Fezejet
1 3 | magamat, hogy hol járhattunk eddig, és hol vagyunk most.~Hát
2 4 | ezentúli gyűlésekről, amiket eddig szét nem kergettek a katonák,
3 4 | értem. Ő úr marad, mint eddig, s jobban mulat, mint itt;
4 4 | tűzzük ki azt a zászlót, mely eddig megyeházunk erkélyén lobogott.
5 5 | ezentúli gyűlésekről, amiket eddig szét nem kergettek a katonák,
6 5 | értem. Ő úr marad, mint eddig, s jobban mulat, mint itt;
7 5 | tűzzük ki azt a zászlót, mely eddig megyeházunk erkélyén lobogott.
8 6 | oly gonddal neveltettük eddig. Következik az egyhangú
9 7 | körömfeketényit sem; megvallom, hogy eddig tettem; a Marciért tettem,
10 10| uram! Mindig megfizettem eddig pontosan. Tudom, mivel tartozom
11 10| akkor előállt Konyec úr, ki eddig főnöke székének karján áthajolva
12 10| s elővett valamit, amit eddig a háta mögött tartogatott.
13 13| holdasabbá tette vele, mint eddig volt. Áldotta magában azt
14 13| egyet-mást megtanult, amit még eddig nem tudott.~A vasúti indóházhoz
15 13| mondja senki. Ha pazarolt eddig, mindig a magáét pazarolta,
16 14| letette magát egy székre, s eddig kezében hozott cipőit felhúzva
17 14| lakik, s mégsem láthatta eddig soha. Hisz ez szándékos
18 15| hogy, kedves barátném, te eddig végtelen zsenialitást fejtettél
19 15| velünk szemközt!~ ~Eddig olvasta Angyaldy főnöke
20 15| nem akadt meg soha.~– Nem eddig. Mert kezünkben voltak az
21 16| pénzt gyűjt; én hát amit eddig szolgálatomból megtakarítottam,
22 17| való, amit elhallgattam eddig! Hurráh, te szent szabadság!
23 19| alkalmatlankodom tovább.~– Itt van ni! Eddig csak savanyú volt ön, most
24 20| látom, hogy rendes, mert eddig mindig egészséges voltam
25 20| szendébb, hajlékonyabb, mint eddig. Ha kérdezték tőle, fáj-e
26 22| nem, tette volna más. Hogy eddig nagyon szorgalmazta, azért
27 23| nagyon közel jutott, ami eddig mindig távol esett tőle.~
28 24| Kapott kétannyi munkát, mint eddig; dolgozott éjről éjre; talált
29 24| végső nyomorát, akikért eddig emberi erőt megtörő küzdelmet
30 24| nem rajtam múlt, hogy azt eddig nem róhattam le; de nem
31 24| szemöldökű katonatiszt, ki eddig hallgatag szürcsölte feketekávéját,
32 27| amilyent még nem élveztél eddig. Azt akarom, hogy nőm légy.~
|