Fezejet

 1 10|        neveiket; a nyolckezű neve Gierig, a cápáé Konyec.~A hintóból
 2 10|     siettek be egyenesen a házba. Gierig úr meglátta a folyosón szivarozó
 3 10|         mintha megsüketült volna.~Gierig úr pedig csak azért is meg
 4 10|          szempillák azt beszélték Gierig úrnak, hogy: „mernél is
 5 10|           con amore illatoztassa.~Gierig úr csillapítótag inte. Majd
 6 10|    Befundot!” – inte kegyteljesen Gierig úr a fináncnak.~Az rögtön
 7 10|           életemben nem pipáztam.~Gierig nagyot nevetett.~– Konyec
 8 10|       hogy vagytok, fiúk? – szólt Gierig úr közéjük elegyedve. –
 9 10|       vezénylek, nem maródőröket.~Gierig úr a legnyájasabb mosolygással
10 10|        szólt szelíd hangnyomattal Gierig –; az ön helytelen gavallérkodása
11 10|          egyszerre hátrahőköltek.~Gierig úr nem is folytatta addig
12 10|    leánycseléd elkezdett teríteni Gierig úr és Konyec úr számára.
13 10|          valót késen-villán, hogy Gierig urat egészen kihozta a türelméből,
14 10|         Ez éppen jó csap-szó volt Gierig úrnak a sertepertélő szolgálóra
15 10|     egészségükre kívánom.~Mielőtt Gierig úr a nyelves cselédet megfenyíthette
16 10| feltálalta a két nagyságos úrnak.~Gierig úr fújt dühében, s hátul
17 10|     véleményben; gondolá: barátom Gierig, barátom a miniszter, de
18 10|  kínálatlan lakomának; mire aztán Gierig úr is, ha azt nem akarta,
19 10|         fordítva a vendégek felé.~Gierig úr alig várta, hogy az utolsó
20 10|          diktált! – hagyja helybe Gierig úr. – A többit elmondhatja
21 10|     levelet piros pugyillárisába.~Gierig úr adott neki útravaló pénzt,
22 10|         hölgyekkel. Kerülte őket. Gierig úr is meg volt békén a vendégszobában,
23 10|        Föhnwald százados követte.~Gierig úr is elősietett eddigi
24 10|       diadali trófeumot nyújtá át Gierig úrnak.~Föhnwald összefont
25 10| szegletéhez, s várta a szép szót.~Gierig úr feltöré a levelet, átfutotta
26 10|       hozzám! – ordítá magánkívül Gierig úr, s a két csendőr rohant
27 10|       Föhnwald úr – riadt rá most Gierig. – Menjen ön az ajtóból!~–
28 10|            felelt a megszólításra Gierig úr. – Tessék beszélni, kisasszony!~–
29 10|     eltávolítani a fegyvereseket!~Gierig úr tétovázva tekinte hol
30 10|         kapitány úr – szólt közbe Gierig úr –, amire a kisasszony
31 10|           visszatért a biztoshoz.~Gierig úr inte a csendőröknek,
32 10|            s számadása összeütött Gierig úréval.~Aztán kitöltötte
33 10|       között, egy kis vitája volt Gierig úrral az ázsió felett, melyet
34 10|            s végre annyira jutott Gierig úrral, hogy az adótartozást
35 10|      érckészlet teljesen födözte.~Gierig úr ki is állítá a szabályszerű
36 10|         kezében, az aranyak pedig Gierig úr pénztáskájában voltak,
37 10|          nem, kisasszony – felelt Gierig úr, és mélyen meghajtá magát
38 10|         mindig igazam van – szólt Gierig. – Az ember ne legyen szentimentális.
39 10|        mint a katonák eltávoznak.~Gierig úr azalatt vidám, derült
40 11|          A pojáca~Mielőtt azonban Gierig úr előfogata a sok hámmal
41 11|         Lássuk, mit tudnak! monda Gierig úr.~Böske aztán azt gondolta,
42 11|         háznál komédiát játszani. Gierig úrtól kitelhetik ilyen.~
43 11|        meleg vér és hideg ázalag.~Gierig úr szivarozva dűlt a folyosó
44 11|     kacagást saját tréfái fölött.~Gierig úr magas érdekeltséggel
45 11|    bajazzo! Bravo! – tapsola neki Gierig úr. – Te ugyan kitűnőleg
46 11|        vegyünk csak egyet – szólt Gierig úr –; s tegyük fel, hogy
47 11|        százforintos bankó készül.~Gierig úr maga nevetett legjobban
48 11|   fizették ki Hans Kaczenbuckelt.~Gierig úr diktálta Konyecnek.~Az
49 11|          lóval a kapu felé, hanem Gierig úr visszahozatta a csendőrökkel.~–
50 11|        Most már művésznek nevezte Gierig úr.) Nekem nincs időm tréfálni.
51 11|       autentikus orgánumnak, mint Gierig úr nyelve; kétségében a
52 11|            felrohant az ámbitusra Gierig úrhoz, térdre esett előtte,
53 11|         rájok egészen felgerjedve Gierig úr –, majd adok én tinektek
54 11|       többiek is mind azt teszik.~Gierig úrnál most már point d’honneur
55 11|          Bizony hozzákötötték azt Gierig úr előfogatához.~Gierig
56 11|           Gierig úr előfogatához.~Gierig úr végezte e helyen munkáját,
57 11|        csendőr a parasztszekérre; Gierig úr nyájasan üdvözlé a századost: „
58 21|           szerencsénk ismerhetni: Gierig úrra, s az okosabbak közülök
59 21|           förmedt a panaszkodókra Gierig úr, s fricskát adott az
60 21| jelenetnél sokáig. Megtörtént ez. Gierig úr szépen összeszedette
61 21|       feljebb kereskedni. Ott van Gierig úr, végezzen azzal, ha tud.
62 21|     Konyec jó taktikának tartotta Gierig urat tolni maga elé, gondolva,
63 21|        eléje.~– Mármost hol lakik Gierig úr?~Magánháznál természetesen,
64 21|           ide, hogy önt elfogjam.~Gierig úr nagyot bámult erre a
65 21|        neki; igaz-e ez, vagy nem?~Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.~–
66 21|          önnek ehhez a jogot, mi?~Gierig úr ugyan dühösen állt szembe
67 21|  belekeveredett, s megteszem azt!~Gierig elsápadt; látta, hogy ellenfele
68 21|        veszendőbe ment szemétért.~Gierig úr abban érezte magát megfogatva,
69 21|       erre! Gondoljon ki valamit!~Gierig úr veszedelmesen meg volt
70 21|  megvasalva. Kényszerítsem-e önt?~Gierig úr könyörgésre fogta a dolgot.~–
71 21|          következik most ön után?~Gierig meg volt puhulva.~– Elmondok
72 21|      legnagyobb engedelmességgel.~Gierig úr meghunyászkodásában pedig
73 21|           senki sem küldte.~Tehát Gierig úr egész töredelmesen vallott
74 21|           megvasalva a szekéren s Gierig urat saját hintójában. A