Fezejet

 1 1 |      olvastuk. Most már csak négyen vagyunk tízek; de az a három is
 2 3 |           Mi mindnyájan, akik önnel vagyunk, capitano – biztosíta az
 3 3 |            járhattunk eddig, és hol vagyunk most.~Hát majd a gerendáig
 4 3 |            egész migliával távolabb vagyunk Gaetától, mint ahonnan kiindultunk
 5 3 |          kegyelmes, irgalmas fickók vagyunk, mindenütt ránk fognak törni;
 6 7 |         húsa nem volt?~– Hát kutyák vagyunk mink, akiket csontokkal
 7 8 |          Egy hónap múlva már együtt vagyunk Pesten. Lemmingéket már
 8 8 |             nekem, ahol nem egyedül vagyunk. Mások beszélnek hozzád,
 9 10|         követeli a magáét, s mi itt vagyunk e követelésnek nyomatékot
10 10|            Mi mindnyájan csak gépek vagyunk, akiknek nem szabad éreznünk,
11 12|    életünkben. Érezzük, hogy semmik vagyunk, semmink sincsen. Mikor
12 12|       néztük a kárt. De más emberek vagyunk mostan! Megtanított bennünket
13 14|          magát biztosítani, s azért vagyunk mi kiküldve, hogy a bérlő
14 14| nekiindultam a világnak, s most itt vagyunk.~– Szerencsétlen! – szörnyedezék
15 14|         megbírjuk.~– Hiszen semmivé vagyunk téve! Minden vagyonunk,
16 14|             tanításért.~– Tehát nem vagyunk már koldusok!~Az is igaz
17 14|              No – ennyire lovak nem vagyunk.~Egyszerre bizalmas mosolygásra
18 15|      semmink. Mindennel tartozásban vagyunk, amit fizetnünk kellett
19 16|            Mi, leányom, názárénusok vagyunk.~Böske nagyot bámult erre
20 16|            a mi dolgunk. Igen sokan vagyunk mink már, minden városban
21 19|       haragudnék; de ha csak ketten vagyunk, se bíró, se pap ne tegye
22 20|     leányomat, és mi gazdag emberek vagyunk. Lemming félmilliót nyert
23 22|       mutatta, hogy tréfál.~– Ébren vagyunk mi mind a ketten? – kérdé
24 24|         Híres lettem vele; most ide vagyunk szerződtetve mind a ketten
25 24|       minket tönkretett, bankrottok vagyunk, kridát mondunk, s becsukjuk
26 25|             Ön nagy úr, mi koldusok vagyunk! – De vigye ön magával azt
27 27|           most; uram, ezzel kvittek vagyunk!~A bankár némán tekinte
28 27|              azt mondá neki.~– Most vagyunk már kvittek, méltóságos
29 28|          Úgy! No, még egyet! Itthon vagyunk!”~Azután, mint aki dolgát
30 28|            Szeretem, ha mind együtt vagyunk, mikor itthon lehetek.~Azt
31 28|             döngése így beszél:~„Mi vagyunk a lég harcosai. Vándorlunk,