Fezejet

 1 10|                mi tetszik?~– Uram! Én Föhnwald százados vagyok. Ide lettem
 2 10|       bennünket. Pedig ugyan sietünk.~Föhnwald százados félrenézett rá,
 3 10|          égett.~– Már kialudt – szólt Föhnwald, s eldobta az egész szivart.
 4 10|              se legyetek megelégedve!~Föhnwald kapitány e beszéd alatt
 5 10|               meg lesz vele elégedve.~Föhnwald ez ígéretteljes biztatás
 6 10|               szobája.~És bement oda.~Föhnwald századosnak nem volt ideje
 7 10|          kellett volna tennem – szólt Föhnwald százados mellét kifeszítve
 8 10|         közelebb tolta képét e szónál Föhnwald elé, mintha bizonyítaná,
 9 10|               orral járni a világban.~Föhnwald aztán fél vállát fordítva
10 10|              mondta el saját magáról.~Föhnwald kapitány csak suhogtatott
11 10|              be, mert a másik feléről Föhnwald nem szándékozott leszállni.~
12 10|        cselédet megfenyíthette volna, Föhnwald százados belevágott a beszédbe:~–
13 10|           amit diktálok: „Ezredes úr! Föhnwald százados, kit ön rendelkezésem
14 10|             Megálljon! – kiáltá közbe Föhnwald. – Azt fogja ön írni, amit
15 10|              írni, amit én diktálok: „Föhnwald százados nem akarja intézkedéseimet
16 10|            amit mondtam? – rivallt rá Föhnwald százados, s olyat ütött
17 10|          elindult késő éjjel az útra.~Föhnwald szavának állt. Két napig
18 10|         bántak étellel, takarmánnyal.~Föhnwald egyszer sem találkozott
19 10|             kell érkeznie a városból. Föhnwald maga kétszer is kilovagolt
20 10|             nők az ablakhoz futottak, Föhnwald a folyosóra sietett.~Milyen
21 10|           bevonult a szobába, hova őt Föhnwald százados követte.~Gierig
22 10|               nyújtá át Gierig úrnak.~Föhnwald összefont karokkal dűlt
23 10|                s azzal büszkén lépett Föhnwald elé~– Kapitány úr! Fel vagyok
24 10|        főbiztos úr! Felhatalmazom önt Föhnwald századost oda utasítani,
25 10|                   Megértettem – szólt Föhnwald. – Tehát mi rendelete van
26 10|            részét?~– Értettem – szólt Föhnwald, és leoldotta kardját, s
27 10|           megszegjem.~– Hát jól van, „Föhnwald úr!” hanem azon perctől
28 10|               keresztbe fektetve volt Föhnwald lovagkorbácsa.~Konyec úr
29 10|              sietett az ajtó felé. De Föhnwald megelőzte, s felvette lovagvesszőjét,
30 10|         létezik önre nézve többé, de „Föhnwald úr” még mindig létezik;
31 10|               mindig az enyim, s amit Föhnwald kapitány mondott harmadnapja,
32 10|              mondott harmadnapja, azt Föhnwald úr ma is meg fogja tenni:
33 10|             asztal elé ugrani, melyen Föhnwald kardja hevert, ha netalán
34 10|           védelemhez akarna készülni.~Föhnwald pedig hideg nyugalommal
35 10|            hóna alá dugva markában.~– Föhnwald úr – riadt rá most Gierig. –
36 10|           valaki innen elmozdítani!~– Föhnwald úr! Én önt lelövetem!~–
37 10|             saját segédcsapatára, hol Föhnwald úrra, hol az asztalon heverő
38 10|               Meggondolandó ez: hátha Föhnwald egyszer csak elkapja a kardot,
39 10|               Most már mégsem tehette Föhnwald, hogy rá ne nézzen Ilonka
40 10|         nyugodt szemekkel tekinte rá, Föhnwald lelkében azt érzé belül,
41 10|        csapatokat ad rendelkezésemre.~Föhnwald könnyebbülten sóhajta fel
42 10|             megtörtént fizetés felől.~Föhnwald kapitány az ablaknak támaszkodva
43 10|              ennek felét sem hallotta Föhnwald; sietett ki a lovához, s
44 11|             Édes barátom – szólt neki Föhnwald –, itt rossz helyen koldulsz.
45 11|  viszontlátásig, kapitány úr!” – Mire Föhnwald olyasmit mormoghatott fogai
46 21|         Ragyogj velük, szép amazon!~*~Föhnwald százados ez idő szerint
47 21| elöljáróságától azt a parancsot kapta Föhnwald, hogy abban a megyében,
48 21|               Gegend” – mondá magában Föhnwald, és zsebébe tette a felsőbbségi
49 21|              aztán belép egy őrmester Föhnwald századoshoz, s így szól
50 21|               legvitézebb hadseregét.~Föhnwald százados, hogy bebizonyítsa
51 21|      Becsületszavamra esküszöm.~Mikor Föhnwald ilyen dologra fogadkozott,
52 21|        porkolábhoz fog menni! – szólt Föhnwald a sütőhöz –, majd azután
53 21|             azzal mentek a molnárhoz.~Föhnwald a kenyér-corpusdelictin
54 21|            kieresztenek, ha megunnak.~Föhnwald még mindig az aprajánál
55 21|            kapitány úr. Becsületemre.~Föhnwald azonban egy olyan mozdulatot
56 21|              De csak mégsem tette azt Föhnwald. Elégnek tartá nagy nyersen
57 21|             katonáinak, de nekem nem.~Föhnwald tehát parancsolt a katonáinak:~–
58 21|         kulcsok egyikével felnyitotta Föhnwald a raktárajtót.~Elszörnyedve
59 21|             már egyszer leszállította Föhnwald urat a nyeregből; majd most
60 21|               csak annak menjen neki.~Föhnwald nem felelt neki többet.~
61 21|               éjjel látogatására ment Föhnwald. El nem tudta gondolni,
62 21|             halaszthatná reggelre?~De Föhnwald nagyon sürgette az értekezést,
63 21|          Jónak nem mondhatom – felelt Föhnwald sértetlenül –, mert nem
64 21|              mikor eléje toporzékolt. Föhnwald pedig nagy hidegvérrel vonta
65 21|               uram, melynél fogva én, Föhnwald százados, megbízatom, hogy
66 21|          tájon lehetett az idő, mikor Föhnwald a vendéglőbe érkezett, ahol
67 21|            után katonai fedezet alatt Föhnwald Konyec urat megvasalva a
68 21|  tapasztalatai után ne ismerte volna.~Föhnwald maga felsietett Lemming
69 21|            Más dolgunk van együtt. Én Föhnwald százados vagyok, az itt
70 21|               hiszi, uram, ugye, hogy Föhnwald százados nem tudja azt,
71 21|           hunyorgó simaságával lépett Föhnwald elé.~– Én azt hiszem, hogy
72 21|            elé.~– Én azt hiszem, hogy Föhnwald százados egy derék gavallér
73 21|           majd felírjuk a „mankó”-ba.~Föhnwald százados a füle hegyéig
74 21|              félig felbontott tárcát. Föhnwald mohón kapta el azt kezéből.~
75 21|              üres tárcát adja vissza.~Föhnwald egészen úgy tett, ahogy
76 21|              jegyzeteim vannak abban. Föhnwald begombolta kabátját az eltett
77 21|          világon készpénzül fogadják.~Föhnwald haragosan dobbantott:~–
78 21|           sírni, és le akart térdelni Föhnwald előtt, s meg akarta csókolni
79 21|              akarta csókolni a kezét.~Föhnwald bosszúsan rántotta el tőle
80 21|              komoly tragédiája.~Amint Föhnwald elrántá tőle a kezét, felugrott
81 21|            heverő revolverét kereste. Föhnwald hideg nyugalommal fonta
82 21|      hetivásár volt a városban, midőn Föhnwald a három kocsit a három elfogott
83 23|            Denique nem sült ki semmi.~Föhnwald századost áttették egy Bécsben
84 24|          igazán.~Ez a fölszólaló volt Föhnwald.~
85 25|            hogy ki ez a hölgy – mondá Föhnwald. – Azt is tudom, honnan
86 28|             egyedül ő maga nem.~*~Hát Föhnwald?~A chulmi völgyben van egy
87 29|         Konyecet is jól ismerem; – de Föhnwald kapitányt, azt nem ismerem.”