Fezejet

 1 10|          tizenhat vértes lovag egy kapitány vezénylete alatt.~Volt annak
 2 10|          bejönni hozzánk?~– Nem!~A kapitány leült a folyosón a hárságyra,
 3 10|           üdvözlé:~– Ah, jó napot, kapitány úr, jó napot!~A kapitány
 4 10|           kapitány úr, jó napot!~A kapitány csak a sarkantyúját veregette
 5 10|            itt a háztáj? Hogyan?~A kapitány nagy füstöt fújt maga elé
 6 10|     legyetek megelégedve!~Föhnwald kapitány e beszéd alatt felcsatolta
 7 10|          és fegyverhordozója.~– De kapitány úr, mit cselekedett ön? –
 8 10|            hogy férfi vagyok.~– De kapitány úr – szólt szelíd hangnyomattal
 9 10|          kísérni főnöke szavait.~– Kapitány úr! Önt nekem nem azért
10 10|            saját magáról.~Föhnwald kapitány csak suhogtatott lovagvesszejével
11 10|            az asztal másik végén a kapitány hátat fordítva a vendégek
12 10|       ijedtében.~– Írja ön, amit a kapitány úr diktált! – hagyja helybe
13 10|           arról bizonyos lehet ön, kapitány úr!~– Ezen a csatatéren
14 10|    Világosi úthoz volt készülve.~– Kapitány úr – szólt Föhnwaldhoz. –
15 10|      büszkén lépett Föhnwald elé~– Kapitány úr! Fel vagyok hatalmazva
16 10|           önnek hozzám?~– Az, hogy kapitány úr az adó behajtását ne
17 10|          az enyim, s amit Föhnwald kapitány mondott harmadnapja, azt
18 10|           elégedve.~– Fogadja meg, kapitány úr – szólt közbe Gierig
19 10|            fizetés felől.~Föhnwald kapitány az ablaknak támaszkodva
20 10|          Biztos úr – szólt közbe a kapitány –, végezze ön kegyes oktatásait
21 10|   megszüntetésére.~– No, lássa ön, kapitány úr, hogy nekem mindig igazam
22 11|         volt, akit megszólított, a kapitány.~– Édes barátom – szólt
23 11|      századost: „A viszontlátásig, kapitány úr!” – Mire Föhnwald olyasmit
24 11|      Marsch! Marsch!” – hangzott a kapitány vezényszava, s a tizenhat
25 21| Becsületemre! Nagyon jó kenyér ez, kapitány úr. Becsületemre.~Föhnwald
26 21|            Elmondok önnek mindent, kapitány úr, ahogy van. A kérdéses
27 21|             mikor belépett hozzá a kapitány.~Lemming úr azt hitte, hogy
28 21|        engemet ez a történet, amit kapitány úr most velem közölni szíveskedett?~–
29 21|           úgy tetszik.~– Tudja ön, kapitány úr, ilyen félreértések megtörténnek.