Fezejet

 1 2 |             a szép tündérleányt, ki bennünket megbűvölt, kiről éjjel-nappal
 2 3 |           hogy a zivatar odacsapott bennünket egy sziklához, s én az övembe
 3 3 |           Tehát te nem hiszed, hogy bennünket ezen csapatvezér parancsa
 4 3 |             és három éjjel vezetett bennünket Trivulzio mesés járhatlanságú
 5 3 |           hozzá, hogy cél felé vigy bennünket, vagy elcsaplak pokolba;
 6 3 |          forradalmi zászlóval fogad bennünket. Alkalmasint a fiatalasszony
 7 3 | folyosójáról újabb lövések fogadtak bennünket. A bennszorultak kétségbeesetten
 8 4 |            gyűlésteremnek, hogy oda bennünket semmi erőszak és cselfogás
 9 4 |   fiataloknak, itt mindig megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem
10 4 |            kismama, milyen kár volt bennünket odahagynod; mert ha még
11 5 |            gyűlésteremnek, hogy oda bennünket semmi erőszak és cselfogás
12 5 |   fiataloknak, itt mindig megvernek bennünket az öregek.~– Hát miért nem
13 5 |            kismama, milyen kár volt bennünket odahagynod; mert ha még
14 8 |       őgyelgőktől.~– Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy úr? – szól a magas
15 10|         megérkezett? Mindig megelőz bennünket. Pedig ugyan sietünk.~Föhnwald
16 10|          haragos ember megmérgezzen bennünket. Már ez nem megy másképp
17 10|          önök? Miért kényszerítenek bennünket ebbe az átkozott helyzetbe?
18 12|        szobájába. A százados védett bennünket, s akkor fegyverrel fordultak
19 12|             van.~– Isten megalázott bennünket a fekete földig – mondá
20 12|         vagyunk mostan! Megtanított bennünket rá nemcsak a hatalmas Úristen,
21 13|           batiszt zsebkendőjével. – Bennünket így kétségbeejteni. Látja
22 13|             tetted, hogy otthagytál bennünket? Ha gyűlölted volna, ha
23 13|           sok bolond költségbe vert bennünket halálával. Tudja-e, hogy
24 14|           hogy senki se zavarhasson bennünket. Igazság! Nekünk alkalmatlan
25 14|        Egész amazonjelmezt. Nem fog bennünket senki meglátni benne. Bezárjuk
26 16|           van, s addig össze nem ád bennünket a pap, míg a regementtől
27 16|               De hát aztán ki esket bennünket össze? – nyilvánítá Böske
28 20|          közé, ahol senki sem ismer bennünket. Nem viszünk innen magunkkal
29 21|          saját kocsiján kísérhessen bennünket, ahova mondani fogom; de