Fezejet

1001 19 |          közönség oltalma alatt állnak, s aki egy nőt megbánt, az
1002 19 |                 társadalmat bántja meg, s azt kidobják a hajóból.~
1003 19 |            valaki tartani egy asszonyt; s az amerikai nő, amíg szülői
1004 19 |               becsuknak a dolgozóházba, s ott azután jól viseli magát,
1005 19 |           őrizetlen szobába be nem jut, s a legelső aranyórát nem
1006 19 |              rosszul illik az.~– Tudom, s nem alkalmatlankodom tovább.~–
1007 19 |                önt valóban agyonlőtték; s aztán valami jenkinek a
1008 19 |                 önt, felöltötte magára, s az jár-kel itt most az ön
1009 19 |            sorra, valami lepke képében, s csapja nekik a szépet sorra,
1010 19 |      visszatérek; az éjjel odautazom.~– S mit keres ön Bécsben?~–
1011 19 |                nyergelje fel paripáját, s kilovagolt.~
1012 20 |                a villám cikázó kezétől, s a hegyi utakon apró zuhatagokban
1013 20 |               dörgés hangzik fel utána, s arra még jobban rákezdi
1014 20 |               ház. Itt felkap a gyepre, s engedi vágtatni a paripát,
1015 20 |               futókat üldöző villámmal, s amint berobban a ház udvarára,
1016 20 |             gyorsan leszökik nyergéből, s menekül a házba.~A ház lakója
1017 20 |                idő! – válaszol a hölgy, s kedvese keblén függ.~Egészen
1018 20 |                félek. Szoríts magadhoz.~S aztán leültek egymás mellé
1019 20 |            látott a külvilágból semmit, s aztán valahányszor a villám
1020 20 |              akart; úgy rettegett tőle, s azután ismét felkereste
1021 20 |       szerelemben, a kedves égő keblén; s mentül jobban villámlott,
1022 20 |         rémületben túlvilági gyönyörét.~S már nem volt az átázott
1023 20 |          lehajtotta tenyerébe homlokát, s elmélázva felelt:~– Nekem
1024 20 |                A hölgy rábámult merően, s félreveté előrecsúszott
1025 20 |              érte. Mindenemmé tettelek. S ha elvesztelek, semmim sincsen;
1026 20 |            leckéket senkinek sem adhat, s miután kegyed tegnap csakugyan
1027 20 |                Malvina ajkába harapott, s öldöklő szemekkel tekinte
1028 20 |                    Elhiszem, asszonyom; s semmi neheztelésem nincs
1029 20 |           odafordítá arcát Ilonka felé, s azt mondá neki:~– Tudja
1030 20 |                arcát, egészen elsápadt, s szemeinek riadt tekintete
1031 20 |           rebegé; maga sem tudta, mire, s halvány arca elárulá, hogy
1032 20 |              áldozata halálküzdelmében, s csepegetett méreggel fokozta
1033 20 |               mondatok szünetei között, s azután gyönyörködött benne,
1034 20 |          folyamodik a dictionnaire-hez, s keresi benne az R betűt
1035 20 |               mint amit írni akar vele; s hogy akarja eltitkolni a
1036 20 |             Elemér.~Ilonka vállat vont, s felvette a tollat: „Miért
1037 20 |          felvette a tollat: „Miért ne?” S aztán leírta a tanulmánylap
1038 20 |                gombostűvel térd fölött, s a szokásos sodronyálarcot
1039 20 |              másikat – felelte Malvina, s a nekiszabadult szenvedélytől
1040 20 |                 dacosan tekintve le rá, s lábát keresztbe téve előtte –
1041 20 |            gyilkos tekintettel a delnő, s szép fogai egymáshoz verődtek
1042 20 |                 álló csudaszép fúriára, s nem bírt lelkében azzal
1043 20 |                 elpirult arcát e nőtől, s kezét keblére tevé, mintha
1044 20 |                férjes nőnek, elmondani, s nekem, hajadonnak, meghallani
1045 20 |                ördög leszek, ha akarom; s ha te angyal akarsz lenni,
1046 20 |             tenni. Fogd ezt a fegyvert! S ha van bátorságod őt szeretni,
1047 20 |           diákok szoktak imádottaikért.~S azzal odadobta Malvina lábához
1048 20 |              ott állt előtte nyugodtan, s két összetett keze még mindig
1049 20 |                  Bocsásson engem innen, s én úgy elmegyek, hogy soha
1050 20 |               azonban az ajtó elé állt, s elzárta az útját.~– Óh,
1051 20 |             ajtót! Ez már otrombaság… – S azzal előrelépett az ajtó
1052 20 |           félrehárította puszta kézzel, s azzal megkapva az útját
1053 20 |           Hiszen acél volt minden izma, s ha úgy akarta volna, összetörhette
1054 20 |          birtokába jutott a kilincsnek, s felnyitotta a kulccsal az
1055 20 |             miatta? Eldobod magad érte, s nekiindulsz a világ gúnykacajának.
1056 20 |   visszafordította a kulcsot a závárba, s egy szökéssel az eldobott
1057 20 |         vítőrnél termett, felkapta azt, s azt mondá ellenfelének~–
1058 20 |               törődve saját védelmével. S Ilonka ama sértő szó után,
1059 20 |                a szív nyugodt érverése, s míg a szem vigyáz, míg a
1060 20 |           azalatt a fő gondolkodni tud, s nem engedi a heves vérnek
1061 20 |            letérdepeltetem őt lábamhoz, s úgy fog bocsánatot kérni
1062 20 |               kit oly gonoszul bántott, s ki őt nem bántotta soha.
1063 20 |               megbántásnak tanúja volt. S azután megvetem, és magára
1064 20 |               erősen marokra fogta azt, s gyanítva ellenfele szándékát,
1065 20 |              kiesett kezéből a fegyver, s ő maga ájultan rogyott a
1066 20 |          lábaihoz, hanyatt vágta magát, s hosszú, fekete fürtei szétbomolva
1067 20 |             hajadon pedig állva maradt, s megvetéssel nézett le a
1068 20 |              saját keze ontotta vértől, s elájult bele.~Ilonka a mosdószekrényhez
1069 20 |                 szivacsot a festménybe, s betömte vele a keblén szúrt
1070 20 |                rájuk lépve, letördelje, s zsebében elrejtse.~Azután
1071 20 |              cselédséghez vezető ajtót, s kiment a szobaleányt behívni.~–
1072 20 |                megsebesítette vállamat, s arra ijedtében elájult;
1073 20 |              Ilonka lement a lépcsőkön, s azután felült mellé a kocsiba.
1074 20 |             láthatta, akkor megfordult, s azt mondá:~– Mármost én
1075 20 |                   Mármost én is megyek, s felkeresem a názárénusokat!~
1076 21 |        csendháborítás” rovata alá esik, s őrizkednek a haditörvényszékektől
1077 21 |      haditörvényszékektől leckét venni. S ha akad itt-ott elöljáró,
1078 21 |           tárgyban szigorú vizsgálatot, s akkor aztán a panaszkodó
1079 21 |                 neki, amit megszolgált, s azzal rábízta, hogy legyen
1080 21 |                ismerhetni: Gierig úrra, s az okosabbak közülök szörnyen
1081 21 |                panaszkodókra Gierig úr, s fricskát adott az eléje
1082 21 |        összeszedette a kiosztott búzát, s ugyanazokkal a szekerekkel,
1083 21 |          őrmester Föhnwald századoshoz, s így szól hozzá:~– Százados
1084 21 |             most itt a kezemben tartok?~S letette eléje a névtelen
1085 21 |               porkolábnak kölcsönözték, s azzal mentek a molnárhoz.~
1086 21 |             hogy ő most milyen nagy úr, s csak azért is megvárakoztatja
1087 21 |     impertinensül mosolygott a szemébe, s nem szólt semmit. Be akart
1088 21 |            megtöltetett egy tarisznyát, s azt őrmesterére bízta; a
1089 21 |                 sürgette az értekezést, s fel kellett cihelődni a
1090 21 |             nagyot bámult erre a szóra, s csodálatosan csóválta a
1091 21 |                 esznek, mit nem esznek? S hogy mer ön engem akármi
1092 21 |         megkapható rablókat, tolvajokat s azoknak orgazdáit, cinkosait,
1093 21 |                mérget csinálnak belőle, s úgy adják a katonának enni;
1094 21 |                törvényből az igazságot, s még a fegyvernek az élét
1095 21 |           fegyvernek az élét is letörik s ellopják. Én rablókat hajhászni
1096 21 |                 Teljesítem a megbízást, s elfogom önöket mind. Katona
1097 21 |                 dologba belekeveredett, s megteszem azt!~Gierig elsápadt;
1098 21 |                Én itt hivatalból járok, s hivatalos kötelességemet
1099 21 |          katonát itt hagyok az ajtóban. S kérem, hagyja az ajtót nyitva.~–
1100 21 |          kapható volt. Már pitymallott, s a vendéglő udvarán befogva
1101 21 |              urat megvasalva a szekéren s Gierig urat saját hintójában.
1102 21 |        bemutatja ő mindjárt maga magát, s benyitott egyenesen.~Lemming
1103 21 |                úr már fel volt öltözve, s teáját szürcsölgeté, mikor
1104 21 |             hogy az idegen úr eltévedt, s igen nyersen kérdezé:~–
1105 21 |           Diable! – mormogá Lemming úr, s csendesen kihörpinté csészéjéből
1106 21 |               lágytojás feltöréséhez.~– S mit fog ön most ezekkel
1107 21 |           Szappermán! Még több is lesz? S ha mind megfogta őket?~–
1108 21 |               Budára a helytartósághoz, s olyan lármát csapok, hogy
1109 21 |                a fél világ meghallja.~– S szabad megtudnom, mennyiben
1110 21 |                be kell dugni a száját.” S csendesen becsülgette magában
1111 21 |             felkelt a helyéről Lemming, s egy finom világfi hunyorgó
1112 21 |        kaláccsal fogja őket kárpótolni.~S azzal nagy mosolyogva belső
1113 21 |         mosolyogva belső zsebébe nyúlt, s kivonta onnan nagy, sok
1114 21 |                 nyitogatni ez az ember.~S az a sértő biztosság, amivel
1115 21 |               lármáznak, fenyegetőznek, s aztán egy perc múlva mosolyognak,
1116 21 |                  ami pénzt talál benne; s aztán majd az üres tárcát
1117 21 |            nyújtá vissza Lemming úrnak, s az üres tárcát dugta a saját
1118 21 |              Adja vissza üres tárcámat, s vegye el azon kívül mindenemet!~
1119 21 |                térdelni Föhnwald előtt, s meg akarta csókolni a kezét.~
1120 21 |             össze karjait melle fölött, s csendes hangon szólt:~–
1121 21 |                 borotválkozóeszközeire, s a nyitott ablakra; talán
1122 21 |                él, az még tovább élhet. S megadta magát az elkerülhetetlennek.
1123 22 |               Nándor úr hivataltermébe, s az ott uralkodó irodafőnöktől
1124 22 |                  Angyaldy visszalépett, s leült a hivatalteremben.~
1125 22 |           kapott?~– Valóban azt hiszem; s éppen azért igen idején
1126 22 |           lépett Bélteky Feri orra elé, s beszéd közben annak nyakkendőcsokrát
1127 22 |                 még igen fiatal ügyvéd, s azt hiszi, hogy minden meg
1128 22 |      végrehajtás napja is ki van tűzve, s nekem gyakorlott ügyvédem
1129 22 |               az ajtón nem fog bemenni; s ha húsz évig élek, húsz
1130 22 |     hatalmaskodó kézmozdulattal Harter, s a titkár újra visszalépett.~
1131 22 |               Ismét közel lépett hozzá, s beszéd közben Bélteky Feri
1132 22 |            valahogy Harter kezei közül, s inkább a nyakkendőjét engedve
1133 22 |                ki százzal ezer helyett; s így az összegek nem rúgnak
1134 22 |                Ezt százszor is mondtam. S kívánom, hogy tartsa magát
1135 22 |              szavakkal és léptekkel alá s fel büszkélkedni, s azután
1136 22 |                 alá s fel büszkélkedni, s azután felhívatva a szólásra,
1137 22 |                 bőszülve Lemming ellen, s lefoglalta a nála levő jegyzeteket.
1138 22 |                 az asztalról, felvette, s újra odavágta ezúttal úgy,
1139 22 |                 merően bámult maga elé, s néhány percig határozatlanul
1140 22 |                íróasztalhoz fordította, s gyorsan megírta a lemondási
1141 22 |              oklevelet.~Azután felkelt, s ismét megkínálta az üléssel
1142 22 |                  ahová keresztbe tette, s most idejön ez az ember,
1143 22 |               vele – szólt Angyaldynak. S hozzátevé súgva: – És tudjon
1144 22 |           Siessen ön fel a lemondással, s igyekezzék mentől elébb
1145 22 |           magukat íróasztalaik mellett, s félve tekintgettek a nagy
1146 22 |             utcákon végig a nagy ember, s a szemközt jövők arcáról
1147 23 |         oldalról ömlik a panasz ellene. S e kelepcébe jutott bűnös
1148 23 |             valami bűnfoglalót elvenni: s azért nagyon jó lesz, ha
1149 23 |           szenvedély rögeszméje képezi, s szélmalmát ugyanazon szenvedély
1150 23 |                 magának ékíteni a sírt, s tudott szépeket álmodni
1151 23 |           akasszák fel! Én nem ismerem, s nem tudok róla semmit. Az
1152 23 |                 egy csónakba szorulnak, s valaki még kapaszkodik a
1153 23 |           szokták taszítani a tengerbe, s igazuk van, különben ők
1154 23 |       kiadásokat jegyzett fel könyvébe, s azért bűnhődik; így is,
1155 23 |             innen?~– Köztünk mondtam.~– S cserben hagyná Lemminget?~–
1156 23 |             méltóságodnak kölcsön adta, s ha méltóságod hasonlót ismer
1157 23 |                 bíróság nálam lefoglal, s velem kifizettet.~– Azt
1158 23 |                 Azt én is úgy hiszem.~– S ön tanácsolja nekem, hogy
1159 23 |          aranyat?~Angyaldy vállat vont, s nem mondta, hogy tanácsolja-e,
1160 23 |              szorította keze csuklóját, s még egyszer mondá ama forró,
1161 23 |                 rázta mindenfelé fejét, s kétkedve mondá:~– Hogy lehessen
1162 23 |              Erre Harter elmosolyodott, s egy szerelmes ifjú naivságával
1163 23 |         elhatározás. Két napi határidő, s a változás megvan. A Lemming-ház
1164 23 |             Lemming-ház özvegyen marad, s a Harter-háznak van háziasszonya.~–
1165 23 |             hulladékáért is hálálkodik, s még csak könyörgésével sem
1166 23 |              hamarabb, kedves Angyaldy; s hozzon jó választ.~A titkár
1167 23 |           bizony hideg volt, mint a kő, s nem szorította amazt vissza.~
1168 23 |                 szólt megütődve Harter, s aztán hitetlenül rázta fejét. –
1169 23 |             róla, hogy szeret dőzsölni, s reggelig elpoharazgat.~„
1170 23 |              csakugyan vacsorálni ment, s mint elégszer tevé, a vacsora
1171 23 |            komorrá tette; ébren maradt.~S volt egy gondolatja, ami
1172 23 |               Oda egy hordárt hívatott, s attól egy levelet küldött
1173 23 |        pajtásnak, jójcakát kívánt neki, s hazament és lefeküdt.~Szobája
1174 23 |           tudott elalunni, emennek alá- s feljáró lépteire figyelve.~
1175 23 |               vesse a fűtött kemencébe, s ajtaját ki ne nyissa addig,
1176 23 |            ilyen titkokat papírra leír; s miután leírta, azt hiszi,
1177 23 |               zár azoknak elég koporsó. S elvégre az egészet rábízza
1178 23 |              tudta, hogy mivel játszik, s a játék komollyá lehetett.
1179 23 |                azt, hogy beleláthasson; s akkor észrevette, hogy a
1180 23 |               rázárta az angol lakatot, s azután összefonta karját,
1181 23 |                 a politikai küzdtérről. S ezt a rövid időt, amíg befolyásom
1182 23 |                Énrám? – szólt a titkár, s alsó ajkát foga közé szorítá.~–
1183 23 |                nem fogok többé viselni. S így ön mint titkár nálam
1184 23 |               adta ki töltéscsinálásra, s melyiket a szépasszonyra.
1185 23 |                a ma és a holnap között!~S hogy a szépasszony őt most
1186 23 |          alkalmat, hogy tőle megváljék, s régi férjéhez visszaköltözzék?
1187 23 |                 múltak, hónapok múltak, s Lemming még mindig benn
1188 23 |              állomásozó ulánusezredhez.~S azzal minden rendben volt
1189 23 |           elválni és önhöz visszamenni. S ez megtörténhetik, amint
1190 23 |               maradunk – szólt nevetve, s igyekezett Lemming hideg
1191 23 |                csak pénzen jár az esze, s aki attól, ki őt kiszabadította
1192 23 |               sima arcot csinált hozzá, s csendes vérrel válaszolt.~–
1193 23 |              nekem ma, amivel tartozik, s én holnap az asszony nélkül
1194 23 |           asszony nélkül megyek Bécsbe, s nem törődöm vele, mi történik
1195 23 |         termésemet kínáltam az üzérnek, s azt felelte rá, hogy még
1196 23 |                is mind a raktárban van, s ha kívánom, visszaadja azon
1197 23 |              váltót arról az összegrűl, s ha nem fizetek napjára,
1198 23 |            végighallgatom, zsebredugom, s viszem azt is haza a többi
1199 23 |                 Hurcolom-e őt magammal? S ha legkisebb erőszaktételt
1200 23 |          rázárja az asszonyra az ajtót, s elébb a pénzét akarja látni.~
1201 23 |                  Holnap el akar utazni, s nekem becsületbeli kötelességem
1202 23 |                csődtömegei lefoglalnak, s miknek kifizetését lejáratkor
1203 23 |           vállára a csüggeteg férfinak, s azt súgja fülébe:~„De hát
1204 24 |             mert azt legjobban fizetik, s az ő kedveseinek nem szabad
1205 24 |            Pedig oly szűk volt az ebéd, s oly nyomorult a kis szállás,
1206 24 |          kettőzött szorgalommal leróni, s aztán olyankor, midőn maga
1207 24 |           elkészül a fogadott munkával, s akkor kap pénzt, amennyivel
1208 24 |              leányát elfogták az utcán; s a kis néma a nyakába csimpajkozott,
1209 24 |           számla. Kérem a térítvényemet s a munkáért járó díjt. Sietek.~–
1210 24 |            dünnyögött az ismeretlen úr, s elvevé tőle a hímzéseket. –
1211 24 |       macskakaparást egy papírszeletre, s odaadta neki.~– Azután kérem
1212 24 |              megnézte Ilonka számláját, s aztán visszanyújtá neki.~–
1213 24 |              megszüntette a fizetéseit, s azóta csukva a kassza.~Ilonka
1214 24 |              nagy boltok buknak utánuk, s holnap valószínűleg a Milchmeyerek
1215 24 |             szintén bejelenté a kridát, s senkit nem fizet többé.~–
1216 24 |          népáradat, mely az utcákon alá s fel hömpölyög, vitte őt
1217 24 |        Kihajlott a mellvéden keresztül, s alátekintett a csatorna
1218 24 |             miknek elődei életet adtak; s vágya jött megtudni, hát
1219 24 |              kétszer is visszament oda; s megint belenézett a fekete
1220 24 |               támadt: levette kalapját, s odatette a mellvédre. Milyen
1221 24 |            Ekkor valaki megfogta kezét, s egy ismeretlen hang nevén
1222 24 |                 magát kétségbeesésében; s akit kegyed, jó kisasszony,
1223 24 |              akartam tartozásomat róni, s megtudtam, hogy kegyed családját
1224 24 |       alkalmasint a munkaadójánál volt, s azt nem találta otthon.
1225 24 |                 egy osztálytanácsosnak, s jobban szeretnek mellette.
1226 24 |                annak a lónak lelke van! s azt a lelket kegyed ébresztette
1227 24 |                  eléje hozom a számlát, s ő egy fekete táblára írja
1228 24 |            krétával a mondott számokat, s utoljára összeadja az egészet,
1229 24 |                majd elküldöm kegyedért, s előadás után magam hazakísérem
1230 24 |              őgyeleg a profán publikum, s ahonnan legközelebb láthatja
1231 24 |                én pedig el nem tagadom, s még elárverezik a kezemről.
1232 24 |                 ez a ló egy milliót ér, s akkor rajtam lesz a sor
1233 24 |             anyám, testvérem nyomorban, s engem kézimunkám díjától
1234 24 |               ez nem ok nélkül történt, s kezdem remélni, hogy egy
1235 24 |             mások is Bécs város utcáin, s a járókelők tudták, hogy
1236 24 |          gyógyszertárba is kell mennem, s ott megvárakoztatnak. Felpénzt
1237 24 |         leányának egy heti munkabérével s még keserves utolsó biztosíték
1238 24 |               láza is elmaradt e napon, s azzal biztatta Ilonkát,
1239 24 |     vassodronyon és féllábon is önálló, s tartott valamit művészi
1240 24 |                 hálva a puszta fenyéren s egymás kenyerét osztva a
1241 24 |               bohócok és kis paripájuk, s lett a Kaczenbuckelekből
1242 24 |             kezdett röhögni, nyeríteni, s a fejével bókolt. Oh, mi
1243 24 |              csókot vetve érte kezével, s mutatta az ifjú akrobatának,
1244 24 |              családtagok települnek le, s az biztos társaság. Ilonka
1245 24 |           tökélyre képes az emberi izom s az állati halandó lélek.~
1246 24 |              erősebb, mint az oroszlán; s még merészebb gondolat:
1247 24 |              kedvenc mulatsága volt az, s acélizmait, elpusztíthatlan
1248 24 |                 az apja termetén végig, s utoljára annak bokáiba kapaszkodik
1249 24 |                tud fizetni a pincérnek, s az el akarja érte venni
1250 24 |                 borul a pincér nyakába, s annak úgy kell azt két első
1251 24 |              úri módon az asztal mellé, s elkezd hatalmasan csengetni.~
1252 24 |                 első lábát az asztalra, s türelmetlenül dörömböz. „
1253 24 |               Megváltoztatja az ülését, s úgy foglal helyet, hogy
1254 24 |          csinálni a „Volkszeitung”-ból, s rágyújt vele a „Filosof”
1255 24 |            pedig nyugodtan néz a lapba, s nem törődik az orra alatt
1256 24 |         fogyasztja az eléje rakottakat, s engedi magát itatni. Végre
1257 24 |                 megakadtak egy tárgyon, s a pipa kiesett a szájából.
1258 24 |                 kalap lerepült fejéről, s ő maga megugrott.~A közönség
1259 24 |                valami víg improvizáció, s végtelenül jónak találta
1260 24 |              fiatal leány előtt megáll, s aztán egyszerre két térdre
1261 24 |               azután pajkosan megugrik, s elkezd ott egy helyben negédes
1262 24 |            őtőle nem látott soha senki; s feláll két hátulsó lábára,
1263 24 |                az első művészi paripák, s ágaskodva körülfordul egész
1264 24 |                 valami igazi parasztló, s elnyújtva mind a négy lábát,
1265 24 |             változatait látta és hallá, s szíve megtelt valamivel,
1266 24 |         villanyütésre szökött fel erre, s egy csodálatos félszeg ugrásban
1267 24 |           kötelességére figyelmeztesse, s azután folytatta a félbehagyott
1268 24 |             ennyi bámuló nép közepette, s oly őszinte az öröm, az
1269 24 |              odavetem magamat a hátára, s vágtatok rajta, mint a többiek,
1270 24 |              Tresor bérkocsit hozatott, s mind a hárman együtt kísérték
1271 24 |                vagyunk, kridát mondunk, s becsukjuk a boltot. Képzelje
1272 24 |               benézett minden páholyba, s azután, hogy nem találta,
1273 24 |            fogtak ki a mokány ménesből, s utoljára is kitépte magát
1274 24 |          kitépte magát a kezeink közül, s a numerusának végképp el
1275 24 |       Tisztességes úton jött jövedelem, s aztán elfér az egy háztartásnál.
1276 24 |            részeül szegődtem. Elmegyek, s hagyok az arcomra nézni
1277 24 |          levegőoszlop nehezül alakjára, s jár-kel vele anélkül, hogy
1278 24 |                 groteszk produkcióihoz, s a színlapon állandó tért
1279 24 |            rossz idő volt, bérkocsiban; s Ilonka tapasztalhatá, hogy
1280 24 |              kapacitációhoz is értenek, s a védencéhez csempészendő
1281 24 |                kívül senki sem ismerte, s azok nem voltak kivallathatók.
1282 24 |                 Egyedül ült páholyában, s az előadást nézte, vagy
1283 24 |          polgári uracsok ültek vegyest, s bírálgatták a város szépségeit.~–
1284 24 |               szürcsölte feketekávéját, s így szólt:~– Én hát megmondom,
1285 25 |                 honnan ismeri a clownt, s mi köze van a „Filosof”-
1286 25 |                 történet kútforrásánál, s amit tudok, azt magam láttam
1287 25 |            fizetetlen jövedelmi adóért, s mert annál egy garast sem
1288 25 |                is vitte irgalom nélkül, s el is adta valahol néhány
1289 25 |                megszánta a nyomorultat, s neki ajándékozá tulajdon
1290 25 |                a pusztai egzekúció óta, s csak most ismertem fel a
1291 25 |              szegény legény nem volnék, s ha okosabb mesterségem volna,
1292 25 |          magyarországi ifjak elfeledik, s veszni hagyják ezt a leányt,
1293 25 |                 hátat fordított szépen, s egykori imádottjának most
1294 25 |              felkelt az asztal végéről, s szótlanul eltávozott.~Ez
1295 25 |                az ő előadása a kötélen, s míg végigment az előszín
1296 25 |           Ilonka viszonzá a köszöntést, s utánanézett a gyermeknek,
1297 25 |           leszögzé szemeit legyezőjére, s nem volt figyelme többé
1298 25 |              életveszélyes mutatványra, s csak a közönség tapsaiból
1299 25 |         megragadta azt mindkét kezével, s úgy csúszott végig rajta,
1300 25 |                ki annak fejét felemeli, s véres arcát megtörli; –
1301 25 |               Kezét fáradtan emelé fel, s szívére tette. Talán azt
1302 25 |              kezét, megsimítá homlokát, s aztán sietett a cirkuszból.~
1303 25 |               már.~Amint ide befordult, s a kísérő lépteket most gyorsítva
1304 25 |                 Hirtelen visszafordult, s eléje dobbantva az utána
1305 25 |                 hogy ezt megmondhassam, s nem tudom, nem tűnik-e el
1306 25 |                 És azzal keblébe nyúlt, s kivette tárcájából a délvirágot,
1307 25 |            ismeri ezt, ön beszélt vele; s ez elmondott nekem mindent.
1308 25 |                minden szava tettrevaló, s minden gondolata kimondható.
1309 25 |                Jöjjön kegyed mellettem.~S azután vezette őt a hosszú
1310 25 |                 Ilonka kinyitá a kaput, s bebocsátá rajta Elemért.~
1311 25 |           felrettent béna tompulatából, s haragosan kezde kezével-lábával
1312 25 |                 maga körül összecsapni, s merült alá egy ismeretlen
1313 25 |           fürkészek, kegyetek hollétét, s azonnal írtam Harter Nándor
1314 25 |                gondolok, magamé vagyok, s itt állok, hogy Ilonka kisasszony
1315 25 |          egyesítve nevemet a magáéval – s a menyegző napján elhagyott.
1316 25 |          szégyen és kétségbeesés miatt, s e fájdalom, e gyalázat terhe
1317 25 |            odarogyott anyja ágya mellé, s könnyező arcát annak kezére
1318 25 |            elképedve hallá e vallomást, s bánatosan mondá hanyatt
1319 26 |           vetéssel takarva minden mező, s akadt egy gazdag kereskedőház
1320 26 |               célra táncvigalmat adtak, s Harter Nándor jól sejtett,
1321 26 |  legmindennapibb tárgyról beszélnek is, s Malvina e varázslatot nagy
1322 26 |          mindannyiszor összeborzongott. S ez az ideges borzongás is
1323 26 |              jár odakünn az éjszakában, s míg idebenn a tánc, zene
1324 26 |        Lehetetlen ez! – kiabált Harter, s az ablakhoz futott. A vendéglő
1325 26 |                 az összeszorított száj; s az a legnagyobb baj, hogy
1326 26 |             Nándor összeszorítá ökleit, s fogcsikorgatva tekinte az
1327 26 |                 találni!~Az ajtó nyílt, s belépett rajta Elemér.~Pár
1328 26 |        tekintettel nézett apja szemébe, s halkan mondá:~– Arra feleljen
1329 26 |              kell önnek hallania tőlem, s ha ön kiáltani fog, én kiáltani
1330 26 |              ordíta Harter, felpattanva s öklével ütve az asztalra. –
1331 26 |                anyám sírkövére felírva; s e névnek nem elég, hogy
1332 26 |               fel egész anyai örökömet, s siessen tisztára lemosni
1333 26 |                 apja elé a kész iratot, s még egyszer kérte Angyaldyt,
1334 26 |          hangulatban kelt föl helyéről, s meghatott arculattal közelített
1335 26 |                 amivel önnek tartoztam, s több dolgunk nincsen egymással.
1336 26 |              dolgunk nincsen egymással. S mivel életemet, amit öntől
1337 26 |            közül, miket fiától hallott, s miken oly hosszan el lehetett
1338 26 |               egy szót vett figyelmébe, s e szóra fennhangon mondá
1339 26 |         melegítni, kiket tegnap megölt, s aztán ma megsajnált.~Csakhogy
1340 26 |                mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet átkos vagyon szerzése
1341 26 |               munkám szerint növekedik, s egy családot tisztességesen
1342 27 |                 emez bölcselkedni kezd, s egyre érzékenyebb lesz.
1343 27 |                 egyre érzékenyebb lesz. S mikor ez féltékeny pillantásokat
1344 27 |                pillantásokat lövell rá, s titkolt gondolatokért faggatja,
1345 27 |                 Most eljöttem hazámból, s új pályát kerestem miattad,
1346 27 |                pályát kerestem miattad, s ha innen is elmennél, ezt
1347 27 |            annyi félember áll fölöttem, s viseli a tőlem irigylett
1348 27 |                a szívet, mely boldogít, s a lelket, mely alkot, én
1349 27 |                 mely alkot, én viselem. S ők csak bábnak tekintenek
1350 27 |                pedig a férfi én vagyok, s ők csak az álca, melyet
1351 27 |             kornak más emberei lesznek, s én érzem magamban az erőt,
1352 27 |                Kinek észt adott a sors, s hozzá bolond gazdát, lehetetlen
1353 27 |              elég, hogy úrnő légy vele; s van eszem újat szerezni,
1354 27 |        gyöngéden odasimult hozzá ismét, s hízelgő csábbal mondá neki:~–
1355 27 |                  rumot töltött cukorra, s azt egy csészében meggyújtá.~–
1356 27 |     mendemondákról! – szólt a hölgynek.~S azzal mind a ketten az asztalra
1357 27 |                ki mindig páholyban ült, s ki előtt a „Filosof” bókokat
1358 27 |                  künn sötét kezd lenni, s idebenn világos.~– Addig
1359 27 |           csinálok neked.~– Kérlek. No, s hogy hívják azt a magyar
1360 27 |                 kérdé Leona visszatérve s közelebb húzva székét Tihamérhoz.
1361 27 |                átölelte a hölgy vállát, s közönyös hangon mondá:~–
1362 27 |               Valóban? – kérdé a hölgy, s visszanézett Tihamérra,
1363 27 |                 hiszem, hogy valóban.~– S megengedi azt az apja? –
1364 27 |          Ártatlan dolgok? – szólt a nő, s tekintete menádi kifejezést
1365 27 |              kirántá kezét Tihaméréből, s dacosan fölvetett ajakkal
1366 27 |   elismervényére kiadták azokat rögtön, s a pénzváltással nem telt
1367 27 |             kelettel kapott Malvinától, s melyben a szépasszony tudatá
1368 27 |            lépéseket az áttérés végett, s azonnal elhagyja Lemming
1369 27 |                Lemming házát és Bécset, s Pestre fog leköltözni.~Azután
1370 27 |          englische Reiterint feleségül, s hogy elvehesse, megváltoztatja
1371 27 |            ember pedig odalépett hozzá, s megfogva a nagy kegyelmes
1372 28 |                gyümölcs lehúz a földre, s a másodszori virág felhúz
1373 28 |              szántotta fel barázdákkal, s mégis a homlokon aratta
1374 28 |            hagyja azt történni fejével, s nem haragszik érte, még
1375 28 |                  mondd utánam: „fű…fa.”~S az öreg ember úgy igyekezik
1376 28 |               kis ember úgy örül annak, s tapsol kicsi kezeivel.~Az
1377 28 |             fűből: „Apa jön, siessünk!” S kezét nyújtja az öregnek,
1378 28 |        segítenék azt fölállni helyéből, s aztán vezeti magával és
1379 28 |             ember szót is fogad szépen, s kikerüli a nagy követ.~Az
1380 28 |         tudomány. A kis ember előrelép, s aztán a nagy embert úgy
1381 28 |            minden eszméje társat keres, s ez veti arcára azt a mondhatlan
1382 28 |                kapott egy sebet keblén, s félne, hogy az most is fáj
1383 28 |               őt térdére ülve leigázni, s azután megered gyermeki
1384 28 |            szemei könnyel lesznek teli, s nem veszi észre, hogy a
1385 28 |             hátat nem fordíthatsz neki. S aztán milyen goromba szél!
1386 28 |                 a boltőrök is alszanak, s a kávéházakat is becsukják.~
1387 28 |              titkos ellenség rohamától, s hanyatt dűlve a falnak,
1388 28 |              csak éjszaka jár az utcán, s reggel felé vetődik haza.
1389 28 |               senki, nem kérdezi senki.~S ha néha a véletlen egy-egy
1390 28 |                hajdani ismerősei élnek, s mosolygó tekintettel visel
1391 28 |                 méhek zsibongják körül; s a méhek döngése így beszél:~„
1392 29 |                tizenhárom képviselőből, s még hírlapja sem volt.)
1393 29 |               mind félrehúzódtak tőlem, s tömérdek hibáim, írói gyarlóságaim,
1394 29 |                írom ki a kezdő lapjára, s mindjárt in medias res gázolok
1395 29 |        librorum-ba fogják lajstromozni, s az egész igazhívő közönség
1396 29 |            összeszidnak; de elolvassák. S azután, ha egyszer valaki
1397 29 |               fordítását e regényemnek, s amint azt elolvasta, írt
1398 29 |           azután állandó kiadóm maradt, s közel százhatvan kötet szépirodalmi
1399 29 |      tisztességes írói díjazás mellett. S ebben a fentebbi regényem
1400 29 |              vezére odajött a sátorhoz, s merész volt egy igazi csókot
1401 29 |       szolgáltak az északi hadseregben, s fényes lovas rohamokat végeztek
1402 29 |                egyik lábát elvesztette, s azontúl féllábon táncolt.
1403 29 |                  A kiegyezés létrejött, s abban az évben lett áldott
1404 29 |                 húsz magot adott a búza s tizennégy forintos árakat