Fezejet

 1 4 |   valami sajátságos bizalmasság tetszik föl az első pillanatra,
 2 4 |        áll meg benne, ahol neki tetszik – s végezi a közriadal mellett.
 3 5 |   valami sajátságos bizalmasság tetszik föl az első pillanatra,
 4 5 |        áll meg benne, ahol neki tetszik – s végezi a közriadal mellett.
 5 6 |    ugyan nekem csak egy percnek tetszik oly kellemes társalgásban (
 6 7 |         maga főzhet. Akinek nem tetszik a szegődés, itt az újév:
 7 8 |     kérdezé:~– Az asszonysághoz tetszik?~– Nem. Az urasághoz.~Tehát
 8 9 |       földi gondviselésnek, úgy tetszik, hogy még annál is van valami
 9 10|    Világosi bámulva kérdezé: mi tetszik?~– Uram! Én Föhnwald százados
10 10| illedelmesen a kapitányt.~– Nem tetszik bejönni hozzánk?~– Nem!~
11 10|       ilyen tréfával nagyon meg tetszik járni. Én bírok amaz eszközökkel,
12 10|   hadügyminisztériummal. Ha nem tetszik „ez” a szolgálat: tegyen
13 10| fizetési meghagyást.~– Mi az?~– Tetszik látni.~Láthatta biz azt;
14 13|        kérdezgetik, hogy melyik tetszik belőle neki jobban.~– Legyen
15 14|          hogy ne ugassak! – No, tetszik tudni, ez már csak elég
16 14|      rám nézve korán reggel. Ha tetszik, hajnal előtt itt vagyok.
17 15|         is letette álcáját. Úgy tetszik, mintha láttam volna ez
18 15|         Ma nincs, holnap lehet; tetszik tudni, hogy a pesti nagykereskedők
19 15|        Kevesebb a semminél. Azt tetszik tudni, hogy az idén nem
20 19|        ez az ön komoly képe nem tetszik. A bíró, mikor vallat, a
21 20|         de nekem ez a munka nem tetszik. Én szemtül szembe, lábat
22 21|   lisztet is vitt magával.~– Mi tetszik, uram? – kérdé a molnár
23 21|  szokatlan látogatótól.~– Nekem tetszik önt elfogatnom azért, hogy
24 21|       Egy, kettő, három! Ha nem tetszik önkényt, idekinn vannak
25 21|         Lemming.~– Lemming? Úgy tetszik, mintha hallottam volna
26 21|     igen nyersen kérdezé:~– Kit tetszik keresni?~– Lemming urat.~–
27 21|         az a másik, ha neki úgy tetszik.~– Tudja ön, kapitány úr,
28 23|       nem?~– Nem, mert neki nem tetszik.~Harter gyanakodva nézett
29 23|        Ahány órakor nekem menni tetszik. Az én rangomból való uraknál
30 24|        emberét. – Ah, ismét itt tetszik lenni? Pompás vendég! Hat
31 26|         partra átvitorlázni. Ha tetszik, az asztalt közénk tolhatjuk.~–
32 29|    vessünk fátyolt a múltakra”.~Tetszik tudni, hogy az egész nemzet