Fezejet

 1 2 |             szemrehányást mormogott magában.~Akkor aztán a hölgy odalépett
 2 4 |   szenátorok kerekes székeiken ülve magában a fórumban.~S ha kimondá,
 3 4 |             ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy csepp fiúi kegyelet
 4 5 |   szenátorok kerekes székeiken ülve magában a fórumban.~S ha kimondá,
 5 5 |             ifjú hölgy. – Hát nincs magában egy csepp fiúi kegyelet
 6 6 |      amelyen idáig jött, és gondolt magában ilyenformát:~– Nem fogsz
 7 6 |             mikor el akarja mondani magában, s aztán olyan helyre jut,
 8 7 |     konyhaajtóban, s eljátszogatott magában egy falóval meg egy fataligával.
 9 8 |             valamit egyszer föltesz magában. Tehát ön csakugyan azt
10 9 |             virágról, mit gondol az magában, míg a földből piros csíráját
11 9 |          sem lehet.~A sors föltette magában, hogy megcáfolja őket.~Óh,
12 10|            halántékaira szorította, magában suttogva: „Megőrülök, meg
13 10|         kinyitotta.~No, no, gondolá magában Konyec úr. Ez nem jót akar.
14 13|            mint eddig volt. Áldotta magában azt a tengert és azt a zivatart,
15 13|         Kilencven percent – mormogá magában Lemming úr állát simogatva,
16 13| emberijesztő vadon most.~És gondolá magában: az én lelkem egy ilyen
17 13|           meg sem köszöni – dörmögé magában Lemming úr, midőn Malvinának
18 14|             Nem.~Lemming úr gondolá magában: ohó, majd bővebb beszédre
19 14|             magát, és most felteszi magában, hogy helyrehozza hibáját.~–
20 15|           azt magának, amit az most magában beszél.~„Ah, tehát a bécsiek!
21 18|          Talán még dicsérte is érte magában, hogy íme, egy hajdani táncosának
22 19|               Te”!~Malvina gondolta magában: „Ez most jenki erkölcsöket
23 21|         eine schöne Gegend” – mondá magában Föhnwald, és zsebébe tette
24 21|             megenni.~Gondolta pedig magában: „Ahán! Itt van már megint
25 21|             S csendesen becsülgette magában az előtte álló kaliberét,
26 21|              Teringettét! – gondolá magában –, ez ugyancsak érti ezt
27 22|   észrevette azt:~– Ön azt gondolja magában ugye, hogy hiszen nem szükség
28 22|            jövők arcáról találgatja magában aszerint, ahogy köszönnek
29 23|            Harter Nándor találgatta magában, hogy mi lesz hát belőle.~–
30 23|    tanácsolja. Hanem annyit gondolt magában, hogy kérdezze meg Harter
31 23|              nem is olvasta már, de magában nézte; nem is szemeivel
32 23|         vonásokkal; míg minden betű magában beszélt, és sokat beszélt,
33 23|            a vesztegetési vád pedig magában elenyészik.~– Ha a feljegyzettek
34 24|              És azután azt gondolta magában: nem volt-e annak az embernek
35 24|    megmondta a szállását.~– Óh, oda magában vissza sem talál. Engedje,
36 26|            végzet!~– Az ám – mondta magában az az összeszorított száj;