Fezejet

 1 2 |           elég nagy bolond volt! – mondá a klub elnöke. Lássuk, ki
 2 3 |   háromszínű zászló.~– Capitano! – mondá ekkor az én Trivulzióm. –
 3 3 |         nem térünk vissza többé! – mondá Trivulzio sötéten.~– Nem
 4 3 |           Jól van, segítek rajta – mondá, és utánakúszott, fel a
 5 3 |            beszökni?~Trivulzio azt mondá, hogy megteszi ő. Felöltözött
 6 6 |     elhalmozott dicséretekkel; azt mondá, hogy minden ember, az összes
 7 8 |    utasíthatná.~– Ez jó gondolat – mondá Harter. – Felhatalmazom
 8 8 |  féloldalra szegte a nyakát, s azt mondá:~– Nekem tökéletesen mindegy.
 9 8 |   igyekszik.~*~Tavasz kezdetén azt mondá Angyaldy főnökének, hogy
10 9 |            Ne aggódjál, kedvesem – mondá neki. – Egy rossz évet majd
11 9 |        kínzó aggodalom kitörésével mondá leányának:~– Ilonkám, én
12 10|             Azonban Szókratész azt mondá a koponyatudósnak: „Igazad
13 12|        bennünket a fekete földig – mondá a juhász –; íme, porrá lettünk
14 12|            a kérges kezű ember azt mondá neki végezetül, hogy hát
15 13|        semmiházinak nyújtva kezét, mondá:~– No, már nem haragszom.~
16 14|             Ah, ön vívni is tud? – mondá neki a leány. – No, lássuk,
17 14|           rekedtes hangon e szókat mondá Ilonkának:~– Ön engem megölt.~
18 14|       sóhajtott. Ez a sóhajtás azt mondá: menjünk mulatni!~De mikor
19 15|        Bocsássa ön ki a tőrömet! – mondá a kékruhásnak.~– Nem addig,
20 15|      asszonyi fensőbbségi tudattal mondá a pénztárnoknak, hogy addig
21 16|          nagy elégült ravaszsággal mondá:~– Óh, a názárénusok vallásának
22 20|           arcát Ilonka felé, s azt mondá neki:~– Tudja ön már, hogy
23 20|           volt az angolórának, azt mondá Ilonkának.~– Kedvesem, kegyednek
24 20|       termett, felkapta azt, s azt mondá ellenfelének~– Most már
25 20|             téged”!~A nő elégülten mondá:~– Tehát mégis kényszerítettelek!~
26 20|            akkor megfordult, s azt mondá:~– Mármost én is megyek,
27 21|         Auch eine schöne Gegend” – mondá magában Föhnwald, és zsebébe
28 21|      raktárba került. A biztos azt mondá, hogy ezt a búzát ön küldte
29 21|       akarta jelenteni. A százados mondá neki, hogy ez egészen szükségtelen;
30 22|            efelől bemehetek hozá – mondá Angyaldy, és benyitott Harter
31 22|         mindennapi csendes hangján mondá:~– Azt kell tudatnom méltóságoddal,
32 23|           Angyaldy kezét, és súgva mondá neki.~– Föltételem Lemmingnek:
33 23|           csuklóját, s még egyszer mondá ama forró, reszketeg hangon:~– „
34 23|       mindenfelé fejét, s kétkedve mondá:~– Hogy lehessen az, kérem:
35 23| kiszabadítá.~– Nem tettem ingyen – mondá Harter.~– Tudom. Ön az asszonyt
36 24|        Tresor.~– Jaj, kisasszony – mondá kétségbeesett ábrázattal. –
37 25|        tudom, hogy ki ez a hölgy – mondá Föhnwald. – Azt is tudom,
38 25|        elvegyítve.~– Szülőimhez? – mondá. – Most rögtön? Még ez órában?
39 25|           e vallomást, s bánatosan mondá hanyatt roskadva párnái
40 26|      nézett apja szemébe, s halkan mondá:~– Arra feleljen ön meg
41 26|   figyelmébe, s e szóra fennhangon mondá el észrevételét:~– Hátha
42 26|         Nándor úrtól jövök. Ön azt mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet
43 27|           ismét, s hízelgő csábbal mondá neki:~– Szeretlek, imádlak,
44 27|          vállát, s közönyös hangon mondá:~– Harter Elemérnek.~Minden
45 27|             tompa, áhítatos hangon mondá neki.~– Ha ismered azon
46 27|          úr kezének csuklóját, azt mondá neki.~– Most vagyunk már
47 29|        volt a plusz. Nyáry Pál azt mondá Deáknak: „Imádkozzatok,