Fezejet

 1 6 |          a tisztelt delnő, amint Világosiné az ajtón belépett, s azzal
 2 6 |        azt mondom neked – felelt Világosiné –, hogy „ti” fogadjátok
 3 6 |       süketnéma.~Amit benyitotta Világosiné az ajtót, Ilonkát egy széken
 4 7 |         amivel tüzet gyújtsanak. Világosiné, mint igen rendes asszonyság,
 5 7 |   sodromból, akkor áspis vagyok!~Világosiné nem felelt rá semmit. Nagy
 6 7 |        Hívják ki a nagyasszonyt!~Világosiné kijött az ámbitusra.~– Mi
 7 7 |   csakugyan nem jól érezte magát Világosiné. Jó volna ilyenkor, ha egy
 8 7 |         édesanyját a folyosóról.~Világosiné zokogott. Úgy ölelte meg
 9 9 |          mintha újságot hallana.~Világosiné egy napon a kínzó aggodalom
10 12|         ne essék az úr kétségbe!~Világosiné nem bírta e szavakat végighallgatni
11 14|           és ki maradjon otthon. Világosiné maga is oly idegbeteg volt,
12 14|        ők.~– Ah, dehogy! – szólt Világosiné – nem is hasonlítnak hozzájuk.~
13 14|   istenért, mi történt? – kiálta Világosiné elrémülten, míg Ilonka kistestvéréhez
14 14|        Megszöktünk! – kiálta fel Világosiné szégyentől égő arcát eltakarva
15 14|     történt azután? – sürgeté őt Világosiné. Böske megtörülte a szemeit
16 14|     ügyelt, magát nem érezé.~Míg Világosiné sírt, zokogott, addig a
17 14|         vagyok másokat tanítani.~Világosiné csak fejét ingatta, tagadólag,
18 14|       lesz, de majd hozzászokom.~Világosiné megkapta leánya kezét, mintha
19 14|     senki. Magam őrizem magamat.~Világosiné egy szót sem szólhatott
20 14| kérdeztek és mondtak volna róla? Világosiné az egész Pest városában
21 18|    alkotmányos szokás.~Egy napon Világosiné azzal az újdonsággal lepte
22 18|        ad, akkor férjhez megyek.~Világosiné elértette a választ, s nagyot
23 18|          gyűlésén.~(Az ínség óta Világosiné is tagja lett az emberbaráti
24 18|       kellett fogni.~Egy délután Világosiné megmondá leányának, hogy
25 18|       megérkeznek erre az órára?~Világosiné bosszúsan tépte szét a levelet,
26 20|        semmit eltitkolnia többé.~Világosiné átkozta az egész világot,
27 24|  nyugodtan eresztheté el leányát Világosiné, kivált miután arról is
28 25|          ezt a nevet – felelt rá Világosiné komoran.~– Én öntől azt
29 25|          ünnepélyesen megkérjem.~Világosiné e szavak alatt csendesen
30 25|        nevét egy Harter nevével!~Világosiné láztól égő arccal roskadt
31 25|          Anyám… én szerettem őt.~Világosiné elképedve hallá e vallomást,
32 26|        Elfogad-e ön így vejének?~Világosiné keble elszorult. Csak kezével