Fezejet

 1 2 |     betűkkel látom kitéve: „Karolin kisasszony ismét megkezdi mutatványait
 2 6 |              monda az asszonyság.~A kisasszony pedig semmit sem szólott,
 3 7 |       szerint mindent ő maga vagy a kisasszony fognak kiadni az éléstárból,
 4 7 |           volt soha. Asszony, férj, kisasszony úgy látszott tudni mind
 5 7 |          pedig nem volt más, mint a kisasszony.~Amint behallatszott a szobába
 6 7 |        anyámmal beszélsz? – szólt a kisasszony a hozzá legközelebb álló
 7 7 |             ez a pipa mi? – szólt a kisasszony a kocsisnak, csakhogy már
 8 7 |     kicserélték az orraikat.~Ilonka kisasszony pedig kiállva az ámbitus
 9 7 |            itt hagyott. Ez nem az a kisasszony, aki őt harisnyát kötni
10 7 |      tanácsos tovább ott maradni. A kisasszony nagyon nézegetett a cirokseprű
11 7 |          körüli dohányzást, mióta a kisasszony azt ígérte neki, hogy ha
12 7 |        kezdé:~– Itt a hátam, Ilonka kisasszony! Üssön rá annyit, amennyit
13 7 |            sem. No, ne haragudjék a kisasszony! Adja ide a kezét, azt a
14 7 |        Ejnye, de erős kezei vannak, kisasszony! Nem hiába fogott meg tegnap
15 8 |    közönséges széken ült még valami kisasszony, szintén selyemruhában.
16 9 |             rekkenő nyári délután a kisasszony kilovagolt az érő vetéstáblákat
17 9 |        öregbéres azt mondta neki:~– Kisasszony! Több vizet virágöntözésre
18 9 |            hajtjuk már itatni. Ha a kisasszony a vizet kiöntözi, a lovak
19 10|            hol a háziasszony, hol a kisasszony végigmenjen a folyosón;
20 10|           hiszem: egy házinő és egy kisasszony.~– Ez jó; tehát menjünk
21 10|             vagy a felesége, vagy a kisasszony. No, ebből nem lesz casus
22 10|             s kirohant rajta Ilonka kisasszony.~A fiatal leány egyenesen
23 10|       Gierig úr. – Tessék beszélni, kisasszony!~– Tessék elébb eltávolítani
24 10|               Köszönöm jó tanácsát, kisasszony; de ha ma felkötöm is kardomat,
25 10|          közbe Gierig úr –, amire a kisasszony olyan szépen kéri. Az ezredes
26 10|          kardomhoz ismét. Köszönöm, kisasszony.~– A hálával mi tartozunk.~
27 10|             sem, uram!~– Igaza van, kisasszony. Ön is szeretne már tőlünk
28 10|          még ez a kis bírság itten, kisasszony – szólt Ilonka elé tartva
29 10|            semmivel?~– Ezúttal nem, kisasszony – felelt Gierig úr, és mélyen
30 10|        lenni.~– Lássa nagysád, szép kisasszony; miért nem lehetett azt
31 11|        bohóc térdre esett előtte.~– Kisasszony! Én nem tudok mit mondani.
32 11|    megszolgálja önnek ezt valaha! – Kisasszony, hadd csókoljam meg szép
33 14|        idegen urak egy tisztességes kisasszony fehérneműit sorba előszedegetni,
34 14|              szólt hüledezve Ilonka kisasszony.~– Bánom is én! Most jön
35 14|           számunkra.~– Hagyja csak, kisasszony! Jobban tudom én azt. Három
36 14|        elérté azt.~– Nem megyek ki, kisasszony! Itt akarok maradni. Itt
37 14|     szokatlan órában.~– Jó reggelt, kisasszony! Kit keres ön e háznál?~–
38 14|             hogy mióta jár ide ez a kisasszony.~Attól az időtől fogva Lemming
39 14|       elfogadótermébe.~– Megbocsát, kisasszony, nőm elkésett; de bizonyosan
40 14|            nagyszerű! Ez megindító! Kisasszony, ön igen nemes érzelmeket
41 14|           előtt szólani.~– Tisztelt kisasszony, annyit mondhatok kegyednek,
42 14|           szégyenli azt, hogy akkor kisasszony voltam, most szolgálattevő
43 18|          Ilonka kisasszonyt.~Ilonka kisasszony szép leány, okos leány,
44 18|       felőle.~Minderről maga Ilonka kisasszony sem tud semmit.~Majd csak
45 20|           ezt a tréfát.~– Nem érti, kisasszony? – szólt gyilkos tekintettel
46 20|        elájult, majd felébred. De a kisasszony keresztül van szúrva. Szaladok
47 24|         üdvözlé.~– Jó estét, Ilonka kisasszony.~Megrettenve tekinte hátra.
48 24| kétségbeesésében; s akit kegyed, jó kisasszony, megszabadított a pokol
49 24|            Megindult kísérőjével.~– Kisasszony! Én önnek sokkal tartozom –
50 24|           azt úgy; emlékezhetik rá, kisasszony, hogy akkor is megmondtam,
51 24|             azt.~– Ah, dehogy érti, kisasszony. Igen: a lónak a feje, meg
52 24|           ébresztette benne! Tudja, kisasszony, minden állatnak van lelke,
53 24|     kezünkről. Azért fogadja el, jó kisasszony, tőlem ezt a felpénzt; bizony
54 24| kistestvérkém”-nek szólítsam?~– Óh, kisasszony!~– El fogok menni mindenüvé,
55 24|            felelt.~– Azt teheti is, kisasszony! Mert a bukfenchányó bohóc
56 24|         renoméjára. Mint jól nevelt kisasszony, nem járt egyedül; testvére
57 24|             meglássa kegyed, Ilonka kisasszony, milyen okos kis állat lett
58 24|           Azért csak jöjjön el ma a kisasszony őket megtekinteni. Ő maga
59 24|         őket megtekinteni. Ő maga a kisasszony tiszteletére a „fogoly cserebogár”
60 24|             hozzájuk Tresor.~– Jaj, kisasszony – mondá kétségbeesett ábrázattal. –
61 24|         igen nagy jóság lesz öntül, kisasszony! Hiszen erre gondoltunk
62 24|         semmibe.~– Tanácslom önnek, kisasszony, hogy fogadja el. Tisztességes
63 25|      kisajtolták a háznépből, még a kisasszony karperecében levő magyar
64 25|               Hallgasson meg engem, kisasszony! Egy lépést sem közelítek,
65 25|            s itt állok, hogy Ilonka kisasszony kezét öntől ünnepélyesen