Fezejet
1 2 | ronda kalitkába.”~– Nem, uram; én ezt a mesterséget szeretem.
2 2 | elutasított.~Azt mondta: „Uram, mi semmiképpen sem termettünk
3 2 | olvastam el; ez állt benne:~„Uram! Amuratnak jobb szíve van,
4 2 | átadni helyedet?~– Minek, uram?~– Meg akarom lepni úrnődet,
5 2 | valami baj ne legyen belőle, uram. Nézze, itt ez a kis kerek
6 3 | Az nehezen fog menni, uram, először azért, mert ez
7 3 | a generalisszimusznak:~– Uram! Én nem jöttem ide rabolni,
8 3 | nem értettem.~– Hiszen, uram, a hadifoglyokért csak nem
9 6 | fogok hivatalomban maradni, uram!” – Jól mondtam-e?~Válasz
10 8 | volt vége.~– Méltóságos uram! A pénzünket visszaadták! –
11 8 | hangján.~– Óh, bocsánat, uram! Jó estét, nagyságos asszonyom –
12 10| bámulva kérdezé: mi tetszik?~– Uram! Én Föhnwald százados vagyok.
13 10| végezzék el egymás között.~– Uram – szólt Világosi határozottan –,
14 10| semmit meg nem tagadok.~– Uram – szólt fanyar, kedvetlen
15 10| tartozásban.~– Nem felejtettem el, uram! Mindig megfizettem eddig
16 10| ötszáz forint kerekszámban.~– Uram! Itt szekrényeim kulcsai.
17 10| Konyec úr! Jegyezze ön: 163. Uram! Ön százhatvanharmadik,
18 10| becsületemre mondom!~– No, no, no, uram! Ugyan már egypár forintnyi
19 10| mérlegbe? Szégyellje ön magát, uram! Ilyenek önök, lássa!~–
20 10| gondolatokra fogjuk önt hozni, uram. Remélem, hogy ahol én egyszer
21 10| Ezt akartam önnek mondani, uram.~Azzal felesége szobája
22 10| enyeleg vele.~– Mindezt, uram, végezze ön el a hadügyminisztériummal.
23 10| költséget.~– És most tessék, uram, küldöttem visszatértéig
24 10| egyenesen a biztoshoz sietett.~– Uram, nincs szükség erőszakra.
25 10| odavitte azt Föhnwaldhoz.~– Uram! Kérem önt, kösse fel újra
26 10| hazajön.~– Egy percet sem, uram!~– Igaza van, kisasszony.
27 11| tréfát.~– Embere válogatja, uram. Parasztok adnak krajcárt,
28 11| művészetet megjutalmazni.~– Óh, uram, akár kettőt is, ha ilyen
29 11| akadt össze.~– Igen sokat, uram – viszonzá tréfásan. – Minden
30 11| folytatva a tréfát.~– Művész uram! (Most már művésznek nevezte
31 11| kérdésbe jöhessen.~– Hja, uram, az a ló nem olyan ló, mint
32 11| s elkezde rimánkodni.~– Uram, nagyságos uram! Legyen
33 11| rimánkodni.~– Uram, nagyságos uram! Legyen irgalommal! Nincs
34 11| százados is nyergében volt.~– Uram – kérdé a bohóc –, igazán
35 12| juhász lépett előre.~– Tens uram, mink is bejöttünk, ha megengedi,
36 12| hatalmas úr emberek is. – Óh, uram! Én vétkes ember voltam;
37 12| tizenegyedikkel is oda sújtsanak! – Uram, mi tudjuk, hogy itt ennél
38 13| nyivákolt Lemming úr. – Ugyan uram, engedjen szóhoz jutnom.
39 13| keresztül.~– Ez rettentő csapás… Uram… Nem tudom, hogyan élem
40 13| kérdé Elemér bámulva.~– Hja, uram, szegény ember minálunk
41 13| vizet lehetne kapni?~– Hja, uram, ha kenyerünk és vizünk
42 14| e háznál?~– Jó reggelt, uram! Én órákat adok itt az angol
43 14| új dolog!~– Isten önnel, uram – üdvözlé őt e felfedezés
44 14| egészen idehaza.~– Köszönöm, uram!~Ilonka leült, Lemming úr
45 14| kérdezősködést.~– Nem vagyok angol, uram; szülőim magyarok. Atyám
46 14| talizmánja.~– Köszönöm, uram, nagylelkű ajánlatát! De
47 14| gyógyintézetbe adni.~– Óh, uram – az rettenetes volna! Annál
48 14| jót akartam.~– Köszönöm, uram, hálás vagyok jóakaratáért.~
49 15| egymillió”, s utána teszi „uram bocsá”; s ahol egy milliót
50 15| hurkot, s azt mondom neki: „Uram, ön ma ötezer aranyat küldött
51 16| és azt mondja: pátriárka uram, én most meg azt a másik
52 16| akkor názárénus volna az uram vagy a fiam, s azt mondaná,
53 17| rendelkezése? Itt az idő, uram, hogy intézkedjék ön.~–
54 17| intézkedjék ön.~– Ne tréfáljon, uram… Az egész vagyonom nem volna
55 21| pénzügyminisztérium.~– De uram, hisz éppen ebben az órában
56 21| vitt magával.~– Mi tetszik, uram? – kérdé a molnár a szokatlan
57 21| felülni a szekérre!~– Megyek, uram. Fogtak el engem már különb
58 21| Itt a rendelet a kezemben, uram, melynél fogva én, Föhnwald
59 21| tökéletesen ártatlan volt.~– Uram, én esküszöm önnek, hogy
60 21| mondja meg az igazat?~– Nos, uram, öltözködjék ön fel egymás
61 21| vesztegettesse magára az időt.~– Uram! Tekintse ön, hogy családapa
62 21| azt önnek ebben az évben: „Uram, tekintse ön, hogy családapa
63 21| elfogatom. Siessen ön felöltözni uram, egy katonát itt hagyok
64 21| vetőmagnak.~– Ön azt hiszi, uram, ugye, hogy Föhnwald százados
65 21| az ellenségtől.~– Tessék, uram. Vegye ön ki belőle, ami
66 21| fejét akarja megkapni.~– Uram – szólt rémülettől reszkető
67 21| leszédít.~– Ön csalatkozik, uram!~– Az ön elsápadt arca,
68 21| mindenáron. Mindenáron, uram! Egész hitelem fekszik benne.
69 21| rántotta el tőle azt.~– Eh, uram, ne játsszék ön itt nekem
70 22| mind a ketten, méltóságos uram.~– De hát mi ez? Rossz tréfa?~–
71 22| sokallta az időhaladékot.~– Uram! A hajó süllyed: legelső
72 22| ordítanak és harsognak, uram!~Aláírta, és reszketett
73 23| Nándornak sehogy sem tetszett.~– Uram, én önnek becsületemet kötöm
74 23| Harter dühbe jött.~– De uram, ez alacsonyság, amit ön
75 23| Ne tessék haragba jönni, uram; az nálam nem használ. Az
76 23| ültem. De hozzá ne szóljon, uram, mert azt nekem még ma jogom
77 23| még a második föltétel, uram?!”~„Hát a fiaddal kibékültél-e
78 24| Ilonka annyit mondott még:~– Uram! Nekem itt biztosítékom
79 24| ötszáz forint az ára.~– Nem, uram, az nem ért akkor százat,
80 24| tekintetek ne háborgassák.~– De uram, ha én elfogadom az önök
81 25| szerelmes volna bele!~– Biz uram, ha szegény legény nem volnék,
82 25| orgazdája, Harter!” – El innen, uram! – Ön nagy úr, mi koldusok
83 26| Elpusztult világ ez, uram!~Hiszen nem az elpusztult
84 26| fekszik közöttünk!~– Tudom, uram – viszonza Elemér nyugodtan. –
85 26| Hallgass, te őrült!~– Uram, ne kiáltson ön! Beszéljünk
86 26| szidalmazni jössz-e?~– Csendesen, uram. Már megtörtént. Mondva
87 26| A tenger van közöttünk, uram! Én leróttam, amivel önnek
88 27| hozzá se hideg, se meleg.~– Uram – szólt Harter –, ön tudja,
89 27| tőle szabadulni.~– És most; uram, ezzel kvittek vagyunk!~
90 27| azt kimondani.~– És most, uram, hol van Malvina?~A bankár
91 27| már kvittek, méltóságos uram!~
|