Fezejet

 1 4 |         már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
 2 4 |             feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában
 3 4 |            Hát csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik
 4 4 |          kenve megenni.~A nyúlánk ifjú halavány arca ettől sem
 5 4 |        minden közkatona.~A sápadt ifjú a karzaton annyit mondott
 6 4 |         az indítványt tevő lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával
 7 4 |      Elemérnek (ez volt a neve az ifjú Harternek) be kellett érni
 8 4 |       Feri, a lelkes indítványozó ifjú, e pillanatban a véletlen
 9 4 |           sikátoron keresztül.~Az ifjú Harter kezében volt a koszorúzott
10 4 |        fatális szívgörcs a kitűnő ifjú szónokot, Bélteky Ferit,
11 5 |         már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
12 5 |             feddé őt haragosan az ifjú hölgy. – Hát nincs magában
13 5 |            Hát csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik
14 5 |          kenve megenni.~A nyúlánk ifjú halavány arca ettől sem
15 5 |        minden közkatona.~A sápadt ifjú a karzaton annyit mondott
16 5 |         az indítványt tevő lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával
17 5 |      Elemérnek (ez volt a neve az ifjú Harternek) be kellett érni
18 5 |       Feri, a lelkes indítványozó ifjú, e pillanatban a véletlen
19 5 |           sikátoron keresztül.~Az ifjú Harter kezében volt a koszorúzott
20 5 |        fatális szívgörcs a kitűnő ifjú szónokot, Bélteky Ferit,
21 8 |     mindent. Sokat fáradt a derék ifjú, megérdemli, hogy kipihenje
22 8 |         tehát valahára! – szól az ifjú.~Mennyi őrjöngés, mennyi
23 8 |        aminek szerelem a neve.~Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy
24 8 |          Görcsösen kapaszkodék az ifjú nyakába, s minden vér elhagyta
25 8 |          kikapta a papírburkot az ifjú kezéből, és a szájába tette
26 8 |     átnedvesül, meghalsz tőle.~Az ifjú térdre esett előtte, s kezeit
27 8 |          közé keblemen. Tudod?~Az ifjú mit tehetett, mint hogy
28 8 |       amazon. Alkony volt már.~Az ifjú pedig még azután is utána
29 13|         szikár domb. Arra leül az ifjú, s elkezd beszélgetni a
30 13|           most mind fekete.~És az ifjú, aki nevetett, mikor az
31 13|        egyszer hátratekinte, s az ifjú semmiházinak nyújtva kezét,
32 14|           Azt hiszem, hogy nők és ifjú gyermekek még szívesebben
33 14|       kávészürcsölési pauza alatt ifjú barátja kebeltitka felől.~–
34 14| financier-nek nem volt most ideje ifjú barátjával enyelegni; azt
35 16|           nem volt meggondolatlan ifjú, nem volt képzelgő poéta: –
36 17|      sebesülttel.~Az ápolt harcos ifjú volt még, de sápadt arcának
37 17|        némán tapaszolá kötegét az ifjú sebjeire.~– Győztünk-e,
38 17|  Győztünk-e, sir? – kérdé most az ifjú harcos félkönyökére emelkedve.~–
39 17|    kívánja ön a lelkészt, sir?~Az ifjú régi humoránál volt ismét.~–
40 17|   parancsuk volt a tábornoktól ez ifjú megmentésére mindent elkövetni.~
41 17|           szólt az egyik orvos az ifjú szívére téve kezét.~– Átadhatja
42 17|     huszárhoz. – Ez meghalt.~– Ez ifjú egy missről beszélt – szólt
43 18|                   Egy házasulandó ifjú~Bélteky Feri megkapta az
44 18|         ügyvéd volt, igen ildomos ifjú. Jó pénzkereső. Csoda módon
45 18|           magát e pernek a kitűnő ifjú, amidőn a Potomac melletti
46 18|      elkezdett udvarolni.~A jeles ifjú nem panaszkodott már szívgörcsökről:
47 18|      keblű s igen szilárd jellemű ifjú állt hírben. Valahányszor
48 18|     komoly célja van. Házasulandó ifjú.~Az első ostromot könnyen
49 18|           lásd, Bélteky oly derék ifjú, becsülete van és kenyere.~–
50 18|          egyedül találta magát az ifjú leány abban a végtelen nagy,
51 20|        hogy őrülten szeretlek?~Az ifjú lehajtotta tenyerébe homlokát,
52 22|  csakugyan fontos beszéde volt az ifjú Béltekyvel.~– Ön mármost,
53 22|         Ezt higgye el ön felőlem, ifjú barátom.~…Angyaldy ismét
54 22|        előadását a tapasztalatlan ifjú ügyvédhez. Ismét közel lépett
55 22|           embert.~– No, lássa ön, ifjú barátom; minő emberfölötti
56 22|          jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.~Azzal véglegesen
57 22|    Bélteky nyakravalóját. A jeles ifjú elszédülve a hallott fenyegetésektől
58 23|    elmosolyodott, s egy szerelmes ifjú naivságával taszítá el magától
59 24|     testvére kíséretében jött, az ifjú Francois Tresor lovagias
60 24|    azokban a keserves időkben.~Az ifjú Herkules is erősíté, hogy
61 24|      nehéz. Hogy pedig ez a másik ifjú gentleman, ki olyan nagyon
62 24|        érte kezével, s mutatta az ifjú akrobatának, hogy ő azzal
63 24|       könyvvel vele fog hálni. Az ifjú Tresor egész komoly arccal
64 24|          el tőle messzire; egypár ifjú himpellérnek azt is megmutatta,
65 25|          leány.~– Igaz – szólt az ifjú. – De vannak, akik halva
66 25|           virág önnek beszélt?~Az ifjú egészen átérté a mély vádat.~–
67 26|   visszavívja számára!~Nemeskeblű ifjú!~Az elérzékenyült apa melodramatikus
68 26|      fekhelyéig elmenjen vele, az ifjú hajadon. És nincs senki,
69 27|       hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt nagyon szereti.~–