Fezejet

 1 2 |       kétkedésre. Ritka emberben van annyi igazságszeretet, hogy saját
 2 3 |      fizessem meg a fényképért, mert annyi az ára.~Ettől fogva elkezdtem
 3 3 |           rokonszenv irántunk. Hanem annyi kecske mégis maradt otthon,
 4 3 |          ébren láttam? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy a keblemben
 5 4 |             falhoz szorított zugában annyi helyet kaphatunk, ahonnan
 6 4 |             amiért tizenkét év előtt annyi vér folyt, amiért tizenkét
 7 4 |               amiért tizenkét év óta annyi sóhaj kelt: a nemzeti becsületet
 8 5 |             falhoz szorított zugában annyi helyet kaphatunk, ahonnan
 9 5 |             amiért tizenkét év előtt annyi vér folyt, amiért tizenkét
10 5 |               amiért tizenkét év óta annyi sóhaj kelt: a nemzeti becsületet
11 6 |           Londonba.~– Hja, ön! Ha én annyi tudománnyal bírnék, mint
12 8 |              barátsága nem csinálhat annyi szükséges zajt egy üzlet
13 8 |               hogy ahány szál hajad, annyi emberhez hozzáér; idegenhez,
14 10|           Itt egyébről van szó, mint annyi meg annyi garasról. Itt
15 10|              van szó, mint annyi meg annyi garasról. Itt a törvényes
16 10|            is Konyec úr segítségével annyi kellemetes mulatságot szerezni
17 10|      nyájasan enyelegnek; annálfogva annyi törülgetni valót talált
18 10|              talált minden tányéron, annyi rakosgatni valót késen-villán,
19 10|           vagy nem értette a tréfát, annyi bizonyos, hogy a maradékot,
20 10|         anyja megtakarított aranyai; annyi boldog nap emléke!~– Talán
21 11|            látott volna egy rakáson. Annyi garas volt néhanapján legfőbb
22 11|      tartozásban nem szabad. Az a ló annyi, mintha kezem, lábam volna.~–
23 11|               nincs nekem keresetem; annyi sincs, amennyiből kenyeret
24 11|          pénzem, nem hagytalak volna annyi ideig a porban henteregve
25 11|            futnál, te szegény ember, annyi lovas katona elől a te kis
26 12|          ontani fogja magát a tarló, annyi lesz rajta az áldás. Visszakapjuk,
27 14|         anyjához simulva. – Ti engem annyi éven át taníttattatok mindenre,
28 14|             egymagában odahaza éppen annyi ínséget láthat mellette,
29 14|           beszélgetéstárában”; hanem annyi bizonyos volt előtte, hogy
30 14|   végrendeletét.~Tehát meg nem halt, annyi bizonyos. Malvina azonban
31 15|            nem írnak be egy év alatt annyi jótékonysági összeget a
32 15|             nem küld a férje nyakára annyi selyem- és pipereáru-árjegyzéket,
33 15|            Malvina nem engedett neki annyi időt, hogy a plasztront
34 16|          eladta házát, eladta telkét annyi árért, amennyi elég volt
35 18|             tud erről semmit!”~„Ha ő annyi idő óta halva volna: hogy
36 18|         volna: hogy azt az én szívem annyi idő óta ne érezte volna!”~
37 20| hangnyomattal Malvina. Ez egy szóban annyi gyűlölet, szenvedély volt
38 24|         hallotta soha egy sóhajtását annyi nyomor miatt. És aztán adott
39 24|             képpel, melynek vonásain annyi komoly jószívűség volt rajzolva,
40 24|               tudomány! Ahány állat, annyi jellem, annyiféle nevelési
41 27|          Mert kínoz a gondolat, hogy annyi silány kretén, annyi félember
42 27|            hogy annyi silány kretén, annyi félember áll fölöttem, s
43 28|           nagyon nehéz előteremteni; annyi baj van, annyi dolog azzal
44 28|         előteremteni; annyi baj van, annyi dolog azzal a gazdasággal!
45 28|       befőttek, a hízók, a cselédek! Annyi baj van velük, hogy az ember
46 29|              új korszak idején éppen annyi kárt teszek a közszellemben: