tanul.~– Régen nem
459 8 | régen. Igen szép nagysádtól, hogy még nevemre emlékezik. Most
460 8 | szólt Lemmingné anélkül, hogy egybe is belenézett volna.~–
461 8 | több másfél esztendejénél, hogy nagysádtok összeköttetése
462 8 | az úrhoz, s mondja meg, hogy kéretem azonnal egy szóra.~
463 8 | olajfestményeket, s találgathatta, hogy mi lehetett egynek-egynek
464 8 | azért nézte olyan sokáig, hogy addig Angyaldy arcát tanulmányozza.~
465 8 | sarkával kifelé fordítva, hogy a címét olvashatná.~– Tisztelt
466 8 | Lemming Rudolf tudni foga, hogy mivel tartozik egy gentleman
467 8 | annyira becsülte saját énjét, hogy mindig csak harmadik személyben
468 8 | Lemming Rudolf tudja azt, hogy mi az illem, és mi a gavallérság.
469 8 | fogja tudni azt bizonyítani, hogy mint férj, mint gentleman
470 8 | felett. Éreztetheti vele, hogy ez az egyedüli tudomány
471 8 | mielőtt eszébe jutott volna, hogy az ellen valami kifogást
472 8 | Harter. – Felhatalmazom rá, hogy végrehajtsa.~– Azonban ezt
473 8 | határozottan adá tudtomra, hogy eltévesztettem az ajtót,
474 8 | ön csakugyan azt hiszi, hogy magam menjek ezt nőmtől
475 8 | bekötés a drága, s ráhagyta, hogy töltse addig azok közt az
476 8 | az még szebb volt tőle, hogy Angyaldy úrhoz olyan nyájasan
477 8 | mondja meg Harter úrnak, hogy nemesszívű ajánlatát igen
478 8 | úr olyan szépen elnézte, hogy siet azt feladni a férj
479 8 | a férj maga, ki azután, hogy az asszonyságot kikísérte
480 8 | volna látni Angyaldy arcán, hogy hát az mit tud ilyenkor
481 8 | lovagnőt lát, azt látja meg, hogy a lova almásszürke!~– Hát
482 8 | úr biztosítva lehetett, hogy ambuláns (és ekvitáns) firmájának
483 8 | meggyőződött azon hitében, hogy Angyaldy úrban egy olyan
484 8 | mondá Angyaldy főnökének, hogy ő beteges. Orvosa azt tanácsolta,
485 8 | Orvosa azt tanácsolta, hogy menjen ki a budai hegyek
486 8 | Harter Nándor ráhagyta, hogy menjen ki. Úgyis kevés most
487 8 | derék ifjú, megérdemli, hogy kipihenje magát. Keressen
488 8 | orgonabokrok bozótja sejteti, hogy ott valaha kert volt, az
489 8 | virágokat tart.~Ki hinné, hogy még virágokkal is törődik?
490 8 | befuttatja friss zöld gallyakkal.~Hogy még a száraz bürokratáknak
491 8 | kivéve a zablát szájából, hogy legelhessen kedvére.~Maga
492 8 | vártam!~– S hiszed már, hogy itt vagyok?~– Azt hiszem,
493 8 | itt vagyok?~– Azt hiszem, hogy álmodom.~A hölgy villanyos
494 8 | tiéden. És senki sem tudja, hogy mit álmodunk.~Csak az erdők,
495 8 | mindennap újrateremtenélek: hogy amíg nem látlak, addig meg
496 8 | halva.~– Óh, esküszöm neked, hogy meg vagyok halva, amikor
497 8 | másé!”~– Elég, ha te tudod, hogy az igaz – viszonzá a hölgy
498 8 | azután kérdez.~– Tudom én, hogy ilyen nagy bolond vagyok.
499 8 | Csak így tudok rád nézni, hogy a lelkem fel ne háborodjék.
500 8 | azt a gondolatot előhozta, hogy a nők fejükre tegyenek valamit,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1877 |