Fezejet
1 2 | kérdené: „Hát aztán?”~„Aztán?” Milyen sok leány várta hiába e
2 4 | a papa. Látod, kismama, milyen kár volt bennünket odahagynod;
3 4 | szép gyermek. Képzelem, milyen falusi guvat lesz belőle
4 5 | a papa. Látod, kismama, milyen kár volt bennünket odahagynod;
5 5 | szép gyermek. Képzelem, milyen falusi guvat lesz belőle
6 6 | kis tündéri körösztleányom milyen elegánsul lép ki a világ
7 6 | maradunk? Óh, kedves atyám, milyen jó lesz ott nekünk.~A szegény
8 7 | segédkezek nélkül ellehetne, milyen sokáig élne a világon!~Isteni
9 7 | a rajta levő épületeket milyen karban adta át a korábbi
10 8 | kacagása hangzott. Hahaha! Milyen szép álom! Erdő, bokor,
11 8 | azzal tölti meg a léget.~– Milyen szép vagy! Óh, milyen imádandó
12 8 | Milyen szép vagy! Óh, milyen imádandó szép vagy! Ne nézz
13 8 | kék égbe tekintett.~– Óh, milyen szép volna ez a világ, ha
14 8 | és azt mondta neki:~– Óh, milyen nagy bolond az, aki elébb
15 8 | egymáshoz kívánkozott?~– Milyen szépen illik hajadba ez
16 8 | visszadobbanó kebel.~– De lásd, milyen gyermek vagy te, hisz az
17 8 | és gyönyörködött benne.~Milyen gyönyör egy nőt elnézni,
18 8 | galamb eteti a maga párját.~Milyen zamatosak e szamócák!~Azután
19 8 | viseled azt. Nem gondolod meg, milyen kétségbeejtő arra, aki szeret,
20 8 | szétszórt fürtöket!~– Óh, milyen nagy bohó vagy te! – suttogá
21 8 | lefelé fogok menni.~– Óh, milyen eszes vagy te!~– Mint a
22 9 | hogy megcáfolja őket.~Óh, milyen nyomorult vagy te, földlakó,
23 10| nem küldtél!”~– Nos, hát milyen itt a háztáj? Hogyan?~A
24 10| Föhnwald a folyosóra sietett.~Milyen keserű csalódás.~Nem Világosi
25 11| hogy tájékozhassa magát, milyen mélyen nyúljon a tárcájába
26 11| a nyugtatványodat, pedig milyen régen kereslek vele. Itt
27 13| volna kereskedőnek lenni. Milyen nagy emberek ezek a külföldön!
28 13| mint nálunk a főispán. S milyen szabad életet élnek! Mindenki
29 13| mindannyiszor előhozta, hogy milyen kívánatos összeköttetés
30 13| kedélyesen felkacagva Malvina. – Milyen jól ismer a kis semmirekellő!
31 13| Most vette csak észre, milyen sivatag terült itt körüle.~
32 13| pénzét elpazarolta.~– Oh, milyen jól ismersz!~– Menjen! Haragszom
33 14| meg akarja tudni, vajon milyen angolt fogott a nehéz pénzeért.~
34 14| Most látta csak át, hogy milyen gyáva, milyen léha! Még
35 14| csak át, hogy milyen gyáva, milyen léha! Még egy leány is megveri –
36 14| akkor arra gondolni, hogy milyen szomorú élet volt azalatt
37 15| plasztront kebléről.~Óh, milyen szép volt e pillanatban.~
38 15| megmondta férje ügyvédének, hogy milyen galibában van, s Lemming
39 16| nyomorúság van, ugye, s mink milyen szép díszes öltözetekben
40 17| hideg, verítékes homlokát. Milyen kár az ilyen szép ifjúért,
41 18| önre az édesanyja, hogy milyen rossz leány. Igen, igen!
42 19| győzi eléggé mondani, hogy milyen dicső dolog az a munka,
43 19| magam is annyira tudom, milyen kiállhatatlan ember vagyok,
44 20| Csak téged láttalak.~– Ah, milyen hidegek kezeid!~– Melegítsd
45 21| keserűségét: hogyan szedik rá, milyen istentelenül pusztítják
46 21| akarta mutatni, hogy ő most milyen nagy úr, s csak azért is
47 22| irodafőnök suttogva kérdezé tőle: milyen kedélyben van a méltóságos
48 23| van a zöld levélben.~Óh, milyen erőszakába került ajkait
49 24| s odatette a mellvédre. Milyen jó volna nem élni többé.~
50 24| kegyed, Ilonka kisasszony, milyen okos kis állat lett belőle.
51 24| előre elmondá Ilonkának: milyen dicső dolog lesz majd ezzel
52 25| mint azoké a többieké…~…Milyen szépen, csendesen halt meg
53 26| csak arról beszélt is, hogy milyen hideg van!~Pedig valósággal
54 26| választotta el tőle.~– Óh, milyen kegyetlen a sors! Milyen
55 26| milyen kegyetlen a sors! Milyen ádáz a végzet!~– Az ám –
56 28| az odaérkező nagyapáról, milyen jól viselte ma magát: megtanult
57 28| állatok is, még a fák is. Milyen szépen megy le a nap, mely
58 28| fordíthatsz neki. S aztán milyen goromba szél! Ha jó lábon
59 28| Nem törődik vele többé, milyen ruhája van annak az embernek,
|