Fezejet

 1 3 | letérdepelhessek és azt mondhassam: „Asszonyom, én elhagytam hazát, hitet,
 2 8 |            uram! Jó estét, nagyságos asszonyom – szól a megintett, tért
 3 13|              tengerbe veszett.~– Óh, asszonyom, kegyed tudja jól, de a
 4 13|           rebegték: „tíz percent!”~– Asszonyom – szólt ekkor Harter Nándor,
 5 14|           egy órát a vívásból.~– Ah, asszonyom …~– Nos, mit „óh, asszonyom”?~–
 6 14|          asszonyom …~– Nos, mit „óh, asszonyom”?~– Hiszen én magam sem
 7 14|           utána megbánni.~– Jól van, asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni.~–
 8 15|          Lemming úr a feleségének:~– Asszonyom! Ismerte ön Montefiore márkinőt?
 9 15|          Lemming úr a feleségéhez:~– Asszonyom! Hallotta ön hírét Persigny
10 15|              nem emlékszem rá.~– Nem asszonyom, én nem táncolhatnám – felelt
11 15|           nevezik színpadi döfésnek, asszonyom.~Láttam Malvina összeharapott
12 18|              Köszönöm a jó tanácsot, asszonyom; de én várni fogok addig,
13 18|           kelt föl Malvina mellől.~– Asszonyom! Én azt tudom. Mert ezt
14 19|           igazi babérok.~– Köszönöm, asszonyom! Már én majd valami máshoz
15 19|             tegez ön engem? Mért hí „asszonyom”-nak?~– El vagyok már szokva
16 19|       beperlem.~– Szükségtelen lesz, asszonyom; mert én a felvett összeget
17 19|      összeszámolnak?~– Hiszen tudja, asszonyom, hogy a „Harter et Son’s”
18 19|           férkőzhessék.~– Óh dehogy, asszonyom! Cséplő- és aratógépekről
19 19|         nevetve.~– Ne úgy értse azt, asszonyom, ahogy nálunk értelmezik
20 20|         Béltekyvel.~– Nem váltottam, asszonyom.~– Ah! Anyja mint bizonyost
21 20|     feleségét eltartani.~– Elhiszem, asszonyom; s semmi neheztelésem nincs
22 20|          kezet csókolt Malvinának.~– Asszonyom, ön nagylelkűsége hódolatra
23 20|       higgadtságához jutni.~– Kérem, asszonyom, ne bántson engem a férjhezmenéssel,
24 20|         talált rá.~– Ha parancsolja, asszonyom, lássunk a vívási tanulmányunkhoz.~–
25 20|            nem visszhangzott soha.~– Asszonyom – rebegé fulladozó hangon. –
26 20|  kárhozottakat megtérítő őrangyal.~– Asszonyom, ön nagyon szenved. Isten
27 20|       Ilonkában feltámadt a harag.~– Asszonyom! Ön már nem őrjöngő előttem
28 20|              Soha többet az életben, asszonyom!~– Vedd fel, mert leszúrlak
29 20|            Bocsásson ön engem innen, asszonyom! Nekem nincs jogom önt akár
30 20|            összerázkódott e szóra.~– Asszonyom! E szó után többet nem beszélhetünk
31 20|          elfogyott a türelme.~– Ejh, asszonyom, ne zárja el előttem az
32 25|           Odalépett a beteg nőhöz.~– Asszonyom, megbocsát ön, hogy ily
33 25|         szólt, mélyen felsóhajtva.~– Asszonyom, még egyszer találkozni
34 26|           után.~– Azt mondtam önnek, asszonyom, hogy még egyszer találkozni