Fezejet

 1 6 |                A kormánybiztos – felelt Világosi.~– Ah, a kormánybiztos,
 2 6 |             kedves komámasszony – szólt Világosi –, hogy minden ember azt
 3 6 |              Isten mégis szeret minket.~Világosi mindjárt ebéd után megírta
 4 7 |                 kell tenni az egzáment.~Világosi annyival volt bölcsebb a
 5 7 |             volna a háznál, de a jámbor Világosi nem az. Ő jobban fél a cselédeitől,
 6 7 |           szakácsnő!~Ezt az észrevételt Világosi tette, ki a szobaajtóból
 7 7 |                  Csak azon aggódott még Világosi, hogy az ilyen bánásért
 8 9 |               tavasz nyílt már, mióta a Világosi család városi foglalkozását
 9 9 |              rettenetes volt végigélni.~Világosi most már mindennap maga
10 9 |               eső még mindig nem esett.~Világosi mindennap levertebben tért
11 9 |                 kevés vizet a távolban.~Világosi, mikor egyedül hitte magát
12 9 |               az életet is elvesztette! Világosi érzékeny, ideges kedélyét
13 10|           kefalopoda osztályába.~      ~Világosi éppen az utolsó száz forintját
14 10|              ugyanazon a napon, amelyen Világosi összerakatta a drága boglyát,
15 10|                eléje siető Világositól.~Világosi bámulva kérdezé: mi tetszik?~–
16 10|           egymás között.~– Uram – szólt Világosi határozottan –, önök látják,
17 10|              esztendeig itt fekszem is.~Világosi meg volt lepve e beszéd
18 10|        katonáinak, hogy mihez lássanak. Világosi azalatt nőcselédeinek rendeletet
19 10|                fejét rázta kedvetlenül.~Világosi bement, megint kijött.~–
20 10|              eldőlt, s leesett a porba. Világosi fel akarta venni.~– Soh’
21 10|              konyhába, onnan a szobába.~Világosi fogadta őket. Nem volt indulatos;
22 10|                 sok pénz előkerült már.~Világosi két kezét halántékaira szorította,
23 10|                 dohány is van elrejtve.~Világosi zavarodottan hebegte:~–
24 10|             papírra.~– De uraim – szólt Világosi zavarodottan – higgyék el
25 10|              meg kell őrülnöm! – rebegé Világosi, és égő homlokát az ablak
26 10|              mondta neki:~– Rettenetes!~Világosi úthoz volt készülve.~– Kapitány
27 10|               fogja őket bántani senki.~Világosi elindult késő éjjel az útra.~
28 10|               már aggódva várt mindenki Világosi hazatértére. Ma okvetlen
29 10|             Milyen keserű csalódás.~Nem Világosi érkezett meg, hanem a finánc.
30 12|                 Késő este érkezett haza Világosi.~Eléje siető neje és leánya
31 12|           félretéve, s kifizettem mind.~Világosi, amint ezt meghallá, nem
32 12|               jön.~Úgy tetszett, mintha Világosi fejével intene, hogy jól
33 12|                 az összeroskadót.~Hanem Világosi szemei még néztek, és ajkai
34 14|                nagy csapás után, mely a Világosi családot érte, első legsürgősebb
35 14|            Atyám tisztviselő volt, neve Világosi. Tisztségéről a múlt években
36 18|             esetére általános örököséül Világosi Ilonka kisasszonyt nevezte
37 24|           szöszke leányt megszeressék a Világosi család tagjai. Az eleven,
38 25|          bérlőinél; úgy emlékszem, hogy Világosi volt a bérlő neve. Miután
39 25|             osztályába lelte magát, hol Világosi ült örök karszékében. Mindig
40 25|                szólt az ifjúra mutatva.~Világosi e szónál felrettent béna
41 25|               Harter Nándor úrnak, hogy Világosi Ilonka kisasszonyt nőül
42 26| kinyilatkoztattam elhatározásomat, hogy Világosi Ilonkát nőül veszem.~– Egy