Fezejet
1 1 | annyira a közbeszédet. Honnan tudom e klub létezését? Annak
2 2 | ezek a vadállatok, nem tudom miért, úgy haragusznak a
3 2 | a valaki itt van.~Én nem tudom, meg voltam-e őrülve akkor.
4 2 | vesztém.~ ~Mikor, nem tudom, hány nap múlva, öntudatomhoz
5 2 | az fizettetett velem, nem tudom, hány ezer frankot. Azután
6 2 | menazséria egyetlen örököse, nem tudom, hány ezer frankot akar
7 3 | vagy Valachiából, vagy nem tudom honnan, aki magával fogja
8 3 | vagy ébren láttam? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy
9 4 | belerekedtem, hogy magam sem tudom, kit köszöntöttem fel. Nem
10 4 | frivol hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
11 4 | Vállat vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány,
12 5 | belerekedtem, hogy magam sem tudom, kit köszöntöttem fel. Nem
13 5 | frivol hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
14 5 | Vállat vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány,
15 6 | szóhoz jutni), de neki, tudom, hogy oly drága minden pillanata,
16 6 | volna bízva az ország sorsa, tudom Istenem, hogy meggyűlne
17 6 | megtartatott a mondott estén. Úgy tudom, hogy reggelig táncoltak
18 7 | áspis?~Én bizony magam sem tudom így egyszóval megmondani.
19 7 | nagyasszonyomhoz meg kisasszonyomhoz. Tudom, hogy majd ráunnak hamarább,
20 7 | szeretek a világon. Nem tudom én, miért, de már nagyon
21 8 | Az másvalakit illetett.~– Tudom. Hiszen én senki sem vagyok.
22 8 | kap, és azután kérdez.~– Tudom én, hogy ilyen nagy bolond
23 8 | imádni.~– Kit?~– Én nem tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy
24 10| már előre mindent?~– Nem tudom, nem voltam benne.~– Micsoda?
25 10| megfizettem eddig pontosan. Tudom, mivel tartozom az államnak,
26 10| szép asszony a háznál. Héj, tudom, lesz itt sikongatás naphosszant!
27 10| Semmi krinolin! Én nem tudom, szépek-e, fiatalok-e a
28 10| háznál. Nem néztem rájuk. De tudom, hogy nők. S ha hottentotta
29 10| fülét le találom szabni, nem tudom, hogyan kap ön ahelyett
30 11| Azok is megemlegetnek, tudom. Tizenkét esztendeig nem
31 11| tiport féreg vagyok. Nem tudom, hogyan szolgálom meg önnek
32 12| magunkét elmondani. Nem tudom cifrázni: úgy mondom el,
33 13| rettentő csapás… Uram… Nem tudom, hogyan élem túl?… Egész
34 13| nem élek-e én?~– Miből?~– Tudom is én? Az a te gondod.~–
35 13| Élek tovább.~– De hogyan?~– Tudom is én? Egy olasz közmondás
36 13| puszta bérlőiről?~– Azt tudom, hogy nagy ínségben vannak.~–
37 13| a kéménye. Az is pihen, tudom, mert nincs miből főznie.~–
38 14| vág! „Azt próbálja meg, tudom, hogy kiszedem felét annak
39 14| csak, kisasszony! Jobban tudom én azt. Három gazdámat kiegzekválták
40 14| meg nekik a törvény. Úgy tudom én ezt már úzusból, mint
41 14| tizenhat éves.~– Azért alaposan tudom a nyelvészetet, s képes
42 14| kegyedet nagyon szereti. Én tudom, hogy kegyedre nézve mily
43 14| lakni, azonban ajánlatomat tudom megfelelő kárpótlással is
44 15| róla a saját fogalmaim. Tudom én, hogy ennek így kell
45 15| mint politikust, mindig tudom magamat védeni; de ha mint
46 15| Tréfa az egész.~– De én tudom. Egy ilyen döfés nagyon
47 15| rossz kedve volt.~– De én tudom bizonyosan, hogy rossz kedve
48 15| lehetett neki?~– Én az okát is tudom, hogy miért volt rossz kedve.~
49 15| nem engedi.~– Bizony nem tudom. Agyafúrt ember.~– Egyébiránt
50 15| végig kitartanunk. És én nem tudom, miből.~– Ah! Egy Harter
51 15| vállalat lehet az?~– Azt is tudom. Több bécsi konzorcium konkurrál
52 16| kentek! A Pista kocsis, tudom, hogy nem állna ebbe a szerzetbe.~–
53 17| magyarországi gentleman. Ha jól tudom, Harter volt a neve valami
54 17| hogyan történt, most sem tudom; csak azon bámulok, hogy
55 17| Az annál rosszabb.~– Tudom, sir, mikor az ember nem
56 18| méhe, szeretem zöngését, tudom, hogy tele van mézzel, s
57 18| mellől.~– Asszonyom! Én azt tudom. Mert ezt a sivatagot most
58 18| aztán azt felelte rá:~– Úgy tudom, hogy már egyszer a tengerfenekén
59 18| ne folytassuk ezt ma. Én tudom előre, én esküszöm neked
60 19| amidőn „durchbrennolt” – nem tudom, így nevezik-e azt Amerikában?
61 19| éppen rosszul illik az.~– Tudom, s nem alkalmatlankodom
62 19| aszonyom! Én magam is annyira tudom, milyen kiállhatatlan ember
63 20| mondja, kiadtam a kérőmön. Én tudom, hogy a kérő bátortalan
64 20| szíven van találva.~– Nem tudom – rebegé; maga sem tudta,
65 21| fog ön felett ítélni.~– Tudom, százados úr – felelte a
66 21| tolvajokat felakasztják, régen tudom azt, a nagyokat pedig futni
67 22| vagyok. A lázadót én meg tudom büntetni. Mert a fiú, ki
68 22| úrfi összes anyai örökét.~– Tudom jól – szólt Bélteky, óraláncát
69 22| százat kapott; hanem azt is tudom, hogy méltóságod az ő hitelezőit
70 22| Valami szeles katona. Még nem tudom egészen, hogy miért. Azt
71 22| Amit nem mondok, azt nem tudom.~Harter talpra pattant.~–
72 22| Lemmingnéről mit tud?~– Azt tudom, hogy éppen most van nála
73 22| asszonyt?~– Azt én magam sem tudom.~– Nem is sejti ön?~– Úgy
74 23| a harmadik Lemmingné.~– Tudom. Én tehát rábízom önre.
75 23| izgalmát árulták el.~– Nem tudom még, mi kimenetele lesz
76 23| ingyen – mondá Harter.~– Tudom. Ön az asszonyt akarja visszakapni
77 24| Lelkem, a térítvényét én nem tudom előadni, mert itt most zavar
78 24| nézni! Holnap mindjárt. Tudom, tudom, mit akar mondani,
79 24| Holnap mindjárt. Tudom, tudom, mit akar mondani, hogy
80 24| város szépségeit.~– Én már tudom, ki ő – szólt az egyik. –
81 25| Jöjj hát!~– Én tudom, hogy ki ez a hölgy – mondá
82 25| mondá Föhnwald. – Azt is tudom, honnan ismeri a clownt,
83 25| helyen, rossz időben szólok, tudom; de mit tehetek mást? Ez
84 25| ezt megmondhassam, s nem tudom, nem tűnik-e el előlem újra,
85 26| tenger fekszik közöttünk!~– Tudom, uram – viszonza Elemér
86 26| mondhassa önnek más. Én nem tudom, igaz-e, nem-e, amivel önt
87 27| lovarkomédiásnét elvehessen?~– Én nem tudom, nyomorult-e az a leány,
88 27| lovarkomédiásné-e, … hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt
89 27| tudhatja, mert például én sem tudom, és valószínűleg Elemér
90 27| belehevülve az állításba. – Én tudom bizonyosan, beszéli mindenki,
|