Fezejet
1 2 | takarva a tigris fejére: „A barátom féltékeny, s könnyen megtehetné,
2 2 | tigris kalitja mögött Duvald barátom; régi ismerős szolga az
3 4 | csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik országuk
4 5 | csak azért teszik, ifjú barátom, mert drágább nekik országuk
5 8 | belépni.~– Óh, hohohó, kedves barátom! Az nem önt illette. Az
6 10| egy véleményben; gondolá: barátom Gierig, barátom a miniszter,
7 10| gondolá: barátom Gierig, barátom a miniszter, de legnagyobb
8 10| miniszter, de legnagyobb barátom a gyomrom, s nekiült a kínálatlan
9 11| megszólított, a kapitány.~– Édes barátom – szólt neki Föhnwald –,
10 11| Kedves lovam! Kedves jó barátom! Egyetlen kenyeres társam,
11 13| sajnálkozni!~– Ön beteg, tisztelt barátom? Higgye el, hogy nagyon,
12 13| is találkozunk, tisztelt barátom!~– Hát már ön látta Elemér
13 14| ismerhetlennek hagyta.~– Kedves barátom – mondta Lemming úr –, az
14 14| otthon volt.~Ez az én Lemming barátom arra akarja használni a
15 14| hibáját.~– Verje ön ki, barátom, az egész lilaszín tüneményt
16 14| adnám egy millióért, hogy a barátom így kikapott. Úgy kell neki!~
17 15| előtt megfoghatatlan, kedves barátom?~– Sőt nagyon is megvannak
18 15| parancsára ügyelnem, kedves barátom.~– Arra pedig ügyelnie „
19 15| Lemming ügyvédjétől, aki jó barátom.~– Tehát már ügyvédszájra
20 17| erre szüksége van. Sergeant barátom, ön tud írni. Legyen szíves,
21 22| Béltekyvel.~– Ön mármost, fiatal barátom, csakugyan azt hiszi, hogy
22 22| ismeri ön a helyzetet, édes barátom. Egy Harter Nándort nem
23 22| higgye el ön felőlem, ifjú barátom.~…Angyaldy ismét belépett
24 22| embert.~– No, lássa ön, ifjú barátom; minő emberfölötti vállalatot
25 22| jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.~Azzal véglegesen megköté
26 23| Angyaldy elolvasta azt.~„Kedves barátom!~A nyújtott békejobbot elfogadom.
27 23| Lemmingtől semmit, de régi jó barátom, nem hagyhatom ily bajában
28 23| Mit mondott önnek, kedves barátom?~– Az derék, hogy ön kedves
29 23| Sietett Angyaldyhoz.~– Emil barátom – szólt hozzá lélegzetfogyott
30 24| komédiás! Egyedüli, önzetlen jó barátom! Legyen nekem az ezután
31 24| felkacagott.~– Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar honfitársaim
32 29| mondta rá az én igen kedves barátom és kortársam (nógrádi) Szontágh
|