Fezejet

 1 2 |           mindenekfelett arra, hogy engem holdkórossá tegyen, aki
 2 2 |            a nyakához van kötve.~De engem nemcsak ez bántott; engem
 3 2 |           engem nemcsak ez bántott; engem üldözött az a gondolat,
 4 2 |             az.~– Ön nem tépne szét engem, ha a tigris helyében volna?
 5 2 |         ővele maradok. Ő nem öl meg engem.”~Végtelenül fel voltam
 6 2 |            saját magát arcul verje.~Engem egy bolond vadállattal hasonlítani
 7 2 |          tálból nyers húst. Ez most engem a szokottnál is jobban untatott.~
 8 2 |            leány szemei megtaláltak engem a sokaság között, s valami
 9 2 |             midőn a tigris meglátva engem, egy szökéssel fölém került,
10 3 |       viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon Trivulziónak hívnak?
11 3 |         keblemből az arcképet, mely engem idáig hozott: ez adjon lelkemnek
12 3 |             dandároké volt, melyben engem „briganti-vezér” címmel
13 6 |         falura?~– Apám oda megy, de engem még messzebb küld. Én megyek
14 6 |         tizenhat év óta vagyok ott. Engem még az alkotmányos, régi
15 8 |             kenyér.~– Ah, hiszen te engem kész lakomára vártál – szólt
16 8 |            azért!~– Vagy azért, aki engem imád, de akit én sohasem
17 8 |           Érzem, hogy vagy te fogsz engem megölni, vagy én öllek meg
18 8 |   felkacagott e szóra.~– Te megölsz engem? Hahaha! Gyilkos! Segítség!
19 8 |          mondd meg, hogyan ölsz meg engem!~– Ne kacagj! Ne tréfálj!
20 8 |          méreg.~– És ezzel megölnél engem, hogyha olyan idő jönne,
21 8 |              És máskor ne fenyegess engem azzal, hogy megölsz, mert
22 10|            Önnek nemes magaviselete engem olyan elhatározásra bírt,
23 11|      ördögnek az áldása valamit? Ön engem a pokoltól mentett meg.
24 13|        öröme mindkét részről.~– Biz engem kihalászott valami bolond
25 13|         papa, én nem kértelek, hogy engem ilyen drágán gyászolj!~Nem
26 14|             Úgy áldjon meg az Isten engem, amilyen igazán mondom,
27 14|         volt semmi jussa. Ne tessék engem félteni, megfelel a Böske
28 14|             hozzászólni. Ne küldjön engem ki. Hadd tartozzam én is
29 14|     szelíden anyjához simulva. – Ti engem annyi éven át taníttattatok
30 14|     megélnek ily nagy városban. Aki engem tanított is, igen tisztességes
31 14|            s eltagadná előlem, hogy engem ismer?~– Lemming úr, önnek
32 14|        szókat mondá Ilonkának:~– Ön engem megölt.~Ilonka elfordult
33 15|         édes Lemming; ne féltsen ön engem semmi nemzet törvényeitől!~
34 15|       Lemming – feleltem neki. – Ön engem valóban meglepett azon gyöngéd
35 16|            kell elvégezniök. Ha már engem csak úgy kend ád össze a
36 16|             egész valósággal mertél engem feleségül kérni csak úgy
37 16|         názárénus feleségnek mertél engem megkérni?~Marci hüledezve
38 17|            fojtson meg ez a kiáltás engem! Hengerítsetek le oda a
39 17|           nem értem a tréfát… Ha ön engem rászedne, én bosszút állok
40 18|             az egyik nem vesz észre engem, a másikat nem veszem észre
41 18|           őt, hogy „ma nem tanít ön engem angolul; ma én tanítok önnek
42 18|              szelíd és nemes; aztán engem szeress; aztán majd lassankint
43 18|           senkit”, mert ha legalább engem szeretnél, családod boldogságát
44 19|        hanem magával szemközt.~– Ön engem másodszor is megrettentett
45 19|                De mért nem tegez ön engem? Mért hí „asszonyom”-nak?~–
46 20|         valaki áll közöttünk. Midőn engem ölelsz, azt öleled; midőn
47 20|        Kérem, asszonyom, ne bántson engem a férjhezmenéssel, az az
48 20|            szabad.~– Ne taníts arra engem! – kiálta szenvedélyesen
49 20| megengesztelheti őt.~– Bocsásson ön engem innen, asszonyom! Nekem
50 20|            ön miattam, amerre akar, engem nem fog útjában találni
51 20|            egész világot. Bocsásson engem innen, s én úgy elmegyek,
52 21|             Megyek, uram. Fogtak el engem már különb dologért is.
53 21|           nem esznek? S hogy mer ön engem akármi dologért felelősségre
54 21|            kívánja ön halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt akarja-e,
55 22|       felséges halálnak jönni, hogy engem elmozdítson az ajtóbul;
56 22|              ki rendszerváltozáskor engem is székestől az ajtó elé
57 23|           darabig lefizetni. Ön ért engem: ez becsületbeli adósság;
58 24|              testvérem nyomorban, s engem kézimunkám díjától fosztott
59 24|       fosztott meg a csalárdság. Ön engem oly örvény széléről húzott
60 24|             igazgató felhatalmazott engem, hogy ígérjek kegyednek
61 25|             akar ön? Miért követ ön engem? Kiüldözött ön már hazámból,
62 25|     megszólította.~– Hallgasson meg engem, kisasszony! Egy lépést
63 25|         kegyed megbántásának emléke engem túlüldözött a világtengeren,
64 25|          szeretem. És ön nem gyűlöl engem. Hiába vet ön oly megölő
65 25|       tekintetet rám: ön nem gyűlöl engem.~– Ki mondta azt önnek?~–
66 25|           nem volt az idő elveszve. Engem mint bolondos kölyket hajtott
67 26|           Ez az asszony elutasított engem, és megtagadta tőlem leánya
68 26|      öklével ütve az asztalra. – Te engem szidalmazni jössz-e?~– Csendesen,
69 27|           fája, ahonnan ne űzzön ki engem semmi lángkardú kerubim
70 27|           ők csak bábnak tekintenek engem, pedig a férfi én vagyok,
71 27|  nyomorultak azt hitték, ők visznek engem, pedig én vittem őket; én
72 29|     extravagáns mesék. Amilyenekért engem összeszidnak; de elolvassák.