Fezejet
1 2 | nyersen elutasított.~Azt mondta: „Uram, mi semmiképpen sem
2 3 | nem veszek.”~A műárus azt mondta, hogy nem bánja, akármit
3 3 | mosolygott, s azzal azt mondta, hogy jól van, akkor hát
4 6 | tanácsoltam semmit! A feleségem mondta.~– No, alázatos szolgája,
5 7 | minden ember.~Böske azt mondta rá, hogy az is a világ rendi.~
6 8 | A hölgy nevetett, és azt mondta neki:~– Óh, milyen nagy
7 8 | vagy; csapodár vagy!~– Ki mondta ezt neked?~– A két szemem.
8 8 | találkozott vele, aligha mondta volna, hogy ez mellbeteg,
9 9 | kúthoz ment, az öregbéres azt mondta neki:~– Kisasszony! Több
10 10| tudomásomra a talált dohányra azt mondta, hogy ő sohasem dohányzik.~–
11 10| már sarkairól felemelkedve mondta. Konyec úr is közelebb lépett
12 10| dicsőségtől ragyogó arccal mondta el saját magáról.~Föhnwald
13 10| udvarra, s az inasának azt mondta, hogy messen számára valahol
14 10| Világosival.~Csak ezt az egy szót mondta neki:~– Rettenetes!~Világosi
15 13| rosszkedvével azt a vigasztalást mondta neki:~– Mármost nem kell
16 13| Beszéltünk egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza
17 13| látogatójegyét kértem, arra azt mondta, hogy elázott a tengerben;
18 13| Találkoztunk.~– S ön azt nem is mondta nekünk.~– Nem kérdezték
19 14| kimerülten.~– Mi ám? De mi ám? – mondta Böske lekanyarítva nyakából
20 14| a vörös szakállú úr azt mondta, hogy elhallgassak, mert
21 14| kisasszonyé.”~– Erre az írnok azt mondta, hogy ne ugassak! – No,
22 14| beszélt felőle. Még otthon sem mondta el: félt tőle, hogy anyja
23 14| hagyta.~– Kedves barátom – mondta Lemming úr –, az nekem nagyon
24 14| Hogy „hogyan” van, azt nem mondta.~Elemér nagyon köpködött
25 14| barátjával enyelegni; azt mondta neki, hogy menjen át nejéhez.~
26 14| feladványokat.~Azért csak azt mondta Elemérnek, hogy menjen át
27 15| Józsi.~ ~Egyszer azt mondta Lemming úr a feleségének:~–
28 15| gyakorolták végig. A kékruhás mondta fennhangon, mi következik,
29 15| van vele téve.~– Ezt is mondta az ügyvéd Lemmingnek; erre
30 15| összeg?~– Az ügyvéd azt mondta, hogy ezer forinton túl.~–
31 15| Lemmingeket.~Másnap reggel azt mondta Harter Angyaldynak:~– Én
32 16| No, de még erre mind azt mondta Budavára: nem nagy baj az.
33 16| átka!!!”~És aki azt úgy mondta, az nem volt heves fejű
34 16| a kocsiüléssel, aki azt mondta, hogy „németnek csinálta”;
35 18| említette azt.~– De azt nem mondta, hogy önről beszéltünk.~–
36 18| Megverte egy asszony előtt. Jól mondta, hogy meghalt; mert ezzel
37 18| többet; – hanem egyszer azt mondta neki az angol lecke végeztével:~–
38 20| ilyet?~– Minden csókod azt mondta nekem: ez búcsúcsók volt,
39 20| Nos, önnek édesanyja mondta nekem, a gazdaasszonyok
40 20| Ah! Anyja mint bizonyost mondta nekem.~Ilonka arca égett.
41 20| kérdezték tőle, fáj-e még, azt mondta: már nem; és igazat mondott,
42 21| úgy tett, ahogy Lemming úr mondta. Kiszedte a tárcából a pénzt;
43 23| Angyaldy vállat vont, s nem mondta, hogy tanácsolja-e, vagy
44 23| Akasszák fel!” – ezt mondta még tegnap ez ember! – gondolá
45 23| válaszul nyert, azt sohasem mondta el Harter Nándornak; oly
46 23| fizet a világ.~Angyaldy azt mondta főnökének, hogy addig nem
47 23| akarja visszakapni tőlem. Már mondta az asszony.~Harter örömét
48 23| barátjának nevez. Tehát azt mondta az asszony: hogy kész tőlem
49 24| kit segélyül hívatott, azt mondta, hogy legelső gyógyszer
50 25| sohasem szerette nézni. Meg is mondta Tresornak, hogy annál valami
51 25| ön nem gyűlöl engem.~– Ki mondta azt önnek?~– Valaki, akinek
52 25| leszakított. – Ez a virág mondta azt meg nekem. Ön ismeri
53 25| lehet ez.~Ilonka szomorúan mondta neki:~– Ez lett az atyámból.
54 26| végleg rendezni, Lemming azt mondta, hogy igen szívesen látja.~
55 26| ádáz a végzet!~– Az ám – mondta magában az az összeszorított
56 26| kezét. Megtagadta, szemembe mondta, hogy a Harter név úgy be
57 26| Leült az asztal mellé.~– Azt mondta nekem ez az asszony: a te
58 27| sem mosolyodott rá; azt mondta:~– Jól van.~– Nem számlálja
59 29| fölépítve. Megjelenése után azt mondta rá az én igen kedves barátom
|