1-500 | 501-896
Fezejet
501 14 | hevülve. Szégyenlette magát és Elemért, örült diadalának
502 14 | Elemért, örült diadalának és pirult miatta. Szégyenlette
503 14 | térni a nagy nevetéstől.~És azután nem is tért többet
504 14 | nem is tért többet vissza, és úgy el tudott tűnni, hogy
505 14 | hátralépés, karmozdulatok fel és le. S ha mindezért jobban
506 14 | szarvasbőrbül, két víkesztyű és két sodrony álarc. Aztán
507 14 | mozogni kell, mert a fénymázon és a szőnyegen nem lehet vívni.~–
508 14 | megtakarítani való is marad.~És mindezt mi szerzi? Nem az,
509 14 | Ilonkának az már csak tréfa volt és mulatság.~De nem volt az.~
510 14 | azért, mert tréfa volt az és mulatság.~Otthon a legmélyebb
511 14 | egyik reggeltől a másikig. És ebből naponként kiragadva
512 15 | minden reklám hirdeti, tűz- és betörésmentes.~Lemming úr
513 15 | férje nyakára annyi selyem- és pipereáru-árjegyzéket, mint
514 15 | háromszor öltözik selyembe és csipkébe, s kétszer egy
515 15 | valamit. Tehát egész világosan és határozottan megmondom önnek,
516 15 | színhelyét.~Pedig valóban és voltaképpen egy megnyerni
517 15 | nem termett rajta semmi.~És jövő esztendőre megint ilyen
518 15 | napi járóföldre, embertől és állattól lakatlan holt vidékek,
519 15 | bocsátottam el, hogy a legokosabb és biztosabb ajánlatnak fogjuk
520 15 | felváltó lábdobbantásoktól és összecsisszenő vítőrök sajátszerű
521 15 | kitörő kettős kacaj, a diadal és meglepetés kacaja egyik
522 15 | meglepetés kacaja egyik és másik részről.~E kacajban
523 15 | meggyszínvörös ruhája volt és rózsaszínű selyemharisnyája;
524 15 | másiknak sötétkék ruhája és zergeszín harisnyái. Mindkettő
525 15 | fejezve, amire egy nő képes; és járta azt azzal a bohó szabadsággal,
526 15 | járt magának, a tükörnek és őneki, s még csak el sem
527 15 | időt, hogy a plasztront és a sodronyálarcot feltegye;
528 15 | vívni, feltett álarccal és melltakaróval.~– No, csak
529 15 | kibocsátá az elfogott kezet és vítőrt fogságából. De arról
530 15 | amint szabadon érzi kezét és fleuret-jét, azonnal ismét
531 15 | fakadt.~Malvina is elsápadt, és lélegzet után kapkodott
532 15 | hanem azután magához tért, és hogy a kékruhást sírni látta,
533 15 | látszik a helye. Nézze ön bár.~És azzal sebesen felgombolá
534 15 | gyöngéden átölelte a leányt, és arcát arcához szorítá engesztelve.~–
535 15 | hidegen mosolygó alakig. És azután a felszívott gyönyörtül
536 15 | nyugtalanító utálatig: – és azután ismét vissza ez alaktól,
537 15 | az élet egy pohár vizet; és azután ismét ide, az ellenfélhez,
538 15 | bankár az ajtótól hozzám jött és üdvözölt.~– Kedves Lemming –
539 15 | kedves emlékül fogadom.~– No, és a szivarokat milyeneknek
540 15 | teaestély baráti körben. És ha nagyságod elhozná magával
541 15 | oly láthatólag csüggedt és bánatos. Amit evett, ivott,
542 15 | kívánnunk neki az elváláskor, és engedni őt egyedül távozni
543 15 | dolog?~– Igen, mert pénz és perbefogás körül forog.~–
544 15 | ismerte ezt a válságot jól.~– És mennyire mehet az az elköltött
545 15 | embereink nem zúgolódnak. És egy egész évig nemcsak semmi
546 15 | kell végig kitartanunk. És én nem tudom, miből.~– Ah!
547 15 | ezt a jó bécsiek értik. És miután nagyon jól értik,
548 15 | arccal sietett nejéhez, és tudatá vele, hogy a kényszerített
549 16 | van ez a tarló tövissel és virággal: tövissel, mely
550 16 | ajtót, ablakot beraktak.~És ha olvassátok azt a rettenetes
551 16 | nyomában terjed a fekély és a süly. Temesből azt írják,
552 16 | kutyákat kezdik lelövöldözni és megenni; sőt egy más helyről
553 16 | eldobált csonthulladékokból és korpából igen ízletes levest
554 16 | remegjenek! Hadd egyék meg őket!~És azok oda is adták. Ahol
555 16 | következtében haláloztak el. És azontúl rendelet adatott
556 16 | aranykönyvébe a neveket és tetteket, amik e szomorú
557 16 | csodának tartogatott.~Urak és úrhölgyek elindultak végigkoldulni
558 16 | honfitársaink számára; diákok és mesterlegények szedegették
559 16 | mire való az a nagy zaj és pénzgyűjtés? – kérdezé az
560 16 | egyenruhákat, hanem lisztet és gabonát, és miután a pénzhez
561 16 | hanem lisztet és gabonát, és miután a pénzhez nem volt
562 16 | szegény szenvedők zsebébe, és csak azért jutottak oda,
563 16 | rögtön visszavétessenek, és oda vitessenek, honnan ezen
564 16 | helytelenül volt vezetve az egész, és azt hiszem, hogy azok az
565 16 | fejedelem oly férfiakat és eszközöket fog választani,
566 16 | alávalóságokra nem lesznek képesek. És ha volna olyan, ki erre
567 16 | lenne, hiszem, reménylem és megvárom a fejedelem igazságszeretetétől,
568 16 | hatalmával büntetni fogja. És büntetni fogja őket az ország
569 16 | őket az ország gyűlése, és ha annyira eltompult volna
570 16 | nem szab reájuk büntetést, és annak kínjait nem értik –
571 16 | fogja őket a nép átka!!!”~És aki azt úgy mondta, az nem
572 16 | akkor is restellt dolgozni és serénykedni, mikor könyökig
573 16 | ellenség, eldobni a puskát és elszaladni.~Böske még a
574 16 | nem szabad fizetni?~– Soha és senkinek. Nekünk nem szabad
575 16 | Pedig ő is velünk vagyon, és nem dohányzik.~– De már
576 16 | városban ott van a székünk, és lehetetlen ellenünk valamit
577 16 | teszük, hogy nem látjuk és nem halljuk azt, amit hozzánk
578 16 | amit hozzánk beszélnek és nekünk mutogatnak. Szaporodunk
579 16 | magyarok, rácok, oláhok, tótok és németek, bárha olvasni sem
580 16 | s akkor elmegy kendhez, és azt mondja: pátriárka uram,
581 16 | két asszony?~– Két testvér és egy bátya. Ellenben neked
582 16 | cselekszik ugyanezt, de titkolják és bűnnek nevezik; hanem azért
583 16 | elmondani a pátriárkája előtt, és mindent elhallgatni a hatalmasok
584 16 | mangalétát. Azt pedig kereken és cifrára kimondom kenteknek,
585 16 | jobb tenyere Marci pofáján, és a bal tenyerének is volt
586 16 | Legyen neked megbocsátva. És mármost, hogy lásd, miként
587 16 | elhoztam: add át neki!”~És azzal letett az asztalra
588 16 | Marci engedelmeskedett, és rá sem mert nézni Böskére,
589 16 | hanem hínárt, mely befonja, és lassan húzza lejjebb, mindig
590 17 | azt mondhassam: nézz ide, és szídd tele kebledet a levegővel.~
591 17 | lakatlan: egy ház sincs távol és közel. Hanem a mocsár szivárgó
592 17 | halálrángással, halálhörgéssel; és az egész iszonyú tájképre
593 17 | oldalán keresd.~Ez a szatócsok és kalmárok népe, melynek Isten
594 17 | csak földet, két kezet és szabadságot, a titánok harcát
595 17 | tudott csodákat alkotni, és oly harcokat vívott, hogy
596 17 | itt a túlsó oldalon is. És mindezt miért? Azért, hogy
597 17 | ki piros vére: két sebén és száján.~De mégiscsak nevetett.~–
598 17 | vén huszár kerített tollat és papirost, hanem tinta nem
599 17 | annak a bizonyos missnek… És tudassa a miss-szel, hogy
600 17 | ezt ön megírja neki, … és a mylord elmondja a missnek…
601 17 | rászögezte szemeit merően. És aztán sokáig a levélre szögezve
602 17 | a levélbe egy hajfürtöt és egy csipetnyi földet. Három
603 17 | csatatérről írott levelekkel.~És másnap már vitte a postahajó
604 17 | írt levelet, a hajfürtöt és véres port, amik Harter
605 18 | bizományt is a hajfürttel és a csatatéri porzóval, s
606 18 | hordja számára Hugo Victor és Charles Dickens legújabb
607 18 | célok egészen törvényesek és alkotmányosak, ez iránt
608 18 | föltenni, hogy urambátyám és asszonynéném leányát az
609 18 | Isten rendelte azt így, és így van. Az egész világon
610 18 | derék ifjú, becsülete van és kenyere.~– Igaz. Ez is elég
611 18 | figyelem, elfogadtatott és kikönyörgött arcképek; sőt
612 18 | van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára vevő, hogy
613 18 | csináltam a kárhozatot férjemnek és magamnak. Most egészen boldog
614 18 | magamat is boldoggá tesz és mást is. A férjnek sohasem
615 18 | Az ember ura magának és mindennek maga körül. Nem
616 18 | fogok addig, míg a szerencse és a szerencsétlenség összetalálkozik.~–
617 18 | közepén elülök magamban, és nem látom a láthatárt sehol.
618 18 | akarlak, ártatlan, szelíd és nemes; aztán engem szeress;
619 18 | körülményesen le van írva, hol és mikor esett el, kik ápolták.
620 18 | szokott, majd mikor nem látja és nem hallja senki, akkor
621 18 | voltak ott, akik nem hallanak és nem hallgatnak. Ha ideje
622 18 | hirtelen felszökött helyéből, és elkacagta magát.~„Nem igaz!
623 18 | reggel tizenegy órakor eljő, és ünnepélyesen megkéri Ilonka
624 18 | el holnap. Ha pedig eljön és szavának áll, akkor Isten
625 18 | Azzal bement szobájába, és sírt.~Anyja megbánta aztán,
626 18 | sírva borult Ilonka nyakába, és keserűn suttogá:~– Igazad
627 19 | eset. A golyó a mellhártya és a bordák között futott bennem
628 19 | elmondanom, hogyan volt, és hogyan nem volt. S most
629 19 | enyim is.~Kezet szorított, és ment.~Hogy aztán Bélteky
630 19 | apja, egy siketnéma öccse és semmi vagyona a világon;
631 19 | legyünk ezentúl „miszter” és „miszisz”. Tehát édes úr,
632 19 | dehogy, asszonyom! Cséplő- és aratógépekről beszélek.~
633 19 | oly rövid idő alatt?)~– És ön mégis úgy szereti, úgy
634 19 | utazik egyedül, szárazon és vízen; de jaj volna annak
635 19 | amíg szülői élnek, szívén és a rajta levő ruhán kívül
636 19 | viseli magát, kieresztik. És akkor azután nem győzi eléggé
637 19 | szótlanul hajtá meg fejét, és indulni készült.~– Nem megy
638 19 | Azzal meghajtá magát Elemér, és búcsút vett.~Amikor elment
639 19 | a delnő sokáig járt alá és fel hevesen szobájában,
640 20 | A vetélytárs és vetélytársnő~Régen láttuk
641 20 | mint tündérhárfa az ég és föld között felvonva, zengett
642 20 | keblén, vállain. Hanem arca és szemei égnek.~– Nem láttad
643 20 | bohó vagy – szólt a hölgy, és lesütötte szemét.~– Ne mondd
644 20 | mozzanatát szeszélyednek, és mégse ismernélek?~– Ez jutalmam,
645 20 | Óh, nagyon is értesz. És én rettegek miattad. Leona!
646 20 | bízta. Bélteky el is jött, és beszélt sok mindenfélét.
647 20 | barátnőjétől. Bélteky már itt volt, és férjemmel mindenfélét fecsegett,
648 20 | Bélteky pedig igen jó ember, és nagyon szereti önt; de fél
649 20 | szeretem, mint saját leányomat, és mi gazdag emberek vagyunk.
650 20 | hát tanuljunk angolul.~És folyt csendesen az angol
651 20 | tanítónőjét. Folytatta a leckét.~És közbe-közbe elejtett egy-egy
652 20 | belőle.”~– „De büszke lett és hideg; senkit sem akar látni
653 20 | reszket kezében az írótoll, és mást fog, mint amit írni
654 20 | üterét, én értek ahhoz.~És megfogta Ilonka kézcsuklóját.~–
655 20 | egy percig szótlanul állt, és összevont szemöldökkel nézett
656 20 | lehet ügye egy harmadiknak – és egy negyediknek?~Nem talált
657 20 | fogunk vívni – szólt Malvina, és odanyújtá neki a vítőrt.~
658 20 | megtámadhatni. Megállott és reszketett. Keble zihált
659 20 | reszketett. Keble zihált és egész arca égett.~Ilonka
660 20 | összetörhette volna őt.~És birtokába jutott a kilincsnek,
661 20 | higgadt lesz, meglátja a távol és közel levőt; fölötte lebeg
662 20 | le fogom fegyverezni. – És akkor letérdepeltetem őt
663 20 | volt. S azután megvetem, és magára hagyom és keble ördögeire.~
664 20 | megvetem, és magára hagyom és keble ördögeire.~Tízszer
665 20 | sárga volt, mint a viasz, és szemei fölött félig csukva
666 20 | szempillák, keble mozdulatlan és ajka nyitva. Mintha őt érte
667 20 | vívóiskolák segédszere, a szivacs és árnika-festmény. Belemártotta
668 20 | Szemrehányásokat szórt magára és a gondviselésre, ki még
669 20 | beteg, a testvér még gyermek és siketnéma. Nincs, aki igazságot
670 20 | még, azt mondta: már nem; és igazat mondott, mert valahányszor
671 20 | saruinkra ragadt port sem.~És úgy tettek.~Még Böskét is
672 21 | mondá magában Föhnwald, és zsebébe tette a felsőbbségi
673 21 | éppenséggel oly életrevaló és ügyes ember akad, aki egész
674 21 | nézve valami volt az a tőzeg és olajpogácsa között; ha megtapintotta,
675 21 | megnevezhetetlen tárgyból.~És akkor így szólt.~– Őrmester,
676 21 | kenyérben bűnösök, akárkik és akárhányan legyenek, mind
677 21 | legyenek, mind vasva verem, és fölviszem Budára. Becsületszavamra
678 21 | fogadkozott, még nem tudta, kik és mik akadnak a markába, mert
679 21 | állt négy legény, őrmester és fuvarosszekér ajtaja előtt.~
680 21 | látta, hogy rossz a liszt, és mindjárt föl nem jelentette.
681 21 | jönnek mindjárt a dongók és darazsak, kik a törvények
682 21 | Konyec úr négyszer is színt és alakot váltott e látmányra;
683 21 | háromszorosan lepecsételé, és őrt állított eléje.~– Mármost
684 21 | Kényszer-vendégszeretet”.~Már feküdt a jó úr, és aludt, mikor késő éjjel
685 21 | verjem, tömlöcbe vessem. És én ezen parancsnál fogva
686 21 | parancsnál fogva elfogom önt és cinkostársait, akik kilopják
687 21 | nem volna szabad ott járni és kobozni, ahol ínség van.
688 21 | elvisz tőlük adó fejében?! És csak éppen azt, amit ön
689 21 | éppen azt, amit ön visz el? És ön éppen azt kereste ki
690 21 | akármilyen nagy ember lesz is, és rákiáltom a megbélyegző
691 21 | Lemmingen túl még igen nagy és hatalmas emberek vannak
692 21 | kapni sehol bizonyítékokat. És így bizonyosan a szeles
693 21 | üzlet a ragyogó méltóságos és nagyságos urak jellemével.
694 21 | el azon kívül mindenemet!~És e beszéd alatt elkezdett
695 21 | beszéd alatt elkezdett sírni, és le akart térdelni Föhnwald
696 21 | homlokán, összeszorítá ökleit, és rekedten ordított:~– De
697 21 | erővel is ellenszegülök.~És aközben zavart tekintete
698 22 | bemehetek hozá – mondá Angyaldy, és benyitott Harter szobájába.
699 22 | számításba vettem.~– Gondolom. És azért ajánlotta ön nekem
700 22 | lázadt. Éljen szűkölködve és nyomorogva, míg dacos lelke
701 22 | kitörésében.~– Igen fontos és sürgetős az ügy, méltóságos
702 22 | helyette Olasz-, Francia- és Angolországban kifizettem.
703 22 | önnek erre való pénze, ideje és ereje?~Bélteky nagyon kezdé
704 22 | kenyeret e pályán megkeresni, és viszont másokat, kik korlátoltabb
705 22 | hallott fenyegetésektől és biztatásoktól, alázatos
706 22 | biztatásoktól, alázatos búcsút vett, és eltávozott.~Nyomban utána,
707 22 | hagyta főnökét szavakkal és léptekkel alá s fel büszkélkedni,
708 22 | nézzen.~Bizony ott állt az, és egy vonása sem mutatta,
709 22 | hirdetni. Hanem méltóságod neve és sok másoké előfordul Lemming
710 22 | szolgálattevő alattvaló, ez a senki, és elfújja őt egy leheletével,
711 22 | hogy repülni kénytelen, és csak leült, és felvette
712 22 | kénytelen, és csak leült, és felvette a tollat, mit amaz
713 22 | mit amaz kezébe adott, és aláírta nevét.~Semmi kétsége
714 22 | suttognak; de ordítanak és harsognak, uram!~Aláírta,
715 22 | harsognak, uram!~Aláírta, és reszketett a keze, midőn
716 22 | lemondásnak.~– Fogja, ön, és siessen vele – szólt Angyaldynak.
717 22 | Angyaldynak. S hozzátevé súgva: – És tudjon meg mindent, ami
718 22 | méltóságodnak még ma, tizenkét és egy óra között a rendőrfőnök
719 22 | keblébe dugta az iratot, és távozott a nagy irodatermen
720 23 | magánjegyzékeiben több nagy és közbecsülésben álló derék
721 23 | ha az érdekelt derék urak és különösen a közbecsülésben
722 23 | tudtam érintkezésbe jönni.~– És hogyan veszi e csapást Malvina?~
723 23 | pompában, kényelemben éljen; és aki elég szép asszony arra,
724 23 | hozzászokott, azt meg is találja, és aki elég gyalázatot kapott
725 23 | aranyról nem tud semmit.~– És ha azt mondom, hogy tudok
726 23 | megszorítá Angyaldy kezét, és súgva mondá neki.~– Föltételem
727 23 | együgyű? Törvényes ember, és mégsem érti. Jöjjön hát,
728 23 | sokat gondolkoztam ezen; és ön még soha? Hogyan lehetne
729 23 | Harter-háznak van háziasszonya.~– És annak az asszonynak mi lenne
730 23 | Harter Nándorné! Isten és világ előtt. Egyházi és
731 23 | és világ előtt. Egyházi és világi törvények szerint
732 23 | érvényes, ott Malvina egyedül és elszakíthatlanul az enyim.
733 23 | önre. Menjen el Malvinához, és mondja el neki, hogy én
734 23 | neki, hogy én szeretem őt, és megtanultam ismerni, minő
735 23 | tenni. Nyitva előtte szívem és házam. Jöjjön mint úrnő,
736 23 | mint úrnő, mint királynő, és szálljon meg abban. Én mint
737 23 | nemes lelkű akarok lenni, és Lemminget önfeláldozással
738 23 | hitetlenül rázta fejét. – És mit mondott, miért nem?~–
739 23 | szokta mondani Harter, és hagyta menni kérdezősködés
740 23 | elolvasta, zsebébe tette és hazament. Nagy csésze teát
741 23 | kívánt neki, s hazament és lefeküdt.~Szobája főnöke
742 23 | Minden erőltetett nyugalma és büszkesége mellett szavai
743 23 | hogy vegye a tokot magához. És azután maradjon itthon,
744 23 | feltárni a napló lapjait.~És akkor csak elbámult.~Óh,
745 23 | többé. Tehát csak óvatosan és vigyázva!~Malvina.”~Angyaldy
746 23 | Malvina.”~Angyaldy ismét és ismét elolvasta ezt a levelet.
747 23 | minden betű magában beszélt, és sokat beszélt, mindent elbeszélt.~
748 23 | karját, oldalállt az ablakba, és várt főnöke visszatértére.
749 23 | megbocsátani, ha hazajön, és mint rendes ember viseli
750 23 | rendezve nincsen: a Lemminggel és az Elemérrel elintézendő
751 23 | bevégeztéhez idő kellett és ember; idő legalább az új
752 23 | legalább az új termésig, és ember, ki a termésre pénzt
753 23 | bizonyosan; pedig Angyaldy és Bélteky eleget jártak utána,
754 23 | kezében tartja a szárnyát, és még sincsen a célnál. Hogy
755 23 | rettenetes idő van a ma és a holnap között!~S hogy
756 23 | hogy kibékül a fiával.~És aztán hetek múltak, hónapok
757 23 | hogy kész tőlem elválni és önhöz visszamenni. S ez
758 23 | költözöm vissza Bécsbe. És az igen furcsa helyzet rám
759 23 | bezárni a szobám ajtaját és a kocsma ajtaját. Azért
760 23 | tett nekem, tegyen most, és örök hálára kötelez le.
761 23 | felelte, hogy rögtön útra kel, és vándorolni fog az uzsorások
762 23 | visszatér, de hagyta őt addig ég és föld között lebegni. Gyönyörűsége
763 23 | benne elmenni a megbízással és arra gondolni, hogy számítja
764 23 | amik nehéz órákká nőnek, és sóhajtozik kibocsájtott
765 23 | egyetlen kérdés hozzá.~– Nincs és nem lesz – volt a kérlelhetetlen
766 23 | valaki kölcsönkér tőlük. És mi készen lehetünk rá, hogy
767 24 | pénzre. Drága volt az élelem és a házbér.~Pedig oly szűk
768 24 | a melle odavan, fulladoz és szívszorongást érez. Okozta
769 24 | sóhajtását annyi nyomor miatt. És aztán adott neki a természet
770 24 | volt miatta. Atyja tombolt, és izgatottan kiabált rá; anyjának
771 24 | fog haza. Kerül, fordul, és itthon lesz.~Sietett is
772 24 | hírét a gazdag Arnstein és Eskelesnek? No, hát az megbukott
773 24 | Egy fillére sincs többé, és nincs kilátás munkára a
774 24 | húztak ki egy öngyilkost.~És azután azt gondolta magában:
775 24 | táncolt a víz fekete tükrén.~És a fekete tükörben látta
776 24 | a vizek halottai fölött; és homloka égett attól a gondolattól,
777 24 | leány az utcákon ácsorog, és várja az ajtó nyílását,
778 24 | humorista, mint én magam; és ami legjobban bizonyítja,
779 24 | oka pirulni senki előtt, és Istenre mondom önnek, hogy
780 24 | művésznő volt, mégpedig kötélen és vassodronyon és féllábon
781 24 | kötélen és vassodronyon és féllábon is önálló, s tartott
782 24 | aplombbal mutatá be magát és testvérét az úri családnak,
783 24 | figyelmét felköltötték a bohócok és kis paripájuk, s lett a
784 24 | Ilonkát, aki nekik kenyeret és jó szót adott azokban a
785 24 | zöldre festett ábrázattal és rózsaszínű üstökkel. Ilonka
786 24 | előszínben, mely a fövénykör és a színpadi függöny között
787 24 | kezénél fogva Tresor, a béka és fia, a levelibéka, sebesen,
788 24 | egy ló különbséget tenni X és a V, meg az L és az I számértéke
789 24 | tenni X és a V, meg az L és az I számértéke között?~
790 24 | térdre bocsátkozik előtte, és elkezd vihogni, mint egy
791 24 | örömét akarja kifejezni, és nem talál rá szavakat; odanyújtja
792 24 | hízelgésének változatait látta és hallá, s szíve megtelt valamivel,
793 24 | paripa nyakára tenyerével, és régi nevén szólítá: „Csilla!”~
794 24 | megnyerte ez a jelenet; taps és tombolás kísérte a pónit,
795 24 | előadás végeztével Tresor és gyermekei emberi alakjaikba
796 24 | tolakodás lesz a pénztárnál! És az kegyedet egy cseppet
797 24 | Café Daum”-ban, hol katonák és polgári uracsok ültek vegyest,
798 24 | hogy ki ez a hölgy valóban és igazán.~Ez a fölszólaló
799 25 | tudok, azt magam láttam és hallottam. Egyszer adóbehajtáson
800 25 | bérlő neve. Miután a biztos és pecérei az utolsó pénzt
801 25 | kétségbeestében meg akarta ölni magát és gyermekeit: ekkor a kifosztott
802 25 | az ismeretlen nő, a bohóc és a „Filosof” története. Később
803 25 | világon, akit tudnék szeretni és becsülni; de így hasztalan
804 25 | Az ő arca is olyan piros és olyan gömbölyű most, mint
805 25 | kell hagyni a kis halottat, és le kell menni ahhoz a nagy
806 25 | kihívó, lenéző tekintetével, és azután a páholysor fölötti
807 25 | cserebogár malma Tresorral és fiával.~Ezt a hajmeresztő
808 25 | kezeinél fogva forgott az apa és fiú, hirtelen kicsúszott
809 25 | Ilonka felszökött helyéről, és le a fövényre.~Nem volna
810 25 | oda ne rohanjon hozzá, és első ne legyen, ki annak
811 25 | bohócköntösben, tündérálcában, és sietett a földön heverő
812 25 | sietett a földön heverő apát és fiút az öltözőszobákba átvinni.
813 25 | egy halott, aki már az; és itt talán csak lesz még
814 25 | járó holdkórost, kit föld és hold kínoz egyszerre rettentő
815 25 | Ott állt az mozdulatlanul, és várakozni látszott.~Ilonka
816 25 | jövő-menők léptei közül, és lelke hánykódott visszás
817 25 | érzelmek alatt.~Harag, szégyen és remegő vonzalom küzdött
818 25 | venni, mert én önt szeretem. És ön nem gyűlöl engem. Hiába
819 25 | akik halva is beszélnek. – És azzal keblébe nyúlt, s kivette
820 25 | keserűséggel csak annyit mondott.~– És hány éve annak, hogy ez
821 25 | volt, egy örökkévalóság. És nincs mentség, mely elvehetné
822 25 | helyet. A gyöngédség éde és a gúny keserve volt ebben
823 25 | kezével-lábával dörömbölni, és sebesen kiáltozó egymás
824 25 | arcú nőt feküdni a kórágyon és egy holt gyermeket a ravatalon.~–
825 25 | ravatalon.~– Itt az anyám és a testvérem – rebegé fülébe
826 25 | eget szidalmaztam szégyen és kétségbeesés miatt, s e
827 25 | neve, amit viselhetünk én és gyermekem büszkén; ha haltunk,
828 25 | akire ujjal mutogatnak, és utána kiáltják: „Íme, itt
829 26 | belőlük.~Pedig méltóságos és nagyságos táncosok és táncosnők,
830 26 | méltóságos és nagyságos táncosok és táncosnők, jó volna egy
831 26 | félbehagyni a keringést és leborulni a földre, és rázendíteni
832 26 | keringést és leborulni a földre, és rázendíteni reszkető ajakkal: „
833 26 | öltözött delnő náthát, grippet és reumát fog kapni.~– Csak
834 26 | tartott hévmérővel lesett és vigyázott, hogy az éjjel
835 26 | mind feketék voltak már, és alácsüngtek.~– Elpusztult
836 26 | üljön le az asztal mellé, és föl ne keljen, midőn az
837 26 | asszony elutasított engem, és megtagadta tőlem leánya
838 26 | névtelen dühtől, szégyentől és izgalomtól. Leült az asztal
839 26 | el fogja azt intézni.~– És neked ahhoz semmi közöd!~–
840 26 | orcával tekinte Angyaldyra; és olyan vigyázatlan volt,
841 26 | vigyázatlan volt, hogy azon sok és nehéz mondás közül, miket
842 26 | elmenjen vele, az ifjú hajadon. És nincs senki, aki a gyászoló
843 26 | testvérkéje koporsója mellett, és arca olyan halavány volt.~
844 26 | kistestvére néma tetemére, és zokogva rebegé:~– Megbocsáthatsz-e
845 26 | most boldog tudok lenni?~…És az bizony megbocsátott neki
846 27 | egy boldog pár. Tihamérnak és Leonának szólítják egymást.~
847 27 | elpazarlod. Válj el férjedtől, és légy nőm!~És e szónál oly
848 27 | férjedtől, és légy nőm!~És e szónál oly szenvedélyesen
849 27 | serpenyőt! Az megédesít.~És Tihamér meggyújtotta a tea
850 27 | ketten az asztalra hajoltak, és mind a ketten azt látták
851 27 | Odadobta az apjának a nevét és vagyonát. Más nevet vett
852 27 | vagyonát. Más nevet vett fel, és üzér lett.~– És mindezt
853 27 | vett fel, és üzér lett.~– És mindezt azért, hogy egy
854 27 | mert például én sem tudom, és valószínűleg Elemér sem
855 27 | Harter Elemérrel tudatni.~És csendesen a hölgy keze után
856 27 | nyúlt. A hölgy keze izzadt és reszketett.~– Óh, én ismerek
857 27 | megfogta a hölgy kezét, és szelídítő tekintettel nézve
858 27 | azon asszonyt, ki ezt tudni és tudatni képes volna, mondd
859 27 | azonnal elhagyja Lemming házát és Bécset, s Pestre fog leköltözni.~
860 27 | megváltoztatja a nevét, és beáll commis voyageurnek.
861 27 | Igyekezett tőle szabadulni.~– És most; uram, ezzel kvittek
862 27 | delejező hideg szemveréssel, és nem felelt semmit.~Harter
863 27 | kénytelen azt kimondani.~– És most, uram, hol van Malvina?~
864 27 | ismeri ez írást, olvassa.~És azzal odaadott Harter Nándornak
865 28 | felhúz az ég felé. Gyümölcs és új virág egyszerre az ágon.
866 28 | Bizony az is volt, ami az ég és föld jóakaratát illette;
867 28 | odatartja a nagy ember elé és mondja neki: „Ez fű, ez
868 28 | s aztán vezeti magával és oktatja gondosan: „Vigyázz,
869 28 | nem fakad sírva, fölkel és fut odább, nevetve, mint
870 28 | Dolgozóasztalkáján hímes selyem van és tarka gyöngyök, arany, ezüstfonál;
871 28 | már meg is jött a kocsi, és az apa belép.~Délceg, szabad
872 28 | csak ezekkel van tele.~Férj és asszony megölelik egymást,
873 28 | kedvéért; a kis ember úgy kacag és tapsol rajta, hogy szemei
874 28 | még az öregapját beszélni és járni, aki azt mind tudta
875 28 | a fiatal férjnek ifjabb és öregebb családtagok, lábas
876 28 | öregebb családtagok, lábas és szárnyas jószágok, lelkes
877 28 | szárnyas jószágok, lelkes és párás állatok, gyümölcsök
878 28 | párás állatok, gyümölcsök és földi növények viselt dolgairól;
879 28 | mint megannyi planéták és drabantjaik forognak.~Óh,
880 28 | elhanyagolt, járása tántorgó és szaggatott.~Egyszer-egyszer
881 28 | akik danolva indulnak haza, és nem találnak oda.~Ez szótlanul
882 28 | közeli tanúja, ki őrjöngve és hamisan, epedve és csalfán
883 28 | őrjöngve és hamisan, epedve és csalfán suttogá:~„Kedves
884 28 | szépasszony nincsen többé.~És a kedves nem kedves többé
885 28 | melyet egyedül ő maga lát – és kívüle senki. Szegény boldogtalan!~*~
886 28 | ráér a méhzöngést hallgatni és álmodni felőle.~
887 29 | az én igen kedves barátom és kortársam (nógrádi) Szontágh
888 29 | urat is ismerem; Gieriget és Konyecet is jól ismerem; –
889 29 | híttunk is), hogy Deák-párt és Tisza-párt. (A függetlenségi
890 29 | közszellemben: ideje volna már és áldás a magyar nemzetre,
891 29 | egészen megjelent (előbb A Hon és a Pester Lloyd közölte tárcánkint),
892 29 | regényem második kiadást ért.~És akik erősen politikai ellenfeleimnek
893 29 | ott voltam, ahol a haza és Pest megye legkomolyabb
894 29 | került víz.~„A rettenetes év” és a „szárazföldi nyolckezű”
895 29 | forint.” – Úgy lett adva és véve.~„Duna-vizes ember.”
896 29 | Számwald, hajdani nyomdászom és kiadóm) tábornokságig vitte. –
1-500 | 501-896 |