1-500 | 501-1000 | 1001-1404
Fezejet
1 Elo| többé, mihelyt bolondság; s a bolondság sem bolondság,
2 Elo| kegyetlen élveinek feláldozni, s mely fölfedezésért Adrián
3 Elo| Akadnának e történetnek olvasói, s azok bizonyítanának amellett,
4 Elo| fel az apai korbács elől, s ahonnan tovább nem futhatva,
5 Elo| hívhatnám az etnográfiát, s elkezdve a szerelem bizarr
6 Elo| féltékenyek és bosszúállók, s ha egy asszonynak a férje
7 Elo| valamennyi asszony ellene támad, s a hűtlen férj kollektíve
8 Elo| világtörténelem nagy kísérteteit, s elmondanám rólok: ez a koronás
9 Elo| minden évben más férje volt, s azok minden évben csoda
10 Elo| hatalmas nő egy sírkertet, s annak minden lapja egy-egy
11 Elo| Semiramis belészeretett, s kezét ajánlá neki; de Arraeus
12 Elo| királyné haddal támadt ellene, s Arraeus a szerelmes nő elleni
13 Elo| emelteté azt a mauzóleumot, s még holta után sem bírta
14 Elo| mint hogy őt szeresse, s kit inkább megölt ő, mint
15 Elo| Ez csinos tárgy volna, s sok régimódi páncél és balliszta
16 Elo| szerelem tárgyát, a királyt; s akkor Johanna ezüstkoporsóba
17 Elo| uralkodjék az országán őhelyette, s amit azalatt parancsolni
18 Elo| szerelmének emlékére”, – s aztán ezt a pénzt kiosztotta
19 Elo| szerelmét örökké emlegessék. S minthogy a mahomedán pénzeken
20 Elo| szokott lenni emberi ábrázat, s minthogy mahomedán férfi
21 Elo| beleszeretett juhásznéjába, s mert az semmiképpen nem
22 Elo| ő lett miatta juhásszá, s őrizte és fejte vele együtt
23 Elo| akarta fokozni idegeit, s evégett minden este spirituszos
24 Elo| gyertyával akarta elszakítani, s a spiritusz lobot vetett.
25 Elo| míg el nem mondják előtte, s csak akkor emlékezik rá,
26 Elo| okos, nevezetes emberek, s talán egész életükön át
27 1 | hazafiúi dalok betanulására s egyéb közcélokra alakulnak,
28 1 | egyéb közcélokra alakulnak, s naponkint meleg elismerésünkkel
29 1 | hogy ellenségek lennének, s a vonzódás és küzdelem közös
30 1 | klub tagjai régen elhaltak, s helyeiket nem pótolta senki.
31 1 | humor nesztora alakított, s mely e büszke címet választá
32 1 | tiszteletbeli szamarak; s minden pénteken össze kellett
33 1 | szamárkodásra. Az alakító meghalt, s a klub tagjai most már mind
34 1 | mind igen okos emberek, s diplomájukat nem veszik
35 1 | Tizenhárman ültek egy asztalnál, s minthogy tizenhárom közül
36 1 | azután ismét összejöttek, s a halottá delegáltnak végig
37 1 | saját temetési beszédeiket, s most már öreg emberek lehetnek.~
38 1 | high life-hoz tartoznak, s annálfogva beléletük változatos
39 1 | emlékkönyve híven örökíti, s emlékezetes tetteik különböző
40 1 | de azért művészi munka, s carrarai márványból. Lehetett
41 1 | idegen kézzel letisztázva; s a vélemények kezdtek csere
42 1 | az ügyetlen marotte-okat, s ahogy még francia műnyelven
43 1 | nevezik – ad acta csomagolták, s csupán a legválogatottabb
44 2 | tehát következetes maradok, s elsorolom, hogy az oroszlányai
45 2 | sétáltak vele karonfogva s két lábra állva, orraikra
46 2 | mint az igazi „molodci”, s hiénái úgy enyelegtek parancsára
47 2 | szemeinek kábító tüzében van, s mikor beléptére a királyi
48 2 | is reszketni látszottak, s fejedelmi haraggal tekinte
49 2 | megállt a kalitka szögletében, s kinyújtott kezével parancsolóan
50 2 | dolga! Azután egyet fordult, s fejét lesunyva, és hosszú,
51 2 | odaoldalgott a bűbájos nőhöz, s fejét hozzádörzsölve, felnyújtott
52 2 | sugdosott, nyakát átölelte, s fejét a tigris fejére hajtá.~
53 2 | énekelni is képes lett volna, s pislogó szemei most már
54 2 | szilaj dühvel ugrott utána, s óranegyedig elhangzott bőszült
55 2 | mintha a nézőkkel feleselne, s a duzzogót és közönyöst
56 2 | egy vadállati szeszély, s mit védi e bájos termet,
57 2 | meglopva láttam magamat; s mikor átölelte a királytigris
58 2 | tigris lefeküdt előtte, s ő kegyesen rádűlt, olyankor
59 2 | ez a fenevad?~Nevetett, s azt felelte:~– Vannak nők,
60 2 | művészet királynéja lehetne, s itt eltemeti kegyed magát
61 2 | látni vérszomjú tekintetét, s azután egy tekintettel,
62 2 | fejére: „A barátom féltékeny, s könnyen megtehetné, hogy
63 2 | hajlékony, mint egy hattyúnak, s órámon számláltam az érütését.
64 2 | csak játszom; de ez itt – s e szónál piciny ajka elé
65 2 | legyintést adott neki az arcára, s azzal eltávozott a másik
66 2 | tigris szépen fekve maradt, s csöndesen nézett szemeim
67 2 | látszott, mintha ismerne már, s topázragyogású szemei élesen
68 2 | elnézegettük így egymást, s bizonyosan azon tanakodtunk,
69 2 | hátulsó ajtaja felnyílt, s belépett rajta Karolin,
70 2 | meg piruló lihegésétől, s ott égett meg szemei görögtüzében.
71 2 | odasimult a tigris fejéhez, s azt súgá neki:~„Odaadsz,
72 2 | az előadáshoz tartozik, s el volt ragadtatva. A leány
73 2 | eltávozásakor felém tekinte, s láttam, hogy két könnycsepp
74 2 | csendesen fekve maradt, s kígyózó farkával csapkodta
75 2 | Karolina mégiscsak árva lett, s most már nem volt, aki előlem
76 2 | őrült szerelmem szavait, s nem védhette magát ellenük.
77 2 | nem látta őt a közönség, s távolléte igen természetesnek
78 2 | párduc, kisiklott kezemből, s elfutott tőlem, mint szokott
79 2 | Karolin máshová költözött, s új szállása címét nem hagyta
80 2 | orangutángissáért.~Csengettek, s ez majomstúdiumaimat félbeszakítá.
81 2 | összeeresztett jegesmedvét, hiénát, s evett velük egy tálból nyers
82 2 | hátulsó ajtaja felnyílt, s a bámész sokaságon a meglepetés
83 2 | halványabb volt a szokottnál, s szemeiben hiányzott az a
84 2 | rögtön, hogy rossz kedve van, s ma nem lesz engedelmeskedő
85 2 | ösztönszerű félelembe ment át; s midőn Karolin első közeledő
86 2 | hirtelen két lábra állt, s fenyegetően tartá fel haláladó
87 2 | hátravetette sűrű hajfürteit, s egy rögtöni szökéssel a
88 2 | szökéssel a tigrisnél termett, s úgy ütötte azt pofon piciny
89 2 | állatot arcul merte ütni, s amint a dühödt állatkirály
90 2 | engem a sokaság között, s valami mondhatlan gúny,
91 2 | tigrisnek kesztyűs kezét, s azután levonva a fekete
92 2 | kezéről, odaveté azt eléje, s kényszeríté, hogy adja fel
93 2 | neki szokottan hízelkedni, s a tigris roppant első lábait
94 2 | összetartó fehér szalagot, s azt a tigris nyaka körül
95 2 | sebesen tárja fel az ajtót, s aztán, amint ő kiszökött,
96 2 | csapja be hirtelen az ajtót, s tolja eléje a reteszt, különben
97 2 | meghódított állatkirályra, s diadalmas tekintettel keresett
98 2 | Kinyitottam az ajtót, s beléptem a tigris kalitjába.~
99 2 | csendesen odaléptem hozzá, s amint a királytigrisre volt
100 2 | két kezét maga elé tartva, s ezt kiáltá felém:~– Meneküljön
101 2 | aztán fogtam egy pisztolyt, s Amurat barátomat, mikor
102 2 | kiterítve hálószobámban, s valahányszor ágyamba lépek
103 2 | egynehány ezer frankom, s az a két szép varázsragyogású
104 3 | fejét fekete fátyol borítá, s a fátyol szögleteit elöl
105 3 | melynek nem földi tárgya van, s az ajkakon a jelleg, mely
106 3 | műárus elmosolyodott rajtam, s azt kérdezte, hogy minek
107 3 | gúnyosabban mosolygott, s azt felelte:~– Az nehezen
108 3 | gránátokat hajigálva lábaihoz, s aki e királyi ajándékokat
109 3 | a fejemet gallérom közé, s elbújjak a kalapom alá,
110 3 | kezdenek a belső hőségtől. S midőn megtudám, ki e hölgy,
111 3 | képzeltem benne mindig, s most már esküszöm, hogy
112 3 | úszom is odáig keresztül, s harcolok e hölgyért, és
113 3 | Anconába volt lapátolandó, s azzal olyan szerencsésen
114 3 | bennünket egy sziklához, s én az övembe rejtett váltóimon
115 3 | passzusomat vizáltatnom, s amíg Rómába értem, nem rabolhattak
116 3 | valami piros festékkel, s az holtig ott marad.~Én
117 3 | alakítok egy szabadcsapatot, s azt személyesen fogom vezetni.
118 3 | fegyverszállítókkal, emberkufárokkal, s én gyönyörrel számítgattam
119 3 | felnőni szabadcsapatomat, s miután néhány hétig hadgyakorlatokat
120 3 | zömök termetű férfiú volt, s amit nagyon apprehendáltam
121 3 | is volna előre berohanni, s az orrunk elől a zsákmány
122 3 | ráfoghatnám, hogy mosolygott, s azzal azt mondta, hogy jól
123 3 | hát maradjak a depónál, s őrizzem a poggyászt meg
124 3 | zsákmánynak egynegyed részét s a foglyok váltságdíjának
125 3 | feleltem rá: „Addio, signor”, s kvártélymesteremmel, Trivulzióval
126 3 | korábban jött halandókkal, s az én egész szállásmesterségem
127 3 | hanem gyújtsunk őrtüzeket, s míg azokról azt fogja hinni
128 3 | bevezetem önt az ígéret földére, s aztán kezdjük a vállalatot
129 3 | viselem keblemen a képét, s minden este, minden reggel
130 3 | hamis ember eszén túljárni, s rábíztam, hogy kalauzolja
131 3 | káposztánál egyebet nem ettünk, s melynek végén egész csapatom
132 3 | még táborozásban nem volt, s először indul neki az ismeretlennek.~
133 3 | második golyónál nincsen az, s mikor az ütközet hevében
134 3 | attributumának veszi az ember, s egészen normális viszonyba
135 3 | normális viszonyba jön vele; s akkor harc- és bivouac-edzettnek
136 3 | bivouac-edzettnek nevezheti magát, s a dologban még bizonyos
137 3 | az átkozott helyzettel, s a hozott áldozatok legnagyobbikának
138 3 | a kőasztalra térképemet, s elkezdtem belőle tájékozni
139 3 | térdemen lyukakat koptatni, s zöldborsót enni nyersen.
140 3 | engedelmesen megadta magát, s ígéretet tőn, hogy akár
141 3 | rukkoltunk ki a járt útra, s ahogy iránytűm tanúsítá,
142 3 | dinasztia iránti hűségre, s a fegyverfogható ifjúságból
143 3 | molnár legjobb hívünk volt, s most íme, ő is a forradalmi
144 3 | aztán nyissa ki a kaput, s akkor majd eszére tér. Eredj
145 3 | és egy fehér kar kinyúlt, s parlamenterünket egy fazék
146 3 | Az ordítva jött vissza, s válasz fejében az égés hólyagait
147 3 | majd kinyitjuk magunk.~S azzal, hogy hadvezéri nyugalmamat
148 3 | trombitásnak, hogy fújjon indulót, s magam merészen a csapatom
149 3 | golyó a combjába fúródott, s arra ő összeroskadt.~Az
150 3 | fogadtam meg mindjárt eleve, s vissza nem tértem a malomtól
151 3 | Most már vér folyott, s a vér vért kíván.~– De hát
152 3 | maradunk?~– Bevárjuk az éjt, s akkor majd meglátja ön,
153 3 | vérében fetrengő sebesülthöz, s mutatóujját belemártva annak
154 3 | pedig különvált közülök, s az erdőben szótlanul eltűnt.~
155 3 | súgá fülembe Trivulzio.~S azután néhány percre mintha
156 3 | lehajtanak egész a földig, s cövekhez kötik; akkor sudarához
157 3 | lekötött csemete felszabadul, s felcsapó sudarával messzire
158 3 | hullottak a malom felé, s szerteszórták magok körül
159 3 | meggyulladt tőlük a bozót, s éles fényt vetett a malom
160 3 | kirohantak rejtekeikből, s elkezdtek a malom ablakaira
161 3 | voltak foglalva az oltással, s mi sértetlenül hatoltunk
162 3 | szolgált kaputörő kosul, s bedöntötte a deszkatorlaszt.
163 3 | felmászott a folyosóra, s onnan kezdett a védőkre
164 3 | malom égő teteje bezuhant, s a malomba szorított védőket
165 3 | tetejére felért, ott meglapult, s szilaj tekintettel nézett
166 3 | utánakúszott, fel a tűzfalon, s mikor elérte az asszonyt,
167 3 | megragadta karjánál fogva, s letaszította az alant ropogó
168 3 | arckép közé tolakodott, s csak azt láttam ébren és
169 3 | kezekkel leimádkozzák bűneiket, s aztán minden jól van – odabent.~
170 3 | briganti-vezér” címmel tisztel meg, s elrendeli, hogy ahol megfoghatnak,
171 3 | engedetlenségem miatt proskribál, s mint a fővezér terveit összezavaró
172 3 | tábortüzeit láthattuk a hegyekről, s a távolban kéklettek előttünk
173 3 | napon összehívtam őket, s jól lelkükre beszéltem.
174 3 | ellenség ostromzárlatán, s hírt viszünk az ostromlottaknak,
175 3 | egy öszvért élelmiszerrel, s azt lehajtotta a piemonti
176 3 | föl a sötétben számunkat, s szinte utat nyitott; rendetlen
177 3 | fúrja át; én összeroskadok, s az én harcosaim amint elesni
178 3 | egyszerre megoldják a kereket, s otthagynak a földön, a piemontiak
179 3 | mint az ön mihaszna fickói, s éppen jókor érkeztünk, hogy
180 3 | éppen fejem fölött jár, s e tudat mily boldogító.~
181 3 | hoztak új sebesülteket, s így bizonyos, hogy a királyné
182 3 | voltam elvégre. Fél lábbal s félig megőszült fejjel,
183 3 | felével fordították kifelé, s akik nagyon jajgattak, azoknak
184 3 | bírtam magamat tartani, s Trivulziót megbíztam, hogy
185 3 | kazamata nehéz ajtaja fölnyílt, s rajta, mint egy dicsfénytől
186 3 | alak odalebegett ágyamhoz, s én ismét éreztem fájdalomcsillapító
187 3 | szétnyílt csontszelencét, s egy vékony kis irónnal odajegyzé
188 3 | Aztán eltűnt előlem ismét, s én visszaroskadtam a túlvilági
189 3 | visszaroskadtam a túlvilági gyönyör s az árnyékvilági fájdalom
190 3 | szerelmes, aki nem az övé, s akiért minden vagyonát elpazarolja.~–
191 3 | hogy tőle elválhasson; s mikor végre elválasztották,
192 3 | Adjatok ötévi határidőt, s az én bolondom, ki még most
193 3 | asszony miatt, ki az övé volt, s kit akkor ő gyűlölt; ki
194 3 | gyűlölt; ki most a másé, s kit most szeret; és aki
195 4 | ülve magában a fórumban.~S ha kimondá, megteszi; mert
196 4 | gyűlésben, Kápolnánál a csatában s az Újépületben a vason.
197 4 | cselfogás be nem segít; s így kénytelenek leszünk
198 4 | tulajdonképpen idejöttünk, s ami sajnos és visszapótolhatlan
199 4 | Arca kissé kreolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg
200 4 | künn akar hagyni a hidegen, s egy szemöld-mozdulása megfagyaszt.~
201 4 | lehajtja titkolózó ajkát, s csak a kérdezőnek felel.~
202 4 | törekszik a merész szemjárás s a gunyoros szájszegletek.
203 4 | szeretne a szónokra figyelni, s váltig integet tiltó legyezőmozdulatokkal
204 4 | elszalasztom.~– Tapsolj neki, s a kedvedért elmondja még
205 4 | erre már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
206 4 | szónokolni; hisz bizottmányi tag s tiszteletbeli aljegyző?~–
207 4 | jaj, mindjárt felborul, s odafullad a tengerbe, s
208 4 | s odafullad a tengerbe, s mikor aztán szerencsésen
209 4 | egy deli öregúr feláll, s aztán elébb szétnéz nagy
210 4 | közbekiáltásokra rögtön visszafelel, s egy-egy hatalmas mondás
211 4 | feltekint a karzatra is, s végigszedi a tetszés adóját
212 4 | magát az indulatáradatnak, s ott áll meg benne, ahol
213 4 | benne, ahol neki tetszik – s végezi a közriadal mellett.
214 4 | Ő úr marad, mint eddig, s jobban mulat, mint itt;
215 4 | alkotmánya, mint a kenyerük, s amiért tizenkét év előtt
216 4 | Akkor én még gyerek voltam, s azóta nem tanítottak engemet
217 4 | tiltakozik az elmúlás ellen, s apellál a feltámadásra.~
218 4 | mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha ezt az egész
219 4 | temetőbe, Szózatot énekelve, s ott az eltemetett honvédek
220 4 | mosolygott utána a delnő, s aztán mással mulatta magát.~
221 4 | fiatal szónok indítványa, s a karzaton a hölgyek rögtön,
222 4 | hajfürtjeikről a virágcsokrokat, s egy koszorút fontak belőlük
223 4 | volt az egész gyülekezet, s megindult a menet a temető
224 4 | indítványt tevő lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával feldíszítve
225 4 | számára sem voltak alkalmasok, s ez impertinentiájával folyvást
226 4 | járkáló hölgyek seregét, s számtalan, nem hízelgő címzést
227 4 | zászlót! – rebegé Elemérhez, s aztán kezét keblére szorítva,
228 4 | nélkül választhatjuk utunkat, s a nyers erőszak közegeit
229 4 | méltatva, kitérünk előle, s erre a másik úton át rendíthetlen
230 4 | hátrafordult a hölgyek felé, s magasra tartva a zászlót,
231 4 | Mesdames, en avant! Promenade!”~S mielőtt valaki megakadályozhatta
232 4 | vének és ifjak seregének, s vitte őket neki bolond fővel
233 4 | kapitánya jelt adott vitézeinek, s azok egy rögtöni kanyarulattal
234 4 | fejfájához, felemelték vállaikra, s menekülhetlen állapot volt,
235 4 | volt hazátok, amíg éltetek, s hogy meghaltatok, megint
236 4 | huszonöt krajcárba nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~
237 4 | segíttetni Elemér által; s nem hívta meg, hogy üljön
238 5 | ülve magában a fórumban.~S ha kimondá, megteszi; mert
239 5 | gyűlésben, Kápolnánál a csatában s az Újépületben a vason.
240 5 | cselfogás be nem segít; s így kénytelenek leszünk
241 5 | tulajdonképpen idejöttünk, s ami sajnos és visszapótolhatlan
242 5 | Arca kissé kreolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg
243 5 | künn akar hagyni a hidegen, s egy szemöld-mozdulása megfagyaszt.~
244 5 | lehajtja titkolózó ajkát, s csak a kérdezőnek felel.~
245 5 | törekszik a merész szemjárás s a gunyoros szájszegletek.
246 5 | szeretne a szónokra figyelni, s váltig integet tiltó legyezőmozdulatokkal
247 5 | elszalasztom.~– Tapsolj neki, s a kedvedért elmondja még
248 5 | erre már csak mosolygott.~S az ifjú csemete szemei észrevették
249 5 | szónokolni; hisz bizottmányi tag s tiszteletbeli aljegyző?~–
250 5 | jaj, mindjárt felborul, s odafullad a tengerbe, s
251 5 | s odafullad a tengerbe, s mikor aztán szerencsésen
252 5 | egy deli öregúr feláll, s aztán elébb szétnéz nagy
253 5 | közbekiáltásokra rögtön visszafelel, s egy-egy hatalmas mondás
254 5 | feltekint a karzatra is, s végigszedi a tetszés adóját
255 5 | magát az indulatáradatnak, s ott áll meg benne, ahol
256 5 | benne, ahol neki tetszik – s végezi a közriadal mellett.
257 5 | Ő úr marad, mint eddig, s jobban mulat, mint itt;
258 5 | alkotmánya, mint a kenyerük, s amiért tizenkét év előtt
259 5 | Akkor én még gyerek voltam, s azóta nem tanítottak engemet
260 5 | tiltakozik az elmúlás ellen, s apellál a feltámadásra.~
261 5 | mégis szerelmes vagyok bele, s nem bánnám, ha ezt az egész
262 5 | temetőbe, Szózatot énekelve, s ott az eltemetett honvédek
263 5 | mosolygott utána a delnő, s aztán mással mulatta magát.~
264 5 | fiatal szónok indítványa, s a karzaton a hölgyek rögtön,
265 5 | hajfürtjeikről a virágcsokrokat, s egy koszorút fontak belőlük
266 5 | volt az egész gyülekezet, s megindult a menet a temető
267 5 | indítványt tevő lelkes ifjú, s a hölgyek koszorújával feldíszítve
268 5 | számára sem voltak alkalmasok, s ez impertinentiájával folyvást
269 5 | járkáló hölgyek seregét, s számtalan, nem hízelgő címzést
270 5 | zászlót! – rebegé Elemérhez, s aztán kezét keblére szorítva,
271 5 | nélkül választhatjuk utunkat, s a nyers erőszak közegeit
272 5 | méltatva, kitérünk előle, s erre a másik úton át rendíthetlen
273 5 | hátrafordult a hölgyek felé, s magasra tartva a zászlót,
274 5 | Mesdames, en avant! Promenade!”~S mielőtt valaki megakadályozhatta
275 5 | vének és ifjak seregének, s vitte őket neki bolond fővel
276 5 | kapitánya jelt adott vitézeinek, s azok egy rögtöni kanyarulattal
277 5 | fejfájához, felemelték vállaikra, s menekülhetlen állapot volt,
278 5 | volt hazátok, amíg éltetek, s hogy meghaltatok, megint
279 5 | huszonöt krajcárba nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~
280 5 | segíttetni Elemér által; s nem hívta meg, hogy üljön
281 6 | dévaj hamiskodás leselkedik, s tiszta derült homlokkal,
282 6 | a szép kisleány mellett, s természetesen, végig udvarol
283 6 | magam vagyok a szobaleányom, s nem szeretem, ha a szobaleányom
284 6 | nyomta árvalányhajas süvegét, s előrelógó fejel ment vissza
285 6 | elmenni, amelyre készülsz: s nem foglak én téged látni
286 6 | termetével, mind krinolinjával, s ami helyet el nem foglalhatott
287 6 | Világosiné az ajtón belépett, s azzal a két asszonyság összecsókolódott,
288 6 | meghívását visszautasítani, s aztán utoljára is azzal
289 6 | mikor ránéz, olyan karcsú, s úgy tudta forgatni a legnehezebb
290 6 | A nő leült a pamlagra, s férjét odaölelte maga mellé.~–
291 6 | régi világ hívott oda, s a később jövők csak ott
292 6 | amit nemzete ellen tesz; s itt nincs aztán indifferens
293 6 | akarata az, hogy távozzam, s én a nemzetnek engedelmeskedem.
294 6 | a helyen, ahol most van, s akkor én ismét vissza fogok
295 6 | az az előleges bérletre s a szükséges beruházásokra
296 6 | A nő letörlé könnyeit, s igyekezett hangjának nyugalmat
297 6 | volna fel előtte a világ, s most egyszerre be kell azt
298 6 | csak ha ölembe veszem, s aztán ujjbeszéddel elmondom
299 6 | megtartani fejében az imádságot, s mikor el akarja mondani
300 6 | akarja mondani magában, s aztán olyan helyre jut,
301 6 | kettőjüknek, mint a játék; s egyszer aztán a gyermek
302 6 | kiderült sápadt tekintete, s hálától ragyogva simult
303 6 | Rossz nénéd táncolni megy, s téged itt hagy sírni reggelig.
304 6 | a leány atyjára nézett, s annak kezét ajkaihoz vonta,
305 6 | kezét, összecsókolta azt, s aztán ismét föltekintett
306 6 | akik ezt tanulmányozzák; s amint nénje e némabeszédet
307 6 | után megírta lemondását, s nem is vitte azt személyesen,
308 6 | tragédiájában ez a kezdőjelenet, s ki tudja, mi lesz még ennek
309 7 | istenhozzádot mondtak a városnak, s kimentek a bérlett pusztára
310 7 | ember engedi a füvet nőni, s mikor megérett, akkor lekaszálja.~
311 7 | elismerte e stúdium nehézségeit, s hogy kellő készültséggel
312 7 | értekezéseket a váltógazdaság felől, s hozatott magának 160 szemet
313 7 | beleköt az édesapjába is, s aki őt úgy meg nem veri,
314 7 | juhászkutyával vagy a házigazdával; s még amellett az az eredetiség
315 7 | összedugja a két kezét, s ha mindig nem hajszolja
316 7 | Úrnak született a gazember, s aztán itt kiadja magát parasztlegénynek.
317 7 | átkozott jó étvágya van, s a kisbéres neki olyan igen
318 7 | pocsékká válnak előtte, s az előbbeni bérlő felesége,
319 7 | darabonkint keze alá adott, s tudatta vele, hogy az ő
320 7 | nyelves, azt tapasztalta, s hogy szeret a maga kezére
321 7 | Megmondták neki, mit csináljon, s azontúl nem volt semmi diskurzus.~
322 7 | elkezdhette a veszekedést, s este is úgy váltak el, hogy
323 7 | elüldögélt a konyhaajtóban, s eljátszogatott magában egy
324 7 | sok vásott cselédgyereket, s azzal vesződött, hogy megtanítja
325 7 | az írni való papirosból, s a kapott irónnal hétorrú
326 7 | pingáltak végig a ház falára; s ha Ilonka szigorúan akarta
327 7 | nevettek és szétszaladtak, s messziről csúfolódtak feléje;
328 7 | jól pedig nem tanultak, s ekként csak Ilonkára haragudtak,
329 7 | a bőröket megszámlálni, s minden reggel korán felkeljen
330 7 | legalább nem jár utána, s nem rontja vele sem a maga
331 7 | valamennyit a kisbéresnek; s a kisbéres – az jó ember,
332 7 | lop egyebet, csak a napot.~S ezen normális állapotban
333 7 | év, aztán meg az új búza, s újra kezdődik a jámbor gazdálkodás.~
334 7 | cuspájz! – szólt a kocsis, s letevé eléje a malomkőasztalra
335 7 | adta ki a szakácsnőnek, s nem utasította azt, hogy
336 7 | durva férficseléd egyszerre, s még a negyedik, a pofók
337 7 | csak a vigyorgó pofáját s a paszulyos tálat merte
338 7 | cselédeitől, mint azok őtőle, s ha lármát hall az udvaron,
339 7 | lábát a konyhaküszöbben, s rágyújtott a maga tehetsége
340 7 | ujjai Böske kövér karjaiba, s úgy röpíté keresztül az
341 7 | hátrafelé, nem maga jószántából, s addig ment, míg a sarkaival
342 7 | esővízfogó szapulóteknőben, s abba azután egész termetével
343 7 | amerre világot látott, s ott az oszlop mellől megugró
344 7 | gorombáskodik, fogok egy botot, s úgy összetöröm a hátán,
345 7 | kikecmelgett a szapulóteknőből, s mint egykor Nurredin szultán
346 7 | tanította vasárnaponkint; s amit beszélnek, az nem magyarul
347 7 | mindig én leszek az áspis! S majd én mutatom meg neked,
348 7 | dolgom. Csak ti menjetek be, s üljetek le az asztalhoz;
349 7 | kötött, nekiállt a rántásnak, s olyan hamar elkészült az
350 7 | dugta a kétcsövű pisztolyt, s elindult körüljárni az udvart
351 7 | apját, anyját fel nem költé; s ha éjjel az ebek nagyon
352 7 | kiáltá rá a nagy ebre, s meghajigálta hólapdával.
353 7 | visszafordult a házhoz, s háttal lépvén be az ajtón
354 7 | Odanyújtotta kezét Böskének, s megszorította vele annak
355 7 | Ilonka azért sem engedte, s felemelte magasra a kezeit,
356 7 | felemelte magasra a kezeit, s Böske minden erejével sem
357 8 | legalsó katonamértéken, s így ezerötszáz forintot
358 8 | maga a divatos elegancia, s külső modora finom és udvarias.~
359 8 | félve fedezem fel e titkot, s ugyan körülnézek, hogy nem
360 8 | áttenni lakását Pestre, s mely igen jövedelmes vállalat,
361 8 | magának egy hírhedt férfiút, s annak a hírhedett férfiúnak
362 8 | megkapta a kérdéses vállalatot.~S ilyen aprópénz több is van
363 8 | legdíszesebb utcájában, s szalonjait látogatta az
364 8 | azzal ajtót tárt előtte, s mutatta neki, hogy tessék
365 8 | selyemdamaszk pamlagon ült, s kecses kézmozdulattal inte
366 8 | csomag összehajtott papirost, s azt nagy illedelemmel átnyújtá
367 8 | készségesen kiegyenlítette azokat, s most azért küldi át nagysádnak,
368 8 | felállt a pamlagról büszkén, s csengetett.~A komornyik
369 8 | belépett.~– Menjen ön az úrhoz, s mondja meg, hogy kéretem
370 8 | ismét visszaült helyére, s elkezdett a társalkodónővel
371 8 | nézegethette az olajfestményeket, s találgathatta, hogy mi lehetett
372 8 | asztalra letett papírokra, s felfedezé azoknak kilétét
373 8 | Lemmingné inte férjének, s csendes szisszenést hallatott.~–
374 8 | tetőtől talpig gavallér, s kinek ezen tette is csak
375 8 | mik egy hó előtt lejártak, s amiket midőn Harter Nándor
376 8 | az asszonyság keze után, s azt ajkaihoz emelve, ott,
377 8 | kézcsuklónál a kesztyű végződik, s az omlatag csipkeujj egy
378 8 | szándéka mellett is félreértik, s mindenképpen megalázni törekednek.
379 8 | Lemmingné asszonyság volna; s a kiadás neki éppen dicsőségére
380 8 | éppen dicsőségére válnék, s azt el sem utasíthatná.~–
381 8 | illedelemszegést kövessünk el, s visszahúzásra adjunk ürügyet.~–
382 8 | ürügyet.~– Jó; menjen vissza, s kérdezze meg Lemmingnétől,
383 8 | komornyik megint elvette jegyét, s kérdezé:~– Az asszonysághoz
384 8 | de a metszvények száma s a bekötés a drága, s ráhagyta,
385 8 | száma s a bekötés a drága, s ráhagyta, hogy töltse addig
386 8 | ugyanazon székhez támaszkodva s félkezével kalapját csípőjén
387 8 | féloldalra szegte a nyakát, s azt mondá:~– Nekem tökéletesen
388 8 | az ajtót, melyen bejött, s ez ajtón át belépett Malvina.~
389 8 | titkárhoz tovalejtve:~„Agyiő!”~S azzal ostortalan kezét ismét
390 8 | hozzá sem ért ajkával, s midőn a tovasuhogó amazon
391 8 | előszobáig, még az ablakba állt, s odavonta magával Angyaldy
392 8 | női egylethez feltétetett, s azontúl Lemming úr biztosítva
393 8 | gondolatait is kitalálni, s vágyait megelőzve betölteni
394 8 | lövöldöznek harkályokra, s vénasszonyok állják útját
395 8 | út fölött összehajlanak, s e völgy sötét nyílásán keresztül
396 8 | röpke nappali pávaszemnek; s a virághullató bokorban
397 8 | félórányira a hegyi vendéglőbe, s vizet egy kis kulacsban
398 8 | lovagol minden kísérő nélkül, s midőn alább haladva, mindig
399 8 | leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára felszökve,
400 8 | keres; azt keblére tűzi, s andalogva megy odább. Talán
401 8 | ér, megállítja paripáját, s kantárjánál fogva megköti
402 8 | pedig felkacag magánkívül, s önfeledten veti le magát
403 8 | melléje a sárga virágos fűbe, s karját karja alá fűzve,
404 8 | Óh, mi régen vártam!~– S hiszed már, hogy itt vagyok?~–
405 8 | méhe, bogár szerelmet zeng; s az erdők minden énekese
406 8 | állna, mindennap megölnélek, s mindennap újrateremtenélek:
407 8 | minden idege hallja e szókat, s minden idege érzi azoknak
408 8 | mikor messziről látlak; s mindenütt messze vagy nekem,
409 8 | te azon ne csodálkozzál, s ha egyszer idejössz hozzám,
410 8 | másikat saját hajfürtjébe, s aztán odahajtó fejét annak
411 8 | hölgy ijedten sikolta fel, s mint az őz szökött fel a
412 8 | kapaszkodék az ifjú nyakába, s minden vér elhagyta arcát.~–
413 8 | Hallgasd, hogy dobog a szívem.~S aztán olyan jól következett,
414 8 | kezet megmelengesse valaki, s a dobogó szívet lecsillapítsa
415 8 | legcsapongóbb nevetésbe tört át, s visszatért a kedve a szép
416 8 | nyugágy betakarva friss fűvel s egy asztal ellepve mezei
417 8 | szólt vidáman az úri hölgy, s odalépve az asztalhoz, nem
418 8 | beleaprította az aludttejbe, s megette azt a fakanállal,
419 8 | leült mellé a nyugágyra, s karját nyaka körül fonva,
420 8 | elviszed magaddal a fejemet, s íróasztalodra teszed emlékül?
421 8 | akik szeretnek hallgatni, s ha kell, örökre elhallgatni.~–
422 8 | mely ott zsinóron függött, s abból egy vékony papírburkot
423 8 | gyors azt megakadályozhatni, s mikor már megtörtént, akkor
424 8 | ifjú térdre esett előtte, s kezeit megragadva, odacsúszott
425 8 | vonaglásában, kétségbeesésében, s mikor aztán megeléglette
426 8 | egy írótollat az asztalon, s egy fehér lapra e sorokat
427 8 | vagy te! – suttogá a hölgy, s azzal felugrott Tihamér
428 8 | felugrott Tihamér mellől, s az ablakhoz futott, kitekintve
429 8 | eltévelyedik a paripám, s hogy megyek el lovagköntösben
430 8 | felé visz le az ösvény, s egész kerülőt kell tenni
431 8 | helyreigazítva, felszökött nyergébe, s ügető léptetéssel sietett
432 8 | meglegyinté ostorával, s vágtatva tért vissza az
433 8 | azonban nyílt a páholyajtó, s belépett rajta a várva várt
434 8 | vezeti nejét karonfogva, s kénytelen udvariasan utat
435 9 | kigyőz minden fáradtságot; s mikor a nap végződik, oly
436 9 | látszik meg minden munkáján.~S az a szenvedély magával
437 9 | az állatnak is van szíve; s ha eszesen bánnak vele,
438 9 | tréfának vette, felrúgott, s még lassabban ment; akárhogy
439 9 | leheveredett, ha addig élt is, s letette hátáról a gazdasszonyát,
440 9 | pihenésnek ereszti magát, s nem jár az égető napon,
441 9 | ahol még napszúrást kaphat, s szép fehér nyakát elégeti;
442 9 | szép fehér nyakát elégeti; s ha a kis gazdasszonyon fogott
443 9 | gazdasszonyon fogott a rábeszélés, s az is letelepedett a fűre,
444 9 | arra; mint egy vánkosra; s ha Ilonka lehajtá fejét
445 9 | akkor az ébren maradt, s meg sem moccant alatta,
446 9 | lova a tarlón legelészett; s ha az sokáig nem jött hívására,
447 9 | hogy szerszámozza fel vele; s ha közeledett a zivatar,
448 9 | ha közeledett a zivatar, s úrnője fenn ült nyergében,
449 9 | még a konyhába is bejárt, s szabadalma volt a tálakat
450 9 | számára kicsi gazdasszonya, s az egész udvaron imponált
451 9 | megfogta a ködmene szélét, s addig el nem ereszté, míg
452 9 | belőlük szokatlan idomzatú s színpompájú virágok, miknek
453 9 | bimbóból kifeslő virág lesz, s midőn a virág szirmai lehullanak.~
454 9 | társalgást az aggodalom, s még mindég biztattuk magunkat
455 9 | annak kegyetlen sugarairól; s ez így haladt folyvást-folyvást
456 9 | hogy a béresnek igaza van, s szomorúan tért vissza üres
457 9 | szolgáló észrevette ezt, s azontúl Ilonka minden reggel
458 9 | le egészen a gyökeréig, s hogy még a gyökere se maradjon,
459 9 | teríté be a földet nappal, s táborszámra járt éjjel,
460 9 | télen, nem volt már levél, s felverte az éjszakát zörgő
461 9 | ekevasát az áldatlan tarlónak, s felszántotta aratás nélkül
462 9 | légiója a vándor hörcsögöknek, s összerabolta az elvetett
463 9 | odább; átúszott a Tiszán, s fél Magyarországot megismerteté
464 9 | érintetlen hagyott ételt-italt, s egész órákat eltébolygott
465 9 | záporral hitegetve a földrészt, s aztán vonultak el feje fölött
466 9 | letérdelt némán a földre, s úgy terjeszté fel az égre
467 9 | folytonos izgatásban tarták; s ami több volt mindennél:
468 9 | haszonbérét miből fogja fizetni, s ha neje az aranyakról beszélt,
469 10 | természetbúvárok:~„Karjai hosszúk, s minden karja végig van rakva
470 10 | neki úszásra, mászásra, s a préda megragadására. Amit
471 10 | mondja róla Cuvier. Voigt F. S. észlelései nyomán bizonyos,
472 10 | tizenhat lovas közegét, s ígértetett neki a jövő hétre
473 10 | a szalmát is fölétetik, s pénz sem lesz. Tehát inkább
474 10 | műtétre olyan apropó elkésett, s aztán kitért a Szózatot
475 10 | férfi volt, napbarnított s egy sebhelytől díszített
476 10 | kivezetem az istállóból, s tessék beköttetni a lovakat.
477 10 | az aszkéta egyszerűségnek s a nagyúri fel sem vevésnek.~
478 10 | rendeletet adott a főzésre, s mikor mind a ketten készen
479 10 | a folyosón a hárságyra, s szivart vett elő.~– Miért
480 10 | étele meglesz, ahhoz ülök.~– S azzal végigheveredett a
481 10 | a szögletbe, az eldőlt, s leesett a porba. Világosi
482 10 | a nagy tálat föltették, s falatozott, míg elverte
483 10 | kulacsot, nagyot húzott belőle, s azzal készen volt.~Megint
484 10 | folyosón, új szivarra gyújtott, s fejét tenyerére támasztva,
485 10 | kocsizörgés hangzott kívül, s egy ötfogatos neutitscheini
486 10 | embertársai szeretetét árulja el, s ajkain azt az öntudatot
487 10 | két kezét ellenőrizhesse, s sohase lehessen tudni, hová
488 10 | folyosón szivarozó kapitányt, s barátságosan s erős hangon
489 10 | kapitányt, s barátságosan s erős hangon üdvözlé:~– Ah,
490 10 | sarkantyúját veregette össze, s úgy tett, mintha megsüketült
491 10 | százados félrenézett rá, s ezek a fehér szempillák
492 10 | vett elő, leharapta végét, s a kapitányhoz fordult bizalmasan.~–
493 10 | kialudt – szólt Föhnwald, s eldobta az egész szivart.
494 10 | Konyec elérté az intést, s visszadugta a szivartáskát
495 10 | mivel tartozom az államnak, s ami elmaradt, mihelyt módomban
496 10 | vagyok. Tavaly kezdtem, s az is nagyon rossz esztendő
497 10 | állam követeli a magáét, s mi itt vagyunk e követelésnek
498 10 | napvilágra tudják hozni. S ha végre is türelmem rövidebb
499 10 | félreteszek minden tekintetet, s megvizsgáltatom az asszonyságok
500 10 | tizenhat katona a kút körül, s szörnyen magyaráztatta magának
1-500 | 501-1000 | 1001-1404 |