Fezejet

 1 2 |            bársonyból.~Bűbájos egy hölgy volt; különösen a szemeiben
 2 2 | megcsókolni – az orcátlan.~Hanem a hölgy akkor hátrakapta kezét,
 3 2 |   mormogott magában.~Akkor aztán a hölgy odalépett hozzá: nyájasan,
 4 2 |            abban a percben aztán a hölgy is egy szökéssel kívül volt
 5 2 |         eszembe.~Valamit éreztem e hölgy iránt, ami keveréke a szerelemnek
 6 3 |      kirakatában. Egy fekete ruhás hölgy képe; valóságos madonnaarc;
 7 3 |           először azért, mert ez a hölgy – egy királyné… Másodszor
 8 3 |         Másodszor azért, mert ez a hölgy egy olyan királyné, akinek
 9 3 |             S midőn megtudám, ki e hölgy, lelkesedve szorítám arcképét
10 3 |            egy megtámadott királyi hölgy segítségére siessenek. Mindnyájan
11 4 |           úr folytat az előtte ülő hölgy székének karján keresztülhajolva
12 4 |         csak a kérdezőnek felel.~A hölgy termete tökéletes; karcsú,
13 4 |       belőle érteni semmit. A szép hölgy szeretne a szónokra figyelni,
14 4 |        mondva.~– Ki? Az odalenn?~A hölgy tréfás bosszúsággal legyintett
15 4 |         feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy
16 4 |          Elemér.~– Igen? – szólt a hölgy szemrehányó tekintettel. –
17 4 |            sem szent.~Azzal a szép hölgy kocsijába engedte magát
18 5 |           úr folytat az előtte ülő hölgy székének karján keresztülhajolva
19 5 |         csak a kérdezőnek felel.~A hölgy termete tökéletes; karcsú,
20 5 |       belőle érteni semmit. A szép hölgy szeretne a szónokra figyelni,
21 5 |        mondva.~– Ki? Az odalenn?~A hölgy tréfás bosszúsággal legyintett
22 5 |         feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy
23 5 |          Elemér.~– Igen? – szólt a hölgy szemrehányó tekintettel. –
24 5 |            sem szent.~Azzal a szép hölgy kocsijába engedte magát
25 8 |        lovaglóköntösbe volt a szép hölgy átöltözve. Hosszú, testhez
26 8 |     pázsitos udvarra; az odasuhanó hölgy selyemöltönyét megfogják
27 8 |           ismétli:~– „Valahára!”~A hölgy pedig felkacag magánkívül,
28 8 |            hiszem, hogy álmodom.~A hölgy villanyos kacagása hangzott.
29 8 |           add sokszor vissza!~És a hölgy tudta, hogyan kell az elrablott
30 8 |        ifjú édes szavakat suttog a hölgy fülébe, az mosolyogva bólintgat
31 8 |          hogy az igaz – viszonzá a hölgy egy észvesztő oldalpillantást
32 8 |           De hát annyira igaz-e?~A hölgy nevetett, és azt mondta
33 8 |        ördög marakodik szívemen.~A hölgy dévaj kacagása jutalmazá
34 8 |       látsz-e égni? – kiálta fel a hölgy, és most már nem nevetett,
35 8 |        látni többet. Hah! Mi az?~A hölgy ijedten sikolta fel, s mint
36 8 |      vártál – szólt vidáman az úri hölgy, s odalépve az asztalhoz,
37 8 |            én öllek meg tégedet.~A hölgy kedélyesen felkacagott e
38 8 |       kérdé ájtatos elbámulással a hölgy, szemei kerekre felnyíltak,
39 8 |          előtte, mint egy féreg.~A hölgy pedig kevély mosollyal tekinte
40 8 |        fehér lapra e sorokat írá a hölgy:~„Meguntam az életet; –
41 8 |          bohó vagy te! – suttogá a hölgy, s azzal felugrott Tihamér
42 8 |       megállítá az ajtóban.~A szép hölgy hajfürtei rövidre le voltak
43 8 |         ameddig láthatsz. Adieu!~A hölgy kisuhant, elérte paripáját,
44 12|      vendégeink hova lettek?~A két hölgy tétovázva nézett egymásra,
45 12|         volt ez elhallgatás. A két hölgy nem mert megmozdulni helyéről,
46 13|         bírja már elfojtani a szép hölgy érzelmeit, finom batiszt
47 13|            Malvina kezében. A szép hölgy azután megrendelt mindent,
48 15|           volt a pirosruhás.~A két hölgy fleuret-vívást gyakorolt.
49 15|            egész csábtáncot, mit e hölgy pajkos jókedvvel járt magának,
50 18|         leány, okos leány, erényes hölgy; de elvégre is csak szegény
51 18|    véleménye.~A mama tapasztaltabb hölgy volt: ő már sejtette, hogy
52 20|           E záporban, viharban egy hölgy lovagol alá a farkasvölgyi
53 20|            rossz idő! – válaszol a hölgy, s kedvese keblén függ.~
54 20|     sohasem foglak látni többet.~A hölgy rábámult merően, s félreveté
55 20|             Te bohó vagy – szólt a hölgy, és lesütötte szemét.~–
56 20|          szomorú szemrehányással a hölgy.~– Óh, Leona, ma nem volt
57 20|    öntudatát.~Ez a szó olaj volt a hölgy szenvedély-lángjára.~Vak
58 20|       azzal megkapva az útját álló hölgy karját, félretaszította
59 24|        mindenkit. Egy disztingvált hölgy, akihez senkinek semmi köze,
60 24|       uraim, önöknek, hogy ki ez a hölgy valóban és igazán.~Ez a
61 25|             Én tudom, hogy ki ez a hölgy – mondá Föhnwald. – Azt
62 26|          fel fogja találni.~A szép hölgy hogy is maradhatott volna
63 27|      hatása van mindkettőre; míg a hölgy víg kedélyét a kicsapongó
64 27|        úgyis elég bűvésznő vagy!~A hölgy dévajul karolja át nyakát.~–
65 27|         enyim, egyedül az enyim?~A hölgy lenyomtatá rózsás mutatóujjával
66 27|         szorítá őt magához, hogy a hölgy kérte, bocsássa el.~Azután
67 27|           cinikus egykedvűséggel a hölgy. Tégy még a teámba égetett
68 27|     Tihamérhoz. Tihamér átölelte a hölgy vállát, s közönyös hangon
69 27|           Minden ujjahegye, mely a hölgy testéhez ért, érezte e percben
70 27|             Ah! Valóban? – kérdé a hölgy, s visszanézett Tihamérra,
71 27|   megengedi azt az apja? – kérdé a hölgy titkolhatlan hevülettel.~–
72 27|       lehetetlenség! – pattogott a hölgy felélénkülten. – Hisz azt
73 27|          az asztalra, úgy nézett a hölgy vonásaiba.~– De hát mi közünk
74 27|            tudatni.~És csendesen a hölgy keze után nyúlt. A hölgy
75 27|           hölgy keze után nyúlt. A hölgy keze izzadt és reszketett.~–
76 27|           a két kezével megfogta a hölgy kezét, és szelídítő tekintettel
77 27|         üdvössége, ne tegye azt!~A hölgy kirántá kezét Tihaméréből,