1-500 | 501-896
Fezejet
1 Elo| kíváncsiság; szerelmesek és bolondok! Rendkívüli történetek
2 Elo| mindketten leugrottak, meghaltak. És azután még sokáig „szeretők
3 Elo| még a nők is féltékenyek és bosszúállók, s ha egy asszonynak
4 Elo| ráírva a holt férj neve és szerelmének nagysága. Azon
5 Elo| márvány, csak szemei feketék és égők: Arraeus hamvainak
6 Elo| királya volt, szép, fiatal és hős. Semiramis belészeretett,
7 Elo| volna, s sok régimódi páncél és balliszta leírását lehetne
8 Elo| ezüstkoporsóba teteté a hullát, és mindig magával hordozá azt,
9 Elo| volna e tárgyról Dzsehángir és Nurgehán története. Dzsehángir
10 Elo| szokás költőileg feltálalni; és obligáte heves vérű, rajongó
11 Elo| ilyen okosan intézné; – és akkor az aranyakat mind
12 Elo| ez a körirat: „Dzsehángir és Nurgehán szerelmének emlékére”, –
13 Elo| miatta juhásszá, s őrizte és fejte vele együtt a saját
14 1 | sem pedig azon jótékony és közhasznú egyletek életével,
15 1 | egyletek életével, mik emberek és agarak nevelésére, ügyefogyottak
16 1 | ellenségek lennének, s a vonzódás és küzdelem közös tárgya rájuk
17 1 | társulási eszméjük volt a zöld és fehér asztalok komolyságaiból
18 1 | néha a hatalom bosszújára, és igen sokszor nagyon megfizetve
19 1 | szamarak társulata”. Voltak fő- és alszamarak, rendes és tiszteletbeli
20 1 | fő- és alszamarak, rendes és tiszteletbeli szamarak;
21 1 | legyen a halott közülök, és ki legyen a prédikátor.
22 1 | ismét egy teljes virágzásban és pipafüstben levő klubunk,
23 1 | gorombaságot mondani en famille, és vesztett fogadások után
24 1 | rendszabályokkal bíró, életképes és kifejlődésre méltó klub.~
25 1 | indokokbul valami hallatlan és kevésbé szokott bolondságot
26 1 | Vannak e klubnak külföldi és tiszteletbeli tagjai is,
27 1 | tudnak, de akiknek neveit és viselt dolgait a klub emlékkönyve
28 2 | valami sugár, ami megölt és megelevenített, ami minden
29 2 | a szemsugárt.~Legelőször és mindenekfelett arra, hogy
30 2 | torkát vérengző fogaival, és nekiereszté földrengető
31 2 | föllázadó fejedelmi vadra, és sugárzó szemeit mereven
32 2 | mint egy szobor, mely néz, és meg nem mozdul.~És a fejedelmi
33 2 | néz, és meg nem mozdul.~És a fejedelmi vad lassankint
34 2 | fordult, s fejét lesunyva, és hosszú, piros nyelvével
35 2 | dobbantott parányi lábával, és rákiáltott varázs hangzású
36 2 | szögletbe vonult, ott lefeküdt, és fejét eldugta két tenyere
37 2 | tenyere közé; úgy reszketett, és remegése közben valami szemrehányást
38 2 | elhangzott bőszült ordítása és a dobaj, amit kalitja vasveretes
39 2 | rácsozat előtt kóválygott, és dobogott, mintha a nézőkkel
40 2 | feleselne, s a duzzogót és közönyöst játszaná; sőt
41 2 | királytigris nyakát, a gyűlölet és féltékenység pírja lepte
42 2 | fenevad boldogabb, mint én!~És én e jelenetet mindennap
43 2 | éjjel-nappal álmodoztunk, és akit – nem mertünk megenni.~
44 2 | Állattárlatom sokat ér és sokat jövedelmez, leányom
45 2 | szebbeket is. Szebb tigriseket és szebb leányokat.~Csakhogy
46 2 | pszichológiája, az akklimatació és dresszúra méltók a kontemplációra;
47 2 | mint szokott a tigris elől.~És én akkor sem mondtam neki: „
48 2 | ami keveréke a szerelemnek és bosszúnak, a bámulatnak
49 2 | bosszúnak, a bámulatnak és megvetésnek, a gyönyörvágynak
50 2 | megvetésnek, a gyönyörvágynak és a gyilkolásnak.~Hogy megfelelő
51 2 | leány lábaihoz csúszott, és reszketett.~Nem jobban,
52 2 | szökéssel fölém került, és egy csapással lesújtott
53 2 | Meneküljön ön, nekem végem!~És aztán láttam, hogy a tigris
54 2 | föl a vér drága kebeléből, és azzal elsötétült velem a
55 2 | magamat, erősen bekötözve és tapaszokkal beragasztva.
56 2 | velem baja, amiért ily élet- és közbátorság-veszélyeztető
57 2 | lőttem, hogy fel sem jajdult.~És most vetélytársam bőre,
58 2 | eszembe jut róla kidobott húsz és egynehány ezer frankom,
59 3 | király udvarol, égő bombákat és gránátokat hajigálva lábaihoz,
60 3 | elbújjak a kalapom alá, és csendesen odábbosonjak:
61 3 | elfutottam saját fél lábamtól és rövid ifjúságomtól.~Hiszen
62 3 | s harcolok e hölgyért, és elveszek érte. De neki meg
63 3 | belőle semmit, mert fél fejem és lábam lépnének fel ellenem
64 3 | igen kevés öltöny takarta, és az is ritka összefüggésben
65 3 | tudományból, amennyit a sakktábla és a Napóleon-pasziánsz után
66 3 | főhadiszállását tartá. Siettem magamat és csapatomat rögtön bemutatni
67 3 | mint hogy eresszen engemet és vitézeimet legelöl a megkezdődő
68 3 | kezdeményezést a fővezér tudta és akarata nélkül? Mi szólna
69 3 | az árulástól, a kémektől és a rothasztó láztól.~Félbe
70 3 | nekivágtunk a hegyeknek.~Három nap és három éjjel vezetett bennünket
71 3 | mely idő alatt zöldborsónál és nyers káposztánál egyebet
72 3 | körülírni, hogy azt megértsék, és mégse értsék. Pedig a hadjáratok
73 3 | mely azt ki tudná fejezni. És mikor az ember a legelsőt
74 3 | melyen keresztül kell mennie, és melyet ki nem kerülhet,
75 3 | páncélinget viselne is, és ha sarkig a Léthe vizébe
76 3 | viszonoztatik, mégis szégyenítő; és aki ellen nem véd sem vitézség,
77 3 | jön vele; s akkor harc- és bivouac-edzettnek nevezheti
78 3 | összeköttetést talál a tiszt és közlegénység között; de
79 3 | hogy hol járhattunk eddig, és hol vagyunk most.~Hát majd
80 3 | mappán.~Ez elég világosan és érthetően vala mondva signor
81 3 | meglepő volt.~Ahány falun és majorházon keresztülvonultunk,
82 3 | Bourbon-zászlókkal, a bírákat és véneket felesküdtettem a
83 3 | kapui pedig be voltak zárva.~És a malom ablakából nagy kihívóan
84 3 | asszonyszemélyek mind exaltadók és italianissimák. Innen most
85 3 | majd eszére tér. Eredj oda, és szólítsd fel!~Trivulziónak
86 3 | A diskurzust küldöttünk és a Rampognoso lakói között
87 3 | ablakán át egy fehér kéz és egy fehér kar kinyúlt, s
88 3 | mutatta felgyűrt karján és meztelen vállain.~– Eh bien –
89 3 | a homlokán, a két vállán és a mellén, ahogy keresztet
90 3 | látvány gyönyörködtetett és izgalmat adott; sajátos
91 3 | Sohasem tudtam meg. A tűz és füst egyszerre elnémítá
92 3 | tekintettel nézett le felénk és az alant fellobogó tűztengerre.~–
93 3 | segítek rajta – mondá, és utánakúszott, fel a tűzfalon,
94 3 | vashorogban öltönyénél fogva.~És én ott láttam őt csüggni
95 3 | én ott láttam őt csüggni és kezével gyermekét takargatni,
96 3 | míg a lángok el nem érték, és le nem zuhant a zsarátnokba,
97 3 | nem zuhant a zsarátnokba, és kellett hallanom vérfagyasztó
98 3 | érzem én azóta folyvást, és érezni fogom holtig.~Másnap,
99 3 | magamtól; hajam fél fele és fél szakállam teli volt
100 3 | vergődő halálarc szemeim és az arckép közé tolakodott,
101 3 | s csak azt láttam ébren és aluva. Óh, Madonna, vedd
102 3 | felégettünk vagy húsz majorságot és mezei úri lakot; nem számítva
103 3 | előtte letérdepelhessek és azt mondhassam: „Asszonyom,
104 3 | ön felől tudakozódni.~– És én aludtam!~– Pedig mélyen.
105 3 | voltam. Ideálom egy királyné, és a királynő gyöngéd fehér
106 3 | nálam… A sok vérvesztés és a kloroform utóhatása szüntelenül
107 3 | keblemen viseltem.~Az álom és ébrenlét víziói között alig
108 3 | kezének érintését homlokomon; és aztán megragadtam e kezet
109 3 | e kezet foró kezeimmel, és égő ajkaimhoz vontam azt,
110 3 | égő ajkaimhoz vontam azt, és a túlvilág eksztázisát éreztem
111 3 | lakott.~Tehát hazajöttem.~És most itthon vagyok.~Megnyertem
112 3 | ideálomnak – egy kézcsókját. És kaptam érette egy falábat..~
113 3 | kaptam érette egy falábat..~És valahányszor a tükörbe tekintek,
114 3 | valahányszor a tükörbe tekintek, és a fehér csimbókokat meglátom
115 3 | jutnak a malomba égett nő és csecsemő alakjai; és a felégetett
116 3 | nő és csecsemő alakjai; és a felégetett majorházak,
117 3 | nekem nem vétettek semmit.~És valahányszor nyakkendőmet
118 3 | a másvilágon is voltam.~És mindezt azért, hogy egy
119 3 | eszeveszetten belebolondult, és kétségbeesett miatta.~A
120 3 | másé, s kit most szeret; és aki őt soha sem fogja szeretni.~–
121 3 | szeretni.~– Megadatik az öt év.~És most ez idáig a képnek a
122 3 | egyik-másik szemlélő játszott és szerepelt benne – anélkül,
123 4 | mégis meg fogja tartani, és e teremből csak szuronyok
124 4 | bennünket semmi erőszak és cselfogás be nem segít;
125 4 | ifjaktól, mi történik, mondatik és határoztatik most odalenn
126 4 | éljenek egyetemes riadala és a tropikus hőség, mely egy
127 4 | idejöttünk, s ami sajnos és visszapótolhatlan kár marad
128 4 | jelenete folyik.~A nő egy húsz és huszonöt év közötti szépség.
129 4 | mikor elmélázik, akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog,
130 4 | Rózsa, kamélia mosolyog és fecseg; a jácint lehajtja
131 4 | alig serkedő szakállal és bajusszal; vékony ábrándos
132 4 | várakozásban.~A fiatal nő és a gyermekifjú közt valami
133 4 | kiegyenesedik; csupa erő és tűz. Ez a megyeházi terem
134 4 | sem, hogy parókát hord, és a szakállát festi.~– Ugyan
135 4 | volnál, főispánné volnál és nagyemberné.~– Maga tökéletes
136 4 | közönség tiltakozik az erőszak és alkotmányszegés ellen. Ezalatt
137 4 | rámondja: „Jól teszed?”~És e napokban kilencezer ilyen
138 4 | lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és szorítja ki magából a hangot.
139 4 | úton nem szűnt meg szidni és fenyegetni, hogy bizony
140 4 | rögtönzött szónoklattal.~„Honfiak és honleányok! Íme, a nyers
141 4 | úton, melyen mi a honfihála és keserv adóját leróni szándékozunk.
142 4 | mondanám, helyünket megálljuk, és senkinek ez úton ki nem
143 4 | melynek éppen védelemmel és ótalommal tartozunk. Isten
144 4 | quadrille-előtáncosi hangon és műkifejezéssel:~„Mesdames,
145 4 | tóduló menyecskék, delnők és kisasszonyok által kísérve –
146 4 | által kísérve – a vének és ifjak seregének, s vitte
147 4 | emelte Elemér hitelét férfiak és asszonyok előtt. Pedig tiszta
148 4 | meghaltatok, megint van hazátok, és így különb emberek vagytok,
149 5 | mégis meg fogja tartani, és e teremből csak szuronyok
150 5 | bennünket semmi erőszak és cselfogás be nem segít;
151 5 | ifjaktól, mi történik, mondatik és határoztatik most odalenn
152 5 | éljenek egyetemes riadala és a tropikus hőség, mely egy
153 5 | idejöttünk, s ami sajnos és visszapótolhatlan kár marad
154 5 | jelenete folyik.~A nő egy húsz és huszonöt év közötti szépség.
155 5 | mikor elmélázik, akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog,
156 5 | Rózsa, kamélia mosolyog és fecseg; a jácint lehajtja
157 5 | alig serkedő szakállal és bajusszal; vékony ábrándos
158 5 | várakozásban.~A fiatal nő és a gyermekifjú közt valami
159 5 | kiegyenesedik; csupa erő és tűz. Ez a megyeházi terem
160 5 | sem, hogy parókát hord, és a szakállát festi.~– Ugyan
161 5 | volnál, főispánné volnál és nagyemberné.~– Maga tökéletes
162 5 | közönség tiltakozik az erőszak és alkotmányszegés ellen. Ezalatt
163 5 | rámondja: „Jól teszed?”~És e napokban kilencezer ilyen
164 5 | lobogott. Nézd, hogy ágaskodik és szorítja ki magából a hangot.
165 5 | úton nem szűnt meg szidni és fenyegetni, hogy bizony
166 5 | rögtönzött szónoklattal.~„Honfiak és honleányok! Íme, a nyers
167 5 | úton, melyen mi a honfihála és keserv adóját leróni szándékozunk.
168 5 | mondanám, helyünket megálljuk, és senkinek ez úton ki nem
169 5 | melynek éppen védelemmel és ótalommal tartozunk. Isten
170 5 | quadrille-előtáncosi hangon és műkifejezéssel:~„Mesdames,
171 5 | tóduló menyecskék, delnők és kisasszonyok által kísérve –
172 5 | által kísérve – a vének és ifjak seregének, s vitte
173 5 | emelte Elemér hitelét férfiak és asszonyok előtt. Pedig tiszta
174 5 | meghaltatok, megint van hazátok, és így különb emberek vagytok,
175 6 | lábtyűit ne kompromittálja. És amellett oly szerény, oly
176 6 | úton, amelyen idáig jött, és gondolt magában ilyenformát:~–
177 6 | ami a városban történik, és amit nem tudott, annak addig
178 6 | ülök itten, rátok várva és lopva kedves férjednek a
179 6 | Ah, a kormánybiztos, és szót fogadnak neki? Elismerik?
180 6 | most kikergette; a város és vármegye minden notabilitása
181 6 | fogadjátok el a meghívást, és menjetek el.~– Hiszen te
182 6 | mert ahhoz fogható bájt és kellemet már éppen csak
183 6 | azoknál sincs már több. És még lelkemadta, mikor a
184 6 | maga saját kezével varrja és vasalja; nem vár szabótól,
185 6 | csakugyan elment.~A férj és feleség, mikor egyedül maradtak,
186 6 | egymás karjába borultak – és sírtak.~Miért? Azt ők jól
187 6 | te megyei hivatalodról.~– És amint lemondtam róla, az
188 6 | most már elhagyom e helyet, és nem maradok meg rajta. Kérdezte
189 6 | ügyvédi kar mellettem szól, és unszolja őt, hogy helyemen
190 6 | maradjak, akik szeretnek és becsülnek. – Szinte megingatott.
191 6 | nő keblére ölelé férjét, és égő arcát arcához szorítá.
192 6 | Jól vagyok lakva a nagy és kicsiny urak kegyelmével.
193 6 | tőle sem mást, csak esőt és napfényt. Megyek földművelőnek.
194 6 | majd olyan nehezére.~Az apa és anya átmentek a konyhán
195 6 | kisfiuk is volt, hatéves – és süketnéma.~Amit benyitotta
196 6 | kísérteteket lát; megint fut, sír és reszket fényes nappal is,
197 6 | kísértetbe”, akkor megnyugszik, és mosolyogni kezd; hanem nem
198 6 | elfelejtett, kétségbe van esve.~És azzal Ilonka elkezdé ujjbetűkkel,
199 6 | reggelig. A te rossz nénéd.~És azzal testvérkéjét odaölelte
200 6 | testvérkéjét odaölelte kebléhez, és megcsókolgatta. Csak úgy
201 6 | valamerre falura vagy pusztára; és ezentúl falusi gazdák leszünk.~
202 6 | falura megyünk? Valamennyien? És örökre ott maradunk? Óh,
203 6 | kedvükre lehet henteregni, és nagy-nagy térségek, amiken
204 6 | örömüket kifejezni. Kacagott, és nénjét is kényszerítene
205 6 | kényszerítene vele kacagni.~A férj és nő egymás kezét szorítva
206 6 | veendi számba?~Azok jönnek és elmúlnak. Erősen vagy gyáván
207 6 | mindegy az; ha valaki jó- és balsorsukat feljegyezte,
208 6 | zongorát, a cifra bútort és selyemruhát, ahogy vette
209 6 | levéltárnoki hivatalban.~És negyednap a tisztelt közönség
210 7 | utolsó földtúró ürgéig minden és mindennap, és azért mindennap
211 7 | ürgéig minden és mindennap, és azért mindennap meg kell
212 7 | ribiszkebokrot. Az istállók és szántóvető műszerek inventáriumáról
213 7 | haszonbér-hátralékban foglaltattak le és hagyattak hátra. Úgy hiszem,
214 7 | minden piaccal bíró várostól és minden néven nevezhető iskolától.~
215 7 | csakhogy átkozott lusta és nagyehető. Míg jól nem lakott,
216 7 | köpülésnél, a mosásnál: és mindezt azért teszi, mert
217 7 | frázisok, önkényt jön az mind és egymás után, mint a záportól
218 7 | támadt zuhatag, követ, sarat és szemetet hömpölyögtetve
219 7 | fordulhatnak, kiáll mindannyinak, és rekedtté perli őket; kocsisné,
220 7 | folytatott mindennapi duettben.~És azután mindennek tetejébe
221 7 | gyümölcslopó, dologkerülő és házpusztító gazemberek,
222 7 | fognak kiadni az éléstárból, és hogy a férficselédek onnan
223 7 | adtak, mielőtt kérte volna.~És sohasem állt vele senki
224 7 | legjobban hallgat arra.~Az úrnak és a kisasszonynak kevés dolga
225 7 | együtt font vagy varrt, és foldozta a szakadozott ruhákat.
226 7 | fogni, a szeme közé nevettek és szétszaladtak, s messziről
227 7 | állapotban telik szépen az idő és ürül a hombár, míg egyszer
228 7 | minden ember egészen rendes és természetes dolognak tartja
229 7 | a kocsisnak, a juhásznak és az öregbéresnek feltálalt
230 7 | mind a három az ámbitusra, és hozza a maga paszulyos tálát
231 7 | tartva kalapját haragosan.~És a juhász hasonlóképpen,
232 7 | csak oldalbordája volt, és húsa nem volt?~– Hát kutyák
233 7 | megrohanták, hirtelen kifutott, és éppen jókor érkezett, fogy
234 7 | összeszorított fogsort láttatva és a két keze pofozásra görbült
235 7 | Most én vagyok az áspis. És ezután mindig én leszek
236 7 | elindult körüljárni az udvart és szérűskertet; a kutyáknak
237 7 | azért szaladt el előle.~És hát ez nagyon jó volt mindnyájukra
238 8 | Az asszonyság és az asszony~Egy hónap múlva
239 8 | sötét felével áll felénk; és most mindenkit vonz maga
240 8 | Csillagzatára nézve vállalkozó és pénzüzér, ki mindjárt a
241 8 | elegancia, s külső modora finom és udvarias.~De úgy hiszem,
242 8 | elbámulnak, elragadtatnak, és mindazok, kik versenyeznek,
243 8 | irigykednek, megszólnak, és mindazok, kik megbotránkoznak,
244 8 | utolérhetetlen, valami rendkívüli.~És ez bizony meghozza a maga
245 8 | egy papagáj is rézkalitban és olajfestmények a falon.
246 8 | tudja azt, hogy mi az illem, és mi a gavallérság. Lemming
247 8 | mint férj, mint gentleman és mint financier, egyenlő
248 8 | tudomány a világon, amit ő tud és hirdet. A többi mind csak
249 8 | Angyaldy! Legyen olyan jó, és nevemben mondja meg Harter
250 8 | ismét csókra nyújtá elé. És ezúttal nem volt kesztyű
251 8 | lehetett, hogy ambuláns (és ekvitáns) firmájának most
252 8 | miknek terebélyes bükk- és tölgyfái az út fölött összehajlanak,
253 8 | szigettől kétfelé osztva, és aztán messze a láthatár
254 8 | Az elterülő síkon élet és élet, itt a völgyben pedig
255 8 | kicsiny, csak egy szobából és egy konyhából áll; hátul
256 8 | őket, ami nem férfiszokás, és útra néző ablakát befuttatja
257 8 | szoborszerű idomai szépnek és ifjúnak hirdetik.~Csak egyedül
258 8 | nehány szóban.~– „Valahára!”~És azután sorba csókolja az
259 8 | egyenkint minden ujjhegyét, és azután végig egész termetét,
260 8 | lábait egész szenvedéllyel, és zokogva ismétli:~– „Valahára!”~
261 8 | én keblemen, én a tiéden. És senki sem tudja, hogy mit
262 8 | vissza, add sokszor vissza!~És a hölgy tudta, hogyan kell
263 8 | elrablott lelket visszaadni. És aztán kezeit hátrahajtott
264 8 | fák, virágok, madarak – és mi ketten!~Óh, „mi ketten”!~–
265 8 | ketten!~Óh, „mi ketten”!~– És egy egész átkozott világ
266 8 | kísérnek, karjukat nyújtják, és én nem mondhatom nekik: „
267 8 | Félre innen! Ez az enyim, és senki másé!”~– Elég, ha
268 8 | igaz-e?~A hölgy nevetett, és azt mondta neki:~– Óh, milyen
269 8 | aki elébb feleletet kap, és azután kérdez.~– Tudom én,
270 8 | egyszer idejössz hozzám, és erre a szép zöld fára felakasztva
271 8 | őrjöngök, mikor rád gondolok, és mikor a világban találkozom
272 8 | dévaj kacagása jutalmazá és bünteté e kitörést.~– Látod,
273 8 | égni? – kiálta fel a hölgy, és most már nem nevetett, de
274 8 | mint a lepke a mécsbe, és nem törődöm vele.~Azzal
275 8 | szamóca a virányból szedve; és aztán egy szerény szilke
276 8 | szerény szilke aludttejjel és egy megszelt fekete kenyér.~–
277 8 | őt a nyugágyra ledőlve, és gyönyörködött benne.~Milyen
278 8 | Gyilkos! Segítség! Hahaha! És hogyan ölsz meg? Elvágod
279 8 | késsel, ide, ebbe a kebelbe, és nézni fogod, hogy omlik
280 8 | mérget hordok magammal, és igen elhatározott ember
281 8 | papírburkot vett elő.~– És ez valódi, igazi méreg? –
282 8 | halál”.~– Halálos méreg.~– És ezzel megölnél engem, hogyha
283 8 | míg szeretsz! – szólt, és gyorsabban, mint a villám,
284 8 | papírburkot az ifjú kezéből, és a szájába tette azt.~Tihamér
285 8 | megragadva, odacsúszott lábaihoz, és kétségbeesésében haját tépte,
286 8 | kétségbeesésében haját tépte, és vonaglott előtte, mint egy
287 8 | mosollyal tekinte le rá, és fehér fogsorát engedé láttatni,
288 8 | szájába vett papírtok felett, és gyönyörködött amannak kínjaiban,
289 8 | kivette szájából a mérget, és visszaadá neki.~– Nesze!
290 8 | neki.~– Nesze! Tedd vissza! És máskor ne fenyegess engem
291 8 | ajkamon: halj meg tőle te is!~És tanította őt meghalni.~–
292 8 | tanította őt meghalni.~– És mármost azután csitt, meghaltál!
293 8 | ezer túlvilági dalt zeng. És te még fürtökben szétszórva
294 8 | elszabadulva: a meglepetés és ijedtség megállítá az ajtóban.~
295 8 | többet! Most már a tied, és senki másé.~– Leona! Mit
296 8 | láthatod, hogy „őrült” vagyok. És ezentúl vagy imádsz, vagy
297 8 | aki szerelmében őrjöng.~– És most tudod már, hogy olyan
298 8 | meg ne tegyem. Mondtad – és megtörténik!~– Csak azt
299 8 | a vadrózsabokor mögött, és nézz utánam, ameddig láthatsz.
300 8 | volt, bizony utánanézett!~És azután a rózsabokron keresztül
301 8 | Angyaldyt. Rögtön útnak indult, és sietett be a városba.~Aki
302 8 | belépett rajta a várva várt és még valami nőismerőse.~Angyaldy
303 9 | legfölebb tánciskolába jár, és Ilonka már az egész atyai
304 9 | Atyjánál a jószándékon és takarékosságon kívül semmi
305 9 | gyermekleányra nehezedik.~És ő meg tud annak felelni.~
306 9 | visszaszeret.~Szárnyas állat és négylábon járó úgy ügyelt
307 9 | a kapuban megállt vele, és meghallgatta, hova fognak
308 9 | úrnője ibolyát szedni, és oly okosan kikereste a füvet
309 9 | soha másra nem bízta azt.~És azoknak a virágoknak is
310 9 | végre a spanyol földről. És ezekben a levelekben sohasem
311 9 | Nápolyban, ez Palermóban; és aki meg tudta volna mondani
312 9 | Lehetett mellette szűken és gond mellett megélni.~Voltak
313 9 | utóbb elnémult politika és szerelem; nem beszélt senki
314 9 | rettenetesen derült azúrkék égről és annak kegyetlen sugarairól;
315 9 | mindenki úgy szerette őt, és úgy hallgatott a szavára.~
316 9 | azon osztakoztak az emberek és állatok; végre a tócsák
317 9 | folyam medrében kutakat ásni.~És ezalatt folyvást égető ég
318 9 | volt már semmi zöld távol és közel.~Hol rétek, kaszálók
319 9 | éhséggel küzdő barmokat, és le hagyták azt legeltetni;
320 9 | amit a mezőn nem talál.~És azután, ha a sorssal küzdő
321 9 | soha nem hallott hírével.~És eső még mindig nem esett.~
322 9 | künn az udvaron éjszaka, és nézett fel azokra a fekete
323 9 | senki sem nézi; pedig neje és leánya szívdobogva nézték
324 9 | hálószobájuk ablakából.~És eső azért csak nem esett.~
325 9 | kilenc koldulni kénytelen; és a tizediknek nincs mit adni.~
326 10 | le Cuvier, Lamark, Menke és más természetbúvárok:~„Karjai
327 10 | arccal; igen szőke haja és bajusza volt, szintoly szemöldei
328 10 | volt, szintoly szemöldei és szempillái, de ami különben
329 10 | aki megmondja, hogy miért és meddig.~– Gondolom. Adóhátralék
330 10 | szobáimba, majd én feleségemmel és gyermekeimmel megvonulok
331 10 | kergetem ki az ön feleségét és gyermekeit. Ha van önnél
332 10 | meg kell vele elégedniök. És most hagyjanak nekem békét,
333 10 | bántsa! Jó helyen van ott.~És csakugyan meg sem mozdult
334 10 | inggombjaiban gyémántokat hord, és fénymázas lábtyűket visel.
335 10 | ismeretlennek.~Igenis: a nyájasság és jó kedély sugárzott a nyolckezű
336 10 | volna én, amilyennek arcom és koponyám után ítélsz, ha
337 10 | őket hívni, per „hidra” és „cápa”: magunk keressük
338 10 | Úgy hiszem: egy házinő és egy kisasszony.~– Ez jó;
339 10 | hírlapokra, lovakra, agarakra, és nem lesznek megszorulva.
340 10 | minden zugot a házamnál, és ha talál valami pénzt vagy
341 10 | fináncnak.~Az rögtön nekiült, és írta a bűntény-álladékot
342 10 | őrülnöm! – rebegé Világosi, és égő homlokát az ablak hideg
343 10 | lecke ismétlését kívánni; és most megengedi, hogy konyhájában
344 10 | segített főnökének nevetni.~– És most nézzük meg, mit csinálnak
345 10 | Most élhetitek világotokat: És aztán, azt mondom, akármit
346 10 | amihez jó lesz a közkatonákat és cselédséget nem hívni meg
347 10 | nőm menyasszonyi ajándéka és megtakarított születésnapi
348 10 | ment. Az ajtóban megállt, és így szólt:~– Ez nőm szobája.~
349 10 | szólt:~– Ez nőm szobája.~És bement oda.~Föhnwald századosnak
350 10 | utána nagy garral a biztos és fegyverhordozója.~– De kapitány
351 10 | helyreállításáról van szó.~– És az ön procentjeiről.~E kegyetlen
352 10 | mulattatni a kisasszonyt és asszonyságot. Játszani a
353 10 | dörömbözni éjjel a bezárt ajtón és káromkodni hozzá! Oh, Konyec
354 10 | hogy mitől döglik a légy. És utoljára, ha semmi sem használ,
355 10 | akkor fogta a lovagvesszőt, és keresztbe fektette az ajtó
356 10 | nők szobájába vezetett.~– És én azt mondom, hogy aki
357 10 | elkezdett teríteni Gierig úr és Konyec úr számára. Biz annak
358 10 | ételhez, mely ugyan elég jó és ízletes volt, hanem az a
359 10 | a hibája volt, hogy elő- és utóhad nélkül jelent meg.~
360 10 | közönség fizeti e költséget.~– És most tessék, uram, küldöttem
361 10 | szavának állt. Két napig csend és béke volt a háznál. A katonáknak
362 10 | békén a vendégszobában, és nem bosszantott senkit.~
363 10 | kölcsön. Nemsokára visszajön, és fizetni fog.~– Ezzel csak
364 10 | Értettem – szólt Föhnwald, és leoldotta kardját, s odavetette
365 10 | felvette lovagvesszőjét, és így szólt:~– A százados,
366 10 | jövedelemadónak, földadónak és személykeresetadónak. Mennyi
367 10 | ő maga azoknak béréből. És mindezekhez mennyi végrehajtási
368 10 | végrehajtási költség járul, és ez együtt mennyit tesz ki?~
369 10 | a valutakülönbséget érc- és papírpénz között, egy kis
370 10 | nevessen rajta legelébb is.~– És még ez a kis bírság itten,
371 10 | Megbüntették érte öt forint és még néhány autentikus krajcárig.
372 10 | kárvigyorogva állt előtte, és gyönyörködött zavarában.~
373 10 | kisasszony – felelt Gierig úr, és mélyen meghajtá magát udvariasan.~
374 10 | gondolkoznunk, hanem azt, akkor és addig cselekednünk, amit,
375 10 | cselekednünk, amit, ameddig és amikor az államfőnökök velünk
376 10 | Konyec úr meg a biztos és a csendőrök előfogatait
377 11 | mázolva az arca krétával és durva piros festékkel, szemöldökeik
378 11 | tintává válik: meleg vér és hideg ázalag.~Gierig úr
379 11 | ponyvaművészek a falusi nép tetszését és krajcárjait el szokták ragadni.
380 11 | piszkos pokrócot, melyen maga és porontyai tótágast álltak,
381 11 | a világ minden nyelvén, és erőltette a kacagást saját
382 11 | letérdelt a parancs szóra, és táncolt galoppot, keringőt
383 11 | ugyan kitűnőleg kezeled és lábalod művészetedet. Méltán
384 11 | szalmaszálat. Vagy fizeted szépen és rögtön, amivel az államnak
385 11 | már” egy garasom sincsen. És az egész legénységemnél
386 11 | hát minek éljek én tovább és a gyermekeim? Megölöm őket
387 11 | gyermekeim? Megölöm őket és aztán magamat!~Azzal kirántotta
388 11 | Ilonka. – Mit akar?~– Ölni és halni. Magamat s gyermekeimet
389 11 | bohóc elkezdett zokogni, és nem volt több szónak ura.~–
390 11 | volt, hófehér sörénnyel és farkkal. Az ajtóban bókot
391 12 | Világosi.~Eléje siető neje és leánya arcáról olvashaták
392 12 | megegyeztünk egymás között, és bejelentjük hogy elszolgálunk
393 12 | homlok redői lesimultak. És azután lassankint összeesett
394 12 | hirtelen eléje térdelt, és ölébe fogta fel az összeroskadót.~
395 12 | Világosi szemei még néztek, és ajkai és kezei még mozogtak;
396 12 | szemei még néztek, és ajkai és kezei még mozogtak; csakhogy
397 12 | mint tehetlen reszketés, és ajkainak mozgása nem adott
398 12 | még nyelve rebegni tudott.~És az a merev tekintet!~A szél
399 13 | Sokszor volt Malvina egykori és mostani férjének dolguk
400 13 | házból, kinek pedig okvetlen és sürgős mondanivalója van
401 13 | hogy rögtön üljön hajóra, és sehol ki ne szállva, addig
402 13 | asszonyság ott volt mellette, és ápolta, mint illik hű hitvestárshoz.~–
403 13 | az ünnepélyes alkalomra, és midőn Nándor úr Malvinára
404 13 | zsebkendőjét szemére nyomja, és halk zokogáshoz kezd.~Erre
405 13 | Áldotta magában azt a tengert és azt a zivatart, mely neki
406 13 | tekintetet megszerezte.~És igyekezett helyzete előnyeit
407 13 | Kegyed mindig jó volt hozzá… És nekem egyetlen gyermekem
408 13 | tanúskodjék keservemről ég és föld! Vonjunk egy asztalt
409 13 | csinálni. Elfogadta az irónt és tárcát, s sajátkezűleg jegyzé
410 13 | virágok, viaszgyertyák; fehér és fekete kesztyűk; a muzsikusok,
411 13 | is fájni kezdett a foga. És végül egy pompás olajfestmény,
412 13 | Mikor egyedül maradt a férj és feleség, Malvina rátámadt
413 13 | fájdalom még nagyobbságát és a büszkeség legnagyobbságát
414 13 | s akkor ez csak beállít, és azt mondja: köszöni, nem
415 13 | is fogják érte nevetni. És legtetejébe Elemér úrfi
416 13 | kötelességei vannak; s ha tér és idő változik is, ez őt nem
417 13 | fel azalól, hogy más téren és más időben is ne teljesítse
418 13 | nagyságunkhoz mért évidíj és dietenklasse mellett.~–
419 13 | most nem így megy. Dolgozni és tanulni kell.~– De az egymillió
420 13 | Nincs nekem semmi törvényes és közigazgatásos dologhoz
421 13 | eddigi táncosnőinek a selymet és mohairt rőffel, vagy magyarázza
422 13 | hitelezők s elcsábított leányok és férjes asszonyok becsületére
423 13 | minden iránt, ami szép, jó és nemes; gúnyt űzve, mindenből,
424 13 | nélkül lefolyt életnek vége! És midőn elém jöttél megmenekülve,
425 13 | fölkelt helyéről, s apa és fiú iparkodott olyan állást
426 13 | fordíthattak egymásnak. És azután sokáig nem találtak
427 13 | keserűen nevetve Elemér. – És már most arra kérlek, hogy
428 13 | Azzal vette a kalapját, és elment. Mikor a lépcsőn
429 13 | úgy tett, mint aki bámul, és nem érti az egész haragot.~
430 13 | kellett tartózkodnia. Így úr és asszonyság együtt voltak.
431 13 | ifjúkora virágában.~A bírálat és néma szemlélődés közepett
432 13 | gondolkozást.~Lemming úr, a férj és Angyaldy úr, a titkár, furcsa
433 13 | mint volt. Maga ostoba.~És azzal gyöngéden megveregette
434 13 | Angyaldy úr vette a kalapját, és búcsúzott.~– Nekem mennem
435 13 | apám a megtestesült jóság és szeretet. Ezt tudod te is
436 13 | te is igen jól, kismama. És én éppen oly rossz-szívű,
437 13 | szép rózsaszín ujja hegyét, és tervezett.~– No, egy már
438 13 | képe.~– A hátamra vegyem és eladjam?~– A kép az enyém;
439 13 | lehet adni önnek a kriptáját és sírkövét valakinek, akinek
440 13 | gyöngéden kezet csókolt, és távozott. Az ajtóból visszahívaték.~–
441 13 | vágtatott le a lépcsőkön, és futott egyenesen az utcára,
442 13 | megvolt az alku. Keveset kért, és keveset ígért a fuvaros.
443 13 | kopár minden, üres minden és csendes minden.~Felült hát
444 13 | hátratekintett, nem hihetvén hátának és füleinek, míg szemeivel
445 13 | közel járt, az úttól jobbra és balra mintegy ötven-hatvan
446 13 | csapszék, ahol kenyeret és vizet lehetne kapni?~– Hja,
447 13 | Hja, uram, ha kenyerünk és vizünk volna, akkor nagy
448 13 | mást, mint fekete avart és délibábot. Ekkor egy hosszú
449 13 | körülsövényezve, oda is belépett, és ott megtalálta, amit keresett.~
450 13 | az itt most mind fekete.~És az ifjú, aki nevetett, mikor
451 13 | emberijesztő vadon most.~És gondolá magában: az én lelkem
452 13 | sírásók feje fel-felbukkan, és hallotta a szózatot az üregekből: „
453 13 | nap, két éjjel kártyázott és dorbézolt. Még most is alig
454 13 | végigtáncolt volna.~– Csak szidj és korholj, jó kismama! Mindent
455 13 | ajkait összeszorította, és szemeit lesüté. Hadd szidják!~
456 13 | félretolta őt félkezével maga és Elemér közül, s szavába
457 14 | családapát felhozni Pestre és orvosi tanácsot kérni, mit
458 14 | kérdés, hogy ki menjen el, és ki maradjon otthon. Világosiné
459 14 | kellett hagyni Böskére a házat és gyermeket.~Úgy szöktek el
460 14 | belepve mind a kettő. Böske és a kis néma.~– Az istenért,
461 14 | készen volt, hozzám fordult, és azt gondolta, hogy majd
462 14 | érzéketlenül ült egy karszékben, és nem látszott hallani, érteni
463 14 | adott.~– Mit?~– Tehetséget és kedvet a munkához, ami becsületes
464 14 | jég hátán is.~– Annál jobb és háladatosabb munkát is tudok –
465 14 | tisztességes sorban volt, és elégülten élt; családját
466 14 | Azt hiszem, hogy nők és ifjú gyermekek még szívesebben
467 14 | halott arcvonásait lesve. És úgy tetszék, mintha annak
468 14 | egy fiatal leány hölgyek és leánygyermekek számára tanórákat
469 14 | tanórákat kíván adni angol és francia nyelvből.~Másnap
470 14 | ebből még egy részt orvosra és gyógyszertárra is kell költeni,
471 14 | megmondani. Mit is kérdeztek és mondtak volna róla? Világosiné
472 14 | van, az jó gazdasszony. És így ott igen jó családi
473 14 | néhány forintot a konyhára.~És azután ami legfőbb: hét
474 14 | rázva fejét a bankár. – És ki vesz itt leckét az angol
475 14 | addig foglaljon helyet, és tekintse magát egészen idehaza.~–
476 14 | A magyarban „igen”-nel és „nem”-mel sokáig kisegítheti
477 14 | Azzal felszedte magát, és kezét nyújtá. Ilonkának.
478 14 | talán halálra dermedve, és én nem lehetek ott mellette,
479 14 | várni kell, míg megpuhul, és míg valaki lerázza a fáról.~
480 14 | pipázóterembe vonulva, a mokka és curacao mellett elbeszélgettek
481 14 | Természetesen szép leányokról és szép asszonyokról.~– Hát
482 14 | valami igazi boszorkány. És én meg vagyok győződve,
483 14 | vagyok győződve, hogy ő az.~– És az ismerős gentlemanek közül
484 14 | felnyitva, hol összecsukva és kék fátyolt a kalapján.~–
485 14 | kék fátyolt a kalapján.~– És eltűnik, mikor üldözi valaki?~–
486 14 | mikor üldözi valaki?~– És eltűnik.~Lemming úr tudott
487 14 | Most pedig anyja nélkül jár és egyedül; s ha önnel találkozik,
488 14 | elől szépen megmenekült. És aztán nem tudott nyomába
489 14 | mint aki észrevette magát, és most felteszi magában, hogy
490 14 | énnekem volna egy imádottam, és az énelőttem el akarná titkolni
491 14 | órájáról számot ad, hol volt és merre járt. Mit szólnék
492 14 | akartam – szólt Elemér, és sietett elkotródni.~Eltávozása
493 14 | akar találkozni a fiúval, és igen okosan teszi. A leány
494 14 | bevezette. Olyankor clownok és lovas művésznők képezték
495 14 | könyvet, amit az becsukott, és ujjai érintették azokat
496 14 | annak ujjai végiglapoztak, és nem tudatták vele, hogy
497 14 | ott szerelmet vall neki, és nőül kéri; a második hónapban
498 14 | szokott menni lefeküdni. És így Ilonka mindennap megfordul
499 14 | régóta. Ez bosszút követel. És hát ez a leány csakugyan
500 14 | kikapott. Úgy kell neki!~És tapsolt elragadtatva.~Ilonka
1-500 | 501-896 |