Fezejet

1501 22 |               fiatal ügyvéd, s azt hiszi, hogy minden meg van nyerve, mikor
1502 22 |              ügyvédek azonban jól tudják, hogy csak akkor kezdődik még
1503 22 |     visszautasítok. Aki oly vakmerő volt, hogy énellenem pert kezdett,
1504 22 |                kezdett, az tudja meg hát, hogy ki vagyok. A lázadót én
1505 22 |                   Meg fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte.
1506 22 |             vagyok fölötte. Azt hiszi ön, hogy abban az állásban, melyet
1507 22 |                 azt tapasztalni fogja ön, hogy nem akad ember, aki azt
1508 22 |               megtörik. Én fogadom önnek, hogy ha keresztbe teszem egy
1509 22 |                azt gondolja magában ugye, hogy hiszen nem szükség éppen
1510 22 |                  felséges halálnak jönni, hogy engem elmozdítson az ajtóbul;
1511 22 |                   kalappal szokott kérni, hogy méltóztassék a helyet megtartani,
1512 22 |                 csombókot kötni.~– Tehát, hogy csak egy körülményt említsek
1513 22 |           mindjárt meggyőzendi önt arról, hogy most jutott még csak el
1514 22 |                mesés összegekről szólnak, hogy kétszer is túlhaladják az
1515 22 |             nyakkendőjét engedve át neki, hogy azon csináljon tetszése
1516 22 |               kapott; hanem azt is tudom, hogy méltóságod az ő hitelezőit
1517 22 |            meglehet, csakhogy arra nézve, hogy ön azt bebizonyíthassa,
1518 22 |              egyik: Lemming urat rábírni, hogy ellenemben: érti ön, az „
1519 22 |           jegyzeteit, amikből kiderüljön, hogy mit fizetett ki ő megbízásomból
1520 22 |            feladványnál. Harter úr látta, hogy mennyire maga alá gyűrte
1521 22 |                 értékét. Tanácslom önnek, hogy tanulmányozza azt ön is.
1522 22 |                  tanulmányozza azt ön is. Hogy elvállalta ön az ügyvédkedést
1523 22 |                  ön nem, tette volna más. Hogy eddig nagyon szorgalmazta,
1524 22 |                   azt a jó tanácsot adom, hogy ami most már ezentúl jön,
1525 22 |            hevesen; mert mondhatom önnek, hogy az én fejem vasból van!~
1526 22 |              kopasz lesz! Ön azon legyen, hogy maga is ősz hajakat ne kapjon
1527 22 |           alkalmam önnek bebizonyíthatni, hogy atyai jóakaratom mázsányi
1528 22 |           százszor is mondtam. S kívánom, hogy tartsa magát hozzá minden
1529 22 |                   tudatnom méltóságoddal, hogy kegyeskedjék ma tizenkét
1530 22 |              odament egészen Angyaldyhoz, hogy a szeme közé nézzen.~Bizony
1531 22 |                   egy vonása sem mutatta, hogy tréfál.~– Ébren vagyunk
1532 22 |                    Még nem tudom egészen, hogy miért. Azt mondják, élelmezési
1533 22 |              ügyhöz?~– Én nem is mondtam, hogy van hozzá köze méltóságodnak.
1534 22 |          kalapácsütés volt Harter fejére, hogy le kellett ülnie egy karszékbe.~–
1535 22 |              karszékbe.~– Megfoghatatlan!~Hogy mi legyen az a megfoghatatlan,
1536 22 |                 nem ismerő nyugalommal –, hogy őexcellenciájánál ki van
1537 22 |                   ki van adva a rendelet, hogy méltóságodat többé eléje
1538 22 |                újra odavágta ezúttal úgy, hogy nem gurulhatott le. – De
1539 22 |                 azt mondhatja méltóságod, hogy ez nem bizonyít semmit.
1540 22 |                Azután majd szétnézhetünk, hogy mi volna még megmenteni
1541 22 |            Nándort. Harter Nándor érezte, hogy minő báb lett ő egy nálánál
1542 22 |          óranegyed előtt azzal kérkedett, hogy húsz évig meg nem mozdítja
1543 22 |               makulatur papirost.~Erezte, hogy repülni kénytelen, és csak
1544 22 |              kétsége sem lehetett afelől, hogy amit Angyaldy beszélt, az
1545 22 |            lélekerejétől. Hinnie kellett, hogy azt kettőjökön kívül senki
1546 22 |                megtudható.~– Tartok tőle, hogy délutánig közbeszéd tárgya
1547 22 |        Lemmingnéről mit tud?~– Azt tudom, hogy éppen most van nála a bizottság,
1548 22 |              Malvina. Mondja ön meg neki, hogy ha nincs más menedéke, foglalja
1549 22 |           határozottan tudtul fog adatni, hogy a várost elhagynia nem szabad.~
1550 22 |                   Angyaldy azt válaszolá, hogy őméltósága bizony nagyon
1551 22 |         tekintgettek a nagy szárnyajtóra, hogy mikor jön ki az a haragos
1552 23 |             órakor délben már tapasztalá, hogy Angyaldy nagyon is jól volt
1553 23 |                Erősen sajnálkozott rajta, hogy Harter úr ily hirtelen elhatározá
1554 23 |               kétségeskedik felőle senki, hogy Harter úrnak távolról sem
1555 23 |                 amellett oly gonosz volt, hogy magánjegyzékeiben több nagy
1556 23 |          legkevésbé egy Harter Nándorról, hogy képesek lettek volna a közönség
1557 23 |               alatt itt helyben maradnak, hogy adott alkalommal e rágalmazó
1558 23 |              egyedül maradt. Szerencséje, hogy soha sem tudott mélyen érezni,
1559 23 |                 különben félhetett volna, hogy az az ember, akivel most
1560 23 |                felkavarodásban úgy érezé, hogy ő valamihez nagyon közel
1561 23 |                kérdésen.~– Természetesen, hogy igen rossz kedvvel veszi.
1562 23 |               merülnek el. Csak az a baj, hogy Lemminget nem lehet a tengerbe
1563 23 |             tengerbe taszítanunk anélkül, hogy Lemmingnét is utána ne taszítsuk.~–
1564 23 |                   a veszély fenyegeti őt, hogy bezárják, hanem hogy nagyon
1565 23 |                  őt, hogy bezárják, hanem hogy nagyon is szabadon eresztik.
1566 23 |                  Lemminggel az a baj van, hogy két dolog akar rá kiderülni.
1567 23 |                   kiderülni. Az egyik az, hogy vesztegetés útján jutott
1568 23 |                 vállalatához; a másik az, hogy selejtes gabonát osztott
1569 23 |            költséges. Ha bebizonyodik rá, hogy vesztegetett, akkor azért
1570 23 |           elveszik; aki hozzá van szokva, hogy pompában, kényelemben éljen;
1571 23 |                   elég szép asszony arra, hogy amihez hozzászokott, azt
1572 23 |                  nevéhez férje érdeméből, hogy ne irtózzék a későbbiektől,
1573 23 |                Nándor találgatta magában, hogy mi lesz hát belőle.~– Megsúghatom
1574 23 |                Megsúghatom méltóságodnak, hogy Lemmingné minden előkészületet
1575 23 |              előkészületet megtesz hozzá, hogy amint egy kissé félrefordul
1576 23 |                  előtt azt fogja mondani, hogy az általa beírt ötezer aranyról
1577 23 |               semmit.~– És ha azt mondom, hogy tudok róla valamit, akkor
1578 23 |           állítani a vizsgáló bíró előtt, hogy ő azt az ötezer aranyat
1579 23 |                    S ön tanácsolja nekem, hogy Lemming megszabadításáért
1580 23 |                vállat vont, s nem mondta, hogy tanácsolja-e, vagy nem tanácsolja.
1581 23 |                   annyit gondolt magában, hogy kérdezze meg Harter úr a
1582 23 |                mint aki most veszi észre, hogy őrülttel áll szemben; hanem
1583 23 |                fejét, s kétkedve mondá:~– Hogy lehessen az, kérem: ezt
1584 23 |          megszorított kezet.~– Menjen ön! Hogy lehet oly együgyű? Törvényes
1585 23 |                   éjszakának köszönhetem, hogy azt így kifőztem.~– Hiszen
1586 23 |                  értse meg azt! Ön tudja, hogy mi római katolikusok voltunk,
1587 23 |               egyébre nincsen szükségünk, hogy ismét egymásé lehessünk,
1588 23 |          elszakíthatlanul az enyim. Tehát hogy holnap az én nőm lehessen,
1589 23 |                nem kell hozzá egyéb, mint hogy ma térjen vissza az elhagyott
1590 23 |                Csupán azt jegyzem meg rá, hogy az alkuban határozni egy
1591 23 |            Malvinához, és mondja el neki, hogy én szeretem őt, és megtanultam
1592 23 |         alkalmatlankodik. Mondja ön neki, hogy én nemes lelkű akarok lenni,
1593 23 |                  ő könnyező szemeiért; de hogy egy óráig sem tűrhetem tovább,
1594 23 |                óráig sem tűrhetem tovább, hogy egy ily befertőzött névnek
1595 23 |                   névnek viselője legyen, hogy ily meggyalázott ember karján
1596 23 |                   semmi rendkívüli benne, hogy ily késő órában is bejusson
1597 23 |             éjszakát.~Angyaldy bejelenté, hogy az éjjel kissé sokáig ki
1598 23 |                 nála. Azt beszélték róla, hogy szeret dőzsölni, s reggelig
1599 23 |               bornak az a hatása volt rá, hogy szótlanná, komorrá tette;
1600 23 |          menekülhet az őelőle.~Tudta jól, hogy Harter Nándornak minden
1601 23 |                 ki nem mozdulhat lakából, hogy fel ne legyen róla jegyezve,
1602 23 |                   voltam azon helyzetben, hogy ezt a magánnaplómat az ön
1603 23 |                   önt arra a szívességre, hogy vegye a tokot magához. És
1604 23 |                   helyzetből. Alig várta, hogy eltávozzék.~Alig várta,
1605 23 |                   eltávozzék.~Alig várta, hogy egyedül maradhasson kettős
1606 23 |                  az a belső bíró aluszik, hogy az meg ne hallja, hogy ilyen
1607 23 |                    hogy az meg ne hallja, hogy ilyen titkokat papírra leír;
1608 23 |                 miután leírta, azt hiszi, hogy egy emberi kéz csinálta
1609 23 |                emberre, akiről azt hiszi, hogy legjobb híve.~Angyaldy sietett
1610 23 |             naplóban többé.~Harter tudta, hogy mivel játszik, s a játék
1611 23 |               adni, azzal az utasítással, hogy ha motozni jönnek, égesse
1612 23 |              világosság felé fordító azt, hogy beleláthasson; s akkor észrevette,
1613 23 |        beleláthasson; s akkor észrevette, hogy a napló tokjának a fenekén
1614 23 |                 hozzá nekem is. Egyik az: hogy Lemming legyen megmentve;
1615 23 |                veszni hagynunk. Másik az, hogy béküljön ön ki fiával. Nem
1616 23 |             kancelláriánál; megérdemelné, hogy jutalmazva legyen. Önnél
1617 23 |              kandalló meggyőzheté afelől, hogy egészen hű emberre talált,
1618 23 |                  feljegyzettek elismerik, hogy a megnevezett összegeket
1619 23 |              igyekezem felhasználni arra, Hogy legalább a hozzám legközelebb
1620 23 |                 második pont.) Tudta jól, hogy van még egy harmadik is.~
1621 23 |             beszélnek felőlem. Mondhatom, hogy mindenütt igen nyájasan
1622 23 |                Elég volt annyit mondanom, hogy Lemming jegyzéke rám nézve
1623 23 |           összejön vele, mondja meg neki, hogy kész vagyok bohóságát megbocsátani,
1624 23 |                ajkait leparancsolni róla, hogy hangos hahotával a szeme
1625 23 |              egzekúcióig. Majd meglássuk, hogy ha egyenlő fegyverrel küzdünk,
1626 23 |                most már nézni ingyen. Jó, hogy rákerült a nagy urakra is
1627 23 |            Angyaldy azt mondta főnökének, hogy addig nem hagyandja el,
1628 23 |                   legnagyobb baj az volt, hogy Elemért nem lehetett megkapni.
1629 23 |           Legalább Harternek azt mondták, hogy keresik, mint a tűt.~Harter
1630 23 |              lelkén viselni azt a terhet, hogy a fiával mégsem békült ki.
1631 23 |                  és még sincsen a célnál. Hogy olyan rettenetes idő van
1632 23 |                  ma és a holnap között!~S hogy a szépasszony őt most egyáltalában
1633 23 |                 felhasználná az alkalmat, hogy tőle megváljék, s régi férjéhez
1634 23 |                Azt hitte ő.) Mert hiszen, hogy az Elemérrel való kibékülés
1635 23 |                  benne, ha ő szavát adja, hogy kibékül a fiával.~És aztán
1636 23 |               kedves barátom?~– Az derék, hogy ön kedves barátjának nevez.
1637 23 |              Tehát azt mondta az asszony: hogy kész tőlem elválni és önhöz
1638 23 |        visszatérnek. Hanem az szép öntől, hogy engemet kedves barátjának
1639 23 |                  aranyat, amit bevallott, hogy adósom vele.~Ezt már nem
1640 23 |               hanem azután eszébe jutott, hogy biz ennek az üzérnek teljes
1641 23 |                 furcsa helyzet rám nézve, hogy magammal hordjak egy asszonyt,
1642 23 |           nevetséges helyzetnek tartanám, hogy Malvina most önt kövesse.~–
1643 23 |              hitelemet úgy igénybe vette, hogy nem vagyok képes ma egy
1644 23 |                  gabona ára úgy leszállt, hogy az idei termést potom pénzért
1645 23 |                üzérnek, s azt felelte rá, hogy még az idei is mind a raktárban
1646 23 |              önnek becsületemet kötöm le, hogy legközelebbi tavasszal lefizetem
1647 23 |                    Köszönöm. Felfogadtam, hogy nem pörölök ebben az országban
1648 23 |                    Addig pedig – örültem, hogy volt szerencsém.~Harter
1649 23 |              gondolatnak is kétségbeejtő, hogy ez az ember most elvigye
1650 23 |                 sürgette Malvinát jobban, hogy tegye meg a visszalépést
1651 23 |                   Angyaldy tudta azt jól, hogy mije forog Harternek a kockán.
1652 23 |          Harternek a kockán. Azt felelte, hogy rögtön útra kel, és vándorolni
1653 23 |             megbízással és arra gondolni, hogy számítja visszatértéig Harter
1654 23 |                 És mi készen lehetünk rá, hogy holnap, holnapután egész
1655 24 |                   tudták magukat temetni, hogy senki még a fejfájukra sem
1656 24 |                  Senki sem hiszi el neki, hogy éppen csak a nyelvtant tanítja.
1657 24 |             szükséget szenvedni. Az igaz, hogy néhány év alatt belevakulnak,
1658 24 |                vállalkozik rá, azt hiszi, hogy az ő szemei tartósabbak,
1659 24 |                mély éjszakákon keresztül, hogy a temetés napján a nagyságos
1660 24 |                 is folyvást panaszkodott, hogy a melle odavan, fulladoz
1661 24 |              valami sajátszerű ajándékot, hogy ahol járt-kelt, akármi egyszerű
1662 24 |          mozdulatát besugározta, hirdeté, hogy ez egy delnő.~Az anyja félté,
1663 24 |                egy delnő.~Az anyja félté, hogy a sok súlyos munkában megtörik.
1664 24 |            segélyül hívatott, azt mondta, hogy legelső gyógyszer ebből
1665 24 |         kiköltözni; mert ez olyan nedves, hogy a legépebb embernek is el
1666 24 |                    Nemcsak az a baj volt, hogy ilyent nagyon nehéz találni
1667 24 |          időközben, hanem még nagyobb az, hogy ahhoz pénz is kell, mert
1668 24 |                 mind a hármat. Megígérte, hogy sietni fog haza. Kerül,
1669 24 |                   adok róla elismervényt, hogy átvettem.~– Az is jó lesz.~
1670 24 |              senkit nem fizet többé.~– De hogy lehet az, hogy a munkásait
1671 24 |                többé.~– De hogy lehet az, hogy a munkásait ne fizesse valaki?~–
1672 24 |              kíváncsiak lesznek megtudni, hogy minden forintjuk után hány
1673 24 |              megzavarodott leányra bízva, hogy elmenjen-e, vagy további
1674 24 |                 várják mosolygó arcát. De hogy menjen hozzájuk haza? Nincs
1675 24 |                 jószívűség volt rajzolva, hogy Ilonka önkénytelen kezében
1676 24 |                  közelről látott; persze, hogy nem ezzel az emberi ábrázatommal.
1677 24 |             Ilonka kezét. A leány érezte, hogy az őt fogja.~– Hát a kis
1678 24 |           tartozásomat róni, s megtudtam, hogy kegyed családját messze
1679 24 |                Ilonka elbámulva.~– Onnan, hogy kegyed magánosan jár itt
1680 24 |                Érzem amint a kezét fogom, hogy az ujjai fel vannak varrva.
1681 24 |                vissza sem talál. Engedje, hogy anyjához visszakísérjem.~
1682 24 |                 bohóc –; nem rajtam múlt, hogy azt eddig nem róhattam le;
1683 24 |                kis lovával. Tudja kegyed, hogy mit ér a kegyed kis paripája?
1684 24 |              emlékezhetik rá, kisasszony, hogy akkor is megmondtam, hogy
1685 24 |                 hogy akkor is megmondtam, hogy azért Kaczenbuckel János,
1686 24 |                 azzal a szóval kerül elő, hogy eljött fizetni. Nemde? No
1687 24 |                 ami legjobban bizonyítja, hogy lelke van, az, hogy nagy
1688 24 |           bizonyítja, hogy lelke van, az, hogy nagy finanszié! Oh, azt
1689 24 |            utoljára összeadja az egészet, hogy kijön a helyes összeg, mintha
1690 24 |                  tudom, mit akar mondani, hogy a kedves mamája beteg. Úgy
1691 24 |             pónija. Okvetlenül szükséges, hogy kegyed azt meglássa, hogy
1692 24 |                 hogy kegyed azt meglássa, hogy maga megbecsülhesse, mit
1693 24 |               valami rossz élcnek veheti, hogy ötszáz forintot ígérek egy
1694 24 |                 mégis engedje meg kegyed, hogy foglalót adjak rá. Úgy hiszem,
1695 24 |                 mert lássa, attól tartok, hogy más még többet talál ígérni
1696 24 |                   kegyednek, ha megtudja, hogy az a ló a kegyedé, én pedig
1697 24 |                   összegeket dobnának ki, hogy azt a specifikumot elüssék
1698 24 |                  hátra. Hiszem Istenemet, hogy ez nem ok nélkül történt,
1699 24 |                történt, s kezdem remélni, hogy egy fordulópont következik,
1700 24 |             utcáin, s a járókelők tudták, hogy van ok rá elég.~– Most hagyjon
1701 24 |                  a kisleányát, megengedi, hogy azt „kistestvérkém”-nek
1702 24 |               mindenüvé, ahova ön mondja, hogy menjek.~A bohóc büszke arccal
1703 24 |                  és Istenre mondom önnek, hogy a bohóc leánya, mikor a
1704 24 |               unszolta leányát legjobban, hogy elmenjen a holnap esteli
1705 24 |                   annyira biztatta magát, hogy másnap elhitette Ilonkával,
1706 24 |               másnap elhitette Ilonkával, hogy már nem beteg: fölkelt jókor,
1707 24 |       deszkafallal kétfelé választva, úgy hogy kettőnek lehetett használni;
1708 24 |               akácfáknak nem volt tiltva, hogy virágaik illatával a körüllakó
1709 24 |                   azzal biztatta Ilonkát, hogy már egészen meggyógyult.~
1710 24 |                   úgy érzé, mintha azzal, hogy most a délutáni nap besüthet
1711 24 |                határozottan kívánta tőle, hogy estére elmenjen a cirkuszba.
1712 24 |                alig lehet arra számítani, hogy Ilonka hímzőmunkát kapjon.
1713 24 |                  semmi baja. Kötelessége, hogy menjen mulatni.~Délután,
1714 24 |                  kit atyja azért küldött, hogy vigye magával a cirkuszba
1715 24 |                 után gyorsan következett, hogy a kis szöszke leányt megszeressék
1716 24 |                vele azt a tréfát odahaza, hogy elszámláltunk előtte egy
1717 24 |                 ifjú Herkules is erősíté, hogy az bizonyára úgy volt. Azért
1718 24 |           tartatik fenn, mert igen nehéz. Hogy pedig ez a másik ifjú gentleman,
1719 24 |              mutatta az ifjú akrobatának, hogy ő azzal a könyvvel vele
1720 24 |                 arról is biztosítva volt, hogy előadás után ismét haza
1721 24 |               régi jó barátja; tudniillik hogy zöld békának öltözve, zöldre
1722 24 |                gyermekek biztosítók róla, hogy ez a béka a papa.~Egy szolga
1723 24 |                acéllá edzeni; megmutatni, hogy az ember, ha akarja, még
1724 24 |                  ember mondja a másiknak, hogy no, most jön valami jó.
1725 24 |              barátsággal magyarázza neki, hogy mi jön egymás után. No,
1726 24 |                magának kellett ráügyelni, hogy a két füle közül le ne billenjék.~
1727 24 |              ülését, s úgy foglal helyet, hogy egyenesen álljon előtte
1728 24 |              vendégének. A „Filosof” int, hogy csak egymás után valamennyit.
1729 24 |                általános bámulata között. Hogy tud egy ló különbséget tenni
1730 24 |                  eléje tartotta a táblát, hogy adja össze a számokat, hirtelen
1731 24 |                 egy perc múlva azt látta, hogy a „Filosof” egyenesen odarohan
1732 24 |             bohócot is megfogta szájával, hogy kötelességére figyelmeztesse,
1733 24 |         meghatottan rebegé:~– Félek tőle, hogy még elcsábít. Mikor odajött
1734 24 |              percre az a gondolatom jött, hogy odavetem magamat a hátára,
1735 24 |                  azt a szívességet nekem, hogy tőlem öthavi részletben
1736 24 |                minden páholyba, s azután, hogy nem találta, akit keresett,
1737 24 |                  van. Majd odaülök ismét, hogy lásson.~Tresor ugyan kapott
1738 24 |            igazgató felhatalmazott engem, hogy ígérjek kegyednek minden
1739 24 |              Tanácslom önnek, kisasszony, hogy fogadja el. Tisztességes
1740 24 |                  lebocsáthatja az álláig, hogy a bámész tekintetek ne háborgassák.~–
1741 24 |               fogom az arcomat eltakarni, hogy szégyeneljem ezt a művészetet,
1742 24 |                   tudakozódnak már nálam, hogy kegyed kicsoda. Nem mondtam
1743 24 |               punktum. Azt fogom mondani, hogy kegyed angol nő; magyar
1744 24 |                  oly országos komédiások, hogy ha azok miatt nem akarják
1745 24 |         hozzászokni a nyomasztó érzéshez, hogy percekig az összes ezernyi
1746 24 |                 ahogy megszokja az ember, hogy tizennyolcezer mázsányi
1747 24 |                   s jár-kel vele anélkül, hogy érezne a teherből valamit.~
1748 24 |                   s Ilonka tapasztalhatá, hogy a bohóc leánya jól meg van
1749 24 |           himpellérnek azt is megmutatta, hogy a cirkuszi Herkules öklei
1750 24 |          legügyesebb állatjára gyakorolt. Hogy a társulat személyzetéhez
1751 24 |                megmondom, uraim, önöknek, hogy ki ez a hölgy valóban és
1752 25 |                     Jöjj hát!~– Én tudom, hogy ki ez a hölgy – mondá Föhnwald. –
1753 25 |                 bérlőinél; úgy emlékszem, hogy Világosi volt a bérlő neve.
1754 25 |              bérlő-család; úgy hallottam, hogy sokáig élődtek a fővárosban,
1755 25 |           mesterségem volna, utánajárnék, hogy elvegyem: mert ez az egy
1756 25 |                   elég szégyen, gyalázat, hogy magyarországi ifjak elfeledik,
1757 25 |                  leányt, mert lehetetlen, hogy boldogabb években őérte
1758 25 |              belőle.~Ha azt tudná valaki, hogy miket olvas ő most ebből
1759 25 |                  már vége volna e zajnak, hogy mehetnék haza az én kis
1760 25 |                  Meg is mondta Tresornak, hogy annál valami okosabbat is
1761 25 |                azonban kikötötte magának, hogy ő ezt sohasem fogja nézni,
1762 25 |               arca elé tartja legyezőjét, hogy oda ne lásson ez életveszélyes
1763 25 |                   tapsaiból figyelte meg, hogy most van a kettős malom,
1764 25 |                   pedig az történt velük, hogy mind a kettőjüket úgy csapta
1765 25 |               földhöz önrepülésük rohama, hogy élettelenül terültek el
1766 25 |              fövényre.~Nem volna érdemes, hogy nőnek nevezzék, ha azt nem
1767 25 |                   ha azt nem tette volna, hogy midőn egyetlen igazi barátját
1768 25 |              percben eszébe jutott volna: hogy mit mond erre a bámuló világ.~
1769 25 |                   az orvos nem biztosítá, hogy él. A fiú már jobban van,
1770 25 |                 Talán azt akarta mutatni, hogy nincs semmi baja, vagy talán
1771 25 |              Ilonka maga is idejét látta, hogy hazamenjen. Az idő későre
1772 25 |                   Csak akkor vette észre, hogy most már az sincs, aki hazakísérje.
1773 25 |                elhaladt mellette, anélkül hogy feléje nézne.~A követő léptekről
1774 25 |                 követő léptekről megtudá, hogy Elemér őt nyomban kíséri.~
1775 25 |           mondanom. Évek óta keresem önt, hogy ezt megmondhassam, s nem
1776 25 |                   el előlem újra, anélkül hogy ezt meghallhatta volna tőlem.
1777 25 |             villáma meg volt törve. Érzé, hogy bűverejének vége van. Mély
1778 25 |             mondott.~– És hány éve annak, hogy ez a virág önnek beszélt?~
1779 25 |               vádat.~– Igaz, nem tagadom, hogy az régen volt, egy örökkévalóság.
1780 25 |                  elvehetné rólam a vádat, hogy oly soká késtem a következő
1781 25 |                ajtajáig. Elemér tudhatta, hogy Ilonkát szülői ébren fogják
1782 25 |                  Asszonyom, megbocsát ön, hogy ily szomorú órában háborgatom
1783 25 |              kértem Ilonka kisasszonytól, hogy vezessen be családjához,
1784 25 |                  adja nekem Ilonka kezét. Hogy ez a gondolatom nem ebben
1785 25 |                írtam Harter Nándor úrnak, hogy Világosi Ilonka kisasszonyt
1786 25 |               magamé vagyok, s itt állok, hogy Ilonka kisasszony kezét
1787 25 |                   meg érte! Most áldalak, hogy ez nem úgy történt, ahogy
1788 25 |                 ön magával azt a tudatot, hogy a földhözragadt koldusnak
1789 26 |                érte kell menni a pénznek, hogy fölvegye azt.~Angyaldyt
1790 26 |                   a gondolattal ment oda, hogy ott Malvinát fel fogja találni.~
1791 26 |               fogja találni.~A szép hölgy hogy is maradhatott volna el
1792 26 |                   nem akadályozhatta meg, hogy Harter Nándor konverzációba
1793 26 |                 afölött ellenőrködhetett, hogy a társalgás tárgya tiltott
1794 26 |                 ha csak arról beszélt is, hogy milyen hideg van!~Pedig
1795 26 |                 vállait kacérul megrázta, hogy aki csipkés mantilláját
1796 26 |                   egyúttal figyelmezteté, hogy a napokban elmegy hozzá „
1797 26 |             rendezni, Lemming azt mondta, hogy igen szívesen látja.~Tehát
1798 26 |                     Az az egyetlen újság, hogy az éjjel négy fok volt a
1799 26 |             bálban az éjjel. Tartok tőle, hogy az a sok könnyen öltözött
1800 26 |          méltóságod? Én meg attul tartok, hogy az idén megint nem fog kapni
1801 26 |                    No, már hogyan?~– Úgy, hogy az éjjel lefagyott tisztára
1802 26 |              nagyon megégette a torkát.~– Hogy nem csak én vagyok az, aki
1803 26 |                 úr azt olvasá a levélből, hogy az illető kereskedők végtelenül
1804 26 |           hévmérővel lesett és vigyázott, hogy az éjjel a kéneső négy fokkal
1805 26 |                   bizonyosság van afelől, hogy mindennek, de mindennek,
1806 26 |                    s az a legnagyobb baj, hogy nincs az embernek kin a
1807 26 |                   dologra! Igen szeretem, hogy tanú is van jelen. Szükségünk
1808 26 |        kinyilatkoztattam elhatározásomat, hogy Világosi Ilonkát nőül veszem.~–
1809 26 |              Megtagadta, szemembe mondta, hogy a Harter név úgy be van
1810 26 |                név úgy be van szennyezve, hogy azt egy koldus leánya, egy
1811 26 |                 ön! Beszéljünk csendesen, hogy a folyosókon meg ne hallják.
1812 26 |                  De nem azért jöttem ide, hogy ezt én mondjam önnek, hanem
1813 26 |               mondjam önnek, hanem azért, hogy ezt ne mondhassa önnek más.
1814 26 |             felírva; s e névnek nem elég, hogy aranybetűkkel van odavésve.
1815 26 |                iratot, melyben elismerem, hogy anyám örökségét öntül megkaptam
1816 26 |                  egyszer kérte Angyaldyt, hogy azt írja alá, mint tanú.~
1817 26 |              sohasem volt közelebb ahhoz, hogy valaki az asztalról felkapott
1818 26 |                 nem adhatom, azon leszek, hogy azt hazámnak adhassam. De
1819 26 |                   olyan vigyázatlan volt, hogy azon sok és nehéz mondás
1820 26 |                 hangra. Odamegy anyjához, hogy megigazítsa vánkosát, hogy
1821 26 |                hogy megigazítsa vánkosát, hogy egy csókot nyomhasson arcára.
1822 26 |                 mondtam önnek, asszonyom, hogy még egyszer találkozni fogok
1823 26 |                   Megbocsáthatsz-e nekem, hogy én most boldog tudok lenni?~…
1824 27 |                   Magamat! – Jól mondtad, hogy bűnöd vagyok, mert az vagyok.
1825 27 |                    Mert kínoz a gondolat, hogy annyi silány kretén, annyi
1826 27 |             vagyok! Az egyik azt hazudja, hogy ő a férj; a másik: hogy
1827 27 |                   hogy ő a férj; a másik: hogy ő az állambölcs; pedig a
1828 27 |           magamban az erőt, a tehetséget, hogy az a kor engemet föl fog
1829 27 |             vittem őket; én emeltem őket, hogy mikor egyenkint lebuknak,
1830 27 |                   akarlak elérni. Akarom, hogy fény, tisztelet övezzen
1831 27 |               élveztél eddig. Azt akarom, hogy nőm légy.~Az asszony felkacagott.~–
1832 27 |                tőlem?~– Igen! Azt akarom, hogy válj el férjedtől, ki nem
1833 27 |                   több, mint mennyi elég, hogy úrnő légy vele; s van eszem
1834 27 |        szenvedélyesen szorítá őt magához, hogy a hölgy kérte, bocsássa
1835 27 |       megnyugasztoló hír.~– Teszem föl.~– Hogy a cirkusz kedvence, a Tresor,
1836 27 |           csinálok neked.~– Kérlek. No, s hogy hívják azt a magyar gentlemant? –
1837 27 |                   visszanézett Tihamérra, hogy a felnyitott szempillái
1838 27 |              szeme fehérje.~– Azt hiszem, hogy valóban.~– S megengedi azt
1839 27 |                 lett.~– És mindezt azért, hogy egy nyomorult lovarkomédiásnét
1840 27 |     lovarkomédiásné-e, … hanem azt tudom, hogy az az ifjú azt a leányt
1841 27 |                  Hisz azt mindenki tudja, hogy az a leány egy bohócnak
1842 27 |             bizonyosan, beszéli mindenki, hogy a bohóc kedvese volt neki.
1843 27 |                  Hát az ártatlan dolog-e, hogy a bohóc havonkint pénzt
1844 27 |              képes volna, mondd meg neki, hogy ha kedves előtte életének
1845 27 |             tagjai komoly arccal állíták, hogy az bizony igen szép ajándék.~–
1846 27 |                  szépasszony tudatá vele, hogy még e héten megteszi a lépéseket
1847 27 |          englische Reiterint feleségül, s hogy elvehesse, megváltoztatja
1848 27 |                 szólt Harter –, ön tudja, hogy miért jövök. A pénzt, amit
1849 28 |                  ember abban munkálkodik, hogy fűből, falevélből koszorúforma
1850 28 |              fejére, mert az nem igazság, hogy azt olyan tarnak feledte
1851 28 |           amelyikről sugárzik az öntudat, hogy a kerek világon nem tartozik
1852 28 |                kettőnek az járna eszében, hogy a másik, akit megölel, egykor
1853 28 |                egy sebet keblén, s félne, hogy az most is fáj ott. Pedig
1854 28 |                   képes őt kényszeríteni, hogy leüljön, képes őt térdére
1855 28 |              nagypapa? Mutasd meg apának, hogy ki tudod mondani azt, hogy „
1856 28 |                hogy ki tudod mondani azt, hogy „fű” meg „fa”.~Az öreg ember
1857 28 |                úgy kacag és tapsol rajta, hogy szemei könnyel lesznek teli,
1858 28 |                  teli, s nem veszi észre, hogy a másik háromnak is megtelnek
1859 28 |            cselédek! Annyi baj van velük, hogy az ember majd a lelkét veszti! (
1860 28 |                   azt képzelheti magáról, hogy ő az egész planéta-rendszer
1861 28 |               kézzel tartja magát vissza, hogy tovább ne taszítsa a szél.~
1862 28 |                itallal, amitől elfelejti, hogy kicsoda; el a múltat, el
1863 29 |                  tőlem a tisztelt olvasó, hogy ugyan mire való akkor ehhez
1864 29 |                 után számot adhatok róla, hogy mire való volt e regény
1865 29 |                Senki sem tenné fel rólam, hogy ravasz tudok lenni. Ez egyszer
1866 29 |                 múltakra”.~Tetszik tudni, hogy az egész nemzet két hatalmas,
1867 29 |                  úgy híttak (híttunk is), hogy Deák-párt és Tisza-párt. (
1868 29 |           kimondta a fejemre az ítéletet, hogy amennyit használtam ez ideig
1869 29 |                még meg akartam kísérteni, hogy annak a „múltakra vetett
1870 29 |            munkámnak, erős a reménységem, hogy tovább is fogja olvasni.~
1871 29 |                kitüntetésben részesültem, hogy felséges királynénk megrendelte,
1872 29 |                   királynénk megrendelte, hogy ennek egy példányát személyesen
1873 29 |          inszinuációval is éltek ellenem, hogy ennek a regényemnek tulajdoníthatom
1874 29 |              tényt felemlítenem.~Tény az, hogy 1861-ben egyszerre az összes
1875 29 |              tudta hitetni az emberekkel, hogy ő megérzi a föld alatt a
1876 29 |                föld másik oldalán.” Tény, hogy magyar ifjak egész csapatszámra
1877 29 |                   Deáknak: „Imádkozzatok, hogy reggel négy fok mínuszra