Fezejet

 501 8  |                  főkötőt, mikor gondolod, hogy én látlak; szép vagy, szívrontó
 502 8  |               kígyó!~Úgy meg volt ijedve, hogy minden íze reszketett. Görcsösen
 503 8  |                 csak egymást nevezik így, hogy más előtt el ne árulják
 504 8  |                   félek a kígyótól! Nézd, hogy reszket a kezem. Hallgasd,
 505 8  |                reszket a kezem. Hallgasd, hogy dobog a szívem.~S aztán
 506 8  |              aztán olyan jól következett, hogy a reszkető kezet megmelengesse
 507 8  |          megosztotta Tihamérral; nem úgy, hogy egy szemet neki, másikat
 508 8  |                szemet megfelezve, anélkül hogy kezével törné ketté. Ahogy
 509 8  |                  szemem. Olyan szép vagy, hogy lehetetlen meg nem csalnod.~–
 510 8  |               tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy vagy te fogsz engem megölni,
 511 8  |                  kebelbe, és nézni fogod, hogy omlik ki belőle az a piros
 512 8  |                kacagj! Ne tréfálj! Tudod, hogy én mindig mérget hordok
 513 8  |                 ne fenyegess engem azzal, hogy megölsz, mert megbánod azt!~
 514 8  |         teremtésnek poharat hozni vízzel, hogy öblítse ki száját, bár csak
 515 8  |                 Szájamat! Tán félsz tőle, hogy mérges? Ha méreg van ajkamon:
 516 8  |                  Lásd, gondoskodom rólad, hogy meg ne büntessenek.~Azzal
 517 8  |                   ifjú mit tehetett, mint hogy arcra borult ily véghetetlen
 518 8  |                    Kértem-e tőled valaha, hogy egy fürtöt hajadból vágj
 519 8  |                 környékez, ha rágondolok, hogy e villanyos selyemszálak
 520 8  |                  arra, aki szeret, látni, hogy ahány szál hajad, annyi
 521 8  |                 eltévelyedik a paripám, s hogy megyek el lovagköntösben
 522 8  |            visszajött azzal a tudomással, hogy nem volt az fékéről elszabadulva:
 523 8  |                 álltam azért a szavadért, hogy „eszes” vagyok; most már
 524 8  |                vagyok; most már láthatod, hogy „őrült” vagyok. És ezentúl
 525 8  |              őrjöng.~– És most tudod már, hogy olyan varázserővel bírsz,
 526 8  |         regetündér adott pártfogoltjának; hogy ami kívánságot kiszalaszt
 527 8  |                 vigyázz magadra! Vigyázz, hogy mit szólsz hozzám! Mert
 528 8  |                  nagyot, ott rettenetest, hogy azt meg ne tegyem. Mondtad –
 529 8  |          megtörténik!~– Csak azt kívánom, hogy jöjj vissza ismét.~– Az,
 530 8  |          rózsabokorhoz. Törődött is vele, hogy valaki megtalálja még a
 531 8  |                 Csak azért jöttem vissza, hogy meglássam, itt vagy-e még.
 532 8  |                vele, aligha mondta volna, hogy ez mellbeteg, aki magát
 533 8  |                  Emellett észre se vette, hogy háttal fordulva a jobboldali
 534 8  |                  nyitva előttük, anélkül, hogy valamelyikre rátekintene.~
 535 9  |          falánksága általi megemésztésig.~Hogy kik ezek a vademberek, kik
 536 9  |          kikereste a füvet a virág közül, hogy egy bimbót le nem tépett.
 537 9  |                    mintha biztatta volna; hogy jobb lesz bizony, ha ő is
 538 9  |                földre lerakott kantárját, hogy szerszámozza fel vele; s
 539 9  |            biztatás; vágtatott vele haza, hogy a szél sem ért nyomába.~
 540 9  |                nem vallotta Ilonka előtt, hogy bizony a Csilla még ma nem
 541 9  |                emberek, akik azt mondták, hogy olyan rossz esztendő volt
 542 9  |               rossz esztendő volt biz az, hogy annál sanyarúbbat képzelni
 543 9  |                  A sors föltette magában, hogy megcáfolja őket.~Óh, milyen
 544 9  |                    amikor még nem tudtuk, hogy mit jelent ez a szó a maga
 545 9  |                 vigalomnak az volta vége, hogy „még most sem esett eső!”~
 546 9  |                  adok.~Ilonka elbámult.~– Hogy mondhat ilyet, András?~–
 547 9  |             mondhat ilyet, András?~– Úgy, hogy a kút fenekét kotorja a
 548 9  |              kapnak inni.~Ilonka átlátta, hogy a béresnek igaza van, s
 549 9  |                 aztán jelenték a béresek, hogy a kút végképpen kiapadt.
 550 9  |            kalászt; nem lehetett remélni, hogy aratást adjon; ráeresztették
 551 9  |                 le egészen a gyökeréig, s hogy még a gyökere se maradjon,
 552 9  |             aratás nélkül a vetés helyét, hogy új magot vessen bele elkésett
 553 9  |               látni; mindennap elfelejté, hogy miből fogja fizetni haszonbérét.
 554 9  |                   elég volt. Kezébe adta, hogy győződjék meg róla.~Akkor
 555 9  |          háborgásai, megint elfelejtette, hogy a haszonbérét miből fogja
 556 9  |                Ilonkám, én attól remegek, hogy atyád megtébolyodik.~– Ne
 557 9  |               Igaz! Késik, de bebizonyul, hogy van.~Ahol legnagyobb a veszély,
 558 9  |              gondviselésnek, úgy tetszik, hogy még annál is van valami
 559 10 |               észlelései nyomán bizonyos, hogy tudja változtatni a színét
 560 10 |                 pénzhez pedig úgy jutott, hogy egy emberséges bőrkereskedő
 561 10 |          iparcikkét képezték. Tudniillik, hogy a jámbor háziállatok, mikor
 562 10 |              áldozatkészségre vetemedtek, hogy felerészük odaadta utolsó
 563 10 |              megválni.~Természetes dolog, hogy amint a szalma elvándorolt
 564 10 |                    másik”, aki megmondja, hogy miért és meddig.~– Gondolom.
 565 10 |              határozottan –, önök látják, hogy ebben a határban nem termett
 566 10 |                azután elmondá katonáinak, hogy mihez lássanak. Világosi
 567 10 |              Mondja meg az asszonyságnak, hogy nem akarok vendége lenni;
 568 10 |             készült. Pedig óvhatlan volt, hogy hol a háziasszony, hol a
 569 10 |                  azt az öntudatot viseli, hogy őt, akik ismerik, áldják.
 570 10 |        apparátusaival.~Két szeme kancsal, hogy egyszerre két emberre vigyázhasson,
 571 10 |    szerencsétlennek, ki vele találkozott, hogy most meg fogja enni, hát
 572 10 |              azért is meg akarta mutatni, hogy megszólíthatja.~– Ön már
 573 10 |                   beszélték Gierig úrnak, hogy: „mernél is te valahová
 574 10 |                  tehát menjünk be!~Azzal, hogy annál illedelmesebb legyen
 575 10 |      dörzsgyufával gyorsan Konyec; örült, hogy szolgálhatott főnökének.
 576 10 |                  is eléje tartá műértően, hogy a szél el ne fújja a lángot;
 577 10 |                  tett egy mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból
 578 10 |               azon szent célra készített, hogy ahol makacs adómegtagadó
 579 10 |                   volt indulatos; tudjuk, hogy igen szelíd kedélyű. Kérdezte
 580 10 |             Kérdezte a nagyságos uraktól, hogy minek köszönje a szerencsét.~–
 581 10 |                úgy látszik, elfelejtette, hogy háromnegyedévi adóhátralékával
 582 10 |                 Láthatta ön, amerre járt, hogy az idén e vidéken nem lesz
 583 10 |                  Az önök dolga kitalálni, hogy honnan fizessenek. Takarították
 584 10 |           komolyan mondom önöknek, uraim, hogy nekem egy fillérem sincs.~–
 585 10 |                  tanulva. Tessék elhinni, hogy semmi újat nem lehet már
 586 10 |                 azoknál volt. Azt hitték, hogy ha személyes motozás alá
 587 10 |                  semmi. De én kijelentem, hogy nálam az ilyen tréfával
 588 10 |               tette oda molyok elűzésére.~Hogy nevetett rajta mind a két
 589 10 |           zavarodottan – higgyék el önök, hogy én nem tudok semmit a dohányról.
 590 10 |               talált dohányra azt mondta, hogy ő sohasem dohányzik.~– De
 591 10 |                 önt hozni, uram. Remélem, hogy ahol én egyszer prelekciót
 592 10 |               kívánni; és most megengedi, hogy konyhájában rendeletet adjunk
 593 10 |              közül egy lesz olyan szíves, hogy velünk együtt fog falatozni.
 594 10 |                  Hanem mivel nem akarjuk, hogy valahol egy haragos ember
 595 10 |                    Valakit kényszeríteni, hogy kétszer ebédeljen egy nap.
 596 10 |                  magának az öregbéressel, hogy abból a kútból egy cseppentett
 597 10 |                  korán reggel.~– Nos, hát hogy vagytok, fiúk? – szólt Gierig
 598 10 |             Átkozott kópék! A fehércseléd hogy ijedezik tőlük! Hogy fél
 599 10 |          fehércseléd hogy ijedezik tőlük! Hogy fél tőlük! No, csak mindent
 600 10 |                  pedig azt mondom nektek, hogy aki másként cselekszik,
 601 10 |                   ötven botot veretek rá, hogy meg lesz vele elégedve.~
 602 10 |               bement a szobába. Tudhatta, hogy most mindjárt kell valami
 603 10 |                  parancsa akként hangzik, hogy mind magát, mind csapatját
 604 10 |               nyelvét, azt hihette volna, hogy enyeleg vele.~– Mindezt,
 605 10 |               csizmát, szót se szólok. De hogy az én jelenlétemben valaki
 606 10 |                   néztem rájuk. De tudom, hogy nők. S ha hottentotta volna
 607 10 |                  sértő tapasztalni fogná, hogy férfi vagyok.~– De kapitány
 608 10 |                   nem azért ajándékozták, hogy ön az én intézkedéseimet
 609 10 |            azokban kifogást tegyen; hanem hogy azoknak megfeleljen. Nekem
 610 10 |                  elé, mintha bizonyítaná, hogy nem tréfadolog ám egy ilyen
 611 10 |                urat annyira kielégítette, hogy egyszerre hátrahőköltek.~
 612 10 |             Parancsolja meg a katonáinak, hogy csókoljanak kezet a háziasszonynak.
 613 10 |                 amennyi éppen elég ahhoz, hogy a rendszer diadalhoz jusson.~
 614 10 |              teljes tudatával bírt annak, hogy ő a mostani bölcs rendszer
 615 10 |                   ebben. Tudja Konyec úr, hogy mitől döglik a légy. És
 616 10 |                   azt is tudja Konyec úr, hogy az úri dámáknál hol kell
 617 10 |                 pénzt, amire azt mondják, hogy nincs sehol. Oh, Konyec
 618 10 |             vezetett.~– És én azt mondom, hogy aki ezt az én lovagvesszőmet
 619 10 |         kihallatszó lármából kivette már, hogy nemigen nyájasan enyelegnek;
 620 10 |            rakosgatni valót késen-villán, hogy Gierig urat egészen kihozta
 621 10 |             súgásra fennhangon felelni.~– Hogy menjek útra rögtön, mikor
 622 10 |               vagyok. Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is föl lehet fújni,
 623 10 |                   tréfát, annyi bizonyos, hogy a maradékot, amit vacsorára
 624 10 |                 úr is, ha azt nem akarta, hogy a barátja helyette is megebédeljen,
 625 10 |                   hanem az a hibája volt, hogy elő- és utóhad nélkül jelent
 626 10 |                   megkezdeni; tudniillik, hogy az egész étkezés alatt ott
 627 10 |               felé.~Gierig úr alig várta, hogy az utolsó falatját lenyelje.~–
 628 10 |                egyszerre hat embernek, de hogy két ember diktáljon egynek,
 629 10 |                  egyik, hol a másik úrra, hogy mi lesz már ebből.~– Fogja
 630 10 |                   tenyerével az asztalra, hogy a kalamáris a tábláról,
 631 10 |                   talán el fogja ön érni, hogy felszabadul az önnek nem
 632 10 |                   az inasának azt mondta, hogy messen számára valahol fűzfavesszőt,
 633 10 |                   határba, kémszemlészni, hogy nem jön-e még a házigazda?~
 634 10 |                 tanácsolá a csendőröknek, hogy ők is szálljanak le, s maradjanak
 635 10 |                   van önnek hozzám?~– Az, hogy kapitány úr az adó behajtását
 636 10 |                  önt ámította el! Elment, hogy férfit ne kapjunk a háznál.
 637 10 |              kapjunk a háznál. Azt hitte, hogy az asszonyokat kímélni fogjuk.
 638 10 |                   megígértem a háziúrnak, hogy amíg visszatér, a hölgyeket
 639 10 |                 fogjuk.~– Ez annyit tesz, hogy ön rendelkezésemet nem teljesíti?~–
 640 10 |                    Arra kényszeríthetnek, hogy ezt a kardot ki ne húzzam
 641 10 |                 húzzam soha, de arra nem, hogy adott szavamat megszegjem.~–
 642 10 |                     A százados, meglehet, hogy nem létezik önre nézve többé,
 643 10 |                 úr ma is meg fogja tenni: hogy összetöri ezt a lovagvesszőt
 644 10 |                  ne legyen tetézve azzal, hogy önre nézve is végzetessé
 645 10 |                  mégsem tehette Föhnwald, hogy rá ne nézzen Ilonka kisasszonyra;
 646 10 |                  lelkében azt érzé belül, hogy mégis jól tette, midőn ismeretlennek
 647 10 |                más háznál újra oda jutok, hogy le kell azt tennem, mert
 648 10 |                melyben azt tudatja velem, hogy ha a jelen végrehajtást
 649 10 |                   úr inte a csendőröknek, hogy kimehetnek; azután előhozatta
 650 10 |                Ilonkának azt a tudományt, hogy mit neveznek jövedelemadónak,
 651 10 |              annyira jutott Gierig úrral, hogy az adótartozást az érckészlet
 652 10 |                  figyelemmel a számadást, hogy nem történik-e benne valami
 653 10 |                akarja magának megengedni, hogy saját maga nevessen rajta
 654 10 |            bútorok borítékjai alá rakott, hogy a molyt távol tartsák a
 655 10 |                fizetni.~Ilonka tudta jól, hogy hiába fogja azt mondani,
 656 10 |                  hiába fogja azt mondani, hogy itt több pénz nincs már
 657 10 |               csak azt fogják rá felelni, hogy: „No, hát várunk, amíg lesz.”~
 658 10 |                 azt tette azzal a késsel, hogy a karján volt egy karperec
 659 10 |                  ezen kezdeni? Tudtam én, hogy ez így fog végződni. Hát
 660 10 |           kényszeríteni az államhatalmat, hogy alattvalók iránt kellemetlen
 661 10 |                őket kisietvén a konyhába, hogy rendeletet adjon Böskének
 662 10 |                    lássa ön, kapitány úr, hogy nekem mindig igazam van –
 663 10 |            rendeletet adott a katonáinak, hogy nyergeljenek. Konyec úr
 664 11 |                   áll, amiken meglátszik, hogy rajta szokta kimosni a zápor,
 665 11 |                 Böske aztán azt gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó
 666 11 |               arra a gondolatra is jöhet, hogy ez valami csatányos ötlet:
 667 11 |            uraságok mosolygó ábrázatából, hogy itt tökéletesen sikerült
 668 11 |                bohóc olyan ártatlan volt, hogy ezt az urat vidám, nyájas
 669 11 |                   csak azért tudakozódik, hogy tájékozhassa magát, milyen
 670 11 |                Gierig úr –; s tegyük fel, hogy van hatvanöt nap, amikor
 671 11 |                  bolond sietett ráhagyni, hogy igen.~– Hát aztán mennyi
 672 11 |               bajazzo?~A bohóc azt hitte, hogy valami válogatott humorisztikus
 673 11 |                   eszével összevetegetni, hogy hiszen ő ide átkozott rossz
 674 11 |                bohóc csakugyan azt hitte, hogy most már igazán tréfálnak
 675 11 |                  sem történt meg az soha, hogy ő huszonegy forintot látott
 676 11 |               szóra. Arra nem is gondolt, hogy még a ló is kérdésbe jöhessen.~–
 677 11 |       interpellálta saját cseh idiómáján, hogy tréfa-e ez vagy valóság.~
 678 11 |                neki hasonló cseh nyelven, hogy sohase nevessen ezen az
 679 11 |                  jelenet fölött. Az igaz, hogy tréfás látvány is volt!
 680 11 |             szegény ember túrja a földet, hogy a státusnak eleget tehessen;
 681 11 |         esznek-isznak; s ha veszik észre, hogy jön az adóintő cédula, alló!
 682 11 |               sehol. Hát azt gondoljátok, hogy szabad az országban olyan
 683 11 |                még élcet csinálnak abból, hogy megcsalják az államot. Láss
 684 11 |                   az államot. Láss hozzá, hogy fizess, teremtsd elő, amivel
 685 11 |          vánkosukon, azoktól kérdezd meg, hogy miért nincs a katonáknak
 686 11 |             csendőröknek parancsot adott, hogy a bohóc lovacskáját kössék
 687 11 |             gondolatja támadt a bohócnak, hogy leüti a lovát tartó csendőrt
 688 11 |                 mormoghatott fogai közül, hogy: „Ne kívánd te azt magadnak!”
 689 11 |                   a halvány reménye volt, hogy talán mégis tréfa ez az
 690 11 |              egyenest.~Mikor aztán látta, hogy azok bizony egészen elmentek,
 691 11 |               egy-kettő leugrott lováról, hogy elfogja; a bohóc kitépte
 692 11 |             Ilonka nem gátolta a bohócot, hogy kezét megcsókolhassa, könnyeivel
 693 12 |               őellene is. Én nem akartam, hogy máson is szerencsétlenség
 694 12 |                 szólani.~Szinte jólesett, hogy valaki nyitja kívülről az
 695 12 |                  Világosi fejével intene, hogy jól van.~– Isten megalázott
 696 12 |                  még életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk, semmink
 697 12 |               voltunk, ugyan zúgolódtunk, hogy mért nincs még jobban. Szidtuk
 698 12 |                Szentírásban sem olvastuk, hogy ahol az Isten tíz csapást
 699 12 |             sújtsanak! – Uram, mi tudjuk, hogy itt ennél a háznál pénz
 700 12 |             egymás között, és bejelentjük hogy elszolgálunk jövő nyárig
 701 12 |                   végighallgatni anélkül, hogy sírva ne boruljon azon karszék
 702 12 |                  amik eltakarták szemeit, hogy ne lássa azt, amit leánya
 703 12 |                 azt mondá neki végezetül, hogy hát reméljen, ne essék kétségbe:
 704 13 |                 Nem mondom vele még most, hogy szükségük van a mosdásra.)~
 705 13 |                  Lemming úrtól az üzenet, hogy kegyeskedjék őméltósága
 706 13 |                    s megparancsolta neki, hogy rögtön üljön hajóra, és
 707 13 |       táviratozott is már Southamptonból, hogy ma ül fel az Atlantikra,
 708 13 |                 észrevette Malvina arcán, hogy az szokatlanul meg van illetődve.
 709 13 |              ilyen nagyon. Emlékezett rá, hogy mikor neki reumája volt,
 710 13 |              tisztelt barátom? Higgye el, hogy nagyon, de nagyon…~– Ne
 711 13 |                   megparancsoltam-e neki, hogy sehol ki ne szálljon? Mit
 712 13 |          szándékkal sem lehetett ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető
 713 13 |           Malvinára tekinte, észreveheté, hogy az elébb is észlelt meghatottság
 714 13 |                 már Harter úr is átlátja, hogy ez egészen komoly előadás,
 715 13 |          érzelmein, parancsol könnyeinek, hogy meg ne induljanak; összeszorítja
 716 13 |               mutatni az üzlet emberének, hogy minő érzelmekre képes egy
 717 13 |                   a nevemben! Mit tegyek, hogy fiam halálát a Harter névhez
 718 13 |                   méltóan ünnepeljem meg? Hogy tanúskodjék keservemről
 719 13 |                  1000 forint (Igaz ugyan, hogy mi egyszer konvertáltunk,
 720 13 |                   Nándor.)~(Azért tették, hogy elválhassanak.)~– Azután
 721 13 |                előtte, s még kérdezgetik, hogy melyik tetszik belőle neki
 722 13 |                mormogá fájós fogai közül, hogy: „öt percent”.~– Még egy
 723 13 |               összeget letenni oly célra, hogy annak kamatjaiból oly ifjak
 724 13 |            részvéteért; most engedje meg, hogy felkérhessem, tegye meg
 725 13 |                   illetőleg.~– Már látom, hogy én magam leszek kénytelen
 726 13 |                Ritka lélekerő kell ahhoz, hogy valaki az egyetlen fia emlékére
 727 13 |                  bosszús volt. Nem azért, hogy miért nem halt a fia a tengerbe.
 728 13 |                   tenne fel? Hanem azért, hogy íme, elköltött a szélkergetőnek
 729 13 |                    papa, én nem kértelek, hogy engem ilyen drágán gyászolj!~
 730 13 |               tudja az ember egyhirtelen, hogy mit mondjon neki.~Azonban
 731 13 |                  Üdvözöllek fiam! Örülök, hogy életben látlak. Mi azt hittük,
 732 13 |                 az el.~– Remélem azonban, hogy mint jó pénz tértél vissza.~–
 733 13 |               kérdése, papa, s ez, tudod, hogy ezen a mappán, ahol ti laktok,
 734 13 |                   sokat változik. Hallom, hogy te fölváltottad magadat
 735 13 |                   Én akkor is intettelek, hogy hagyj fel azzal a gyermekeskedéssel.
 736 13 |                  Jól esik fiúi keblemnek, hogy megfogadtad józan tanácsadásaimat.~
 737 13 |               elvörösödve.~– Ej no, nézd, hogy rám förmedtél! Hát nem fogadtam-e
 738 13 |         fogadtam-e meg, amit tanácsoltál: hogy egyenesen hazajöjjek? Igaz,
 739 13 |               egyenesen hazajöjjek? Igaz, hogy egy kicsit görbén jöttem
 740 13 |                   titkolhatom el előtted, hogy eddigi magadviseletével
 741 13 |                téged külföldre küldtelek, hogy ember legyen belőled. S
 742 13 |           példámból megtanulhattad volna, hogy egy jó hazafinak mindenkor
 743 13 |                  őt nem oldja fel azalól, hogy más téren és más időben
 744 13 |                  azt legelőször olvastam, hogy igazad van. Tehát gondolod,
 745 13 |               igazad van. Tehát gondolod, hogy valamihez kellene már kezdenem?
 746 13 |                   mennem, s ott, hidd el, hogy még mindig rossz példákat
 747 13 |                 tartanak, mert az, tudod, hogy olyan förtelmes, hogy ilyen
 748 13 |              tudod, hogy olyan förtelmes, hogy ilyen infámis kalligráfia
 749 13 |                 pályát!~– Hiszen az igaz, hogy van miben válogatni. A mérnöki
 750 13 |              vehetem hasznát, mert tudod, hogy közellátó vagyok. Orvosnak
 751 13 |             deficiensét tisztelje bennem. Hogy az igazat megmondjam: még
 752 13 |                 emberek ezek a külföldön! Hogy megsüvegelik őket! Nagyobb
 753 13 |                  rossz szokásom ne volna, hogy nem tűrhetem, mikor pénz
 754 13 |              nagyméltóságú Harter család, hogy egyetlen legitim trónörököse
 755 13 |            magyarázza eddigi kollégáinak, hogy melyik sajtnak hogy a fontja.
 756 13 |          kollégáinak, hogy melyik sajtnak hogy a fontja. Ily botrányra
 757 13 |                 téged figyelmeztetlek rá, hogy a heverő tőke még mindig
 758 13 |                  semminek is kell valami, hogy megéljen.~– Hát nem élek-e
 759 13 |        jellemtelenség. Vagy azt gondolod, hogy rászedett hitelezők s elcsábított
 760 13 |                    ki magáról azt mondja, hogy „semmi”? Az ilyen ember
 761 13 |        megmenekülve, bizony mondom neked, hogy egy másodperc százezred
 762 13 |               töredékeig tartott az öröm, hogy íme, megvagy, s következett
 763 13 |             következett utána a gondolat: hogy íme, egy hasztalanul újrakezdett
 764 13 |                Harter Nándor letett róla, hogy ezzel a fiúval szív szerint
 765 13 |                fiam! Egyébiránt meglehet, hogy ez a szerencséd.~– Van egy
 766 13 |                   mindannyiszor előhozta, hogy milyen kívánatos összeköttetés
 767 13 |          csakugyan ternót álmodtál nekem. Hogy háládatlan ne legyek, én
 768 13 |                akkor majd összeszámolunk, hogy ki mivel tartozik egymásnak.
 769 13 |                  És már most arra kérlek, hogy tagadj ki mindenből, ami
 770 13 |                    Nem csodálkozik rajta, hogy élek?~– Természetesnek találom.
 771 13 |            egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza abba a cethalba,
 772 13 |               olasz közmondás azt tartja, hogy senki sem látott még holt
 773 13 |                   bérlőiről?~– Azt tudom, hogy nagy ínségben vannak.~–
 774 13 |                   amit már a kezébe vett, hogy majd aláírja vele a vevényt.~
 775 13 |                egészen meggyőződött róla, hogy ez nem akar most vele tréfálózni;
 776 13 |          Lemmingné asszonysághoz; mondja, hogy neki ajándékozom azt.~Angyaldy
 777 13 |                   sem kérdezte főnökétől, hogy miért méltóztatik olyan
 778 13 |                 komornyiknak, s meghagyá, hogy ide hozzák be az arcképet.
 779 13 |              arcképet. Ő maga rendezé el, hogy melyik asztalra tegyék le,
 780 13 |                melyik asztalra tegyék le, hogy jó világításban álljon;
 781 13 |                    ami nélkül, tudva van, hogy festményt helyesen megítélni
 782 13 |              modora; a fotográfia az oka, hogy az orr szélesebb, a szemek
 783 13 |            észrevevé a reszkető ajkakról, hogy a szemei elé tartott lornyon
 784 13 |                  lornyon nemcsak arra jó, hogy jobban lásson azon keresztül,
 785 13 |                 keresztül, hanem arra is, hogy mások ne lássák azt a két
 786 13 |                 minden szertartás nélkül, hogy:~– Jesszus Maria! Ez az
 787 13 |                  kértem, arra azt mondta, hogy elázott a tengerben; azután
 788 13 |                kérdtem, arra azt felelte, hogy csak jöjjek be, s mondjam
 789 13 |                 jöjjek be, s mondjam itt, hogy valaki akar a „kismamával”
 790 13 |                   szék karjába fogódzott, hogy el ne essék.~Pár perc múlva
 791 13 |              azzal látszott mentegetőzni, hogy hiszen szabad valakinek
 792 13 |             lebegett ez a kérdés: „De hát hogy mert ön meg nem halni?”~–
 793 13 |            órájára nézett, s úgy találta, hogy már eljött az az időpont,
 794 13 |                   lenni.~Sajnálta nagyon, hogy nem hallgathatja meg mindazon
 795 13 |           Voltaképpen pedig arra gondolt, hogy korántsem olyan veszedelmes
 796 13 |               asszonnyal, mi mondjuk azt, hogy „alszom, alszom”!~– Hát
 797 13 |             megharagította.~– Hát persze, hogy azt követtem el!~– No ugye?…
 798 13 |               impertinenciát követtem el, hogy nem fulladtam a tengerbe.~–
 799 13 |                   mikor el akartál menni, hogy ne hagyj itt minket? Hát
 800 13 |                   én nem mondom azt most, hogy de jól tetted, hogy otthagytál
 801 13 |                 most, hogy de jól tetted, hogy otthagytál bennünket? Ha
 802 13 |                   kérdés magára nézve az, hogy amíg pere eldől, az pedig
 803 13 |           tudhatja jól, maga nagy ostoba, hogy amíg nekem van egész szelet
 804 13 |               viszonyai vannak Harterrel, hogy vele ilyen nyíltan ujjat
 805 13 |            gavallér, s ahhoz volt szokva, hogy havonként legalább száz
 806 13 |                 ismer a kis semmirekellő! Hogy én gondoljak ki számára
 807 13 |              Malvina kezét.~– Mondtam én, hogy te vagy a legszeretetreméltóbb
 808 13 |             bennünket halálával. Tudja-e, hogy még sírboltot is készítettünk
 809 13 |                   halottaiból csak azért, hogy eladja a kriptáját meg a
 810 13 |              arcát.~Amiért olyan jó volt, hogy meg nem holt. Azzal aztán
 811 13 |              elfogta, s parancsolta neki, hogy vágtasson, megmondta, hová.~
 812 13 |           Útipénzéből annyija maradt még, hogy vasutat, fuvarost oda-vissza
 813 13 |               jutott el.~A fuvaros aztán, hogy megmagyarázza neki a dolgot,
 814 13 |                kissé tanakodtak magukban, hogy mire értelmezzék ezt a megszokott
 815 13 |            szemeivel is meg nem győződik, hogy elodázhatlan kötelesség
 816 13 |              csakugyan elhatározta magát, hogy hozzáfog az előreesegetéshez,
 817 13 |                   adnak többet. Rájöttek, hogy magunk is azzal élünk, hát
 818 13 |                  a házáig. Elmondta neki, hogy a nádasi pusztára szeretne
 819 13 |              Miért verték agyon?~– Azért, hogy ne lássuk a kínlódásukat.
 820 13 |                  Ma harminckettedik hete, hogy hiába várjuk, hogy a fű
 821 13 |                  hete, hogy hiába várjuk, hogy a fű kijöjjön a földből.
 822 13 |             krajcárt ér, vállalkozott rá, hogy kivezeti Elemért a határból
 823 13 |                vetetlen avarban, mutatta, hogy merre jártak itt hajdan
 824 13 |                    Bekiáltott az udvarra, hogy nyissák ki; s hogy azután
 825 13 |               udvarra, hogy nyissák ki; s hogy azután nem jött senki, felnyitotta
 826 13 |                 felelt senki. Lehetetlen, hogy már lefeküdtek volna.~Ekkor,
 827 13 |              alkony fényénél, észrevette, hogy amint a szél telefújta a
 828 13 |                 szalmatöredékkel mutatja, hogy mire lett elhasználva a
 829 13 |             érkezett meg éjszaka közepén, hogy a vonatra felülhessen.~Ott
 830 13 |                  Leverte ruháiról a port, hogy ne lássék meg rajta a kétnapi
 831 13 |          bejelentené, előre tudatta vele, hogy őnagyságaik éppen indulni
 832 13 |                   Elemér tartozott tudni, hogy Little Wheal most az első
 833 13 |             bevallani? A szemeiből látom, hogy azóta nem is aludt. Úgy
 834 13 |        gondolhatsz felőlem olyan rosszat, hogy annál még rosszabbat is
 835 13 |                  csak annyira sem méltat, hogy eszébe juttassa magának,
 836 13 |                  világon. Mernék fogadni, hogy azóta minden pénzét elpazarolta.~–
 837 13 |                  Lemming úr azt gondolta, hogy haragvó nejének segítségére
 838 13 |                   a Bibliából! Tudja meg, hogy a sírkövét eladtuk egyezer
 839 13 |                 Malvinának nyújtá karját, hogy őt a lépcsőn levezesse.~
 840 14 |          megháborodott?~Az volt a kérdés, hogy ki menjen el, és ki maradjon
 841 14 |               maga is oly idegbeteg volt, hogy lehetetlen volt egyedül
 842 14 |                    amilyen igazán mondom, hogy nem vész el ebből a házból
 843 14 |                 Böske esküdött az egekre, hogy éjjel-nappal vigyázni fog
 844 14 |                 Az volt a legjobb tanács, hogy haza kell menni, vissza
 845 14 |                  Ilonka –, ha nem tudnám, hogy Böske odahaza van a kisöcsémmel,
 846 14 |                    s elkezdi ám írogatni, hogy hány tükör, hány szék, hány
 847 14 |               Azután azt kérdezték tőlem, hogy nálam vannak-e a szekrények
 848 14 |            hazudnám, ha nem akarok. – Hát hogy adjam oda. – „Biz a Herkópáternak
 849 14 |                 Herkópáternak sem!” – Hát hogy nekik az mindegy. Akkor
 850 14 |                 urak, ezt én nem engedem, hogy a mi almáriomainkat összespanyolviaszkozzák.
 851 14 |               arcát eltakarva kezeivel. – Hogy mi megszöktünk?~– No, csak
 852 14 |                   ne merje az úr mondani, hogy megszökött, mert mindjárt
 853 14 |                   szakállú úr azt mondta, hogy elhallgassak, mert mindjárt
 854 14 |                  Azt próbálja meg, tudom, hogy kiszedem felét annak a vörös
 855 14 |                 fordult, és azt gondolta, hogy majd én olyan bolond leszek,
 856 14 |                   én olyan bolond leszek, hogy mindent elhiszek neki, amit
 857 14 |                azért vagyunk mi kiküldve, hogy a bérlő ingóságait összeírjuk.
 858 14 |                  semmit, csak összeírjuk, hogy más rá ne tegye a kezét.
 859 14 |          Addig-addig beszélt, míg rávett, hogy felnyitogassak neki mindent
 860 14 |           gyalázat! Nekem az orcám égett, hogy nem szégyellik ilyen idegen
 861 14 |                 Erre az írnok azt mondta, hogy ne ugassak! – No, tetszik
 862 14 |                  egy szót sem, csupáncsak hogy a kalamárist felvettem az
 863 14 |                   a pandúrjának kiáltott, hogy jöjjön a békókkal, s verjen
 864 14 |                  azt kellett volna látni, hogy hordta az irhát a három
 865 14 |               akkor kezdtünk el évelődni, hogy bizony nagy bolondot tettünk
 866 14 |          elfacsarodott arra a gondolatra, hogy Ilonka kisasszonynak a hímzett
 867 14 |                még most sem állhatta meg, hogy zokogásra ne fakadjon ennél
 868 14 |                   bizony mink azt láttuk, hogy itt úgyis mindennek vége.
 869 14 |                   Ilonka. – Te nem tudod, hogy ez rablás! Te elraboltad
 870 14 |                    Láttam én mindeniknél, hogy a gazdának, gazdasszonynak,
 871 14 |                  kancellistának a képére, hogy minek nyúlt olyashoz, amihez
 872 14 |                  s úgy elkérdezgeté tőle, hogy el van-e fáradva. Pedig
 873 14 |                  már hatalma az idegekre, hogy közölje velük. Merően bámult
 874 14 |                  tett a szolgaleány felé, hogy hagyja őket magukra.~Böske
 875 14 |           kisgyermekre! Isten ránk bízta, hogy gondjukat viseljük, kik
 876 14 |              Nekünk erősnek kell lennünk, hogy ezt megbírjuk.~– Hiszen
 877 14 |             rebegé az anya.~– Azt hiszem, hogy nők és ifjú gyermekek még
 878 14 |           kétkedőleg.~– Nem tudod te még, hogy mi az. Idegen házakhoz járni
 879 14 |               leánya kezét, mintha félne, hogy már elveszíti.~– Gondold
 880 14 |           beiktatá a fővárosi hírlapokba, hogy egy fiatal leány hölgyek
 881 14 |              örvendetes hírrel tért haza, hogy első tanítványa egy igen
 882 14 |                  igen kellemes úrhölgy, s hogy havonkint harminc forintot
 883 14 |               koldusok!~Az is igaz pedig, hogy harminc forint jövedelem
 884 14 |                arra ád jogot az embernek, hogy magát koldusnak ne nevezze,
 885 14 |               magát koldusnak ne nevezze, hogy az utcaszegleten meg ne
 886 14 |                  elmondá otthon anyjának, hogy legelső tanítványa egy gazdag
 887 14 |             gazdag polgárnő. Várt sokáig, hogy anyja fogja-e kérdezni tőle
 888 14 |               Megnyugtató volt reá nézve, hogy leánya legelőször is polgári
 889 14 |                   a vállalkozó polgárnőt, hogy a veendő tanórát reggel
 890 14 |               korai tanulásnak, hanem az, hogy a gazdag delnő már korán
 891 14 |                   nem kell attól tartani, hogy valami ismerőssel találkozik,
 892 14 |                 könyörög az emberiségnek, hogy ne lássák meg, hogy felejtsék
 893 14 |         emberiségnek, hogy ne lássák meg, hogy felejtsék el. S ha még az
 894 14 |                Azért esett jól Ilonkának, hogy messzeeső külvárosi szállásukból
 895 14 |              eltelt egy jó hónap anélkül, hogy Ilonkát meglátta volna valahol
 896 14 |                   annak már nyomára jött, hogy Világosiék Pestre jöttek
 897 14 |                utcán, eljárt a színházba, hogy talán megláthatja valahol,
 898 14 |                   Még arra is vetemedett, hogy a rendőrségi osztályon tudakozódjék;
 899 14 |                Lemmingné asszonyság volt.~Hogy maga Malvina sem beszélt
 900 14 |                tán annak is lehetett oka, hogy Lemming úrnak sem szólt
 901 14 |                 kivallatta a komornyikot, hogy mióta jár ide ez a kisasszony.~
 902 14 |           elfogadási terembe bocsáttaték, hogy várja ott, míg az úrnő megjön.~
 903 14 |                  udvariasság úgy kívánja, hogy mikor az úrnő nincs honn,
 904 14 |                nőmet?~– Egy hava.~– No, s hogy halad előre?~– Igen jól.~–
 905 14 |               akarja magát afelől győzni, hogy vajon tud-e az, aki óránként
 906 14 |                  a szándékos dialógusnak, hogy az emberséges bankár meg
 907 14 |             előveszem azt, amit tanultam, hogy szülőimnek visszaadhassam
 908 14 |                  hízelgek magamnak azzal, hogy van némi befolyásom a világban.
 909 14 |              valakivel, akinek az a neve, hogy: „én magam”.~Lemming úr
 910 14 |               annyit mondhatok kegyednek, hogy nőm egészen szerelmes kegyedbe.
 911 14 |                 nagyon szereti. Én tudom, hogy kegyedre nézve mily áldozat
 912 14 |                 volna az, magát rászánni, hogy szülőit elhagyja, s idegen
 913 14 |                pénz; semmi egyébért, mint hogy az ember valakit megtanítson,
 914 14 |                 kitaszítani. Én elhiszem, hogy ott egész őrültté kell lenniök.
 915 14 |                   kell lenniök. Meglehet, hogy ott meggyógyítanák atyámat,
 916 14 |               arról gondolkozva, álmodva, hogy miket szenved ő most tőlem
 917 14 |               Megelégszünk kevéssel, csak hogy együtt lehessünk.~– Bocsánat,
 918 14 |                   Ilonka sohasem jött rá, hogy mi oka lehetett a számok
 919 14 |                 sem mondta el: félt tőle, hogy anyja a sok pénznek megörül,
 920 14 |                 megörül, s rákényszeríti, hogy fogadja el az ajánlatot.~
 921 14 |                  majd tudatta volna vele, hogy a fiatal szép leányok jótevőit
 922 14 |              sorolják a mecénások közé, s hogy ezentúl jó lesz, ha leckét
 923 14 |                   viganói után kapkodnak, hogy ha valamelyiknek szép fehér
 924 14 |                 már azt tudja Lemming úr, hogy ez így szokott lenni. A
 925 14 |                  volt fátyolozva az arca, hogy nem ismerhettem vonásaira.
 926 14 |                    járása annyira az övé, hogy esküdni mernék rá. Megint
 927 14 |                 Azután elkezdtem kísérni, hogy megtudjam, hogy hol lakik.
 928 14 |                  kísérni, hogy megtudjam, hogy hol lakik. Akkor egyszerre
 929 14 |                   én meg vagyok győződve, hogy ő az.~– És az ismerős gentlemanek
 930 14 |                Már az maga felötlő rajta, hogy nem viseli azt a csúf krinolint,
 931 14 |                nejétől elégszer hallotta, hogy az úrfinak ugyanez a kisleány
 932 14 |             becsületére kötötte férjének, hogy azt ne tudassa Elemérrel.
 933 14 |                Malvinhoz. Megmondta neki, hogy nem akar Elemérrel találkozni
 934 14 |           egyenesen megtiltotta férjének, hogy Elemér előtt Ilonkát elárulja.
 935 14 |                   Ha úgy van, annál jobb.~Hogy „hogyan” van, azt nem mondta.~
 936 14 |                   vettem; arra gondoltam, hogy majd meglepem vele Malvint;
 937 14 |         átkozottul megviselt. Azt hittem, hogy nem kell egyéb ahhoz, hogy
 938 14 |                hogy nem kell egyéb ahhoz, hogy az ember lovagolni tudjon,
 939 14 |              ember lovagolni tudjon, csak hogy éppen az egyik lába innen,
 940 14 |                  griffmadaram, s éreztem, hogy megy alattam a világ, szétkaptam
 941 14 |                elkezdett sebesen kocogni, hogy a lelket is apróra rázta
 942 14 |                   arra a veszett állatra, hogy „hóha! hóha!”, annál jobban
 943 14 |                 többet!~Tudta Lemming úr, hogy Elemérnek egyik gyönge oldala
 944 14 |            Lemmingék kocsisa tudatá vele, hogy a nagyságos asszony már
 945 14 |           Városliget nem olyan nagy erdő, hogy abban két lovas sokáig bújókát
 946 14 |                 kellett rá szánnia magát, hogy az oltalmára bízott amazon
 947 14 |                 lova, s azt mondják neki, hogy az ezerforintos lovában
 948 14 |            használni a lovát meg engemet, hogy kitudja általunk, vajon
 949 14 |                  Lemming papának mondani, hogy nem találkoztunk össze.~–
 950 14 |                  ön képes arra a tréfára, hogy amint a lilaszín tündérét
 951 14 |               azáltal figyelmeztetve lőn, hogy amihez semmi köze nincs,
 952 14 |                 és most felteszi magában, hogy helyrehozza hibáját.~– Verje
 953 14 |                 annak bizonyosan oka van, hogy szégyellje magát.~Most egy
 954 14 |               Lemming úr, ne felejtse el, hogy ön feleséges ember – nevetett
 955 14 |          találkozunk, s eltagadná előlem, hogy engem ismer?~– Lemming úr,
 956 14 |                   nem kétkedem kimondani, hogy ilynemű titkolózásra csak
 957 14 |                  látás óta úgy megrútult, hogy nem lehet ránézni; másik
 958 14 |       utánauszította. Ön tudja legjobban, hogy az a leány nem akar találkozni
 959 14 |              kénytelen azt tudni magáról: hogy akkor voltam valami, mostan
 960 14 |              szegény leány szégyenli azt, hogy akkor kisasszony voltam,
 961 14 |                 arca.~Talán arra gondolt, hogy az asszonyok tudják arra
 962 14 |               Lemming úr magára vállalta, hogy majd kigyógyítja Elemér
 963 14 |               szép hajlamokkal bírt arra, hogy utolérje azon mintaképeit,
 964 14 |                    Ott azután megtanulja, hogy az asszonyféle mind egyforma
 965 14 |      végiglapoztak, és nem tudatták vele, hogy valami gyönyört éreznek
 966 14 |               első században azt fogadta, hogy megszabadítóját gazdaggá
 967 14 |                  teszi; a másodikban azt, hogy aki felhalássza, azt királlyá
 968 14 |              megharagudott, s felfogadta, hogy aki napvilágra hozza, azt
 969 14 |              hónapban azt fogadta Elemér, hogy ahol megtalálja eszményképét,
 970 14 |                   a második hónapban azt, hogy ahol összetalálkozik a kegyetlennel,
 971 14 |                  egy lepecsételt szellem, hogy ahol elfogja az őt kínzó
 972 14 |                   azután óvhatatlan volt, hogy Elemér össze ne találkozzék
 973 14 |               enyelegni; azt mondta neki, hogy menjen át nejéhez.~Lemming
 974 14 |               Lemming úr ugyan tudta jól, hogy neje elment hazulról, s
 975 14 |            divatkelmét mentek megnézni, s hogy neje szobájában egyedül
 976 14 |                csak azt mondta Elemérnek, hogy menjen át nejéhez. Az úrfi
 977 14 |                 gyorsan átfutott emlékén, hogy hiszen ez az a sokat emlegetett
 978 14 |                  lilaszínű tünemény felé, hogy ha futni akarna előle, elkeríthesse.~
 979 14 |                 székéből, hanem ahelyett, hogy ijedelmét bármi asszonyos
 980 14 |               annyi bizonyos volt előtte, hogy ha a szemét ki nem akarja
 981 14 |            oldalába döfött a barátunknak, hogy az en-tous-cas nyele meghajlott
 982 14 |                  Elemér barátunk átlátta, hogy itt komolyan kell a védelemhez
 983 14 |             kapott a hüvelykujja körmére, hogy minden támadási kísérletről
 984 14 |           kicsapta a kezéből a sétabotot, hogy az felment az üvegcsillár
 985 14 |       hímzőrámájának, s abba úgy beleült, hogy keresztülszakította a félig
 986 14 |                kifeszített hímzést.~S még hogy a veszedelem tökéletes legyen,
 987 14 |           semmisítve. Most látta csak át, hogy milyen gyáva, milyen léha!
 988 14 |                  Nem adnám egy millióért, hogy a barátom így kikapott.
 989 14 |                  s lelkéből kívánta neki, hogy bár lett volna hegyes vítőr
 990 14 |                   hegyes vítőr a kezében, hogy járt volna keresztül a szívén
 991 14 |          Kismamájának annyit sem mondott, hogy „befellegzett”; attól ugyan
 992 14 |                   és úgy el tudott tűnni, hogy senki sem tudta, hova lett.
 993 14 |                  a világba, amerre akart. Hogy a Dunába nem ölte magát,
 994 14 |                  s egyúttal utalványt is, hogy ha visszatérteig valami
 995 14 |       félrehárítani, s aztán visszadöfni, hogy a vas a lelkén menjen keresztül.~
 996 14 |                mindig kocsin küldöm haza, hogy meg ne hűtse magát, ha fel
 997 14 |                    Kissé szokatlan ugyan, hogy egy fiatal szép leány a
 998 14 |                akkor bezárjuk az ajtókat, hogy senki se zavarhasson bennünket.
 999 14 |               kedvet kapott szeszélyéhez, hogy nem hagyott békét Ilonkának
1000 14 |                    Úgy sietett vele haza, hogy átadhassa aggódó anyjának.