1-500 | 501-1000 | 1001-1404
Fezejet
501 10 | felakasztjátok a rámás képekre, s ha gyönge a szeg, nem tartja
502 10 | felcsatolta kardját oldalára, s mikor vége volt a biztos
503 10 | után elhagyta a folyosót, s bement a szobába. Tudhatta,
504 10 | fillérét pedig nőm őrzi, s azt csak erőhatalom fogja
505 10 | ellenséggel állunk szemben, s az ellenségen segíteni itt
506 10 | Ha tartoznak az államnak, s nem akarják megadni, pakoltassa
507 10 | megkaphatót talál nálok, s vigye magával. Mit bánom
508 10 | rájuk. De tudom, hogy nők. S ha hottentotta volna is
509 10 | kékveres színével orcáján, s amit most mondott, azt már
510 10 | közelebb lépett oldalához, s a sérthetlenség büszke érzetében
511 10 | ebédlőasztalt megkerülte, s csak akkor felelt vissza
512 10 | lovaskapitánynak elöljárósága, s az őt ex offo vissza nem
513 10 | asszonyságot. Játszani a részeget s ijesztgetni a leánycselédséget;
514 10 | fején.~Azzal fogta magát, s felült arra az asztalra,
515 10 | alatt félbeszakadt a harc, s rövid fegyverszünet állt
516 10 | Gierig úr fújt dühében, s hátul összefogott kezekkel
517 10 | összefogott kezekkel járt alá s fel a szobában, közben törülgetve
518 10 | törülgetve izzadó homlokát, s rá sem tekintett a gulyáshús-unikumra.
519 10 | legnagyobb barátom a gyomrom, s nekiült a kínálatlan lakomának;
520 10 | megebédeljen, csak nekifanyalodott, s hozzálátott az egyetlen
521 10 | kapta a tollát keresztben, s nézegetett hol az egyik,
522 10 | rivallt rá Föhnwald százados, s olyat ütött a tenyerével
523 10 | ráírta az ismert címzetet, s eltette a levelet piros
524 10 | asztalról, kiment az udvarra, s az inasának azt mondta,
525 10 | lovagkorbácsának más dolga van, s azzal kilovagolt a pusztába
526 10 | dugva egy nagy levelet, s midőn lemászott a kocsiról,
527 10 | hogy ők is szálljanak le, s maradjanak egyelőre beváró
528 10 | kebléből a nagy levelet, s mint diadali trófeumot nyújtá
529 10 | dűlt az asztal szegletéhez, s várta a szép szót.~Gierig
530 10 | átfutotta annak tartalmát, s azzal büszkén lépett Föhnwald
531 10 | rendeleteihez alkalmazkodjék; s ha ezt tenni nem akarja,
532 10 | Föhnwald, és leoldotta kardját, s odavetette az asztalra. –
533 10 | hátrafordult Konyec úrhoz, s a nők ajtajára mutatott
534 10 | De Föhnwald megelőzte, s felvette lovagvesszőjét,
535 10 | úr” még mindig létezik; s ha kardom nem lesz is az
536 10 | lovagostor még mindig az enyim, s amit Föhnwald kapitány mondott
537 10 | ordítá magánkívül Gierig úr, s a két csendőr rohant be
538 10 | ajtóban karjait összefonva, s a lovagvesszőt hóna alá
539 10 | a nők szobájának ajtaja, s kirohant rajta Ilonka kisasszony.~
540 10 | egyszer csak elkapja a kardot, s karmenádlit aprít civilhúsból.~
541 10 | maga a kardot az asztalról, s mielőtt merényletét megakadályozhatták
542 10 | Már kielégítjük a biztost, s önnek lesz kellemetlensége
543 10 | nézzen Ilonka kisasszonyra; s amint a fiatal hajadon hevülő
544 10 | adóbehajtásmentes vidékre teszi át, s nekem pihent csapatokat
545 10 | meghajtá magát a tiszt előtt, s visszatért a biztoshoz.~
546 10 | Konyec úrral az okmányokat, s kiterítteté az asztalra.~–
547 10 | mindezt megtanulta szépen, s számadása összeütött Gierig
548 10 | az erszényke tartalmát, s odaszámlálta az aranyokat.
549 10 | legújabb keletű hírlapból, s végre annyira jutott Gierig
550 10 | támaszkodva bámulta, mennyi bájjal s mily lélekjelenléttel végzi
551 10 | Most ő is előbbre került, s elővett valamit, amit eddig
552 10 | száját hegyesre szorította, s szemöldeit fölhúzta magasra,
553 10 | kivette onnan a kését, s kinyitotta.~No, no, gondolá
554 10 | karperecéből az aranyat, s odadobta Konyecnek. Ez is
555 10 | Föhnwald; sietett ki a lovához, s rendeletet adott a katonáinak,
556 10 | de aki mégis útra készül, s viszi magával e kedves napok
557 11 | pojáca! Hoppsza, pojáca!”~S azzal bevonul egy karaván
558 11 | szennyes trikóba öltözve, s tulipiros rongyokkal meg
559 11 | szokta kimosni a zápor, s rajta szokta megszárítani
560 11 | gazda. A ló maga is művész, s nagyobb kár volna érte,
561 11 | ragadja meg a fürdő hajadont s az úszó tengeri pókot. Neki
562 11 | dűlt a folyosó mellvédjére, s onnan nézte a bohóc művészkedéseit.~
563 11 | evett csepűt, okádott tüzet, s húzott ki vég-szalagokat
564 11 | vég-szalagokat orrán, száján, s csinált mindezekhez torzképeket,
565 11 | elővezette a kis tatár paripát, s annak művészi tulajdonaival
566 11 | művészete egész tárházát, s azt hitte a magas uraságok
567 11 | levevé csörgő sipkáját, s megindult a művészet adóját
568 11 | egyet – szólt Gierig úr –; s tegyük fel, hogy van hatvanöt
569 11 | csinált festett ábrázatjával s korom szemöldeivel.~No,
570 11 | tüzetesebb figyelmet fordítani, s világi eszével összevetegetni,
571 11 | vetődött. Itt egzekució van. S ezek a vendégek itt harácsot
572 11 | összekapták a pokrócot, s kezdtek iramodni a talyigával
573 11 | kereslek vele. Itt van, fogjad, s fizesd ki a huszonegy forintot!~
574 11 | ahonnan az előadásomat nézte, s akkor aztán kvitteljünk! –
575 11 | adóhátraléka huszonegy forint, s ön kötelezve van fizetni.~–
576 11 | úrhoz, térdre esett előtte, s elkezde rimánkodni.~– Uram,
577 11 | cigányok, koncertadó virtuózok, s aztán adót sehol sem fizetnek.
578 11 | korhelykednek, esznek-isznak; s ha veszik észre, hogy jön
579 11 | alázatosan hegyes süvegét, s elindult kéregetni.~Hiszen
580 11 | Búcsúzzál el lovadtól, s eredj bukfencet vetni! A
581 11 | aztán felkap a lovára, s nyargal vele a világba;
582 11 | végezte e helyen munkáját, s sietett még ma odább kelni.
583 11 | Folytatnia kell misszióját, s magánmulatságért nem maradhat
584 11 | komédiást kétségbeejteni; s majd ha jó messze elmentek,
585 11 | lovacskát a kötőfékről, s eleresztik. Visszatalál
586 11 | bizony egészen elmentek, s a lovacska csak nem jön
587 11 | becsukó kését mély zsebéből, s rohant gyermekeinek ádáz
588 11 | kitépte magát kezeik közül, s üldözőbe vette gyermekeit;
589 11 | befutottak a nyitott konyhába, s az utánuk rohanó bohóc Ilonka
590 11 | Ölni és halni. Magamat s gyermekeimet elölni. Nem
591 11 | fiatal leány a dühöngőhöz, s kivette kezéből a kést olyan
592 11 | megfogta a bohóc kezét, s vonta magával az istálló
593 11 | csinált asszonykája előtt, s odadörzsölé nyakát a leány
594 11 | cserébe az elveszettért; s aztán ne bántsa gyermekeit,
595 11 | könnyeivel eláraszthassa, s míg a bohóc eléje futott
596 11 | megölelte hű lovacskája nyakát, s lopva egy csókot nyomott
597 11 | a kapitány vezényszava, s a tizenhat lovas tovarobogott
598 12 | fojtogatják.~Ekkor nézett körül, s bámulva kérdezé:~– Hát vendégeink
599 12 | nem akartak tovább várni, s erőszakkal akartak betörni
600 12 | százados védett bennünket, s akkor fegyverrel fordultak
601 12 | haszonbérünkre volt félretéve, s kifizettem mind.~Világosi,
602 12 | székbe az asztal mellé, s két kezét ölébe téve, fejét
603 12 | fejét lecsüggeszté mellére, s szörnyen elhallgatott.~Olyan
604 12 | nyitja kívülről az ajtót, s megtöri a csendet.~A majorsági
605 12 | nem kopogtak a saruikkal, s helyet adtak annak, akit
606 12 | egyikünk elmegy napszámba, s úgy tartja el a másikat,
607 12 | tenyereink még itt maradtak, s ezek is érnek valamit. –
608 12 | Visszakapjuk, amit elvesztettünk, s majd elfelejtjük, amit szenvedtünk. –
609 12 | felnyílt, mint az álmodóé, s a homlok redői lesimultak.
610 12 | egyszerre összeroskadt, s leesett volna székéről,
611 12 | átváltozást atyja arcán, s hirtelen eléje térdelt,
612 13 | uzsorások alluviális iszapjából, s megparancsolta neki, hogy
613 13 | eléje küldött Angyaldy, s elhozza hazáig. Elemér úrfi
614 13 | ma ül fel az Atlantikra, s két hét alatt otthon lesz.
615 13 | Nincs az ön fia Toulonban, s nem kell már neki több pénzt
616 13 | Atlantic a viharban elsüllyedt, s egy ember sem menekült meg
617 13 | elérzékenyülésig felmagasztosult arcán, s hosszú, sötét szempillái
618 13 | egészen komoly előadás, s gondolkozik valami megfelelő
619 13 | lerogyni egy karszékbe, s arcát tenyerével eltakarni;
620 13 | leráncolja szemöldeit, s rövid, szaggatott mondatokban
621 13 | Mégiscsak jó fiú volt.~S amint így kezét nyújtá neki,
622 13 | amint így kezét nyújtá neki, s könnyező, ragyogó szemeivel
623 13 | mely neki e kézszorítást s e gyöngéd tekintetet megszerezte.~
624 13 | Elfogadta az irónt és tárcát, s sajátkezűleg jegyzé a teendőket.~–
625 13 | brisztolpapírra nyomtatva s minden ismerősnek borítékban (
626 13 | lajstromát sorolják el előtte, s még kérdezgetik, hogy melyik
627 13 | sírkertre felügyelő sírásók s más egyéb becsületes emberek,
628 13 | nevezte egykor szegény fiam, s ön oly jó volt hozzá életében
629 13 | felelt meg rá Harter Nándor, s azzal jobb egészséget kívánva
630 13 | egészséget kívánva a jó úrnak, s még egyszer kezet szorítva
631 13 | visszautasításakor Nándor úr. S hozzáfogott e gyászmunkához
632 13 | gyöngéden a vállára ütnek, s azt mondja neki egy ismerős
633 13 | valami rókavadászatról, s arról akarna beszélni, széket
634 13 | széket húzott magamagának, s beleült. Ezek voltak a viszontlátás
635 13 | valami bolond kátrányinges, s visszaadott a hazának s
636 13 | s visszaadott a hazának s kedveseimnek.~Harter Nándor
637 13 | tisztességtételére ötezer forintot, s akkor ez csak beállít, és
638 13 | kidobatni a pénzt az ablakon. S még tetejébe ki is fogják
639 13 | ember összeszedi magát, s kezét nyújtja az érkezettnek.~–
640 13 | a valuta kérdése, papa, s ez, tudod, hogy ezen a mappán,
641 13 | tanácsaimat! – szólt emelt hangon s elvörösödve.~– Ej no, nézd,
642 13 | vagyok parancsid szerint, s amióta megjöttem, még nem
643 13 | hogy ember legyen belőled. S te ott nem tanultál egyebet,
644 13 | mindenkor kötelességei vannak; s ha tér és idő változik is,
645 13 | mellett.~– Rám figyelj, s ne szakíts félbe mindenféle
646 13 | fő” egész nap nyújtózik, s este aláírja a nevét annak,
647 13 | adóssal fognék szimpatizálni, s a hitelezőt marasztalnám
648 13 | külföldre kellene mennem, s ott, hidd el, hogy még mindig
649 13 | népesség nagyon elszaporodott, s ahol egy bölcs kormány az
650 13 | bölcs kormány az évi termés s a fogyasztók száma közt
651 13 | mint nálunk a főispán. S milyen szabad életet élnek!
652 13 | odaálljon a támlány mellé, s mérje eddigi táncosnőinek
653 13 | Harter Nándor felállva, s odalépve fiához. – Légy
654 13 | kitanulta az egész mesterséget, s nyolcvan esztendőt élt vele.
655 13 | nagy férfiút adott apának, s aztán még külön magamnak
656 13 | hogy rászedett hitelezők s elcsábított leányok és férjes
657 13 | két kezébe fogva térdét, s így himbálva magát a széken.~–
658 13 | öröm, hogy íme, megvagy, s következett utána a gondolat:
659 13 | az a címe: „Der Dumme hat’s Glück!”~– No, ez a te mottód.
660 13 | Elemér fölkelt helyéről, s apa és fiú iparkodott olyan
661 13 | hogyan!~– Lökj ki az ajtón, s dobd utánam az ajtón anyai
662 13 | Akkor pert indíthat ellenem, s ha végét éri, akkor majd
663 13 | Addig pedig nézzen szét, s keressen magának olyan embert,
664 13 | a tengerből a partra.~– S mit fog ön most csinálni?~–
665 13 | ezt jó ötletnek találta, s nevetett rajta egy kiesit.~–
666 13 | izgatottan járt-kelt alá s föl szobájában. Angyaldy
667 13 | fel dühösen Harter Nándor, s a földhöz vágta az írótollat,
668 13 | megint másik írótollat, s aláfirkantotta nevét a postai
669 13 | átvette a postai utalványt, s eltávozott. Még csak azt
670 13 | deszkaládába szegezett képet, s egyenesen vitette azt Lemmingék
671 13 | hoz ön? – szólt Malvina, s megkínálta üléssel a titkárt.~–
672 13 | csengetett a komornyiknak, s meghagyá, hogy ide hozzák
673 13 | jó világításban álljon; s mikor el volt helyezve,
674 13 | élő arcok megítéléséhez, s figyelmét Malvina arcára
675 13 | mégiscsak jó fiú” volt, s ki oly szomorú, meggyászolt
676 13 | komornyik, kit Bécsből hoztak, s még itt nem ismert senkit,
677 13 | még itt nem ismert senkit, s azon kezdi minden szertartás
678 13 | felelte, hogy csak jöjjek be, s mondjam itt, hogy valaki
679 13 | szóra Malvina felsikoltott, s egy szék karjába fogódzott,
680 13 | múlva feltárult az ajtó, s belépett rajta a holtnak
681 13 | csókoltatni, ráncigáltatni, s mikor vége volt, akkor elnevette
682 13 | Lemming úr állát simogatva, s ajkán lebegett ez a kérdés: „
683 13 | Angyaldyra.~– Találkoztunk.~– S ön azt nem is mondta nekünk.~–
684 13 | Lemming úr órájára nézett, s úgy találta, hogy már eljött
685 13 | ezt az apja elkergette, s ha ő ott marad, az ő erszényén
686 13 | volna iránta, de lenézted: s ez az, amiből nem lehet
687 13 | veszek magamnak egy fazekat, s mindennap ebéd után eljárok
688 13 | lakhatik; maga már nagy kamasz, s aztán a világ mindent félremagyaráz;
689 13 | mind ez ideig gavallér, s ahhoz volt szokva, hogy
690 13 | kettőn megveszem az árát, s az egyik az öné. A kép az
691 13 | kriptáját meg a szemfödelét, s még egy kicsit hazajön élni,
692 13 | éjszakát a kismamájának, s menjen a szállására. Hol
693 13 | csipkézettel, azt leoldta onnan, s aztán felkötötte Elemér
694 13 | nem volt egy garasa sem, s most egyszerre kétszáz forint
695 13 | akit előtalált, elfogta, s parancsolta neki, hogy vágtasson,
696 13 | hirtelen jegyet váltott, s a harmadik csengetésnél
697 13 | odavitte az egyiket az úrfihoz, s legyűrve a szélét, megmutatta,
698 13 | saját tarisznyájába nyúlt, s abból húzott ki valami furkónak
699 13 | felvette a fejét a földről, s elereszté maga előtt; a
700 13 | szekér is előrezördült, s megtaszítá a másik lovat,
701 13 | kiöltötte nyelvét a világra, s egy sikertelen kísérlet
702 13 | madzagát is, a nyelét is.~S azután jöttek még sajátságos
703 13 | Elemér kifizette a kocsist, s nem várt rá, míg annak lovai
704 13 | Ezután majd gyalog járunk, s jövő tavasszal, aki megéri,
705 13 | nem tévedhet le az útról; s ha azután egyszer meglát
706 13 | jártak itt hajdan szekérrel. S amennyire a szem ellátott,
707 13 | árnyéka messze nyúlt mögötte, s még mindig nem látott maga
708 13 | égő földnek lelke volna; s abban a percben eltűnt a
709 13 | tengereivel, oázaival, s Elemér maga előtt látta
710 13 | udvarra, hogy nyissák ki; s hogy azután nem jött senki,
711 13 | az ilyen falusi szerszám; s bement az udvarra.~Nem ugatták
712 13 | végighasadva az aszálytól, s a kert földje mélyén fölrepedezve,
713 13 | domb. Arra leül az ifjú, s elkezd beszélgetni a virágokkal.
714 13 | otthonos növények rendéből, s azt tárcájába rejtve, ismét
715 13 | árért nem bírt többé kapni, s úgy kellett tennie, mint
716 13 | lelkem egy ilyen tájkép.~S valahányszor elszenderült,
717 13 | Két napot töltött az ide s tova utazással Elemér. Késő
718 13 | páholyfoglalói ornátusban volt már, s Lemming úr csakhogy a kesztyűit
719 13 | érdekében egész nap fáradok, s ön azalatt még csak annyira
720 13 | segítségére kell sietnie, s ő is nekifordult Elemérnek.~–
721 13 | félkezével maga és Elemér közül, s szavába vágott.~– Édes Lemming,
722 13 | mindig a magáét pazarolta, s amit fizettek érte, azt
723 13 | még egyszer hátratekinte, s az ifjú semmiházinak nyújtva
724 14 | a beteget magára bízni; s ha mind a ketten elmennek,
725 14 | Meghallotta ezt Böske, s sietett rajta segíteni.~–
726 14 | Ilonka egy parasztleányt s egy kisfiút látott meg az
727 14 | perc múlva nyílt az ajtó, s bejöttek rajta. De most
728 14 | lepedőbe kötött batyut, s mintha ott volna a legjobb
729 14 | letette magát egy székre, s eddig kezében hozott cipőit
730 14 | tollat, tentát, papirost, s elkezdi ám írogatni, hogy
731 14 | spanyolviaszkot vettek elő, s elkezdtek diribdarab papirosokat
732 14 | minden énrám van bízva, s én nem engedek semmihez
733 14 | nyilván csillapította, s mikor azzal készen volt,
734 14 | akarja magát biztosítani, s azért vagyunk mi kiküldve,
735 14 | elkentem az egész papiroson, s amint ezért meg akart fogni,
736 14 | hogy jöjjön a békókkal, s verjen engemet vasra. No,
737 14 | szemeit a bodros ingujjával, s egész jó kedvvel folytatá
738 14 | nekiindultam a világnak, s most itt vagyunk.~– Szerencsétlen! –
739 14 | bágyadtan borult anyja keblére, s odatérdelve eléje, megcsókolgatá
740 14 | megcsókolgatá kezecskéit, s úgy elkérdezgeté tőle, hogy
741 14 | összeszorítá finom ajkait, s mint hullámhányta hajó kormányosa,
742 14 | hallotta, értette mindazt, s éppúgy kínozta szívét, amit
743 14 | Ilonka némán inte fejével, s megszorítá a leány kérges
744 14 | alaposan tudom a nyelvészetet, s képes vagyok másokat tanítani.~
745 14 | karját saját nyaka körül, s a kis néma gyermek karjaival
746 14 | szelídebben tekintenének alá, s leánya arcában tárgyat találnának
747 14 | hívaték egy úri házhoz, s azzal az örvendetes hírrel
748 14 | egy igen kellemes úrhölgy, s hogy havonkint harminc forintot
749 14 | legnyomorultabb koldus.~S ha e harminc forintból még
750 14 | gyógyszertárra is kell költeni, s a világ előtt mégis finom
751 14 | reggel ki szokott lovagolni, s a visszatérés s az új átöltözés
752 14 | lovagolni, s a visszatérés s az új átöltözés közti órát
753 14 | otthon töltheti családjánál, s otthon varrhat, hímezhet
754 14 | az egész divatos világ, s nem jár az utcán; Ilonkának
755 14 | meg, hogy felejtsék el. S ha még az elszegényült egy
756 14 | jó nap ellen, eső ellen, s hajlós halcsont nyelével
757 14 | felfedezés után Ilonka, s jónak látta nem folytatni
758 14 | Lemming úr pedig ott maradt, s utánanézett, míg a lányka
759 14 | elkésett valahol hét órán túl, s az angol nyelvmesternő,
760 14 | nőmet?~– Egy hava.~– No, s hogy halad előre?~– Igen
761 14 | hogy szülőit elhagyja, s idegen házhoz menjen lakni,
762 14 | mondani ki, mintha selypítne, s közbe-közbe a házi asszonyság
763 14 | fogalmak, amik erre rávezetnek; s másnak nem beszélt felőle.
764 14 | anyja a sok pénznek megörül, s rákényszeríti, hogy fogadja
765 14 | sorolják a mecénások közé, s hogy ezentúl jó lesz, ha
766 14 | leszakíthatnának a ruháik fodrából.~S a majmok aztán bosszúállók.~
767 14 | kopónak még jobb lába van, s így a vén vadász utoljára
768 14 | anyja nélkül jár és egyedül; s ha önnel találkozik, nem
769 14 | megindult velem a griffmadaram, s éreztem, hogy megy alattam
770 14 | vett az úrfi számára lovat, s Elemér délceg lovagnak képzelte
771 14 | kapott az úrfi az új tárgyon, s abbahagyott minden elébbi
772 14 | akinek soha sem volt lova, s azt mondják neki, hogy az
773 14 | Lemmingre, azután Malvinára, s e tekintet után egyszerre
774 14 | egyszerre csak magára hagyni, s a legelső lilaszín ruhának
775 14 | cukormorzsát hajított fejére, s azáltal figyelmeztetve lőn,
776 14 | előlem, mikor találkozunk, s eltagadná előlem, hogy engem
777 14 | midőn újra találkozik vele, s kénytelen azt tudni magáról:
778 14 | szerelemben a könnyű diadalmakat, s mert azokra könnyen rátalálnak,
779 14 | annak királynői fenségében, s nem értik a meghódolás gyönyöreit.~
780 14 | magát a szeleburdiságba, s azokat az érzelmeket, miket
781 14 | tárgyaivá hagyta lenni, s borral anabaptizálta Lemming
782 14 | harmadikban aztán megharagudott, s felfogadta, hogy aki napvilágra
783 14 | hogy neje elment hazulról, s a társalkodónét is magával
784 14 | divatkelmét mentek megnézni, s hogy neje szobájában egyedül
785 14 | egyedül várakozik Ilonka, s készíti addig az angol feladványokat.~
786 14 | úgyszólván otthon lakik, s mégsem láthatta eddig soha.
787 14 | szolgálattevő osztályhoz tartozik, s mint ilyen nem is tarthat
788 14 | harmadik szobába Elemér úrfi, s tárt karokkal indult a lilaszínű
789 14 | támasztott en-tous-cas-ját, s a legtökéletesebb „en garde”
790 14 | ellenállhatlan támadásaival, s elvégre egy remek „kvarttal”
791 14 | csilingelő prizmái közé, s azok közt keresztben is
792 14 | Malvina hímzőrámájának, s abba úgy beleült, hogy keresztülszakította
793 14 | kész kifeszített hímzést.~S még hogy a veszedelem tökéletes
794 14 | Elemér úrfi belépte után, s így végignézte az egész
795 14 | Felvette elhullatott kalapját, s rekedtes hangon e szókat
796 14 | Ilonka elfordult tőle, s lelkéből kívánta neki, hogy
797 14 | megindított per dolgában s egyúttal utalványt is, hogy
798 14 | játszani a tőr hegyével, s azt mondani: Vigyázz, vagy
799 14 | ellenség két szemébe szegezni, s akkor acélt acél ellen feszíteni;
800 14 | vakmerő támadót félrehárítani, s aztán visszadöfni, hogy
801 14 | spadassin.~– Zavarba jött, s elfeledte, amit tudott.~–
802 14 | karmozdulatok fel és le. S ha mindezért jobban fizetnek,
803 14 | nem elég erősek-e karjaim.~S azzal felgombolta ruhája
804 14 | felgombolta ruhája ujját, s feltűrve azt könyökéig,
805 14 | állunk szemtől szemben, s mi nem fogjuk egymást kinevetni.
806 14 | órának, íróasztalához futott, s egy százast kihalászva az
807 14 | volna, hogy hasznát vegye; s ami aranyalmát termő fává
808 14 | lecsókolá anyja könnyeit, s aztán meg tudott szökni
809 15 | adakozik, sem Garibaldinak, s hogy azok a felsegített
810 15 | öltözik selyembe és csipkébe, s kétszer egy öltönyt sohasem
811 15 | meg eladja, ahogy veszik, s így jut pénzhez. Az árjegyzéket
812 15 | hogy ennek így kell lenni, s ha ön törvényes nőm nem
813 15 | kreppruhában hat hétig, s ha akarja, nem tartok cselédet.
814 15 | szót kimondja: „egymillió”, s utána teszi „uram bocsá”;
815 15 | utána teszi „uram bocsá”; s ahol egy milliót érő földbirtok
816 15 | csengő pénz a zsebében, s még itt azt mondani ki,
817 15 | ilyenkor az ékszereiket, s miért nem fizetik ki a financier-k
818 15 | komornyikjától. Felnyitottam, s egy szivartartót találtam
819 15 | Levél volt hozzá mellékelve, s abban a levélben tudatta
820 15 | mindegyik egy szivar számára, s azokban vékony papírba burkolt
821 15 | nyakára vetem a hurkot, s azt mondom neki: „Uram,
822 15 | másodszor mint gentlemannel; s én mind a két minőségben
823 15 | onnan az elfogadási terembe, s ott megkínált, hogy foglaljak
824 15 | a legközelebbi teremtől, s az a legközelebbi terem
825 15 | átelleni üvegfal tükrébe, s abban az egész szomszéd
826 15 | fennhangon, mi következik, s engedte a döféseknek a keblén
827 15 | piros szívet találtatni, s a magas tercnél, kvartnál
828 15 | vítőre gyöngéjét elfogni s a parádból a döfésbe átmenni;
829 15 | csípőinek kihívó dacossága, s azok a szoborszerűen szép
830 15 | balkezével marokra kapta vítőrét, s szuronyként szegezte a pirosruhás
831 15 | még nem szokott hozzá, s aztán csak folytatta a kacagást.~–
832 15 | arcáról a sodronyálcát, s leveté a plasztront kebléről.~
833 15 | a zongora előtti székre, s elkezdett rajta verni egész
834 15 | Úgy hát üljön kegyed ide, s verje ezt a dallamot, mert
835 15 | terem közepére szökött, s elkezdé táncolni azt az
836 15 | magának, a tükörnek és őneki, s még csak el sem pirult rá
837 15 | csak abbanhagyta a táncot, s felragadva a vítőrt, odaugrott
838 15 | odaugrott a kékruhás elé, s nevetve kiálta neki:~– Vigyázzon
839 15 | magamat – szólt a kékruhás, s ő is fleuretjéhez kapott,
840 15 | bal lábával előrelépve, s míg bal kezével ellenfele
841 15 | szegletébe elrepült tőrének, s ismét kézbe kapta, s ismét
842 15 | tőrének, s ismét kézbe kapta, s ismét oly hevesen támadta
843 15 | ellenfele keblére szegzé; s most azután birtokában volt
844 15 | vívni, eltöröm a vítőröket, s nem tanítom önt többet.~–
845 15 | maga is elveszté türelmét, s a fegyverszünetet megtörő
846 15 | second-döféssel kinyújtá, s míg Malvina vítőre az ő
847 15 | jobb válla alatt találta, s minthogy a nő rohama teljes
848 15 | felgombolá felső öltönyét, s lehúzta azt válláról odáig,
849 15 | egy ilyen jó pohár vizet!~S azzal fenékig ürítette a
850 15 | ez a keserű öngúnyolás.~S engemet ennek a csudálatos
851 15 | színjátékot néztem végig.~S már most beszéljünk üzletekről,
852 15 | adott pénzt a bankárnak, s nem szégyenítem meg a világ
853 15 | kérem, mert kitűnő szivarok, s nehogy elajándékozzon belőlük
854 15 | megízlelem, ha hazamegyek, s estére elmondom felőlük
855 15 | nekem küldött összeget, s mikor négyen együtt leszünk,
856 15 | asszonyságnak is jó lecke lesz), s visszaadom neje előtt a
857 15 | Arra tagadólag válaszolt, s erőltetni kezdte a jó kedvet,
858 15 | búslakodó női arc látásában. S ha ez arc a mi kedvesünk
859 15 | arc a mi kedvesünk arca; s ha ez arctól meg kell válnunk,
860 15 | Lemmingnek azt a pénzt, s levélben mondom el felőle
861 15 | rendőrfőnököt diskurálni; s ha rossz kedve volt, lekocsikázott
862 15 | foglalkozó cenzori kart, s rettenetes autodafékat rendezett
863 15 | még a kérdező nem tud!~– S ön tudná, hogy mi szomorúsága
864 15 | megint sok adósságot csinált, s a jó Lemming ki akarja őt
865 15 | adósokat nem börtönözik be, s a minisztériumnak „most”
866 15 | bírt ezzel a nyugalommal, s a legelső kereplőhangra
867 15 | Malvina megijedt a botránytól, s a legközelebbi pénzzel,
868 15 | úton-útfélen lézengenek az éhezők, s rögtön meg akarja kezdeni
869 15 | kezdeni az ingyenleves-főzést, s sürgeti a tagjainál levő
870 15 | hogy milyen galibában van, s Lemming erre is vállat vont,
871 15 | Lemming erre is vállat vont, s azt felelte rá, hogy nem
872 15 | bírói zár alatt állanak, s ezeket nem adhatjuk szokás
873 15 | járuljak ez összegekhez, s a kegyed ívére írhassam
874 15 | burkoltan az asztalra letette, s azzal eltávozott.~Malvina
875 15 | fölvette az egész csomagot, s sietett vele a jótékony
876 15 | ívet, átadta a csomagot, s asszonyi fensőbbségi tudattal
877 15 | összehasonlította az ívvel, s azután visszaadott belőle
878 15 | abban a kitűnő celebritások s a főváros szépségei. Valamelyik
879 15 | közölte is a toalettjeiket s a souper francia étlapját.~
880 16 | lekantározom a pegazust, s elkezdem azt vezetni fékénél
881 16 | mely még most is sebet ejt, s virággal, mely még most
882 16 | agyagból készít golyócskákat, s azokat nyeldesi; ott már
883 16 | jószág volt, rajzott ki s be ottan a nép. S az éhező
884 16 | rajzott ki s be ottan a nép. S az éhező nép oly szelíd
885 16 | halotti szentségeket felvenni, s aztán járnak végig az utcán
886 16 | fölösleges pénzünk van, s nem sietünk azt küldeni
887 16 | országos arculüttetés pírjából; s egészen megmagyarázhatónak
888 16 | volt, táncot rendeztek, s mint az olasz, ha a tarantula
889 16 | szívnemesség emelt ki; s kik most ideálltak szolgálni
890 16 | szolgálni a közönségnek, s töltögetik a pohárkát tíz
891 16 | kenyeret a szűkölködőknek, s dicsőség adassék a nemzetnek:
892 16 | búzából végre zab lett, s mikor elvetették, még ki
893 16 | pedig enyvesekké váltak, s nagyon kis mértékben mentek
894 16 | úton-útfélen a dülöngő éhezőket, s részesíték saját kevesükben.~
895 16 | néhány krajcárt a kofáknál, s lelkesen beszámolt vele,
896 16 | ráakad a saját Marcijára, s akkor az oldalba döfve könyökkel
897 16 | nagyot csóvált a fején, s megfeddé a leányt.~– Ej,
898 16 | még a sorozás alatt van, s addig össze nem ád bennünket
899 16 | kimaradtak az iskolából, s szaporodtak a názárénusok.
900 16 | imádkozik magának otthon; s a gyerekeik ne tudjanak
901 16 | Marcinak a felesége vagy; s nem fizettek érte semmit.~–
902 16 | Mihály bácsi vette azt észre, s nagy elégült ravaszsággal
903 16 | töltényt, hogy el ne süljön; s ha közelít az ellenség,
904 16 | mindenütt nyomorúság van, ugye, s mink milyen szép díszes
905 16 | Cserélünk búzát pénzért, s cserélünk pénzt kalapért.
906 16 | leányt, aki nálamnál szebb, s akkor elmegy kendhez, és
907 16 | másik testvéred is támadt, s én azzal is összeadlak.~–
908 16 | én azzal is összeadlak.~– S akkor lesz mindenikünknek
909 16 | mindenikünknek két férje s két felesége?~– Ez a názárénusoknál
910 16 | názárénusoknál valóban így van. S azt a názárénusok nem titkolják,
911 16 | megfogta Marci gallérját, s azt súgta neki:~– Te Marci,
912 16 | esztendő múlva kerülsz is elő; s akkor kezdünk valamit abból,
913 16 | kenteknek! – szólt a leány, s felgyűrte a két inge ujját
914 16 | Istenemet, hogy lesz! – s ha akkor a magyar hazát
915 16 | volna az uram vagy a fiam, s azt mondaná, hogy neki tiltja
916 16 | az ilyen pipogya férfit, s magam venném vállamra világ
917 16 | szomszédasszonyra mer pislogni, s az meg őrá, összekáromítom
918 16 | is erélyes kérdések elől, s olyasmit hebegett, hogy: „
919 16 | nézett a csípővas felé, s közel volt hozzá, hogy minden
920 16 | lépett Mihály pátriárka, s így szólt a leányhoz.~–
921 16 | hogy vele nem jó tréfálni, s a bal tenyér adományával
922 16 | megkönnyítetted a magad lelkét, s diadalt szereztél az enyimnek.
923 16 | názárénus is tud olvasni, s előadja az eldugott pénzét,
924 16 | politikát csináltak a vallásból, s ezek idelenn vallást csinálnak
925 16 | ellenségnek tekinteni azt, s mindenütt sáncot, árkot,
926 16 | hiszen majd feneket érek, s onnan felküzdöm magamat,
927 16 | magamat, amikor akarom, s kiúszom a partra.~De csalatkozik!~
928 17 | habarék folyik, emberek vére, s e véres patakokon haldoklók
929 17 | lomhán visszaszáll a földre, s kékesbarna felleg gyanánt
930 17 | első győzelmét kivívta! S az a nehéz csatatéri döglelet –
931 17 | harc nem vívatott a földön, s soha nemesebb ügynek diadalt
932 17 | hátul kijött az oldalán, s kettős sebet ejtett rajta.~–
933 17 | megesik, hogy félrecsúszott, s ilyenkor körülfut a bordák
934 17 | körülfut a bordák alatt, s úgy jön ki a túlsó oldalon.~–
935 17 | mindenét felégették a déliek; s aztán ő is beállt közlegénynek.~–
936 17 | nagyot hallgatott erre, s némán tapaszolá kötegét
937 17 | kiálta fel az ijfú vitéz, s mind a két kezét a levegőbe
938 17 | elalélt fuldokló fejét, s tenyerével simogatá hideg,
939 17 | hinni, alkörmössel írt, s jobban elhiszik.~S íratott
940 17 | írt, s jobban elhiszik.~S íratott saját vérével levelet.~–
941 17 | nagy hajlama volt hozzá… s ez ott most ragályos. Tehát: „
942 17 | temetve a szélesség 36-ik s a hosszúság 78-ik foka alatt
943 17 | tartá a megírt levelet, s az rászögezte szemeit merően.
944 17 | tábornok diadaltudósításával s a csatatérről írott levelekkel.~
945 18 | és a csatatéri porzóval, s szépen eltette a fiókjába
946 18 | fürtöt kiöntötte valahová, s nem adott át semmit annak
947 18 | szeretek senkit rágalmazni, s csak úgy találomra mondom
948 18 | hová megy, mikor odább áll, s nem kérdezik tőle, hol járt,
949 18 | Azt durcás arc fogadja, s kötelességévé van téve kitalálni,
950 18 | haragított meg valakit; s jaj neki, ha ki nem találja!
951 18 | az utcán találkozik vele, s báli meghívókat küldöz családjának
952 18 | Bélteky Feri mint nemes keblű s igen szilárd jellemű ifjú
953 18 | Odamutatott kedélybeteg atyjára, s azt felelé:~– Majd ha atyám
954 18 | Világosiné elértette a választ, s nagyot sóhajtott rá.~– Igazad
955 18 | tudom, hogy tele van mézzel, s viszi azt királynéjának;
956 18 | Malvina mellett a causeuse-ön, s várta, hogy mi lesz ebből.~–
957 18 | szeretem. Elhidegültem iránta, s megfagyasztottam őt magát;
958 18 | egy férfi, aki önt imádja, s akit ön is imád. Kedvesem!
959 18 | aggszűz e várakozásban.~– S az aggszüzeket kinevetik,
960 18 | még tükrömből nem látom; s ha nem keserít el az, ami
961 18 | is jókedvű volt otthon, s ha jött a kelletlen udvarló,
962 18 | nem tudott bocsátani soha, s akit el nem tudott felejteni
963 18 | vénülünk mind a ketten; s aztán majd-majd egyszerre
964 18 | a Potomac mellé elesni? S hogy esett volna el az amerikaiak
965 18 | harcában?~– Önkénytes volt, s azt mondják, igen jó katona
966 18 | végigolvasta a hírlapi cikket, s aztán azt felelte rá:~–
967 18 | előveendi ezt a gondolatot, s betölti vele egész lelkét.~
968 18 | lehajtotta kis kezére homlokát, s elkezdé elejétől végiggondolni
969 18 | végiggondolni azt, amit olvasott, s miután hosszan végiggondolt
970 18 | Elhitet magával valamit, s aztán megbánja, hogy elhitte
971 18 | Teszi magát hazafinak, s aztán megijed tőle, mikor
972 18 | benne van; haragra gerjed, s aztán nagyot kerül, mikor
973 18 | Most bocsáss szobámba, s holnap reggelig ne bántsatok,
974 18 | aztán, amit mondott neki, s aggódva lesett be ajtaján
975 18 | mosolyogva feküdt vánkosán, s keble nyugodtan pihegett.~
976 18 | kivette a levelet kezéből, s aztán olvasta fennhangon.~„
977 18 | bosszúsan tépte szét a levelet, s aztán sírva borult Ilonka
978 18 | szemközt nyitja azt rá valaki, s előtte áll testestül-lelkestül
979 19 | megfizettették velem a személydíjt, s így nem vagyok láthatatlan
980 19 | orvosok megmagyarázták, s ha orvos volnál, elmondanám,
981 19 | között futott bennem körül, s nem sértett meg semmi nemes
982 19 | részt, csak a paraszt bőrt s a polgári csontokat viselte
983 19 | benne, hogy újra látlak, s a végrendelet átadását elhalasztottam.~–
984 19 | ítéleteket kaptál benne, s jelenleg a legfelsőbb törvényszék
985 19 | bírói zár alatt vannak, s a lejárt szelvényekre most
986 19 | adtak, úgy bocsátottak el; s aztán majd valami dologhoz
987 19 | van, hogy megsoványkodtam, s a szakállam megnőtt.~Bélteky
988 19 | köszönettel kiegyenlíthessem. S most még csak arra kérlek,
989 19 | volt, és hogyan nem volt. S most Good-bye! A te időd
990 19 | barackvirágszín kesztyűket, s dobta az almáriom szegletébe,
991 19 | az almáriom szegletébe, s kergette az inasát, hogy
992 19 | bérkocsi helyett hordárt, s írta a lemondólevelet Világosinénak:
993 19 | semmi vagyona a világon; s akinek most került haza
994 19 | kapusnál látogató jegyét, s csak délután ment ismét
995 19 | sűrű szakáll vette körül, s naptól barnított színt kapott;
996 19 | címe van az országfőnek s a favágónak. Egyedül az
997 19 | volt nálam ezer forintja, s abból ön csak ötszázat vett
998 19 | összeget is visszaadom, s kérni fogom önt, hogy kézbesítse
999 19 | asszonyom, hogy a „Harter et Son’s” Company felbomlott, s most
1000 19 | Son’s” Company felbomlott, s most külön kezdünk majd
1-500 | 501-1000 | 1001-1404 |