Fezejet

 1 7 |               siettet magát bemutatni Böske: ez volt az érdemes szakácsné
 2 7 |                jól – felelt rá vissza Böske. – Hallottam én azt már
 3 7 |            egy szót beszéljen – monda Böske, mikor néha-néha megsokallta
 4 7 |          falóval meg egy fataligával. Böske egész délután beszélt hozzá
 5 7 |              szoktak lenni.~Mert ha a Böske a Marci számára lelopja
 6 7 |              az öregbéresnek? De ha a Böske a kocsisnak, a juhásznak
 7 7 | felhőszakadássá váljék a feje fölött!~Böske csak leste, hogy lesz-e
 8 7 |               mélyedtek bele az ujjai Böske kövér karjaiba, s úgy röpíté
 9 7 |           azok azt már!~Hanem azalatt Böske is kikecmelgett a szapulóteknőből,
10 7 |                ami a kezében maradt.)~Böske valamit akart mondani, de
11 7 |               áspis.~De látta azt már Böske: azt is látta, hogy ha már
12 7 |               leghamarább megtért, az Böske volt; a katasztrófa után
13 7 |             annak kérges tenyerét.~De Böske még meg is akarta csókolni
14 7 |               Én még leány vagyok.~De Böske azért is kezet akart csókolni,
15 7 |         felemelte magasra a kezeit, s Böske minden erejével sem bírta
16 7 |             kék foltokban.~– Jól van, Böske, visszafogadlak – szólt
17 7 |            tartsa magát minden ember.~Böske azt mondta rá, hogy az is
18 10|          rövid fegyverszünet állt be. Böske, mint afféle fehércseléd,
19 10|              még van; mindjárt hozom.~Böske vagy értette, vagy nem értette
20 11|     komédiázni való hely – küldé őket Böske, mielőtt lecihelődtek volna.~–
21 11|              tudnak! monda Gierig úr.~Böske aztán azt gondolta, hogy
22 14|            töprengés.~Meghallotta ezt Böske, s sietett rajta segíteni.~–
23 14|          nehogy nagyon sírjon utánok. Böske esküdött az egekre, hogy
24 14|         Ilonka –, ha nem tudnám, hogy Böske odahaza van a kisöcsémmel,
25 14|          portól belepve mind a kettő. Böske és a kis néma.~– Az istenért,
26 14|             Mi ám? De mi ám? – mondta Böske lekanyarítva nyakából a
27 14|                sürgeté őt Világosiné. Böske megtörülte a szemeit a bodros
28 14|             engem félteni, megfelel a Böske magáért, akárhová citálják.
29 14|             hogy hagyja őket magukra.~Böske elérté azt.~– Nem megyek
30 14|                igen! – kiáltott közbe Böske – én is azt akartam mondani;
31 16|            ebédjét meg fogja osztani.~Böske nagy örömest járt el e hivatalban.
32 16|             lehetne Duna-vizes ember, Böske Duna-vizes asszony. Ez igen
33 16|              szabók a sátorok alatt.)~Böske nagyot rikkantott örömében,
34 16|          házban.~– Ejnye – kiálta fel Böske –, hát ugyan miféle szerzet
35 16|         leányom, názárénusok vagyunk.~Böske nagyot bámult erre a szóra;
36 16|        megyünk, templomba nem járunk.~Böske összecsapta a kezét.~– Hát
37 16|         bennünket össze? – nyilvánítá Böske legfőbb nehézségét ez új
38 16|            Böskének a férje vagy; te, Böske pedig ezentúl Marcinak a
39 16|               a puskát és elszaladni.~Böske még a kifutó leves sziszegését
40 16|           hanem azért szeretik tenni.~Böske megfogta Marci gallérját,
41 16|             némán rázta a fejét. Erre Böske megint dühbe jött:~– Micsoda?
42 16|            Tartom ütésed elé arcomat.~Böske meg akarta neki mutatni,
43 16|              asztalra ötven forintot.~Böske elámult. Most már kezdett